Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

Jivái -rksvi-n'ai APES . • ..►T MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA'^c.­ IV. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM 1977. OKTÓBER 14., PÉNTEK Jubileumi sikerek November végére teljesítik idei exporttervüket Szakszervezeti aktívák a gépgyárban Üzemlátogatással kezdődött a szakszervezeti aktívák ös­­­szejövetele a Gödöllői Gép­gyárban. Miután a vendégek, Komáromi János, a Pest me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, Széll Károly, a Pest megyei pártbizottság munka­társa, Plutzer Miklós, a gö­döllői városi pártbizottság el­­­ső titkára, Marczali István, a közalkalmazottak szakszerve­zetének bizottsági titkára megtekintették a gyár üzem­csarnokait,s megkezdődött az aktivaülés. Bedő gyár szakszervezeti Dénes, a bizottsá­gának titkára üdvözölte a résztvevőket, majd Benkó László, a gyár pártbizottságá­nak titkára tartott vitaindítót. Elöljáróban ismertette gyár munkáját, tájékoztatta a a tervekről és teljesítésükről, az exportfeladatokról. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére tett felajánlásaik között szerepel, hogy exporttervüket november 30-ig teljesítik. Eddigi eredményeik biz­tatóak, s ebben nagy ré­szük van a gyár kommu­nistáinak, akik a szak­­szervezetben is dicsérete­sen tevékenykednek. Benkó László elmondotta, hogy a szakszervezet jól dol­gozik a gyárban, a bizottsá­gok aktívak, a bizalmiak hoz­záértően szólnak bele az ügyek intézésébe. Negyed­évenként üzemi termelési ta­nácskozásokat tartanak, azo­kon fontos kérdésekben dön­tenek. A termelési tanácsko­zásokat műszaki aktívaülések előzik meg, amelyeken KISZ- és a tömegszervezetek a képviselői is bekapcsolódnak a munkába. A félévenként megtartott bizalmi és brigád­értekezleteken a dolgozók a vállalat terveiről kapnak tá­jékoztatót, s megvitatják a termelési teendőket. Rendszeresen tartanak po­litikai oktatást, a szakszervezeti tisztség­­viselők negyven százaléka párttag, s mindannyian különböző fokú politikai képzettséggel nem­ rendelkez­ő vállalatnál évente legalább egyszer megvitatják a szak­­szervezet munkáját, a párt és a szakszervezet kapcsolatát. Benkő László előadása az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről hozott határozata mondanivalója kö­ré rendeződött, s a hozzászó­lók is annak szellemében mondták el tapasztalataikat, értékelték saját és munkatár­saik tevékenységét. F. Nagy Sándor az osztá­lyokon dolgozó tizenöt bizal­mi munkáját ismertette, mél­tatta. Jó a kapcsolatuk a gaz­dasági vezetéssel, s ha előfor­dulnak is viták, azok csak megalapozottabbá teszik döntéseket. Javasolta, hogy a a bizalmiak továbbképzését is tegyék Surman szervezettebbé. József a második alapszervezethez tartozó kommunisták munkájáról be­szélt, s elmondta, hogy a brigádvezetők havonta összeülnek megbeszélni a feladatokat, ám, ha a helyzet úgy kíván­ja, gyakrabban vitatják meg a teendőket. Venglovecz Lajos ismertette, hogy a szakszervezetiek 24 albizottságban dolgoznak, megnőtt a szakszervezet fele­­­lőssége a nyugdíjak előkészí­tésében és az üdülési ügyek­ben is. Az idén 16 dolgozó megy nyugdíjba. A szakszer­vezet harminckilenc SZOT- beutalót kapott, negyvenhár­a­mán Csehszlovákiában, hatan Szovejtunióban üdültek. Agárdon százharmincan, Gö­­döllő-Tölgyesen pedig har­mincnyolcan pihentek a vál­lalat nyaralóiban. Tímár Mihály munkavédel­mi kérdésekről beszélt, s a jogsegélyszolgálatról, amely segít a dolgozók jogi eligazo­dásában, az esetleges pana­szok rendezésében. Komáromi János hozzászó­lásában a szakszervezetben dolgozó kommunisták konkrét feladatairól szólt, arról, hogy nyílt és őszinte kapcsolatot kell teremteniük a pártonkí­­vüli dolgozókkal. A KISZ-ben és a tömegszervezetekben érvényesíteni kell a párt poli­ti­tikáját, s kiteljesíteni az üze­mi demokráciát, amelyben jo­gok és kötelességek egyesül­nek. Magyari János a két ifjú­sági parlament tanulságairól számolt be. A fiatalok munkába állá­sa, anyagi helyzete, a munkához való viszonya sok elemezni valót ad. Gyakori eset, hogy a szak­munkás-bizonyítvány meg­szerzése után egy évvel el­mennek a vállalattól. Meg kellene vizsgálni, mi okozza a korai távozást? Platzer Miklós az üzemi, a munkahelyi demokrácia álta­lános politikai feladatairól be­szélt, s megállapította, hogy a gépgyár egész kollektívája si­keresen munkálkodik az eb­ből adódó konkrét feladato­kon is. A további előrelépés­hez az kell, hogy kellőképpen használják ki az anyagi és szellemi belső tartalékokat, továbbá szélesítsék a felvilá­gosító munkát. Csiba József PAZARLÁS Elemózsia — diákoknak Amint elkezdődött az is­kolaév, városunk arculata is megváltozott. A nyüzsgő kis- és nagydiákok kiraj­zásával a szülői és a ne­velői gondok is megsoka­sodtak. S minő ellentmon­dásokat produkál a gond­viselés ! Az szinte iskolák környékén, mindenütt elemó­­zsiás csomagokra lelhetünk, félig vagy negyedrészt el­fogyasztott, finomabbnál finomabb falatokkal, ön­kéntelenül a pazarlás szó jut az ember eszébe. De vajon a gyerekek pazarol­nak? Azt hiszem, inkább a szülők. Nem mérik fel, hogy mennyi az a tízórai, amit gyermekeik jó étvággyal el­fogyasztanak. Jóllehet, kicsinyek és a nagyobbak a étvágya szeszélyes, a túl­zott gondoskodás inkább káros, mintsem hasznos. S ez nemcsak anyagi, erköl­csi probléma is. A beosztással élő, gyer­meke szükségleteit ismerő, azokat alakítani tudó szülő jobb eredményt érhet el, mint az, aki nem sajnálom tőle alapon teletömi a diák táskáját. S ha helyesen cso­magol, nemcsak gyermeke gyomrát befolyásolja. M. »Vre­:? _ Múzeumi hónap Tárlatvezetés, talákozó A múzeumi hónap rendez­vényeinek sorában, holnap, október 15-én, fél egykor Asz­talos István múzeumigazgató tart tárlatvezetést az aszódi Petőfi Múzeumban, az Ikladi Ipari Műszergyár dolgozói­nak.­­ Az IMI oktatási és közmű­velődési osztálya, valamint az aszódi Petőfi Múzeum közös rendezvénye lesz az a talál­kozó is, melyet a tárlatveze­tést követően, egy órakor tar­tanak a múzeumban: a vendé­gek Somogyi István festőmű­vésszel találkoznak. Galga menti hímzések A múzeumi hónap alkalmából Galga menti hímzések és szőttesek címmel nyílt kiállítás az Ikladi Ipari Műszergyár­ban. Az aszódi Petőfi Múzeum anyagából berendezett tárló­kat nagy érdeklődéssel nézegetik a gyár dolgozói. ÜNNEPELNEK AZ ÚTTÖRŐK Hálóstaféta leningrádba A Névától a Tejútig címmel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rajzi pályázatot hir­detett a város úttörőinek városi tanács művelődési osz­­­tálya, a városi-járási Petőfi Sándor Művelődési Ház és a városi úttörőelnökség. A ver­senyen részt vehet valamennyi úttörő, aki kedvet és tehetsé­get érez a rajzoláshoz. A pá­lyamunkákat egyedül és közös­ségekben — őrsökben, rajok­ban — is elkészíthetik a pajtá­sok. A témák között feldolgozha­tók az úttörő-, a közösségi élet­ben szerzett élmények és az elképzelt jövő. Az úttörőcsa­patok a helyi pályázat legjobb­jait, a szakpróba bejegyzésé­­vel, igazolással és ajándékok­kal jutalmazzák és a legjobb munkákat továbbküldik, a vá­rosi zsűri elé. A kiválasztott rajzokat kiállításokon mutat­ják be a város különböző in­tézményeiben. Ugyancsak az ünnep tiszte­letére rendezik meg az úttö­rőknek az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében, a Gödöl­lő—Leningrád hálóstafétát. A jubileumi futásban az általá­­­nos iskolák valamennyi tanuló­ja részt vesz. A 2 ezer 850 kilométernyi távolságot egymás között osz­tották fel az iskolák. A Gödöl­­­lő Odessza közötti 700 kilomé­ternyi jelképes távolságot az Imre utcai általános iskola diákjai futják le stafétában. A kisegítő iskolának az Odessza és Dnyepropetrovszk közötti 150, a Damjanich János Álta­lános Iskolának a Dnyepropet­rovszk és Volgograd közötti 600 kilométer jut. A Légszesz utcai általános iskola diákjai össze­­­sen 600 kilométert futnak, s ez megfelel a Volgograd és Moszkva közötti távolságnak. A befejező, Moszkva és Lenin­grad közötti 800 kilométert a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai teszik meg. OLVASÓINK FÓRUMA • Mozi és lövészklub A szeptember 27-i szám­ban megjelent Közművelődés Pécelen című cikkhez tennék néhány észrevételt. A község közművelődésé­ben az egyik legnagyobb gond, hogy nincs mozi. A vetítések színhelyét öt évvel ezelőtt életveszélyesnek minősítették, s a mozi felköltözött a mű­velődési házba. Sajnos, három évvel ezelőtt ott is beszüntet­ték a működését. Pedig a fia­talok s jó néhány idősebb is kedvét leli a filmnézésben. Csoda-e, ha Budapestre szok­nak? Ha valahogy módját ej­tenék az illetékesek, hogy a község új filmszínházat épít­sen, vagy erre alkalmas régi épületet felújítson, a társa­dalmi munka sem maradna el, hiszen a község lakói — miként az általános iskola esetében — tudnák, hogy ma­guknak építenek. Tanulságos adalék lehet a közművelődés problémaköré­hez a lövészklub esete is. Az MHSZ kebelében harminc­öten gyűltünk össze, s a mű­velődési ház padlásán elméleti képzésre alkalmas helyet is kaptunk. Eddig rendben is volt a dolog, ám arra, hogy a gyakorlatban is megmutas­suk, hogy mit tudunk, már nem kerülhetett sor­­ A helyi tanács ígérte, hogy a Magló­­di út végén, a homokbánya helyén helyet kap a lőtér. Ar­ra is vállalkoztunk volna, hogy társadalmi munkában segítünk, s magunk megépít­jük. Aztán a lövészklub két vezetője külföldre ment dol­gozni, s a társaság felbomlott. Jó volna, ha valaki, vagy va­lakik összefognák ezeket próbálkozásokat, egy kis meg­a­értéssel, valamelyest nagyobb figyelemmel jobban tudnánk egymáson s egész községün­kön segíteni. » Németh Gyula Pécel Menetrend Az utazáshoz menetrend is kell, vagy pedig az utazó tartsa fejben az időponto­kat. Aki gyakorta száll vo­natra, buszra, netán bejá­ró, minden bizonnyal az utóbbival él. Ám nem min­denki utazik nap mint nap, s a menetrendre kényszerül. A Volán is tudja ezt, ezért helyezi a megállókat jelző oszlopokra, erősen rögzítve, műanyag fóliával védve a menetrendeket. Sok feles­leges ácsorgástól, bosszú­ságtól kíméli meg az utazó­kat. A menetrend ellenáll az időjárás viszontagságainak, kevésbé jól tűri azonban az érthetetlenül rongálókat, akik leszaggatják, vagy egészben viszik el a papírt, néha a fémkerettel együtt. Meglehet, szükségük van rá. Mégis inkább jó lenne, ha ők is a menetrend be­szerzésének hivatalos mód­ját választanák, s úgy vá­sárolnák , ha kapható. M. M. Hangulatok, színek Lengyelországi útiélmények Sok-sok ajándék Cseregyakorlaton vett részt nyáron Lengyelországban, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló tíz diák. Az élménybeszámoló tapasz­talatokban gazdag napjaik­ról szól.★ Ahogy most a kis csapatunk által Olsztynben­ban vezetett naplót szorgalmas lapozga­tom, érzem, hogy a legfonto­sabb hiányzik belőle. A han­gulatok,­­a színek, amiket — bármilyen kitartóan is mun­kálnak még bennünk. — nem tudunk átadni, az önző fékezet kisajátította őket.em­Cseregyakorlat. Nemigen tudtuk, mit rejthet ez a rideg szó. Háromhetes munkára, kirándulásra indult tízfős csa­patunk, mi, III. éves szak és fiatal tanárnőnk.gazda- Az első napok megkapó él­ménye Olsztyn, az óváros kar­csú, magas, a hétezer fős kereskedőházai, egyetemi város, Kortowo a tó partján, ahol lakunk. Ismerkedési est az egyik klubban a magyar és az észt csoport számára, ahol találkozunk az olsztyni test­véregyetem néhány vezetőjé­vel és Mieczeslaw-val, a ked­ves, fiatal tanárral, aki a ma­gyar csoport hűséges kalauza lesz három héten át. Lengyel és észt jelvényeket kapunk és bizony kicsit szégyelljük hogy mi nem hoztunk apró ajándékokat. Nagyon szerény orosz tudásunk miatt nem esünk kétségbe, kézzel-lábbal pótoljuk a nyelvi fogyaté­kosságokat. Kezdetben bizalmatlanul kóstolgatjuk a lengyel konyha fűszertelen ízeit, paprikán ne­velkedett gyomrunk a káposz­tával viaskodik. Két napig betegünk is van, ő alulmaradt a harcban. Kezdődnek a­­ munkanapok. Két lányunk hagymát, majd sárgarépát kapál az észt cso­porttal. A fiúk csatornát ás­nak, illetve földet terítenek, egyengetnek. A hangulat ki­fogástalan, a munka kevés­bé. Gumicsizmánk szárig merül a sárban, a kapott mun­karuha jó szolgálatot tesz. Napi hat órát hat napon keresztül­ dolgozunk. Délutá­nonként a munka miatt ki­rándulásra nincs idő, így be­kapcsolódunk az egyetemi vá­ros életébe. Focicsapatunk élesztgeti a magyar labdarú­gás alvó hírnevét, alaposan megtépázza a nemzetközi csa­­patokat, sőt, egy hivatásos, Korzovóban edzőtáborozó járdát is. Az éjszakai műszak­ban aztán sörrel gyógyítgat­­juk a verejtékes győzelem nyomait valamelyik discóban. Ez a táncos-zenés szórakozás a legjobb intenzív nyelvtan­­folyamnak bizonyul, a máso­dik héten már meg sem lepő­dünk, ha egymáshoz is oroszul beszélünk. Egyre gyűröttebb a lengyel—magyar szótár, szabad oldalai megtelnek cí­mekkel: lányok, fiúk Lengyel­­országból, Csehszlovákiából.­­ Alig vesszük észre, hogy le­telt a munkára szánt hét, kö­vetkeznek a kirándulások. Szinte mindig esős időben, de ez nem nagyon zavar ben­nünket. Grünwaldban, a kö­zépkor egyik legnagyobb csa­tájának színhelyén megérez­­zük a lengyel nép őszinte tisz­teletét a történelmi emlékek előtt. Egy napunk van a lengyel tengerparton, pedig marad­nánk szívesen hetekig. Fél nap alatt igyekszünk magunk­ szívni Gdansk csodálatos hangulatát, a vízre nyíló szűk utcák gazdagon díszített ódon házait, a köztük zajló mo­dern piac zűrzavarát, ahol üres konzervdobozoktól az öt­vösremekekig mindent kap­hat a kíváncsi turista. Sopot, majd Gdinia a következő ál­lomás. Sokan most látjuk elő­ször a tengert, forintot­ dobunk bele, szeretnénk még sokszor megcsodálni. Szakmai kirándulásaink kö­vetkeznek sok meglepetéssel. Az ország legnagyobb agro­­komplexébe megyünk, a len­gyel Bábolnára. Az egyéni gazdaságokkal szétforgácsolt mezőgazdaságuk méltón büsz­ke erre a negyvenötezer hek­táros gazdaságra. Meghall­gatjuk eredményeiket a gaz­daság egyik kerületének igaz­gatójától, megnézzük a kerü­let gépparkját. Ismét úton, Krakkó színei­­ között már magyarosokat is érzünk, különösen mikor a vá­rosnézés során a közös lengyel —magyar történelem elevene­dik meg előttünk. Megren­dülve állunk a modern törté­nelem borzalmai előtt Ausch­witzban, nem értjük a négy­millió ember halálát. Jártunk Zakopánéban is, kétezer méter felett a mély­, zöld vizű tengerszemnél. Wie­­liczkáról a föld alá zárt kő­sómúzeumból a hatalmas ter­mek, a monumentális és fi­nom sófaragványok emlékét hozzuk el.★ Bárhol vagyunk, Mieczes­­law odaadással fáradozik ké­nyelmünkért, sikerrel. Szép, kulturált körülmények között lakunk a kirándulások során is, a számunkra oly fontos ét­kezésekkel is csak kényeske­désünk miatt van néha baj. önellátásra kényszerülve, biz­tosan sokkal soványabban és­ könnyebb csomaggal érkez­tünk volna haza. Élhet­­ünk ugyanis lelkes vásárlási haj­lamunknak is, hiszen szemé­lyes szükségletre alig tünk, így ajándékokkal költöt­gaz­dagon megrakodva indulha­tunk haza, utunk utolsó ál­lomásáról, Varsóból. Itt bú­­csúest, lengyel vezetőnkkel és feleségével. Az asztalon ma­gyar bor, bennünk némi meg­­illetődöttség, a kis faházban is ünnepélyes a hangulat. Szinte mindenki lelkesen me­sél, felidézgetjük a közös em­lékeket, magyar népdalokra tanítjuk barátainkat. Sokat beszélünk már az otthonról, az ő hiányuk könnyíti a búcsú­zást. Kölcsönösen biztatjuk egymást vezetőinkkel, vi­szontlátásra jövő nyáron. Gö­­d­döllőn. Kovács Imre

Next