Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
Jivái -rksvi-n'ai APES . • ..►T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA'^c. IV. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1977. OKTÓBER 14., PÉNTEK Jubileumi sikerek November végére teljesítik idei exporttervüket Szakszervezeti aktívák a gépgyárban Üzemlátogatással kezdődött a szakszervezeti aktívák összejövetele a Gödöllői Gépgyárban. Miután a vendégek, Komáromi János, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, Széll Károly, a Pest megyei pártbizottság munkatársa, Plutzer Miklós, a gödöllői városi pártbizottság első titkára, Marczali István, a közalkalmazottak szakszervezetének bizottsági titkára megtekintették a gyár üzemcsarnokait,s megkezdődött az aktivaülés. Bedő gyár szakszervezeti Dénes, a bizottságának titkára üdvözölte a résztvevőket, majd Benkó László, a gyár pártbizottságának titkára tartott vitaindítót. Elöljáróban ismertette gyár munkáját, tájékoztatta a a tervekről és teljesítésükről, az exportfeladatokról. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaik között szerepel, hogy exporttervüket november 30-ig teljesítik. Eddigi eredményeik biztatóak, s ebben nagy részük van a gyár kommunistáinak, akik a szakszervezetben is dicséretesen tevékenykednek. Benkó László elmondotta, hogy a szakszervezet jól dolgozik a gyárban, a bizottságok aktívak, a bizalmiak hozzáértően szólnak bele az ügyek intézésébe. Negyedévenként üzemi termelési tanácskozásokat tartanak, azokon fontos kérdésekben döntenek. A termelési tanácskozásokat műszaki aktívaülések előzik meg, amelyeken KISZ- és a tömegszervezetek a képviselői is bekapcsolódnak a munkába. A félévenként megtartott bizalmi és brigádértekezleteken a dolgozók a vállalat terveiről kapnak tájékoztatót, s megvitatják a termelési teendőket. Rendszeresen tartanak politikai oktatást, a szakszervezeti tisztségviselők negyven százaléka párttag, s mindannyian különböző fokú politikai képzettséggel nem rendelkező vállalatnál évente legalább egyszer megvitatják a szakszervezet munkáját, a párt és a szakszervezet kapcsolatát. Benkő László előadása az MSZMP KB Politikai Bizottságának az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről hozott határozata mondanivalója köré rendeződött, s a hozzászólók is annak szellemében mondták el tapasztalataikat, értékelték saját és munkatársaik tevékenységét. F. Nagy Sándor az osztályokon dolgozó tizenöt bizalmi munkáját ismertette, méltatta. Jó a kapcsolatuk a gazdasági vezetéssel, s ha előfordulnak is viták, azok csak megalapozottabbá teszik döntéseket. Javasolta, hogy a a bizalmiak továbbképzését is tegyék Surman szervezettebbé. József a második alapszervezethez tartozó kommunisták munkájáról beszélt, s elmondta, hogy a brigádvezetők havonta összeülnek megbeszélni a feladatokat, ám, ha a helyzet úgy kívánja, gyakrabban vitatják meg a teendőket. Venglovecz Lajos ismertette, hogy a szakszervezetiek 24 albizottságban dolgoznak, megnőtt a szakszervezet felelőssége a nyugdíjak előkészítésében és az üdülési ügyekben is. Az idén 16 dolgozó megy nyugdíjba. A szakszervezet harminckilenc SZOT- beutalót kapott, negyvenháramán Csehszlovákiában, hatan Szovejtunióban üdültek. Agárdon százharmincan, Gödöllő-Tölgyesen pedig harmincnyolcan pihentek a vállalat nyaralóiban. Tímár Mihály munkavédelmi kérdésekről beszélt, s a jogsegélyszolgálatról, amely segít a dolgozók jogi eligazodásában, az esetleges panaszok rendezésében. Komáromi János hozzászólásában a szakszervezetben dolgozó kommunisták konkrét feladatairól szólt, arról, hogy nyílt és őszinte kapcsolatot kell teremteniük a pártonkívüli dolgozókkal. A KISZ-ben és a tömegszervezetekben érvényesíteni kell a párt polititikáját, s kiteljesíteni az üzemi demokráciát, amelyben jogok és kötelességek egyesülnek. Magyari János a két ifjúsági parlament tanulságairól számolt be. A fiatalok munkába állása, anyagi helyzete, a munkához való viszonya sok elemezni valót ad. Gyakori eset, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után egy évvel elmennek a vállalattól. Meg kellene vizsgálni, mi okozza a korai távozást? Platzer Miklós az üzemi, a munkahelyi demokrácia általános politikai feladatairól beszélt, s megállapította, hogy a gépgyár egész kollektívája sikeresen munkálkodik az ebből adódó konkrét feladatokon is. A további előrelépéshez az kell, hogy kellőképpen használják ki az anyagi és szellemi belső tartalékokat, továbbá szélesítsék a felvilágosító munkát. Csiba József PAZARLÁS Elemózsia — diákoknak Amint elkezdődött az iskolaév, városunk arculata is megváltozott. A nyüzsgő kis- és nagydiákok kirajzásával a szülői és a nevelői gondok is megsokasodtak. S minő ellentmondásokat produkál a gondviselés ! Az szinte iskolák környékén, mindenütt elemózsiás csomagokra lelhetünk, félig vagy negyedrészt elfogyasztott, finomabbnál finomabb falatokkal, önkéntelenül a pazarlás szó jut az ember eszébe. De vajon a gyerekek pazarolnak? Azt hiszem, inkább a szülők. Nem mérik fel, hogy mennyi az a tízórai, amit gyermekeik jó étvággyal elfogyasztanak. Jóllehet, kicsinyek és a nagyobbak a étvágya szeszélyes, a túlzott gondoskodás inkább káros, mintsem hasznos. S ez nemcsak anyagi, erkölcsi probléma is. A beosztással élő, gyermeke szükségleteit ismerő, azokat alakítani tudó szülő jobb eredményt érhet el, mint az, aki nem sajnálom tőle alapon teletömi a diák táskáját. S ha helyesen csomagol, nemcsak gyermeke gyomrát befolyásolja. M. »Vre:? _ Múzeumi hónap Tárlatvezetés, talákozó A múzeumi hónap rendezvényeinek sorában, holnap, október 15-én, fél egykor Asztalos István múzeumigazgató tart tárlatvezetést az aszódi Petőfi Múzeumban, az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozóinak. Az IMI oktatási és közművelődési osztálya, valamint az aszódi Petőfi Múzeum közös rendezvénye lesz az a találkozó is, melyet a tárlatvezetést követően, egy órakor tartanak a múzeumban: a vendégek Somogyi István festőművésszel találkoznak. Galga menti hímzések A múzeumi hónap alkalmából Galga menti hímzések és szőttesek címmel nyílt kiállítás az Ikladi Ipari Műszergyárban. Az aszódi Petőfi Múzeum anyagából berendezett tárlókat nagy érdeklődéssel nézegetik a gyár dolgozói. ÜNNEPELNEK AZ ÚTTÖRŐK Hálóstaféta leningrádba A Névától a Tejútig címmel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rajzi pályázatot hirdetett a város úttörőinek városi tanács művelődési osztálya, a városi-járási Petőfi Sándor Művelődési Ház és a városi úttörőelnökség. A versenyen részt vehet valamennyi úttörő, aki kedvet és tehetséget érez a rajzoláshoz. A pályamunkákat egyedül és közösségekben — őrsökben, rajokban — is elkészíthetik a pajtások. A témák között feldolgozhatók az úttörő-, a közösségi életben szerzett élmények és az elképzelt jövő. Az úttörőcsapatok a helyi pályázat legjobbjait, a szakpróba bejegyzésével, igazolással és ajándékokkal jutalmazzák és a legjobb munkákat továbbküldik, a városi zsűri elé. A kiválasztott rajzokat kiállításokon mutatják be a város különböző intézményeiben. Ugyancsak az ünnep tiszteletére rendezik meg az úttörőknek az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében, a Gödöllő—Leningrád hálóstafétát. A jubileumi futásban az általános iskolák valamennyi tanulója részt vesz. A 2 ezer 850 kilométernyi távolságot egymás között osztották fel az iskolák. A Gödöllő Odessza közötti 700 kilométernyi jelképes távolságot az Imre utcai általános iskola diákjai futják le stafétában. A kisegítő iskolának az Odessza és Dnyepropetrovszk közötti 150, a Damjanich János Általános Iskolának a Dnyepropetrovszk és Volgograd közötti 600 kilométer jut. A Légszesz utcai általános iskola diákjai összesen 600 kilométert futnak, s ez megfelel a Volgograd és Moszkva közötti távolságnak. A befejező, Moszkva és Leningrad közötti 800 kilométert a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai teszik meg. OLVASÓINK FÓRUMA • Mozi és lövészklub A szeptember 27-i számban megjelent Közművelődés Pécelen című cikkhez tennék néhány észrevételt. A község közművelődésében az egyik legnagyobb gond, hogy nincs mozi. A vetítések színhelyét öt évvel ezelőtt életveszélyesnek minősítették, s a mozi felköltözött a művelődési házba. Sajnos, három évvel ezelőtt ott is beszüntették a működését. Pedig a fiatalok s jó néhány idősebb is kedvét leli a filmnézésben. Csoda-e, ha Budapestre szoknak? Ha valahogy módját ejtenék az illetékesek, hogy a község új filmszínházat építsen, vagy erre alkalmas régi épületet felújítson, a társadalmi munka sem maradna el, hiszen a község lakói — miként az általános iskola esetében — tudnák, hogy maguknak építenek. Tanulságos adalék lehet a közművelődés problémaköréhez a lövészklub esete is. Az MHSZ kebelében harmincöten gyűltünk össze, s a művelődési ház padlásán elméleti képzésre alkalmas helyet is kaptunk. Eddig rendben is volt a dolog, ám arra, hogy a gyakorlatban is megmutassuk, hogy mit tudunk, már nem kerülhetett sor A helyi tanács ígérte, hogy a Maglódi út végén, a homokbánya helyén helyet kap a lőtér. Arra is vállalkoztunk volna, hogy társadalmi munkában segítünk, s magunk megépítjük. Aztán a lövészklub két vezetője külföldre ment dolgozni, s a társaság felbomlott. Jó volna, ha valaki, vagy valakik összefognák ezeket próbálkozásokat, egy kis megaértéssel, valamelyest nagyobb figyelemmel jobban tudnánk egymáson s egész községünkön segíteni. » Németh Gyula Pécel Menetrend Az utazáshoz menetrend is kell, vagy pedig az utazó tartsa fejben az időpontokat. Aki gyakorta száll vonatra, buszra, netán bejáró, minden bizonnyal az utóbbival él. Ám nem mindenki utazik nap mint nap, s a menetrendre kényszerül. A Volán is tudja ezt, ezért helyezi a megállókat jelző oszlopokra, erősen rögzítve, műanyag fóliával védve a menetrendeket. Sok felesleges ácsorgástól, bosszúságtól kíméli meg az utazókat. A menetrend ellenáll az időjárás viszontagságainak, kevésbé jól tűri azonban az érthetetlenül rongálókat, akik leszaggatják, vagy egészben viszik el a papírt, néha a fémkerettel együtt. Meglehet, szükségük van rá. Mégis inkább jó lenne, ha ők is a menetrend beszerzésének hivatalos módját választanák, s úgy vásárolnák , ha kapható. M. M. Hangulatok, színek Lengyelországi útiélmények Sok-sok ajándék Cseregyakorlaton vett részt nyáron Lengyelországban, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló tíz diák. Az élménybeszámoló tapasztalatokban gazdag napjaikról szól.★ Ahogy most a kis csapatunk által Olsztynbenban vezetett naplót szorgalmas lapozgatom, érzem, hogy a legfontosabb hiányzik belőle. A hangulatok,a színek, amiket — bármilyen kitartóan is munkálnak még bennünk. — nem tudunk átadni, az önző fékezet kisajátította őket.emCseregyakorlat. Nemigen tudtuk, mit rejthet ez a rideg szó. Háromhetes munkára, kirándulásra indult tízfős csapatunk, mi, III. éves szak és fiatal tanárnőnk.gazda- Az első napok megkapó élménye Olsztyn, az óváros karcsú, magas, a hétezer fős kereskedőházai, egyetemi város, Kortowo a tó partján, ahol lakunk. Ismerkedési est az egyik klubban a magyar és az észt csoport számára, ahol találkozunk az olsztyni testvéregyetem néhány vezetőjével és Mieczeslaw-val, a kedves, fiatal tanárral, aki a magyar csoport hűséges kalauza lesz három héten át. Lengyel és észt jelvényeket kapunk és bizony kicsit szégyelljük hogy mi nem hoztunk apró ajándékokat. Nagyon szerény orosz tudásunk miatt nem esünk kétségbe, kézzel-lábbal pótoljuk a nyelvi fogyatékosságokat. Kezdetben bizalmatlanul kóstolgatjuk a lengyel konyha fűszertelen ízeit, paprikán nevelkedett gyomrunk a káposztával viaskodik. Két napig betegünk is van, ő alulmaradt a harcban. Kezdődnek a munkanapok. Két lányunk hagymát, majd sárgarépát kapál az észt csoporttal. A fiúk csatornát ásnak, illetve földet terítenek, egyengetnek. A hangulat kifogástalan, a munka kevésbé. Gumicsizmánk szárig merül a sárban, a kapott munkaruha jó szolgálatot tesz. Napi hat órát hat napon keresztül dolgozunk. Délutánonként a munka miatt kirándulásra nincs idő, így bekapcsolódunk az egyetemi város életébe. Focicsapatunk élesztgeti a magyar labdarúgás alvó hírnevét, alaposan megtépázza a nemzetközi csapatokat, sőt, egy hivatásos, Korzovóban edzőtáborozó járdát is. Az éjszakai műszakban aztán sörrel gyógyítgatjuk a verejtékes győzelem nyomait valamelyik discóban. Ez a táncos-zenés szórakozás a legjobb intenzív nyelvtanfolyamnak bizonyul, a második héten már meg sem lepődünk, ha egymáshoz is oroszul beszélünk. Egyre gyűröttebb a lengyel—magyar szótár, szabad oldalai megtelnek címekkel: lányok, fiúk Lengyelországból, Csehszlovákiából. Alig vesszük észre, hogy letelt a munkára szánt hét, következnek a kirándulások. Szinte mindig esős időben, de ez nem nagyon zavar bennünket. Grünwaldban, a középkor egyik legnagyobb csatájának színhelyén megérezzük a lengyel nép őszinte tiszteletét a történelmi emlékek előtt. Egy napunk van a lengyel tengerparton, pedig maradnánk szívesen hetekig. Fél nap alatt igyekszünk magunk szívni Gdansk csodálatos hangulatát, a vízre nyíló szűk utcák gazdagon díszített ódon házait, a köztük zajló modern piac zűrzavarát, ahol üres konzervdobozoktól az ötvösremekekig mindent kaphat a kíváncsi turista. Sopot, majd Gdinia a következő állomás. Sokan most látjuk először a tengert, forintot dobunk bele, szeretnénk még sokszor megcsodálni. Szakmai kirándulásaink következnek sok meglepetéssel. Az ország legnagyobb agrokomplexébe megyünk, a lengyel Bábolnára. Az egyéni gazdaságokkal szétforgácsolt mezőgazdaságuk méltón büszke erre a negyvenötezer hektáros gazdaságra. Meghallgatjuk eredményeiket a gazdaság egyik kerületének igazgatójától, megnézzük a kerület gépparkját. Ismét úton, Krakkó színei között már magyarosokat is érzünk, különösen mikor a városnézés során a közös lengyel —magyar történelem elevenedik meg előttünk. Megrendülve állunk a modern történelem borzalmai előtt Auschwitzban, nem értjük a négymillió ember halálát. Jártunk Zakopánéban is, kétezer méter felett a mély, zöld vizű tengerszemnél. Wieliczkáról a föld alá zárt kősómúzeumból a hatalmas termek, a monumentális és finom sófaragványok emlékét hozzuk el.★ Bárhol vagyunk, Mieczeslaw odaadással fáradozik kényelmünkért, sikerrel. Szép, kulturált körülmények között lakunk a kirándulások során is, a számunkra oly fontos étkezésekkel is csak kényeskedésünk miatt van néha baj. önellátásra kényszerülve, biztosan sokkal soványabban és könnyebb csomaggal érkeztünk volna haza. Élhetünk ugyanis lelkes vásárlási hajlamunknak is, hiszen személyes szükségletre alig tünk, így ajándékokkal költötgazdagon megrakodva indulhatunk haza, utunk utolsó állomásáról, Varsóból. Itt búcsúest, lengyel vezetőnkkel és feleségével. Az asztalon magyar bor, bennünk némi megilletődöttség, a kis faházban is ünnepélyes a hangulat. Szinte mindenki lelkesen mesél, felidézgetjük a közös emlékeket, magyar népdalokra tanítjuk barátainkat. Sokat beszélünk már az otthonról, az ő hiányuk könnyíti a búcsúzást. Kölcsönösen biztatjuk egymást vezetőinkkel, viszontlátásra jövő nyáron. Göddöllőn. Kovács Imre