Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

tm. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK TM&Hírlap Fock Jenő Tatabányán {Folytatás az 1. oldalról.) dalmi igények mind teljesebb kielégítése. Végső fokon mind­az, amit a gazdaságban el­érünk, ezt a célt, a szocializ­must építő ember boldogulá­sát szolgálja. Ezt olyan mér­tékben tudjuk megvalósítani, amilyen mértékben termelé­sünk gazdaságossága és ennek legfontosabb tényezője, a ter­melékenység fejlődik. A következő öt-tíz esztendő várható fejlődéséről szólva a a kormány elnöke említést tett gazdálkodásunkban elő­irányzott szerkezeti változá­sokról — mint például a ke­­mizálás, az alumíniumipar fej­lesztése, a számítástechnikai eszközök gyártása és alkalma­zásának elterjesztése, a jármű­­program megvalósítása, a kor­szerű építőipari módszerek meghonosítása, s nem utolsó sorban népgazdaságunk ener­giastruktúrájának korszerűsí­tése — majd a szénbányászat jövőjével foglalkozott. Rámu­tatott, hogy a hazai szénter­melés a negyedik ötéves terv során évi 27—28 millió tonna marad. Annak ellenére, hogy energiagazdálkodásunkban a szén százalékos részesedési aránya csökken, a szénbányá­szat feladata a hazai ellátás­ban a fogyasztói igények ki­elégítésében változatlanul je­lentős. A nemzeti jövedelem elosztása Foglalkozott a kormány el­nöke a nemzeti jövedelem el­osztásának kérdésével is, s rá­mutatott: “ Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhasználás irá­nyát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerüljön felhasználásra. A munkásosztály állama — összhangban a párt általános irányelveivel és egyetértésben a szakszervezetekkel — hatá­rozza meg az elosztás fő ará­nyát és rendjét. Például következő esztendőben a nem­­­zeti jövedelemnek hozzávető­legesen 23—25 százalékát akarjuk felhalmozásra és 75— 77 százalékát fogyasztásra for­dítani. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként em­lítette a miniszterelnök a la­kosság anyagi javakkal tör­ténő ellátását. Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a lakosság áruellátása sokat ja­vult: a hazai termelés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos ren­deltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt magas legyen az ellátás,folya­korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek. Az árakkal, s termékeink mi­nőségével kapcsolatban gyak­ran hangzanak el jogos bí­ráló megjegyzések és észrevé­telek. — A kormány az irányító szervek kötelességévé tette, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítsanak az ár­mozgások valódi okainak fel­tárására és szigorúbban járja­nak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszonszerzés­sel akarnak eredményt elérni. — Örvendetes, hogy a fej­lődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést meghala­dó ütemben növekszenek szolgáltatások — folytatta. — a A szolgáltatás szívesség, hanem azonban nem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakor­lása, hanem a dolgozó nép munkájával megteremtett jobb életkörülmények, magasabb életszínvonal szükségleteinek kielégítése. A szolgáltatásra hivatott, vállalatok, intézmé­nyek ne játszanak hatóságot, hanem szolgáltatóhoz illő mó­don, megbecsüléssel és tiszte­lettel kezeljék a dolgozó em­bert. Jövedelempolitikánk kérdé­séről szólva a kormány elnöke­­ nagyfontosságúnak mondta a termelt javak és bérek szo­cialista elvek szerinti elosztá­sát s nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek növe­kedése az eddiginél még kö­vetkezetesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényle­ges eredményéhez. A munká­sok és az alkalmazottak reál­bére öt év alatt várhatóan 16— 18 százalékkal, az egy főre számított reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvodai és 37 ezer 400 új diákotthoni helyet létesí­tünk. Ez is hatékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyer­mekeinek továbbtanulásához. Egészségügyi ellátásunk is to­vább fejlődik. Mindez együtte­sen éreztetni fogja hatását azokban a nagy családokban, amelyekben az egy főre jutó jövedelem átlaga ma még alacsony.­­ Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, ame­lyek csak társadalmi gondos­kodással oldhatók meg: nyugdíjban és járadékban ré­­­szesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer­­, tehát 300 000-rel több volt, mint évvel korábban. Statisztikai­­ adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalé­kának nincs közvetlen hozzá­tartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét: törőd­jenek jobban az idős, egyedül­álló nyugdíjasaikkal. Ez ter­mészetes emberi kötelessé­gük. — Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakás­­helyzet alakulása. A negye­dik ötéves tér­v során további 400 ezer új lakást építünk. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egymil­lió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra tö­rekszünk, hogy a családok minél kulturáltabb körülmé­nyek között éljenek. Egyes bérek emeléséről — Ami­nt pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­szágépítő célok elérésének fontos feltétele és követelmé­nye, hogy a nemzeti jövede­lem emelésével összhangban növeljük a nép életszínvo­nalát — mondotta a továb­biakban.­­ Emellett egyes társadalmi rétegek, csopor­tok jövedelmében az évek fo­lyamán indokolatlan különb­ségek alakulnak ki. Ezek meg­szüntetésére időközönként központi szükségesek, bérintézkedések is Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottságának ko­rábbi állásfoglalása alapján — néhány területen béremelé­sekre hozott határozatot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékozta­tom önöket és egyúttal az or­szág közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhangban a negyedik öt­éves terv életszínvonal-eme­lési előirányzatával — a kö­vetkező központi bérintéz­kedéseket hajtjuk végre: — Felemeljük középfokú oktatási az alsó- és intézmé­nyek és az óvodák pedagógu­sainak illetményét 20 száza­lékkal. Ez az intézkedés mint­egy 110 ezer pedagógust érint . Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisz­tensek, műtősök stb.) bérét 5— 10 százalékkal; az alsó- és kö­zépfokú oktatási és egész­ségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szol­gálatot teljesítő hivatási ál­lományú tisztek, tiszthelyette­sek illetményét 10 százalék­kal. — A béremelésre hozott ha­tározat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszínvonalának javítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jö­vedelmét emeli.­­ Tudjuk, hogy ezzel a mos­tani intézkedéssel korántsem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most le­zajlott szakszervezeti kong­resszusok jelezték, hogy akad­nak még bőven más területe­ken is tennivalók. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel fog­lalkozott Fock Jenő. A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő eseményé­ről, az SZKP XXIV. kongres­­­szusáról szólva a kormány el­nöke rámutatott: — Ez a nagyszabású tanács­kozás, a kommunisták munka­értekezlete mérföldkő a szov­jet nép történelmi útján, egy­ben kimagasló eseménye a szo­cializmust építő országok éle­tének. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz hason­lóan mi is céltudatosan, lépés­ről lépésre, szorgalmas és fe­gyelmezett munkával tudunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fejlődésünknek útján. Sikereink — mint ed­dig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ haladó erői gyarapodásá­nak szerves részét képezik. Munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikán­kat következetesen valóra tud­juk váltani. Kérem szavaza­tukkal, bizalmukkal és min­dennapi munkájukkal támo­gassák igazán nemes és vonzó társadalmi célkitűzéseink meg­valósítását. Fock Jenő nagy tetszéssel fogadott beszéde után felszó­lalt Salamon Hugóné, a váro­si tanács vb-elnökhelyettese, a város képviselőjelöltje, Zsi­ga János, a 12-es alma vájára, városi tanácstagjelölt és Her­ceg László, a városi népfront­bizottság elnöke. A lelkes hangulatú nagy­gyűlés Kroszner Lászlónak, a megyei tanács vb-elnökének zárszavával ért véget. 3 A párt határozott, a kormány cselekedett (3) • A gyermekek s az öregek pénze A Központi Bizottság be­számolója a párt IX. kong­resszusán a többi között meg­állapította: „Pártunk és kor­mányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermeküket nevelő szülők helyzetének könnyí­tésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését, és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől füg­gően a jövőben is szorgalmaz­za.” 1970-ben a különböző pénzbeli társadalmi juttatá­sok — családi pótlék, nyug­díj stb. — reálértéke 67 szá­zalékkal 1965-ben­ nagyobb volt, mint nőtt a juttatottak köre, s a juttatások összege. Talán nem árt emlékeztetni rá: 1946-ban jelent meg az a ren­delet, amely a családi pót­lékot általánossá, azaz társa­dalombiztosítási szolgál­tatás­sá tette. 1965-ben családi pót­lék címéin már 1,6 milliárd forintot fizettek ki. 1970-ben több, mint 700 ezer család­nak, 2,8 milliárdot... 1966 februárjában emelték, illetve kiterjesztették a munkások és alkalmazottak családi pótlé­kát. A gyermekenkénti havi 50 forintos emelés azt je­lentette, hogy két gyermek után 300, három után 510, s minden további gyermek után 170 forintot kap a család a társadalom hozzájárulásaként a gyermeknevelés költségei­hez. 1966. július 1-től a ter­melőszövetkezeti tagok csalá­di pótlék rendszerét fejlesz­tették, 1968-tól további eme­lést hajtottak végre e csalá­dok körében... Megközelítően 1,5 millió család nevel hazánkban 16 év­nél fiatalabb gyermeket. 1970- ben a tizennégy év alatti né­pesség száma 2,3 millióra rú­gott, s ha azt nézzük, hogy több, mint 700 ezer család él­vezte­­ a pótlékot, ak­kor a rendszer kiterjedtségét aligha szükséges tovább bizonygat­ni. Nagy dolog, hogy a mun­kás és alkalmazotti családok­nál a gyermeknevelés költ­ségeinek egy­harmadát az ál­lam fedezi, s e költségek 12— 13 százalékára a családi pót­lék nyújt anyagi alapot Nagy dolog, d­e tagadhatatlan: ren­geteg még a tennivaló. Gond például, hogy a gyermek nö­vekedésével növelésének költ­ségei is emelkednek, de a csa­ládi pótlék változatlan marad; gond a nagy családok hely­zete, amelyekben a keresők kis, s az eltartottak nagy szá­ma miatt az egy főre jutó jövedelem nagyon szerény, s ezért a családi pótlék is keve­sebb segítség, mint ott, ahol azt könnyebb megoldani a sa­ját bukszából. Ugyancsak ne­héz azok helyzete, akik egye­dül nevelik gyermeküket vagy gyermekeiket. Tény, hogy a munkás és alkalmazotti csa­ládok mellett ma már mint­egy 100 ezer termelőszövetke­zeti család is élvezi a pót­lékot. Tény, hogy az egy csa­ládra jutó pótlék évi összege 1965-ben 2602 forint volt, 1970- ben viszont — a kormányin­tézkedések következtében — már megközelítette a 4400 forintot. Mégis: a gyermeket nevelő családok segítése a párt X. kongresszusának té­mái közül sem hiányzott. Ahogy a IX. kongresszus út­mutatásait cselekedetek kö­vették, nem lesz ez másként most, a X. kongresszus után se­m. S tagadhatatlan, szükség van a további tettekre. Két olyan korcsoport van, amely éveinek száma alapján jogosult a társadalom juttatá­saira: az ifjak és az öregek. Az ifjak pénze, a 2,3 milliárd forint sem csekély összeg, ám ennek majd ötszöröse az, amit az idős­ korosztály, a munká­ban megfáradtak kapnak jogos járandóságukként. A IX. kong­resszus a nyugdíjrendszer to­vább­fejlesztését is — arány­ban az ország teherbíró képes­ségének növekedésével — a fontos feladatok közé sorolta. A kongresszus után nem sok­kal, 1967. január 1-én már életbe is lépett a mezőgazda­­sági termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere, amely alapelveit tekintve azonos a bérből és fizetésből élőkéve. 1970 márciusában sor került az 1600 forint alatti munkás és alkalmazotti nyugdíjak emelésére, 1970. július 1-től a nyugdíjasok és családtagjaik időbeni korlátozás nélkül jo­gosultak az ingyenes kórházi kezelésre, 1971. január 1-től pe­dig életbe lépett a nyugdíjak évenkénti 2 százalékos emelé­séről szóló rendelkezés. (Amit csak a világ 15 országa alkal­maz.) Ez utóbbi intézkedés évente 300 millió forint elő­teremtését követeli meg az ál­lamháztartástól, jelezve, min­den nyugd­í­j­i­n­tézkedés más összegeket igényel.hatal­Hatalmas összegeket, mert 1970 végén 1 453 000 volt a nyugdíjasok száma. Havonta több, mint egymilliárd forin­tot hordanak szét a postások; Magyarország nemzeti jövedel­mének 5 százalékát költi nyug­díjakra, 1970-ben 13 milliárd forintot! Sok azo­k száma, akik nyugdíjasként elemi gondok­kal küzdenek, nagy a szerény járadékot élvezők tábora. Még­is, a gondok lassan enyhülnek. A saját jogú nyugdíjak átla­gos összege 952 forint volt 1969-ben, egy esztendő múlva már 1024 forint. 1967 január­jában 610 forintot tett ki az egy nyugdíjasra jutó átlagos járandóság, 1969-ben 690, 1970- ben 757 forintot. Az emelke­dés szerény, de­ emelkedést A szerény összegek tíz- meg százezerrel szorozva már nagy pénzére, s ezért, hogy csak annyi kerülhet fölosztásra, amennyit megtermelünk, ezért, hogy a X. kongresszuson­­ is volt mit sorra venni, a nyug­díjasok helyzetét javító teen­dőként. Mészáros Ottó (Következik SZÁNDÉKOK ÉS FORINTOK! A nagygyűlés után a kor­mány elnöke hosszan tartó eszmecserét folytatott a megye és a város vezetőivel. Választóival találkozott Vácott a tábornok képviselőjelölt Katonaválasztóival találko­zott tegnap délután Vácott, a DCM kultúrtermében Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a nép­hadsereg politikai főcsoport­­főnöke, honvédelmi miniszter­­helyettes. Az országgyűlési képviselőjelölt választási gyű­lésére Észak-Pest megye ala­kulatainak küldöttei, parancs­nokok, sorkatonák és a hon­védség polgári alkalmazottai jöttek el. A vezérőrnagy tár­saságában, az elnökségben fog­laltak helyet a váci járási és városi párt-, állami és társa­dalmi szervezetek és a társ fegyveres erők képviselői. A helyi katonai választási elnökség elnöke, Gombás Er­nő őrnagy megnyitója után a képviselőjelölt mondott beszé­det. Kárpáti Ferenc arról a nagyarányú fejlődésről szá­molt be, amely az elmúlt évek­ben honvédségünket jelle­mezte. Légi és szárazföldi haderőink fejlesztésének ered­ményeképpen honvédségünk a legkorszerűbb technikával ren­delkezik, méltó partnere a Varsói Szerződéshez tartozó tagállamok hadseregeinek. A sorkatonák és tiszthelyettesek képzésének új rendszere haté­konyabbá tette a harckikép­zést, illetve jól biztosítja a parancsnoki gárda utánpótlá­sát. A vezérőrnagy elismerően szólt a tisztikar áldozatválla­ló, felelősségteljes munkájá­ról. Megemlítette: a pártnak és a KISZ-nek sok ezer akti­vistája kerül ki hadseregünk­ből, egyre több tiszt és tiszt­­helyettes folytat közéleti tevé­kenységet, a mostani választá­sok során például közülük több százat jelöltek a taná­csokba. Javultak a sorkato­nák munka- és életkörülmé­nyei, kulturáltabb, otthono­sabb lett elhelyezésük az ala­kulatoknál Több illetményt kapnak, s tavaly a szolgálatu­kat befejező katonák fele ka­pott átlag 2 ezer forint lesze­relési segélyt. A honvédség sok millió forintot költ könyv­tárakra, filmvetítésre, színház­­látogatásra. Hasonló pozitív változások jellemzik a hivatásos katonák és polgári alkalmazottak mun­ka- és életkörülményeit, ja­­­vult többek közt lakáshelyze­tük, egészségügyi ellátásuk. Az elkövetkező évek feladatai kö­zül Kárpáti Ferenc vezérőr­nagy a haditechnika további,­ arányos korszerűsítését s a mind magasabb színvonalú harckiképzést emelte ki. A képviselőjelölt beszéde után Xijfalvi István, a Hazafi­as Népfront járási bizottságá­nak titkára számolt be az or­szággyűlési és tanácstagj­elölő gyűlések eredményeiről. Majd Nagy Sándor őrmester katona­társai nevében üdvözölte a képviselőjelöltet. A váci Madách Imre Művelődési Központ is bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap. Ifjú választók köszöntötték társaikat, azokat a fiatalokat, akik április 25-én először járul­nak az urnákhoz. A város hét nagyüzemének ifjúmunkásai gyűltek össze, akik előtt Borbély Gábor, a KISZ KB osztály­­vezetője mondott rövid beszédet, és köszöntötte az első válasz­tókat. Fotó: Gárdos

Next