Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXI. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM 1977. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK Korszerűsítő változások S­okféle és elegendő virág A parkokba is jut belőlük A napokban felkerestük a Városgazdálkodási Vállalat cifrakerti kertészetét. A régi telep­helyén szinte újat talál­tunk, ahol lépten-nyomon azt láttuk, éreztük, hogy korszerű, eredményes virágtermesztés van kialakulóban. Még fél éve sincs, hogy Horváth Gábor ta­pasztalt kertészeti szakember vezeti a kertészetet, máris a cserepes virágok ezrei és virágpalánták százezrei növe­­­kednek az üvegházakban, hollandi és a fóliaházakban.­­ Felkészültek a cserepes szeg­fű termesztésére is. Tulipánmező A rózsaültetvények fölé emelt fóliaházakban már bim­­bósodik a virág május elsejé­re, és anyák napjára bősége­sen lesz ebből. A szabadban megkapó lát­ványt nyújt a nyíló tulipán­erdő, olyan, mintha a hollandi képeslapok elevenedtek volna meg. A kertészet régi dolgozói, Tar­csi Balázsné, Káldi József­n­é és a többiek megújult kedv­vel dolgoznak az új vezető irányításával, és alig győzik kiszolgálni a sok vásárlót. Vannak, akik örökzöld levél­dísznövényeket vesznek laká­sukba, mások vágott virágot, főleg szegfűt kérnek. Több százezer tő a közterületre Horváth Gábor kérdésünkre elmondotta, hogy a nemzetkö­zi nőnapon igen sok virágot eladtak, s felkészültek a kö­vetkező ünnepekre is, május elsejére, az anyák napjára és a diákok ballagására. Vállalatuk végzi a parkok, főutak és parksávok virágok­kal való beültetését és gondo­zását is. A tavaszon 1700 rózsatövet és sok díszcserjét már kiültettek, és ezután még több százezer nyári virágpa­lántát ültetnek majd el a par­kokban­­ a Kossuth Lajos, Ceglédi és Kecskeméti utcák­ba. Választék: mindenkinek kérik a lakosságot, hogy a kiültetett virágokat védjék meg a garázdák pusztításától. A kertészet vezetője végeze­tül elmondotta, hogy a teme­tőkben tavaszi virágokat ül­tettek a hősi halottak és ve­teránok sírjaira. A nyári virá­gok sorában, négyféle petúnia, háromféle begónia, valamint kána, szalm­a, nyári szegfű, oroszlánszáj, lobéda és egyéb palántákat nevelnek, melyek­ből a parkok és utak díszíté­sén kívül juttatnak az állami gazdaságnak, az AKÖV-nek, s több közületnek és természe­tesen a lakosságnak is. K. L. A készüléket lefoglalták... Amikor először szólal­ meg a rádió Nagykőrösön Az emberi tudás egyik sze­münk előtt életre kelt csodája a hírközlési eszközök fejlődé­se, a rádió és a televízió elter­jedése. Amikor 1923-ban magyar amatőr kísérletezők az­­ első rádiót készítették, Nagy­kőrösön is többen hozzáláttak, hogy külföldről hozott alkat­részekből először fejhallgatós, majd úgynevezett lámpás ké­szülékeket állítsanak össze. Abban az időben még tiltot­ták a készülékek működteté­sét, s 1925. február 20-án a rendőrség KeUermann Lajos és Halmos József nagykőrösi vil­lanyszerelők üzleteiben, több általuk készített rádiókészülé­ket lefoglalt és elkobzott. Másutt is kutattak készülé­kek után. Akkor azonban már egy körösi ezermesternek Sza­­lay Lajosnak is volt rádióké­szüléke. Lakásán és kertjében más különleges villamosbe­rendezések is működtek, s es­ténként titokzatosan világító berendezések őrködtek kertjé­re, melyeket igencsak megcso­dáltak az arrajárók. Végre, 1925. novemberében engedélyezték a rádiókészülé­kek tartását. Pesten járva ma­gam is vettem egy dobozt, mely a kristálydetektoros ké­szülék összeállításához szüksé­ges rajzot, alkatrészeket és fejhallgatókat tartalmazta. A készüléket az első rádióadás előtti estén állítottam össze, ám sietségemben a sötét pad­láson az antenna egyik végét egy füstölt sonkához kötöttem. Persze ez nem volt baj, s más­nap, 1925. december elsején boldogan hallottam, hogy meg­szólalt az én rádióm is. Az első nagykőrösi rádió-elő­fizető Szalay Lajos volt. Az előfizetők száma már 1968- ban megközelítette a 6 ezret. Televíziókészülékből ma 5400-at tartanak nyilván, s a színes készülék száma is megközelíti a százat. Kopa K­ertész fészeke: — Semmi az egész! — mond­ta a feleségem. A fele disz­kért, a másik fele zöldséges, meg ötven tőke szőlő. Ha va­lamit nem tudunk, Nagykőrö­sön igazán könnyű szaktaná­csot kérni. Itt mindenki ker­tész. Nincs más dolgunk, csak gondozzuk az egészet és ami te­rem, azt megesszü­k. Képzeld csak el — tette hozzá, megha­zudtolva előbbi lekicsinylő szavait — ez egy egész kis bi­rodalom! Négyszáz négyszög­öl! — Ma már a földet is négy­zetméterrel mérjük — vetet­tem közbe, ezzel is bizonyítva, hogy mennyire figyelek. Egyéb­ként miről van szó? — Ejnye, hát tudod! Arról a kertről. Már tavaly is megnéz­tük! Most azt termelünk benne, amit akarunk. Megéri. Nem? — Világos, hogy megéri. Fő­leg azért, mert én semmit se vetek bele... paradicsomon, paprikán, uborkán, sárgarépán, petrezselymen, borsón, hagy­mán, retken és még mindenfé­le növényen kívül — fejeztem be a mondatot e sietős felsoro­lással, nehogy a kitörni készü­lő vihar máris kárt tegyen a termésben. — Hát ez nagyszerű, hogy vállalod! A trágyát ugyanis holnap hozzák és neked kell szétteríteni meg beásni. — Miféle trágyát? — Öh, csak egy kocsira va­lót. Te mondtad még tavaly, amikor először megnéztük, hogy ez a föld semmit sem ér, meg kellene trágyázni... »»»»»» — Bizonyos vagy benne, hogy ez a finoman illatozó fe­­­kete hegység egy kocsi trágya? — Természetesen. Itt a szám­­la róla. Egy teherautónyi tőze­­ges fekál. Istállótrágya nem volt. — Mégis, hány kiló lehet? — öt tonna ... Lányom befogott orral meg­kerüli a felhőkig tornyosuló kupacot, s szabad kezével ba­rátságosan oldalba bök: a ma­ma azt mondta, hogy ebben akkora paradicsomok terem­­nek majd, mint egy görögdin­­­nye. — Hát, ha akkorák, akkor gyerünk! »»»»»» — Ébredj már! Ne hívjak orvost? — Orvost? — álmélkodom hunyorogva. Mi az ördögnek? — Hát folyton nyögsz meg jajgatsz. — Persze, hogy jajgatok, de ha nem hagysz aludni, még jobban fogok. Egyébként is — jegyeztem meg fölényesen — én mindent megtettem a kis­kertmozgalom fellendítéséért, jogom van néhány elegáns nyö­gésre. Jaj! — Mondom, hogy hívok or­vost! — Nem kell, csak a kezemet ne fogd meg! Csupa hólyag az egész... — Bocsánat —­ mondta ellá­gyuló, megértő hangon, majd kisvártatva megkérdezte: tu­dod már, hogy mit veteménye­­zel? — Na, hallod? Mindent. — Sok petrezselyem zöldjét akarok. — Nyugodt lehetsz. Úgy fog­juk kaszálni kerítéstől keríté­sig. »»»»»» — Ezt minek vetted — tart­ja kérdőn elém a kis vetőmagos zacskót életem párja. — Természetesen elvetni — mondom könnyedén. — Üvegházi paradicsomma­got, 106 forintért? — Én a legjobbat kértem. Nem tehetek róla, hogy az üvegházi a legjobb. — Nincs üvegházunk! Vidd vissza a boltba! — Pestre? — Pestre. — Jól van, de akkor te ve­gyél palántát. Kevesebb ve­­sződség van vele és hamarabb terem. Én addig elvetem a borsót, a hónapos retket, a pet­rezselymet, a sárgarépát. Egy­szóval mindent. Az ördög tud­ja felsorolni. Sőt, kinyitom a szőlőt is, egy ismerősöm, aki szakember meg is metszi. Min­den rendben lesz! »»»»»» — Megvan a palánta.. . Azt mondták fólia alá kell ültetni. — Ez már igazán gyerekjá­ték! A szomszéd épp most mondta, hogy van fölösleges, legújabb divatú lyukacsos fó­liája. Igazán fillérekbe ke­rül . .. Ezt fogjuk rátenni a pa­radicsomra. A lyukakkal nem kell törődni, úgyis jó idő van! »»»»»» „A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium értesíti a kistermelőket, hogy fagyveszély várható.” — Add ide a kalapomat! — Azt akarod rátenni a pa­radicsomra? — Nem, csak meg akarom emelni azok előtt, akik ezt idegösszeomlás nélkül kibír­ják. Amíg megtalálod leme­gyek az ABC-ke retekért, salá­táért. Talán hagymáért, paprikáért, már paradicsom is van... F. P. Csak diplomával? Értelmiségi klub — új tartalommal Legyen-e Nagykőrösön ér­telmiségi klub? A kérdést legutóbb a TIT közgyűlésén vetették fel az érdekeltek, ez alkalmat adott arra, hogy a­­ társulat helybeli alapító­jai felidézzék emlékeiket. tag­az időszakot, melyben az Azt is­meretterjesztés szeretete ön­magában elég okot adott arra, hogy klubélet szerveződjék. A közgyűlés természetesen nem tisztázhatta, hogy az két évtized alatt miért elmúlt szűnt meg ez az összetartó erő, s er­re mi sem vállalkozhatunk. Mégis érdemes néhány ténye­zőt közelebbről megvizsgálni. Téma, több fórumon A városi értelmiségi klub megalakításának gondolatával több fórum is foglalkozott az utóbbi időben. Többek közt a pedagógusok ifjúsági parla­mentje, az MTESZ különböző tanácskozásai, s szó esett er­ről a kérdésről a Hazafias Népfront megbeszélésein is. A javaslatok részletkérdésekben eltértek egymástól — az MTESZ tagjai például műsza­ki klubra gondoltak — ám a lényegen ez mit sem változ­tat. Ennek köszönhető, hogy napjainkban már a közös el­képzelések is­ megfogalmazód­tak, s a TIT és az MTESZ együtt fáradozik a klub meg­teremtésén. Jogos — és úgy látszik általános — igény ki­elégítéséről van szó, s a siker, a megvalósítás feltehetőleg nem is marad el. Ám éppen a TIT közgyűlés tanulságai arra in­tenek, hogy a szervezőknek nagyon körültekintően kell el­járni. Megváltoztak a körül­mények — mondták a hozzá­szólók. A tömegkommuniká­ciós eszközök elterjedése, szakképzettség általános növe­­­kedése az írott ismerethordo­zók könnyű elérhetősége miatt ma már nem nélkülözhetetlen ez egykor a tájékoztatás és tájékozódás alapján klubélet. A mai klubot jelentő más­ként kell megszervezni. Régen, meghatározott feladatokra ra A kételkedők, az óvatosság­intők kimondatlanul is megfogalmazták az igazsá­got: a régi, sokat emlegetett klub nem azért volt jó, mert tagjai értelmiségiek voltak. Ez a közösség meghatározott szakmai feladat megoldására vállalkozott, s akkor fejezte be tevékenységét, amikor ezek a gondok országos méretekben is megoldódtak. Lényegében ezt a történetet fogalmazta meg nagyon pontosan a köz­­művelődési törvény is, ami­kor a népművelés új irányel­veit meghatározta. A nép mű­velését vállaló, s ilyen alapon közösségeket szervező értel­miség mai feladata a valósá­gos igényeknek és a törvény szellemének megfelelően az együttművelődés. A konzerv­ipari szocialista brigádvezetők Nagykőrösön rendezett orszá­gos tanácskozásán is azt álla­pították meg, hogy a jövő azo­­ké a közösségeké, melyekben munkások és műszaki értelmi­ségiek együtt dolgoznak, mű­velődnek. Vagyis a diploma annyit ér, amennyire segíti tu­lajdonosát, hogy kapcsolatot teremtsen a társadalom, ezen­­belül és közvetlen környezete több, más jellegű, ám koránt­sem kevesebb tudással ren­delkező tagjaival. Ezért le­het örömmel üdvözölni műszaki klubok megalakításá­a­­ak gondolatát, hiszen csak szakmáról, s nem ebben vég­zettségről esik szó, s ezért tá­madhatnak kételyeink, ha va­laki különálló, értelmiségi, azaz szakmától és tudástól füg­getlen, egyedül a diploma bir­toklására alapozó közösségek megteremtéséről szól. Milyen legyen ? A kétely természetesen még nem ítélet. Legyen értelmiségi klub, ám a tagokat ne aszerint válogassák ki, hogy részesül­tek-e valamikor az életpályá­kat eldöntő, a diploma hite­lességét bizonyító rektori kéz­fogásban. Legyen olyan, viszonylag kö­tetlen formák közt tevékeny­kedő szervezet, mely az alko­tó, megalapozott szaktudású embereket fogja össze azzal a céllal, hogy ismereteiket érthessék, hogy könnyítse bő­szocialista társadalom építésé­­­ben való részvételüket, s hogy megtanulják az ismeretek át­adásának módszerét. Függetle­nül attól, hogy tudásukat mi­lyen iskolában szerezték, s mi­lyen beosztásban dolgoznak. Nincs szükség viszont olyan közösségek megteremtésére — s ezt igyekeztek megfogalmaz­ni az említett tanácskozások hozzászólói is — melyek létét egyedül az iskolai végzettségre, a munkahelyi beosztásra ala­pozzák. Farkas Főtér Akvarellek és tusrajzok Kiállítás Kocséron A napokban nyílt meg Ko­cséron a Petőfi Sándor Műve­lődési Otthonban Rácz József festőművész gyűjteményes ki­állítása. A tárlat az idén száz­éves község jubileumának egyik megnyitó rendezvénye, s ezen mintegy félszáz alkotás kerül közönség elé. A toll- és az akvarellképek tus-, fő­ként nagykőrösi, kocséri és mátrai tájakat keltenek életre, de a bolgár tengerpart szép­ségei is megihlették a festőt. A festmények sorát hangula­tos virágcsendéletek teszik még változatosabbá. A kiállí­tás első napján is sok bejegy­zés született a művész napló­jába, melyben újságcikkek, fényképek, bejegyzések emlé­keztetnek Rácz József korábbi kiállításaira. Nagykőrösön is több alkalommal mutatták be alkotásait. A kiállítást április 25-ig tekinthetik meg az ér­deklődők, mindennap délelőtt 10—18 óráig. Kábelt fektetnek A BÉMÁSZ Kossuth Lajos szocialista brigádjának tagjai földkábelt fektetnek le a Biczó Géza utcai transzformátorállo­mástól a Széchenyi téri házakig, megszüntetve ezzel a város­képet rontó légvezetéket. Varga Irén felvétele SPORT Asztalitenisz-sikerek Az Nb. Kinizsi—Szegedi Spartacus 14:2. Nk.: G. Bíró (4), Varga S. (4), Erdei (3), Kőházi (3). Az NB III-as férfi csapat­­­­bajnokságban harmadik idegen­­­­beni mérkőzésükön is biztos, s győzelmet arattak a körösi asz­­­­taliteniszezők. A megyei férfi csapatbajnok­­ság keretében a Sportotthon­­­­ban biztos hazai sikerek szü­lettek. Nk. Kinizsi II—Isasze­­gi KSK 19:1; győztesek: Sza­­­­kács K. 4, Pörge 4, Szalai 4, Horváth—Pörge 2, Szakács— Szalai 1. Nk. Kinizsi ifi—Isa­­szeg ifi 10:0; győztesek: Berecz (3), Tóth I. (3), Hupka (3), Be­recz—Hupka (1). Hét csapattal, a Sportotthon­ban került­ sor a 21-es Volán üzemegységeinek férfi asztali­­tenisz csapatbajnokságára. A védő Nagykőrös I. csapata (Rá­kosi Lajos, Strifler Albert, Horváth András) ezúttal is biz­­­­tosan végzett az első helyen,­­ Nagykőrös II. csapata nem ju­­­­tott be a 3-as döntőbe. Az 1976-os megyei serdülő j fiú asztalitenisz csapatbajnok­ság végeredménye: 1. Gödöllői TK 32; 2. Váci Kötött 1. 32; 3.­­ Törteti KSK 30; 4. Perbáli TSZ­­ SK I. 24; 5. Ceglédi VSE II. 22;­­ 6. CVSE I. 20; 7. Perbál II. 18; , 8. Vác II. 16; 9. Perbál 111. 14; 10. CVSE 111. 8; 11. Vác III. 4 j ponttal; 12. Vecsési SE, 13. Nk. Kinizsi, 14. Gödöllői SC, 15.­­ Dunai Kőolaj (Százhalombatta) törölve; 16. Abonyi TSZ SK 1., 17. Abony II., 18. Abony III. visszalépett. TORNÁSZHÍREK I Cegléden rendezték az egye­sületi felnőtt női tornász-csa­patbajnokságot. Felnőtt III. osztályban (3 csapat közül): ... 2. Nk. Toldi DSK (Szatter Erzsébet, Csányi Ágnes, Deák Enikő, Rideg Gyöngyi, Haran­gozó Erzsébet), a körösiek to­vábbjutottak a területi me­zőnybe. A Kossuth-iskola tornatermé­ben rendezték a megyei férfi tornász utánpótlás seregszem­lét, melyen csak a Nk. Peda­gógus SE sportolói indultak. 1960-as születésűek: 1. Reszeli Péter. 1961-esek: 1. Kiss Zsolt; 2. Papp. 1933-asok: 1. Kenye­res Ambrus; 2. Pesti; 3. Csípő. 1965-ös: 1. Nagy Tibor; 2. Szűcs; 3. Egyedi P. 1966-osok: 1. Mertlik Ferenc, 2. Fritschek, 1967-esek: 1. Pál Gyula, 2. Il­lés, 3. Nagy T., 4. Kása, 5. Saj­ti. A Budapesten megrendezett országos férfi ifjúsági csapat­bajnoki fordulóra — amely minősítő verseny is volt egy­ben — az itthon kisebb balese­tet szenvedett Reszeli Péter nem utazott el. S. Z. CSÜTÖRTÖKI SPORTMŰSOR Kézilabda Kinizsi-sporttelep, 15 óra: Nk. Kinizsi—Ceglédi KÖZGÉP ba­rátságos férfi mérkőzés. Gödöl­lő: G. SC—Nk. Toldi DSK fel­nőtt és ifjúsági női megyei baj­noki mérkőzés. Mit látunk ma a moziban? Szeress engem, Lily!/ Szí­nes szinkronizált francia film­­vígjáték. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. KISKÖRZETI MOZI A CSONGRÁDI ÚTI ISKOLÁBAN Az inkák kincse. Bolgár film. Előadás kezdete: 6 óra.

Next