Pest Megyi Hírlap, 1980. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁS­ ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1980. MÁJUS 25., VASÁRNAP A műszaki fejlesztés szerepe Munkaszervezés a Mechanikai Művekben Aboiny életében fontos dá­tum volt 1971. január 4-e. Ekkor indult tulajdonképpen a település nagyarányú ipar­­fejlesztése, melynek lendüle­tet adott a párt X. kon­g­res­­­szusának útmutatása, amely a vidéki iparfejlesztést szorgal­mazta. Abonyban egy sor, ad­dig szerényen meghúzódó munkahely létfeltétele lett biztonságosabb, és az egykori gépállomás — néhai kúria — épületébe a budapesti Mecha­nikai Művek telepített üzem­részt, amely az évek során gyáregységgé fejlődött. Abony­­ban a nőknek főként a ház körüli munkából jutott. A férfiak a „férfias” állásokat töltötték be, keményen dol­goztak, sokan pedig szakmát tanulva eljártak a szomszédos városok ipari üzemeibe. Ab­ban az időben Abonyban több mint 3 ezer nő várt állandó munkalehetőségre. Sokuknak épp ez, a fémmunkás üzem­rész adott kenyeret. A gyáregység 63 személyt foglalkoztatott kezdetben, két esztendővel később már 308-an dolgoztak ott, s jelenleg a létszám a 700 személyt meghaladja. Az­­ egykori gépállomás épü­letéből, s a mellette elkészült műhelyekből először olajkály­­hák, tartozékok kerültek ki, ezek gyártásával foglalkoz­­tak. A közösséget, a munka­helyi magatartást, a szerve­zett, irányított munkát a hely­beliek hamar megszokták. Nem maradt el az anyagi és erkölcsi elismerés sem, mód­juk nyílt arra, hogy egy-egy szakterülettel közelebbről meg­­ismerkedhessenek, és ne csak segéd- vagy betanított, ha­nem szakmunkások lehesse­­nek­. A kezdet óta, a fejlődés so­rán sok változás történt. A termékek fajtája is megválto­zott, most telefonkészülékeket gyártanak Abonyiban. Meg­birkóztak a változással járó nehézségekkel. A gyáregység­­ben becsülete van a jó mun­kának, ezt számtalan elisme­rés­, kitüntetés bizonyítja. Sok a törzsgárd­atag, a ki­váló dolgozó, eredménye­sek a szocialista munka­versenyek, példásan helyt­állnak szocialista brigád­jaik. Jó szervezéssel, valamint a Dolgozz hibátlanul! munka­­rendszer erősítésével igyekez­nek pótolni a még ki nem cserélt, öreg gépek miatti hiányosságokat. Ebben az esztendőben mó­dosult a gazdasági szabályozó­­rendszer, s ez kiterjedt a gaz­dálkodás valamennyi terüle­tére, így a gyáregységre is. Tudják, hogy okos, jól terve­zett munkaerő-gazdálkodással mind többre vihetik, felhasználják az elmúlt ehhez évek tapasztalatait. Idei cselekvési programjuk is ezt szorgal­mazza. Az idei bérszínvonalat 3 százalékkal kívánják emel­ni, ebből egy százalék a b­ér­­tömeg­tartalék felhasználásá­ból, a többi a létszámrendezés megvalósításából alakulna ki. Üzemrészenként tartanak fel­mérő vizsgálatot, s ennek is­meretében akarják egyensúly­ba hozni az itt-ott mutatko­zó felesleget, illetve hiányt. Tudják, vigyázni kell, mert a munkafegyelem, valamint szervezettség egyensúlya fon­­­tos : meggyőzés­re, megértetés­re szükség van. A munkaerő­gondok enyhítésében a mű­szaki fejlesztésnek is jelentős szerep jut. Figyelemmel kell kísérniük állandóan a piac alakulását, az anyagköltsége­ket és azt is, hogy termékük mit hoz, milyen gazdaságos. Jól tudják a Mechanikai Művek abonyi gyáregységé­ben, hogy a feladatot teljesí­teni nem könnyű. Gondolni kell — új ter­mékfélékről lévén szó — a szakmai továbbképzés, a begyakorlás lehetőségei­re. Meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. Maga­sabb színvonalú munkaszer­vezésire törekszisnek, és a fe­gyelmet is erősíteni akarják. Tervei­k­ről, intézked­ése­ikrő­l legutóbb a párt járási végre­hajtó bizottságának számoltak be, megerősítve elhatározásu­kat: az eddiginél is még job­ban, eredményesebben akar­nak dolgozni, hiszen munka­helyük a járás legnépesebb ipari üzeme, s példát kell mu­tatniuk. E. K. A városépítés lehetőségei Teremtsünk esztétikus környezetet Soha jobb alkalom annak taglalására, milyen elméleti el­gondolások, érvek alapján ké­szül egy város fejlesztési ter­ve, mint most volt a jelölő­gyűlések idején, a választá­sok előtt. Ezeken az összejö­veteleken a szűkebb lakóterü­let közösség képviselői érte­sülhettek a konkrét változá­sokról, eredményekről. Sokunkat érdekel azonban ennek az igen sokrétű mun­kának az elméleti háttere is, mivel számtalan tényezőt fi­gyelembe kell venni, hogy a jövőnek szólóan ahhoz, ala­kítsuk környezetünket. A fe­lelősségérzet, amely azt dik­tálja, hogy a jövő nemzedék számára is használható és esz­tétikus környezetet teremt­sünk, egy több ágazatra kiter­jedő előkészítő munkát felté­telez a városrendezési tervek, elgondolások kialakításánál. Erről a témakörről a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság egyik vidéki szerve­zetének, a Békés megyei cso­portnak az elnöke dr. Takács János fog ismertetést adni má­jus 26-án, hétfőn délután 14 órakor a ceglédi pártházban. A szakterület alapos ismerője az előadó. Tudományos mun­kákat ír a területfejlesztésről, és fő hivatásiként megyéje te­lepülésfejlesztését irányítja, a Békés megyei Tanácsnál. Előzetes tájékozódás után a kívülálló szemével is összeha­sonlítható példát tud adni az elméletről és a helybeli gya­korlatról. Erre mód lesz to­vábbá azért is, mert a ceglédi városi tanács képviselője kor­­referátumként saját terveinket fogja vázolni az előadás után. Az SZVT eddigi rendezvé­nyeihez hasonlóan most má­jus 28-án is olyan előadást lesz alkalmuk meghallhatni a részvevőknek, amelyre váro­sunkban még nem volt példa. Sárik Jánosné SZVT-titkár Önjáró ponyvavarró gépek Saját tervezésű önjáró var­rógépekkel gyorsítják a me­zőgazdasági üzemek gyártott nagyméretű számára takaró­ponyvák készítését a Kender­­­fonó-, és Szövőipari konfekciógyárában. A Vállalat gyak­ran 200 négyzetméteres nagy­ságot is elérő ponyvákat , az­előtt 4—5 segédmunkás von­szolta konfekcionálás közben a varrógép asztalán. A vállalat műszaki kollektívája megfor­dította a technológiát: most­ a gép halad sínpáron a varrónő­vel együtt a hatalmas ponyva mellett, s varrja meg az anya­got, így jóval könnyebb és ter­melékenyebb a munka. Az új technológia, s az egyidejűleg bevezetett gyártáselőkészítés és szalagrendszer segítségével 180 százalékkal növelték ponyvakészítés termelékenysé­­­gét. Korábban 75 dolgozóra volt szükség 700 000 négyzet­­méter ponyva készítéséhez. irány a Dunakanyar Ma indultak első, tavaszi közös kirándulásukra a Ma­gyar Autóklub ceglédi szerve­zetének tagjai. A csoport Vác felé vette útját, megtekintik a város nevezetességeit,­ majd Börzsönybe, Királyrétre autóz­nak tovább, hogy a májusi er­dő színpompájában gyönyör­ködhessenek. Mivel útba esik, nem kerülik el a szintén szép élményt kínáló vácrátóti arbo­rétumot sem. Jutalomutazás a Szovjetunióba Felhők fölött, a tenger mellé Négyen, már indulásra készen Rakonczai Ildikó, Pantó An­na, Matusinka Judit és Szer­dahelyi István. Négyüknél, legalábbis a ceglédi Kereske­delmi és­­ Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetben, aligha tud többet bárki is a legnagyobb szocialista ország­ról: nemrégiben ugyanis har­madik helyezést értek el Ki tud többet a Szovjetunió­a ról? elnevezésű vetélkedő or­szágos döntőjén. Régi versenyzők Hárman közülük harmad­évesek: végzős felszolgáló, il­letve élelmiszer-eladó tanulók , és régi versenyzők is egy­ben. Az 1977-ben, a szakmun­kástanulóknak megrendezett erőpróbán István NDK-utat nyert, tavaly pedig Ildikó és Anna mehetett Csehszlovákiá­ba, körutazásra. Az idei ve­télkedőn — az elsőéves Ju­dittal kiegészült csapat jutal­ma: tíznapos üdülés Szocsi­­ban, a Fekete-tenger mellett. (Juditra vár egyébként az a felelősségteljes feladat, hogy az elkövetkezendőkben új­jászervezze az iskola csapa­tát, s legalább két éven át tovább vigye az immár hat esztendeje tartó verseny ha­gyományait.) A tápiószentmártoni illető­ségű Ildikó szerint „kár, hogy pont az országos döntőn könnyelműsködtük el a dol­gokat. Még két pont kellett volna, s ott lehettünk volna a televíziós döntőn...” Per­sze, sem magának, sem pedig a társainak nem vethet a sze­mére semmit: hetente leg­alább négy-öt órán át bön­gészgették a Szovjetunió című képes folyóirat évfolyamait meg a könyveket, a lexikono­kat. „Méghozzá egyvégtében, szeptembertől márciusig, az utolsó pillanatig — teszi hoz­zá Anna, aki Nagykőrösről jár be Ceglédre, az iskolába. — így verekedtük át magunkat a városi, aztán a megyei dön­tőn is.” Ha valaki azt hinné, hogy a nagy készülődés a ta­nulás rovására ment, az té­ved. A három hölgy tanul­mányi átlaga — egységesen — 4,4 volt legutóbb és Istváné is, ahogy mondja: „három­nyolc volt, de már mostanra jobban alakul...” Kérdezni is tudni kell Úgy vélem, valamennyien hasznosíthatták iskolai tanul­mányaikban is a Szovjetunió­ról szerzett információikat. A művészetek, a sport, a tudo­mány és technika, az orvos­­tudomány és a politika kér­déseiben egyaránt járatosnak kell lenniük. Nevet ve­lik: a vetélkedő egyik mese­fel­adata volt­ kérdéseket felten­ni az ellenfeleknek. A ceglé­dieknek sikerült olyan kér­déseket kieszelni, amelyre senki sem tudott válaszolni. A debrecenieket úgy kihoz­ták a sodrukból, hogy azok a mikrofont lóbálva fenyege­tőztek: „megáll­jatok, ezt még visszakapjátok!” (Nem kapták vissza, ők megfeleltek nekik.) Mégis, milyen kérdé­sek voltak? „Hát — gondol­kodik el az abonyi Matusinka Judit — például az, hogy milyen hosszú a Bajkál—Amúr vasútvonal?” Milyen hosszú? — teszem fel a „keresztkér­dést” kíváncsian. „Három­ezerkétszáz kilométer ‘ — vág­ja rá a választ egyből Ildi­kó, aki pedig a művészetek­kel kapcsolatos kérdések spe­cialistája volt, s nem is az infrastruktúráé... Segítő tanárok Tárgyilagosan leszögezik: ta­náraik segítsége nélkül aligha juthattak volna el a dön­tőig. „Nagyon sokat köszön­hetünk nekik” — mondja egyikük, s a többiek rábólin­tanak a szóra. Aztán­­­ nagy kanyart vesz a beszélgeté­sünk: hiába, most már mind­annyian izgatottan várják a találkozást a Szovjetunióval s a szovjet emberekkel. Július elsején indulnak, repülőgéppel, így hát nemsokára megkezd­hetik a visszaszámlálást. Ki mit hoz az útról? Népművé­szeti tárgyakat, óriás Misa­­mackót, „a lehető legnagyob­bat, ami van”, aztán meg „szép élményeket, mindenkép­pen”. Már egymás közt cseveg­nek, szövik a terveket a nyár­ra, az utolsó, nagy vakálóra, a felejthetetlennek ígérkező­­re. Aztán hirtelen elhallgat­nak. Lehet, hogy mégsem tudnak mindent a Szovjet­unióról? Anna, a nagykőrösi teszi fel a fogas kérdést: „Gyerekek, mit gondoltok, van-e a Fekete-tengerben cá­pa...?” összenéznek, nevetnek. V. I. A készétel kiállja a próbát Korszerű­ táplálkozás - egészséges élet Terítéken a gyári készít­mények a Délután öt óra, messe ® még vacsora ideje, a terített asztalok­­ körül csoportok­­ ülnek mégis népes a Helyőrségi­ Művelődési ceglédi Köz­pont éttermében. Várakozás­s él­, hiailk zajban múlnak a percek, a konyha csapóajta­­jána­k résén kellemes illatok surrannak a helyiségbe, kö­vetik a tányért, evőeszközö­ket hozó,, rendező asszonyo­kat. Az érdeklődést ez még jobban felcsigázza, nagyokat nyel az is, aki eddig nem volt éhes. Van, aki feláll az asz­taltól, felkerekedik, elindul a terem oldalszárnyába, hogy szemügyre vegye az alkalmi bemutatót, melyet készítmé­nyeiből a Nagykőrösi Kon­zervgyár rendezett, s hörpöl előiltaüfcént egy pohánka gyü­mölcslevet, birset, őszi- vagy kajszibarackot, kökényitalt. A teli kancsó ott az asztalon, kóstoló ez is. A vendég bírál A gyár bemutatót tart a ceglédi háziasszonyoknak. A bemutatót, amely a meghívó szerint a Korszerű táplálko­zás — egészség! figyelemketítő címet kapta, a művelődési központ vezetősége,­­ a gyár vezetősége, a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat, valamint a városi-járási egészségügyi osztály közöse­n szervezte. A vendégsereget különösen to­borozni sem kellett, a mun­­ka­helyekről hívtak meg egy sereg asszonyt, munkásnőt, irodistát, pedagógust, sőt olyanokat is, akik gyermek­gondozási szabadságukat töl­tik, vagy épp anyai örömök elé néznek. Volt, aki cseme­téjét is elhozta. A vendégek nemcsak kós­tolót, hanem tájékoztatót is kaptak, megismerkedhettek a Nagykőrösi Konzervgyár tör­ténetével, jelenével, termelési eredményeivel, terveivel, tári Endre szaktanácsadó Dé­­jó­voltából. Néhány — tulajdon­képpen mindenkit érdeklő — kulisszatitkot is megtudhat­tak: megismerkedhettek a dobozos árun látható, a sza­vatosságot, a gyártási időit jelző kódszámsor jelentőségé­vel, a légmentesen zárt üve­gek csavaros kupakjainak szakszerű eltávolításával, va­lamint a konzerv melegítésé­nek módjával. Megtudhatták, hogy az országban az első, konzervet kés­zítő gyár a nagykőrösi volt, s az akkor csak gyümölcses tevéssel­ fog­lalkozott. Ételkonzervgyártás csak az 1960-as években kez­dődött. A gyár most Közép- Európa legnagyobb konzerv­gyára, évente 10 ezer tonna árut készít, ebből exportál is. Ebben az évben 2> milliárd forint termelési értéket kí­vánnak elérni. Új ízek a sorban Tájékoztatás közben, a mi­nőséget mintegy igazolva, asz­talra kerültek a frissen me­legített gyári készételek: ragu és habgulyás, rakott- és töl­­töttkáposzta, paradicsommár­­tás húsgum­bóccal — megan­­­nyi jó falat. Fogyott is, nem kellett kínálni. A falatozók közben minősítettek és véle­ményt mondtak, kérdeztek, számoltak, mérlegeltek. Egy­behangzó jó vélemény alakult ki a gyári készítményekről. Többen említették, hogy szá­mukra nem újdonság minden, hiszen rendszeres vásárlói a nagykőrösi vesen teszik konzerveknek. Szí­vese változatos­sá az étrendet. Jó, ha van otthon néhány dobozzal, üveg­gel, ha vendég érkezik, és­­ ak­kor sem feledkeznek meg ró­la, ha hosszabb kirándulásra, utazásra készülődve válogat­nak elemózsiát. Széles választék Cegléden a legtöbb élelmi­szerboltban kapható a Nagy­kőrösi Konzervgyár m­ajd’ minden terméke. A legna­gyobb választék a 22-es, ta­­nácsházi önkiszolgáló bolt­ban van. Ez után a bemutató után bizonyára fellendül a jellegzetes gyári emblémával ellátott készítmények forgal­ma: hadd kóstolja meg a csa­lád is! Vagy ha kóstolta, hát elevenítse fel a finom ízeket, egy-egy tízórai vagy gyors ebéd, vacsora alkalmával. A legújabb Dózsa-portré — Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész nemrég feáállított, Dózsát ábrázoló szobort portréja.­ ­ A ceglédi Dózsa laktanyát díszíti — mint lapunk­ban már megírtuk Bíró József felvétele4 Választási gyűlés Május 26-án, hétfőn délután 6 órai kezdettel választási gyű­lést tartanak Jászkarajenőn a művelődési házban. Az előadó a IX. választókerület ország­­gyűlési képviselőjelöltje, Győ­re Sándor, az Elnöki Tanács tagja, az abonyi Ságvári Ter­melőszövetkezet elnöke lesz. Olvasó ifjúság Az Olvasó ifjúságért című pályázatot felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából hirdették meg a tavasszal, s különösen az üzemi munkás fiatalok, valamint a szakszer­vezeti könyvtárak figyelmébe ajánlották. A pályázat három szakaszos lesz, s első forduló­ja 1981 tavaszáig, a KISZ X. kongresszusáig tart. Cegléden az SZMT­E Körzeti Könyvtára felkészült az ér­deklődők és pályázók segíté­sére. Szívesen adnak felvilá­gosítást, ismertetik az érdek­lődőkkel a pályázattal kap­csolatos tudnivalókat. Sereg­nyi könyvük is az olvasók rendelkezésére áll. Hétfőn este Látomás­ ­ Cegléden, a Kossuth Műve­lődési Központban, az emeleti nagyteremben hétfőn, május 26-án este fél nyolc órakor kezdődik a Látomás sorozat következő, vetített színesfény­­kép-bemutatója. A közönség ezúttal Kaczur Pál Közép­ázsiai Képek című sorozatát láthatja, ismeretterjesztő tájé­koztató és a vidék népi zene­kultúrájából ízlítőt adó hang­­felvétel kíséretében. A bemutatót Szabó Alfréd, a városi tanács vb művelődé­si osztályának vezetője nyitja meg. Közép-Ázsiát Kürti György, a Kossuth Gimnázium igazgatóhelyettese ismerteti. Jászkarajenőn Gyurkovics Zsuzsa előadói estje Hétfőn, május 26-án este 19 órakor kezdődik Gyurkovics Zsuzsa színművésznő előadói estje a jászkarajenői Petőfi Művelődési Ház klubtermében, a művelődési ház és a községi könyvtár rendezésében. A mű­sort Nyerges Ferenc zongorán közreműködik vezeti, Pro­­kopius Imre zongoraművész.

Next