Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt VILÁG PROLETÁRJAI» EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI I [AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI­­ TAN­ÁCS LAPJA XXL ÉVFOLYAM, 249. SZÁm­ára 80 fillér 1977. október 22., szombat Központi Bizottságának 1977. október 20-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1977. október 20-án Kádár János elvttárs elnökleté­vel kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizott­ság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osz­tályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, a Mi­nisztertanács tagjai, országos főhatóságok és tudomá­nyos intézmények, valamint a központi sajtó vezetői. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Gyenes András elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztatót; — Németh Károly elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának előterjeszté­sében a hosszú távú külgazdasági politikának és a ter­melési szerkezet fejlesztésének irányelveit. 1. A Központi Bizottság a nemzetközi helyzet alakulá­sát áttekintve megállapítot­ta, hogy előrehaladás történt néhány fontos területen. Az enyhülés további káztatását, az útjában kibonta­álló akadályok leküzdését segíti a szovjet—amerikai kapcso­latok megélénkülése, a szocia­lista és a tőkés országok kö­zötti rendszeres kontaktusok bővülése. Megkezdte munká­ját a helsinki európai bizton­sági és együttműködési érte­kezleten részt vett 35 ország képviselőinek belgrádi ta­nácskozása. A Magyar Nép­köztársaság az elmúlt idő­szakban is arra törekedett, hogy tevékenységével erősítse a nemzetközi élet kedvező irányzatát .* A Központi Bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy Kádár János és L. I. Brezsnyev elvtársak augusztusi megbeszélései to­vább erősítették pártjaink és országaink politikai, gazda­sági együttműködését hoz­zájárultak a magyar—szovjet testvéri barátság elmélyíté­séhez. A hagyományossá vált Krím-félszigeti találkozók jól szolgálják a fejlett szocialista és a kommunista társadalom építése során szerzett tapasz­talatok kicserélését, a sokol­dalú együttműködés bővíté­sét, a szocialista gazdasági in­tegráció előrehaladását, a kül­politikai törekvések egyezte­tését, a szocialista közösség egységének erősítését . A központi megállapította, hogy Bizottság hazánk dolgozói a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom tisz­teletére országosan kibonta­kozott munkaversenyben ki­emelkedő sikerekkel, a proletár internacionalizmus szellemé­ben készülnek a 60. évforduló méltó megünneplésére. A Központi Bizottság pár­tunk és népünk nevében üd­vözletét küldi a szovjet nép­nek abból az alkalomból, hogy az egész szovjet társa­dalmat átfogó széles körű vi­tában kimunkált alkotmány­­tervezetet a Legfelsőbb Ta­nács törvényerőre emelte. Az új alkotmány méltó fejezi ki a Szovjetunió módon hat évtizedes történelmi útján ki­vívott nagyszerű eredménye­ket, magasabb szinten bizto­sítja a soknemzetiségű szov­jet állam fejlődését, a kom­munista társadalom építé­sét, és egyben tovább növeli a világban a szocializmus vonzerejét­­. A Magyar Munkáspárt , fontos Szocialista felada­tának tekinti a országokhoz fűződő szocialista barátsá­gunk erősítését, a párt- és ál­lamközi kapcsolatok szünte­len fejlesztését. Jól szolgálta közös céljainkat a Husák elvtárs vezette Gustáv cseh­szlovák párt- és kormánykül­döttség hivatalos baráti láto­gatása hazánkban, Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz elvtársak magyarországi tár­gyalása, Kádár János és Jo­­szip Broz Tito elvtársak talál­kozója Jugoszláviában, Lá­zár György elvtárs látogatá­sa a Bolgár Népköztársaság­ban. A magas szintű tárgya­lások hozzájárultak a szocia­lista építőmunka újabb ta­pasztalatainak kölcsönös meg­ismeréséhez, a kétoldalú együttműködés bővítéséhez, le­hetőséget adtak a beható vé­leménycserére a nemzetközi helyzet, valamint a nemzet­közi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről. Á. A Központi Bizottság az európai kommunista és munkáspártok berlini érte­kezletén megerősített elvek szellemében a kapcsolatok fej­lesztésére, a kölcsönös szoli­daritás és az elvtársi együtt­működés szorosabbra fűzésé­re törekszik valamennyi test­vérpárttal. Szolidáris azzal a harccal, amelyet a tőkésorszá­gok kommunista pártjai vív­nak a monopoltőke gazdasá­gi és politikai hatalmának megtöréséért, a dolgozók ér­dekeinek védelméért, a tár­sadalmi változásokért. Közös céljainkat eredmé­nyesen szolgálták pártunk és a tőkésországokban tevékeny­kedő kommunista pártok kép­viselői között az elmúlt idő­szakban sorra került talál­kozók A Központi Bizottság nagyra értékelte Enrico Ber­­linguer elvtárs magyarországi látogatását. Szolidáris azzal a harccal, amelyet az Olasz Kommunista Párt demokratikus erők folytat a összefo­gása, az ország problémáinak megoldása és az olasz társa­dalom mélyreható átalakítá­sa érdekében. A Magyar Szocialista Mun­káspárt képviselői a beszámo­lási időszakban több találko­zót bonyolítottak le a fejlődő országok kommunista párt­jainak és más haladó moz­galmainak küldöttségeivel. Pártunk és népünk ma a fejlődő országok támogat­hatadó erőinek és népeinek küzdel­mét, amelyet a nemzeti füg­getlenség megszilárdításáért, az elmaradottság felszámolá­sáért, a nemzeti-társadalmi felemelkedésért folytatnak­­. Az eltérő társadalmi berendezkedésű és külön­böző szövetségi rendszerek­hez tartozó országok képvise­lőinek találkozói hasznosan járulnak hozzá az enyhülés megszilárdításához. A Köz­ponti Bizottság úgy értékel­te, hogy Kádár János elvtárs látogatása a Német Szövetsé­gi Köztársaságban, tárgyalá­sai Helmut Schmidt kancel­lárral, a politikai, gazdasági és társadalmi élet vezetőivel előmozdították a Magyar Nép­köztársaság és az NSZK kap­csolatainak fejlődését, és egy­ben jól szolgálták az európai béke, biztonság és együttmű­ködés ügyét 6. a Magyar Népköztár­saság a kétoldalú kapcso­latok fejlesztése, az impe­rializmus agresszív törekvé­seinek visszaszorítása, a béke megvédése érdekében az együttműködés erősítésére tö­rekszik a fejlődő, el nem kö­telezett országokkal. Losonczi Pál elvtárs tett látogatása Afganisztánban előmozdította az országaink közötti kapcso­latok kiszélesítését. Lázár György elvtárs irakí­tása hasznosan járult látoga­h hozzá politikai kapcsolataink és gaz­dasági együttműködésünk to­vábbfejlesztéséhez. • A Központi Bizottság kifejezte a magyar kommunis­ták és az egész magyar nép bizakodását, hogy a­­ belg­rádi találkozó résztvevői gyü­mölcsöző eszmecserét folytat­nak a helsinki záróokmány végrehajtásának eddigi ta­pasztalatairól és alkotó szel­lemben járulnak hozzá az eu­rópai béke és biztonság, a különböző társadalmi rend­szerű országok közti sokolda­lú együttműködés továbbvi­teléhez. 8. A világ békéjét tovább­ra is fenyegeti a közel-kele­ti válság, amelynek meg­szüntetését döntően az izrae­li vezetés agresszív politikája, az érvényes sokat elutasító ENSZ-határoza­­magatartása akadályozza. A Központi Bi­zottság a rendezéshez nélkü­lözhetetlennek tartja az iz­raeli csapatok kivonását vala­mennyi megszállt arab terü­letről, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítá­sát, beleértve az önálló nem­zeti állam alapítását, és a tér­ség minden országa fenségének, biztonságos függet­lené­nek szavatolását. Üdvözölte a Szovjetuniónak és az Ame­rikai Egyesült Államoknak a rendezés kulcskérdéséről szó­ló közös állásfoglalását, és tá­mogatja a genfi konferencia megtartását valamennyi érde­kelt fél egyenjogú részvételé­vel. 9. A Központi Bizottság hangsúlyozta, az afrikai kon­tinensen zajló politikai és társadalmi változások je­lentőségét. Az lenes harc célja imperialista és­a gyarmati rendszer Afrikában marad­ványainak végleges felszá­molása, a fajüldöző rendsze­rek felváltása többségi ura­lommal. A földrész felszaba­dult államai mind újabb erőfeszítéseket hatéko­tesznek politikai és gazdasági függet­lenségük megszilárdítására, növekszik azoknak az orszá­goknak a száma, amelyek társadalmi haladás útját vá­­­lasztották. A nemzetközi imperializ­mus minden eszközzel aka­dályozza az afrikai népek felemelkedését, igyekszik vis­­­szaszerezni korábbi pozícióit Támadásait a haladó afrikai országok ellen jó, céljai elérése összpontosít­érdekében szítja a vallási, törzsi és nem­zetiségi ellentéteket, a nacio­nalista törekvéseket, mozgó­sítja a belső és a külső reak­ciós erőket. A Központi Bizottság kife­jezte népünk aggodalmát Etió­pia és a Szomáli Demokra­tikus Köztársaság közötti fegy­veres összeütközés miatt Ez az öszeütközés a haladó etióp rendszernek súlyos nehézsé­get, mindkét országnak érzé­keny veszteségeket okoz, és az egész térségben veszélyezteti a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi haladás ügyét. A vi­lág haladó és békeszerető erői, köztük a Magyar Népköztár­saság abban érdekeltek, hogy a két ország békés úton, poli­tikai eszközökkel, népeik ér­dekeivel összhangban rendez­ze a konfliktust 10. Hazánk képviselői ENSZ közgyűlésének mostani, az 32. ülésszakán és más nemzetközi fórumokon vilá­gosan kifejezésre juttatják népünk elkötelezettségét béke és a társadalmi haladás­­ ügye mellett. A Központi Bi­zottság, a magyar nép támo­gatja a leszerelés előmozdí­tásáért folytatott nemzetközi küzdelmet, s a világ haladó közvéleményével együtt síkra­­száll a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az új típusú tömegpusztító fegyverfajták gyártásának betiltása mel­lett. Üdvözli és támogatja mindazokat az érdemi kezde­ményezéseket, amelyek a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítására, a nemzetközi eny­hülés térhódítására irányul­nak­ dinamikus bővülése is. Az eredmények elérését segítette, hogy a gazdasági építés fel­adataival összhangban átfo­góan továbbfejlesztettük gazdaságirányítási rendszert.a A párt XI. kongresszusa célul tűzhette ki, hogy 15—20 év alatt megteremtsük a fej­lett szocialista társadalom mű­szaki és gazdasági bázisát, s hazánk gazdaságilag is fejlett országgá váljék. Eddigi ered­ményeink elérésében és jövő­beni feladataink megoldásá­ban meghatározó szerepe volt és lesz a tervgazdálkodásnak, népünk öntudatos munkájá­nak. Hazánk a szocialista kö­zösség tagjaként, a KGST-or­­szágokkal szoros együttműkö­désben valósítja meg gazda­ságfejlesztési feladatait. 3. Gazdasági építőmunkánk belső és külső feltételei az utóbbi években jelentősen , megváltoztak. Hazánkban teljes a foglal­koztatottság, további szabad munkaerő nincs. Ezért a jövő­ben a termelés növelése a fog­lalkoztatottak számának eme­lésével nem biztosítható, termelést csak a munka ter­­­melékenységének emelésével, tervszerűbb munkaerő-gazdál­kodással, szükség esetén munkaerő ésszerű átcsoporto­­­sításával lehet növelni. A fejlődés jelenlegi intenzív szakaszában fokozódik a nép­gazdaság eszközigényessége. Az új, magas műszaki színvonalú termelő létesítmények üzem­be állítása, a régiek korszerű­sítése egyaránt költséges beru­házásokkal jár. Gyorsítani kell a hazai nyersanyagforrá­sok feltárását, az energiaveze­­tékek és -tárolók építését. Egyre nagyobb beruházásokat igényel a lakásépítés, a lakos­sági szolgáltatás fejlesztése, a környezetvédelem. A világgazdaságban bekö­vetkezett alapvető változások miatt kedvezőtlenebbé váltak fejlődésünk külgazdasági fel­tételei. Az 1973—1975-ös világpiaci árrobbanás — amely a legtöbb országot súlyosan érinti — ha­zánknak is jelentékeny veszte­séget okozott. A veszteségek ellensúlyozásához, a fejlődés szükséges üteméhez a gazda­sági hatékonyság eddig elért növekedése már nem elegen­dő. Termelésünk fejlesztéséhez növekvő importra szorulunk. Ezt csak exportunk erőteljes bővítésével tudjuk ellentéte­lezni. Nagyarányú exportot kell lebonyolítani olyan felté­telek között, amikor termé­keinkkel szemben mind a szo­cialista országok egymás közti forgalmában, mind pedig a tő­kés piacokon gyorsan növek­szenek, a minőségi követelmé­nyek. A fejlett tőkés országok, valamint a fejlődő országok piacain fokozódik a konkur­­rencia; mindezek következté­ben a jövőben rendkívül erős versennyel kell szembenéz­nünk. Népgazdaságunk csak úgy tud megfelelni az új és ma­gasabb követelményeknek, ha meggyorsítjuk a gazdaság in­tenzív fejlesztését, a termelési szerkezetet a belső és a külső követelményeknek megfele­lően átalakítjuk. A feladatok megoldásában támaszkodha­tunk népgazdaságunk irányí­tási rendszerére, az élenjáró üzemek tapasztalataira, tudo­mányos kutatási és műszaki bázisunkra, a dolgozók kép­zettségére és szorgalmára. 3. A Központi Bizottság megállapította, hogy a gazda­sági fejlődés belső és külső feltételeiben bekövetkezett változások hatásával tartósan számolni kell, s ennek figye­­lembevételével kell megoldani a XI. kongresszus határozatai­ban és programnyilatkozatban foglalt feladatokat. a) Gazdaságfejlesztési poli­tikánk érvényesítésénél abból kell kiindulni, hogy — fő feladat a fejlett szocia­lista társadalom építésében előttünk álló társadalompoliti­kai célok elérésének anyagi megalapozása, ezen belül a lakosság életkörülményeinek további javítása; — a következő évtizedek­ben is biztosítani kell a nép­gazdaság eddigiekhez hasonló dinamikus fejlődését. A nö­vekedés üteme legyen össz­hangban az ország lehetősé­geivel, és feleljen meg az egyensúlyi követelményeknek; — a tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés megköveteli a ha­tékonyság erőteljes fokozását. Ennek fő forrása a termelési szerkezet hazai adottságaink­nak és a nemzetközi feltéte­leknek is megfelelő alakítása, a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés, továbbá a a gazdálkodásban, a munka szervezettségében meglevő tartalékok hasznosítása; — a beruházási források és a munkaerő koncentrált fel­­használásával a hatékony fej­lesztési célok megvalósulását kell elősegíteni, egyidejűleg el kell érni a gazdaságtalan te­vékenységek korlátozását, il­letve megszüntetését. Ennek megfelelően, a­ teljesítmény­től jobban függő vállalati és egyéni jövedelemdifferenciá­lást, valamint ezzel összehan­golt ár- és támogatási rend­szert kell érvényesíteni, — fokozni szükséges rész­vételünket a nemzetközi mun­kamegosztásban. Gazdaságfej­lesztési céljainkat a KGST- országokkal szoros együttmű­ködésben valósítjuk meg. Ugyanakkor a gazdasági kap­csolatok bővítésére törekszünk a nem szocialista országokkal is. b) A termelési szerkezet át­alakítására vonatkozó dönté­seknél a hazai adottságokból és lehetőségekből kell kiin­­dulni, figyelembe véve a fej­lődés nemzetközi irányait és törvényszerűségeit. A gazdaság fő ágazatait — nép­az ipart, a mezőgazdaságot, az építési tevékenységet, a köz­lekedést, valamint a gazda­ság más infrastrukturális szek­torát — arányosan, össze­­hangoltan kell fejleszteni. A népgazdaság fő ágazatai közül az iparnak változatla­nul meghatározó szerepe van. Az iparfejlesztésben minde­­nekelőtt a szelekció nagyobb mértékű érvényesítése szük­­séges. A műszaki fejlesztés, a termelés és az értékesítés megalapozásában az eddigiek­nél átfogóbban kell figyelem­­be venni a nemzetközi együtt­működés lehetőségeit. A mezőgazdaság dinamikus fejlesztése továbbra is nél­külözhetetlen feltétele cél­jaink elérésének. Ez összhang­­ban van kedvező termelési adottságainkkal, a hazai szük­­ségletekkel, valamint a vár­­ható nemzetközi kereslettel. A mezőgazdaság igényeinek ki­elégítését az eddigieknél job­ban figyelembe kell venni az iparfejlesztésben, különösen a gépiparban és a vegyiparban, valamint a mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra fej­lesztésében. Az építési tevékenységet komplex fejlesztéssel alkal­massá kell tenni arra, hogy a beruházási feladatokat gyor­sabban, nagyobb termelékeny­­ságrél oldja meg. (Folytatás a 3. oldalon) A Központi Bizottság meg­tárgyalta és jóváhagyta a hos­­­szú távú külgazdasági politiká­nak és a termelési szerkezet fejlesztésének az irányelveit. Kijelölte azokat a legfonto­sabb feladatokat, amelyek gaz­dasági fejlődésünk megválto­zott belső és külső feltételei között a XI. kongresszus hatá­rozataiban és a programnyi­latkozatban megjelölt célok­nak az elérését szolgálják. 1. A Központi Bizottság megállapította, hogy hazánk­ban az elmúlt három évtized­ben elért politikai és gazdasá­gi eredmények alapján meg­szilárdítottuk a munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalmát. A súlyos károk és veszteségek után gyors ütemben újjáépí­tettük az országot. A tervgaz­dálkodás útján megteremtet­tük a szocialista ipart és me­zőgazdaságot. Hazánk agrár­ipari országból szocialista nagyiparral és nagyüzemi me­zőgazdasággal rendelkező, gaz­daságilag közepesen fejlett ipari-agrár országgá vált. Az életkörülmények alapvetően megváltoztak, dolgozó népünk létbiztonságban él. Gazdasági fejlődésünk üte­me a felszabadulás óta lénye­gesen gyorsabb, mint a leg­több tőkésországé. Ebben — főleg az időszak első felében — nagy szerepe volt az erőtel­jes beruházási tevékenységnek, a bőségesen rendelkezésre ál­ló munkaerőnek, továbbá an­nak, hogy a termelés nyers­anyag- és energiaszükségletét döntően hazai forrásból, illet­ve a szocialista országokból tudtuk fedezni. A termelés kedvező belső és külső értéke­sítési lehetőségekkel párosult. A gazdasági növekedés harmadik és a negyedik ót­­ éves terv időszakában felgyor­sult, és kiegyensúlyozottabbá vált. Gazdaságpolitikánk job­ban figyelembe vette az or­szág adottságait és lehetősé­geit. Ebben az időszakban kez­dődött meg a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjának végrehajtása. Kedvezett gazdasági fejlődé­sünknek a világkereskedelem

Next