Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

4 város legújabb bölcsődéje Széles körű társadalmi összefogássa­l készült el a város legújabb bölcsődéje a Lövész utcá­ban. A korszerű épületbe­n hatvan gyermeket helyeztek el. A képen a nagycsoportosok leve­gődnek a délelőtti napsütésben. Apáti-Tóth Sándor felvétele „Sebesült voltam, nem jött ólom a szememre" Fegyverben a Tisza-hídnál Vöröskatonák emlékeznek A TANÁCSKÖZTÁRSA­SÁG IDEJÉN a magyar vö­röshadsereg vezérkara harcok közepette felállította a Cegléden, az I. hadtestpa­rancsnokságot. Ezzel a had­testtel szándékozott áttörni a Tiszán, majd ha befejeződnek a győzedelmes felvidéki har­cok. Addig ez a hadtest véd­te egész hosszában a folyó jobb partját, hadműveletekbe nem kezdett. A cél az volt, hogy elterelje a figyelmet az északi fronton támadó ezre­­deink akcióiról. A vörös szá­zadok beásták magukat a Ti­sza töltésén, figyelték és le­kötötték az agressziós csapa­tokat. A csongrádi vashidat mind a mieink, mind az ellenség meg­tartotta épségben,­­ugyanazon szándékkal: ők is ezen akar­tak átvonulni a front meg­indulásakor. A közel három hónapos lövészárok-nyugal­­mat leginkább a mi harcosa­ink bontottál­ meg csekély erőkkel való áttöréseikkel. Május­ harmadikára így emlé­kezik Nyújtó Ferenc, volt vö­rös századparancsnok: „Hajnalban egy mozdony két-három teherkocsit tolt át maga előtt a vasúti hídon, az ellenség oldalára. dült egy mellvédes Elöl gör­platóko­csi, mögötte ágyús és géppus­kás vagonok. A megálltak és tüzet túlparton az ellenségre. Addig nyitottak amíg ki nem fogytak a lőttek, lő­szerből, majd nyugodtan vis­­­­­szavonultak. A vállalkozást Drocsák Antal népbiztos ve­zette, hozzánk képest idős, öt­­ven-ötvennyolc éves, halk sza­vú, bátor ember. Jóval később, Mindszentnél nyolc-tíz csónakkal, csóna­konként tíz-tizenkét vörös­­katonát szállítottunk át az el­lenség vonalai elé. Ez a ro­hamosztag több géppuskát vitt magával, tüzükkel tisz­tította meg az utat. Többször is fordultunk újabb csopor­tokkal. Elfoglalták Mindszentet, Szentest és Hódmezővásár­helyt. Erre a térségre az el­lenség hat ezredet vetett be, vissza kellett vonulni. Mind­szenten egy parasztházba hú­zódtunk. Hatan voltunk ceglé­diek. Sebesült voltam, még a parton csapódott belém há­rom gránátszilánk, nem jött álom a szememre. Éjfél tájt idegen hangok szűrődtek­ be az ablakon, az intervenciósok vonultak az utcán, a sötétben kiáltoztak, szuronyaik, kula­csaik csörögtek, ahogy egy­máshoz verődtek. Fölkeltettem bajtársaimat és kerítéseken, mellékutcákon át siettünk a Tiszához. A fo­­­lyónál komp állt és mi ellen­séges tűzben keltünk át a túl­­­só partra. Fedezetül a mind­szenti gáton m­aradt hat vörös­katona, két géppuskával. Mi­kor elfogyott a hevederekből a töltény, belevetették magu­kat a folyóba. Mi már a Tisza közepén jártunk, ők­ igyekeztek utánunk. Az úszva ag­­resszorok lőtték őket, ott me­rültek el a szemünk ’láttára, géppuskástól, érettünk áldoz­va életüket.” szíjjártó fal EMLÉKEZIK vissza erre így nagy vállalkozásra: „A szent­e­tesi Kurca-parton beástuk magunkat. A rajok közt igen nagy, mintegy kétszáz lé­pés hézag volt, nem valami biztonságos, de sokat nem gondolkodtunk rajta, bíztunk magunkban. Egy hete, tíz napja voltunk már a lövész­árokban, szemben az ellenség állásaival. Nem tudom, hogy mi okból, kinek a hibájából volt, hogy lőszer utánpótlást nem kap­tunk. Azt a kevés töltényt­, amit magunkkal hoztunk, el­lőttük, azután már az ellenség­től elszedett vagy elhányt patronokat rakosgattuk egyen­ként a puskába, azokkal lő­­döztünk régi gazdáikra. De nem hiszem, hogy sok kárt tettünk bennük, mert a golyó kisebb volt a mienkn­él, elsü­töttük, de célozni nem lehetett, hiszen lötyögött a puskacső­ben. A Karcánál egyre fogytunk, sokan elestek, megsebesültek. Az ellenséges állások közel voltak, töltény nélkül, rövid géppuskatűz támogatással szu­­ronyosan rohamoztuk őket. Emlékszem, egy másik század parancsnoka, nevét már nem tudom, egy szál pisztollyal járt előttünk. Sajnos, annyiszor vissza kellett mind­vo­nulnunk, pedig már csak lépé­sek választottak el­­ az agres­­­sziósok átkaitól.” Ecser József, volt zászlóalj­­­ parancsnok: „A hídfőben a pa­rancsnokokat fölcserélték is­kolát végzett főtisztekkel, tő­lem a zászlóaljat Nádai Béla százados vette át, Nyújtó Fe­renc századát Szathmáry had­nagy. Nyújtó egy műszaki ala­kulathoz került, én a hadbíró­sághoz. A hadbíróságon dolog nem volt, puskát fogtam és önként vettem részt egy-egy vállalkozáson. Egy akción át­lőtték a combomat,­ sebesül­ten jöttem haza Nyújtó Fe­renccel a hadikórházba.”­­ A nagyantant fenyegetésére tanácskormány delte csapatainkat a visszaren­delvi­dékről, Stromfeld lemon­dott, megkezdődött az általá­nos visszavonulás. Kádks Gyula így folytatja visszaemlékezéseit: „Július 15—20-a tájban vonattal Gát­érig utaztunk, onnan gyalog­menetben Csongrádra. Ott egy éjszakát töltöttünk, másnap tovább gyalogoltunk a szentesi hídfőre. Állást foglaltunk. De akkorra már megindult az ellenség előnyomulása. ‘Egy járőrrel mentem Szentes alá, a város hét kilométerre volt tőlünk. Közben betértünk egy tanyába, ott géppuskások pi­hentek. Arra lettünk figyelmesek, hogy Szentes felől jönnek vissza a lovasok és a tüzérek. Minket előre vittek. Akkor sebesült meg Dobos Pista a lábán." Otthagytuk, fogságba került, kórházba vitték. Nap­lementre visszajöttünk a híd­­­főbe. Az ellenség tüzérséggel lőtte­ a hidat. Esett az eső, mi behúzódtunk egy közeli­ tanyá­ba. Másnap, talán július 29-én, visszavonultunk Félegyházára. A dohánygyárban szállásoltak el. MÁSNAP BEVAGONÍ­­ROZTAK, hoztak . Abonyba. Innen egy puskás szakasszal kirendeltek Tetétlenre, tábori őrsöt alakítottunk, de készültünk el vele, jött alig az ellenség nagy erőkkel, erre meghátráltunk. Mire Abony­ba visszatértünk, az állomás előtti kastélyban már ott volt a sok antant tiszt: francia, angol és más nemzetbeli.” Hídvégi Lajos gra tus é~2-| IHiiiÉli A CEGLÉDI JÁDÁS ÉS CEGL?? XXIII. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1919. MÁRCIUS 14., SZERDA Megvalósítható célok Magasab­­ színvonalú pártmunka A beszámoló taggyűlések tapasztalatai Városszerte befejeződtek az összevont és az alapszervezeti beszámoló párttaggyűlések. A mozgalmi élet e fontos fóru­mainak tapasztalatairól, ered­ményeiről Balog György, az M­­SZMP városi bizottságának titkára adott tájékoztatást. ■ Az összevont és az alap­szervezeti taggyűlések három fő témakört érintettek. Érté­kelték az 1978-as helyi gazda­ságpolitikai cselekvési prog­ram végrehajtását és megszab­ták az idei esztendő feladatait. Számot adtak az ideológiai munkáról és a közművelő­désben elért eredményekről, továbbá a párt belső életének alakulásáról. Lakóhelyünkön hat munka­helyen volt összevont taggyű­lés. A pártvezetőségek terüle­­­tén a pár­tcsoportok önértéke­lései tartalmilag jól­ előkészí­tették az 1978-ban végzett munkáról szóló beszámolót. A­ tagság egyéni munkavégzésé­nek elbírálásán túl az egyes csoportok összegezték terüle­tük gazdasági és politikai te­vékenységének tapasztalatait, továbbítva észrevételeiket az alapszervezeti pártvezetősé­gekhez. . A tavalyi cselekvési progra­mokat színvonalasan és okfel­táró módon értékelték a párt­­vezetőségek. Ezzel alapot teremtettek az kedvező újabb tennivalók meghatározásá­­hoz. A beszámolókban az ed­diginél nagyobb hangsúlyt ka­pott a még kihasználatlan le­hetőségek igénybevétele, a jobb szervezés, a takaréko­sabb, hatékonyabb gazdálko­dást lehetővé tevő javaslatok megfogalmazása. A kidolgozott és az elfoga­dott programok konkrétak, de nem túl részletezettek. A ten­nivalók meghatározása mel­lett megfogalmazták azok ismertetésének módját, és el­lenőrzésének formáját is. Az összevont taggyűléseken­­ a pártdemokrácia érvényesülése is kifejezésre jutott. A tagság­a élt jogaival, s tovább javult pártvezetőségek minősítő szerepe, ami a­ tartalmi elő­készítésben és a vitában egya­ránt megmutatkozott. Az ideológiai és közmű­velődési feladatoknak pél­damutatóan tett eleget a Május 1. Ruhagyár, a KÖZGÉP, az egészség­­ügyi pártvezetőség és — egyes témakörökben — a MÁV pártvezetősége. A párt életének belső fejlő­dését lényegretörően, megfe­lelő példákkal alátámasztva mutatták be a vezetőségek, önkritikusan szólva az ered­ményekről és a feladatokról. Az alapszervezeti beszámoló taggyűléseket mindenütt — ahol pártcsoport működik­­— szervezeti és társadalmi elő­­készítés előzte meg. Ez a mun­ka jelentősen hozzájárult az előterjesztések igényesség­hez, színvonalasságához, s ah­hoz, hogy a beszámolók fog­lalkozzanak a tagságot az év folyamán érdeklő kérdések­kel. A taggyűlési értékelések többsége okfeltáróan és cse­lekvésre ösztönzően adott szá­mot az alapszervezet mun­kájáról. Az 1978. évi cselekvési prog­ramokban foglaltakat vala­mennyi alapszervezetben vég­rehajtották. Általános, ked­vező tapasztalat­, hogy — a cselekvési programok alapján — kialakultak a pártalapszer­­vezetek gazdasági munkát el­lenőrző, irányító és segítő te­vékenységi formái, módszerei, és eredményesen támogatják a pártmunka eszközeivel az esztendő fontos feladatainak végrehajtását. A beszámolókban és a vi­tában hangot kapott az üte­mes termelés feltételeinek biz­tosítása, amely alapvető a ha­tékonyság és a minőség javí­tásában. Kiemelt feladatnak tekin­tik a készletgazdálkodás javítását, a többi közt a KÖZGÉP-ben, az EVIG- ben és a MEZŐGÉP-nél. A párt belső életében érez­hető az 1976. évi tagkönyvcse­­rék és elbeszélgetések kedve­ző hatása. Ez nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy az el­múlt időszakban tovább szi­lárdult a szervezeti élet és a fegyelem. Különösen színvonalas be­számolók hangzottak el a KÖZGÉP II-es, és IV-es, a Május 1. Ruhagyár I-es és II.-es, a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat, a Nagy­kőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében, az ÉVIG III-as és a DÉMÁSZ-kiren­­deltség alapszervezeteinél. A beszámolókat tartalmas viták követték. A hozzászó­lók felelősséggel beszéltek a cselekvési programok vég­rehajtása során szerzett ta­pasztalatokról,­­ és hat tettek az idei javaslat a­feladatok meghatározásához. A vitában •helyet kapott a KISZ tevé­kenységének fejlesztése és a pártépítő munka. Az idei esztendőnek a tag­gyűlések által meghatáro­zott gazdaságpolitikai ten­nivalói reálisak és végre­hajthatók.­­ A­z általában­ kedvező kép mellett a módszereket tekint­ve kétféle jelentős eltérés észlelhető. Előfordul, hogy némely­­ feladatok meghatáro­zása elnagyolt, illetve észlel­hető­ túlrészletezés is. A fej­lődés, az előrelépés záloga, hogy a cselekvési progra­mot, a gazdasági intézkedések melllett a politikai agitáció területeit is kijelölik, egyaránt utalva a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és a KISZ-szervezetek feladataira. Az 1978. évi munkáról be­számoló taggyűlések, s az általuk megfogalmazott fel­adatok a korábbinál­­ színvo­nalasabb tevékenységéről, ma­gasabb szinten adtak számot. A pártszervezetek jól jelölték meg az 1979. évi célokat, a pártélet minden területén megfelelő programot adva azok megvalósításához. Kőhalmi Dezső Dalolva juráinak A Ceglédi Vasutas Szakszer­vezeti Vegyeskar március 18- án, vasárnap tartja — fenn­állása hatvanadik évfordulóját ünneplő — jubileumi megem­lékezését. Délelőtt tíz órakor az ének­karok, amelyeket erre az alka­lomra meghívtak a ceglédiek, a Rákóczi úton felvonulnak a Szabadság térre, ahol fél li­kőr a Kossuth-szobor előtt hangzik el a megemlékezés a Tanácsköztársaság kikiáltásá­­­­­ról és a Vasutas Énekkar meg­alakulásáról. Az ünnepség az emlékművek megkoszorúzásá­val és az Internacionálé el­­é éneklésével ér véget. Délután három órakor a Kossuth Művelődési Központ emeleti nagytermében hang­versenyt rendeznek, amelyen fellép a ceglédi vegyeskar, a nagykőrösi férfikar, a Ceglédi Pedagógus Énekkar, a Bem József Szakmunkásképző Inté­zet énekkara, a Dunakeszi Jár­műjavító Férfikara és a Kas­sai Lyra Vegyeskar. Makramét csomóznak Kézimunka­tanfolyam Március 15-én, csütörtökön 16 órakor a ceglédi Kossuth Művelődési Központ igazga­tósága makramé kézimunka tanfolyamot indít. Várják a jelentkezőket. Pénteken a bajnok ellen Válogatottak Cegléden Egypercnyi megállás sincs az asztalitenisz NB I.­ tava­szi idényében. A vasárnapi ki­tűnő rajt (18:7 a Bp. Postás ellen), s a szerdai szegedi vendégszereplés után, pénteken délután öt órakor már har­madik találkozóját vívja a Ceglédi VSE férfigyüttese. Ekkor a Vasutas Teleki utcai kultúrházában a tavalyi baj­­nokot, a BVSC együttesét lát­ják vendégül, a válogatott Gergellyel és Takács II-vel. A ceglédiek győzelmi esély nél­kül állnak asztalhoz, de re­mélhetőleg küzdelemre készte­tik a vendégeket. A ceglédiek játékának megfelelő értékmé­rője lehet ez az összecsapás, rámutathat arra, hogy a már­cius 28-i VVK mérkőzésig miben kell még javulniuk. A DVSE—BVSC vasutasrangadó igazi sportélményt ígér a szur­kolónak. U. L. AMS@A tósak­ _ Tavaszi ingvásár -EGYSZÍNŰ ÉS MINTÁS, DIVATOS FÉRFIINGEK 120 Ft-OS REKLÁMÁRON KAPHATÓK ■S> A a mi ALBLERTIRSAI DI­VATÁRU BOLTJÁBAN: Albertirsa, Pesti út 42.

Next