Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLED 'VAROT'pj’sZSB? XXIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1980. JANUÁR 16., SZERDA Panaszmentes ügyintézés Erősödött a táppénzes fegyelem Leleplezik a csalókat „Menj, fiam, keresd meg a nyugdíjamat!” — őszülő hajú mesterünk nógatott imigyen munkára bennünket — annak idején, a szedőteremben. Fiatal segédek voltunk, aligha képzelhető el, hogy a kezdőfizetésünkből levont SZTK-járulékokból kikereke­dett volna főnökünk négy és fél ezer forintos nyugdíja Hogy is van ez? Nyugdíjak, segélyek A meglehetősen hosszú ne­vű intézmény: a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgatósá­ga Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóságának ceglédi kirendeltsé­ge foglalkozik városunkban az úgynevezett SZTK-ügyekkel. A kirendeltséghez tartozó 463 munkáltató és a 46 600 bizto­sított tavaly összesen 392 mil­lió forint járulékot fizetett be az államkasszába. Ez az összeg — bármily hi­hetetlen is —, nem fedezi a biztosítottak részére a kifize­téseket! Ezért jelentős állami szubvenciót folyósítanak min­den esztendőben a városbeli, a járási, a nagykőrösi és a nagy­­kátai járásbeli hét község ki­­fizetőhelyeire — a kirendelt­ség tulajdonképpeni vonzás­­körzetébe. (Ezt a pénzbeli ki­egészítést természetesen az or­szág összes kifizetőhelye meg­kapja.) Ami a nyugállományba ke­rülőket illeti: a nyugdíjas búcsúztatótól számított har­­­minc napon belül már min­den érintettnél csenget a pén­zespostás a forintokkal, a nyugtával. A zökkenőmentes ügyintézés egyik „titka”: a ceglédi kirendeltség nyolc nagyvállalattal kötött együtt­működési szerződést. Ennek lényege: a vállalatok — köz­tük például a KÖZGÉP 2-es gyáregysége, a Cegléd és Kör­nyéke élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat s a Nagykőrö­si Konzervgyár — kötelezték magukat, hogy nyugdíjelőké­szítő albizottságaik előkészítik a nyugdíj folyósításához szük­séges okmányokat. A kiren­deltség pedig, miután az ös­­szegyűjtött anyag hiánytalan­­ságáról megbizonyosodott , vállalja a harminc napon be­lüli nyugdíjkifizetést. (Mon­dani se kell, hogy a gyors és pontos ügyintézés mennyire jólesik a „friss nyugdíjasok­nak”.) Hasonlóan gyors az intéz­kedés az úgynevezett azonnali segélyek kifizetésénél. (Ide tartoznak többek közt a­z­ anyasági, a temetkezési segé­lyek, valamint az útiköltség­­térítések is.) Tavaly a ceglédi kirendeltség az igénybejelen­téstől számítva átlagban 4,. nap alatt minden kifizetési kötelezettségét, teljesítette. Ez a szám jóval a Társadalom­biztosítási Főigazgatóság által megállapított ötnapos határ­időn belül van, s országos vi­szonylatban is jó eredmény. A várakozási idő a kifizetőhe­lyek kisablakainál sem több tíz percnél. Nem is érkezett 1979-ben egyetlenegy panasz sem a kifizetésekkel kapcsola­tosan. Betegek és álbetegek Államunk viszont joggal panaszkodhatna a társadalom­­biztosítási juttatásokkal vis­­­szaélőkre, magyarán a táp­pénzcsalókra. Ilyen­ amolyan okokra hivatkozva, s rengeteg csalafintasággal variálva, a ceglédi rendelőintézetben a korábbi években sokan „írat­ták ki” magukat, s vették fel később — eléggé el nem ítél­­hetően — a táppénzt. Tavaly, 1978-hoz ra érezhetően javult viszonyít­a táp­pénzfegyelem: 8,5 százalékkal csökkent a táppénzes napok száma. Ennek egyik oka az, hogy­­ a ceglédi­­ „esztékába” sikerült minden felülvizsgálati napra szakorvosokat beállíta­ni, akik könyörtelenül mun­kaképesnek nyilvánítanak minden svindlizni próbálót Vagyis: megszűnt az automa­tikus „stemplizés”, a betegál­lományok kritikátlan meg­hosszabbítása. Természetesen van még ten­ni- és javítani való e téren is. Tavaly októbertől december végéig 254 alkalommal ellen­őrizte a táppénzeseket a ki­­rendeltség főfoglalkozású be­teglátogatója: az esetek 26 százalékában senkit sem ta­lált otthon. (!) Hasonlóan le­sújtó eredménnyel járt a ki­­rendeltség KISZ-tagjainak társadalmi munkában végzett látogatásai: a betegek egy­­harmada volt — sajnos, nem bizonyíthatóan — álbeteg. Sztereotip mentegetőzéseiket: „Kenyérért mentem”; „Gyógy­szertárba mentem”; vagy „Al­tatót vettem be, nem hallot­tam a csengetést” — az ese­tek többségében kénytelenek elfogadni. (Főként akkor, ha igazolást is hoznak a patikus­tól.­ Nagyobb szigorral A ceglédi társadalombiztosí­tási kirendeltség szorgalmaz­za a függetlenített vállalati beteglátogatók foglalkoztatá­sát is. A Dél-Pest megyei Sü­tőipari Vállalat ellenőre ta­valy 1322 helyen tette tiszte­letét és százötven észrevétele volt. Következmény: 42 „be­tegtől” (táppénzcsalótól) ös­­­szesen 44 nap táppénzt tiltot­tak le — 3507 forint érték­ben. Bár ez­ az összeg elenyé­szően kicsinynek tűnhet a fentebb említett százmilliók­hoz képest — mégis, minden vállalatnak érdeke, hogy ha­sonló, vagy még nagyobb szi­gorral lépjen fel az állam­kasszát is dézsmáló táppénz­csalókkal szemben. Amint Takács András, ceglédi SZTK-kirendeltség ve­­­zetője elmondotta: úgy mint eddig, ez évben is valamennyi ügyviteli egységük elsősorban a jó minőségű, gyors és pon­tos munkát tartja legfonto­sabb feladatának. A határidő­ket pedig, ha lehet , még lejjebb szorítják. A cél érde­kében folyamatosan képezik tovább a dolgozóikat az alap-, közép- és felsőfokú tanfolya­mokon, hogy minél észrevét­lenebből, tehát lehetőleg pa­naszmentesen­­ és közmeg­elégedésre dolgozhassanak. Vörös István Veszélyes fenyegetés­kor folyt a baromfiudvaron Nem érte meglepetés a fia­tal Zsíros Jánosnét, amikor férje, a CAT rakodómunkása egy október eleji estén itta­san tért haza. Az italozás és emiatt a perpatvar szinte a mindennapi családi gondokhoz tartozott. Zsíros Jánosnak borgőztől nagy a hangja, szin­­­te kivetkőzik mivoltából, ret­tegésben tartja a ház népét. Az asszony, hogy a családi bé­két védje, sok mindent meg­próbált már, de egyszer-más­­szor kicsordul a türelem po­hara. Most másodízben rendőri segítséget, hogy kéri ön­magát és gyermekét, védje, férjét jobb belátásra bírja. Azon az októberi napon, amikor hazatért, látta rögtön a férjén, hogy többet ivott a kelleténél. Gyorsan enni adott neki, gondolta, mialatt eszik, csend­ben lesz. De a férfi az asztalnál vitába szállt a fele­ségével és fülön ragadta. ■ Amikor az asszony a közelé­ből elszabadult végre, akkor mérgében hozzávágta a kon­y­­haszéket. Az elkeseredett nő kisietett a lakásból, a háznál levő borosbordót a baromfi­udvarra gurította és kiengedte belőle az italt, hogy a férj ne ihasson többet. Az embernek több sem kellett tombolt, dü­höngött, megfenyegette felesé­gét, hogy meg is öli. Zsírosné jobbnak látta, ha rendőri se­gítséget­­ kér. A férj még a ki­érkezett rendőrök előtt is ki­jelentette szándékát, a tárgya­láson tettét nem bánta meg, sőt, jogosnak értékelte, hiszen „borától” megfosztották. A veszélyes fenyegetésért 30 napi elzárásra ítélték az iszá­kos embert. Kabaré A színpadon: Hofi Géza A szilveszteri műsorból sze­mélyét sokan hiányolták, most „házhoz jön”. Hofi Géza ka­baréműsorát láthatják, hall­hatják a ceglédiek január 22- én, kedden a Kossuth Műve­lődési Központban. A művép három előadást tart, délután háromnegyed négy, hat és este nyolc órai kezdettel. Életbe lépett rendelet A városi tanács módosítot­ta, illetve kiegészítette több érvényben levő rendeletét, amelyek a fásított és parko­sított zöldterületek használa­tával és védelmével kapcso­latosak, padokkal, helypénz­­szedéssel és számos közérdekű tudnivalóval foglalkoznak. Az 1/1979/XII. 17. számú tanács­rendeletet, amely most, január 15-én lépett életbe, meg lehet tekinteni a tanácsháza hiva­tali hirdetőtábláján. Mestervizsga­­eőkészítő Mestervizsgára előkészítő tanfolyamot szervez a KIOSZ ceglédi körzeti csoportja. Kő­műves és ács szakma kivéte­lével minden más foglalkozá­si ágban lehet jelentkezni csoport Bercsényi utca 4—8. a számú székházában, január 26-án, szombaton, déli óráig. Az érdeklődők hét köz­t2­ben felvilágosítást is ott kap­hatnak. Zöld csekken megy a pénz Cegléden 750 család átuta­lási betétszámláját kezeli az OTP. Ezek tulajdonosai egy összegben fizethetik be a köz­művek számláit, a televízió dí­ját, az újságokat, a lakbért,, törleszthetik a felvett hitele­ket. Az erre szánt összeget minden hónap első napjaiban postára adják. Az OTP januárban zöld színű csekket rendszeresített, amelyet a posta külön kezel ezentúl és gyorsabban továb­bít. Tavaszikabát lesz belőle -V. é. \ •;­V * A NÍVÓ Ruházati Szövetkezet szabászatát nemrég felújították. A képen: női és bakfis tavaszikabátok szabványait készítik a TRITEX Nagykereskedelmi Vállalat számára a Zrínyi Ilona szocialista brigád tagjai. A minta nyomán nyolcszáz kabátra­­valót „nyesnek” a szövetből. Apáti-Tóth­ Sándor felvétele Tervezgetők, kertészkedők Primor a fóliasátrakból Ezeken a zimankós, havas téli estéken járásszerte sok háznál tervezgetnek, számol­gatnak, tavaszra készülődnek. A fóliás zöldségtermesztés el­terjedőben­­ alkalmazzák tá­gas portákon, épp úgy,­ mint kiskertekben hétvégi telke­ken. A gazdák legtöbbje saját tapasztalatából tudja, hogy érdemes erre időt, energiát áldozni.­ Az áfész segíti a kis­­kerteseket, támogatja őket Cegléden , a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet is. Legkönnyebben azok bol­dogulnak, akik szakcsoportba tömörültek, termésükre szer­ződést kötöttek Az áfész a fóliák,, a tartós­­bordák és­ a magvak beszer­zésében, a primőr értékesíté­sében nyújt segítséget. A ter­melőszövetkezet gazdaboltja árukészletét kínálja. Bizonyá­ra mindenki megtalálja a­ szá­mítását, fáradozása jutalmát. Január 30-ig Pótszámlálás várják a jelentkezőket Szinte minden háznál meg­fordultak már — esetenként több ízben is — a népszámlá­lók, hogy­­ a szükséges adato­kat összeírják hivatalos listá­jukra.­ Vannak néhányan, akiknek adatai még hiányoz­nak. Azok a ceglédiek, akiket még nem írtak össze, a váro­si tanács titkárságán jelent­kezzenek. Hozzák magukkal személyazonossági igazolvá­nyukat is. A jelentkezési ha­táridő január 30. Pásztorok tanúvallomásai Cseke a régészek ásóját várja Hat­százéves határjel az Árpád-kori templomban A HAJDANI ERŐSZAKOS FÖLDFOGLALÁSOK, határ­­viUanításo­k bírái bizonyító erőt tulajdonítottak a határ­jeleknek. Az igazságát kereső falu öreg pásztorokat vonulta­tott föl, eskü alatt vallani ezek valódiságát. Ám a hánya­tott kis halmok és ásott árkok idővel megsemmisültek. Az egyiket elhordták a szelek, a másikat befújták homokkal, a tanúk elbizonytalanodtak, ide­­oda mutogatták a határhalmok helyeit, és tétován vélekedtek az eltűnt határárkokról. Ilyen­kor a megyei küldöttek, szolga­­bírák és esküdtek, fogadott pár­tatlanságuk ellenére sem ad­tak igazat mindig a sértettek­nek. De ha sírokat és temető­ket kellett megmutatni, akkor földerültek a tanúk, és az el­­mozdíthatatlan határjelekből már igazságos döntés született. Mint ismeretes, a középkori templomok körül cintermek voltak egyházi és királyi pa­rancsra, nehogy valakit is ré­gi pogány szokás szerint szétszórt családi temetőkbe te­­­messenek. A ceglédi évszázadok határ­villongásaiban perdöntő volt az elhagyott Cseke falu temploma és a körülötte levő temető. Ez a temetődomb hat­száz éve, 1368-tól napjainkig elismert határjel Cegléd leg­északibb pontján. Elmozdítha­­tatlan, mert a halottak nem szo­kták elhagyni nyugvóhelyü­ket, ott maradnak, ahová sze­retteik elhantolták őket. A csekei határhalomról számos írott emlék szól. Idézzünk né­hány mondatot a különböző idők jegyzőkönyveiből: 1368. szeptember 10-én a ki­rályné famulusa, György deák jelenlétében László kanonok, az óbudai klarisszáknak ado­mányozott Cegléd pusztábbkor határait meg­járatta. Számos árok, tó és halom megjelölése után „elértünk egy Cheke ne­vű romos kőtemplomhoz, me­lyet a Boldogságos Szűz tisz­teletére emeltek, mely észak felől szomszédos Sewegh (Ső­­reg) nevű birtok földjével”. 1563-ban a tanúk elvezették a megyei küldötteket „egy há­nyatott határra, a Boldogas­­­szony Kápolnája mellé Észak­ra”. A TÖRÖK KIVONULÁSA UTÁN a ceglédiek földeket foglaltak a szomszédoktól. Ér­dekes az ellenük fölsorakozott tanúk közül Stephanus Juhász nyolcvanesztendős pásztor val­lomása 1754-ben: „Kurucz vi­lág előtt is eleget jártam s fo­rogtam a Czeglédi határokon, lévén a város kos pásztora. Tö­röknek Buda megvétele után ci­citer tíz esztendővel, öreg emberekkel a’ Puszták ’s hatá­rok felől beszélgetvén, azt mondották azon öreg emberek, hogy soha sem láttak ollyan kemény embert, mint az Czeg­lédi uraságnak akkori Prae­­fectussa, aki az török háború­nak lecsendesedése után Bu­dáról ki gyövén s ennyihány embereket eszve hivatván, azokkal és némelly Magistrá­­tualis Urakkal egyött az Czeg­lédi határt új hányásokkal és határ jelekkel meg újítván, sok helyen erőszakossan is meg nagyobbitotta, a’ mint a’ többi között félegyházi határoknak is némelly részét.” Kár volt. Egy későbbi határrendezéskor elvesztettük ezeket a foglalá­­­­sokat, sőt lecsíptek egy dara­­­­bot a mi jogos pusztáinkból.­­ Ekkor került el egy másik igaz határjelünk, a Szent Demeter templom romja, kétszáz mé­terre, a félegyházi részre. 1701. JÚNIUS 23-ÁN Sőtér Tamás szolglabíró és Laczko­­vics László esküdt jelenítik az alispánnak: „Vezettek bennün­ket egy hányott határra Bol­dogasszony Kápolnája mellé, az említett Templom ott ugyanaz, és most Berencsek­­nek híják.” Stephani Balogh nyolcvan esztendős abonyi pásztor: „nyilván tudom, az felül em­lített Berencseket Czeglédi földnek lenni. Midőn fiatal koromban Érsek Ujvárbul ka­­tonáskodtam ez mai földön, öregh katonáktul és ez földön levő Gulyásoktul gyakorta hallván azon Berencsik ne­ve helyet hogy Czeglédi föld lé­gyen. Móricz Jánosnak is, az Gulyásnak azon nevezett Be­­rencsiken szokott állása lenni.” Georgius Vida hatvanöt éves gulyás: „Még atyámnak az attyától is hallottam Szalonta Veszedelemkor, hogy Czegléd Várassának határa az Beren­csik halma alatt légyen és azért is jártam a Czeglédi Marhával úgy mint Czeglédi földön egész azon Berencsik halmáig, senkitől sem hábor­gatván.” Az 1701-es bizottság megál­lapította, hogy „a csekei temp­­­lomtól északra terül el Félegy­háza, Szele és Györgye, alatta, délnek három ceglédi puszta: Karantka, Berencsike és Szent­­demeter lakatlan falu.” Ka­rantka romjait, Boldogasszony kápolnáját és Szent Demeter elomlott templomát a régészek megtalálták, de csak Beren­­csiken áll a határjel, a kápol­na egyre elmosódóbb romja. Esők verték, fagyok repesztet­­ték, legfőképpen a tanyák né­pe hordta el köveit káposzta­­nehezéknek vagy a kemencék alapjainak. Magam is láttam egy szépen faragott egg kö­vet a legközelebbi tanya is­tállójában a jászol előtt be­ásva a nyugtalan, jóvérű pó­ i­­csődör lábainál. Most már nem kapálhat gödröt a gazda bosszúságára, mert patái ke­mény kőbe ütköznek. HAGYOMÁNYTISZTELŐ KORUNK tanárai és a tanít­ványok kirándulhatnának eh­hez a hatszázéves határjelhez, régészeink megáshatnák ezt az Árpád-kori templomot, és va­lamelyik lelkes üzemünk ál­líthatna ide egy emlék­jelet az itt porladó csekeiek emlékére. Cseke faluról csak azt tudjuk, hogy 1241-ben pusztult el, de elmél többet sem. A Cseke személynevet a nyelvészek be­senyőnek vélik, talán a kis falu lakói is besenyők voltak. Lehetséges, mert Cegléd köz­vetlen közelében Krakó, Bis­­nyőegyháza, Kappan, Értem, Korhány, Csemő, Kámán, Ső­­reg, Abony, Ilike, Szele, Káta és Árbuc besenyő faluknak mi­nősülnek egyes kutatók sze­rint. Erről a népről jelentős ismereteink vannak, tudjuk, hogy a honfoglalást követő év­tizedekben a Don és a Kárpá­tok közti veszélyes vidékről tömegesen telepedtek le ha­zánkban. Hídvégi Lajos 4

Next