Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

1971. Április 22., csütörtök MST HEGY­I! h­írlap KÉPVISELŐJELÖLTEK *ígéret: a becsületes munka I l Ihászt József, a Dabasi Já­rási Pártbizottság első titkára még nem volt képviselő. Most a járás négy községének — Alsónémedi, Bugyi, Gyál, Ócsa — jelöltje. I — Mit ígér választóinak? 1 — Egyetlenegyet, hogy mint képviselő is — megválasztá­som esetén — becsületesen dolgozom, az érdekeiket kép­viselem. ' — Választóinak érdekeiről tett említést, véleménye sze­rint melyek azok az érdekek, amelyeket képviselnie kell? ' — Általános igény, hogy növeljük községeink kulturált­ságát. Ebbe sok minden bele­tartozik: a lakásgondok, a jó ivóvíz, az orvosi ellátás, út­építés, a művelődési házak, iskolák, óvodák. Az igények nagyobbak mint tényleges le­hetőségeink.­­ — Melyek azok az eszkö­zök, amelyek segítségével ja­vítani lehet a körülménye­ken? T­­ — A negyedik ötéves terv­ben megállapított fejlesztési keretek, amelyek már rendel­kezésünkre állnak. Azután a lakosság összefogása, társa­dalmi munkája, mert az önte­vékenységgel az eszközök nö­velhetők. A harmadik forrás, a járás termelőüzemeinek se­gítsége a községfejlesztési fel­adatokban. Erre is feltétlenül számítunk. — Mennyi a negyedik öt­éves terv járási előirányzata? — A fejlesztési alap 82 millió forint. A költségvetés 260 millió. A rendelkezésre álló összegnél — az igénye­ket nézve — jóval több kel­lene. — Mit tehet egy képviselő, hogy a többet előteremtse? — A lakosság társadalmi munkájára és a termelőüze­mek hozzájárulására támasz­kodhat. A meglevő anyagi ke­reteket megfeszített munká­val bővíteni lehet, s ha ez a munka többletet szül, akkor jogos, hogy azt a járás föl­használhassa. Be kell látni: az állam nem adhat többet, a mi többletünket máshonnan kellene elvonni, s akkor ott hiányozna. Az üzemeket sze­retném ösztönözni arra, hogy intenzívebben működjenek közre a községek fejlesztésé­ben. A kakucsi tsz példája követendő, a gazdaság Gyá­­­lon jelentős beruházást való­sított meg, s a jövőben is ha­sonlókat hajt végre. — Egyik választófaluja Gyál. Ott mi a legfőbb prob­léma? — Éppen néhány napja pa­naszolták, hogy a falu egyik részén milyen rossz a víz, 15 éve még aránylag jó vizet adtak azok a kutak. Aztán kicsi az óvoda. Sürgős atr is­itora befejezése. Hat-nyolc ki­lométeres burkolt út kellene hirtelen. A művelődési ház összedűlőfélben van. Gondok mutatkoznak a lakásépítkezé­seknél. — És ócsán? — Elsősorban a művelődési ház bővítését kérik. Szerintem a legfontosabb, hogy az isko­lákat tatarozzák. — Alsón­émedin? — Ott is művelődési ház kellene. Úgy látom, hogy az ottani gazdaságoknak kellene összefogni és áldozni rá, kü­lönben nagyon nehéz lesz megvalósítani. — S végül Bugyi községben mi a legfőbb teendő? — A lakásépítkezés. A já­­­­rás egyetlen jelentősebb nagy­üzeme található ebben a köz­ségben, a Telefongyár gyár­egysége, s ha munkaerőt akar magának biztosítani, akkor se­ma A Pest megyei hármas szó­választókerület jelöltje Kozsó Lászlóné, a zsámboki Petőfi Tsz göngyölegraktárosa. A meglepetés erejével érte je­lölése, s ha végigtekintünk életútján, megérthetjük meg­ha­tódását. Szülei zsámboki paraszt­­emberek voltak, lányukat hat osztályig taníttathatták, már csak azért is, mert nem műkö­dött a faluban akkoriban he­tedik és nyolcadik osztály. 1941 -től évekig napszámba járt, négy évig például Buda­pestre­ . Zuglóban, Rákospa­lotán kertészetekben dolgozott. 1947-ben elkerült Zsámbok­­ról, férjhez ment és Nagydo­­rogra költözött. A férje az iparba járt, rámaradt a hét hold föld, minden gondjával, munkájával együtt. Szántott, vetett, csinált mindent, amit éppen kellett — dohányt, bú­zát, kukoricát, napraforgót termesztett, sőt szőlőt is mű­velt. Mindent kézi erővel, ki­véve a szántást, így ment ez 11 évig. Közben két gyereke született. Bozsó Lászlóné férjének szü­lei meghaltak, ő visszavágyott Zsámbokra. 1958-ban hazaköl­töztek, testvéreihez, szüleihez. Belépett a tsz-be, hamarosan 1960-ban munkacsapatvezető lett a kertészetben. 500 hold — paprika, paradicsom, borsó, burgonya — volt a kezére bíz­va és 150 asszony. Rengeteget dolgozott és közben tanult. El­végezte a hetedik és nyolcadik osztályt, majd 63-ban növény­­termesztési szakmunkásvizs­gát tett. A társadalmi munkából is kivette részét, 1963-ban válasz­­tották meg a falusi nőtanács elnökének, azért éppen őt, mert minden asszonyt ismert, hiszen legtöbbje a keze alatt dolgozott, ő tudja legjobban összefogni őket. Szervezett nők akadémiáját, társadalmi ünnepségeket, az évfordulók méltó megünneplését. Minden­ben benne volt, mindenhol ott volt. Ezért választották meg aztán tanácstagnak is, mert is­merte mindenki Zsámbokon, ő is mindenkit és a község prob­lémáit. Mennyi elintéznivalóval ta­lálta szemben magát Harcolt a 740 méteres köves út építé­séért, hallatta szavát az isko­lafelújításért. Mindig igyeke­zett eredményesen dolgozni, munkáját, megbízatásait párt­taghoz méltóan — 1961-ben vették fel — elvégezni. Otthon is helytállt közben: felnevelt két gyereket. 24 éves lánya laboráns a gödöllői Hu­mán Oltóanyaggyárban Fia géplakatos és gépkocsivezető, kell telepítenie az embere­ket. — Mit kér választóitól? — Ha megválasztanak, ak­kor támogassanak a munká­ban, mindenki a saját terüle­tén segítsen. Ha becsületesen dolgozunk, akkor joggal vár­hatunk többet, szebbet, job­bat, tehát két szakmája is van, je­lenleg katona. Férje bejár a fővárosba dolgozni, segédmun­kás Budán egy ktsz-ben. Bozsó Lászlóné éppen a pa­lántákat — paprikát — locsol­ta az üvegházban, amikor megleptük. Bizalmat árasztó, kedves asszony, aki természe­tességgel fejezi ki magát és átlátja környezete gondjait. Megnyerő mun­kásasszony, aki világéletében két keze munká­jával kereste kenyerét, emellett a derekat roppantó­s munka mellett tanult és fi­gyelt a közösségre, dolgozott és dolgozik a többiekért, a tár­sadalomért. — Amikor megmondták, hogy jelölnek, csak sírni tud­tam, szólni semmit, válaszolni alig, hogyan Hirtelen elgondoltam: érdemeltem én ezt meg? Aztán az is átfutott raj­tam, micsoda félelmeteken nagy feladat vár rám. Kértem, hogy egy éjjel hadd gondol­kozzam, amíg választ adok, hogy elfogadom-e a jelölést. Este a nagylányommal megbe­széltem, hogy mit is tegyek, hogy nyolc község problé­máit a vállamra vehetem-e? Éjjel elgondoltam, hogy mi­lyen szép dolog az embere­kért tenni, és én nagyon sze­retem az embereket. Elvállal­tam. Berkovits György Szép dolog B. Gy. az emberekért tenni Budapestre érkezett Zalka Máté harcostársa A Honvédelmi Minisztérium meghívására Budapestre érke­zett P. I. Batov nyugállomá­nyú hadseregtábornok, a szov­jet háborús veteránok bizott­ságának elnöke. Batov tábor­nok , Zalka Máté egykori harcostársa részt vesz a Zalka Máté születésének 75. évfordu­lója alkalmából rendezendő ünnepi megemlékezéseken. 11. ÜLÉSSZAK REND A HATÁRON A határeseményeket ki­vizsgáló magyar—osztrák bi­zottság április 15 és 21 között Budapesten tartotta 11. ülés­szakát. A vizsgálóbizottság ér­tékelte a közös államhatáron levő helyzetet s egyetértően megállapította, hogy a közös államhatáron rend és nyuga­lom uralkodik, s nem történt olyan határesemény az elmúlt időben, amely az államhatá­ron hosszú ideje tartó pozitív fejlődést akadályozta volna. A tárgyalások őszinték, ba­rátságosak voltak. (Zsoldos rajza) T> 1 - ] - 1 -Ferihegy meteoroló-Radar — repüléshez ^ ^gáiat* m-1 járásjelző radarral határozza meg az ország légterében kialakuló csapadékzónák helyét és nagyságát, méri az áthelyeződés irányát és sebességét. A meteorológusok adatai ma már nélkülözhetetlenek a nyu­godt légiforgalomhoz. Hat évtized után ismét Budapesten Megkezdte munkáját a Nőszövetkezők Tanácsadó Testületének ülésszaka Utoljára 1904-ben ülése­zett hazánkban a Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségé­nek vezető testülete, amikor a VI. kongresszust hívták ös­­­sze a magyar fővárosban. Több mint hat évtized után szerdán délelőtt a Gellért Szállóban megkezdte munká­ját az SZNSZ mellett működő Nőszövetkezők Tanácsadó Testületének ülésszaka. A három napra tervezett tanácskozás fő témája „A nők szerepe és helyzete a szövet­kezeti mozgalomban” című beszámolótervezet, amelyet ez alkalommal vitatnak meg, majd októberben terjesztenek az SZDSZ központi bizott­sága elé. Az ülésszak ma egésznapos vitával folytatja munkáját. A gondok gyökeréig jutni Dr. Vámosi Erzsébetet, nagykátai járás vezető főor­­­vosát másodszor jelölték or­szággyűlési képviselőinek. Az 1967-es , a mostani jelölő­gyűlés alkalmat ad összeha­sonlításra is. — Lényeges különbség — mondja a főorvos asszony —, hogy négy évvel ezelőtt sok­kal több kérelem hangzott el, s ami még ennél is fontosabb, hogy most nem egyéni ügyeik­kel jönnek az emberek. En­nek okát nemcsak abban lá­tom, hogy járásunk sokat fejlődött az elmúlt hanem abban is, hogy években, meg­változott az emberek szemlé­lete. Hadd mondjak erre egy példát: részt vettem a réteg­gyűléseken, amelyeket a köz­ségekben, a házaknál tar­tottunk. Tápiószecsőn az egészséges ivóvízről, a veze­tékes vízellátás kiépítéséről beszéltünk. Erre feláll az egyik gazda, és azt mondja: egy másik kutat kellene fúr­nia a régi helyett, de most ő is inkább a közös tervek­hez járul hozzá... Idézzünk fel néhányat az elmúlt négy év eredményei­ből. Javult a járás egészség­­ügyi ellátása. Amíg orszá­gosan egy körzeti orvos 2800 lakos egészségét védi, addig a nagykátai járásban csak 2445 lakosról kell gondoskodnia. Van már tizenhárom fogor­vosuk is a járásban. Nagyká­­tán gyermekorvosi körzetet létesítettek. A főorvosnő még­sem az egészségügyi fejlő­désre a legbüszkébb, hanem a nagykátai szakmunkáskép­ző iskola életrehívására. Ho­gyan ms történt? — Nem elég egy területet iparosítani, gondoskodni kell a szakmunkás utánpótlásról is. A mi gyerekeink Pestre, Ceglédre, Jászberénybe jár­tak szakmunkásképzőbe, nemcsak fáradságos volt. Ez de veszélyekkel is járt. Reggel kellett utazniuk, ha délutá­­nosok voltak is, s szabadide­jükben az utcán csavarogtak, nem volt hol és mivel tölteni az idejüket. — Két alkalommal is fel­kerestem a munkaügyi mi­nisztert. Elmondtam, hogy helyi erőből mit vállalunk, s ő megértette és támogatta kérésünket. Két év alatt el­készült a nagykátai szakmun­kásképző iskola. A gyerekek már ott tanulnak, bár az ün­nepélyes avatást csak má­jusban tartjuk. Nehéz határvonalat húzni múlt és jelen között, hiszen a mostani jelölőgyűléseken is további helyi munkaalkalma­kat kértek a felszólalók, akárcsak négy esztendeje. A járás munkaerő tartalékát az asszonyok alkotják, ezért len­ne fontos a helyben dolgozás. A megtakarított utazási idő alatt elláthatják a háztartást, többet törődhetnek a család­dal, a gyerekek sincsenek egész nap felügyelet nélkül. Alig akadt olyan gyűlés, ahol ne hozták volna szóba a já­rás közlekedését. Dr. Vámosi Erzsébet jól ismeri ezeket a gondokat, hiszen sokat jár választói közé, nemcsak kép­viselőként, hanem járási fő­orvosként is. — Ha valaki Tóalmásról, Szentlőrinckátáról vagy Ká­káról akar Nagykátára vagy Ceglédre utazni, csak busszal, majd vonattal érheti el cél­ját. Ez fáradságos és hossza­dalmas, egészséges embernek és betegnek egyaránt.­­ Sok vesződségébe kerül például a körzeti orvosoknak, amíg sikerül meggyőzniük a betegeket, hogy kórházi ápo­lásra szorulnak. Mindenki tudja, hogy a ceglédi kórház jól felszerelt, kitűnő orvosai és ápolói vannak, mégis Pestre kérik a beutalót. En­nek egyedül a rossz közleke­dés az oka. Aki átkísér egy beteget a járásból Ceglédre, csak este jöhet onnan vissza. A betegek tudják, hogy kö­rülményes a látogatásuk, és egyedül érzik magukat kórházban. Nem akarom rész­­­letezni, hogy a családtól való elzártság érzése milyen rossz hatással lehet a gyógyulásra. — Nem könnyű a megbí­zatás... — Ez igaz, mert az új já­ratok megindítása nemcsak az autóbuszok számán múlik, hanem az útviszonyokon is. Ezekkel pedig nem dicseked­hetünk. De ha nem lennék képviselőjelölt, csupán or­vos, akkor is mindent elkö­vetnék azért, hogy a járás községeiből közvetlen buszjá­rat legyen a nagykátai ren­delőintézethez és a ceglédi kórházhoz. Soós Ibolya Komputerrel tervezéstől kulcsátadásig Az építőipari fiatalok első országos találkozója műszaki fiatalok első orszá­gos konferenciáját, amelyet szerdán tartottak a Buda­pesti Műszaki Egyetem dísz­termében. Dr. Szabó János akadémiai levelező tag, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese vitaindító előadá­sában kifejtette, az ország­ban évente elutasított több milliárd forint értékű építési igény kielégítésének egyetlen célszerű megoldása a techno­lógiai váltás, tehát a hagyo­mányosnál sokszorta terme­lékenyebb új építésmód elter­jesztése. A könnyűszerkezetes épí­tés a munka minőségében is újat hoz, mert a létesítmény­­tervezésétől a kulcsátadásig „komputerizált” a munka. A tanácskozáson három elő­adás adott átfogó képet az új építésmódról, s a fiatalok kiállítást is rendeztek a leg­korszerűbb külföldi könnyű­­szerkezetekről és az első ha­zai eredményekről. Az Építőipari Tudományos Egyesület nemrégen megala­kított ifjúsági tagozata kez­deményezte az építésügyi Ötmillió csukaporonty Jól sikerült a csuka mes­terséges keltetése a Bajai Ha­lászati Tsz új haltenyésztő ál­lomásán. A karapancsai ta­von kialakított keltetőből megkezdték a csukaporontyok szállítását a Közép-Tisza és a Duna déli szakaszának ivadé­kolásához. Ezt követően a Balaton halállományának gya­rapítására küldik a bajai kis csukákat. Összesen mintegy ötmilliót engednek szét az or­szág különböző élő és mester­séges tavain, folyóin. Az állo­máson pedig megkezdték a süllő, az angolna és a harcsa keltetését, az ivadékok előne­velését. A tsz kísérletképpen harkakötönyi csukatenyésztésre halastavában rendezke­dik be. A szikes tavon egy­millió ragadozó halat enged­nek szét, s amennyiben siker­rel jár a tógazdasági tenyész­tés, exportálják a zsákmán­yt. A Dunáról, NSZK-beli és osztrák megrendelésre, nyészcsukákat szállítanak.te-

Next