Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

Dísztárgyak agancsból Az országban egyedülálló kicsiny üzem az Erdei Ter­mékeket Feldolgozó és Érté­kesítő Vállalatnak az a tatai műhelye, ahol szarvasagancs­ból készítenek dísztárgyakat. Több mint kétezer elhullatott szarvasfejdíszt dolgoznak fel. Bozzai-emlékek A révfülöpi helytörténeti m­úzeum gyűjtői felkutatták a szomszédos Kővágóörs község­ben született Bozzai Pál költő és 48-as szabadságharcos em­lékeit. Azonosították a szülő­házát és sok érdekes életrajzi adatát kutatták fel a 23 éves korában elhunyt tehetséges költőnek. Bozzai verseit, aki jó barátságban volt Petőfivel, Jókai gyakran közölte az Élet­képekben. Mint fény derült rá, több ma is általánosan ismert műdal szerzője ugyancsak Bozzai Pál volt. AZ IRODALMI SZÍNPAD TERVEI Hat bemutató Idén ünnepli az Irodalmi Színpad 15. évadját. Az utóbbi esztendőkben új műfajokat kí­sérleteztek ki, vagy teremtet­tek újjá. Színpadot adtak köl­tői oratóriumoknak, létrehoz­ták — a saját maguk által — irodalmi musicalnak nevezett zenés-irodalmi műfajt, ame­lyet tavalyi nagy sikerük, a Hej, cigányok fémjelez. Az Irodalmi Színpad tegna­pi sajtótájékoztatóján Szend­­rő Ferenc igazgató ismertette a következő évad programját. Nyolc tervezett produkcióból hatot mutatnak be. Az évad Karinthy Ferenc két egyfelvo­­násosával kezdődik, amelynek közös címe Pesten és Budán. Második bemutatójuk Babits Mihály két művének — Lao­­dameia és Jónás könyve — oratorikus feldolgozása. Sor kerül egy magyarországi ősbe­mutatóra is: Voznyeszenszkij Tükörvilág című művének elő­adására. Jelentősnek ígérkező vállalkozásuk néhány világ­irodalmi nagyság — Sappho, Ovidius, Boccaccio, Petrarca, Verlaine, Goethe, Ady, Babits, Weöres — legszebb szerelmes verseiből megrendezendő úgy­nevezett „szerelmi ki mit tud". Ezt követi egy ironikus hang­vételű mű, az ,,Abszurd ma­gyar módra". Újabb kezdeményezéssel áll­nak elő, műfajteremtő kísér­lettel: Mélytengeri áramlás címmel irodalmi dokumentum­­műsort terveznek, legizgalma­sabb társadalmi kérdéseink­ről. Olyan kezdeményezés len­ne ez színpadon, mint amilyen a szociográfiában Magyaror­szág felfedezése. Tervezik még hály megzenésített Ladányi Mi­verseinek bemutatóját Dobszóló címmel, amelyhez közreműködőként vagy az Illés- vagy az Omega­­zenekart kérnék fel. Foglal­koznak középkori diákdalok színpadra vitelével, Carmina Burana címmel. Kevesen tudják, hogy az Irodalmi Színpad külön műso­rokat ajánlott fel művelődési házak, ifjúsági klubok részére. Az elmúlt két évadban Pest megyében is tartottak néhány előadást, például Szentendrén, a Csepel Autógyárban, Duna­­varsányban, Vácott és Nagy­­kátán. Nyugdíjasok műsora. Ennek a műsornak lefegyverző ked­vessége a szerkesztő Koós Ta­mást, a műsorvezető Bulla El­­mát és Petress Istvánt, a ri­portert egyaránt dicséri. A ví­zi tanácsadás ugyan fiatalok­nak célszerűbb lett volna, s a kocogómozgalom „lelkiatyja”, Peterdi Pál sem tudott terepet biztosítani az élemedett korú sportolók számára, de a 60 éves diáktalálkozó alighanem mindenkit elbűvölt, egyebek között a nekifeledkezett foci­zásban cipőjét lerúgó véndiák képével. Röviden szólva: a műsor tartja formáját, ami biztató jel a jövőre. Nyitott boríték. A televízió „panaszládája” ez az új új­szülött műsor, mely kisebb-na­­gyobb embercsoportok közér­dekbe torkolló bajait hozza napvilágra. Lakásügyek, új népbetegség, az alkoholizmus — mellette groteszk ellentpont­­ként a sörhiány —, a Római­­part szemét-,,kultúrája”, vas­úti aluljáróként vízlevezető került funkcionáló terítékre, panaszokban bő a választék. Még akkor is jó és folyta­tásra érdemes az efféle nyil­vános panaszóra, ha — mint hangsúlyozták — a tévé nem hatóság, maga nem intézked­het, csupán a közvélemény reflektorát kezelheti. Négernek lenni... Két mű­sor jóvoltából is bolyonghat­tunk a fajelmélet leküzdésé­nek útvesztőiben. Miképp szüntethető­­ meg a gyarmato­kon törvénybe iktatott vagy Amerikában hallgatólagosan elfogadott emberi egyenlőtlen­ség? Csak erőszak alkalmazá­sával — sugallták az angolai partizánokat bemutató film­kockák. Kizárólag mentesen — fejtegette erőszak­Ralph Abernathy lelkész, Martin Lu­ther King utóda. Nem tétova­­ságból adunk igazat mindkét álláspontnak. A szovjet kis­fiún a gyarmatosítás ellen fegyverbe szállók gyermekien bizakodó mosolyával, tisztelet­re méltóan naiv komolyságá­val érvelt. Az amerikai pap észokokkal fejtegette a fekete kisebbség szerinte leginkább célravezető útját, de közben rádöbbentünk: ez az „erő­szakmentesség” — mely hal­ványan Gandhira emlékeztet — végül is harc a javából (maga a szelíd, nyugodt prófé­ta is harminckétszer ült már börtönben meggyőződéséért). S bármennyire távol esik ügyük mindennapi gondjaink­tól, át kell hidalni ezt a tá­volságot Egyebek között ez a milliók szeme láttára lezajlott beszélgetés is erre irányult Röviden. Komoly, sőt komor témák után a vidámságból kaptunk ízelítőt a Szóljatok, szép szavak! döntőjéből. A szentesi diákszínjátszók pro­dukciójának legfőbb erénye az életkorukhoz szabott játékos­ság, a vállalt feladat mérték­­tartása. „Férhöl kéne menni" című, népi csúfolókból össze­állított műsoruk esetlen bája nagyszínpadon is maradéktala­nul érvényesült, amiben nem csekély szerepe lehet derűs ke­délyű vezetőtanáruknak, Bács­kai Mihálynak. Legutóbb megvallottuk: ma­gunk is tanácstalanok va­gyunk, minek tekintsük Kállai István népszerű műsorát. Most választ kaptunk, semmiképp sem drámai tanfolyamnak. Az ön például hogy folytatná? legutóbbi adása határozottan állást foglalt a hamis illúziók ellen, részint a „megvalósult álmok” burleszkes kifigurázá­sával és a valóság riportszerű megjelenítésével, de legfőképp azáltal, hogy Jutkát ellent­mondást nem tűrő határozott­sággal Péter után küldte az új vidéki üzembe. Ha sikerül a nézők és társszerzők valóság­­érzékét felkelteni, parázs je­lenetekre lehetünk elkészülve a következő folytatásban. Ma délután távoli tájakra kalandozhat a néző: vietnami film, mongóliai útibeszámoló és mélytengeri felvételek csa­logatják. Este finom lírával átszőtt filmet (Szerelem a lá­dában) láthatunk: Makk Ká­roly rendezte Ludvise Aske­­nazy kisregényéből, kitűnően megválasztott gyermekszerep­lőkkel. A vasárnap viszont sok sportot, Sébastien-folytatást, némi bűnügyi borzongást (A különleges ügyosztály) és a szokásos barkochbát tartogatja számunkra. Lehotay-Horváth György Interstudex Hetedszer rendezik meg az Interstudex nemzetközi ása­tási tábort. A trllinni művészeti egyetem, a varsói műszaki egyetem, a karlsruhei egyetem (NSZK), valamint a budapesti műszaki egyetem építészmérnöki karának hallgatói négy hé­ten keresztül dolgoznak az aquincumi települések feltárásán. A munka utáni szabad programban kulturális foglalkozások és tanulmányi kirándulások szerepelnek. itECrEI kMmHod VEiaBao fZSomBaT Minden jel arra mutat, hogy a végre megérkezett meleg tartós lesz, s éppen ezért a Dunakanyarba invitáljuk kedves olvasóinkat. Szeren­csére az idegenforgalmi in­tézmények jóvoltából a für­désen és napozáson kívül más jellegű szórakozással is kitű­nően el lehet tölteni az időt. Szentendrén változatlanul a Teátrum a sláger, a műsor jú­lius 23-ig nem változik, akár­csak a múlt héten, most is a Botcsinálta bölcseket és a Szü­zesség acél­tüköré­t mutatják be este 8 órakor a Komédiás játékok után. Aki ellátogat a művészek városába, mot nézze ne csak a Teátru­meg, mert van más látnivaló is. Szombaton nyítik meg a városi tanács dísztermében a Szentendrei Tárlat, de ezenkívül érdemes megtekinteni a római kőtárat és a szoborkertet is. Aki a természet szépségeivel akar megismerkedni, megteheti, mert három piros sétabusz is indul, megy. Az egyik Dobogókőre a másikkal a pilisi Parkerdőt és a Fellegvárat le­het megnézni, míg a harma­dik Esztergom nevezetességei­hez viszi az érdeklődőket. A Szabad szombat króniká­sa nem ajánlja a kertmozit, csupán azért, mert a teátru­­mi légkörbe sehogyan sem il­lik a Rekviem című jugoszláv háborús kalandfilm. Ajánlom viszont, hogy aki vasárnap délelőtt Szentendrén jár, menjen 11 eszpresszóba, órára a Művész ahol Petényi Katalin és Tóth Antal művé­szettörténész vezetésével ek­kor kezdődik a már szokásos hét végi Ki nyer ma? képző­művészeti vetélkedő. Visegrádon ma kezdődik a Mátyás lovasnapok esemény­­sorozata. A Pilisi Parkerdő Gazdaság a soroksári Vörös Október Termelőszövetkezet­tel együtt gondoskodik arról, hogy a kétnapos lovasparádé mindenkinek megnyerje tetszését. Ma este azok a sze­­­rencsések, akik kapnak még jegyet a királyi palota pincé­jében megrendezendő hang­versenyre, örüljenek: a Széllel tündökleni című műsorban neves előadók lépnek fel este 7 órától. Különleges verseny kezdő­dik szombaton este 5 órakor Aszódon a fegyveres erők klubjában. Az egykori járási székhely legügyesebb biliár­­dozói mérik össze erejüket. A verseny végén — amely a sok nevező miatt eléggé későn lesz — jutalomban részesítik a három első helyezettet. Ugyan­ebben az időben­ az ifjúsági klub tagjai egy másik helyi FEK-avatóra mennek, majd este 8 órától a jó munkát végzett katonákkal együtt a Honvéd presszóba látogat­nak. A klub tagjai és a kato­nák egyébként másnap reggel 6 órakor Miskolc—Tapolca— Eger útvonalon vesznek részt egy érdekesnek ígérkező ki­ránduláson. A hét végén ünnep is lesz: a XXI. vasutasnapon a MÁV Budapesti Igazgatósága Vá­cott rendezi meg központi ün­nepségét. Ma délután 2 óra­kor a Konstantin téri gépipa­ri technikumban lesz a nyi­tány, s az másnap estig ünnepségsorozat tart. Elsősor­ban az ünnepelteket köszön­töm, de minden kedves olva­sónknak nagyon jó időt és kellemes szórakozást kíván. Mészáros Sándor HANGULAT ÉS KERTMOZI LOVASPARÁDÉ VISEGRÁDON BILIÁRDVERSENY 1971. JÚLIU­S 10., SZOMBAT SALAMON LÁSZLÓ: Nem bölcsesség, inkább teher Az okot még csak meglelem valahogy, de nem lelem az okok okát, napjaim sora mind gyorsabban fogy, s mind gyakrabban falja fel a mát az órák rendjébe szorított idő, mely vak töprengésemen nevet, mind homályosabb lesz, ami érthető, és mind szűkebb lesz a szó­keret, amelybe elfér érzés és gondolat, a fölényes szavú ráció, mint kígyó, mely ön farkába harap, vakságom sebzi, mi látható. Mindinkább nem tudom, mire születtem, nem értem sorsom végső okát: mért kellett nem várt ösvényeken mennem, mélység szélén, tűzkarikán át, tűrni gyötrelmet, s naiv boldogsággal hinni annak, ki vesztemre tört, hinni, hogy az emberség jószavával belátásra bírom az ökölt, mely oktalannak tűnő okkal sújtott nem egyszer rám — s mégis itt vagyok; kinek kellettem, miféle céda ok gyújtotta felém az ős napot, mely nélkülem is éppúgy járta volna pályáját, mely ok és okozat; ha helyettem sorsom más ember hordja, tán annyi tüskébe nem akad. Életem, sorsom okát, ha sejtem is, okának okát mégse lelem, bizalmam tudásomban immár hamis: vak látszatok játszottak velem. Legyen békés hát beletörődésem abba, mi másként nem lehetett; hiábavaló konok kérdezésem,­­ mikor a nagy idő­ fergeteg villámfényétől annyi szem káprázik. Ilyen nagy időkben tenni kell, hisz töprengésem semmit meg nem másít, és nem bölcsesség, inkább teher. ★ Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját a neves romá­niai magyar költő, újságíró, Salamon László. Nagyváradon született, egyetemi tanulmá­nyait azonban már Budapes­ten kezdte meg. Magyar—la­tin szakos tanárnak készült, de a történelem közbeszólt, s keresztülhúzta a tehetséges fiatalember terveit. Nem te­hette le államvizsgáit, mert a Tanácsköztársaság alatti forradalmi tevékenységéért 1919-ben négyévi börtönre ítélte az ellenforradalmi bíró­ság. 1922-ben szabadult, s el­hagyva Magyarországot, Ko­lozsvárra költözött Újságíró­ként dolgozott kolozsvári és nagyváradi lapoknál, majd pedig különböző erdélyi fo­lyóiratok, az Auróra, az Új Kelet és A másik út szerkesz­tőjeként tevékenykedett. Csak­hamar a haladó szellemű er­délyi sajtó egyik legismertebb publicistájaként tartották számon. 1940-től ismét Budapestre költözött, s folytatta újságírói tevékenységét előbb a Népsza­va, majd a Híd és az Újság munkatársaként egészen ad­dig, míg 1944-ben a Gestapo Dachauba deportálta. Haza­térése után, 1945-ben újra Kolozsváron dolgozik tovább. Három esztendeig az Erdély, 1948-tól pedig az Igazság cí­mű lap szerkesztője. 1951- ben a Tudományos Kiadó ve­zetésével bízták meg, s innen ment nyugdíjba. Salamon László nem csupán mint publicista és szerkesztő szerzett rangot és nevet, ha­nem mint költő is. Első kötete még az első világháború kitö­résének évében, 1914-ben je­lent meg Nagyváradon, Első áldozás címmel. Ezt két esztendővel később követte Erős oltára című verseskönyve. S mert a történelem erőteljesen beleszólt életébe, a harmadik kötet megjelentetésére tíz hosszú esztendeig várnia kel­lett 1926-ban jelentkezett ismét — ezúttal Nagyváradon — a Végtelen élet című verseskö­tetével, amelyet aztán egymás után követtek a további köny­vek: a Rettenetes Adolf, A barlanglakó üzenete, az Em­ber, hol vagy, A könnyek el­len, az Emelt fejjel, A jóság balladája, a Töretlen hittel és a Kolozsvári ősz. Salamon László lírája első­sorban közéleti líra. Szinte ki­vétel nélkül minden versé­ben az emberről ír, az em­berért. Ötvenöt esztendős köl­tői pályafutása során az egy­szerű emberek gondjának-ba­­jának bátor hangú szószóló­­jaként, a haladás és a huma­nizmus rendíthetetlen harco­saként ismerték meg pálya­társai és olvasói egyaránt. Az életmentő selejt világos,­ holdas éjszaka volt. Lassan, bandukolva men­ten hazafelé. Hirtelen egy sa­rok mögül elém ugrott egy bandita. Szeméből tajtékzó düh őrülete sugárzott. Fél ember­­félállat benyomását keltette. Az ilyen fajtáknak elküldeni va­lakit a másvilágra — játszi él­vezet. Fel is dobta egyből a hagyományos szöveget: — Pénzt, vagy életet!?! Összerezzentem, mintha a zsebembe A kezeim szorultak volna. — Természetesen pénzt — vágtam rá pillanatnyi habozás nélkül. — A baj csak az, hogy alig van nálam pár fillér... A rabló, úgy látszik, nem volt hozzászokva a várakozás­hoz, mert rám ordított: — Pofa be! Viccelj a néni­­kéddel! — hörögte a fülembe és orrom előtt hadonászni kezdett egy nagy késsel. Ebben a pillanatban tértem magamhoz ijedtségemből. — Menj az anyád keserűibe, míg szét nem verem a pofádat — ajánlottam meleg baráti hangon a huligánnak. — Tu­dod te egyáltalán, hogy milyen a kést fogsz a kezedben? Ezeket késeket a mi üzemünk gyártja. Még a kenyeret sem fogja, nemhogy embert! Ezzel félrelöktem a bandi­tát az utamból és elindul­tam haza. Az igazmondást il­letően valóban nem volt sem­mi okom nyugtalanságra, ugyanis hónapról hónapra százszázalékos selejttel dolgo­zunk. — Ezt be fogom írni a pa­naszkönyvbe! — ordította utá­nam iramodva póruljárt táma­dóm. — írjad, csak írjad!... Lát­tunk mi már karón varjút! Jurij Jacseskin A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 3. sz. Házgyára (Dunakeszi) FELVÉTELRE KERES férfi és női szakmunkásokat VILLANYSZERELŐ, KŐMŰVES ÉS HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁBAN valamint segédmunkaerőket elemgyártási munkára. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: 3. sz. Házgyár, Munkaerőgazdálkodás, Dunakeszi.

Next