Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-02 / 78. szám

Kiállítás az NDK-ban Az NDK-beli Suhl megyében, —i testvérmegyénkben — állít­ják ki április 14-e és 20-a kö­zött a Galga völgye népművé­szeinek legszebb alkotásait. Vankóné Dudás Juli, Marton Pálné, Lapu Istvánná, Kovács Lászlóné, Péli Ferencné, Rei­­mayer József, Svella Ferenc, s mások festményeit, faragásait, hímzéseit már láthatta a járás közönsége a hévízgyörki kiállí­táson. áll& w Részlet a kiállított tárgyak­ból. Vankóné Dudás Juli festménye: vőlegényt a menyasszonyhoz. Nem engedik be a Barcza Zsolt felvételei ( A PI IV. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1977. ÁPRILIS 2., SZOMBAT 1 Gyors a­lkalmazkod­ással­lel zárja az első negyedévet az Árammérőgyár Tizenkétezer kapcsolóóra exportra Március végét írjuk, elérke­zett az első negyedév vége. Az üzemekben, vállalatoknál ös­­­szegzik az elmúlt három hónap eredményeit. Hogyan teljesí­tették a terveket — erről kér­deztük Novák Jánost, a Ganz Műszer­művek gödöllői Áram­­mérőgyára termelési főosztá­lyának vezetőjét. — Első negyedévi tervünket hiány nélkül teljesítjük. A Ganz Művek, s így a mi gyárunk is ütemesen termel, a negyedévi, havi bontásnak megfelelően. Az ilyen tervezés és termelés nem tűri a munka felhalmozó­dását, a kihagyásokat. Ha tavalyi hasonló időszakra te­­­kintünk, szembetűnik, hogy az idén jobban tartottuk a tem­pót: 1976 első negyedévében a munka dandárja az utolsó hó­napra maradt, sok túlórát kel­lett felhasználni. Az idén ele­ve jó alapról indultunk, s ál­talában tervszerűen termel­tünk. — Egyáltalán nem akadt gond, nehézség? — Ezt nem mondhatjuk. Nem mindig elég, s nem min­dig megfelelő a nyersanyag, a dolgozói létszám is lehetne na­gyobb. A legfőbb gondunk az volt, hogy a bakelitműhely el­került tőlünk, Pécs mellé, Vajszlóra. A hőre keményedő ágazat megfelelő ellátása az ő feladatuk. Ezt azonban, lévén új üzem, egyelőre nem tudta zökkenőmentesen teljesíteni. Ezért át kellett programozni termelés egy részét, így a az export és a belföldi áru­alap arányai a tervezett­hez képest eltolódtak az export előnyére. Milyen termékeket érintett a változás? — Húszezer ötszáz kapcsolóórát gyártottunk, darab eb­ből hétezer a belföldi, a többi a külföldi, főként a jugoszláv piacra megy. A Szovjetunió ebben az évben kétezer dara­bot vár tőlünk, a felét már el­készítettük. A kisebb belföldi szállítás miatt némi feszültség várható, de a második negyed­évben ezt fel tudjuk oldani. A kitűnő exporttermelés pedig minden reményt megad, hogy az idei dollárbevételi tervet tel­jesítsük. sú — Nyolcvanhétezer egyházi­fogyasztásmérőt gyártot­tunk le, hatezerrel többet, mint amennyit terveztünk. Ezzel belföldi megrendelőink is elégedettek lehetnek, hi­szen helyett negyvenötezer he­­ötevennyolcezret szállíthattunk. Háromfázisú mérőből har­minckilencezer darabot állí­tottunk elő. — Milyen tanulságokkal szolgált az elmúlt három hó­nap? — Jobban kell összpontosí­tanunk alkatrészgyártási kö­telezettségeinkre. A következő negyedév legfontosabb felada­ta, hogy testvérgyárainkat megfelelően lássuk el. A gyedévi száztizenhatmillió ne­fo­rintos termelési tervünket egy­millió forinttal túlteljesítjük. A jó eredményt a gyors alkal­mazkodásnak köszönhetjük. (g.) Sakkozók a hévízgyörki művelődési házban ,Fájhat a szél, esh­et a hó — akkor is jövök’ Nem tudom, hány olyan művelődési ház van a járás­ban, amelyik sakkcsapatot tart fenn, olyat, amelynek tag­jai a házi versenyek mellett rendszeresen indulnak megyei versenyeken is. A hévízgyörki November 7. Művelődési Ház emeleti klub­ja minden pénteken sakkozók­kal népesül be. — Kora este jövünk és,gyak­ran előfordul, hogy csak éj­fél körül távozunk — mondja Szabó Lajos, a sakkszakkör tagja. Job­i­ körülmények között A sakkozók vezetője Szabó József, ő szervezi és összetart­ja a húsztagú társaságot, gya­korol a versenyzőkkel, úja­bb és újabb nyitásokat, ket tanulnak. Kezében lépése­szak­könyv, hóna alatt sakktábla. Mindig így látni őt a művelő­dési házban. — Egy éve, hogy a művelő­dési ház a patrónusunk és működtetőnk. Évekig az ital­boltban és a presszóban jöt­tünk össze. Az átláthatatlan füstben, a fülsértő zajban nem ment sem a felkészülés, sem a játék. Az ideérkező ven­dégeket se tudtuk méltóan fo­gadni, a bajnoki küzdelmeken. A művelődési ház nyitotta előttünk szélesre az ajtót. Fer­­csik István hívott bennünket: gyertek, van hely a számotok­ra. Tulajdonképpen most ő a szakkörvezetőnk, ügyinté­zőnk, adminisztrátorunk, olyan mindenesünk, aki a nyugodt, kultúrált biztosí­tia körül­ményeket a felkészüléshez és a versenyzéshez egyaránt. Ha kell fűt, ha kell takarít, s ha szükséges, autót szerez, hogy a távolabbi versenyekre utaz­hassunk. — Nagyon szeretünk sak­kozni — szólal meg Maródi András —, minket ez a sport hozott össze. Azelőtt, amíg az italboltban meg a presszóban találkozgattunk, sokszor ha­ragudott a feleségem. A mű­velődési ház egészen más! Ide min­dig magammal hozom a kislányomat is, aki tízéves. Vannak társai is. A kora esti órákban több általános isko­lás is velünk sakkozik. A leg­tehetségesebb közöttük Laci, ő még sokra viheti.Tóth A felnőttek között Sápi Zol­tán a legfiatalabb.­­ Legény­ként fogadtak be­ a csapat­ba. Később megnősültem és Bagra kerültem. Onnét járok át minden pénteken a saimhoz. Tőlem eshet a tár­hó, fújhat a szél, lehet tél, vagy nyár, jövök. Szftj­ intézmény, jó versenyzőkkel Ilyen lelkesek Bakos Tibor, ifj. Bélész Ferenc, az ifjabb és az idősebb Tüske, és a többiek is, akik megszerették ezt a szép sportot. — Rengeteg élményt ad­nak nekünk a versenyek — veszi át a szót Szabó József. — Az idelátogatók általában iri­gyelnek bennünket a szép környezetért, a felkészülésün­ket segítő lehetőségekért. Leg­utóbb a váci sakkozókat lát­tuk vendégül. A verseny előtt bemutattuk nekik a művelő­dési házat. Hite­lenkedve mondogatták: Nem igaz, hogy egy ilyen kis falunak ilyen szép művelődési háza legyen Amikor aztán a versenyen 6­5:55 arányban győztünk kiegészítették a megállapítá­­sunkat, az sem igaz- hogy egy "ven kis ?aUmak ilyen jó sak­kozói legyenek. A művelődési ház nem kö­tött rossz üzletet, • amikor be­fogadta, otthonhoz segítette a sakkozókat!.. Nem a sakkszak­­kör tagjai által befizetett ha­vi tízforintos tagsági díjat nyerte meg az intézmény, hanem egy újabb emberi kö­zösségnek • tette lehetővé, hogy falai között hasznosan töltsék el a szabad idejüket. A sarokszakkörbe igyekvők könyvtár ajtaja előtt mennem a el, benyitnak hát a könyvtár­ba is. A sakkelmélettel fog­lalkozó könyvek mellett ked­­vükre való szépirodalom is a kezükbe akad, s azt is kiköl­csönzik. Nemcsak a sport érdekli őket... Látják a művelődési ház ki­függesztett programját. Gaz­dag a kínálat. Választhatnak és választanak is, így lett Szabó Lajos a nyugdí­j­as kl­ub egy­ik szervezője és agitátora, így váltak szinte nyien a különböző valameny­­rendezvé­nyek rendszeres látogatóivá. Maródi András például barkácssza­kkör tagjaként ké­­­szít a művelődési háznak a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója tisz­teletére intarziaképet Lenin­ről. Az ünnepi készülődés je­gyében szeretnének, sakkozókat is vendégül szovjet lát­ni. Titkos vágyuk, hogy meg­hívnak egy magyar nagymes­tert, akivel szimultánt játsz­hatnának. Olyan tervek ezek, ame­lyeknek megvalósítását a mű­velődési ház anyagilag is se­gíti. És a sakkozók hálásak ezért a segítségért. Nem mú­lik el hét, hogy ne kopogná­nak az intézmény vezetőinél" Segíteni szeretnénk, mit te­hetünk? — Készítik mi.' a vi­rágágy díszes kerítését' Fik ( Néptáncosok, népi együttesek Úttörő kulturális szemle Táncház, guggós csárdással A gödöllői járási úttörőel­nökség kulturális szakbizott­sága az 1977. évi úttörő kultu­rális szemle — járási úttörő néptánc- és népi együtteseinek szakági bemutatóját — április 3-án 9 órai kezdettel a hévíz­györki November 21. művelő­dési házban rendezi meg. Tizenhat úttörő és kisdobos együttes jelentkezett, hogy be­mutassák társaiknak és a kö­zönségnek tudásukat, megsze­rezzék az arany, ezüst, vagy bronz fokozatú minősítést, amelyek alapján átvehetik a ba­l - h­évízgy­örk­i t­ermel­őszö­vetkezet és a Mezőgép külön­atj­ait. Az előjelekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a hévízgyör­kiek jó házigazdaként készül­nek az eseményre. Az úttörő­­csapat a tantestülettel együtt készül a csoportok fogadására. Az asszonykórus is találkozik a fellépő együttesek tagjaival. A közel háromszáz kisdobos és úttörő megvendégeléséről a szülői munkaközösség tagjai gondoskodnak. Amíg a zsűri a csoportok munkáját értékeli, s vezetőivel megbeszéli az elkövetkezendő időszak feladatait, addig a művelődési ház nagyterme táncházzá alakul át, ahol a vendégek a helyi úttörőkkel együtt rophatják a táncot, megtanulhatják a híres Galga­­menti guggós csárdást.. . • P. -Mi SPORT­­+­ SPORT + SPORT SPORT A városi feliáatfutási lóverseny eredményei Fiúk: I. korcsoport: 1. Hegedűs Ferenc, Légszesz utcai iskola 83, 2. Dóka Csaba, Petőfi általános iskola 81, 3. Héja János, Imre utcai iskola 76 kör. Csapatban: 1. Petőfi Sándor általános iskola 199, 2. Imre utcai általános iskola 198, 3. Légszesz utcai általános iskola 194 kör. II. korcsoport: 1. Farkas László, Petőfi Sán­dor általános iskola 76, 2. Pit­­lik László, Damjanich általá­nos iskola 73, 3. Kolozs Csaba, Damjanich általános iskola 73 kör. Csapatban: 1. Imre utcai általános iskola 197, 2. Dam­janich általános iskola 195, 3. Petőfi Sándor általános iskola 189 kör. Lányok. I. korcsoportban: 1. Zebegnyei Mária, Légszesz utcai általános iskola 69, 2. Harsányi Mária. Légszesz­­ ut­cai általános iskola 62, 3. Nagy Gabriella. Légszesz utcai isko­la 69 kör. Csapatban: 1. Lég­szesz utcai általános iskola 155, 2. Imre utcai általános iskola 144, 3. Petőfi Sándor általános iskola 93 kör. II. korcsoport: 1. Lengyel Júlia, Damjanich általános iskola 73, 2. Huszár Éva Petőfi Sándor iskola 66, 3. Schneider általános Ilona, Damjanich általános iskola 54 kör. Csapatban: 1. Damjanich általános iskola 188, 2. Petőfi Sándor általános iskola 136, 3. Légszesz utcai általános iskola 82 kör. A felszabadulási kupát a Pe­tőfi Sándor általános iskola csapata nyerte. A galgamácsai Téli Kupéban Első a mezőgazdászok csapata Befejeződött a galgamácsai összefogás Tsz SE téli kupa sakk és asztalitenisz tömeg­sport csapatversenye. Sakkban a Kultúr Sportklub lett az el­ső, asztaliteniszben a termelő­­szövetkezet Agronómia csapata végzett az első helyen, sízésben is az utóbbiak össze­vitték el a pálmát, s így a Kecskés Szabolcs, Bornemissza Károly, Kovács Béla és Máté Károly összetételű gárda őrizheti egy­ évig a téli tömegsport kupa dí­szes vándorserlegét. * Számlak­jelzet Sémák Melyik munka milyen embert kíván? S melyik ember milyen munkát? De kérdezhetünk így is: mire alkalmas ez vagy az az ember? Ki ez az ember? Ki kicsoda? Naponta, óránként újra kérdezünk; rokonainkra, barátainkra, ismerőseinkre, ismeretlenekre. S megbe­széljük egymás között egy­mást. De hogyan! Sémáink percre készek. Dobálózunk velük. Jellem­­­zéshez ráncigáljuk elő közhelytárunkból teinket, típusainkat. előítéle­Atlé­­tikus, piknikus, szangvi­­nikus — mondjuk,­ pedig jóllehet mindössze annyit tudunk róluk, hogy az atlé­­tikus többnyire a női szí­vek bálványa, szemben másik kettővel — ha igaz,a Pedig konokul befejez­­hetetlen örökségünk van. A közhasználatúakat is póto­landó, egyre törjük a fe­jünketí mi lenne alkalma­sabb szó, kifejezés a való­ság, a magunk megfelelte­tésére. Miként ezt már pir­kadó eszmélettel barlangi ősünk is megtette, bölénye két, antilopcsordát pingál­va fáklyakoromtól elfeke­tülő odúfalaira. Meg-meg­­újuló hittel bizonygatva magának, hogy amit leraj­zol, le is győzi. S ugyanígy voltunk a néven nevezés­sel is.­­ Keressük a nevünket mi is egyre-másra. A lényeget takargató s roppant figyel­münk ellenére elménkben újra és újra kibogozhatat­­lanná kuszálódó jelenségek között botladozva. Heuré­­kát kiáltva egy-egy helyes­nek vélt felfedezésünk után, s izzadt tenyerünket egymáshoz szorítva számta­lanszor elcsüggedve, ismét eltévesztettük, ez a név sem illik ránk, ez sem mond rólunk többet, ezzel sem mutathatunk büszkén önmagunkra: íme én va­gyok, íme mi vagyunk! Ám e csüggedésben is tudnunk kell, hogy gondolatban s tettben apránként mégis újraalkotjuk a világot. S a bökkenő mégis az, hogy nem tudjuk. A botla­dozó álma, hogy úgy me­hessen egyenesen, ahogy el­képzelte, s ahogy erejéből sosem telik. Kevéske idejét tehát, amit nem bukdácso­lással tölt, azonmód igazo­lásra, önigazolásra használ­ja. Észre sem veszi és végérvényes egyöntetűsé­geket, egyértelmű ka­paszkodókat gyárt, szol­gáljanak mankóul, ha újfent nekilódult — jólle­het, folyvást e mankókban botlik el. Négykézláb ku­tatni minden átlépett buc­kát, kikerült halmot­, átug­rott gödröt, gyötrelmesebb volna ugyan, de neveink önmagunkhoz hamarabb válnának hasonlatossá. El­igazodásunkat nem éles kontrasztú, kemény, mégis csalóka tükrök, ha­­n­­e­m lágy, hajlékony, nem igazoló, hanem igazító gaz­­t zse­bis fényszöttesek vezé­relnék. S legtöbbször mégis mi teszünk? A típusdobozok kulcsát előkotorjuk zsebünkből, a zárba illesztve felnyitjuk a skatulyák poros tetejét, és tüzes bélyegeinket rásütjük, az itéltetsttre. Ezzel kész Mint ahogy a kérdésekre is felelünk: melyik munka milyen embert kíván? bánya erőset, az aranyról A vesség ügyeset, a tanítóság plebejus érzelműt, a köz­művelés lelkeset, az írás jó tollát, a mozgalom elköte­lezettet, és így tovább mígnem elfogy a szakmák sora, s elfogynak a csonka tulajdonságok is. Ugyanígy válaszolunk a többi kérdésre is. Meg mondjuk feketén-fehéren én ilyen vagyok, te olyan vagy, ő olyan. S ha kide­rül, hogy az egész nem igaz, felhúzzuk a vállunkat is ennyit mondunk: téved­ni emberi dolog. Aztán régi­est helyesbítünk az előzőek szerint. S igazán csa­k tévedéseinkben va­gyunk ironikusak és türel­mesek, holott inkább véle­ményalkotásunkban ne ilyennek lennünk.kelle­Gáti Zoltán

Next