Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEGLED 'VAROT'pj’sZSB? XXIV. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1980. JANUÁR 16., SZERDA Panaszmentes ügyintézés Erősödött a táppénzes fegyelem Leleplezik a csalókat „Menj, fiam, keresd meg a nyugdíjamat!” — őszülő hajú mesterünk nógatott imigyen munkára bennünket — annak idején, a szedőteremben. Fiatal segédek voltunk, aligha képzelhető el, hogy a kezdőfizetésünkből levont SZTK-járulékokból kikerekedett volna főnökünk négy és fél ezer forintos nyugdíja Hogy is van ez? Nyugdíjak, segélyek A meglehetősen hosszú nevű intézmény: a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságának ceglédi kirendeltsége foglalkozik városunkban az úgynevezett SZTK-ügyekkel. A kirendeltséghez tartozó 463 munkáltató és a 46 600 biztosított tavaly összesen 392 millió forint járulékot fizetett be az államkasszába. Ez az összeg — bármily hihetetlen is —, nem fedezi a biztosítottak részére a kifizetéseket! Ezért jelentős állami szubvenciót folyósítanak minden esztendőben a városbeli, a járási, a nagykőrösi és a nagykátai járásbeli hét község kifizetőhelyeire — a kirendeltség tulajdonképpeni vonzáskörzetébe. (Ezt a pénzbeli kiegészítést természetesen az ország összes kifizetőhelye megkapja.) Ami a nyugállományba kerülőket illeti: a nyugdíjas búcsúztatótól számított harminc napon belül már minden érintettnél csenget a pénzespostás a forintokkal, a nyugtával. A zökkenőmentes ügyintézés egyik „titka”: a ceglédi kirendeltség nyolc nagyvállalattal kötött együttműködési szerződést. Ennek lényege: a vállalatok — köztük például a KÖZGÉP 2-es gyáregysége, a Cegléd és Környéke élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat s a Nagykőrösi Konzervgyár — kötelezték magukat, hogy nyugdíjelőkészítő albizottságaik előkészítik a nyugdíj folyósításához szükséges okmányokat. A kirendeltség pedig, miután az összegyűjtött anyag hiánytalanságáról megbizonyosodott , vállalja a harminc napon belüli nyugdíjkifizetést. (Mondani se kell, hogy a gyors és pontos ügyintézés mennyire jólesik a „friss nyugdíjasoknak”.) Hasonlóan gyors az intézkedés az úgynevezett azonnali segélyek kifizetésénél. (Ide tartoznak többek közt az anyasági, a temetkezési segélyek, valamint az útiköltségtérítések is.) Tavaly a ceglédi kirendeltség az igénybejelentéstől számítva átlagban 4,. nap alatt minden kifizetési kötelezettségét, teljesítette. Ez a szám jóval a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által megállapított ötnapos határidőn belül van, s országos viszonylatban is jó eredmény. A várakozási idő a kifizetőhelyek kisablakainál sem több tíz percnél. Nem is érkezett 1979-ben egyetlenegy panasz sem a kifizetésekkel kapcsolatosan. Betegek és álbetegek Államunk viszont joggal panaszkodhatna a társadalombiztosítási juttatásokkal visszaélőkre, magyarán a táppénzcsalókra. Ilyen amolyan okokra hivatkozva, s rengeteg csalafintasággal variálva, a ceglédi rendelőintézetben a korábbi években sokan „íratták ki” magukat, s vették fel később — eléggé el nem ítélhetően — a táppénzt. Tavaly, 1978-hoz ra érezhetően javult viszonyíta táppénzfegyelem: 8,5 százalékkal csökkent a táppénzes napok száma. Ennek egyik oka az, hogy a ceglédi „esztékába” sikerült minden felülvizsgálati napra szakorvosokat beállítani, akik könyörtelenül munkaképesnek nyilvánítanak minden svindlizni próbálót Vagyis: megszűnt az automatikus „stemplizés”, a betegállományok kritikátlan meghosszabbítása. Természetesen van még tenni- és javítani való e téren is. Tavaly októbertől december végéig 254 alkalommal ellenőrizte a táppénzeseket a kirendeltség főfoglalkozású beteglátogatója: az esetek 26 százalékában senkit sem talált otthon. (!) Hasonlóan lesújtó eredménnyel járt a kirendeltség KISZ-tagjainak társadalmi munkában végzett látogatásai: a betegek egyharmada volt — sajnos, nem bizonyíthatóan — álbeteg. Sztereotip mentegetőzéseiket: „Kenyérért mentem”; „Gyógyszertárba mentem”; vagy „Altatót vettem be, nem hallottam a csengetést” — az esetek többségében kénytelenek elfogadni. (Főként akkor, ha igazolást is hoznak a patikustól. Nagyobb szigorral A ceglédi társadalombiztosítási kirendeltség szorgalmazza a függetlenített vállalati beteglátogatók foglalkoztatását is. A Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat ellenőre tavaly 1322 helyen tette tiszteletét és százötven észrevétele volt. Következmény: 42 „betegtől” (táppénzcsalótól) összesen 44 nap táppénzt tiltottak le — 3507 forint értékben. Bár ez az összeg elenyészően kicsinynek tűnhet a fentebb említett százmilliókhoz képest — mégis, minden vállalatnak érdeke, hogy hasonló, vagy még nagyobb szigorral lépjen fel az államkasszát is dézsmáló táppénzcsalókkal szemben. Amint Takács András, ceglédi SZTK-kirendeltség vezetője elmondotta: úgy mint eddig, ez évben is valamennyi ügyviteli egységük elsősorban a jó minőségű, gyors és pontos munkát tartja legfontosabb feladatának. A határidőket pedig, ha lehet , még lejjebb szorítják. A cél érdekében folyamatosan képezik tovább a dolgozóikat az alap-, közép- és felsőfokú tanfolyamokon, hogy minél észrevétlenebből, tehát lehetőleg panaszmentesen és közmegelégedésre dolgozhassanak. Vörös István Veszélyes fenyegetéskor folyt a baromfiudvaron Nem érte meglepetés a fiatal Zsíros Jánosnét, amikor férje, a CAT rakodómunkása egy október eleji estén ittasan tért haza. Az italozás és emiatt a perpatvar szinte a mindennapi családi gondokhoz tartozott. Zsíros Jánosnak borgőztől nagy a hangja, szinte kivetkőzik mivoltából, rettegésben tartja a ház népét. Az asszony, hogy a családi békét védje, sok mindent megpróbált már, de egyszer-másszor kicsordul a türelem pohara. Most másodízben rendőri segítséget, hogy kéri önmagát és gyermekét, védje, férjét jobb belátásra bírja. Azon az októberi napon, amikor hazatért, látta rögtön a férjén, hogy többet ivott a kelleténél. Gyorsan enni adott neki, gondolta, mialatt eszik, csendben lesz. De a férfi az asztalnál vitába szállt a feleségével és fülön ragadta. ■ Amikor az asszony a közeléből elszabadult végre, akkor mérgében hozzávágta a konyhaszéket. Az elkeseredett nő kisietett a lakásból, a háznál levő borosbordót a baromfiudvarra gurította és kiengedte belőle az italt, hogy a férj ne ihasson többet. Az embernek több sem kellett tombolt, dühöngött, megfenyegette feleségét, hogy meg is öli. Zsírosné jobbnak látta, ha rendőri segítséget kér. A férj még a kiérkezett rendőrök előtt is kijelentette szándékát, a tárgyaláson tettét nem bánta meg, sőt, jogosnak értékelte, hiszen „borától” megfosztották. A veszélyes fenyegetésért 30 napi elzárásra ítélték az iszákos embert. Kabaré A színpadon: Hofi Géza A szilveszteri műsorból személyét sokan hiányolták, most „házhoz jön”. Hofi Géza kabaréműsorát láthatják, hallhatják a ceglédiek január 22- én, kedden a Kossuth Művelődési Központban. A művép három előadást tart, délután háromnegyed négy, hat és este nyolc órai kezdettel. Életbe lépett rendelet A városi tanács módosította, illetve kiegészítette több érvényben levő rendeletét, amelyek a fásított és parkosított zöldterületek használatával és védelmével kapcsolatosak, padokkal, helypénzszedéssel és számos közérdekű tudnivalóval foglalkoznak. Az 1/1979/XII. 17. számú tanácsrendeletet, amely most, január 15-én lépett életbe, meg lehet tekinteni a tanácsháza hivatali hirdetőtábláján. Mestervizsgaeőkészítő Mestervizsgára előkészítő tanfolyamot szervez a KIOSZ ceglédi körzeti csoportja. Kőműves és ács szakma kivételével minden más foglalkozási ágban lehet jelentkezni csoport Bercsényi utca 4—8. a számú székházában, január 26-án, szombaton, déli óráig. Az érdeklődők hét közt2ben felvilágosítást is ott kaphatnak. Zöld csekken megy a pénz Cegléden 750 család átutalási betétszámláját kezeli az OTP. Ezek tulajdonosai egy összegben fizethetik be a közművek számláit, a televízió díját, az újságokat, a lakbért,, törleszthetik a felvett hiteleket. Az erre szánt összeget minden hónap első napjaiban postára adják. Az OTP januárban zöld színű csekket rendszeresített, amelyet a posta külön kezel ezentúl és gyorsabban továbbít. Tavaszikabát lesz belőle -V. é. \ •;V * A NÍVÓ Ruházati Szövetkezet szabászatát nemrég felújították. A képen: női és bakfis tavaszikabátok szabványait készítik a TRITEX Nagykereskedelmi Vállalat számára a Zrínyi Ilona szocialista brigád tagjai. A minta nyomán nyolcszáz kabátravalót „nyesnek” a szövetből. Apáti-Tóth Sándor felvétele Tervezgetők, kertészkedők Primor a fóliasátrakból Ezeken a zimankós, havas téli estéken járásszerte sok háznál tervezgetnek, számolgatnak, tavaszra készülődnek. A fóliás zöldségtermesztés elterjedőben alkalmazzák tágas portákon, épp úgy, mint kiskertekben hétvégi telkeken. A gazdák legtöbbje saját tapasztalatából tudja, hogy érdemes erre időt, energiát áldozni. Az áfész segíti a kiskerteseket, támogatja őket Cegléden , a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet is. Legkönnyebben azok boldogulnak, akik szakcsoportba tömörültek, termésükre szerződést kötöttek Az áfész a fóliák,, a tartósbordák és a magvak beszerzésében, a primőr értékesítésében nyújt segítséget. A termelőszövetkezet gazdaboltja árukészletét kínálja. Bizonyára mindenki megtalálja a számítását, fáradozása jutalmát. Január 30-ig Pótszámlálás várják a jelentkezőket Szinte minden háznál megfordultak már — esetenként több ízben is — a népszámlálók, hogy a szükséges adatokat összeírják hivatalos listájukra. Vannak néhányan, akiknek adatai még hiányoznak. Azok a ceglédiek, akiket még nem írtak össze, a városi tanács titkárságán jelentkezzenek. Hozzák magukkal személyazonossági igazolványukat is. A jelentkezési határidő január 30. Pásztorok tanúvallomásai Cseke a régészek ásóját várja Hatszázéves határjel az Árpád-kori templomban A HAJDANI ERŐSZAKOS FÖLDFOGLALÁSOK, határviUanítások bírái bizonyító erőt tulajdonítottak a határjeleknek. Az igazságát kereső falu öreg pásztorokat vonultatott föl, eskü alatt vallani ezek valódiságát. Ám a hányatott kis halmok és ásott árkok idővel megsemmisültek. Az egyiket elhordták a szelek, a másikat befújták homokkal, a tanúk elbizonytalanodtak, ideoda mutogatták a határhalmok helyeit, és tétován vélekedtek az eltűnt határárkokról. Ilyenkor a megyei küldöttek, szolgabírák és esküdtek, fogadott pártatlanságuk ellenére sem adtak igazat mindig a sértetteknek. De ha sírokat és temetőket kellett megmutatni, akkor földerültek a tanúk, és az elmozdíthatatlan határjelekből már igazságos döntés született. Mint ismeretes, a középkori templomok körül cintermek voltak egyházi és királyi parancsra, nehogy valakit is régi pogány szokás szerint szétszórt családi temetőkbe temessenek. A ceglédi évszázadok határvillongásaiban perdöntő volt az elhagyott Cseke falu temploma és a körülötte levő temető. Ez a temetődomb hatszáz éve, 1368-tól napjainkig elismert határjel Cegléd legészakibb pontján. Elmozdíthatatlan, mert a halottak nem szokták elhagyni nyugvóhelyüket, ott maradnak, ahová szeretteik elhantolták őket. A csekei határhalomról számos írott emlék szól. Idézzünk néhány mondatot a különböző idők jegyzőkönyveiből: 1368. szeptember 10-én a királyné famulusa, György deák jelenlétében László kanonok, az óbudai klarisszáknak adományozott Cegléd pusztábbkor határait megjáratta. Számos árok, tó és halom megjelölése után „elértünk egy Cheke nevű romos kőtemplomhoz, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére emeltek, mely észak felől szomszédos Sewegh (Sőreg) nevű birtok földjével”. 1563-ban a tanúk elvezették a megyei küldötteket „egy hányatott határra, a Boldogasszony Kápolnája mellé Északra”. A TÖRÖK KIVONULÁSA UTÁN a ceglédiek földeket foglaltak a szomszédoktól. Érdekes az ellenük fölsorakozott tanúk közül Stephanus Juhász nyolcvanesztendős pásztor vallomása 1754-ben: „Kurucz világ előtt is eleget jártam s forogtam a Czeglédi határokon, lévén a város kos pásztora. Töröknek Buda megvétele után ciciter tíz esztendővel, öreg emberekkel a’ Puszták ’s határok felől beszélgetvén, azt mondották azon öreg emberek, hogy soha sem láttak ollyan kemény embert, mint az Czeglédi uraságnak akkori Praefectussa, aki az török háborúnak lecsendesedése után Budáról ki gyövén s ennyihány embereket eszve hivatván, azokkal és némelly Magistrátualis Urakkal egyött az Czeglédi határt új hányásokkal és határ jelekkel meg újítván, sok helyen erőszakossan is meg nagyobbitotta, a’ mint a’ többi között félegyházi határoknak is némelly részét.” Kár volt. Egy későbbi határrendezéskor elvesztettük ezeket a foglalásokat, sőt lecsíptek egy darabot a mi jogos pusztáinkból. Ekkor került el egy másik igaz határjelünk, a Szent Demeter templom romja, kétszáz méterre, a félegyházi részre. 1701. JÚNIUS 23-ÁN Sőtér Tamás szolglabíró és Laczkovics László esküdt jelenítik az alispánnak: „Vezettek bennünket egy hányott határra Boldogasszony Kápolnája mellé, az említett Templom ott ugyanaz, és most Berencseknek híják.” Stephani Balogh nyolcvan esztendős abonyi pásztor: „nyilván tudom, az felül említett Berencseket Czeglédi földnek lenni. Midőn fiatal koromban Érsek Ujvárbul katonáskodtam ez mai földön, öregh katonáktul és ez földön levő Gulyásoktul gyakorta hallván azon Berencsik neve helyet hogy Czeglédi föld légyen. Móricz Jánosnak is, az Gulyásnak azon nevezett Berencsiken szokott állása lenni.” Georgius Vida hatvanöt éves gulyás: „Még atyámnak az attyától is hallottam Szalonta Veszedelemkor, hogy Czegléd Várassának határa az Berencsik halma alatt légyen és azért is jártam a Czeglédi Marhával úgy mint Czeglédi földön egész azon Berencsik halmáig, senkitől sem háborgatván.” Az 1701-es bizottság megállapította, hogy „a csekei templomtól északra terül el Félegyháza, Szele és Györgye, alatta, délnek három ceglédi puszta: Karantka, Berencsike és Szentdemeter lakatlan falu.” Karantka romjait, Boldogasszony kápolnáját és Szent Demeter elomlott templomát a régészek megtalálták, de csak Berencsiken áll a határjel, a kápolna egyre elmosódóbb romja. Esők verték, fagyok repesztették, legfőképpen a tanyák népe hordta el köveit káposztanehezéknek vagy a kemencék alapjainak. Magam is láttam egy szépen faragott egg követ a legközelebbi tanya istállójában a jászol előtt beásva a nyugtalan, jóvérű pó icsődör lábainál. Most már nem kapálhat gödröt a gazda bosszúságára, mert patái kemény kőbe ütköznek. HAGYOMÁNYTISZTELŐ KORUNK tanárai és a tanítványok kirándulhatnának ehhez a hatszázéves határjelhez, régészeink megáshatnák ezt az Árpád-kori templomot, és valamelyik lelkes üzemünk állíthatna ide egy emlékjelet az itt porladó csekeiek emlékére. Cseke faluról csak azt tudjuk, hogy 1241-ben pusztult el, de elmél többet sem. A Cseke személynevet a nyelvészek besenyőnek vélik, talán a kis falu lakói is besenyők voltak. Lehetséges, mert Cegléd közvetlen közelében Krakó, Bisnyőegyháza, Kappan, Értem, Korhány, Csemő, Kámán, Sőreg, Abony, Ilike, Szele, Káta és Árbuc besenyő faluknak minősülnek egyes kutatók szerint. Erről a népről jelentős ismereteink vannak, tudjuk, hogy a honfoglalást követő évtizedekben a Don és a Kárpátok közti veszélyes vidékről tömegesen telepedtek le hazánkban. Hídvégi Lajos 4