Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
Megnyitották a Fegyverkrátság 77 című kiállítást Tegnap délután Godó Ágnes, hadtörténet nyitotta meg a járási hivatal nagytermében rendezett honvédelmi kiállítást. A megnyitóünnepségen megjelent Platzer Miklós, a városi, Fehér Béla, a járási pártbizottság első titkára, Benedek János, a városi tanács, dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke. A tablókon fotók és más dokumentumok mutatják be a Varsói Szerződésbe tömörült baráti hadseregek mindennapi életét, a magyarországi polgári védelem, és az MHSZ, valamint a Munkásőrség tevékenységét. (Barcza Zsolt felvételei) A zeneiskola tanárainak hangversenye Vasárnap, április 17-én kezdődik a Gödöllői Állami Zeneiskola tanári hangversenysorozata. Az első előadás az Agrártudományi Egyetem színháztermében lesz, délután 5 órakor.művelődési házban, 25-én, hétfőn Bagón, 27-én szerdán Veresegyházon, a művelődési házban ismétlik meg a hangversenyt, mindenhol este 6 órakor. A műsoron klasszikus, romantikus és modern szerzők Szerdán, 20-án, Pecelea—»művei szerepelnek. IV. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1977. ÁPRILIS 16., SZOMBAT Többségben a kiválóan és jól dolgozó közösségek Nagyot lendült a szocialista brigádmozgalom az Árammérőgyárban Értékelték a szocialista brigádok versenymozgalmának elmúlt évi eredményeit a Ganz Műszerművek Gödöllői Árammérőgyárában. A szocialista módon dolgozni, tanulni és élni hármas jelszavának megfelelően nyolcvanöt brigád ezernégyszáznyolcvankét taggal versengett a különböző jelvényekért, címekért. Az elsőrendű cél a mozgalom tartalmasabbá tétele, az értékelés is erre szolgál, a legjobbakat illesse az elismerés. Magas követelmények Az Árammérőgyárban hetvenhét brigád ezerháromszázötvennyolc dolgozója részesült dicséretben, kapott végzett munkájának megfelelő címet, jelvényt és pénzjutalmat. Először a brigád közösségek készítették és számba vették a értékeléseiket, termelés, a művelődés és a szocialista életmód formálására tett vállalásaikat. A brigádbeszámolót a műhelybizottság titkára, az üzemvezető, a pártés a KISZ-alapszervezet titkára is ellenőrizte, s ők tettek elsőként javaslatot az adományozható címekre. A végső értékelést a vállalat gazdasági, politikai és társadalmi szerveinek képviselőiből alakult bizottság végezte. Termelőmunka és áldozatkészség Tavaly a Béke galvanizálóbrigád emelkedett ki a többiek közül. Különösen az üzemi óvoda új nyának építésében épületszáljeleskedtek, s már december 31-ig a vállalt ezer helyett ezerhatszázhuszonnégy társadalmi munkaórát teljesítettek. negyvenhét tagú brigád a szocialista versenymozgalom többi területén is kiválóan megállta a helyét, az értékelő bizottság a szakma kiváló brigádja kitüntető cím adományozását javasolta részükre a Kohó- és Gépipari Minisztériumnál. Ugyancsak döntésre vár szerszámműhely Petőfi ifjúsági brigádja, őket a vállalat kiváló brigádja címre terjesztették fel. Aranyplakettet a terv- és munkaügyi főosztályról Széchenyi István, a technológiai részlegből a 20 év, a gyártásfejlesztésről a Pattantyús, a termelési főosztályról a Török Ignác, a 2-es műszerészrészlegből az Asztalos János, a sajtolóműhelyből Marx Károly, az 1-es szerelésaből a Vörös Rózsa, a próbateremből a Martos Flóra, az egyedi műhelyből a Bolyai János és az 1-es műszerészrészlegből a Vasas ifjúsági szocialista brigád kapott. Tizenhat brigád ezüst-, huszonöt pedig bronzplakettben részesült. Tizennyolc kollektíva nyerte el a brigádzászlót és a vele járó zöldkoszorús jelvényt. öt újonnan alakult brigád érte el a szocialista címet. Háromszázezer forint jutalom A pénzjutalmak elosztása is több fokozatban történt. versenyszabályzat előírása szerint: az aranyplakettért személyenként 500, az ezüstért 400, a bronzért pedig 300 forintot kapnak a brigádok. A brigád létszámának megfelelő pénzösszeget azonban nem egyenlően, hanem a végzett munka arányában, differenciáltan osztják fel a brigádközösségek. Az idén összesen kétszázkilencvenhatezer forintot osztottak ki, s a brigádversenyért járó jutalmakon kívül még harminchatezerötszáz forint jutott a legtöbb társadalmi munkát végzett dolgozóknak is. Fedor Istvánná, a gyár versenyfelelőse elmondta, hogy az elmúlt évben sokat javult a brigádok közösségi magatartása, s mindössze nyolc brigád nem kapott elismerést. A XV. század sűrűjében (4.) Három falu a hagyatékban Rozgonyi István fiú örökös nélkül halt meg 1492-ben, s az ősiség törvénye szerint birtokai ekkor a királyra szálltak vissza, a király azonban sértetlenül hagyta a leányágnak a leánynegyedhez való jogát, valamint az özvegyi és a hajadoni jogokat is. Ebből az alkalomból Szapolyai István nádor számba vétette Rozgonyi István hagyatékát. A hagyatéki felsorolásból kitűnik Gödöllő, Szada és Veresegyház gazdasági képe más falvakkal együtt. Gödöllőnek kőtemploma volt egy toronnyal, összeírtak 5 lakott, 9 lakatlan és 10 régen elhagyott jobbágytelket, egy királyi ekealj szántót, másfél királyi ekealj legelőt, 25 „embervágó” kaszálót, két királyi ekealj erdőt és egy bővizű kutat. Szadának is van temploma egy toronnyal. Itt 10 lakott, 2 lakatlan és 12 régen elhalott jobbágytelket találtak, valamint egy elhagyott nemesi udvarházat. A szőlő 40 királyi holdra terjedt, a kaszáló 75 ,,embervágó”, a szántó egy királyi ekealj, a legelő másfél királyi ekealj területű volt. Felírtak még másfél hold erdőt és más kivágott erdőket is. Veresegyházon is kőtemplom állt egy toronnyal. Lakott telek 21, lakatlan telek épületekkel 19, és régen elhagyott négy volt. Ezenfelül 32 királyi hold szántó, 30 hold legelő, 120 „embervágó” kaszáló, 60 királyi hold szőlőhegy és 16 hold cserjés. Nagyon figyelemre méltó a mesterséges halastó és a két vízimalom. Túra a központ A Rozgonyi-hagyaték összeírásakor nem tartották fontosnak megkülönböztetni az allodiális — saját földesúri kezelésben levő — és jobbágytelki földeket és a feltüntetett épületek között sem említenek majorházat. Igaz, hogy a felsorolt helységek között nem szerepel Túra, a Rozgonyi-birtokok központja, ahol ekkor már egészen biztosan állott majorház, hiszen 1484-ből Mácsáról Túrára robotolni járó Rozgonyi-jobbágyokról tudunk. Még régebben, 1446-ban Zsidón az urasági ekék számára fenntartott földekről van szó. Veresegyház és Szada közelében Ivacson, Sárfő-pusztán és Szentjakab-pusztán szintén urasági, majorsági földek lehettek, a veresegyházi és szadai Rozgonyi-jobbágyok az ivacsi, sárfői és egyéb majorsági földekre járhattak robotolni. Külön tüntetik fel a lakatlan telkek közül a házzal, épületekkel üresen állókat, és a régen elhagyottakat, amelyeken az épületek már nyilván leromlottak és a szántókat szinte újra kellene törni. Ez utóbbiakat később pázsitteleknek is hívták. Veresegyház, Szada és Gödöllő esetében mindegyik helységben több a lakatlan telek, mint a lakott. Szadán különösen magas a lakatlan telkek között is a régen elhagyottak száma. Veresegyház helyzete aránylag még a legkedvezőbb a három helység közül, mivel az a sem mellékes körülmény, hogy 23 lakatlan telekből 19-et nemrégen hagytak el. Mindez azonban jól szemlélteti, hogy a XV. század folyamán óriási méretekben haladt előre a pusztásodás folyamata és a zselléresedés. Az egyházi és világi földesúri kizsákmányolás, valamint az állami adóterhek fokozódása a jobbágy parasztság széles tömegeit szegényítette el. Az elszegényedő, állatállományát elveszítő paraszt nem tudta már tovább viselni a jobbágytelekkel járó terheket, és inkább feladta azt a falu közös legelőjének, erdejének használatával együtt. A földesúri majorságokban, esetleg gazdag parasztoknál bérmunka vállalásával ta rívta magát fenntartani, de a legtöbbje mégis a fejlődő mezővárosokba tódult, azoknak napszámos, plebejus tömegeit szaporította. A gyülekező vihar A 60 királyi holdra terjedő szőlő,vagy Veresegyházon, és a 40 királyi hold szőlő Szadán ugyancsak sok napszámos munkát igényelhetett időszakosan. A veresegyházi mesterséges halastó és a két fölülcsapó vízimalom — amelyikből az egyik biztosan a tó partján épült, mint legalkalmasabb helyen — szintén adhatott munkát néhány nincstelennek. A XV—XVI. század fordulójára a parasztság mélyen differenciálódott a zsellérrétegtől fölfelé a több telekkel, nagy állatállománnyal rendelkező, esetenként zsellérmunkást is foglalkoztató parasztokig, akik nemegyszer jobbmódúak voltak, mint egynéhány nemesúr. A feudalizmus legjellegzetesebb ipari átrendezésén, malmon kívül más ipari-feldolgozó létesítményről a vidéken nincs adat ebből az időből. Egyedül az ALagi család sikátort kenderázta;.__t említi oklevél 1494-ben. A jobbágy-paraszti osztály pedig már harcra készülődött a XV. század végén. A viharnak — mely 1514-ben a Dózsaféle parasztfelkelésben tört ki — egyik kisebb előszele volt, hogy 1507-ben az isaszegi jobbágyok a falujukon átutazó Szilassy Mátyás nemesurat véresre verték. Jóval korábbi, jellemző eset az is, hogy Báthori Miklós váci püspököt kegyetlenkedései miatt Mátyás király a Dunába akarta dobatni. A Rozgonyi-birtoktömb — az egyetlen világi nagybirtok a megyében — sem volt hosszú életű, a 15—16. század fordulóján teljesen széthullott Nagyobb részt csak a Báthori család tudott belőle megszerezi; a R^ženviskkal kötött 1519. évi kölcsönös örökösödési szerződése alapján. Az utolsó Rozgonyi halálával 1523-ban Isaszeg, Túra, Valkó, Szentlászló, Hévíz, Bag a Báthoriak kezére került. A Rozgonyi-bírtokok többi része szétszóródott. Veresegyház és Szada birtokán ekkor már a váradi és a váci püspök osztozott, Gödöllő, a Csáki és Becsiki birtokok Zsidói, pedig köznemeseké lettek. A váradi püspök már a XV. század közepén bírta Kerepest. II. Ulászló 1492. november 9-én kelt oklevelében Farkas (Wuk) Bálint nagyváradi püspöknek adományozta a Rozgonyi-hagyatékból Lőrincit, Veresegyházát és Szadát, mivel a püspök — mint írja az oklevél — „Fenségünk és országunk szent koronája iránt uralkodásunk kezdetétől fogva nagy fáradozással és költségekkel, valamint kitartó hűséggel, mindig serényen viselkedni törekedett.” A szóban forgó püspök II. Ulászló meghitt bizalmasa volt, amiben nagy szerepet játszott, hogy azok közé a kevesek közé tartozott, akik a király környezetében tudtak csehül. Mise a váradi püspökért Farkas (Wuk) Bálint nagyváradi és az egri püspök dandárai képezték a királyi sereg előcsapatait 1494-ben, amikor a fontos Újlak várát a Szerénységben nem sikerült a török ellenében megtartani. II. Ulászló bizalmasa, ez a harcos, művelt reneszánsz egyéniség 1495-ben meghalt, és megbízottai az aradi káptalan előtt tollbamondták a püspök végrendeletét. Sokrendbeli javai közül Veresegyházát, Szadát és Lőrincit a váradi székes kántalanra hagyta azzal a kérelemmel, hogy a kápolnában, ahol teste nyugodni fog, mondásinak érte naponta egy misét. A hitbuzgó püspök végrendeletét még abban az évben jóváhagyta és megerősítette II. Ulászló király elvben szívélyes hangú oklevélben. A váradi káptalan így futott tehát Veresegyház és Szada részbir:'’''!'- •> Horváth Lajos (Vége.) VASÁRNAP isaszegi túra természetjáróknak A gödöllői természetbarátok szövetsége április 17-re, vasárnapra túrát hirdet az isaszegi csata emlékére. A túra résztvevői reggel kilenc órakor gyülekeznek a HÉV mogyoródi állomásán. (A budapesti Örs vezér térről 8 órakor indul a vonat Mogyoródra.) A túra útvonala: Mogyoród —Boloka—Isaszeg, a Z és a P átjelzésen. Isaszegen megtekintik a 48-as emlékművet, a honvédsírokat és a falumúzeumot. A túra hossza 14 kilométer, útikalauz Jenei István. KÉZILABDA Sikeres rejt az m Il-ben Az Ikladi IM Vasas férfi kézilabdacsapata első hazai mérkőzését hazai pályán játszotta az NB I B-ből kiesett Békéscsabai Előre ellen. III. Vasas—Békéscsabai Előre 12—6 (6—3). összeállítás: Hajdú, Szlovák (1), Tóth (1), Fehér (2), Urbán, Berényi (3), Zdenkó (2). Csere: Sima (3), Dobó, Raffael, Lajtos, Tóth P. Jók: Hajdú, Zdenkó, Berényi Fehér. Szombati jegyzet MIKOR Érdemes válasz csak jó kérdésre adható. Mikorra várható, hogy valamennyi gödöllői lakásigénylő új otthonba költözhet, az utóbbi hetekben többször szegezték e kérdést a város párt- és állami vezetőinek. Mit felelhettek szegények? Nem tudható — mondták némi szünet után. Látták persze, a kérdező ennyivel nem éri be, magyarázkodtak hát. Az interpellálók még ezután is soványnak találták a kapott információt — csalódtak. Miért nem jó az effajta kérdés? Nem látható előre néhány évre, ismerve tervezői és kivitelezői kaapacitást, a rendelkezésünkre álló pénzeszközöket, hány új lakást tudunk fölépíteni? Hogyne volna látható, Gödöllő városának is megvan az ötéves lakásépítési terve, s föltehetően az illetékesek már a következő esztendők menetrendjén is gondolkoznak. Mi hát akkor a baj? Az ilyen kérdést föltevők statikusan gondolkoznak, az élet pedig dinamikus. Statisztikusok kiszámították, ha a Magyarországon meglevő házak szobáiba minden mást figyelmen kívül hagyva osztanánk el az embereket, bőven elegendő volna a lakás. Hány olyan ház van faluhelyen, amelynek 3—4—5 szobájában egy vagy két idős ember él — a fölcseperedett fiatalok kirepültek közeli vagy távoli városokba. Kötelezni azonban senkit sem lehet, hogy költözzön az ilyen félig üres házba. Amiként a tulajdonost sem, hogy fogadjon be otthonába vadidegeneket. Igényeink sem állandóak. Kisebb-nagyobb mértékben mindig megelőzik lehetőségeinket. Aki ma megelégszik komfort nélküli, vagy félkomfortos lakással, öttíz év múlva jobbra, kényelmesebbre vágyik. De ha ő nem, fia, lánya biztosan. Fogalmam sincs, Gödöllőn hány vályog- vagy vertfalú ház van. Mai gazdáik beérik ennyivel. Holnap, holnapután azonban biztosan lebontják őket, téglából emelnek a helyükre újat. A falusiak jó része ma megvan fürdőszoba nélkül. Ám a községekben is egyre komfortosabb házak készülnek. A szénkályhát felváltja a kandalló, az olajkályha — sőt a központi fűtés. A hajópadlót a parketta, a meszelt falat a tapéta. Az sem mindegy, hol van az a ház, lakás. Általános tapasztalat: az emberek igyekeznek kifelé a zsúfolt belvárosokból, legalább peremkerületekbe, ahol kisebb a zaj, kevesebb a korom és a füst, több a zöld. A személyi tulajdon iránt is megnövekedett az érdeklődés, a kiskert iránt nem kevésbé. Állandó a mozgás a városokon belül is. A ma épülő lakóházak korszerűbbek a tegnapiaknál, a holnapiak még praktikusabbak lesznek. Anyagi lehetőségeink bővülésével tágasabb lakásra áhítozunk. Valamikor az állami lakások többsége egy- vagy másfél szobás volt. A párt Központi Bizottságának legutóbbi üléséről kiadott közleményben már azt olvashattuk, a tizenöt éves lakásépítési program végrehajtása nyomán a kettő és annál több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. A folyamat nyilvánvalóan nem fog megállni. Egy ház viszonylag hosszú életű. De időtlen időkig nem bírja a viszontagságokat. Szanálni is folyamatosan szükséges. Oda lyukadunk fei végül, hogy a lakáskérdés megoldhatatlan? Egyszer és mindenkorra nem. Az építkezést és a bontást sohasem hagyhatjuk abba. Ha beérnénk a másfél szoba* komfort nélküli lakással, bízvást elmondhatnánk, kés?. egy gondot végleg letudtunk. Beériv.P>r> Kör Pál