Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1978. DECEMBER 29., PÉNTEK Kereskedelmi mérleg Javuló élelmiszer-ellátás Új ABC-áruházakat adtak át Két korszerű ABC-áruházzal bővült az idén a járás kereskedelmi hálózata. Az egyiket Veresegyházon a Gödöllő és Vidéke Áfész, a másikat Kartalon a Galga vidéke Áfész építette, s mindkettő hozzájárul ahhoz, hogy javuljon a községek élelmiszer-ellátása. Ez az örömteli hír kívánkozik beszámolónk élére, amelyben a járás kereskedelmének idei eredményeiről, gondjairól lesz szó. Akitől tájékoztatást kértünk Nádasdi Lászlóné, a járási hivatal kereskedelmi és élelmiszergazdasági osztályának főelőadója. Kenyér Pécelről A jó hír mellett tőle tudtuk meg azt is, hogy a járásban még nem minden községről mondhatjuk el a fentieket. Főként a kisebb településeken okoznak gondot a kicsi, egy-két személyes élelmiszerboltok. Különösen akkor van a baj ezekkel az üzletekkel, ha kereskedők szabadságra mennek, vagy megbetegednek, arról már nem is beszélve, hogy egyszerre is bezárhat hirtelen több kis bolt. Az áfészek igyekeznek egyeztetéssel kiküszöbölni a zökkenőket, de a végső megoldást mindenütt a nagyobb, többszemélyes üzletek jelentik, ilyenekre van szükség a többi között Galgamácsán és Bagón is. — Az élelmiszerellátásra az idén kevesebb volt a panasz — mondta Nádasdi Lászlóné, — csak időnként érkeztek bejelentések a kenyér rosszabb minősége, illetve a késedelmes szállítások miatt. Az okot ismerjük: a péceli sütőüzem felújítása elhúzódik, mert eleinte csak kisebb javításokról volt szó, de teljes rekonstrukció lett belőle. Emiatt a gödöllői kenyérgyárra sokkal nagyobb munka jutott. Reméljük, hogy jövőre ismét szállíthatunk Pécelről is kenyeret, s nem lesz több panasz a minőségre és a késlekedésre. A gondok enyhülését várják a most épülő új üzletektől is. Pécelen a Pécel—Isaszeg, Kistarcsán a Gödöllő és Vidéke Áfész nyit új ABC- áruházakat. Bezárt Áfor-kút A húsellátás egész évben megfelelő volt a járásban, frissen vágott vagy gyorsfagyasztott baromfit mindenütt lehetett kapni. Éreztette viszont a hatását a kedvezőtlen időjárás a zöldség- és gyümölcsfronton, amit különösen a paprika és a dinnye árain tapasztalhattak a vásárlók. Azárásban természetesen ez kevésbé okozott gondot, mint a városban, hiszen itt többen megtermelik maguknak zöldségeket, de a kereskedelem is ügyelt azért arra, hogy mindig legyen, ha nem is a lgszebb és legolcsóbb áru az üzletekben. Ami igazán bosszantó: Kistarcsán az Afor benzinkutat, minden előzetes figyelmeztetés nélkül bezárták. Az ok talán örömre is szolgálhatna, hiszen felújítják, bővítik kutat, már amennyire az megaállapítható, mert a helyi tanácsot senki sem értesítette. Az viszont biztos, hogy a környék lakói a tél kellős közepén tüzelőolaj nélkül maradtak, illetve kénytelenek a kiskereskedőkhöz fordulni, illetve Gödöllőről vagy Budapestről szállítani. Az Afor eljárása érthetetlen, jogszabály írja elő az ilyenkor elengedhetetlen intézkedéseket. Erre próbálta a vállalatot figyelmeztetni a tanács, amikor többször is írt, de mind ez idáig hiába, válasz nem érkezett, így még azt sem tudjuk megmondani, hogy mikor nyit a kút. Üzletköri szabály Nádasdi Lászlóné arról is tájékoztatott, hogy jövőre azt szeretnék, ha az üzletek jobban élnének a belkereskedelmi miniszter egyik rendeletéből adódó előnyökkel és egyben szigorúbban betartanák annak előírásait. A július elejétől érvényes rendelet elősegíti az üzletek gazdaságosabb működtetését, bővítette és meghatározta az üzletköröket. Az élelmiszer- és csemegeüzletekben korábban csak hagyományos cikkeket árusíthattak, most lehetőség van arra is, hogy kávét és teát kínáljanak s helyben fogyasztható élelmiszerekkel, grillhúsokkal bővítsék a választékot; ez különösen a kisebb községekben jó, hiszen ezekben nem gazdaságos, többnyire nincs is az élelmiszerboltok mellett külön büfé. Példaként említhetjük Szentkirálypusztát. Ezen a kis településen, amely Dányhoz tartozik, mindössze 25—30 család él. Az új szolgáltatással nekik szerzett könnyebbséget a kereskedelem. A rendeletből adódó másik fontos előny lehet, hogy a büféknek is be kell tartaniuk az üzletköri szabályokat. Vagyis nemcsak szeszes italt kell árulniuk, hanem üdítőket, helyben fogyasztható élelmiszereket is. Ezzel talán sikerül valamelyest csökkenteni a büfék kocsmajellegét. G. Z. I Dány Majdnem 380 ezer forintot költöttek Dányban az óvoda bővítésére 1978-ban. Az összeget elsősorban az óvodások, napközisek és nevelőik étkeztetését szolgáló konyha felújítására, teljesítő képességének növelésére fordították. Így naponta már 200 személyre főzhetnek. A bővítést több üzem anyagilag is támogatta. A Magvető Tsz építő- és szerelőbrigádját adta, ezen felül a szövetkezet 60 ezer forintos támogatást nyújtott. Sok dányi asszony bedolgozója a Budapesti Minőségi Ruházati Ktsz-nek és a Gobelin Szövetkezetnek; az előbbi 20, az utóbbi 10 ezer forinttal járult hozzá az óvoda fejlesztéséhez. Hasonló kapcsolata van a dányiaknak az isaszegi Lignifer Ipari Szövetkezettel, amely az óvoda edénytároló szekrényeit készítette el, ezenkívül mintegy 10 ezer forintnyi társadalmi munkát végeztek az óvoda konyhájának átépítésekor. Bővítették az évedét Segítettek az üzemek — Fenyőünnep az Árammérőgyárban. Műsoros délutánt rendeztek az Árammérőgyárban az itt dolgozó szülők gyermekei számára, melyen neves színészek, bohócok vendégszerepeltek. A muzsika szárnyán Énekkarosok találkozója Túrán Két nagy sikerű bemutató juch iiimv: cvvarő-csapatnaplót lapozgatok. Az egyik oldalon karcsú, fiatal karnagy áll egy 80—100 tagú gyermekkórus előtt. A helyszín a Parlament kupolacsarnoka. Az apropó országos gyermekénekkari találkozó. Az ifjú karmester Nagy Margit, később Várkonyi Józsefné tanárnő, a gyerekek pedig Pest megyeieket képviselő tarai énekkar tagjai. A krónika szöveges részéből arról is tudomást szerezhet az ember, hogy az akkori szereplés nagyon kimagasló volt, sok sikerrel tértek haza a kis túrás dalnokok. Kemény próbával Az éneklés ettől kezdve hagyománnyá vált a túrás áltaános iskolában. A következő elkes karnagy Kovács László Kossuth-díjas pedagógus, népművelő volt, aki hosszú éveken át vezette, irányította tűzben százötven tagúra gyaarapodott énekkart. Korai elhunyta után tanítványa, Sára Ferenc tanár, népművész vete át a kórus vezetését. Nem múlt el egyetlen bemutató, öregszemle, verseny, hogy ne hangoklevéllel tértek volna laza a túrás gyerekek. Tizenhárom évvel ezelőtt Fekete László tanár került a kórus élére, aki elődeihez hasonó lelkesedéssel fogott munkához, s vezetésével továbbra is skerrel szerepelt az énekkar. Az általános iskola szaktanermének falait elborítják tzenhárom év alatt összegyűjtött oklevelek, a szekrények telve serlegekkel, emléktárgyakkal, vázákkal. Karácsony előtt találkozóra gyűltek egybe mindazok, akik az elmúlt tizenhárom évben tagjai, szereplői voltak az énekkarnak. A találkozó nem egyszerű visszaemlékezés volt. Háromhónapos előkészületekkel nagyszerű közös hangversenyt produkáltak a régiek és a maiak. Ezekben a hónapokban nem írták be a naplóba a hiányzókat, mégis, minden héten két alkalommal kemény próbával töltötték az estét a kórus tagjai. A régiek közül családanyák, munkások, mérnök, gimnazista vállalta a fellépést. Két-három nappal a műsor előtt elkelt minden jegy, pedig az óvatos szervezők eleve, két előadást terveztek, hogy minden érdeklődő láthassa a bemutatót. Lelkes közönség Amikor Zsolcai Erika, a főbemondó megjelent a színpadon, már az állóhelyek is foglaltak voltak mindkét előadáson. Aztán felgördült a függöny és kétszáz lelkes torokból csendült fel Schubert: Oh, drága muzsika című darabjának prológja. A zongoránál, csakúgy mint 13 éven át majdnem minden előadáson, Duffek Mihály ült, aki jelenleg a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, s már nagyon sok sikeres koncerttel Nemrég Gödöllőn dicsekedhet, csodálhatták meg önálló zenei estjén. Schubert melódiáit népdalcsokor követte, amelyben közreműködött a túrás művelődési ház hangszeres csoportja, Patakit Tibor művésztanár festette. A vasárnapi bemutató után a kórus veterán tagjai, mintegy százötvenen az általános iskolában találkoztak, ahol baráti énekszó, diszkóműsor mellett elevenítették fel a régi élményeket. Írta és fényképezte: Takács Pál Szaszkó József, a népművészet mestere vezetésével. Majd egymást követték a szebbnél szebb kórusművek. Mikor felcsendült a befejező mű, szűnni nem akaró vastaps köszöntötte az énekkart. A műsor első részében a kisdobosok kamarakórusa is fellépett, gyermekjátékokból mutattak be egy csokorra valót a lelkes közönségnek, majd az úttörők következtek. Remek díszletek Az est második felében népszerű színpadi művek, jelmezes, díszletes részleteit mutatta be a vegyes kar és az úttörőkórus. Ki kell emelni az úttörők csoportját, amely a János vitéz című daljáték fináléját adta elő. Sára Katitól, a másik bemondótól azt is megtudhattuk, hogy a remek díszleteket Erzsike, Iluska, huszár Noémi Orosz tánc a Szibériai rapszódiából Álmok valóra váltója A szűkebb haza fészekmelege Több mint húsz éve annak, hogy egy nyári délutánon rövidnadrágos, hátizsákos fiatalemberrel találkoztam Aszód főutcáján. Az ismeretlent Kovács László, Kossuthdíjas népművelő, az aszódi járás akkori népművelési felügyelője mutatta be: Asztalos István, gyakorló tanár, aki azonkívül, hogy ízig-vérig pedagógus, minden szabad percét a régészetnek szenteli. Ha egyszer Aszódnak múzeuma lesz, annak Asztalos István lesz az igazgatója, mondta bizakodva Kovács László. Tervezés ideje Most, sok-sok évvel az első találkozás után, az aszódi múzeumban idéztük fel a régi napokat, annak igazgatójával, Asztalos Istvánnal. — Igen, Kovács Lászlónak két nagy álma volt — emlékezik az igazgató —, megszervezni a Galga menti nagy népi együttest és létrehozni a táj történetét, népművészetét bemutató múzeumot. Engem főként vonzott, az utóbbi érdekelt és A fiatalokra jellemző buzgalommal, lelkesedéssel reméltem a gyors sikert. Ráadásul Dienes András, a híres Petőfi-kutató akkoriban publikálta a nyomában című írásait. Petőfi A tudós Aszódon is többször járt, s amit itt látott, azt megismertette az egész országgal. A cikkek nagy hatással voltak a helyi patriótákra, s egyre többen mondogatták: tenni kellene valamit. A tervezgetés időszakára sokan emlékeznek Aszódon s a járásban. Merész gondolatokra volt itt szükség, Petőfi egykori iskolája, hiszen ahová a múzeumot tervezték, ugyancsak elhanyagolt volt. Az épületben szükséglakásokat alakítottak ki , vagy hét-nyolc család élt bennük. Szemétdombok takarták el a régi alma mater környékét, a falakról omladozott a vakolat, tyúkok kapargáltak a kerítetlen udvaron, malacok túrták a földet a ház körül. — A kitartó, szívós munka, a különböző szervek segítőkészsége, a járás támogatása végül lehetővé tette, hogy a régi gimnázium épületében megnyissuk a tájmúzeumot — idézi Asztalos István húsz évvel ezelőtti eseményenket. — 1958. május 11-én Krajcs Sándor, az akkori járási tanács elnöke nyitotta meg az intézmény első kiállítását, amely 150—160 néprajzi tárgyból állt. Akkor született meg az első, Petőfit bemutató tárlat is, ezt Kardos Győző, a régészeti anyagokat pedig én rendeztem. Ekkor lettem a tájmúzeum társadalmi munkás vezetője. Katalógusszekrény Ettől fogva aztán még több helyen felbukkant a rövidnadrágos, hátizsákos férfi, kerékpárjával állandóan az aszódi és a járásbeli határban barangolt. Segítségül hívott mindenkit, aki a tegnapot és a mát meg akarta őrizni a holnapnak. A gyűjtemény gyors gyarapodását, a tájmúzeum bővülését látva a Művelődésügyi Minisztérium 1961-ben múzeumnak nyilvánította az intézményt, s ezzel elismerte a közművelődési munkánkat is. 1967-ben pedig valóra vált a régi terv is: Petőfi volt iskolája teljes egészében múzeum lett, jelenleg már 140 négyzetméter kiállítási és 160 négyzetméter alapterületű raktárral és irodahelyiséggel rendelkezik. A múzeum szakmai irányítása alá tartozik a dányi, a galgamácsai és vérségi falumúzeum, valamint a a szadai Székely Bertalan emlékmúzeum. . Asztalos István örökmozgó típus, állandóan új tervek, elképzelések foglalkoztatják. Az elmúlt húsz év alatt mit sem csappant lelkesedése. S bár azóta gyakran találkoztunk, adminisztrálni sosem láttam. Most mégis olyan katalógusszekrényt mutat, hogy elcsodálkozom: — Az anyaggal csak úgy lehet gazdálkodni, a hatalmas készlet csak akkor él, ha jól ismerjük. Ehhez rendszerezni kell. Régészeti ngünk 9800 darabja gyűjteméközött másként hogyan igazodhatnánk el? Néprajzi anyagunkat is mintegy ezer cédula tartalmazza. Ezt az aprómunkát is meg kell csinálni, ha nem tudok kimenni a testületre, akkor ezzel foglalatoskodom. Az igazgató igazán élményadó elfoglaltsága persze a kutatás: — Büszke vagyok arra, hogy Aszódon tárták fel Közép- Európa egyik legnagyobb újkőkori települését és temetőjét. Aszódon kívül a Bagón, Hévízgyörkön és Versegen folytatott ásatások is gyarapítják múzeumunk régészeti gyűjteményét, amelynek leghíresebb darabjait az egész ország ismeri. De néprajzi gyűjteményünk is nagyon gazdag. Megtalálhatjuk itt a színpompás viseleteket, a népi gazdálkodás eszközeit, a gyerekjátékokat, s vidékünk népművészeinek alkotásait is. Nem áll meg A felsoroltakon kívül feltétlenül említést érdemel a történeti gyűjtemény is, amelyben a gimnázium és Petőfiemlékei mellett a Galga-völgy munkás- és szegényparaszti mozgalmainak történetéről is gazdag anyag található. Különösen sokat tudunk az 1918 —19-es eseményekről. A közművelődési munkát sem hanyagolják el a múzeumban, kiállításaik népszerűek, a múzeumot évente 18—20 ezer látogató keresi fel. A szocialista brigádokkal kötött szerződések, a kihelyezett kiállítások is erősítik a múzeum és közönség kapcsolatát. Ezt szolagálják a publikációk is: az 1961-től megjelenő Múzeumi füzetek című kiadványsorozatból már tizenegy kötet jutott el az olvasókhoz. Asztalos István még innen van az ötvenen. Életéről, munkásságáról azonban most összegzést tud adni,már — Aki magában él, az a halálnak él — mondja. — Én Budapesten születtem, onnan kerültem Aszódra. Két évig voltam Bagón, mintegy tíz évig Aszódon iskolaigazgató. 1975-től vagyok a múzeum főfoglalkozású igazgatója. Aszódot vallom szülőföldemnek, és azt hiszem, ez így van rendjén. Hiszen az nem törvényszerű, hogy az ember a születés helyéhez kötődjön emlékeivel, érzelmeivel. Sokkal inkább az életút, az eszmélés, a felemelkedés, a munka, a szerelem állomásai jelentik a széttéphetetlen kapcsot, vagy éppen a végállomást. Nekem Aszód ilyen a végállomás, itt találtam meg szülőföld, a lakóhely, munkahely, a szűkebb haza a társadalmi közegének fészekmelegét. Fercsik Mihály