Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

6 ­k­ap Pest tnecjijei harangoicíáoh --------------------------------------------- 86. --------------------------------------- Pesttel határos, ie_17 ooo lakosú nagyközség — a Má­tyás király utca egyik oldala a XVIII. kerületi Pestimréhez, a másik oldala Gyálhoz tar­tozik —, amelynek régmúltja jószerint ismeretlen. Egy 1324- ben kiadott oklevél ugyan em­lít e tájon egy GYALA neve­zetű települést és egy XV. szá­zad végi, tehát Mátyás király korabeli térképen Pest város környékén megtaláljuk a­ mai nevét. Aztán századokra el­tűnik, a török hódoltság alatt, sok szomszédos település sor­sát osztva, nyilván elpusztult, s bár újbóli kialakulásáról hi­teles adatok hiányoznak, Károlyi grófok XVIII. századi a birtoklása valószínűvé teszi, hogy a Rákóczi-szabadságharc elbuktatása után juttatták habsburgi adományként szatmári békét szerző Károlyi­­ Sándor atyafiságának. A köz­ség múltjának-jelenének egyik figyelmes, gondos búvárlója feltételezi, hogy újjáéledésé­ben alighanem része volt az Alföld felől Pestre tartó szar­vasmarha-felhozatalnak, mert a hajdani hajcsárvonulásnak útja ma, kiépítve, Körösi út néven, Gyál főútjává alakult. Egy régi csárda romjai pedig azt sugallják, hogy a marha­hajcsárok itt tartották jószág­­jaikkal utolsó pihenőjüket Pest előtt... Az 1869-es népszámlálásban Gyál, mint Alsónémedihez tar­tozó település szerepel, igazgatási önállóságának köz­­to­vábbi mezsgyéje háromnegyed századdal későbbre esik. Ugyanis a náci­ nyilas rém­uralom alól való felszabadu­lását — 1944. december 27. — követően megalakult Nemzeti Bizottság első határozatában kimondotta a település­­ önálló községgé nyilvánítását. Újabb negyedszázad elmúltával, 1970- ben a közeli, 130­0-as lélek­számú Felsőpakonnyal közös tanács igazgatása alatt egye­sült. A fejlődés, amelyen Gyál szűk századév alatt átment — legalábbis a lakosság létszá­ma tekintetében, egyedülálló. A statisztika tanúsítja, hogy Gyál­ pusztán 1880-ban 329 sze­mély, főképpen uradalmi cse­léd lakott. E lélekszám negy­ven év alatt megduplázódott, hatvan év alatt megtízszerező­dött és az utolsó negyedszá­zadban, a mai napig, mintegy­ ötvenszerese lett a kilencven­­három évvel előbbinek. Az adatok elgondolkozta­tóak. Világos, hogy a szapo­rulat nem lehet természetes. Magának az „alapközségnek” létrejötte tulajdonképpen a helyi nagybirtokosok par­cellázásának eredménye, a négyszögölenként egy pengő ötven ára akkortájt — a községnek ezt a telekre részét ma is „pengőötvenesnek” má­sik részét „Koplaló”-nak hagyományosan nevezik —, már nemcsak cselédek, törpe­gazdák, hanem a közeli gyá­rakba egyelőre biciklin „in­gázó” ipari munkások is vi­­tyillót építettek. Gyál telepü­lés-funkciójának változása már a felszabadulással kezde­tét vette, de az utolsó évti­zedben, amikor lakossága megduplázódik, akkor formá­lódik a hajdani Gyálszöllős, Gyálliget — ma is létező el­nevezések — alvótelepüléssé. A telepesfalu, ma a dabasi já­rás legnépesebb nagyközsége, nem ipari funkciót tölt be, ha­nem a fővárosi iparban dolgo­zók alvótelepülésévé alakul, ennek a jelenségnek nem egy előnyével és számos hátrá­nyával. Már unásig soroltuk az agglomerációs övezet szo­ciális-kulturális problémáit. Gyálon egy feltűnő pozitívum is szemünkbe ötlött. 1970—71 —72-ben évente mintegy 800— 900 települő szivárgott be fő­leg az állami beruházásokkal szűkebben ellátott Hajdú-Bi­­har és Szabolcs-Szatmár me­gyékből, az utóbbi évben e szám csökkent, s városi „újoncokat” inkább le­tartanak nyilván. De ha végigjárjuk Gyál széles utcáit, akkor azt látjuk, hogy a telkek legtöbb­jén még áll a régi vityilló — ez többnyire az új jövevé­nyek szükséglakása —, de elől a telek frontján már mo­dern, komfortos házak dísze­legnek: a gyökeret vert, ko­rábbi raj szorgalmának, ered­ményes munkájának és jó ke­resetének tagadhatatlan tanú­ságai. És egyben perspektívá­ja az utóbb érkezettek lehető­ségeinek. Mert hiszen, ha csökkent is Gyál népesség­­szaporulatának üteme, nem tört meg: a Pestimrével egy­bekötő 94-es, a Boráros térig a járó 54-es, a 154-es gyors és csak Boráros tér—Gyál megállójú 154 E expressz kék buszjáratok szinte megszün­tették a határt a főváros gyári övezetei és Gyál között. Az építkezéseket kompli­kálják az engedély „feketén”, de nagyon nélkül, sebti­ben felhúzott házak problé­mái, a lakáskérdést az 500 fo­rintos zugalbérletek — 2500— 3000 ember él albérletben ágybérleten, a gyermekneve­lést az önmagát felépítésekor már kinövő iskolák, az igé­nyeket utolérni nem képes óvodakapacitás, a művelődés helyi formáit a főváros elszí­vó varázsa. És mégis, a gyá­­liak akarata, ereje kitör eb­ből a szükségszerű, elkerül­hetetlen társadalmi szorítás­ból. A Felsőpakonnyal egyesült Búzakalász Tsz eredményesen munkálkodik a hajdani Káro­lyi- és Pálics-birtokok föld­jén. De én ezúttal sem agrárte­vékenységüket, sem vasas melléküzemágaikat nem aka­rom dicsérni, hanem arról a kellemes, sőt kivételes meg­lepetésről szeretnék röviden beszámolni, amit Agroplast néven működő műanyag­­„gyárakban” tett látogatásom alkalmával megéltem. A munka iparszerű sertés­telepek műanyag paneljeinek készítésével kezdődött. Az­tán, ahogy a sertéstenyészté­si program felújításával csök­kent a tenyésztőtelepek szük­séglete , az Agroplast „át­állt”. Kiokoskodták, hogy ugyanazokból az íves elemek­ből, amikből a tenyésztőtele­peket összeállították, némi módosítással tanuszodát is le­het építeni, az uszodafedélből következett a medence, majd a kisebb-nagyobb kerti fürdő­alkalmatosságok gyártása. De nem hanyagolták el a mező­­gazdasági termékeket sem: tej- és víztárolók, továbbá haltartályok, halcsúzdák, hal­kosarak, 24 óra alatt „mind­össze 3—5 fok h­őveszteségű hőtároló ládák sora készül ma már gyanta, üvegszövet, poliészter­­poliuretánhab kom­pozícióiból, s mivel e gyárt­mányok keménysége az acélé­val vetekszik, teljesen korró­ziómentesek, higiénikusak, moshatók , sor került az evezőscsónakokra, sőt jelenleg nyugatnémet exportra, és a rendelők licence alapján, bér­munka jelleggel hatalmas vi­torlás, illetve motoros hajó­testeket konstruálnak. Néz­tem a gyártás furcsa és szel­lemes folyamatát, láttam, ahogy az acél­kemény eleme­ket gyémántkoronggal vágták, s láttam az udvaron fehéren szikrázó szállításra kész ha­jókat ... Most „házi alapján izzószálat, szabadalom” korrodáló anyagot nem tartalmazó, kor­látlan élettartamú, elektro­mos fűtésű lábrácsok és szé­kek készítését kezdik el. Örömhír a hentes-, zöldség-, gyümölcsüzletek, újságos bó­dék, biztonsági őrhelyek sze­mélyzetének. És örömhír an­nak, aki gyönyörködni tud a nyomasztó körülmények közt is tettre kevülő emberi szel­lem alkotásában. Békés István Ha akarjuk: sertéstelep, ha akarjuk, tanuszodatető. A gyári Agro­­plast egyik fő terméke. Fiatalok! Szerezzetek szakmunkás-bizonyítványt! A „fémmunkás” Vállalat kecskeméti gyára 1973 szeptemberében szerkezetlakatos szakképesítés megszerzéséhez 1 ÉVES TANFOLYAMOT INDÍT. Jelentkezési feltételek: A 20. életév betöltése 1974 szeptemberéig. Legalább 6, befejezett általános iskolai osztály. A képzés a gyárban van, a folyamatos részvétel kötelező. A tanfolyam költségeit gyárunk fedezi. Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen vagy levélben a gyár munkaügyi osztályán: Kecskemét, Izsáki út 6. Határidő: szeptember 15. 1973. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP Hol lehetnek a 80-as évek új bauxitbányái? Az alumíniumipari központi fejlesztési program értelmé­ben 1985-ig évi 1 millió ton­na többlet bauxit előállítására készül fel a bányászat. A már folyamatban levő nagyberu­házásokkal, a Halimba III., az Izamajor II. és a deáki-pusztai bányanyitással már biztosítják is ezt a többletet. A szakem­bereknek azonban niuk kell arra is, hogy gondol­­a termelőüzemek készle­tei idővel csökkennek és újabb lelőhelyeket bevonni a termelésbe kell ahhoz, hogy a szintet tartani tudják. A bauxitlelőhelyek meghatározására és a felku­tatására a Bauxitkutató Vál­lalat hivatott, amelynek szak­emberei ezekben a napokban 26 fúróberendezéssel keresik az értékes nyersanyagot. Az új lelőhelyek feltárásában élenjár az Izamajor III., ahol a bauxit minősége, elhelyez­kedése hasonló, mint a már ismert Izamajor I. és II. bá­nyákban. A 150—180 méter mély­ségben már teljesek a bauxitkutatók ismeretei, s ezeket az adatokat át is ad­ták az előtervek készítőinek. Most a fúróberendezések a 200 méternél mélyebb réte­gek felé törnek. Nagyszabá­sú kutatómunkát folytatnak Nagytárkány és Tüskésmajor térségében, valamint Dudar— Bakonyoszlop környékén és Nagyegyházán. Budaörsi hobby Különleges járművet épí­tett Róza József, a buda­örsi Repülőgépes Növény­védő Állomás technikusa. A 160 lóerős repülőgépmotorra szerelt légcsavar mozgatja a száraz­föld­re, mocsaras területre, havas terepre és a vízre tervezett négyszemé­lyes járművet. A többéletű szárazföldi sebessége óránként 120—130 kilo­méter. A technika fejlesztéséért Keszthelyen szombaton be­fejeződött az élelmiszer-gazda­sági és vízügyi fiatalok mű­szaki-tudományos konferen­ciája. Az élelmiszer- és fagazda­ságok, valamint a vízgazdál­kodás szakterületén dolgozó fi­talok megvitatták, miként segíthetik elő a KISZ-szerve­­zetek a technikai haladást. A konferencián értélkelték azt a 120 szakdolgozatot, me­lyet a műszaki és technikai haladás ösztönzésére meghir­detett pályázatra küldtek be az élelmiszer-gazdasági és víz­ügyi fiatalok. Nyolc hónapot késett a fel­jelentés A narancssárga teherkocsi Egy bravúros nyomozás története Ha súlyos, erőszakos bűncse­lekményt követnek el a me­gyében, s a tettes ismeretlen, a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság életvédelmi alosztálya folytatja le a nyomozást. Hi­vatásuk korántsem olyan lát­ványos, mint azt a bűnügyi re­gényekben, filmekben ábrázol­ják. Egy nyomozás eredményét elsősorban a türelmes, pontos, aprólékos munka hozza meg. A szerencse csak ritkán segít, a szakmai tudás, a tapasztalat annál inkább. Ez utóbbiakban pedig nincs hiány, hiszen legtöbben húsz évnél is régeb­­­ben dolgoznak a szakmában. Az alábbiakban egy különös nyomozásuk történetével is­merkedhetnek meg olvasóink. Kazalban a h­ír Kovács László alezredes, az életvédelmi alosztály nyomozó tisztje, nem akart hinni a fülé­nek,­­mikor az esetről értesült. Egy távoli­ októberben elköve­tett bűncselekmény sértettje ez év június 1-én tett feljelen­tést a rendőrségen. Eszerint, múlt év október 21-én a dél­előtti órákban, Aszódnál egy teherkocsi felvett egy autó­stoppos diáklányt, aki a szom­szédos megyéből Budapestre igyekezett. Nem jutott azonban messzire, mert a gépkocsiveze­­tő Gödöllő és Mogyoród között letért a főútvonalról, az erdő­be hajtott, s ott két társával együtt — akik egy másik te­herkocsival a nyomukban vol­tak — erőszakot követtek el a lányon. (Az ügy természeténél fogva a késedelmes bejelentés okai is érthetővé váltak.) Első hallásra reménytelen­nek tűnt, hogy ennyi hónap után valaha is nyomára buk­kanjanak a tetteseknek. Ami viszont a próbálkozás mellett szólt: lehetetlen, hogy ezek a társadalomra különösen ve­szélyes bűnözők elkerüljék megérdemelt büntetésüket, s ezáltal bátorítást kapjanak, újabb bűncselekmények elkö­vetésére. A bejelentő által szolgáltatott adatok, melyekre a nyomozás indulásakor tá­maszkodhatott, siralmasan sze­gényesek voltak. Ismert volt az elkövetők személy­leírása — mely így önmagában nem so­kat segített —, valamint, hogy az egyik tehergépkocsi na­rancssárga színű volt, továbbá, hogy a gépkocsivezető Gödöllő felé menet azt mondta: „Pető­­fi-bányáról szállítunk szenet Az első kérdés az volt: me­lyik vállalatnak vannak na­rancssárga teherkocsijai? Elő­ször is a Köztisztasági Hiva­talnak. Az aznapi menetleve­lek ellenőrzése során kiderült: nekik egyetlen kocsijuk sem járt ekkor a főváros határán kívül. Az Aszfaltútépítő Válla­latnál szintén szállítanak na­rancssárga kocsik, sőt tavaly Petőfi-bánya felé is építettek utat. Ám végül az ígéretesnek tűnő nyom hamisnak bizo­nyult. A másik szálon kellett tehát elindulni, annak ellenére, hogy az már kezdetben gyanúsnak látszott: kinek éri meg az ala­csony kalóriájú szenet Petőfi­­bányáról Pestre szállítani, gép­kocsival? Petőfi­bányán való­ban beigazolódott a gyanú: a tettes által „tálcán kínált” nyom nem volt egyéb, mint tudatos félrevezetés. Petőfi­bá­­nyáról ugyanis nem szállíta­nak tüzelőanyagot a fővárosba. Viszont — mint mondták — a szomszédos lőrinci erőműtől rendszeresen hordják a teher­gépkocsik Budapest felé — a salakot. Újra felcsillant hát egy vékonyka reménysugár. A hőerőműben tett látogatás több meglepetéssel is szolgált Kovács alezredes számára. Há­rom szállítójegytömböt kapott, amelyekből sok mindent meg­tudhatott az aznap fuvarozók­ról. Több száz kocsi vitt sala­kot Pest megye különböző helységeibe és a fővárosba. A legtöbb, 48, az ÉPFU vállalat kocsija volt — s ami a leg­meglepőbb — nem is egy na­rancssárga színű teherautó for­dult meg aznap az erőmű te­lepén. Lehangoló felfedezés volt viszont, hogy a szállítóje­gyeket hiányosan töltötték ki: a rendszámokból csak a szá­mokat írták fel, betűk nélkül. Szűkül a kör Az ÉPFU budapesti telepein ennek ellenére tovább szűkült a kör. Azonosították a 48 kocsi rendszámát, ellenőrizték a me­netleveleket, s kiderült, hogy aznap hét narancssárga kocsi volt forgalomban. A hét gép­kocsivezető közül háromra il­lett rá korban a bejelentő ál­tal adott személyleírás. Besze­rezték a fényképeiket, s két tablót készítettek, melyen kü­lönböző sorrendben — másik négy, hasonló korú férfival együtt — ott volt a három gyanúsított is. Most következett a főpróba, mely az eddigi nyomozás ered­ményeit tette mérlegre, a rab­lókat megmutatták a bejelen­tőnek. Azonnal felismerte mindkettőn Csoknyai István 20 éves gépkocsivezetőt, aki ta­valy októberben felvette őt a kocsijára. Arra is fény derült, hogy aznap Csoknyaival uta­zott Batta Sándor, 35 éves se­gédgépkocsivezető is. Ez még inkább alátámasztotta, hogy jó Budapestre.” Mindezek közül az egyetlen fix pontnak a te­hergépkocsi feltűnő színe lát­szott, nyomon vannak. Most már csak a másik kocsit kellett megtalálni. Rövidesen ez is si­került. Meglepő fordulat Csoknyai a rendőrségi ki­hallgatáson először semmiről sem akart tudni. Egy idő után azonban meglepő fordulat kö­vetkezett. A gyanúsított ugyanis­ elszólta magát, hogy már volt egy hasonló ügye, szintén erőszakoskodásért je­lentették fel. Az eset tavaly novemberben történt, az egyik Pest megyei község határában, s az elkövetés módja kísérte­tiesen hasonlított az októberi­re. Az ilyen véletlen pedig igen ritka. (Csoknyai ellen akkor — bizonyíték hiányában — meg­szüntették a nyomozást.) Mi­kor a módszer hasonlóságára felhívták a figyelmét, megvál­toztatta korábbi vallomását: elismerte a cselekményt, az erőszakot azonban továbbra is tagadta. A másik gépkocsi vezetője, Kiss János is tagadott. (Bár nála is kiderült, hogy nem ez az első garázda ügye.) Nem tu­dott azonban arról, hogy úti­társa, Horváth Béla — aki szintén osztozott az erőszak el­követésében — bevallotta, hogy már reggel, az induláskor em­lítette neki Csoknyai és Kiss, hogy „ha nő lesz, akkor neked is jut”. Ugyancsak ő mondta el, hogy Csoknyai azzal fenye­gette meg a sikoltozó lányt: kinyírják és elássák az erdő­ben. Batta Sándor pedig — aki ugyan tanúja volt az erőszak­nak, de nem vett részt benne — elmondta, hogy miután Csoknyai felvette a lányt, és ő átszállt Kiss kocsijába, Kiss megjegyezte: „Az a nő, aki Pista (azaz Csoknyai) kocsijá­ba beszáll, nem ússza meg...­ Mikor ezt a vallomást Kiss tu­domására hozták, ő is alapo­san elszólta magát: azt mond­ta ugyanis, hogy az idézett mondatában akkor Csoknyai­ István másik, hasonló ügyére célzott. Ezzel pedig alaposan melléfogott, hiszen az a másik ügy novemberben, vagyis ké­sőbb történt! Következik: a végjáték Az ellentmondásos vallomá­sokból is következtetni lehet arra, hogy tervszerűen előké­szített bűncselekményről van szó. Egyes jelek arra is mutat­nak: nem kizárt, hogy a tár­saság korábban több, eddig még nyilvánosságra nem ke­rült hasonló bűncselekményt is elkövetett. A nyomozás a „végjátékban” még meglepeté­sekkel szolgálhat. Egy tanulsá­got azonban már az eddigiek alapján is levonhatunk: meg­nyugtató, biztonságot adó ér­zés, hogy aki törvényeink el­len vét, nem kerülheti el a megérdemelt büntetést. M. J. Félrevezető adat

Next