Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-21 / 272. szám

Emléktábla, gyermekrajz-kiállítás • Névadójukat köszöntik a taksonyiak Érdekes millenniumi ünnepségre készülnek a ráckevei járás egyik nagyközsége, Taksony lakói: november 29-én — Taksony napján — ünneplik lakóhelyük és általános iskolájuk névadójának nevenapját, és egyben megemlékeznek halálának 1000. évfordulójáról is. (Nincsenek ugyan pontos ismereteink Taksony vezér halálának idejéről, de a történészek általában 973—974 telére teszik.) Az ünnepség november 29-én délelőtt 10 órakor, a Taksony vezér Általános Iskola falán a névadó tiszteletére elhelyezett emléktábla leleplezésével kezdődik, s délután 15 órakor a község életével foglalkozó gyermekrajzkiállítás megnyitásával folytatódik a művelődési otthonban. Befejező aktusára pedig december 1-én, szombaton kerül sor, amikor is Losonci Miklós művészettörténész tart előadást a község eredetéről, fejlődéstörténetéről. Az előadást — fővárosi művészek közreműködésével — ünnepi műsor követi. — Politikai oktatás. Évről évre többen jelentkeznek Százhalombattán a marxista —leninista esti középiskolába, ahol az idén 103 hallgató folytatja tanulmányait. A hallgatók több mint hatvan százaléka fizikai munkás, akad közöttük pedagógus és államigazgatási dolgozó is. Petőfi húszezer szava A Petőfi-évforduló újabb eseményét jelentette be az Akadémiai Kiadó kedden délelőtt a fővárosi Vörösmarty téri művelődési központban rendezett sajtótájékoztatóján: megjelent a Petőfi-szótár első kötete. A három kötetre és ezekben együttesen több, mint húszezer szócikkre tervezett munka nagy költőnk életművének — verseinek, drámáinak, prózai munkáinak, leveleinek — szókészletét dolgozza föl szócikkedben, amelyek egy-egy címszó alá csoportosítva mutatják be, hogy Petőfi milyen értelemben, milyen alakváltozatokban, hányszor és hol írta le ezeket a szavakat. E húszezer szónak és Petőfi munkái nyelvének máig ható jelentőségét lényegre törő tömörséggel jellemzi az első kötet előszavában Gálái László, akinek az irányításával készült a szótár: „Amikor első versei megjelentek, irodalmi nyelvünk még tele volt az egyébként szükséges és előremutató nyelvújítás elkerülhetetlen ingadozásainak és túlzásainak nyomaival; amikor Petőfi eltűnt az elbujkó szabadságharc vérzivatarában, már olyan irodalmi nyelvet hagyott utódaira, mely megtisztult, megizmosodott, s még ma is ebben a klasszikus formában alkotja magvát nemzeti nyelvünknek.” Alig hat-hét év alatt vitte végbe Petőfi ezt a — mint Galái László mondja — „nyelvi csodát”, egybeötvözve a népnyelv tősgyökeres szó- és kifejezéskincsét a nyelvújítás szóalkotásaiból mindazzal, ami az európai haladó gondolatok befogadásához szükséges volt Petőfi nyelvi gazdagságából több, mint hatezer címszót tartalmaz — több, mint ezerszáz lapon — az első kötet, amelyet remélhetőleg három év múlva követ a második és azután a harmadik. E szótár gondolata voltaképpen régi: több, mint nyolcvan éve merült fel, ahogy Szabó Dénes mondotta, aki J. Soltész Katalinnal és Wacha Imrével együtt szerkeszti Petőfi-szótárunkat. Majd a felszabadulás után erőteljesen felelevenítette a gondolatot a bolgár akadémia Botev-szótára. Közel másfél évtizede határozták el a gondolat megvalósítását, és — Gáldd László koncepciója alapján — a hatvanas években kezdtek munkához. A mű méltán csatlakozik az orosz Puskin-, az ukrán Sevcsenko-, a bolgár Botev-, a lengyel Mickiewicz- és a román Eminescu-szótárhoz. Nem lényegbevágó, de számunkra mégis kedves vonatkozás, hogy a most megjelent első kötetben Pest megyéhez kapcsolódó több címszót találtunk, hiszen nem egy versében utalt nagy költőnk e megyére, így mindjárt az első betűnél olvashatjuk Aszód címszó alatt egyebek között a következőket: „Aszód! Ah, kedves olvasó... ha te tudnád, mennyi fekszik rám nézve e kis szócskában: Aszód ... Hanem ezt nem olvasnod kellene ... de hallanod ... Aszód — ! — !... én itt három esztendeig ... jártam iskolába”. Petőfi-szótárunk egyébként egyike annak a három nagy vállalkozásnak, amelyekkel az Akadémia Petőfi emlékének hódoltésének a nagy költőnk szülei 50. évfordulója alkalmából. A másik két nagy vállalkozás Petőfi összes munkáinak —egyelőre verseinek — kritikai kiadása, illetőleg Fekete Sándor Petőfiéletrajza. Ezeknek is az első kötete jelent dalóra, s mint még az évsorszerkesztőjük, illetve szerzőjük elmondta, készülnek és körülbelül kétéves időközökkel jelennek meg várhatóan a további kötetek. N. F. CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKÖRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVORÖSVAR POMÁZ RÁCKEVE SZIGETSZENTMIKLÓS VECSÉS NOVEMBER 22-TŐL 28-IG 22 — 25: Alom luxuskivitelben 26 — 28: A sziklabarlang titka 22 — 25: Kopernikusz 26 — 28: Elátkozottak** 22 — 25: Nincs idő 26 — 28: Valerie* 22 — 25: A sziklabarlang titka 26 — 28: Álljon meg a menet! 22 — 25: Modern idők 26 — 28: Csendesek a hajnalok I—II. 22 — 23: Egy válás meglepetései 24 — 25: Valerie* 26 — 28: Csendesek a hajnalok I—I. ÉJSZAKAI ELŐADÁS 24: Jó estét, Mrs. Campbell 22 — 28: West Side Story I—H. 22 — 23: A tűz meghódítása I—II. 24 — 27: Chato földje* 22 — 25: Az utolsó mozielőadás* 26 — 28: Zahar Berkut ÉJSZAKAI ELŐADÁS 24: Maskenna aranya 21—22: Lépj olajra! 24 — 26: Jöjjön el egy kávéra hozzánk** 28 — 29: Nincs idő 22 — 23: Nyomorultak I—II. 24 — 25: Zahar Berkut 26 — 27: Osceola 22: Sex és a hajadon 23 — 24: Fedőneve: Jégmadár 25 — 26: A rend gyilkosai 22 — 25: A betörés 26 — 27: Ártatlan gyilkosok 22 — 25: Csendesek a hajnalok I—II. 26 — 28: Érintés** ÉJSZAKAI ELŐADÁS 24: A 22-es csapdája** 22 — 25: János vitéz 26 — 28: Vakmerőség 23 — 25: Bob herceg 26 — 28: Várunk, fiú! 22 — 23: Ártatlan gyilkosok 24 — 25: Elátkozottak** 26 — 27: A tűz meghódítása I — n. 23 — 25: Álljon meg a menet! 26 — 28: A betörés 22 — 23: Elátkozottak** 24 — 25: Ártatlan gyilkosok 26 — 27: Modern idők 22 — 25: Csendesek a hajnalok ! —n. 26 — 28: Agathe asszony nagy utazása ÉJSZAKAI ELŐADÁS 24: Estély habfürdővel Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT •Csak 16 éven felülieknek! ••Csak 18 éven felülieknek! I PEST MEGYE»élCírlap 1973. NOVEMBER 21., SZERDA Ahol Sándor úrfi vendégeskedett Múltról vallanak az isaszegi emberek, földek Amióta a most hetvenhárom esztendős Szathmáry Zoltán átkerült Gödöllőről Isaszegre, 1926-tól vallatja ott történelmi emlékekben gazdag földet, kérdezgeti az embereket, járja a környéket, kutatja a levéltárakat, úgyszólván mindent tud a valaha itt élt emberekről, küzdelmes, viszontagságos sorsukról. mindennapi figyelem, a múltat fürkésző kíváncsiság, a történelmi értékek, emlékek megmentésének vágya tette őt egy önzetlenséget, áldozatAmikor Isaszegre került, erre a gyerekkori történetre emlékezett, s kezdte kutatni Petőfi emlékeit. Ám hiába kérdezgette az akkori papot, jegyzőt, a tanítókat — senki nem tudott arról, hogy valaha ott is járt volna Petőfi. Nem is igen tudhatták, hiszen idegenek voltak, s nem is nagyon érdeklődtek a helyi hagyományok iránt. Akkor Szathmáry Zoltánnak a mestersége segített. A községi mészáros nagyon sok ember boltjában megfordult, mindenkitől Petőfiről érdeklődött, így ismerkedett meg Menárovics Lajossal, akinek az apósa, Pallovics Ignács, 1848-ban a község főjegyzője volt. Ők tudták, hogy Petőfi gyakran járt Isaszegen, hiszen náluk is vendég fedett. A harmincas években Szathmáry Zoltánnak még akadt segítőtársa, akiben hasonló érdeklődés, ügyszeretet lakozott. Szentiványinak hívták, nyugdíjas Gyulapénzügyőr volt. Ketten barangoltak a környéken, vallatva a földet, kérdezgetve az öreg parasztokat, s hallgatták a régi történeteket, legendákat, meséket. A kutatás és a kérdezősködés eredményes volt. Hét ómagyar település Hét ómagyar települést fedeztek föl a környéken, s többi között a ahol őseink a Bikas-tói részt, kereszténység elterjedése után is régi isteneiknek áldoztak. Egyébként az öregek azt a területet még ma is a „pogányok forrásának” mondják. S nem messze attól a helytől megtalálták a készséget kívánó hivatás megszállottjává. Isaszeghez kötődése már akkor kezdődött, amikor Gödöllőn lakott. Tíz-tizenkét éves lehetett, s az egyik cimborája mindig az öreg torony felé mutatott — épp csak jelezve Isaszeget —, mondván: „Az én nagyapám vitte arra Sándor úrfit vendégeskedni”. „Kicsoda az a Sándor úrfi?”, kérdezték tőle, s a nem titkolt büszkeséggel gyerek válaszolta: „Hát nem tudjátok? Petőfi Sándor!” régi magyarok háromszögletű, csapott hegyű állatáldozati kövét is. Lehet, vagy negyven mázsa, még eddig nem sikerült bevinni a helytörténeti múzeum udvarára, így hát marad még egy darabig ősi rendeltetési helyén. Megtalálták az elsüllyedt falut, Szentpálfalvát is, az ősi települést, amely az Árpádházi királyok idejében lakott volt. Talán egy óriási erejű vízsodrás késztette eleinket arra, hogy elhagyják, ugyanis domb oldalába vájták házaikat Ökörd falu szintén középkori település volt. IV. Béla király a Nyulak-szigeti apácáknak ajándékozta, de a tatárok pusztítása után nem épült újjá. Itt őrlőköveket, különböző szerszámokat őrzött meg a föld. A korai középkorban négy temploma volt Isaszegnek, ebből három elpusztult mára csak egy maradt épen. Az elmúlt évszázadokban a pusztulás, mint az egész országban, itt is folyamatos volt. Az isaszegi ütközet után, amikor Báthory nádor legyőzte a törököt, a visszavonuló janicsárok minden tíz éven felüli ,férfit” elhurcoltak, az asszonyokat és a gyerekeket bezárták a templomba, s azt fölgyújtották. A népes községből csak huszonkét család menekült meg. Még ma is van olyan terület, ahol mélyszántáskor embercsontokat, koponyákat fordít ki az eke. A múzeumban jól ismerik Egyszer — mondja Szathmáry Zoltán — este 9 órakor jön hozzám Bajta János, a tsz traktorosa, „menjek azonnal, mert csontokat forgat ki az eke”. Ment, összeszedte a csontokat, és bevitte a Nemzeti Múzeumba. Ott megállapították, hogy azok a korai középkorból valók. A múzeumok munkatársai egyébként nagyon jól ismerik és becsülik Szathmáry Zoltánt, kapcsolatuk már több évtizedes. Gyakran kezdeményezett ő leletmentő ásatásokat. Mint például a szarmata-kurgánok feltárását 1962-ben. Az erdőgazdaság akkor kezdte el a „dombokon” a gépi fakitermelést, ötvenkét egyforma nagy halom volt ez. Mire kiérkeztek a múzeum munkatársai, már csak huszonhat halom maradt érintetlen, a többi a gépek áldozata lett. A föltárás bebizonyította, a szarmaták temetője van ott. Négy méter mély sírok, alsó szinten a nőt helyezték el, a fölső részt a férfiaké volt. 1970-ben a Pest megyei Múzeumok régészei vezették leletmentő ásatásokat a község belső területén, a Nagy Sándor utcai részen. Rézbaltákat, csákányokat, vésőket, kelta és római kori pénzeket találtak. Nemcsak a régmúlt idők kutatója, leletmentője Szathmáry Zoltán, hanem ismerője ő a közelmúlt eseményeinek is. Az 1949-es szabadságharc legnépesebb csatájáról szemtanú vallott neki. 1935-ben halt meg Link Hermann, aki mint szanitész hadnagy vett részt tizennyolc éves korában az isaszegi ütközetben. Negyvenezres sereggel szemben huszonnyolcezer honvéd állt a véres csatában, s győztek honvédok. Részt vett az üta közelben a kétezer tagú lengyel légió is. Kötelesség az emlékek megőrzése A lengyel légióból kétszázan estek el, őket közös sírba temették a magyarokkal A sebesülteket a gödöllői kastélyban ápolták, közülük sokan letelepedtek Isaszegen. A falu lakóinak egyharmada lengyel származású. Ezért nagyon sok családnak lengyeles — Raskinszky, Csajkovszky — a neve. És a Tanácsköztársaság. Nagy Gábor vöröskatonától halotta a következőket: 1919. augusztus 3-án hatvan vöröskatona nagy létszámú román lovas egységet tartóztatott föl. Beásták magukat rajvonalba az isaszegi topolyási részen. A rajvonal elé acél tüskéket szórtak, ezért a lovasság nem tudott áttörni rajtuk, ágyúkkal lőtték szét állásaikat. Nagy Gábor, aki akkor 18 éves volt, lőtt sebeket kapott, de életben maradt. — Örök csatatér volt ez a táj régen — mondja Szathmáry Zoltán. — Az , isaszegi nép mindig derekasan kivette részét az ország, a nemzet szabadságküzdelmeiből. Kötelességünk tehát ezeknek tárgyi és írásos emlékeit megőrizni, hogy ismerjék kései maradékaink, s tiszteljék az elődöket. Minél biztosabban és jobban ismerjük múltunkat, annál erősebbre építhetjük jelenünk fundamentumát. Ács Jenő A Petőfi-emlékek nyomában MAJOSHÁZI KOPJAFÁK ♦ * Szalacsy István népművész műhelyéből Vadgesztenye hever az ázott földön, fácán szalad és novemberi szél süvölt a majosházi temetőben. Szilva alakú sírköveket is találok a hantok között, de legszebbek a kopjafák. Nézem, kutatom üzenetüket. E hajdani akácfák madarakat röppentettek, kamrában száradtak fejszecsapás után, s most lehántolva, kifaragva ide kerültek emberjelző emléknek. Megcsöndesedett Kontha Esztike, olvasom: Itt nyugszik Pirot Lajos, élt 77 évet. Különös kopjafák e széltől és időtől dülöngélő oszlopok, nemcsak korona és gomb díszíti a rovátkáit tömböket, hanem kehely és tulipán. A mintákban sokkal több a változatosság, mint az egységes hangulatú makádi temetőben. Este megtudom titkukat, székely eredetűek. Készítőjük, Szalacsy István meséli életének kanyargós történetét. Vármezőről került a ráckevei járásba, Majosházára 1916- ban, azóta faragja a „fejfákat”. E kiskun vidéken az egyetlen erdélyi népművész, aki eddig mintegy háromszázat „bütyköl”-t. Az ántivilágban tíz pengőért, mostanság kétszáz forintokért. Csak azért dohog, hogy a népek akkor jönnek rendelni, mikor már temetnek, pedig jó húsz óra szükséges a faragáshoz. Ahogy hozzák a fát, azonnal hozzákezd, éjjel-nappal dolgozik, míg elkészül a kívánat szerinti Szöveggel. A minta úgy készül, ahogy „agyában akkor szalad” a gondolat. Mindent fejből csinál, ahogy valami bentről „parancsolja”. Erdélyi vonás e kopjafákban a tulipános dísz mellett a változatokra való hajlandóság, továbbá a rövidített szöveg alkalmazása. rágással, kályhalakkal Amikor elkészül a fakenibe a felületet, hogy méltó lgyen a gyász fekete pompájához. Szalacsy István magától tanult, a környéken csupán a tököli, áporkai és dömsödi fejfákat figyelte. Képzeletének igazi nyomai az Erdélyben látott vármezői, récsei kopjafákhoz igazodnak, s ebben egyedül áll a vidéken. A majosházi temetőben láthatók Vécsey Károly és Huszár Zsigmond faragott emlékfái is, de azok más jellegűek. Utóbbi Szalacsy bácsi jó ismerőse volt, tanultak egymástól. Végső tisztességként Huszár Zsigmond kádármester fejfáját is Szalacsy István faragta megkülönböztetett figyelemmel. Húz eget az asztalra tett borból a kopjafák csöndes mestere, aki művész, anélkül, hogy tudná. Szép sorjában előadja terveit. Nem is szavakkal mondja, sokkal inkább átható szemének szúrós tekintetével. Mindeneik előtt elindul Vármezőre, s bükkfából megfaragja édesanyjának, Titkos Ilonának emlékfáját, mert puszta sírhalom alatt fekszik. — Ez lesz a legszebb kopjafa, amit valaha csináltam, mert anyám jó asszony volt, nyolc gyereket nevelt, lesz azon tulipán is, meg kehely, meg minden, ahogy szívem megszólal akkor a faragásban. Kisvártatva folytatja elzárt gondolatait: — Nem két napig, hétig csinálom, aztán az enyémhez is hozzákezdek, az akác már itt szárad a kamrában. — Ez utóbbi tervéről menten lebeszélem, s arra biztatom, hogy inkább faragjon székely kaput és kerítést majosházi otthonában, az lenne az igazi munka, messzi népek járnának nézésére. Rá is áll. — Fát szerezzenek, én megfaragom, meg lesz én. Olyan elszántság sugárzóik szeméből, hogy a majosházi tanács nevében ölfát vitetnék részére az erdő fölösleges fáiból, hiszen Szalacsy István a népművészet tiszta üzenetét hordozza keze ügyességében és szíve hosszított áhítatában. Milyen nagy dolog lenne, hogy nemcsak a megcsöndesedett embereknek, hanem az életnek, a jövőnek faragná a tulipánokkal ékesített kerítéskaput a kopjafák majosházi mestere, akinek legnagyobb kincse, hogy művész. Anélkül, hogy tudná, anélkül, hogy büszkélkedne vele. Losonci Miklós tt Nemzetközi tanácskozás Magyar irodalom külföldön A magyar irodalom műfordításának sajátos problémáiról, feladatairól, Petőfi, Csokonai és elsősorban Madách műveinek idegen nyelvű tolmácsolásáról kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémián nemzetközi műfordító tanácskozás a Magyar Írók Szövetségének rendezésében. A háromnapos konferencián mintegy 50 külföldi és 150 hazai költő, író, műfordító és kritikus cseréli ki véleményét, tapasztalatait az előadásokon és az azt követő vitában.