Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
Vidám diákbúcsúztatás az egyetemen Az Agrártudományi Egyetem végzős hallgatói sikeres munkájuk jogos örömével, életük egyik legszebb szakaszának emlékeitől vesznek búcsút.Váraljai János felvétele A járás kiemelkedő teljesítménye Befejeződtek az úttörő kulturális szemlék A járási úttörő kulturális szemlék vasárnap az irodalmi színpadok és a színjátszó csoportok bemutatójával befejeződtek. A megyei szakreferens véleménye szerint a gödöllői járás mind a rendezés színvonalát, mind a bemutatott produkciókat tekintve kiemelkedőt nyújtott. Kilenc oklevelet, négy egyéni és egy különdíjat osztottak ki a járási résztvevők között. Aranyoklevelet nyert az erdőkertesi és a szadai úttörő, a vácszentlászlói kisdobos-csoport, ezüstöt az erdőkertesi, a szadai és a veresegyházi kisdobos színpad, bronzoklevelet kaptak Aszód II. kisdobosai, Vácszentlászló és Verseg úttörői. A szép magyar beszédért járó különdíjat Aszód II. úttörőcsoportja kapta. Az egyéni díjakon az aszódiak, az erdőkertesiek, a vácszentlászlóiak és a vérségiek osztoztak. Sikeres véradónap Sikeres véradónapot tartottak szerdán járásunk két községében. Mindkét helyen a tavalyinál ötvennel többen jelentkeztek véradásra. Erdőkertesen 116-an, Veresegyházon 151-en. Mindkét község, az iskolák és a vöröskeresztes aktivisták példás szervező munkát fejtettek ki. Az eredményesség feltételei A gödöllői kisegítő iskola gondjai (2.) Szóltunk már arról, hogy város vezetői, a hivatalos szervek és az iskola közötti kapcsolatok jók. Legalábbis, ami az elvi támogatást, a szakma és a gyógypedagógusok iránti rokonszenvet és a feltétlenül szükséges tárgyi alapok biztosítását illeti. De ez Vegyük sorra az adatokat,kevés. A kisegítő iskola a város két, egymástól távoleső részében működik. A Gábor Áron utcában öt, oktatási célokat szolgáló helyiségen kívül egy napközis, egy gyakorlati terem és egy icipici úttörőszoba található, Besnyőn a királytelepi iskolában pedig két kölcsön tanterem. Az összes tanulók száma 135. A tantestület 11 osztályvezetőből, két napközis tanárból, az igazgatóból, helyetteséből, és két logopédusból áll. Ne tévesszen meg senkit, hogy egy pedagógusra kevesebb gyermek jut, mint az általános iskolákban. Ez a speciális oktatás egyik feltétele, s még így is kevés a tanár. A komolyabb bajok az iskolaépületnél kezdődnek, így, ahogy van — alkalmatlan . Akárhogyan is nézzük, az iskola így, ahogy van, alkalmatlan a gyógypedagógia céljainak eléréséhez és felújítása sem kecsegtethet eredménnyel. A zömmel környezetsérült gyerekeknek otthonos körülményeket kellene teremteni. Egyszerű a példabeszéd: tiszta, rendes iskola — ugrásszerű nevelési hatékonyság. De ez csak az egyik gond. És Maráczi Ernő sorolja többit is. Elmondja, hogy két a műszakban folyik az oktatás. A Gábor Áron utcai öt helyiségre kilenc tanulócsoport jut. A világítás elavult, gyönge. Az alsótagozatosoknál — óvatos becslés szerint — a fáradékonyság miatt csupán 20—30 százalékos a tanítás hatásfoka. — Elkeserítő a helyzet a napköziben is. — Gyermekeink családi körülményei sok esetben aggasztóak. Legtöbbjük éppen ezért károsodik. Ismét egy adat: diákjainknak majdnem a fele, hatvan tanuló, hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett. Nevelésük napközi nélkül szinte lehetetlen. S jelenleg csak 30 gyereket tudunk egész nap foglalkoztatni. Két napközis csoportunk van, egy az alsó, egy a felső tagozatban. Jövőre tovább emelkedik a rászorulók száma, s ehhez két újabb tanulócsoport kellene, két napközis státusszal együtt. Kérelmünket a megye részben teljesítette, egy további tanulócsoportot engedélyez. Ez sajnos nagyon kevés. Szabad cinikusnak lennem? S, ha el tudják őket helyezni? Valamicskét javult ugyan helyzet, de amíg az iskola kincsi, kopott, s híján van a minimális esztétikai követelményeknek , vajmi kevés a siker reménye. Mint ahogy gondoskodást, a nevelést sem a lehet egyedül a pedagógusoktól várni. Érvényt szerezni a határozatoknak . Javítani kell kapcsolatainkat a rendőrséggel, a gyámhatósággal és a tanács igazgatási osztályával. Hiába küldjük a feljelentéseket a tankötelezettség megszegéséről, kevés a foganatjuk. Meglehet, hogy a hatóságok sem rendelkeznek hatásos eszközökkel. Személyes tapasztalatból tudom, hogy milyen nehéz érvényt szerezni egy-egy határozatnak, de mégsem lehetünk erélytelenek. Áprilisi nevelési értekezletünkön éppen ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, majd, s a megbeszélésre az érintett szerveket is meghívjuk. Valóban szigorúnak kell lenni. Több szempontból is. Azok a kisegítő iskolás gyerekek, akik csavarodnak, kellő intézkedések híján előbb-utóbb szabálysértésekre, majd bűnözésre hajlanak. S ez nemcsak a kisegítő iskolába járókra — helyesebben nem járókra — vonatkozik. Mint ahogy az sem, hogy a kínkeservesen kiküzdött nevelési eredményeket egyik percről a másikra teszi semmivé a kevesek rossz példája. Fontos szemléleti kérdések ezek. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a fentieket elolvasva néhányan dühösen az asztalra csapnak, s dörgő hangon gyökeres változtatásokat követelnek. Csak éppen attól tartok, hogy nem a megfelelő irányban. Erről pedig van már néhány örökbecsű tapasztalatunk. Az mindenesetre aligha lehet kétséges, hogy a társadalmi környezetet, egész társadalmi rétegek életmódját kell megváltoztatni. S ezt a leghátrányosabb helyzetűeknél sem lehet elintézni azzal, hogy nekik úgyis mindegy. Mert nekik sem, másoknak sem mindegy. Mindnyájan, érdekeltek vagyunk. Ellensúlyozni, amit lehet — Hogyan ellensúlyozzák a kedvezőtlen feltételek hatását a pedagógusok? — Tantestületünk fiatal, egységes. Kollégáim jó szellemben, viszonylag kevés tapasztalattal, de igen nagy hivatástudattal dolgoznak. Hozzátehetjük: és nagy önfegyelemmel. Hiszen a gyerekeket nem lehet három lépés távolságról nevelni. A testközelség viszont nem mindig egészséges. Egy zuhanyozó, egy öltözőhelyiség sokat segítene. De ma még csak annak örülhetnek, hogy a csapokból egyáltalán folyik a víz. Az általános iskolában gyakran hallunk szülői munkaközösség segítségéről. Milyen a kapcsolat a szülőkkel a kisegítő iskolában? — A 135 gyerek szülei közül mindösze huszonhárman jelentek meg a legutóbbi szülői értekezleten. Az ellenőrzőbe való beírás, az értesítés nem egyszer hatástalan, a szülők egy része írástudatlan. A szülői munkaközösség, a szülők jó reménytelen vállalkozás. A közvetlen kapcsolatokra, a családlátogatásokra kell alapoznunk. Egyenként gyakran felkeresnek bennünket, ezért állandóan készenlétben vagyunk. Ilyenkor elpanaszolják gondjaikat, ügyes-bajos dolgaik elintézésére kérnek bennünket. Bőven van mire, így a pedagógiai kérdések érthetően háttérbe szorulnak. Amiben tudunk, segítünk. Amiben tudunk segítünk ... Hiába is szeretném úgy befejezni ezt az írást, ahogy kezdtem: kilépve a kapun... Mert innét csak fizikailag lehet kilépni. Akárcsak az igazgató, én is tudom, hogy csak azt a pénzt lehet felosztani, ami van. De az arányokon talán lehetne némileg változtatni. Gáti Zoltán (Vége) Elsők a tejtermelésben A vátszentlászlóiak receptje Mint arról lapunk tegnapi számában hírt adtunk, a tejtermelő gazdaságok országos versenyén különdíjban részesült a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet. Az már korábban sem volt kétséges, hogy ebben a közös gazdaságban jelentős eredményeket mutatnak fel a szarvasmarha-tenyésztési ágazatban. Tavaly átlagosan 1129 tehéntől több mint négymillió liter tejet fejtek le, s ezzel a járás tejtermelésének több mint egyharmadát adták. Az adatok tanúsága Hozzájuk látogattunk tehát először, hogy megkérdezettük, minek köszönhetik sikereiket. Kolozs László, a szövetkezet elnökhelyettese beszélgetésünk közben gyakran állt fel az asztal mellől, hogy újabb és újabb kimutatásokat grafikonokat, terveket mutathasson. Először a hetente rendszeresen vezetett jelentésgyűjteményt tanulmányoztuk. Mindhárom telepünkről megkapjuk a legjellemzőbb adatokat. A legutóbbi összegezés szerint 1143 az állatok száma, a heti tejtermelés 95 ezer ötszáz liter, az istállóátlag 12, a fejési átlag pedig 15,7 liter. A mezőgazdaságban járatlan ember hajlamos egyszerűbbnek gondolni például az állattenyésztést, mint egy ipari ágazatot. Pedig ami a szakkifejezéseket illeti, hamar zavarba eshetünk. Mit jelent például az istállóátlag, s miért alacsonyabb, mint a fajlagos. • Egy-egy tehén évi tejtermelése nem háromszázhatvanöt napi folyamatos fejésből adódik. Általában csak háromszáz napon keresztül adhatnak tejet, de az istálló állományába természetesen ezek az állatok is beletartoznak. A fajlagos átlag kiszámításakor viszont figyelmen kívül hagyjuk a pihenő, a száraz állatokat. A heti elemzés után nagyobb időegységekre tekintünk. Milyen képet mutat az első negyedév adattáblázata? Feltűnő hozamemelkedés — Az elmúlt év hasonló időszakával összehasonlítva feltűnő hozamemelkedés látszik. Az elkészített grafikon szemléletesen ábrázolja: mintegy tíz literrel jobban állunk napi tehenenkénti fejésátlag gal. Ezek tehát a tények. Pintér Sándor, a vácszentlászlói üzemegység telepvezetője, a tenyésztés eredményességének feltételeit sorolta: — Törzstenyésztésünk van, és az évek óta javító hatású, I. osztályú bikákkal dolgozunk. Így az állomány egynemű, kiegyenlített. Körültekintően szelektálunk, a kis házímű állatokat rendszeresen kiselejtezzük. Szakosítottuk a telepek munkaszervezetét, külön fejek és gondozók dolgoznak a tehenek mellett. Jó az állattenyésztési és növénytermesztési ágazat kapcsolata, megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány áll rendelkezésre. Lucernalisztet, granulátumot saját magunk állítunk elő forró levegős szárítóüzemünkben. A téli fehérjét a 600 hektáron termesztett zöldborsó melléktermékeként visszamaradó szálszilázs szolgálhatja. Sok múlik a fejesen — Nagyon sok múlik a fejesen. Új, svéd gyártmányú Alfa-Laval fejőgépeket állítottunk munkába, s ennek köszönhető a tőgygyulladások számának csökkenése. A fejes szakosításával a legügyesebb dolgozóink végzik ezt a munkát. A többleteredmény elérésében nagy szerepe van a napi háromszori fejésnek. A déli fejés fáradságos és nehezen megszervezhető munka, a gazdaságok többségében nem is csinálják. Mi a 20 liter felett adó állatokat délben is megfejjük, s hogy érdemes, azt fényesen bizonyítja az évente tehenenként nyert száz-százötven liter többlet. A felsorolás bősége is mutatja, nem adják ingyen a jó eredményeket, pedig az állategészségügyi teendőiről még nem is szóltunk. Pintér Sándor azt is elmondotta, hogy két állatorvos és egy önálló inszeminátor — a mesterséges termékenyítés irányítója — gondoskodik az állomány biológiai, egészségügyi állapotáról. Következik a szakosítás Az elnökhelyettest a további tervekről faggattuk: — Állományunk magyartarka fajta. Most adnak először tejet a Holstein-frízzel keresztezett állataink. Sokat várunk tőlük. A magyar tarkákkal 1980-ig négyezer literes átlagot, a keresztezettekkel nyolcszáz literrel többet kívánunk a elérni. Ehhez azonban először telepek szakosítását kell megoldanunk. Nagy segítséget ad ehhez, a tervezett 772 férőhelyes, új istálló. — A minisztérium már engedélyezte az építkezést. Az új telep kísérleti jellegű lesz, szabadtartású, kötetlen technológiájú. 1978 végére szeretnénk átadni, s ha az árak közben nem emelkednek, 54—55 millió forintba kerül majd. Ebből több mint harmincmilliót saját magunk állunk. Ha elkészül, ide kerül a keresztezett állomány. A valkói telepünkön tartjuk majd a magyartarkákat, a meglevő vácszentlászlói istálló a hízómarháké, a zsámboki telep pedig a növendéküszőké lesz. Tavaly 25 millió forint bevételt hozott a tej a szövetkezetnek, s ehhez jön még az állami támogatás. A szabályozók is egyre ösztönzőbben hatnak, s a két szakember véleménye szerint ilyen nagy mennyiségben feltétlenül gazdaságos a szarvasmarha-tenyésztés Csak éppen — mint ahogy összefoglalták — tudományos, szakszerű tenyésztési munka, megfelelő, egyedi takarroányozás és korszerű fedési technológia kell hozzá. G. Z. Maszlag István, a vácszentlászlói telep tehenésze déli fejés közben. (Barcza Zsolt felvétele) Szombati jegyzet Lényeg Nem állítom, hogy túlozott lelkesedéssel ültem be hévízgyörki művelődési ház erkélyének egyik nyikorgó padsorába. Sietnem kellett volna, gyorsan leadni a tudósítást a járás felszabadulásiról. A beszédek ünnepségemár hangzottak, túljutottunk elhivatalos részen, de hátra a volt még a helyi általános iskola diákkórusának műsora. Türelmetlenül vártam tehát, kezdjék minél előbb. Aztán felgördült a függöny s ott álltak először a kicsik, nyakukban kék kendő, lábuk feszes-ügyetlen vigyázzban, előttük a karmester, az iskola énektanára. Intésére eleinte bizonytalanul, majd egyre csengőbben, egyre harmonikusabban hangzott fel az ének. Nem egyszerű dalocskákat szólaltattak meg; — no, nem mintha a könnyebbjét előadni semmiség volna —, nehéz, többszólamú, finom rezzenésekkel teli dallamsorok kúsztak fel hozzám, hozzánk, a közönséghez. Amikor serdületlen emberpalánták produkálják magukat, óhatatlanul fennáll a negédes, bárgyúmosolyú felnőttreakció veszélye. Szemünkben könnyekkel, lelkünkben ernyedt belefeledkezéssel gyakran észre sem vesszük, hogy saját pózaink, saját feszességeink kacsintanak vissza ránk a tanulékony nebulók mozdulataiból, hanghordozásából, néha csalókán érett, máskor viszketően idétlen nyilvánulások közepette,megse itt biztonságban érezhettük magunkat. Felesleges játék nélkül, az előadás szuggesztív figyelmével, mégis gyermekien természetes bájjal töltötték be a színpadot, s nyitották magukra figyelő érzékeinket: szemünket, fülünket, önkéntelen, az énekkel együtt élő mozdulatainkat. S még akkor sem csúszott el idilli könnyűségbe az előadás, amikor az egyik kis legény suta igyekezettel harmonikát csatolt a vállára, s kiült az énekkar elé a székre Még akkor sem a jópofa s az ennivaló jelző jutott eszünkbe, amikor a hangokat biztos ujjal előcsalogató kezéről lejjebb tévedt a tekintetünk: úgy ült a széken, hogy nem ért le a lába. A nagyobbak, az úttörő korosztályúak ott folytatták, ahol alsós társaik befejezték. Schumann, Beethoven, Kodály ... Csak a dalra figyelve, oldottan s mégis kicsit lázasan, művészetet művészien előadva. Figyelmemet sietős dolgom sem lankasztotta, csak utólag döbbentem rá, s miért tetszettek akaratom ellenére is. Hajlamos vagyok rá, hogy a műalkotásokat szerzőik alkotó szándéka szerint és azon túl is, puszta modellnek tekintsem. Közvetlenebbül, művészi különösből a tudományos általánosba emelek jellemet, szituációt, cselekményt, vonalat, figurát, dallamsort, képrészleteket. Lehántom az összetevők kérgét, úgy keresem a lényeget, ahogy ha orvos lennék, boncolnék. Hangulat, ciráda, felhang, mellékszál, szín, forma s többi mind zajos, zavaró a körítésnek tetszik. S ha nem vigyázok, éppen ezért keresem gyakran hiába a lényeget. A művészet törvényeit figyelmen hagyva összeomlik a kívül kegyes építmény, s romjai felett kutathatom mindhiába azt, amit csak teljes egésze mutathat meg. Amit az ész felismerésén kívül egész valómnak éreznie kell: a katharzist. Végül mégis menni kellett, s míg a művelődési ház előtt gyülekezők az ünnepség miatt elmaradt kalandfilmet sajnálták, ént, hogy nem ültek velem ~ütt azokban a nyikornr székekben. De hisz nem is hallani, hogy nyikorognak! — g —