Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM 1980. JÚLIUS 2., SZERDA Lelkiismeretesen munkálkodnak Az óvodákban rövid a szünidő Népes csoport, komoly erőpróba Akármilyen is az idő, július van. A nyári munkák és nyaralások ideje. Vannak az a országban szép számmal olyan munkanemen, ahol szinte egy­ségesítik a szabadság kivételé­­nek időpontját, leáll a gyár, csak a karbantartók, javítók járnak be nap mint nap, és a raktárosok tartanak ügyeletet az elszállításra való­ áru, az érkező alapanyag átvétele miatt. A szakszervezeti üdü­lőkben telt ház van, a fiatalok építőtáborai sorra kaput nyit­nak. Cegléd lakói közül is a legtöbben nyáron veszik ki szabadságukat. A pihenésnek, kikapcsolódásnak, hasznos idő­töltésnek seregnyi módja van. A nyarat legjobban a gyere­kek élvezik. Ez a szünidő, a kirándulások, több napos ro­konlátogatások, nyaralások év­szaka Nemcsak az iskolák, ha­nem sorra az óvodák, bölcső­dék is ilyenkor tartanak egy kis szünetet. Ilyenkor kerül sor festésre, alaposabb javítá­sokra, karbantartásra. A ki­csinyekre szüleik, rokonaik vi­gyáznak. A ceglédi óvodákba az el­múlt tanévre tavaly szep­temberben 1930 vettek fel.gyereket Ez a szám jóval meghaladta az óvodai helyek számát, s egy­ben azt jelentette, hogy az óvónők munkája­­ is megnöve­kedett. Igyekeztek mindent megtenni, hogy az évre zavar­talanul felkészülhessenek, számba vettek minden eshető­séget. Elmondhatják most, az esztendőt summázva, hogy nem volt könnyű dolguk. Pest megyét tekintve Cegléd óvodai ellátottsága nem rossz, mégis, több hely kellene ahhoz, hogy mindenütt ideális körülmé­nyek között dolgozhassanak. Az óvónők között s­ik a fiatal, a kisgyermekes, a gyermek­­gondozási szabadságot töltő. őket — ha a szükség úgy hozza — kollégáiknak kell he­lyettesíteni. Több óvodában alakult ki népes létszámú cso­port: ez, s a gondozással, ok­tatással, felügyelettel járó munka komoly erőpróba elé állította a kicsinyekkel lelki­­ismeretesen foglalkozókat. Az év során volt például több, 38—40 személyes kiscsoport is, de a nagyobbaknál sem ala­kult sokkal jobban a helyzet. Azokat, akik szeptember­ben iskolások, első osztá­lyosok lesznek, fel kellett készíteni a tanévre. Ez külön munkát­­ adott az óvónőknek. Bár biztató, hogy több ceglédi leány választja az óvónői hivatást és tanul Nagy­kőrösön, középiskolában, ahol ehhez megfelelő képesítést szerezhet, azért még mindig több óvodának kell képesítés nélküli óvónőket alkalmazni. Az idősebbeknél a hosszú szakmai gyakorlat sokat segít. A fiatalabbakat ösztönzik a továbbtanulásra , ám hiá­nyuk megint csak gondot okoz. Az év során a helyettesítések beosztása­­ gyakran sakk-matt helyzetet hozott. Nem egy óvodában előfor­dult, hogy hetente több ízben kénytelen volt egy-egy óvónő reggeltől e­stig dolgozni, hogy a szülési szabadságra menő kol­léganőt helyettesítse. Nem ki­­sebb gond a nyár, hiszen a legtöbb ceglédi óvoda csak két hétre zárhatja be kapuját. Az óvónők felváltva töltik sza­badságukat, a technikai dolgo­zók szintén. Lesz, aki nyáron is „hosszúnapos” lesz, alig hogy szabadságáról visszatér. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sokáig tart friss ereje. A most véget ért óvodai tanévben Cegléden 58 óvodai csoport volt, s 15 óvoda. Ezek közül a legújabb a Május 1. Ruhagyár üzemi óvodája és a felújított, kibővített Széchenyi úti óvoda. A felvételi gondo­kon igen, de a zsúfoltságon nem enyhített a megnyitásuk. Az év során erősödött az el­lenőrző és irányító munka. Az el­len­őr­zések során tapasztal­hatták, hogy szinte mindenütt felelősséggel foglalkoznak a gyerekekkel, pontos az ügyvi­tel, rendszeresek a szülői érte­kezletek. Az óvónők ötletgaz­dagsága kifogyhatatlan, amel­­­lyel a foglalkozásokat színessé, hasznossá teszik. A munkahe­lyek támogatása nem marad el. Javult az iskolák, a Neve­lési Tanácsadó és az óvodák közvetlen kapcsolata. Ez hatévesek iskolai előkészítésé­­­ben sokat segít. Az óvónők önképzését szinte valamennyi intéz­ményben szorgalmazzák, s meg is van a foganata. Az év során kiemelten foglal­koznak az anyanyelvi nevelés­sel, a beszédműveléssel. Jó kapcsolat alakult ki a közmű­velődési intézményekkel: Kossuth Művelődési Központ­a­tal, a zeneiskolával, a gyer­mekkönyvtárral, a mai, filmszínházzal. múzeum­Az óvo­dák és bölcsődék között is előírás szerint megfelelő az összhang. Már hagyományos az óvodai kirándulások rende­zése, ezek szinte zökkenőmen­tesek. Elvitték a kicsinyeket a Mátrába, az állatkertbe, a re­pülőtérre, erdei kirándulásra.­ Az óvodai konyhák ilyenkor megfelelő és elegendő elemó­zsiáról gondoskodnak. Az elmúlt oktatási év ered­ményes munkáját számos tan­folyam, sikeres bemutató erő­sítette. Nem maradt el az óvó­nők erkölcsi és anyagi elisme­rése sem. Többen, mint törzs­­gárdatagok, részesültek elis­merésben. Pap György­né ve­zető óvónő Arany János-díjat kapott, Pál Jánosné vezető óvónő kiváló dolgozó lett, Bátki Jánosné vezető óvónő miniszteri dicséretben része­sült. Az új óvodai év szeptember 16-án kezdődi­k. Erre min­denütt alaposan felkészülnek ismét. E. K. Mindennapi bosszúságok Kinek van erre energiája? — Hangzik a reklámsláger. Itt égnek a lámpák. Ez a­ kötelességük! — mondhatnánk, ha nem verő­fényes napsütésben égnének! És nem is akárhogy ... Hatalmas fényerejű reflek­torok világítják meg Abony­­ban a Tószegi úti építkezést, az itt készülő óvodát. Érthető tehát az éjszakai világítás. De most már nyár van. Kora haj­nalban már világosodik, késő este, mire sötétedik. Ilyenkor miért égnek ezek a lámpák? Valóban olyan nehéz lenne be­építeni egy idő relét? Tényleg ennyi energiánk van? Vagy a rele olyan költséges? ★ Rekkenő a meleg. Végre ezt is megértük. Visszavonhatat­lanul itt a nyár, mondjuk és sóhajtunk, de jólesne most egy jégkrém... De jégkrém nincs, a reklám­felirat hiába csábít. — Elfo­gyott — mondják —, kicsi a hűtőnk, ami kevés volt, már­­ elvitték. — És máshol? — kérdezzük kiszáradt torokkal. — Máshol sincs! — mondják szívélyesen. — Vegyen talán fagylaltot! Igaz, csak sárgaba­rack van, de tölcsért is adunk hozzá. Felfedező körútunk sikerte­lenül végződött. Abony nagy­községben, akik ma finom­ságra áhítoztak, bizony hoppon maradtak. Egyik presszóban rossz a gép, a má­sikban nem is tartanak ilyes­mit. Marad tehát a legyező. Vasárnap délután van. Rekke­­nő meleg ... Csilléi Béla Friss szakismeret A Fűrész, Lemez- és Hor­dóipari Vállalat ceglédi gyá­rában korszerű gépeken dol­goznak, de ezekhez is kell jól képzett, a speciális berende­zésekhez értő tmk-s szakem­ber. A gyárban éppen ezért a t­mk - műhely­belieket az üze­meknek megfelelően három csoportba osztották: alapis­meretük egységes, de ki-ki nagyon jól felkészült a „sa­ját” gépcsoportjához. Szakis­meretüket állandóan frissítik, gyarapítják­. A tervek szerint a lemezüzem tmk-jai számá­ra (ott, ahol a szűküléseket készítik a lemezekből préselt, a ragasztott, szabott faanyagból) pneumatikus­­ rendszerek karbantartásával kapcsolatban indítanak ismeretbővítő tan­­folyamot. A lemezüzem ebben az esz­tendőben a hazai bútoripar számára 4 ezer köbméter anyagot gyárt, főként ülés- és támlaelemeket. Az alapanyag főként bükk. Férfiak, zöld egyenruhában A mezőőrök a határban járnak Termőidőszakban hosszú műszakok Hárman ülnek zöld egyen- nem engedélyezik. Pedig rend , levő magántulajdonú ingatla ruhájuk van a tanács terme­lés-ellátásfelügyeleti osztá­lyán. Mezőőrök* a rendes he­tenkénti eligazításra várnak. Hogy beszélgetésre invitálom őket, hümmögve veszik tudo­másul, aztán felkerekednek s átvonulunk a nagyasztalhoz. Egy ideig kéretik magukat, végül Tehenes József, a kor­elnök (58 éves, 14 éve csősz­­ködik), nekidurálja magát: Hagyma a kosárban — Volt egy eset, hány éve is ...? ! Mindegy, ko­ra hajnal­ban volt, valamikor ősszel, úgy emlékezek. Tolom a bi­ciklit, ballagok már hazafelé. Látom, hogy az öreg János bá’, isten nyugosztalja sze­gényt, jön szembe velem. Majd kővé vált, amikor meg­látott. Azt mondja: „Hát ma­ga? Maga mit keres itt?” Mondom neki: „én még csak­­csak, de maga? Merre jár ilyen hajnalba?” Azt mondja: „vizet húzok a rézgálicnak.” Mondom: „ejnye már, kosár­ral?” Mert hogy az volt ké­zibe, olyan fonottal, de teli ám, hagymát pakolt bele, persze, nem a sajátjából. Na, hát ez volt az egyik tetten­érésem. Szóltam a tulajdonos­nak, hogy mi újság a hagyma körül, de az még nem jelen­tette fel a csaklizót. Meg­egyeztek. — Gyakori a tettenérés? — Már hogy lenne az?! Mi­kor ezek a jómadzagok már messziről felismernek minket az egyenruhánkról?! De hát ez jár nekünk, hivatalból jár, vi­selni kell. Miért koptassuk a sajátunkat, nem igaz? Meg aztán fegyveres őrök va­gyunk, nem nézhetünk ki úgy, mint a szépeszakadtak. — Mit kapnak még a ruhá­zaton kívül? Magyar Benő (52 éves, hat éve mezőőr), sorolja: — Szolgálati kerékpárt, meg ezt a bőrtarisznyát. Hogy mi van benne? Tessék, kipa­kolom. Igazolvány, szolgálati napló, térkép ebből ■ c­sik ne­kem van ilyen­­ nagy léptékű, aztán száz darab töltény, meg az egészségügyi csomag, ben­ne a kötszerrel, jóddal, seb­hintőporral. — Megpuskáztak-e már va­lakit? — Nem, legfeljebb, ha na­gyon muszáj, riasztólövéseket adunk le. Emberre csak a legvégső esetben, önvédelem­ből foghatjuk a fegyvert. Nem lőhetünk a dúvadakra mert a vadásztársaságok sem, ezt geteg a kopár kutya meg macska: nap mint nap látom, mi kárt tesznek az apróvad­­állományban, hogy fosztogat­ják a fészkeket. Ha felbukkan egy kuvasz? Na, mondom magamban: most megcsikkan­­tom a sunyit! Van egy príma puskám, belga, egycsövű... De hiába van ... lakott terü­leten nem lövöldözhetünk. — Fizetés? Vég Sándor (48 éves), le­­bigyeszti a száját: — Mit mondjak? Kevés, de nagyon meg kell dolgozni ér­te. Háromszáz-háromszázöt­­ven kataszteri hold jut mind­egyikünkre, ezen igaz, hogy biciklin, cirkálunk, de van nap, hogy ötven kilométert is kerekezünk. Termő időszak­ban, tavasztól őszig kint va­gyunk szünet nélkül, tizenkét órákat egyhuzamban. Morgo­lódik is az asszony eleget. Sokszor el­mélkedek azon, hogy itt hagyom az egészet. Egyvalami tart itt: a jó leve­gő. Mert azelőtt kazánfűtő voltam, de egy éve eljöttem onnan: nem bírta a tüdőm a gázokat. Bizalom, becsület — Hogyan számolnak el a munkaidejükkel? — Nálunk, ugye, nincs je­lenléti ív, amit alá kellene írni, nem is lehetne bevezetni. Ránk van bízva minden, a mi becsületünkre, arra pedig vigyáz az ember, be ne mocs­kolja. — Mit lehetne még a munkájukról?elmondtam Összenéznek. Vízszintesre ráncolják a homlokukat, az­tán tanácstalanul tárják szét a kezeiket... Fehérvári Gábor, a zöldru­hások nemrégiben kinevezett főnöke (végzett mezőgazdász) siet a segítségemre: — Józsi bátyámék nem mondták, talán szerénységből­­ nem, hogy nemcsak a csősz­­ködés tartozik a mezőőrök feladatai közé. A zártkerti övezetben a Budai úton, Csen­­geriszélen és az öregszőlőben nők és termőterületek őrzése valójában csak az egyik fő feladatuk. A szolgálat kötel­mei­ közé tartozik még — csak egy-két példát említek —, a megműveletlen parlagföldek észlelése és bejelentése; az időszakonkénti rovarirtózás, amihez még meg kellett ta­nulniuk a mérgező permet­­szerek kezelését, továbbá ügyelniük kell arra is, hogy nem tart-e valaki rendelet ál­tal tiltott helyen állatokat. Egyikük sem dohányos Van itt még más is: legutóbb, a választásokkor, külön díja­zás nélkül vállalták a szava­zásra jogosultak összeírását és kiértesítését a területükön. Az összeírásnál bukkantak rá egy magányos, idős, magate­hetetlen asszonyra, egy omla­dozó házban. Bejelentésükre már mozgósítottuk is az egészségügyi és a műszaki osztályt... Elköszönök. Bár igen rész­letes és alapos tájékoztatást kaptam mégis, mint riportút­­­jaim után annyiszor, most is elégedetlenséget érzek. Vagy mégsem: inkább irigységet Rágyújtok egy cigarettára és arra gondolok: a csőszködés, a jó levegőn, legalábbis egy ter­mőidőszak erejéig, bizonyára leszoktatna erről az átkos szenvedélyről. Zöldruhás be­szélgető partnereimet ugyanis hiába kínáltam — egyikük sem dohányos ember ... Vörös István Rendbehozzák a régi boltot Felújítják, korszerűsítik a Cegléd és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat Bocskai és Déli út sarkán le­vő élelmiszerboltját, amely méreteit tekintve nem nagy, de igen forgalmas. A képen, a vállalati asztalosműhelyben, Tóth József és Saly Zoltán az új polcokat készíti elő. Apáti-Tóth Sándor felvétel« Bővült a választék Krémjoghurttal bővült a ceglédi, nagyobb élelmiszer­­ boltokban a tejtermékek nyá­ri választéka. Máris kelendő a kellemesen savanykás ízű, üdítő csemege, amely mű­anyag poharakban, alufóliával légmentesen zárva kerül for­galomba. A tapasztalat, hogy az utóbbi években a ceglédiek megkedvelték, igénylik a­z ilyen készítményeket. Négy ponttal az első mögött Másodikok az ifjúsági labdarúgók Labdarúgás: A megyei if­júsági labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában nagy ará­nyú győzelmet aratott a CVSE, s így — jobb gólkülönbségével — a második helyen végzett. A csapatnak nem sikerült megismételni tavalyi eredmé­nyét, amikor bajnok lett a gárda. Azóta viszont a játé­kosállományban több változás történt, többen kiöregedtek, a felnőtt együttesben kaptak he­lyet, így a visszaesés miatt nem kell szégyenkezniük. CVSE—Dömsöd 10-1 (5-1). CVSE: Andrus (Kenyó) — Gnacza (Karai), Amádi, Kis­­tamás, Laki, Kovács, Kele­men, Farkas (Dankó) Vágó, Keszthelyi, Fekete. A ceglédiek végig irányítot­ták a játékot, s helyzeteiket is jól használták ki. Góllövők: Farkas (2), Feke­te (2), Kelemen (2), Kistamás (2), Vágó, Keszthelyi. te.Jók: Kelemen, Vágó, Feke­teke. Az Úttröszt KÖZGÉP NB III-as tekecsapata utolsó három találkozóján ugyanazon eredményt érte el, mindig csak a jobb faeredmény dön­tötte el, hogy ki nyeri a két bajnoki pontot. A ceglédi rang­adó a vendég Bem SE sikeré­vel végződött, az Elektromos­nál nem, de a Taxinál már si­került kivívni a győzelmet. Az Üttröszt KÖZGÉP a tava­szi idényben — a pálya fel­újítása miatt —11 alkalommal játszott vidéken, s csak négy­szer hazai pályán. Nyolc győ­zelemmel tizenhat pontot sze­reztek, s ezzel jelenleg a he­tedik helyen állnak. Az első­nek húsz pontja van, a kü­lönbség mindössze négy pont. Ősszel a KÖZGÉP első kilenc mérkőzését itthon játssza, van lehetősége a felzárkózásra, akár az első hely átvételére is. KÖZGÉP—Taxi 5-3 (2491-2444). Pontszerzők: Zsámbéki (464), Sárik (414), Nyíri (408). Bem SE—KÖZGÉP 5-3 (2485-2467). 18 (!) fa döntött a helyi rang­adón. Elektromos—KÖZGÉP 5-3 (2534-2409). Pontszerzők: Sárik (423), Nyíri (422), Zsámbéki (421). női kézilabda: A Ceglédi VSE csapata folytatja jó szereplését, a megyei bajnok­ságban, a Dunavarsányban aratott győzelmük kellemes meglepetés. CVSE—Tóalmás 11-8 (6-2). CVSE: Szenczi — Gyöngyösi (2), Körösztös (1), Bíró (2), Törőcsikné (5), Bencsik, Dan­­csejU). Csere: Steffner, B. Ko­vács. Gyengén játszottak a lányok, sok volt az eladott labda, hi­bák mutatkoztak a támadás­ban és védekezésben egyaránt. Szerencséjükre még ez a tel­jesítmény is elég volt a győze­­delemhez. Csak a kapus Szen­czi dicsérhető. Ifjúsági eredmény: CVSE— Tóalmás 6-5. CVSE—Dunavarsány 13-10 (6-6). CVSE: Szenczi — Gyöngyö­si (3), Bíró, Körösztes, Törő­csikné (7), Bencsik (1), Dan­­csó (2). Csere: Steffner­ ka Az idény leggyengébb játé­után — minden átmenet nélkül — a legjobb követke­zett. Szervezett volt a gárda védekezése, átgondoltak a tá­madások, s megfontoltak a lövések. A CVSE jó, s lelkes játékával a második játékrész közepén már öt góllal is veze­tett, a hazaiak a hajrában már csak szépíteni tudtak. Az egész csapat dicséretet érde­mel játékáért. Ifjúsági eredmény: Duna­varsány—DVSE 5-4. U. L.

Next