Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

19’2. SZEPTEMBER 28., CSÜTÖRTÖK ORBIS—IBUSZ T­öbbet láthatnak a turisták­ ­ Jövőre a jelenleginél ezer­rel több szálláshelyet tart fenn a Zakopánéba és a Krakkóba utazó magyar turistáknak Lengyel Idegenforgalmi és Tá­­­jékoztatási Iroda (ORBIS). Többek között ezt a fontos pontot tartal­mazza az a megállapodás, amelyet Budapesten írtak alá, az OR­BIS és az IBUSZ képviselői a két ország közötti idegenfor­galom bővítéséről. Megegyez­tek abban is, hogy a továb­­­biakban változatosabb, gazda­gabb útiprogramokat állíta­nak össze. Így az IBUSZ szer­vezésében az eddiginél több magyar csoport uta­zik jövőre a Mazuri-tavak­­hoz, a Balti-tenger mellé és Varsóba. A lengyel turisták nemcsak Budapesttel és a Balatonnal, hanem Sopronnal és Szombat­hellyel is megismerkedhet­nek. Először szerveznek majd hatnapos gyógyüdülést a len­gyeleknek Hajdúszoboszlón is. ^cím­lap Elmentek az iskolások Nyomdaszemle Dabason Az utolsó simításokat végzik Dabason az új nyomdaüzem épületén, a Felsőoktatási és Jegyzetellátó Vállalat vezetői azonban már azon gondolkoz­nak, hogyan, miként biztosít­sák a szakmunkásgárdát. A hónap végén átadásra kerülő üzem gépeit ezek­ben a napokban szállítják az NDK-ból, s nyomban felállítják valamennyit. A napokban — amolyan rögtönzött pályaválasztási ta­nácsadás keretében — kíván­csi gyermeksereg ismerkedett a korszerű berendezésekkel. A kétszáz kisdiák nagy ér­deklődéssel figyelte az érdekes szerkezeteket, s talán nem is egy gyerek, éppen leendő mun­kahelyén járt. — Nagy örömmel hoztuk el a gyerekeket erre a bemutató­ra — mondotta Dömök Antal iskolaigazgató. — A pályavá­lasztás valamennyiük életében óriási jelentőségű. A közsé­günkbe települő Felsőoktatási és Jegyzetellátó Vállalat veze­tőivel beszélgetve, arra a megállapításra ju­tottunk, hogy a gyerekek részére igen jó szakmát tudnának biztosítani a nyomdaiparban. Hetedikesek és nyolcadiko­sok ismerkedtek a gépekkel. Igaz, most még számukra is ismeretlen szavak hangzottak el, de talán nem is olyan hos­­­szú idő múlva, a gépek mö­gött állva készítik a tudást je­lentő könyvek sokaságát. Fábián Miklós Dabas Nagyközségi Tanács NAPONTA 4200 KALÓRIA Szolgáltatóház a laktanyában . „Gyöngyélet a katonaélet” — így szólt a nóta, de aki volt katona, tudja, hogy fá­rasztó, kimerítő a kiképzés, a szolgálat. A mai fiatalok többsége szép lakásból, ké­nyelemből indult a laktanyá­ba, ezért a katonaéletnek is változnia kell, fejlődő élet­­körülményeinknek megfele­lően. Ezért született a nép­hadsereg­ program: meg kell javítani a katonák élet- és szolgálati körülményeit. Gaz­daságirányítási rendszerünk lehetővé tette, hogy az ala­kulatok önállóan gazdálkod­janak, belső építésekkel kor­szerűsítsék a laktanyai viszo­nyokat. A katonaélet válto­zásáról tájékoztatták a sajtó munkatársait az egyik alaku­latnál. Az étkezés Az „öreg” katonák már rá sem ismernének a laktanyai „menüre”. Száműzték az ét­kezdékből a reggeli „fekete vizet”, a poharakba kakaó, tej, tea kerül. Eltűnt az aszta­lokról a marmeládé, inkább dzsemet, mézet kennek a ke­nyérre. A régi katonaétek, a szalonna, már csak minimá­lis mennyiségben szerepel „menükben”, a katonák akkor a kapják, ha nehéz fizikai munkájukat plusz kalóriák­kal segítik. Egyébként egy katona napi 3800—4200 kaló­riát fogyaszt, s legtöbbjük a két év alatt 4—6 kilót hízik. A felkeresett alakulatnál új önkiszolgáló éttermet építet­tek a katonáknak, ahol a fia­talok két menü között vá­laszthatnak. Az ebédek, va­csorák változatosságát az ala­kulat saját gazdasága is se­gíti, ahol 20—24 hektáron zöldségféléket termelnek, két­száz-kétszázötven sertést hiz­lalnak, száznál is több bir­kát nevelnek. Bevezették laktanyában a tízórait is, ott­ a jártunkkor a katonák óriás­­kiflit rágcsáltak. A körletek A régi katonák még emlé­keznek a hatalmas, átfűthetet­­len hodályokra, ahol ember zsúfolódott össze. száz Az alakulatnál kisebb szobákat választottak le, ahol kisebb kollektívák élik életüket, sa­ját ízlésük szerint díszítik a szobát, például akváriumot raknak a falra, szik hangulatossá képekkel te­kerletüket. A lakóhelyiségek mellett gaz­dasági szobákat rendeztek be, olyan gépesített „háztar­tásokat” teremtettek, amelye­ket sok háziasszony megiri­gyelhetne. Található itt Haj­dú szuper automata mosógép, vasalóasztal, varródoboz, katona csak beteszi szennye­a­sét a gépbe és tisztán, kifa­csarva veszi ki. A katonák egyéb igényeit szolgáltatóház elégíti ki, amelyben borbély, újságos áruda, presszó, büfé kapott helyet. A nehéz szolgálat után a fiatalok kulturált körülmé­nyek között ihatják az üdítő italokat, a sört, vagy éppen fagylaltot is rendelhetnek. Akik nem jönnek el a pres­­­szóba, azok az alegység klub­szobájában nézhetik a tv-t, biliárdozhatnak, sakkozhatnak. A klubszobák ízlésesek, tisz­ták, a falakat a katonák festményei, mozaikjai díszítik. A vélemény A laktanyai élet hangulatá­ról kérdeztük meg Szász Fe­rencet, aki bevonulása előtt a Szentendrei Papírgyár laka­tosa volt. — Júliusban vonultam be, túl vagyok az alapkiképzésen, a III. osztályú gépkocsivezetői vizsgán. Furcsa megszokni a parancsra való életet, de a körülmények hozzásegítenek ehhez. Van klubunk, pres­­­szónk, kulturáltan eltölthet­­jük szabad időnket. Rácz István őrvezető már öreg katona, korábban a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság­ban dolgozott. Eddig a leg­nehezebb számára az a gya­korlat volt, amikor a metsző hidegben kellett helytállnia. Szereti a gyakorlatokat, bár ilyenkor több a munka, de valahogy kötetlenebb az élet, jobban telik az idő és jobban is főznek. — Legjobban a most épülő új őrszobának örülök, mert ez központi fűtéses lesz és így télen nem kell fagyoskod­­ni. Sokkal több a szabad időnk azóta, amióta mosógépet megkaptuk, az új mert nem kell a mosásra annyi időt fecsérelni. Szerintem egy év alatt is sokat javultak lak­tanyai körülményeink. A viszonzás Az alakulatnál sokat tesz­nek a katonákért. Az elmúlt években önálló kezdeménye­zésből több mint 13 millió forint értékben építettek. A katonák munkájában kamato­zik ez a segítség: több idő jut a képzésre, a tanulásra, a munkára, jobb a hangulatuk, eredményesebben készülhet­nek egy-egy nagy erőpróbára. F. P. Gepidák faluja? Hétszáz sír után — hat házacska A Mohács—Eszék közötti út mellett épült hatalmas állat­­tenyésztő üzem földmunkái régi kultúrák emlékeit hozták felszínre: egy VI—VIII. száza­di temető került napvilágra, amelynek teljes feltárása az idén fejeződött be. Az ásatás során mintegy 700 sírt bontot­tak fel a régészek, mint kide­rült: gepidák temetkeztek itt. Az ásatás vezetője, dr. Kiss Attila régész alig 300 méter­re a síroktól — a Duna árte­rületének szegélyén — cse­réptöredéket vett észre a szántásban. T-alakú kutatóár­kot nyitottak itt és mindjárt az első próbálkozás sikerrel járt: az árokrendszer mindkét szárán földbe vájt lakóházak nyomaira bukkantak. Eddig már hat házacska alapjait ás­ták ki. A kőből rakott tűzhe­lyek, valamint a körülöttük heverő cserép- és üvegtöredék mellett néhány használati tárgy is előkerült: fésű, orsó­gomb. Feltártak egy gabonatároló vermet is,jókora A Duna menti falucska a VI—VIII. században létezett, lehetséges tehát, hogy azok a gepidák lakták, akiknek sír­jait a közelben feltárták. Bi­zonysággal ezt csak jelentő­sebb emlékanyag összegyűjté­se után lehet megállapítani. K Félcellulóz és hulladék — hullámpapír Megkezdődött a Papíripari Vállalat dunaújvárosi hullám­papírgyárának építése. A már termelő szalmacellulóz- és pa­pírgyár mellé, több mint négy milliárd forintos beruházási költséggel, évi 100 ezer tonna hullámpapírt előállító, korsze­rű üzemet emelnek. A gyártott hullámpapír felét a helyben elkészült dobozgyárban dol­gozzák fel. A hullámpapírt nyárfából készült félcellulóz­ból és hulladékpapírból állít­ják elő, a gépeket olasz, finn és lengyel vállalatok szállít­ják. étszeresére növekedett a szőlőfelhozatal A napokban bőséges volt a piacok áruellátása. Az igények szerint került a boltokba egyebek között paprika, para­dicsom, karfiol, s a húslevesbe való zöldség, sárgarépa, petre­zselyem és zeller. A hét végére változatlanul özönlött a gyümölcs a piacok­ra, különösen sok alma érke­zett. Szőlőből az előző napi mennyiség kétszeresét — 910 mázsát — hoztak forgalomba a ZÖLDÉRT üzletek. 5 Először a Pilisben Petőfi Sándor emléktúrák Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulója alkal­mából a forradalmár költő tiszteletére 1972. 1973. május 7. között októberi Petőfi Sándor-emléktúrákat szervez­nek. A Spartacus turistaegye­sület a kezdeményezés kereté­ben hét és fél hónap alatt öt­vennyolc emléktúrát iktatott programjába. A túrák résztve­vői felkeresik azokat a helye­ket, ahol a költő megfordult, illetve, amelyeket költemé­nyeiben, alkotásaiban megörö­kített. Ellátogatnak azokra a helyekre is, ahol Petőfi Sándor emlékét szobrok, emléktáblák hirdetik. A Spartacus turista­egyesület az első emléktúrát október 1-én, az közalkalmazottak SK országházi termé­szetbarát­ szakosztálya által, a Pilis-hegységben lévő Kőhe­gyen létesített Petőfi Sándor­­emlékoszlophoz vezeti. Rajtnál a szőnyegszö­v­ők A szőnyegszövők versenyét szombaton országos Békés­­szentandráson, a magyar per­zsaszövés meghonosodásának falujában rendezték meg. A békésszentandrási Szőnyeg­­szövő és Háziipari Szövetke­zet műhelyében az ország min­den tájáról érkezett 34 perzsa és torontáli szőnyegszövő lány és asszony állt rajthoz. A leg­ügyesebbek értékes jutalom­ban részesültek, ezenkívül megkapták a „szakma kiváló dolgozója” címet. A h­intők mesterei A füzesgyarma­ti Járműkészítő és Faipari Ktsz-ben a kubikostalics­­kák, a raiktári tar­goncák és egyéb munkaeszközök gyártása mellett jelentős üzemág­gá fejlesztették a hintógyártást és restaurálást. Ré­gi fényképek, tervrajzok alap­ján eredeti szép­ségében állítják helyre a több száz éves címeres hin­­tókat, s gazdagít­ják az országos kocsimúzeum gyűjteményét. Legutóbb az egri érsekség több mint 200 éves fe­kete hintáját restaurálták ki­váló eredménnyel. A kényelmes és díszes határokból hazai és­­ külföldi megrendelésre új példányokat is gyártanak. Eddig összesen száz gyö­nyörű hintót ké­szítettek. M­unkabíro dalom A gépkocsivezető ------------- fizikumú, fekete­­ Erős­­ ember. Az, hogy ------------- mindene a gép és a motor, pusztán a véletlen műve. Végül is hogyan lett a volán szerelmese, azt mondja el Dobi Ignác, a gödöllői Me­zőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet gépkocsivezetője. — Apám az 50-es évek ele­jén a budapesti Műszaki Egye­tem gondnoka volt. Akkor még ott a szomszédban volt a gépkísérleti intézet műhelye, s apám megkérdezte a vezető­jét, nem tudna-e engem vala­mire „használni”. Odavettek, s először segédmunkás, betanított munkás lettem,majd - -------------------- a moto­r Megszerette | rókát, — ---------------— így az­tán iparkodott is, hogy min­dent kihozzon magából, amit csak tud. Akkor már minél többre szerette volna vinni. — Hamarosan mindenes let­tem a műhelyben. A gépszál­lítástól kezdve az apró szere­lési munkáig mindent rám­bíztak. Azután az intézet ré­vén szereztem meg a jogosít­ványomat is. Továbbra is a műhelyben maradtam, s egy univerzális traktoron dolgoz­tam. Később egy kis teherko­csit bíztak rám, amit meg is kellett javítanom, mert nem volt üzemképes. A kis masi­nából ebédkihordó és szerviz­­kocsi lett. Mikor mire volt szükség. ------------------- „kiesés” kö­ Két év I vetkezett az­------------------- tán — ahogy ő mondja —, mert átment dol­gozni a Műszaki Egyetemre, a rektor gépkocsivezetője lett. Végül visszahívták. Örömmel ment is. — 1960-ban kerültem az igazgató mellé gépkocsiveze­tőnek. Volgával kezdtem jár­ni, s a szakmámba igazán itt tanultam bele. Most éppen egy Opel Admiralon vagyok. Az autómat mindig tisztán tar­tom, erre betegesen kényes vagyok. Biztosan vannak, akik nem hiszik el, de sokszor va­sárnap is bemegyek a garázs­ba és rendbe teszem az autót, így aztán, ha hétfőn menni kell, tükörfényes, üzembiztos autóval vághatok neki. Dobi Ignác már egyszer megkapta a balesetmentes közlekedésért járó jelvényt. Akkor 200 ezer kilométert ve­zetett úgy, hogy még rendőrsé­gi feljelentést sem tettek elle­ne. ------------------------— körül­| A mai napig­­ belül ------------------------— 450 ezer kilométert tett meg a legki­sebb zűr nélkül. — Van, amikor egy nap alatt kell menni 500 kilomé­tert, aztán egy hétig alig va­lamit. Szeretek sokat menni, de csendben, nem jó a kocsi­ban beszélgetni. Ha az igazga­tó elvtársat viszem, alig szó­lunk egymáshoz. Beül hátra kipakol és dolgozik. Még a ko­csiban is! 1957 óta ismerem őt, akkor lett az igazgatónk. Min­dig szeretett engem, sok dicsé­retet kaptam nagyon jólesett­ tőle és mindig szeretem a beosztásomat, de azt mon­dom, máshol is megállnám a helyem. :----------------------- 2-án vette | Augusztus I át élete el­------------------------ ső saját kocsiját, egy Trabantot. Ki­rándulni járnak vele, vagy ro­konlátogatásra. F. B.

Next