Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-16 / 88. szám

Megnyitották a Fegyverkrátság 77 című kiállítást Tegnap délután Godó Ágnes, hadtörténet nyitotta meg a járási hivatal nagytermében rendezett honvédelmi kiál­lítást. A megnyitó­­­ünnepsé­gen megjelent Platzer Miklós, a városi, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára, Be­nedek János, a városi tanács, dr. Süpek Zoltán, a járási hi­vatal elnöke. A tablókon fotók és más dokumentumok mutat­ják be a Varsói Szerződésbe tömörült baráti hadseregek mindennapi életét, a magyar­­országi polgári védelem, és az MHSZ, valamint a Munkásőr­ség tevékenységét. (Barcza Zsolt felvételei) A zeneiskola tanárainak hangversenye Vasárnap, április 17-én kez­dődik a Gödöllői Állami Zene­iskola tanári hangversenysoro­zata. Az első előadás az Ag­rártudományi Egyetem szín­háztermében lesz, délután 5 órakor.­­művelődési házban, 25-én, hétfőn Bagón, 27-én szerdán Veresegyházon, a művelődési házban ismétlik meg a hang­versenyt, mindenhol este 6 órakor. A műsoron klasszikus, romantikus és modern szerzők Szerdán, 20-án, Pecelea­—»­­­művei szerepelnek. IV. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1977. ÁPRILIS 16., SZOMBAT Többségben a kiválóan és jól dolgozó közösségek Nagyot lendült a szocialista brigádmozgalom az Árammérőgyárban Értékelték a szocialista bri­gádok versenymozgalmának elmúlt évi eredményeit a Ganz Műszerművek Gödöllői Árammérőgyárában. A szocia­lista módon dolgozni, tanulni és élni hármas jelszavának megfelelően nyolcvanöt brigád ezernégyszáznyolcvankét tag­gal versengett a különböző jelvényekért, címekért. Az el­sőrendű cél a mozgalom tar­talmasabbá tétele, az értéke­lés is erre szolgál, a legjobba­kat illesse az elismerés. Magas követelmények Az Árammérőgyárban het­venhét brigád ezerháromszáz­ötvennyolc dolgozója részesült dicséretben, kapott végzett munkájának megfelelő címet, jelvényt és pénzjutalmat. Elő­ször a brigád közösségek ké­szítették és számba vették a értékeléseiket, termelés, a művelődés és a szocialista életmód formálására tett vál­lalásaikat. A brigádbeszá­molót a műhelybizottság tit­kára, az üzemvezető, a párt­és a KISZ-alapszervezet tit­kára is ellenőrizte, s ők tettek elsőként javaslatot az adomá­nyozható címekre. A végső értékelést a válla­lat gazdasági, politikai és tár­sadalmi szerveinek képviselői­ből alakult bizottság végezte. Termelőmunka és áldozatkészség Tavaly a Béke galvanizáló­brigád emelkedett ki a töb­biek közül. Különösen az üzemi óvoda új nyának építésében épületszál­jelesked­tek, s már december 31-ig a vállalt ezer helyett ezerhat­­százhuszonnégy társadalmi munkaórát teljesítettek. negyvenhét tagú brigád a szo­­­cialista versenymozgalom töb­bi területén is kiválóan meg­állta a helyét, az értékelő bi­zottság a szakma kiváló bri­gádja kitüntető cím adomá­nyozását javasolta részükre a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumnál. Ugyancsak döntésre vár szerszámműhely Petőfi ifjúsá­­­gi brigádja, őket a vállalat kiváló brigádja címre terjesz­tették fel. Aranyplakettet a terv- és munkaügyi főosztályról Széchenyi István, a technoló­­­giai részlegből a 20 év, a gyártásfejlesztésről a Pattan­tyús, a termelési főosztályról a Török Ignác, a 2-es műsze­részrészlegből az Asztalos Já­nos, a sajtolóműhelyből Marx Károly, az 1-es szerelés­a­ből a Vörös Rózsa, a próbate­remből a Martos Flóra, az egyedi műhelyből a Bolyai János és az 1-es műszerész­részlegből a Vasas ifjúsági szocialista brigád kapott. Ti­zenhat brigád ezüst-, huszonöt pedig bronzplakettben része­sült. Tizennyolc kollektíva nyerte el a brigádzászlót és a vele járó zöldkoszorús jel­vényt. öt újonnan alakult bri­gád érte el a szocialista címet. Háromszázezer forint jutalom A pénzjutalmak elosztása is több fokozatban történt. versenyszabályzat előírása sze­­­rint: az aranyplakettért sze­mélyenként 500, az ezüstért 400, a bronzért pedig 300 fo­rintot kapnak a brigádok. A brigád létszámának megfele­lő pénzösszeget azonban nem egyenlően, hanem a végzett munka arányában, differen­ciáltan osztják fel a brigád­közösségek. Az idén összesen kétszázki­­lencvenhatezer forintot osz­tottak ki, s a brigádversenyért járó jutalmakon kívül még harminchatezerötszáz forint jutott a legtöbb társadalmi munkát végzett dolgozóknak is. Fedor Istvánná, a gyár ver­senyfelelőse elmondta, hogy az elmúlt évben sokat javult a brigádok közösségi magatar­tása, s mindössze nyolc brigád nem kapott elismerést. A XV. század sűrűjében (4.) Három falu a hagyatékban Rozgonyi István fiú örökös nélkül halt meg 1492-ben, s az ősiség törvénye szerint birto­kai ek­kor a királyra szálltak vissza, a király azonban sér­tetlenül hagyta a leány­ágnak a leány­negyedhez való jogát, valamint az özvegyi és a haja­­doni jogokat is. Ebből az alka­lomból Szapolyai István nádor számba vétette Rozgonyi Ist­ván hagyatékát. A hagyatéki felsorolásból kitűnik Gödöllő, Szada és Veresegyház gazda­sági képe más falvakkal együtt. Gödöllőnek kőtemploma volt egy toronnyal, összeírtak 5 la­kott, 9 lakatlan és 10 régen el­hagyott jobbágytelket, egy ki­rályi ekealj szántót, másfél ki­rályi ekealj legelőt, 25 „ember­­vágó” kaszálót, két királyi eke­alj erdőt és egy bővizű kutat. Szadának is van temploma egy toronnyal. Itt 10 lakott, 2 lakatlan és 12 régen elhalott jobbágytelket találtak, vala­mint egy elhagyott nemesi ud­varházat. A szőlő 40 királyi holdra terjedt, a kaszáló 75 ,,embervágó”, a szántó egy ki­rályi ekealj, a legelő másfél királyi ekealj területű volt. Felírtak még másfél hold er­dőt és más kivágott erdőket is. Veresegyházon is kőtemplom állt egy toronnyal. Lakott te­lek 21, lakatlan telek épüle­tekkel 19, és régen elhagyott négy volt. Ezenfelül 32 királyi hold szántó, 30 hold legelő, 120 „embervágó” kaszáló, 60 kirá­lyi hold szőlőhegy és 16 hold cserjés. Nagyon figyelemre méltó a mesterséges halastó és a két vízimalom. Túra a központ A Rozgonyi-hagyaték össze­írásakor nem tartották fontos­nak megkülönböztetni az allo­­d­iális — saját földesúri keze­lésben levő — és jobbágytelki földeket és a feltüntetett épü­letek között sem említenek majorházat. Igaz, hogy a fel­sorolt helységek között nem szerepel Túra, a Rozgonyi-bir­tokok központja, ahol ekkor már egészen biztosan állott majorház, hiszen 1484-ből Má­­csáról Túrára robotolni járó Rozgonyi-jobbágyokról tudunk. Még régebben, 1446-ban Zsi­dón az urasági ekék számára fenntartott földekről van szó. Veresegyház és Szada közelé­ben Ivacson, Sárfő-pusztán és Szentjakab-pusztán szintén urasági, majorsági földek le­hettek, a veresegyházi és sza­­dai Rozgonyi-jobbágyok az ivacsi, sárfői és egyéb major­­sági földekre járhattak robo­tolni. Külön tüntetik fel a lakatlan telkek közül a házzal, épüle­tekkel üresen állókat, és a ré­gen elhagyottakat, amelyeken az épületek már nyilván le­romlottak és a szántókat szin­te újra kellene törni. Ez utób­biakat később pázsitteleknek is hívták. Veresegyház, Szada és Gödöllő esetében mindegyik helységben több a lakatlan te­lek, mint a lakott. Szadán kü­lönösen magas a lakatlan tel­kek között is a régen elha­gyottak száma. Veresegyház helyzete arány­lag még a legkedvezőbb a há­rom helység közül, mivel az a sem mellékes körülmény, hogy 23 lakatlan telekből 19-et nemrégen hagytak el. Mindez azonban jól szemlélteti, hogy a XV. század folyamán óriási méretekben haladt előre a pusztásodás folyamata és a zselléres­ed­és. Az egyházi és világi földesúri kizsákmányo­lás, valamint az állami adóter­hek fokozódása a jobbágy­ pa­­rasztság széles tömegeit szegé­­nyítette el. Az elszegényedő, állatállományát elveszítő pa­raszt nem tudta már tovább viselni a jobbágytelekkel járó terheket, és inkább feladta azt a falu közös legelőjének, erde­jének használatával együtt. A földesúri majorságokban, eset­leg gazdag parasztoknál bér­munka vállalásával ta rív­­ta magát fenntartani, de a leg­többje mégis a fejlődő mező­városokba tódult, azoknak napszámos, plebejus tömegeit szaporította. A gyülekező vihar A 60 királyi holdra terjedő szőlő,vagy Veresegyházon, és a 40 királyi hold szőlő Szadán ugyancsak sok napszámos munkát igényelhetett idősza­kosan. A veresegyházi mester­séges halastó és a két fölül­csapó vízimalom — amelyikből az egyik biztosan a tó partján épült, mint legalkalmasabb he­lyen — szintén adhatott mun­kát néhány nincstelennek. A XV—XVI. század fordulójára a parasztság mélyen differen­ciálódott a zsellérrétegtől föl­felé a több telekkel, nagy ál­latállománnyal rendelkező, esetenként zsellérmunkást is foglalkoztató parasztokig, akik nemegyszer jobbmódúak vol­tak, mint egynéhány nemesúr. A feudalizmus legjellegzete­sebb ipari á­tr­endez­ésén, malmon kívül más ipari-fel­­­dolgozó létesítményről a vidé­ken nincs adat ebből az idő­ből. Egyedül az ALagi család sikátort kenderázta;.__t említi oklevél 1494-ben. A jobbágy-paraszti osztály pedig már harcra készülődött a XV. század végén. A vihar­nak — mely 1514-ben a Dózsa­­féle parasztfelkelésben tört ki — egyik kisebb előszele volt, hogy 1507-ben az isaszegi job­bágyok a falujukon átutazó Szilassy Mátyás nemesurat vé­resre verték. Jóval korábbi, jellemző eset az is, hogy Bá­­thori Miklós váci püspököt ke­gyetlenkedései miatt Mátyás király a Dunába akarta dobat­ni. A Rozgonyi-birtoktömb — az egyetlen világi nagybirtok a megyében — sem volt hosszú életű, a 15—16. század for­dulóján teljesen széthullott Nagyobb részt csak a Bá­­thori család tudott belőle meg­szerezi;­ a R^­ženviskkal kö­tött 1519. évi kölcsönös örökö­södési szerződése alapján. Az utolsó Rozgonyi halálával 1523-ban Isaszeg, Túra, Val­kó, Szentlászló, Hévíz, Bag a Bá­th­oriak kezére került. A Rozgonyi-bírtokok többi része szétszóródott. Veresegy­ház és Szada birtokán ek­kor már a váradi és a váci püspök osztozott, Gödöllő, a Csáki és Becsiki birtokok Zsidói, pe­dig köznemeseké lettek. A vá­radi püspök már a XV. század közepén bírta Kerepest. II. Ulászló 1492. november 9-én kelt oklevelében Farkas (Wuk) Bálint nagyváradi püspöknek adományozta a Rozgonyi-ha­­gyatékból Lőrincit, Veresegy­házát és Szadát, mivel a püs­pök — mint írja az oklevél — „Fenségünk és országunk szent koronája iránt uralkodásunk kezdetétől fogva nagy fárado­zással és költségekkel, vala­mint kitartó hűséggel, mindig serényen viselkedni töreke­dett.” A szóban forgó püspök II. Ulászló meghitt bizalmasa volt, amiben nagy szerepet játszott, hogy azok közé a ke­vesek közé tartozott, akik a ki­rály környezetében tudtak csehül. Mise a váradi püspökért Farkas (Wuk) Bálint nagy­váradi és az egri püspök dan­­dárai képezték a királyi sereg előcsapatai­t 1494-ben, amikor a fontos Újlak várát a Szerény­ségben nem sikerült a török ellenében megtartani. II. Ulászló bizalmasa, ez a harcos, művelt reneszánsz egyéniség 1495-ben meghalt, és megbí­zottai az aradi káptalan előtt tollbamondták a püspök vég­rendeletét. Sokrendbeli javai közül Veresegyházát, Szadát és Lőrincit a váradi székes kánta­­lanra hagyta azzal a kérelem­mel, hogy a kápolnában, ahol teste nyugodni fog, mondás­i­­nak érte naponta egy misét. A hitbuzgó püspök végrendeletét még abban az évben jóváhagy­­ta és megerősítette II. Ulászló király elv­­ben szívélyes han­gú oklevélben. A váradi káp­talan így­­ futott tehát Veres­egyház és Szada részbir­:­'’''!'- •> Horváth Lajos (Vége.) VASÁRNAP isaszegi túra­­ természetjáróknak A gödöllői természetbarátok szövetsége április 17-re, va­sárnapra túrát hirdet az isa­szegi csata emlékére. A túra résztvevői reggel kilenc óra­kor gyülekeznek a HÉV mo­gyoródi állomásán. (A buda­pesti Örs vezér térről 8 órakor indul a vonat Mogyoródra.) A túra útvonala: Mogyoród —Bol­oka—Isaszeg, a Z és a P átjelzésen. Isaszegen megte­kintik a 48-as emlékművet, a honvédsírokat és a falumú­zeumot. A túra hossza 14 kilo­méter, útikalauz Jenei István. KÉZILABDA Sikeres rejt az m­ Il-ben Az Ikladi IM Vasas férfi ké­zilabdacsapata első hazai mér­kőzését hazai pályán játszotta az NB I B-ből kiesett Békés­csabai Előre ellen. III. Vasas—Békéscsabai Elő­re 12—6 (6—3). összeállítás: Hajdú, Szlovák (1), Tóth (1), Fehér (2), Urbán, Berényi (3), Zdenkó (2). Csere: Sima (3), Dobó, Raffael, Lajtos, Tóth P. Jók: Hajdú, Zdenkó, Berényi Fehér. Szombati jegyzet MIKOR Érdemes válasz csak jó kérdésre adható. Mikorra várható, hogy valamennyi gödöllői lakás­igénylő új otthonba költöz­het, az utóbbi hetekben többször szegezték e kérdést a­ város párt- és állami ve­zetőinek. Mit felelhettek sze­gények? Nem tudható — mondták némi szünet után. Látták persze, a kérdező ennyivel nem éri be, ma­gyarázkodtak hát. Az in­terpellálók még ezután is soványnak találták a ka­pott információt — csalód­tak. Miért nem jó az effajta kérdés? Nem látható előre néhány évre, ismerve tervezői és kivitelezői ka­a­pacitást, a rendelkezésünk­re álló pénzeszközöket, hány új lakást tudunk fölépíte­ni? Hogyne volna látható, Gödöllő városának is meg­van az ötéves lakásépítési terve, s föltehetően az il­letékesek már a következő esztendők menetrendjén is gondolkoznak. Mi hát akkor a baj? Az ilyen kérdést föltevők sta­tikusan gondolkoznak, az élet pedig dinamikus. Sta­tisztikusok kiszámították, ha a Magyarországon meg­levő házak szobáiba min­den mást figyelmen kívül hagyva osztanánk el az embereket, bőven elegendő volna a lakás. Hány olyan ház van faluhelyen, amely­nek 3—4—5 szobájában egy vagy két idős ember él — a fölcseperedett fiatalok kirepültek közeli vagy tá­voli városokba. Kötelezni azonban senkit sem lehet, hogy költözzön az ilyen fé­lig üres házba. Amiként a tulajdonost sem, hogy fo­gadjon be otthonába vad­idegeneket. Igényeink sem állandóak. Kisebb-nagyobb mértékben mindig megelőzik lehetősé­geinket. Aki ma megelég­szik komfort nélküli, vagy félkomfortos lakással, öt­tíz év múlva jobbra, ké­nyelmesebbre vágyik. De ha ő nem, fia, lánya bizto­san. Fogalmam sincs, Gö­döllőn hány vályog- vagy vertfalú ház van. Mai gaz­dáik beérik ennyivel. Hol­nap, holnapután azonban biztosan lebontják őket, téglából emelnek a helyük­re újat. A falusiak jó része ma megvan fürdőszoba nélkül. Ám a községekben is egyre komfortosabb há­zak készülnek. A szénkály­hát felváltja a kandalló, az olajkályha — sőt a köz­ponti fűtés. A hajópadlót a parketta, a meszelt falat a tapéta. Az sem mindegy, hol van az a ház, lakás. Általános tapasztalat: az emberek igyekeznek kifelé a zsúfolt belvárosokból, legalább peremkerületekbe, ahol ki­­­sebb a zaj, kevesebb a ko­rom és a füst, több a zöld. A személyi tulajdon iránt is megnövekedett az érdek­lődés, a kiskert iránt nem kevésbé. Állandó a mozgás a vá­rosokon belül is. A ma épülő lakóházak korsze­rűbbek a tegnapiaknál, a holnapiak még praktiku­sabbak lesznek. Anyagi le­hetőségeink bővülésével tá­gasabb lakásra áhítozunk. Valamikor az állami laká­sok többsége egy- vagy másfél szobás volt. A párt Központi Bizottságának leg­utóbbi üléséről kiadott köz­leményben már azt olvas­hattuk, a tizenöt éves la­kásépítési program végre­hajtása nyomán a kettő és annál több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. A folyamat nyilvánvalóan nem fog megállni. Egy ház viszony­lag hos­­­szú életű. De időtlen idő­kig nem bírja a viszontag­ságokat. Szanálni is folya­matosan szükséges. Oda lyukadunk fei végül, hogy a lakáskérdés meg­oldhatatlan? Egyszer és mindenkorra nem. Az épít­­kezést és a bontást soha­sem hagyhatjuk abba. Ha beérnénk a másfél szoba* komfort nélküli lakással, bízvást elmondhatnánk, kés?. egy gondot végleg le­tudtunk. Beériv.P­­>r> Kör Pál

Next