Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-05 / 233. szám

1973. OKTÓBER 5., PÉNTEK M £ tK sliriap HETVENÉVES GÉPEK - NYUGDÍJAZÁS ELŐTT Selejtezés Budakalászon Az asszonyokkal is meg kell érlelni A napokban, amikor leg­­utóbb budakalászon jártam a Lenfonó- és Szövőipari Válla­latnál, és dr. Spáth Oszkárral, a szövődés gyárrészleg veze­tőjével beszélgettem a textil­ipar rekonstrukciójáról, s a vállalat előtt álló gazdasági feladatokról, zaklatott asszony kopogtatott be, majd remegő hangon kijelentette, hogy ő ezt nem csinálja tovább, megint új „partiba” akarják tenni, nem is a saját gépére. Ott tart — mondotta —, hogy nem hagyja magát kéthónaponként más gépre tenni, inkább ki­lép, már potyogtak a könnyei. Ez a jelenet már ismerős, né­hány hónapja, amikor ugyan­abban az irodában tanácskoz­tunk, hasonló eset játszódott . Sajnos, mostanában elég gyakori ez a jelenet — mond­ja dr. Spáth Oszkár azután, hogy megpróbálta megnyug­tatni a szövőnőt. — Dolgo­zóink — akik között van, aki 20—25 éve készít a lenszálak­ból kelmét — megszokták, megszerették a régi gépeket olyannyira, hogy sajátjuknak vallják. Elkeserednek még ak­kor is, ha az övékkel teljesen azonos gépekre akarjuk áthe­lyezni őket, hát még, ha azt is megemlítjük, hogy a jövőben korszerű automatákat kell ke­zelniük. Pedig ez elkerülhetet­len, a technikai haladás köve­tése nélkül nem lehet nagy mennyiségű, korszerű kelmét szőni. 600 öreg masina Borzák István igazgató me­sélte, hogy az 50. évforduló­ját idén ünneplő vállalat né­hány esztendeje 600 öreg ma­sinával dolgozott. Akadt kö­zöttük nem egy 60—70 eszten­dős is, hiszen a­ gyárat már alapításakor használt cseh, osztrák és svájci gépekkel sze­relték fel. Az itt dolgozó, gépeiket jól ismerő lányokban, asszonyok­ban joggal merült föl a kér­dés, mit számít, hány évesek ezek a gépek, fő, hogy még mindig hibátlanul lehet dol­gozni rajtuk. Kár kidobni őket. (És csak megerősítené véleményüket, ha tudnák, hogy az új automaták egyen­ként 200 ezer forintba kerül­nek.) Arra nem gondolnak, hogy az öreg gépek működte­tése még a kiselejtezésnél is nagyobb veszteséget okoz az­zal, hogy elfoglalják a helyet és elvonják a munkaerőt a korszerűbb, termelékenyebb új gépektől. (Gőzmozdo­­nyaink, amelyeket folyamato­san kivon a forgalomból MÁV, még sokáig használha­a­tók lennének, de akkor nem utazhatnánk gyorsabban ha­ladó Diesel- vagy villamos mozdony vontatta szerelvé­nyeken.) Kellenek az automaták A hagyományos gépeken már nem fokozható tovább a termelés. Pedig a vásárlók igénye nő, a gyár dolgozóinak száma viszont csökken. 1968- ban még 1543-an, az idén már csak 1035-en készítik a budakalászi kelméket. Ért­hető tehát, hogy szükség van a nagy teljesítményű automa­tákra, s azt is meg lehet ér­teni, hogy a gyár vezetői már meglevő automata gépek a kapacitását a lehető legjob­ban igyekeznek kihasználni. Ezért egy-két év után, jövőre ismét bevezetik a három mű­szakot. Az is érthető, hogy az asszonyoknak ez nem tetszik. Különösen akkor, ha nem ér­tetik meg velük előre, miért szükséges a változtatás. Mert azt előbb-utóbb mindenki be­látja, a gazdasági vezetőknek a minél gazdaságosabb terme­lés feltételeit kell megterem­teniük.­­Gondolom, itt az len­ne a megoldás, hogy azokból a dolgozó nőkből akik szíve­sen vállalják az éjszakázást, egy állandó műszakot szervez­nének, a többiek pedig dél­előtt és délután váltanák egymást.) Erkölcsi és fizikai kopás Mindenféle technikai esz­köznek kétféle kopása van: a valóságos, úgynevezett fizikai kopás, és a viszonylagos, azaz erkölcsi kopás, ami függvénye a technikai fejlődésnek. Né­mely budakalászi tarkánszövő gép gyártási ideje 1902. Mégis van köztük olyan, amelyik még ma is ontja a szövetet, fi­zikailag tehát — annak elle­nére, hogy számos alkatrészét már többször is kicserélték — még nem kopott el, erkölcsi­leg azonban már többszörösen értéktelenné vált, hiszen az elmúlt 71 évben számtalan, korszerűbb változatát fejlesz­tették ki. A technikai fejlődés erős felgyorsulása azt eredmé­nyezte, hogy a gépek erkölcsi­leg sokkal hamarabb elkop­nak, mint fizikailag. Amelyik üzem csak a fizikai kopást veszi számításba, gazdaságta­lanul termel, előbb-utóbb nem jut nyereséghez, amelyik üzem folyamatosan megvásárolja legújabb, legkorszerűbb gépe­i­ket, maximális nyereséget ér el A korszerűsítést tehát nemcsak a vásárlók veszik észre a kirakatokba tett több és szebb kelmén, hanem a szö­vőnők is érezhetik saját zse­bükön. Akik idegenkednek... Persze, nem mindenki ide­genkedik az új automatáktól, a fiatalabbak pedig egyenesen örülnek, hogy nem az gépeken kell dolgozniuk. ósdi Az idősebbek azonban nagyon ra­gaszkodnak megszokott „tár­saikhoz”, amelyek tanúi vol­tak fiatalságuknak, örömeik­nek, bánataiknak, egész éle­tüknek. Ők már nehezebben szokják meg az új gépek gyor­sabb ritmusát, azt, hogy négy helyett hét-nyolc gépre kell ügyelniük, s eközben többet kell gyalogolniuk. A gyár ve­zetői, a lehetőségek szerint, fi­gyelembe veszik az idősebb, esetleg nyugdíj előtt álló as­­­szonyok kérését, hogy utolsó hónapjaikat régi gépeiken tölthessék. Szabó Jánosné, aki augusztus óta dolgozik auto­matán, hétfőn visszakerül ha­gyományos gépre: — Három gyereket kell el­látnom, iskolába indítanom, s ha éjjeles vagyok, nem ma­rad időm pihenésre. Ezért kértem, helyezzenek vissza a régi gépekre, ahol egyelőre csak nappal kell dolgozni. Egyébként már megszoktam az automatát is, csak 2—3 új fogást kellett megtanulnom. ...és akik szeretik A 23 éves Kovács Zsuzsa 1966 nyarán jött Budakalászra. — öt éve kerültem gépre, mindjárt automatára. (A gyár­részlegvezető megjegyzi: még­hozzá a négyszínváltós legbonyolultabb, automatára.) Hét gépem van, nem is an­­­nyira kezelésük, mint a gya­­loglás fáraszt. Naponta leg­alább 15 kilométert teszek meg. Többnyire 2900 forint kerül a fizetési borítékomba. — A műszakiak többsége is örömmel fogadja az automa­tákat, hiszen az új gépek szak­mai fejlődési lehetőséget nyúj­tanak — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bandzik Viktor művezető. — Annak ellenére, hogy most kevesebb gép mű­szaki állapotára kell ügyel­nünk, mint korábban, több a munkánk, ugyanis minél pri­mitívebb egy gép, annál ke­vesebb alkatrésze van, annál kevesebb a kopás, tehát az alkatrészcsere. A rekonstrukció, az automa­tizálás szükségességét nem mindenki ismeri fel. De a hosszú szünet után, végre megkezdett technikai újjászü­letést nem szabad hanem folytatni kell, fékezni. Az év végéig Budakalászon további száz szövőgépet selejteznek ki. Egy részüket átadják vidéki szövetkezeteknek, más részü­ket pedig a MÉH-nek, hogy anyaguk beolvasztva újabb, korszerűbb gépekké váljon. Czibor Valéria r A MUNKÁSKÉZ VÁLTOZÁSA Része a mi életünk, munkánk is A „Mi hoztuk az időt” kiállítás Szentendrén Szigetszentmiklós és Vác után a Dunakanyar fővárosá­ba, Szentendrére érkezett az MSZMP Központi Bizottsá­ga agitációs propagandaosz­tályának Mi hoztuk az időt című kiállítása. A munkásosz­tály helyzetét, vezető szere­pét, belső rétegeződését, álta­lános és szakmai műveltségé­nek az elmúlt két évtizedben történt fejlődését reprezentáló gazdag fotóanyag a város leg­nagyobb termében, a tanács dísztermében talált ideiglenes otthonra. A valóság képei Délután két óra múlt né­hány perccel. Perjéssy Barna, a művelődési központ vezető­je az erősítőt próbálja ki. Weszelits Gergelyné tanácsel­nök-helyettes ezalatt elmond­ja, hogy az ő pártalapszerve­­zetük feladata a kiállítás ki­lenc napja alatt a rendezői teendők ellátása. Délután háromkor már egy gombostűt sem lehet leejteni a díszteremben. Keres Emil színművész József Attila Munkások és a Szocialisták a című versének előadása után Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első titká­ra nyitotta meg a szentendrei üzemek képviselőinek jelenlé­tében a kiállítást. A kiállítás megtekintése után a Beton- és Vasbetonipa­ri Művek három dolgozójával próbáljuk megvitatni a látot­takat, pontosabban: összevetni a személyes sorsukat, kollektí­vájuk helyzetét az országos dokumentumokkal. Egyenjogúak a fiatalok Terstyánszky István hármó­juk közül a maga 28 évével a legfiatalabb. Esztergályos a BVM-ben s a mai napig KISZ-vezetőségi tag, azért a mai napig, mert ma lesz az új vezetőségválasztó gyűlés. Tíz éve dolgozik, így érthető, hogy konkrétan csak ezt az évtizedet ismeri jól. — A KISZ-ben nálunk a legtöbb gondot a távoli me­gyékből, Szabolcsból, Békésből idevándorolt fiatalok okozzák, annak ellenére, hogy a válla­lattól minden támogatást meg­kapnak. Lényegében az ő vi­selkedésüknek köszönhető, hogy a nagy nehezen életre hí­vott ifjúsági klubunkat ideig­lenesen be kellett zárni. Má­ a­sik gondunk a szervezettség: száz KISZ-korú fiatalból csak 32 tagja a szervezetnek. — Ami engem illet, én nem keresek kevesebbet, mint az öregebb szakik, mégis keves­lem a 14,30-as órabért. A lé­nyeg azonban az, hogy a fia­talok anyagilag nincsenek hát­rányos helyzetben. Nős, két gyermek édesapja, családjával albérletben lakik. Lakáskérvénye nincs sem a tanácsnál, sem a vállalatnál. — Ilyen keményfejű ember vagyok, megpróbálok a ma­gam lábán megállni. Dolgo­zom reggeltől estig, kőműves mellett, vagy ami éppen jön. Családi házat szeretnék a szü­leim telkén építeni. Ez az oka, hogy nincs időm a tanulásra. Szúnyogh Lajosné 23 éve be­tonos, automatikakezelő a gyár legtöbb gondot okozó üzemében, a mozaiklapgyártó üzemben. — Úgy hírlik, a nők ebben az üzemben azonos munkáért kevesebb bért kapnak, mint a férfiak? , — Részben igaz a hír. A férfi csiszológép-kezelő pénze óránként meghaladja a 13 fo­rintot, az azonos munkát vég­­ző nők ezzel szemben legfel­jebb 11 forintot kapnak. Ti­zenegy forintnál csak női dolgozó keres többet olyan az üzemben, akit másik üzemből helyeztek át hozzánk. A tapasztalt munkásnő ez­után elmondta, hogy tudná­nak szépen keresni, ha a gép­sor jól üzemelne ... — Akkor kapunk csak pré­miumot, ha műszakonként egy teljes hónapon keresztül teljesítjük az előirányzott 16 konténer mozaiklemez gyár­tását. Meg kell mondanom, hogy már nem is emlékszem arra, hogy mikor értük el ezt a szintet... A márciusi bérfejlesztést viszont igazságosnak tartja — úgyis, mint a 26 tagot számláló Hámán Kató szocia­lista brigád vezetője. Minden­ki megkapta a 4 százalékot, ezenkívül a három szocialista brigád vezetője 50, a dolgozók 30—40, a két nyugdíj előtt ál­ló néni pedig 60 fillért. És még egy adalék a nők meg­becsüléséről : a gyerekes anyák csak egy műszakban dolgoz­nak. Az előrelépésért tenni kell Hallgató Sándor, a kiszállí­tó brigád csoportvezetője, 3-as pártalapszervezet titkára.a — Gyári ember vagyok. Úgy éreztem magam ezen a ‘J szép kiállításon, mintha ott­hon lennék. Nyugodtan kije­lenthetem, hogy a mi gyá­runk is odakerülhet egy tab­lóra, ha úgy dolgozunk majd, ahogyan azt elterveztük. Ezután arról beszélt Hall­gató Sándor, hogy a SEN­­TAB-üzem körüli felhők már oszladoznak, csak a mozaik­­lapgyártás döcög. A saját munkaterületére térve kifej­tette, hogy „ma még meglehe­tősen erőltetni kell az embe­reket”, mert kevesen vannak. Nem szívesen jönnek a két­méteres betoncsöveket dön­teni. Napi nyolcvan tonnát kell a kisebb méretű csövek­ből megmozgatni egy mun­kásnak ahhoz, hogy az elekt­romos targoncásnak is meg­legyen a pénze, vagyis a 14,80­ órabére.­­ Amit itt láttunk a kiállí­táson, abban rosszabbul vagy jobban, de benne van a mi életünk és munkánk is. Azt azonban nem szabad elfelej­teni, hogy ez a fejlődés nem jött létre csak úgy magától, elsősorban a munkásosztály és a párt erőfeszítésének köszön­hető. — Mi az a motívum mégis, ami legjobban emlékezetébe vésődött? — A munkáskéz ábrázolása a felnagyított fényképeken. Az, hogy mennyire más volt azelőtt, mint most egy fizikai munkát végző ember keze. Kertész Péter A bérfejlesztéssel elégedettek Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első tit­kára megnyitja a kiállítást. Koppány György felvétele ORION TELEVÍZIÓK a legnagyobb választékban kaphatók A PIK SZAKÜZLETEKBEN ÉS VEGYES IPARCIKK­­BOLTOKBAN TEGYE SZÓRAKOZTATÓBBÁ A HOSSZÚS, TÉLI ESTÉKET: VÁSÁRLJON ORION TELEVÍZIÓT! Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Betanító­ttképzős tanfolyam indul 1973. november 1-én VILLANYSZERELŐ, VÍZ- ÉS GÁZSZERELŐ, KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ, BURKOLÓ, SZIGETELŐ ÉS ÜVEGEZŐ SZAKMÁBAN Jelentkezhetnek az általános iskola 8. osztályát elvégzett, és 18. életévüket betöltött férfiak, 40 éves korig. A tanfolyam 5 hónapos. Ez idő alatt a résztvevők teljesítménybérben dolgoznak. Ha a teljesítés mértéke a kívánt szintet nem éri el, 1300 Ft bért fizetünk, üzemi étkezésről, a vidékieknek munkásszállásról gondoskodunk, utazásiköltség-hozzájárulást fizetünk. Jelentkezés csak személyesen a 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 6-os és 7-es Termelőegységénél Budapest XI., Tétényi út és Szakosíts Árpád út kereszteződése. (Megközelíthető a 7/C jelzésű autóbusszal, a Szakosíts Á. útnál kell leszállni.)

Next