Pest Megyi Hírlap, 1978. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
ORSZÁGOS MINŐSÍTŐ Négy megye irodalmi színpadai Szentendrén szerepelnek Ezen a hétvégén három napra Thália szerelmesei veszik birtokukba Szentendrén a megyei művelődési központ színháztermét. Bács-Kiskun, Heves, Nógrád és Pest megye legjobb amatőr irodalmi színpadai lépnek dobogóra, hogy vizsgázzanak tudásból, felkészültségből a zsűri, a közönség és természetesen egymás előtt. A háromnapos programsorozat, amely pénteken délután kezdődik, országos minősítője a csoportoknak. A három nap alatt huszonegy együttes mutatkozik be a szentendrei közönség előtt. Pest megyét ezúttal mindössze négy csoport, a nagykőrösi Arany János Gimnázium színpada, a százhalombattai Villon irodalmi színpad, a dunakeszi József Attila művelődési központ Radnóti Miklós színpada és a veresegyházi Forrás színpad képviseli. Az igen változatosnak ígérkező programsorozat pénteken délután fél háromkor a bekölcei Mikrobi színjátszó csoport bemutatkozásával kezdődik. Gadfan Morris: Bikini című darabját adják elő Tosa Katalin rendezésében. Ezen a napon egyébként tizenkét együttes mutatja be műsorát, köztük a nagykőrösi fiatalok is, akik Tóth Tibor rendezésében A költészet hatalma című programmal lépnek dobogóra. A szombati nap szakmai vitával kezdődik. A bemutatók — kilenc együttes felléptével — délután folytatódnak. Ekkor mutatja be Éhes volt, mert a kenyeret... című műsorát a százhalombattai Villon színpad, Mazumel Ferenc rendezésében. A dunakeszi Radnóti Miklós színpad Uray György rendezésében részleteket ad elő Shakespeare II. Richardjából. A veresegyházi fiatalok pedig Horváth Péter: Porond című darabját adják elő ifj. Dániel Kornél rendezésében. A háromnapos programsorozat vasárnap délelőtt újabb szakmai vitával fejeződik be. AZ ÍRÓ JUBILEUMÁN Az Ulmspiegel-legenda „A belga irodalom mesterművei lépett a porondra. Egy szegény és ismeretlen újságíró — szinte szemünk láttára — olyan emlékművet emelt, amely a Don Quijotéval és a Pantagruellel vetekszik” — írta Romain Rolland a belga Charles de Costernek 1868- ban megjelent regényéről, amely a hosszadalmas „Ulenspiegel és Lamme Goedzak története és hősi, vidám és dicsőséges kalandjai” címet viselte. Maga Ulenspiegel alakja sok évszázadon át formálódott a németek s a flamandok ajkán, míg Coster regényébe került. Ott is megőrizte népi ízét, ihletését, nyugat-európai rokonságát a irodalmaknak a népi-reneszánsz, életet élvező és habzsoló, ételt, italt, szerelmet, szabadságot szerető csavargóival és tréfamestereivel. De ez az Ulenspiegel a spanyolok ellen szabadságharcukat vívó németalföldiek, flandriaiak népi hőse mégis mindenekelőtt. A regény derekán így szól — népi bájital révületében — a Tavasz királyának Ulenspiegel, akinek apját, Claest, a derék és szorgalmas szenesembert eretnekségért máglyán elégették: „... Flandria földjét járja halál, lekaszálván a pápa nevében a legerősebb férfiakat és a legbájosabb asszonyokat; az ország privilégiumait eltörlik, alkotmányát lábbal tapossák, éhség emészti, elbujdosnak takácsai és posztókereskedői, hogy idegenben dolgozhassanak szabadon. Hamarosan elpusztul, ha segítségére nem sietnek. Felséges uram és asszonyom, én csak szegény kis emberke vagyok, aki úgy jöttem a világra, mint bárki más, és úgy éltem, ahogy lehetett, tökéletlen, korlátolt és tudatlan vagyok, erényem mi sincsen, tisztátalan vagyok és méltatlan bármi emberi vagy isteni kegyre. De Soetkin a kínvallatásba és a bánatba halt bele, Claes pedig szörnyű tűzben égett el, s én meg akartam bosszulni őket, és egyszer már meg is tettem. Arra is vágytam, hogy boldogabbnak lássam azt a szegény földet, melyben csontjaik pihennek, és könyörögtem istenhez üldözőik haláláért, de nem hallgatott meg. Belefáradván a busongásba, titeket idéztelek Katherine bűbájos hatalmával, és azért jövünk én és remegő párom ide, lábatok elé, isteni Felségek, hogy kérjük, mentsétek meg szerencsétlen földünket.” Gyűlölet és bosszú tombol, minden szenvedély kiéli magát Ulenspiegelnek, a nép szabadságvágyát és bosszúvágyát megtestesítő, életszeretetét sugárzó történetében, amelyről maga az író azt írta: „A ti tükrötök ez, kormányzók és kormányzottak — egy korszak ostobaságainak, nevetséged vonásainak és bűneinek tükre ...” De olyan tükör, amely minden kor olvasójának eleven. És élvezetes vaskosságával, szexualitásával, testiségével és népi humorával. Mindezt pedig a nyelv hordozza, ami e magyar kiadásban Illyés Gyula és Szabó Lőrinc élvezetes nyelve, fordítása. Megjelenésének (az Európa adta ki nagyon szép kiadásban Thyl Ulenspiegel címen) az ad különös aktualitást, hogy az író születésének a múlt őszön volt 150. évfordulója , halálának pedig jövőre lesz a centenáriuma. Sajátságos, hogy a Világirodalmi Kisenciklopédiában nincs szócikk Costerről, csak a különböző országok irodalmának összefoglalójában említik. Emlékezzünk rá könyvének fölnyitásával. N. I Beatkoncert Siker Dabason A Generál együttes nemrégiben kéthónapos szovjetunióbeli hangversenykörúton volt, most pedig, mielőtt elkezdenék új nagylemezük felvételét, itthon turnéznak. Pest megyében több viharos sikerű koncertet adtak, így például Vácott és Szentendrén. Mi a legutóbbi dabasi fellépésükre látogattunk el. Mint a járási Kossuth Lajos művelődési házban elmondták, azért hívták meg a zenekart, mert a rádióban és a tévében hallott-látott felvételeik nyomán többen jelezték: szívesen találkoznának az együttessel személyesen is. S mire színpadra lépett a Generál, szépen meg is telt a terem. Aztán rázendítettek. A nyitódalban arra buzdították közönséget, hogy Tapsolj, tánacolj, örülj! Ez a szám — és még jó néhány a műsorukból a Zenegép című nagylemezükről való. Természetesen nem maradt el a Különös szilveszter sem, amely a Metronóm ’77 című tévés könnyűzenei fesztivál legjobb szövegötlet-díját nyerte el, s amely azóta is az egyik legnépszerűbb szám országszerte. A műsor után beszélgettünk a dabasi fiatalokkal. Simai József például elmondta, hogy most látta először élőben a Generált, szép élmény volt. A szólóénekes, Charlie produkcióját sokoldalúsága miatt lebilincselőnek tartotta. Az is tetszett, hogy a felvételekről ismert számokat hosszabban, több hangszerszólóval játszották a koncerten az együttes tagjai. Borbíró Ilona érdekesnek tartotta a világítástechnikát is. Várkonyi Mátyás, aki egyébként a zenekar vezetője, nagy örömmel szólt a Pest megyei közönség érdeklődéséről. — A szovjet turnénkon — mondta — jobbára több ezres színházakban, sportcsarnokokban játszottunk, örülünk, hogy az alkalmanként néhány száz főből álló közönség körében éppúgy megvan a jó rock-kon’certhez szükséges hangulat. Galla Miklós BE. Két hét — tizenhét bemutató A NÉPSZÍNHÁZ ELŐADÁSAI A VÁRSZÍNHÁZBAN Különös kirándulásra csábít a Budai Vár. Együtt ígér évszázados építészeti különlegességeket és maradandó képzőművészeti élményt a Nemzeti Galériában, ugyanakkor mindezek mellett ritkán látható színházi kavalkádot nyújt a Várszínház. Sorra venni sem könnyű a bemutatókat, amelyek február közepe óta — mindennap újdonságot szolgáltatva — követik egymást. A változatosságot mi sem bizonyítja jobban, minthogy 12 nap alatt 17 bemutatót tartottak a Népszínház művészei, illetve a vendégül látott együttesek. S minden este választásra kényszerülnek a nézők, mivel hat órától éjszaka fél tizenkettőig párhuzamosan peregnek az előadások. A színház az előcsarnokban kezdődik — közismert ez a mondás, amely az előadások hangulati előkészítésére vonatkozik. Itt azonban szó szerint kell értelmezni: már az előcsarnokban díszletek fogadják a közönséget, aztán a boltíves folyosó végén, a Sarokteremben, ugyancsak színpad várja a nézőket. Sőt, a folyosói kerengő is játéktérül szolgál, s a harmadik emeleti próbaterem szintén produkcióval hívja az érdeklődőket. A színházteremben a nagyobb, s különlegesebb szcenikai, színpadtechnikai igényű darabok kerülnek színre. Az előcsarnok két bemutatónak ad otthont. A Várszínház megnyitását követő napon láthatta először a közönség Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor című népi ihletettségű komédiáját, Petrik József rendezésében. A derűs, könnyed játék formai érdekessége, hogy az író a paraszttémával is képes volt a legmodernebb drámai törekvéseknek érvényt szerezni. S ehhez jól kapcsolódik a rendezés. Három kitűnő vendégművész garantálja a sikert: Dayka Margit, Horváth Sándor és Horváth Teri. De a népes szereplőgárdából méltó partnerük Pelsőczy László, Somodi Kálmán és Bősze György is. A másik bemutató stílusa és hangvétele alkalmazkodik a Remenyik-darabhoz. Kurt Bartsch: A kötél című alkotását Iglódi István vitte színre. A 25. Színházból már ismert Has szerzője ebben a darabban is a vásári komédiákra emlékeztető naív és komoly, őszinte és pikáns hangulatban tár elénk személyes problémát, amely messze túlmutat az egyéni konfliktuson. Az előadás főbb szerepeit Tordai Teri, Tolnai Miklós és Jobba Gabi alakítják. A sarokterem hívja a legtöbb programmal a nézőket, mindenekelőtt önálló estekkel és a kis együttesek produkcióival. Különösen nagy sikert aratott — s megérdemelten — Sándor György humoralista műsora, a Lyukasára. Amint a cím is utal rá, ezúttal az iskolák világából ellesett kegyetlenül őszinte pillanatokat karikírozza, miközben generációk igazságot és feszültséget okozó problémáit mondja ki. A fiatalok között méltán népszerű Cseh Tamás több műsorából kötött csokrot, Désiré és Antoine címmel, önálló esten lép fel Bródy János is, műsorának címe: Az utca másik oldalán. Dalairól így kezdi a vallomást: „Nem emlékszem, miért léptem ki az utcára, csak arra, hogy a kapu végérvényesen bezáródott mögöttem” —, a felnőtté váló korosztály kicsit bizonytalankodó, de igényes látásmódjáról dalol műsorában. Jobba Gabi eredetileg Brecht-esttel akart színpadra lépni, de az irodalmi anyag egyre gazdagodott, kiterjedt a politikus elkötelezettséggondolata. S így a Buta August című műsorában egymás mellé került Brecht, Shakespeare, Beckett, Fellini és Örkény írása, s néhny modern hangvételű politikai dal. A sarokteremben hallgathatjuk meg a Kormorán együttest. Felvonultatja a népzenei játékosságot, a balladai komorságot és a klasszikus zenei formákat. Ritka zenei élményt nyújt Erzsölt Tünde és Szeverényi Ilona cimbalomkettős-műsora is. Ugyancsak a sarokteremben láthatjuk az Orfeo együttes: Előadás után című bemutatójuk egy képzeletbeli színház kelléktárának tárgyait eleveníti meg, sok kitűnő, modern megoldással. A Malgot István rendezte fantáziajátékban a kellékek emberi sorsokat tükröznek. Még egy önálló est méltán igényel említést: Torday Balázs Karinthy-műsora az író portréjának felvázolására vállalkozik. Poétikus színházi produkció Pilinszky János: Síremlék című költői színműve is, amelynek főszerepét vendégként Törőcsik Mari alakítja, s az előadás létrehozásában közreműködött többek között Iglódi István és Maár Gyula. A próbaterem mindössze negyven-ötven néző befogadásra képes zsúfoltsága szorongató érzéseket kelt már önmagában is. De Edward Albee, a modern drámairodalom egyik legjelesebb képviselője, a Homokláda világot magába foglaló, s a világhoz mérten jelentéktelen viharával, megmérő, ugyancsak kicsit önmagunkat kellemetlen vizsgálódásra késztet. A Homokláda rendezője, Ruszt József, éppen ezt az önmagunkra ismerést akarta elérni a polgári és kispolgáriságot leleplező játékkal. A szereplők: Marsek Gabi, Bor Adrienne, Jordán Tamás és Pelsőczy László, kivétel nélkül dicséretes alakítást nyújtanak. A kerengő történelmi környezete méltó díszletként szolgál Platon: Szókratész védőbeszéde című alkotásának megjelenítéséhez. A címszerepet Jordán Tamás alakítja és Szigeti Károly rendező korszerű elképzelésének megfelelően szinte minden mondatot közvetlenül napjaink embereként értelmez. Partnere, Mihály Pál (Melétosz) ugyancsak dicséretes alakítást nyújt. A színházterem előadásai közül Hernádi Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endréről írt történelmi látomását lapunk már értékelte. Az elmúlt hét második felében mutatta be az együttes a Csingiz Ajtmatov Fehér hajójából készült színpadi játékot, amely ezúttal A kisfiúnak két meséje volt címmel került a nézők elé. A színház csaknem valamennyi művészét felvonultató előadás főleg látványosságával, idilli életképével válik hatásossá. Iglódi István rendező és Katona Imre, a színpadra alkalmazó, észrevehetően a költőiséget hangsúlyozták. Ugyancsak a színházteremben mutatták be Oda címmel, a Liszt, Wagner és Mozart műveire beállított balettet, amelyet a pécsi Nemzeti Színház két fiatal táncosa, Bertus és Hetényi János elevenít meg, Mária Eck Imre koreográfiájával. A kitűnően szervezett színházi kavalkádban fellép a most harmincéves Vasas Művészegyüttes is. Február végéig naponta hat-hét előadást láthatunk az említettek közül a Várszínházban. Márciustól csak a hétvégeken lesz esténként több előadás. Kriszt György 1918. FEBRUÁR 22., SZERDA KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Kerámiák, grafikák és festmények H. Dinnyés Éva kerámiái és Szabó Miklós festményei Budapesten, a Fáklya Klubban március 4-ig, Renner Kálmán érmei a Mednyánszky-teremben március 2-ig, Móricz Margit festményei a Fényes Adolf-teremben március 12-ig, Bittenbinder János grafikái a Stúdió Galériában március 4-ig láthatók. Az anyag titkai és a táj szépségei Nagy érdeklődés közepette nyitotta meg Szabó G. László, a Csongrád megyei Tanács elnökhelyettese a budapesti Fáklya Klubban H. Dinnyés Éva és Szabó Miklós szegedi képzőművészek kiállítását Kiemelte a művészi értékeket mélyen elemző beszédében azt a tényt, hogy egyszerre művészek és alkotó pedagógusok, akik önmaguk művészi eredményein túl hozzájárultak soksok tanítványuk esztétikai, emberi neveléséhez. H. Dinnyés Éva kerámiái szemléletüket illetően többszólamúak. Egyrészt érzékeny valóságlátás, népi hangvétel jellemzi vázáit, madaras figuráit, másrészt a Keletkezés sorozatban erős gondolati elvonatkoztatásokkal éri el tárgy egyedi szépségét Szigorú arányérzék és finom ízlés jellemzi mázas lapjait, térplasztikáit, napóra-változatait. E kerámiák szemléleti frisseségükkel és hibátlan kivitelükkel sikerrel gondozzák környezetünket. Valóban a tér színes szikrái, tüzes méltóságú gyöngyei e lelkületileg és technikailag egyaránt lelkiismeretes műtárgyak, hiszen a színnel, formával épített, öltöztetett vörös váza, reggelizőkészlet, virág, kakas és állatöv sajátos bensőségével boldogít Artisztikumukkal szólal meg az akvárium és a hamutál, nyíló örömünk része, jó a közelükben tartózkodni, ebben rejlik szolgálatuk. Szabó Miklós hegyekből érkezett a Tisza mellé, és megejtette a folyó és a táj varázsa. Nagyon ötletes, ahogy csónakok egész raját helyezi csoportosan a vízre, s ez a ringó rakomány maga az ember, aki nem a saját, hanem az alkotása antológiájával szerepel a temperaképek sorozatában. Egyszóval Szabó Miklós a természet és a társadalom alakzatait ötvözi úgy, hogy a fény színes reflexei villannak a szegedi bárkákon vagy a piac forgatagában. A megnyitó ünnepi légkörét emelte Szabó Orsolya zongoraművész, aki Debussy egyik finom prelude-jét adta elő meghitt előadásban. A mívesség tiszteletével A Mednyánszky-terem kitett magáért. Kitűnő érmeket mutat be szép környezetben. A nyugodt tanulmányozáshoz és önfeledt gyönyörködéshez biztosította a keretet, a többi már Renner Kálmánra tartozik. Helytáll ő is. Először is nagyon alapos, rézműves ősei így nevelték. Sopronban született 1927-ben, és érmekkel 1959-ben kezdett Minden gesztusát foglalkozni áthatja a mívesség tisztelete, s a minden gondolatra, megrendelésre rácsapó plasztikai fogékonyság, Michelangelo energiabőségét, Van Gogh zaklatottságát, Sokrates sztoikus nyugalmát hangsúlyozza. Enyhe irónia felé billenti a mérleget, amikor kislányát és Csatkai Endrét mintázza, újszerű eszközöket sorakoztat fel, amikor Chagall világát örökíti meg. Illik rá a meghatározás; megbízható művész a szó szemléleti és technikai értelmében. A kiszolgáltatottság VÍZIÓI Bátran veti magát a problémák sodrába, nem keresi szélcsöndes helyeket Bittenbina der János. Semprun leplezte le a fasizmus kegyetlenségét A nagy utazásban. A regény vagonját elemzi egyik rajza, s közben saját tapasztalatával egészíti ki az emberi kiszolgáltatottság ábrázolását. Drapériái is önmagukban horgadnak, hiányzik belőlük az ember. Ahogyan azonban építi műveit, abban nem találunk hibát. Csak a szemléletben, hiszen alig múlt harmincéves. Előtte a világ, melynek tisztítása, gyarapítása a hivatása. Emberközpontú vásznak Bittenbinder Jánossal ellentétben Móricz Margit nem a megváltoztathatatlanban hisz. Minden fakitermelője, útjavítója, halásza a bizalmat és erőt ébreszti bennünk, ezért művészetének társadalmi fontossága is megalapozott. Itt a probléma abból adódik, hogy nem döntött, mit akar igazán megragadni egyedi elemekkel a valóság ajánlataiból. A témaválasztása rögtönzöttnek tűnik. ★ A Dorottya utcai kiállítóteremben február 26-ig nézhetjük meg Decsi Ilona, Muzsnai Ákos, Kéri Imre és Püspöky István rajzait, metszeteit. Különösen Püspöky Istvánra és Kéri Imrére érdemes figyelni, kifogástalan a Balladák és az Alkonyat szerkesztése. Losonci Miklós Szabó Miklós: Csónakok H. Dinnyés Éva kerámiája t