Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
! I Érdemjegy nélküli iskola? Kísérlet a valósabb minősítésre Az oktatáspolitikai határozat a megvalósulás útján Elmúltak az ünnepek, letelt a téli szünet, kinek jól, kinek rosszul kezdődött az új esztendő, melynek első napjaiban az iskolába járó gyermekes családoknál a félévi bizonyítvány került reflektorfénybe. Edősök, ötödikesek Emlékszem, általános iskolás koromban — jó tíz évvel ezelőtt — január végén kaptuk meg az okmányt, vagyis a téli szünetben volt időnk egy-egy nagyobb hiányosság pótlására, hiszen januárban még volt mód jegyeink kozmetikájára. Ma erről tanulóink úgy vélekednek, hogy a téli szünet csak a játék és pihenés ideje, hisz a félévi jegyeken már úgy sem lehet szépíteni, év végéig pedig van elég idő a csorba kiköszörülésére. De nem is ez a lényeg, hanem a bizonyítvány, melynek végeredménye sok osztályzatból terekedett ki. Mind a tanév során kapott, mind a félévi és év végi jegyek közvetlenül és érzékenyen érintenek pedagógust, gyermeket, szülőt. Olyan problémáról van tehát szó, ami túlnőtt a tantestületeken, sőt a megoldást sürgetve magas fórumokra talált. E gond súlyát jól érzékelteti az tény, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1972. júniusi ülésn is helyet kapott, s bizonyos intézkedések formájában beleágyazódott a korszerűsítési törekvésekbe, illetve azok folyamatába. Az intézkedések bizonyos fokig enyhítettek a pedagógusok nehéz helyzetén, mert éppen a legkritikusabb időszakokban biztosítottak időt számukra, az osztályozási nehézségek alól feloldva őket. Ezért nem vittek haza érdemjegyeket hétfőn az elsősök és az ötödikesek, illetve a többi felső tagozatos az újonnan belépett tantárgyakból. Ilyenkor a szülők állást foglalnak, véleményt mondanak. Elismerik az érdemjegyek jogosságát, vagy saját igazságuk tudatában bírálják a pedagógust. A szülők tekintélyes része azt azonban már kevésbé tudja, hogy mennyire nehéz és felelősségteljes kötelesség az értesítő kitöltése. Ezekben a napokban tehát sokak közérzetét befolyásolja az öt számjegy, az ötféle osztályzat. Talán már nem sokáig. Több tantárgy, osztályzat nélkül a 1972 óta folyik kísérletezés tanulók teljesítményének korszerűbb érékelése céljából, amely az osztályzatközpontúság megszüntetésének lehetőségeit kutatja. (A kísérletezés az idén fejeződik be.) Mellőzik a számszerű osztályzatot ének-zenéből, rajzból, testnevelésből, gyakorlati foglalkozásból. A kísérleti iskolák nevelői az eredmény mérésére a tanév elején és végén szintfelméréseket végeznek, s a tanév során osztályozás nélküli a tanítás. Félévkor és év végén azok, akik az osztály átlagos teljesítményszintjén nem emelkedtek felül, megfelelt, a követelményeket átlagon felül teljesítők jól megfelelt minősítést kapnak. Testnevelésből a tanulókat teljesítette bejegyzéssel minősítik. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A gyermekek feszültségmentesen járnak iskolába, az órákon felszabadultabb a légkör, a gátlások feloldódnak, nincs hajsza a jegyért, nem izgulnak felelés közben. Kitűnt az is, hogy ezekben az osztályokban jobban segítik egymást a tanulók, megtanulják egymás munkáját értékelni, bírálni és megszűnt a mások rossz osztályzatán való káröröm. Javult a viszony az iskola és a szülők között is, otthon pedig nincs jegy miatti büntetés. Persze, itt is akadnak problémák. A jegy nélküli iskola megvalósulásáig azonban szükség van az osztályzatokra. Mit is fejeznek ki tulajdonképpen az érdemjegyek? A tantervi követelmények elsajátításnak mértékét, tehát a gyermek tárgyi tudását, a munkához való viszonyát, aktivitását, munkafegyelmét. A tárgyi tudást mérni Az osztályozás nélküli tanítás ma még kísérlet, az útkeresés folyik. A végső megoldásig még birkózniuk kell pedagógusoknak az öt bűvös számmal. Az osztályozásban is érvényesülhet bizonyos fokú szubjektivitás, mint minden emberi megnyilvánulásban, s ponton lehetnek különbségek e pedagógusaink között, de cél egy: reális képet adni a a tanulóról. Ez a nevelők személyiségén keresztül valósul meg, mégpedig felelősséggel! Ma még érdemjegyekkel, később talán más formában. Beme Mihály ! Gyapjúhatású kelmék Sikeresen fejeződött be pápai textilgyárban az a kísérlet, amelynek során kidolgozták a gyapjúhatású kelmék előállításának, gyártásának módszerét. Az újdonságból az idén már 200 ezer négyzetméternyit gyártanak, 1980-ra pedig az évi termés meghaladja majd a 2 millió négyzetmétert. A poliészter- és viszkózalapanyagú, tarkán szőtt kelme magában hordozza a gyapjú és a műanyag legjobb tulajdonságait. Lágy tapintású, nedvszívó, ugyanakkor könnyen mosható, vasalást nem igényel. Csíkos és kockás változatban gyártják majd, kiválóan alkalmas lsz női szoknyák, nadrágok, felsőruhák, ingek készítésére. A helységnevek eredetéről* Gazelláktól tarkal hegyoldalak Gödöllőről szőlői korábbi írásomban kifejtettem, hogy a város nevének jelentése „gazellák fiadzó és tenyészhelye”. Az ősiségben a völgy- és hegyoldalak a gazellagidáktól tarkállottak, azaz gödöllőhegyek voltak. Szadáról szóló írásomban azt mutattam ki, hogy a régi magyar „szád, szada, szád, száda” szóalakok jelentése „völgy”. Abból, hogy Szada neve régen Iklód is volt, következik, hogy végeredményben a mai Isaszeg területén hajdan létezett Gödöllő pusztától felfelé a mai Erdőkertesig, Veresegyházig (volt Erdőváros) összefüggő völgy húzódik. Ezt a völgyet egykor Gödöllő szád, avagy Gödöllő száda néven emlegethették. Ennek a Gödöllő szádnak negyedik helysége (Isaszeget is ideszámítva) Veresegyház.Veresegyház hivatalos és népi helységnév is. A népi névhasználat azonban meglehetősen ingadozó: a helységet hol Veres, hol Veresegyház, hol pedig Veresegyháza névvel illetik. Honnan eredhet ez a ritkán tapasztalható ingadozás? Véletlen vagy törvényszerű ez a hármasság? Ha arra gondolunk, hogy az isaszegi vagy a nyírségi Nyíregyháza egy-egy Árpád-kori Nyr, azaz Nyír nevű szeg neve lett azok elnéptelenedése után, amikor csak „egyházuk’, azaz templomuk maradt fenn, mér közelítünk kérdéseink megoldásához. Ha pedig a Kisdombegyház-féle helységneveket is figyelembe vesszük, amelyek esetében fennálló helység fennálló templomáról van szó, már a közvetlen megoldásnál vagyunk. A hagyomány azt a magyarázatot adja, hogy a jelenlegi templom helyén, tehát a falumag szélén egykor egy keletnyugat irányú templom állt, amely veres, tehát vörös téglából épült. Emiatt nevezték volna a templomot, s arról a falut Veresegyháznak. A jelenleg is fennálló névtudományi álláspont szerint pedig a falun kívül álló veres színű templomról nevezték volna el a helységet is. Szerintem mindkét vélemény tarthatatlan. A forrásokban is Wereseghaz és Wereseghaza névvel találkozunk hivatalos névnek és két népi a névnek megfelelően. Ez egyértelműen arra mutat, hogy egy fenálló, illetve kihalt, Weres nevű szegről, vagy faluról van szó. Ez megegyezik a harmadik népi adattal, a Veres névvel, olvasata azonban szerintem „Veres”. A Veres ejtés esetében az úgynevezett betűejtéssel van dolgunk. Az Veres nem más, mint az Örs egyik Árpád-kori alakja. Szerintem meg a nomád időbeli ottani ősi szállást lakó nemzetsál fejét nevezhették így, aki az őstörténet törvényszerűségei szerint azonos volt a nemzetség legidősebb tagjával. Ezzel a névvel találkoztunk a Werseg, Wersegd helységnév magyarázataként is. Ez is arra utal, hogy az ősiségben az Örs elterjedt név volt, nemcsak az egyik honfoglaló vezér neve volt. Megjegyzem még a hagyományos népi névmagyarázat a Verseg helységnevet pedig a „vereség” köznévből eredezteti, azt tartva, hogy a tatárok a helységben és annak határában szenvedtek először vereséget. Ez az eredeztetés sem több, de nem is kevesebb egy szép történeti mondánál. Szadáról szóló írásomban már említettem a Szada és Veresegyház határában levő ősi Ivacs helységből, amelyet a nép és a veresi két része miatt Ivacsoknak nevez. Horváth Lajos szíves közlése szerint Veresegyház mai területén még két ősi helység volt: Kisgyöngyös és Szávatelek. Véleményem szerint Szávatelek a Cinterem nevű határrész roelett volt, mivel e földrajzi név a „faluszéli temető” jelentésű latin „cintorinum” szóból ered. XT is gyöngyös lehetett, valamelyik patak vagy tó neve is jelentése alapján, a helységet pedig róla nevezték el. Meg kell jegyeznem: a két ősi helységgel kapcsolatban csak egy munkafeltevést fejtettem ki. Ez magában foglalja azt a lehetőséget is, hogy végül egészen máshol bukkanunk rájuk. A Veresegyház magja az Alvég, Fövég, Laposköz, Malomköz, Tóvég, Vásártér. Hegyei: Álomhegy, Fölsőhegy, Kishegy, Margita-hegy, Margitatető, Öreghegy. Patakjai: Folyás-patak, Mézes-patak és Sződ-Rákos patak. Állóvizei: Álomhegy-tó, Kígyóstó, Sóstó. Határrészei: Bitang, Füzért, Harangdűlő, Hármaskút, Hársas, Göbösök, Páskom, Reveteg, Táborhegy. A Táborhegyről megjegyzem, hogy ismereteim szerint sok falu határában volt olyan hely, ahol háborús időkben a seregek tábort verhettek. Esetünkben itt verhettek tábort például Endre, László és Levente hercegek Salamon király ellen vonuló hadai, Rákóczi kurucai, negyvennyolcas honvédek, tizenkilences vöröskatonák. Itt Veresegyházon is van arra példa,hogy egy máshol híres hely neve is mennyire elterjedt, ez pedig az Eresztvény nevű határrész. Ilyen nevű határrész járásunkban is van még: Vácszentlászlón. D. J. I Tagkönyvcsere után, beszámoló taggyűlések előtt Sikeresen fejezték az évet a péceli pártszervezetek Pécel. Nagyközség. Tízezer lakos. Ennyi van a köztudatban. A péceliek szerint ennél többen lakják falujukat. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy kétszáz párttag él és dolgozik tíz alapszervezetben. Juhász János, a pártbizottság titkára kérés nélkül sorolja: két iskolai, négy ipari szövetkezeti, egy-egy kereskedelmi, tanácsi, területi alapszervezet alkotja azokat a kis közösségeket, ahol a péceli kommunisták tevékenykednek. Beszélgetésünk tárgyköre a tagkönyvcsere, közelgő beszámoló taggyűlések, valamint a gazdaságpolitikai munka. Kedvező légkör, élénk kritikai szellem — A múlt év kiemelkedő pártmunkája, a tagkönyvcsere nálunk is rendben megtörtént. A tervezett határidőre, a várt eredménnyel. Nagyon őszinte, nyílt eszmecserék voltak a tagság és a beszélgető csoportok — amelyekbe pártcsoportbizalmiakat is bevontak — között. Egyetlen szó, panasz nem hangzott el, hogy nem adtak volna időt, módot valakinek véleménye kifejtésére; mindenütt elvtársias légkör uralkodott. A megbíráltak zöme elfogadta a kritikát, s örömmel mondhatom, azóta változtattak magatartásukon. Akik ellen az a kifogás merült föl, hogy nem látogatják a pártrendezvényeket, most már eljárnak. Természetesen a tagság sem fukarkodott a megjegyzésekkel, amelyek a vezetőségek munkáját minősítették. Szóvá tették például, hogy mind a párt-, mind a gazdasági vezetőség nem mindig kéri ki a párttagság véleményét, döntéseik előtt. Másutt meg éppen dicséretként hangzott el ennek a gyakorlatnak az ellenkezője. Mindenütt kérték, ilyen kötetlen beszélgetésre ne csak kongresszusi és KB-határozat alapján kerüljön sor. Valamennyi pártszervezet ismételten teremtsen erre lehetőséget. Aktív párttagok szájából is elhárított, de főleg nyugdíjasoktól. Amire időt kell szakítani . Engedjen meg egy kést. Bárhol megfordulok, kérez refrénszerűen visszatérő óhaj. Nem tudom, hogyan vélekedjek róla, hiszen a párttagnak csoportértekezleteken, taggyűlésen is módja van kifejteni véleményét. Bírálat is van a kérés mögött, vagy nem? — Sajnos a sokat emlegetett rohanó tempótól mi sem függetleníthetjük magunkat. Pártmunkánk talán túlzottan is gazdaságcentrikus. Jobban mondva: hivatalos jellegű. A magam példájából indulok ki. Évtizedek óta pártmunkás vagyok, minden járási párt- és állami vezetőt jól ismerek. Sűrűn találkozom velük. Alig emlékszem azonban olyanra, amikor látszólag harmadrendű dolgokról váltunk szót: a családról, gyerekekről, egészségről, bánatokról, egyéni örömökről. Ezt hiányolják a párttagok is. Mi erősen megfogadtuk a beszélgetések után: mindig szakítunk időt személyes ügyekre. Nem elégszünk meg a rendezvényeken hivatalos találkozásokkal való — Hányan léptek ki a péceli pártszervezetből ? — Egyetlen fiatalasszony. Sajnáljuk, mert nagyon tevékeny volt. Férje, családja igen vallásos, s mivel náluk is laknak, nem tudott ellenállni az örökös „nyomásnak”. — Gondolom önök is megkezdték a beszámoló taggyűlésekre való felkészülést. — Még karácsony előtt megtartottuk az előkészítő titkári értekezletet, s alapszervezeteink — a tagság véleményének figyelembevételével — hozzáfogtak a beszámolók összeállításához. Minden alapszervezet területfelelőse a helyszínen ad segítséget. Folyamatban van a vezetőségek éves tevékenységének minősítése is. — Tapasztalatai alapján milyennek ítéli a múlt évet? — Valamennyi alapszervezetünk teljesítette tagfelvételi tervét, az összetétel is elképzeléseink szerint alakult. Sok munkát adott a tagkönyvcsere előkészítése. Nagy súlyt helyeztünk a gazdaságpolitikai agitációra. Arra törekedtünk, hogy az V. ötéves terv indító éve minél jobban sikerüljön. Azt gondolom, nem zártunk rossz esztendőt. A nagyközség fejlődéséért . A pártmunka, a politikai tevékenység végül is az üzemek, szövetkezetek eredményeiben válik mérhetővé. Milyenek az eredmények? — Pécelen valamennyi termelőegység túlteljesíti tavalyi előirányzatát, néhány kivétellel nyereségtervét is. Pontos számok még nincsenek. Sokat fejlődött községünk is. Tizenkét tanácsi lakást adtak át, befejeződött a gázprogram, bővült a vízhálózat, szilárd burkolatot kapott a Völgy utca. Elkészült az új piac, elárusító bódékkal, fedett csarnokkal. — A legfontosabb idei tervek? — Az év első felében újabb hat lakást fejeznek be, megkezdődik a Vásártéren a kétszer nyolc tantermes iskola építése, nagyobbítják az óvodát kikövezik a Kör utcát — ezzel régi vágya teljesül a lakosságnak. Továbbfejlesztik a villanyhálózatot. Eeményünk van rá, hogy a nyolcvan lakásos lakótelep első házába az év végén beköltözhetnek. Az idén megkezdik az ezer négyzetméter alapterületű áruházat is. Juhász Jánossal a cselekvési program pártbizottsági vitája után beszélgettünk. A rövidesen elkészülő saját cselekvési programjukba lesz mit belevenni. IK—P tetőt a társsilaki munka pénzügyi elszámolásáról Egyre több vállalati és szövetkezeti kollektíva vállal társadalmi munkát, ennek pénzügyi elszámolását most pénzügyminiszter és a munkaaügyi miniszter együttes rendeletben szabályozta, — mint már jeleztük—, ami a Magyar Közlöny 85. számában jelent meg. A rendelet szerint a társadalmi munka mentes az árbevétel-arányos termelési és forgalmi adó, valamint építési adófizetési kötelezettség alól. A munkaidőn kívül végzett munkáért járó bér felajánlása esetént azt levonás nem terheli (például nyugdíjjárulék, honvédelmi hozzájárulás). A rendelethez kapcsolódó számviteli közlemény, és a végrehajtást elősegítő tájékoztató a Pénzügyi Közlöny 33. számában jelent meg. AMÍG AZ ÉSZLET TART! 292 Ft helyett 65 Ft-ért 585 Ft helyett 198 Ft-ért gödöllői ruházati boltjában: Gödöllő, Szabadság tér 7. és az Kaphatók a ^ r AaNJL. ^ aszódi ruházati boltjában : Aszód, Kossuth Lajos u. 27. > Női pompsz cipők Női csizmák ( I 4