Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

Holland nemzeti balett A Holland Nemzeti Balett megkezdte vendégjátékát Magyarországon. Budapesten a Vígszínházban mutatkoztak be. Tanulmányi versenyek A Művelődési Minisztérium közoktatási, valamint szakoktatási és továbbképzési főosztálya meghirdette, hogy e tanévben a szakközépiskolák negyedik osztályos tanulói 26 féle országos szakmai versenyen vehetnek részt A versenyzőknek a tantervekben előírt feladatokat kell megoldaniuk szóbeli, írásbeli és gyakorlati vizsgákon. A versenyeket 1981. február eleje és április vége között bonyolítják le a vizsgák jellege szerint, két vagy három fordulóban. A selejtezőket a versenyzők iskoláiban, az elődöntőket és a döntőket a kijelölt szakközépiskolákban rendezik meg. KIÁLLÍTÁS előtt gyálon Szakkörtárlat az étteremben A Szabadság Termelőszövetkezet székhelyén, Gyálon holnap, szerdán kiállítás nyílik. A tárlat színhelye az étterem. Erről, a sokak által rendhagyónak nevezett bemutatóról beszélgetünk Csipás Ferenccel, a Szabadság Termelőszövetkezet pártbizottságának titkárával és Fegyó Bélával, a képzőművészeti szakkör vezetőjével, annak a szakkörnek az irányítójával, amelynek a tagjai festették a most bemutatásra kerülő képeket. Telephelyről telephelyre & — Termelőszövetkezetünk és község vezetősége között 1976-ban született megállapodás alapján jött létre a képzőművészeti szakkör — magyarázza Csipás Ferenc. — A helyi általános iskolában működik, tagjainak többsége a termelőszövetkezetben dolgozik. A tsi évente körülbelül 30 ezer forinttal támogatja ezt a kis csoportot. Ebből a pénzből vesszük meg a felszereléseket: festéket, ecsetet, vásznat A szövetkezet a szakkör fenntartásához más módon is hozzájárul. Szocialista brigádjaink társadalmi munkában készítik a képkereteket, a paravánokat, de szabad idejükből áldoznak még a képek szállítására is. Ebből látszik, hogy pontosan nem is meghatározható az az összeg, amivel évente a szakkör fenntartásához hozzájárulunk. — Mi úgy gondoljuk — folytatja Csipás Ferenc —, nem mindegy, hogy dolgozóink mi iránt érdeklődnek. Ráadásul, ha érzik, nekünk arra is van gondunk, hogy törődjünk szabad idejükkel is, bizonyára szívesebben vállalnak nálunk munkát, illetve maradnak itt. Termelőszövetkezetünknek nincs kultúrháza, ezért a képzőművészeti szakkörben született legjobb műveket telephelyeinken, az éttermekben állítjuk ki. Hasznos ez azért is, mert az étterem az a hely, melyet biztos, hogy legtöbb dolgozónk felkeres, s megszemlélheti az alkotásokat. Terveinkben szerepel az is, hogy egy selejtezett autóbuszt rendeznénk be kiállítások céljára. Más bemutatókra, könyvárusításokra is sor kerülne a járműben. A nevelés öröme Fegyó Béla öt évvel ezelőtt végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Most a gyáli általános iskola rajztanára. Saját bevallása szerint a képzőművészeti szakkör fontos szerepet tölt be életében. — Bár nem tagadom, a havi ezer forintos tiszteletdíj is vonzó — mondja —, de még ennél is vonzóbb, hogy egy jó közösségnek állhatok az élén. Ez a 16 ember ugyanis — fizikai munkások, pedagógusok, alkalmazottak — nagy örömmel találkozik hétfő esténként, s igen jól érzik magukat együtt. Közülük senki nem akar profi lenni, valamennyien az alkotás adta örömért fognak ecsetet. Kellemes, barátságos közösséget alakítottak ki, s e közösség kohéziója: egy nyelvet beszélnek. — Szeptember elsejétől munkálkodik a gyermek képzőművészeti szakkör is. Hatvannégy alsótagozatos fiatalból áll, valamennyien a termelőszövetkezeti dolgozók gyerekei. Nagy lelkesedéssel fogtak munkához szeptember elején ezek a gyerekek. Én azt hittem, idővel lemorzsolódnak majd közülük jó néhányan, de nem így történt. Gondoskodunk majd arról, hogy a gyermek képzőművészeti szakkörben legjobb alkotásokat is született bemutassuk. — Ez azért is fontos — veti közbe Csipás Ferenc —, mert így a szülők is érzik, hogy nekünk nemcsak ők, hanem gyermekeik is fontosak. A fiatalok pedig — legalábbis bízunk benne —, ha tudják, hogy foglalkozunk velük, jobban kötődnek majd a termelőszövetkezethez, szívesebben jönnek majd ide dolgozni. Érdeklődve várják A termelőszövetkezet patronálta gyáli képzőművészeti szakkör kiállítása tehát szerdától november végéig látható a termelőszövetkezet székhelyén lévő étteremben. E bemutatót örömmel várják mindazok, akik részt vettek életre hívásában, akiknek alkotásait kifüggesztik az ebédlőben, és bizonyára azok is, akik megtekintik. Egy-két kivételtől eltekintve a kiállítandó művek még szárnypróbálgatások. Sok tanulás és kísérletezés, gyötrődés vár alkotóikra. Tapasztalatszerzést, segítséget jelentene több tehetséges amatőr vagy hivatásos művész tárlatának gyári megrendezése. K. £. ORSZÁGOS KONFERENCIA A közoktatás fejlesztése A közoktatás fejlesztése címmel országos konferencia kezdődött hétfőn az Országos Pedagógiai Intézetben. A KISZ Központi Bizottságának és az Országos Pedagógiai Intézetnek a meghívására az ország egyetemein, főiskoláin, tudományos intézeteiben dolgozó fiatal szakemberek beszámolnak azoknak a kutatásoknak az eredményeiről, amelyeket 1976 óta végeztek a Művelődési Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia felhívására. Molnár Gyula, az OPI főigazgató-helyettese megnyitó beszédében hangsúlyozta: magyar közoktatás a megújulás időszakát éli, új nevelésioktatási terveket, tankönyveket alkalmaznak. Az oktatás módszereinek is változniuk kell, Örvendetes, hogy az ország minden részében élő fiatal kutatók részt vállaltak ebben az átalakító folyamatban. Kutatásaik eredményei bizonyítják: az ifjúsági mozgalom ösztönzésére kifejtett munka elősegítheti fontos társadalmi-politikai feladatok megoldását. ÚJ MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA Ismeretterjesztés mozgalmasan Országos, szintén három megyei és járási évvel ezelőtt vitatták meg közgyűléseken a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, illetve különböző szervezeteinek munkáját. Az azóta eltelt idő jelentős változásokat hozott Pest megye, társadalmi, gazdasági életében, módosultak — egyben növekedtek — az ismeretterjesztés iránti igények. Változnia, fejlődnie kellett tehát a társulat munkájának is. fejlődésről, az utóbbi időszakban elért eredményekről és hiányosságokról az elmúlt napokban két járási TIT-szervezet adott számot: A gödöllői városi-járási s a budai járási szervezet. Ha a számokra pillantunk, az első benyomásunk az, hogy mindkét területen az átlagosnál jobb volt a munka. Az előadások számát tekintve persze nem vehetik fel a versenyt a ráckevei járással, ahol tavaly például 1902 rendezvényre került sor, míg a budai járásban 592-re, a gödöllőiben s Gödöllő városában 998-ra. Megnyerni az üzemeket A két területen sok a hasonlóság a munka társadalmi, gazdasági feltételei között: sok az ingázó, a munka utáni ház körüli gazdálkodás széles rétegekre jellemző — így az is, hogy eleve nehéz az embereket a TIT-előadásokra becsábítani. A fentiek mellé társul a televízió, rádió otthon tartó hatása. Ebben a helyzetben csak a jól felkészült, korszerű használó előadók, módszereket a mindennapi szükségletekhez kapcsolódó rendezvények, hatásosan szervező népművelők érhetnek el eredményeket. Hogy egyre inkább ez a jellemző, arról a TIT-előadások évről évre növekvő száma beszél. A számok azt is jelzik, hogy az ismeretterjesztő munka a gödöllői járásban sokkal intenzívebb, mint a budaiban. Ezt persze részben az magyarázza, hogy az utóbbi járásban hiányzik a járási székhely, s ami még nem működik olyan fontosabb, rangos, igen nagy szellemi energiát koncentráló és szétsugárzó felsőoktatási intézmény, mint Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem. A zsámbéki Tanítóképző Főiskola rövid fennállása alatt még nem válhatott a járás szellemi központjává — biztató azonban, hogy máris eredményesen dolgozik a hallgatókból alakult TIT- csoport. Ebben a helyzetben a járás ismeretterjesztő munkájának irányítói a különböző működésére. A kapcsolatrendszer hiányosságait elsősorban néhány üzem vezetőinek közönye okozza. Nem volt TIT-előadás például a Pilisi Parkerdőgazdaságban, a budaörsi Taurinában a törökbálinti téglagyárban — s folytathatnánk a felsorolást. Ennek ellenére a rendezvények nagy részén 30—44 év közötti fizikai dolgozók vesznek részt, növekedett a 20—30 éves fiatalok részére szervezett rendezvények száma. Ugyanez érvényes a gödöllői járásra is — hozzátehetjük, hogy itt a hagyományosnak számító módszerek mellett újak — kiállítások, klubfoglalkozások, audiovizuális műsorok — bevezetése emeli a munka színvonalát, az utóbbi években Gödöllőn rendszerré váltak a TIT által vezetett városnéző séták. Úgy hiszem, a korszerű eszközök egyre bátrabb használatában jelentős szerepe van annak a módszertani munkának is, amely a helyi pártpropagandisták és TIT-előadók klubjában folyik. Kisugárzó energia A különböző intézményekkel való együttműködésre természetesen itt is szükség van. A művelődési házakkal való jó kapcsolat eredményeként juthatott el a négy természettudományi témájú TIT- vándorkiállítás az idén 17 helyre, vonzhatott hétezer látogatót; a moziüzemi vállalattal közösen egy-egy eseményhez kapcsolódva ismeretterjesztő filmeket vetítenek. A pedagógiai-pszichológiai ismeretterjesztésből jelentős részt kérnek az iskolák, Pécelen, Túrán, Dányban például igen színvonalas előadássorozatokat szerveznek szülőknek. Az üzemekben, termelőszövetkezetekben viszont még mindig kevés a TIT-rendezvények száma; a bagi és a túrai téeszben például az utóbbi években nem hangzott el ismeretterjesztő előadás. Hogy ez a helyi vezetők s nem a lakosság, illetve a TIT-munka irányítóinak közönyéből következik, azt éppen a kertészkedéssel kapcsolatos kisállattenyésztéssel kérdések iránti nagy érdeklődés, az évi 120— 130 ilyen témájú előadás sikere bizonyítja. A jövő feladatai Az itt felnövő szakemberek nagy része az ország más tájain áll munkába, végez majd ismeretterjesztő tevékenységet is. Nem ez a lényeg azonban, hanem a felismerés: társadalmi érdek, hogy minél több jól felkészült értelmiségi vegyen részt a társulat munkájában. A taglétszám növelése ma is mindkét (mintegy 250— 250 tagot számláló) csoport egyik fő célja. A budai járásban emellett elsősorban a nemzetiségek anyanyelvén, valamint az általános iskolákban és művelődési intézményekben folytatott ismeretterjesztés megindítását, illetve eredményesebbé tételét említik fontos feladatként. A gödöllőiben a tanfolyami ismeretterjesztést, a szabadegyetemi sorozatokat, a gazdasági egységekben folyó munkát. S azt, hogy az új művelődési központhoz kapcsolódva elősegítik egy, a tudományos és politikai ismeretterjesztés céljait szolgáló eszköztár, valamint a természettudományi kabinet létrehozását. P. Szabó Ernő ötlet. Visszagondolva a Van egy fantasztikus ötlete? című sorozat útnak indítására, hálás szívvel lehet nyugtázni, hogy e vállalkozás két gazdája, Bednai Nándor és Kállai István valami egészen eredeti tippet eszelt ki annak idején. Meghirdetett programjuk szerint arra számítottak, hogy képtelenebbnél képtelenebb kitalálókkal áll majd elő az esze használására megbiztatott nagyérdemű közönség — mármint a nézők több milliós tábora. Felidézve azt a bizonyos kezdetet, tényleg pezsegni látszott sok-sok elme, és ahogyan azt az itt-ott kihelyezett kamerák rögzítették, megmegfogalmazódott néhány tetszetősebb elmeszakmány. Ám ezek a jelentkezések — adásra adás — egyre inkább csak mint mások által feldolgozható számításba, nyersanyagok jöttek és ily sorsra jutva, sorra, rendre kabarétréfákká silányultak. Igen, ilyesféle metamorfózison esett át ez az ötletbörze, s hogy mennyire így történt, azt a szóban forgó vállalkozás legutóbbi, szombaton este közvetített darabja oly sajnálatos jelképiséggel mutatta be. Jószerivel egyéb sem került a bizonyára gyorsan megfáradó pupillák elé, mint egy erőlködve összeterelt viccáradat, s ráadásul ez is úgy, mintha még fel sem találták volna a televíziót, tehát lefotografált kabaréműsorként. Meglehet — s ezt minden előfizető tapasztalhatta —, maguk a műsorvezetők, illetőleg közreműködők jól szórakoznak ezeken az átdolgozásokon, ám a néző, akinek azért már van némi fogalma arról, hogy mi is az a képi humor, nemigen tud velük indulni. Inkább csak fanyalog, fanyalog, s mind reménytelenebből bizakodik, hogy egyszer azért majd ez a műsor is magára talál, s a rutincsinálmányok helyett tényleg olyasmit mutat, ami a maga eredetiségében fantasztikus, minden szerkesztői és szerzői belenyúlás nélkül az. Minőség. Még szerencse, hogy a föntebb megcsipkedett jelenetcsokor után egy olyan kedves húsz perc következett, amely mind a szunyókálókat, mind a bosszankodókat jobb kedvre deríthette. Ének az esőben címmel láthattuk és hallhattuk ekkor Záray Márta és Vámosi János műsorát, és ez az összeállítás mindenkit meggyőzhetett arról, hogyan lehet és kell ízléssel, kulturáltan szórakoztatni. Igazán nem volt nagy felhajtás, igazán nem csaptak nagy csinnadrattát e kedves házaspár stúdióbeli jelenlétéhez, csupán csak hagyták, hogy a maguk remekül gondozott hangján énekelgessenek. A minőség diadala az ő mostanában nyugtázható legújabb visszatérjük, amely felbukkanás számos más pályatársuknak is követendő például szolgálhatna: íme, így, s ily számos esztendőkig is jelen lehet lenni abban a jaj, de zavaros könnyűzenei világban. Mint mondani szokás, tartás és mérce kérdése az egész... Keresztkérdés. Egri a szintén rokonszenves János, tévé- személyiség — amúgy szerkesztő és műsorvezető —szintén az előfizetők kedvében járt, amikor legújabb fejtörőjét, a Keresztkérdést kiötlötte. Akik végigfigyelték ezt a vadonatfriss okoskodósdit, tudhatják, hogy a hagyományos keresztrejtvényfejtés adja a szógyűjtés alapját, de úgy, hogy közben a két versenyző egymás ötleteiből, illetőleg tévedéseiből is hasznot húzhat. Igazi televíziós lelemény ez is; bizton állítható, hogy legalább olyan népszerűvé válik, mint a szintén. Egri János vezette Játék a betűkkel. Akácz László TV-FIGYELŐ 1980. NOVEMBER 25., KEDD JEGYZET Ingázók és a művelődés Ír égan leéretttségizstek, dip- Aki elhatározza, hogy néhány akiket lámát is szereztek azok, év alatt pótolja a gyermekhajdanaiban minden korában elmulasztottakat, elreggeil ott lehetett látni a vi végzi a hiányzó iskolai csatácmalisokon, amint iskolába lyokat, a legtöbb munkabemenet — vagy délután, onnan jövet — térdükre tették igen kap hozzá segítséget. A munkahelyeken többa tankönyvedet, és amíg ennyire egyszerűen tudomásul vonat, megtette a maga útját, veszik, hogy a kulturális renmár meg is tanulták vailamedezvényeken az ingázók nem lyik tárgyból az aznapi léc vesznek részt, hiszen alkáliét ,mazkodniuk kell a vonatau Az egykori vasúti diáktóbusz indulásához. Ritkán, de szakaszos elmeket inkább előfordul, hogy az ingázó maazért érdemes felidézni, mert ha mondja: van későbbi közmanapság sokan vallják: visekedési eszköz is, szívesen gázó munkások között nehéz rá,avagy még egy előadás megterjeszteni a kultúrát. Két hallgatására. Másutt viszont ségtelen tény: nehezen kere- érdekesebb labdarúgó-méri a kenyerét az, aki napi 4 kőzésen maradt ott először az 5, vagy még több óratuta- ingázó, s kérdezősködésre dezik lakóhelyéről a munkát adó rüM ki, hogy „kulturális túlvárosba és onnan vissza _ órázást” is tudna vállalni. Mégsem lehet egyszerűen persze, csak akkor, ha úgy belenyugodni ebbe Meg kell ítja, hogy megéri", es meg is lehet találni a mód Tt , .. . .. ját, hogy az ingázó munka- jenkor aztán a közművesek bekapcsolódjanak a kult“6» “^vezem a sor Olyan túra „fogyasztóinak” egyre «sorokat kell összeállítaniuk, népesebb gárdájába. Az első amelyeket az alacsony műlépés ehhez az, hogy az üzemeltsegi színvonalon álló emmi és a lakóhelyi népművelsr ® is szívesen fogadnak. lök, könyvtárosok, pedagó- b?set kezdem vegyes műsorgusok segítsenek nekik a mó- fab ,melyben népdalok, koldokat megtalálni, tömények is szerepelnek, az Statisztikák bizonyítják, operettrészletek, a magyar nehogy az ingázók nagy többségük mellett. Aztán legközege szakképzetlen segédmum ,Yagy harmadik-negyedes, iskolai végzettségük pe- alkalommal lehet emelni mig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el — s ami még nagyobb baj: nem is mutatnak hajlandóságot a továbbtanulásra. Induljunk ki a nagy többségből. Tagadhatatlan, hogy ]nem néhány emberről, száznaponta 30—40 kilométert, 1 ’ ezrekről van szó. Az ipavagy még többet utazni munk üzemek elhelyezésén, a kába menet, s még annyit ha munkaalkalmak és a lakóhezafelé — nagy megterhelés, lyek közti távolságokon aligilyenkor az embernek terme- ha lehet hamarosan változszatszerűen szüksége van kitatni. Azon sem, hogy nem kapcsolódásra kaphat még mindenki lakást Ritka kivétel egy-egy üzem ott, ahol dolgozik. De a műben az az ingázó, aki az utó-velődési „fehér foltok” egyik más óráit mégis tanulásra, legmakacsabbján, az ingázók művelődésre használja fel. „butykoscsárda-centrikussá- Kétségtelen, hogy ehhez első gén” lehet és mihamarabb sorban belső indíttatás, vagy kell is változtatni, és szívós akarat szükséges. V. E. a mércét. Csak a „magas kultúra” álarcában mutatkozó unalmat ne engedjék becsempászni! Az eltaszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a művelődés ügyének.