Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

! I Érdemjegy nélküli iskola? Kísérlet a valósabb minősítésre Az oktatáspolitikai határozat a megvalósulás útján Elmúltak az ünnepek, letelt a téli szünet, kinek jól, kinek rosszul kezdődött az új esz­tendő, melynek első napjaiban az iskolába járó gyermekes családoknál a félévi bizonyít­vány került reflektorfény­be. Edősök, ötödikesek Emlékszem, általános isko­lás koromban — jó tíz évvel ezelőtt — január végén kap­tuk meg az okmányt, vagyis a téli szünetben volt időnk egy-egy nagyobb hiányosság pótlására, hiszen januárban még volt mód jegyeink koz­metikájára. Ma erről ta­nulóink úgy vélekednek, hogy a téli szünet csak a játék és pihenés ideje, hisz a félévi je­gyeken már úgy sem lehet szépíteni, év végéig pedig van elég idő a csorba kiköszörülé­sére. De nem is ez a lényeg, hanem a bizonyítvány, mely­nek végeredménye sok osz­tályzatból­­ terekedett ki. Mind a tanév során kapott, mind a félévi és év végi je­gyek közvetlenül és érzéke­nyen érintenek pedagógust, gyermeket, szülőt. Olyan problémáról van tehát szó, ami túlnőtt a tantestületeken, sőt a megoldást sürgetve ma­gas fórumokra talált. E gond súlyát jól érzékelteti az tény, hogy az MSZMP Köz­­­ponti Bizottsága 1972. júniusi ülésn is helyet kapott, s bi­zonyos intézkedések formájá­ban beleágyazódott a korsze­rűsítési törekvésekbe, illetve azok folyamatába. Az intéz­kedések bizonyos fokig enyhí­tettek a pedagógusok nehéz helyzetén, mert éppen a leg­kritikusabb időszakokban biz­tosítottak időt számukra, az osztályozási nehézségek alól feloldva őket. Ezért nem vit­tek haza érdemjegyeket hét­főn az elsősök és az ötödike­sek, illetve a többi felső tago­zatos az újonnan belépett tantárgyakból. Ilyenkor a szülők állást fog­lalnak, véleményt mondanak. Elismerik az érdemjegyek jo­gosságát, vagy saját igazságuk tudatában bírálják a pedagó­gust. A szülők tekintélyes ré­sze azt azonban már kevésbé tudja, hogy mennyire nehéz és felelősségteljes kötelesség az értesítő kitöltése. Ezekben­ a napokban tehát sokak köz­­­érzetét befolyásolja az öt számjegy, az ötféle osztályzat. Talán már nem sokáig. Több tantárgy, osztályzat nélkül a 1972 óta folyik kísérletezés tanulók teljesítményének korszerűbb érékelése céljából, amely az osztályzatközpontú­ság megszüntetésének lehető­ségeit kutatja. (A kísérletezés az idén fejeződik be.) Mellő­zik a számszerű osztályzatot ének-zenéből, rajzból, testne­velésből, gyakorlati foglalko­zásból. A kísérleti iskolák ne­velői az eredmény mérésére a tanév elején és végén szint­­felméréseket végeznek, s a tanév során osztályozás nél­­­küli a tanítás. Félévkor és év végén azok, akik az osztály átlagos teljesítményszintjén nem emelkedtek felül, megfe­lelt, a követelményeket átla­gon felül teljesítők jól megfe­lelt minősítést kapnak. Test­nevelésből a tanulókat teljesí­tette bejegyzéssel minősítik. Az eddigi tapasztalatok ked­vezőek. A gyermekek feszült­ségmentesen járnak iskolába, az órákon felszabadul­tabb a légkör, a gátlások feloldód­nak, nincs hajsza a jegyért, nem izgulnak felelés közben. Kitűnt az is, hogy ezekben az osztályokban jobban segítik egymást a tanulók, megtanul­ják egymás­ munkáját értékel­ni, bírálni és megszűnt a má­sok rossz osztályzatán való káröröm. Javult a viszony az iskola és a szülők között is, otthon pedig nincs jegy miatti büntetés. Persze, itt is akad­nak problémák. A jegy nélküli iskola meg­valósulásáig azonban szükség van az osztályzatokra. Mit is fejeznek ki tulajdonképpen az érdemjegyek? A tantervi kö­vetelmények elsajátításnak mértékét, tehát a gyermek tárgyi tudását, a munkához való viszonyát, aktivitását­, munkafegyelmét. A tárgyi tudást mérni Az osztályozás nélküli ta­nítás ma még kísérlet, az út­keresés folyik. A végső megol­dásig még birkózniuk kell pedagógusoknak az öt bűvös számmal. Az osztályozásban is érvé­nyesülhet bizonyos fokú szub­jektivitás, mint minden embe­ri megnyilvánulásban, s ponton lehetnek különbségek e pedagógusaink között, de cél egy: reális képet adni a a tanulóról. Ez a nevelők sze­mélyiségén keresztül valósul meg, mégpedig felelősséggel! Ma még érdemjegyekkel, ké­sőbb talán más formában. Beme Mihály ! Gyapjúhatású kelmék Sikeresen fejeződött be pápai textilgyárban az a kí­­­sérlet, amelynek során kidol­gozták a gyapjúhatású kelmék előállításának, gyártásának módszerét. Az újdonságból az idén már 200 ezer­­ négyzet­­méternyit gyártanak, 1980­-ra pedig az évi termés megha­ladja majd a 2 millió négy­zetmétert. A poliészter- és­­ viszkóz­alapanyagú, tarkán szőtt kel­me magában hordozza a gyap­jú és a műanyag legjobb tu­lajdonságait. Lágy tapintású, nedvszívó, ugyanakkor kön­­­nyen mosható, vasalást nem igényel. Csíkos és kockás vál­tozatban gyártják majd, ki­válóan alkalmas l­sz női szok­nyák,­­ nadrágok, felsőruhák, ingek készítésére. A helységnevek eredetéről* Gazelláktól tar­kal hegyoldalak G­ödöllőről szőlői korábbi írá­­somban kifejtettem, hogy a város nevének jelentése „ga­zellák fiadzó és tenyészhelye”. Az ősiségben a völgy- és hegy­oldalak a gazellagidáktól tar­­kállottak, azaz gödöllőhegyek voltak. Szadáról szóló írásom­ban azt mutattam ki, hogy a régi magyar „szád, szada, szád, száda” szóalakok jelentése „völgy”. Abból, hogy Szada neve régen Iklód is volt, kö­vetkezik, hogy végeredmény­ben a mai Isaszeg területén hajdan létezett Gödöllő pusz­tától felfelé a mai Erdőkerte­sig, Veresegyházig (volt Erdő­város) összefüggő völgy húzó­dik. Ezt a völgyet egykor Gö­döllő szád, avagy Gödöllő szá­da néven emlegethették. En­­nek a Gödöllő szádnak negye­dik helysége (Isaszeget is ide­számítva) Veresegyház.­­V­eresegyház hivatalos és népi helységnév is. A né­pi névhasználat azonban meg­lehetősen ingadozó: a helysé­get hol Veres, hol Veresegy­ház, hol pedig Veresegyháza névvel illetik. Honnan eredhet ez a ritkán tapasztalható inga­dozás? Véletlen vagy törvény­­szerű ez a hármasság? Ha ar­ra gondolunk, hogy az isasze­­gi vagy a nyírségi Nyíregyhá­za egy-egy Árpád-kori Nyr, azaz Nyír nevű szeg neve lett azok elnéptelenedése után, amikor csak „egyházuk’, azaz templomuk maradt fenn, mér közelítünk kérdéseink megol­dásához. Ha pedig a Kisdomb­­egyház-féle helységneveket is figyelembe vesszük, amelyek esetében fennálló helység fennálló templomáról van szó, már a közvetlen megoldásnál vagyunk. A hagyomány azt a magya­rázatot adja, hogy a jelenlegi templom helyén, tehát a falu­mag szélén egykor egy kelet­nyugat irányú templom állt, amely veres­, tehát vörös tég­lából épült. Emiatt nevezték volna a templomot, s arról a falut Veresegyháznak. A jelen­leg is fennálló névtudományi álláspont szerint pedig a falun kívül álló veres színű temp­lomról nevezték volna el a helységet is. S­zerintem mindkét vélemény tarthatatlan. A források­ban is Wereseghaz és Weres­­eghaza névvel találkozunk hivatalos névnek és két népi a névnek megfelelően. Ez egyér­telműen arra mutat, hogy egy fenálló, illetve kihalt, Weres nevű szegről, vagy faluról van szó. Ez megegyezik a harma­dik népi adattal, a Veres név­vel, olvasata azonban szerin­tem „Veres”. A Veres ejtés esetében az úgynevezett betű­­ejtéssel van dolgunk. Az Ve­res nem más, mint az Örs egyik Árpád-kori alakja. Sze­rintem meg a nomád időbeli ottani ősi szállást lakó nemzet­­sál fejét nevezhették így, aki az őstörténet törvényszerűsé­gei szerint azonos volt a nem­zetség legidősebb tagjával. Ez­zel a névvel találkoztunk a Werseg, Wersegd helységnév magyarázataként is. Ez is arra utal, hogy az ősiségben az Örs elterjedt név volt, nemcsak az egyik honfoglaló vezér neve volt. Megjegyzem még a hagyományos népi név­­magyarázat a Verseg helység­nevet pedig a „vereség” köz­névből eredezteti, azt tartva, hogy a tatárok a helységben és annak határában szenved­tek először vereséget. Ez az eredeztetés sem több, de­ nem is kevesebb egy szép történeti mondánál. Szadáról szóló írásomban már említettem a Szada és Veresegyház határában levő ősi Ivacs helységből, amelyet a nép és a veresi két része miatt Ivacsoknak nevez. Hor­váth Lajos szíves közlése sze­rint Veresegyház mai terüle­tén még két ősi helység volt: Kisgyöngyös és Szávatelek. Véleményem szerint Szávate­lek a Cinterem nevű határrész roelett volt, mivel e földrajzi név a „faluszéli temető” je­lentésű latin „cintorinum” szó­ból ered. XT is gyöngyös lehetett, valame­lyik patak vagy tó neve is jelentése alapján, a helysé­get pedig róla nevezték el. Meg kell jegyeznem: a két ősi hely­séggel kapcsolatban csak egy munkafeltevést fejtettem ki. Ez magában foglalja azt a le­hetőséget is, hogy végül egé­szen máshol bukkanunk rá­­j­uk. A Veresegyház magja az Alvég, Fövég, Laposköz, Malomköz, Tóvég, Vásártér. Hegyei: Álomhegy, Fölsőhegy, Kis­hegy, Margita-hegy, Margita­­tető, Öreghegy. Patakjai: Fo­lyás-patak, Mézes-patak­­ és Sződ-Rákos patak. Állóvizei: Álomhegy-tó, Kígyóstó, Sóstó. Határrészei: Bitang, Füzért, Harangdűlő, Hármaskút, Hár­sas, Göbösök, Páskom, Reve­­teg, Táborhegy. A Táborhegy­ről megjegyzem, hogy ismere­teim szerint sok falu határá­ban volt olyan hely, ahol há­borús időkben a seregek tá­bort verhettek. Esetünkben itt verhettek tábort például End­re, László és Levente hercegek Salamon király ellen vonuló hadai, Rákóczi kurucai, negy­vennyolcas honvédek, tizenki­­lences vöröskatonák. Itt Ve­resegyházon is van arra példa,­­hogy egy máshol híres hely neve is mennyire elterjedt, ez pedig az Eresztvény nevű határrész. Ilyen nevű határ­rész járásunkban is van még: Vácszentlászlón. D. J. I Tagkönyvcsere után, beszámoló taggyűlések előtt Sikeresen fejezték az évet a péceli pártszervezetek Pécel. Nagyközség. Tízezer lakos. Ennyi van a köztudat­ban. A péceliek szerint ennél többen lakják falujukat. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy kétszáz párttag él és dolgozik tíz alapszervezetben. Juhász János, a pártbizottság titkára kérés nélkül sorolja: két isko­lai, négy ipari szövetkezeti, egy-egy kereskedelmi, tanácsi, területi alapszervezet alkotja azokat a kis közösségeket, ahol a péceli kommunisták tevé­kenykednek. Beszélgetésünk tárgyköre a tagkönyvcsere, közelgő beszámoló taggyűlések,­­ valamint a gazdaságpolitikai munka. Kedvező légkör, élénk kritikai szellem — A múlt év kiemelkedő pártmunkája, a tagkönyvcsere nálunk is rendben megtörtént. A tervezett határidőre, a várt eredménnyel. Nagyon őszinte, nyílt eszmecserék voltak a tag­ság és a beszélgető csoportok — amelyekbe pártcsoportbizal­­miakat is bevontak — között. Egyetlen szó, panasz nem hang­zott el, hogy nem adtak volna időt, módot valakinek vélemé­nye kifejtésére; mindenütt elvtársias légkör uralkodott. A megbíráltak zöme elfogadta a kritikát, s­ örömmel mondha­tom, azóta változtattak maga­tartásukon. Akik ellen az a­­ kifogás merült föl, hogy nem látogatják a pártrendezvénye­ket, most már eljárnak. Termé­­­­szetesen a tagság sem fukarko­dott a megjegyzésekkel, ame­lyek a vezetőségek munkáját minősítették. Szóvá tették pél­dául, hogy mind a párt-, mind a gazdasági vezetőség nem mindig kéri ki a párttagság véleményét, döntéseik előtt. Másutt meg éppen dicséretként hangzott el ennek a gyakorlat­nak az ellenkezője. Mindenütt kérték, ilyen kötet­len beszélgetésre ne csak kong­resszusi és KB-határozat alap­ján kerüljön sor. Valamennyi pártszervezet ismételten te­remtsen erre lehetőséget. Ak­tív párttagok szájából is el­hárított, de főleg nyugdíja­­soktól. Amire időt kell szakítani . Engedjen meg egy kést. Bárhol megfordulok, kér­ez refrénszerűen visszatérő óhaj. Nem tudom, hogyan véleked­jek róla, hiszen a párttagnak csoportértekezleteken, taggyű­lésen is módja van kifejteni véleményét. Bírálat is van a kérés mögött, vagy nem? — Sajnos a sokat emlege­tett rohanó tempótól mi sem függetleníthetjük magunkat. Pártmunkánk talán túlzottan is gazdaságcentrikus. Jobban mondva: hivatalos jellegű. A magam példájából indulok ki. Évtizedek óta pártmunkás vagyok, minden járási párt- és állami vezetőt jól ismerek. Sűrűn találkozom velük. Alig emlékszem azonban olyanra, amikor látszólag harmadrendű dolgokról váltunk szót: a csa­ládról, gyerekekről, egészség­ről, bánatokról, egyéni örö­mökről. Ezt hiányolják a párt­tagok is. Mi erősen megfo­gadtuk a beszélgetések után: mindig szakítunk időt szemé­lyes ügyekre. Nem elégszünk meg a rendezvényeken hivatalos találkozásokkal­ való — Hányan léptek ki a péceli pártszervezetből ? — Egyetlen fiatalasszony. Sajnáljuk, mert nagyon tevé­keny volt. Férje, családja igen vallásos, s mivel náluk is laknak, nem tudott ellenállni az örökös „nyomásnak”. — Gondolom önök is meg­­­kezdték a beszámoló taggyű­lésekre való felkészülést. — Még karácsony előtt megtartottuk az előkészítő tit­kári értekezletet, s alapszerve­­zeteink — a tagság vélemé­nyének figyelembevételével — hozzáfogtak a beszámolók ös­­­szeállításához. Minden alap­szervezet területfelelőse a helyszínen ad segítséget. Fo­lyamatban van a­­ vezetőségek éves tevékenységének minősí­tése is. — Tapasztalatai alapján mi­lyennek ítéli a múlt évet? — Valamennyi alapszerveze­tünk teljesítette tagfelvételi tervét, az összetétel is elképze­léseink szerint alakult. Sok munkát adott a tagkönyvcse­re előkészítése. Nagy súlyt he­lyeztünk a­ gazdaságpoli­tikai agitációra. Arra törekedtünk, hogy az V. ötéves terv indító éve minél jobban sikerüljön. Azt gondolom, nem zártunk rossz esztendőt. A nagyközség fejlődéséért . A pártmunka, a politikai tevékenység végül is az üze­mek, szövetkezetek eredmé­nyeiben válik mérhetővé. Mi­lyenek az eredmények? — Pécelen valamennyi ter­melőegység túlteljesíti tavalyi előirányzatát, néhány kivétel­lel nyereségtervét is. Pontos számok még nincsenek. Sokat fejlődött községünk is. Tizen­két tanácsi lakást adtak át, be­fejeződött a gázprogram, bő­vült a vízhálózat, szilárd bur­kolatot kapott a Völgy utca. Elkészült az új piac, elárusító bódékkal, fedett csarnokkal. — A legfontosabb idei ter­vek? — Az év első felében újabb hat lakást fejeznek be, meg­kezdődik a Vásártéren a két­szer nyolc tantermes iskola építése, nagyobbítják az óvo­dát kikövezik a Kör utcát — ezzel régi vágya teljesül a lakosságnak. Továbbfejlesztik a villanyhálózatot. E­emé­­nyünk van rá, hogy a nyolc­van lakásos lakótelep első há­zába az év végén beköltözhet­nek. Az idén megkezdik az ezer négyzetméter­ alapterüle­tű áruházat is. Juhász Jánossal a cselekvési program pártbizottsági vitája után beszélgettünk. A rövide­sen elkészülő saját cselekvési programjukba lesz mit bele­venni. IK—P tetőt a társsilaki munka pénzügyi elszámolásáról Egyre több vállalati és szö­vetkezeti kollektíva vállal tár­sadalmi munkát, ennek pénz­ügyi elszámolását­­ most pénzügyminiszter és a munka­a­ügyi miniszter együttes rende­letben szabályozta, — mint már jeleztük­­—, ami a Magyar Közlöny 85. számában jelent meg. A rendelet szerint a tár­sadalmi munka mentes az ár­bevétel-arányos termelési és forgalmi adó, valamint építési adófizetési kötelezettség alól. A munkaidőn kívül végzett mun­káért járó bér felajánlása ese­tént azt levonás nem terheli (például nyugdíjjárulék, hon­védelmi hozzájárulás). A ren­delethez kapcsolódó számviteli közlemény, és a végrehajtást elősegítő tájékoztató a Pénz­ügyi Közlöny 33. számában je­lent meg. AMÍG A­­Z ÉSZLET TART! 292 Ft helyett 65 Ft-ért 585 Ft helyett 198 Ft-ért gödöllői ruházati boltjában: Gödöllő, Szabadság tér 7. és az Kaphatók a ^ r AaN­JL. ^ aszódi ruházati boltjában : Aszód, Kossuth Lajos u. 27. > Női pompsz cipők Női csizmák ( I 4

Next