Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-19 / 297. szám

1980. DECEMBER 19., PÉNTEK Körültekintő gondoskodás Felnőttvédelem - méltányosan ! Nem mondhatom róla,­­ hogy öreg, hiszen lélekben­­ sok fiatalnál fiatalabb ba­­­­rátom ösztönzött rá, kará­­­­csony előtt írhatnék vala­­­­mit a állam szociális gon­­­­doskodásáról. Ez is ünnepi­­ téma, ha ritkán is esik ró­­­­la szó — mondta. Zweiger Ferencné, a városi tanács egészségügyi osztályá­nak szociálpolitikai főelőadó­ja a szociális gondoskodás ál­lami rendszerének minden csínját-bínját jól ismeri, mondhatnék: a kisujjában van, hiszen nemrégiben ép­pen e témáról is írt szakdol­gozatában. Szociális segély Szaknyelven felnőttvéde­lemnek nevezik a szociális gondoskodásnak azt a terüle­tét, melyben azokat a nagy­korú, munkaképtelen vagy rokkant embereket részesítik állami ellátásban, kiknek lét­­fenntartása nincs biztosítva. Keresetük, jövedelmük és tar­tásukra kötelezhető hozzátar­tozójuk nincs. — Városunkban jelenleg huszonhatan kapnak rendsze­resen szociális segélyt, mely­nek összege 1360 és 1500 fo­rint között mozog — tájékoz­tatott a főelőadó. — Ezenkívül évente négy alkalommal ré­szesítjük őket rendkívüli se­gélyben. A legutolsót éppen e napokban kapták kézhez. A segélyezettek kartonjai közül találomra húzom ki J. K. lapját. A hetvennégy éves asszony, bár egész életében dolgozott, mindig olyan jelle­gű munkát vállalt, mely után nem kaphat nyugdíjat. Ebben az esztendőben a rendszeres mellett, csaknem hatezer fo­rint rendkívüli segélyt kapott. Eb­ből vásárolja meg a téli tüzelőjét, jut olykor-olykor kisebb-nagyobb összeg a ru­házkodásra, a téli szerény­ megszépítésére, ünnepek . Életek kartonon A, kartonok végignapozása egyébként is tanulságos. Csu­pa idős ember. Közöttük olya­nok, akik végigdolgozták az életüket, mindaddig míg egy­általán erejük volt a munká­hoz. Érdekes eset Z. nénié. Szinte az egész életét Olasz­országban élte le, férje halála után hazatelepült, s bár itt­hon soha sem dolgozott, élve­zi államunk gondoskodását. A többiek olykor-olykor morog­nak is emiatt. Pedig hát élnie neki is kell. S mint a K. test­vérpár, vagy G. Zs. kapja ő is havonta a járandóságát, mely ha, kevéske is, szigorúan beosztva — maguk mondják Zwei­ser Ferencr­ének—futja a legszükségesebbekre. Minden­esetre­ nem szorulnak szociá­lis otthonra, megmaradhatnak a sajátjukban. A­ régi Duna­keszi kis lakásaikban, melyhez annyira ragaszkodnak,­ hogy a város öregjeinek épült napkö­zi otthont sem hajlandók igénybe venni. Furcsa ellentmondás. Épült egy minden kényelemmel fel­szerelt otthon, elsősorban ép­pen nekik, ahol ellátásukért egyetlen fillért sem kellene fizetniük. Ebben az esztendő­ben azonban, egyetlen segé­lyezett vette csak igénybe. Az otthon ellen — Egy alkalommal többük­­től megkérdeztem, miért ide­genkednek az otthontól? — meséli Zweigelné. — Mit gon­dol, mit válaszoltak? Azt, hogy szégyellik. Nem tudtam megállni és visszakérdeztem, a segélyt nem restellik igénybe venni? Azt nem. Ez volt a vá­lasz. Pedig mindegyiküknél voltunk, egyenként mondtuk el, milyen előnyökkel jár az otthonbeli élet. Nem és nem hajlandók. Búcsúzni készülök, látom ő is rendezgeti az iratait Leve­let tesz a táskájába. Egy leve­let, melyet a rádiónak írtak. Feladója segítséget kér. A sorokból nem tűnik ki, milyen természetű segítségre van szüksége a levélíró koros as­szonynak. Ezért indul hozzá, hogy megtudakolja. Mert vá­rosunkban minden rászoruló­nak havonta viszi a postás a­­ gondoskodást jelentő közel másf­él ezer forintot A rendsze­res és a rendkívüli segélyre félmillió forintnyi összeg for­dítható minden évben. Idén már szétosztották az utolsó fillérig. z S még valami jellemzi a­­ tanács szociálpolitikáját e­­ területen. A felnőttvéde­­­­lemben napi gyakorlattá­­ vált a méltányosság. Mert­­ van, amit adni kell, és van ,ami adható. Itt, minden rá­­­ szorult — ha lehetőség van |rá —, az adhatóra számít­­­hat, a magasabb összegű | segélyre, a nagyobb segít­­­­ségre. Senki sem jelentkezett Megszűnik egy üzlet A Felszabadulás út 43. szám alatt két éve épült fel a honvédség lakótelepe, me­lyen egy korszerű élelmiszer­­boltot is nyitottak. Nemcsak a telep lakóinak, hanem a kö­zelebbi és távolabbi környé­ken élőknek is könnyebbség volt a vásárlás a 200 négyzet­­méter alapterületű üzletben. Úgy tűnik, most megszűnik e lehetőség. A környék egyik lakója hívta fel figyelmünket arra, hogy a hírek szerint a jövő esztendő elején meg­szüntetik az üzletet. Vezekényi Ferencnél, a vá­rosi tanács kereskedelmi és ellátásfelügyeleti osztályának vezetőjét kérdeztük: mi az igazság? Elmondotta, a Vác és Vidéke Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat az év közepén bejelentette, hogy az üzletet gazdaságtalansága miatt be­zárja. A környék nem marad el­látatlan, hiszen távolabb van másik bolt, ahol lakótelepen élők bevásá­­­rolhatnak. A szakigazgatási szerv hoz­zájárult az üzlet működésé­nek megszüntetéséhez, de fél­éves felmondási időt kötött ki. A kiskereskedelmi vállalat váci központjában dr. Kautz Annamária jogtanácsos adott felvilágosítást. — Tavaly év végén jelent meg egy jogszabály, mely le­hetővé tette, hogy a helyi­ségbérleti díjakat a duplájá­ra emeljék a bérbeadók. Ugyanakkor az Építési és Városfejlesztési Minisztérium­nak is volt egy állásfoglalása, miszerint a díj felemelése nem kötelező, következésképp egyezkedés tárgya lehet. Mi megkíséreltünk jutni a bérbeadóval, egyezségre sajnos sikertelenül. Az ugyanis ha­mar kiderült, hogy az addig is nyereség nélkül működő egységet felemelt helyiségbér­leti díj melllett csakis ráfize­téssel lehet tovább nyitva tartani. Az igazsághoz tarto­zik, hogy amikor a jogszabá­lyok lehetővé tették, hogy kis üzleteiket szerződéses üze­meltetésre vagy bérbe adhas­sanak a vállalatok, az élelmi élelmiszer-kiskereske­vállalat tizenegy egységét hirdette meg. — a Pest megyei Hírlap egyik novemberi, vasárnapi számá­ban — mindenki által hoz­záférhetően. Sajnos, eme üzlet iránt nem érdeklődött senki, így a Felszabadulás úti boltot január közepén bezárjuk, és visszaadjuk a honvédségnek. Pillanatnyilag tehát így áll a bolt ügye. Ám ha akad vállalkozó szellemű kereke­dő, aki szerződéssel átvenné üzemeltetésre, esetleg bérbe venné, nos, abban ez esetben nem kellene megszűnnie egy korszerű, s kifejezetten üzlet­nek épült kereskedelmi egy­ségnek, amelyben ez a város egyébként sem bővelkedik. Hétszázhúsz lakás kiszolgálására Tömbfűtőmű a lakótelepen A fűtési szezon megkezdésekor üzembe helyezett tiknb­­fűtőmű ma már 123 lakást fűt a szépülő, épülő dunakeszi la­kótelepen. A háromezer lakásra tervezett tömbfűtőmű a la­kások fűtés- és melegvízellátása mellett a lakótelep új ABC- jét, bölcsődéjét, óvodáját és iskoláját is ellátja meleggel. A képen­ ellenőrzik a berendezések működését. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Negyedszázados jubileum A közrend szolgálatában Elismerésben részesültek A Dunai Cement- és Mész­­mű kultúrtermében tartották a váci, dunakeszi és járásbéli önkéntes rendőrök hagyomá­nyos év végi ünnepségét, me­lyen részt vett Rónai Árpád, az MSZMP Városi Bizottságá­nak első titkára és Villási László, a tanács elnökhelyet­tese. Luzsák István rendőr alez­redesi, a Váci városi és járási rendőrkapitányság vezetője köszöntőjében arról a növek­vő megbecsülésről és tisztelet­ről beszélt, melyet az önkén­tes rendőrök tevékenységük­kel kivívnak a lakosság kö­rében. Áldozatos számottevően munkájukkal segítik a közrend és közbiztonság megszilárdítását. Huszonöt esztendővel ez­előtt alakultak meg az első önkéntes rendőri csoportok. A negyedszázados jubileum jó alkalom arra, mint Markó György rendőrszázados, a közbiztonsági és közlekedési osztály vezetője ünnepi beszé­dében erre kitért, hogy ös­­­szegezzék e csöppet sem kön­­­nyű társadalmi tevékenység hatását, eredményeit, am­el­­­lyel a rend önkéntes őrei hoz­zájárulnak társadalmunk szocialista rendjének védelméhez és erősítéséhez, építőmun­kánk nyugalmának bizto­s­sád­­sításához. városi és járási rendőrkapitányság területén 791 önkéntes rendőr teljesít szolgálatot, közülük 127-en Dunakeszin. A közbiztonsági, közlekedési, ifjúságvédelmi és bűnügyi ágazatokban, a terü­letek számos kiváló szakembe­re vállal részt a feladatokiból. Markó György röviden érté­kelte a terület közbiztonsági és bűnügyi helyzetét is. Mint elmondotta, a lakosság közér­zetét kedvezőtlenül befolyáso­ló súlyos bűncselekmény nem történt. A nyomozások száma sem haladta meg a tavalyi vizsgálatokét. Arra kérte az önkéntes rendőri testület tag­jait, hogy ezután is hasonló elhivatottsággal segítsék a nyomozóhatóságot a bűncse­lekmények felderítésében. A párt-, állami és társadal­mi szervek köszönetét Rónai Árpád tolmácsolta, megkö­szönve a családtagoknak is, hogy segítik a szolgálatot tel­jesítőket. Arra kérte az ön­kéntes rendőrök idősebb nem­zedékét, hogy gazdag tapasztalatai­kat adják át a társaiknak.fiatalabb Városunk önkéntes rendőrei­­ közül a következők részesül­tek elismerésben: Tízéves szolgálatáért kitün­tették Barát Jánost, Síp Sán­dort és Szabó Jánost; ötéves szolgálatáért Juhász Lászlót, Mező Jánost, Vígh Jánost és Braun Antalt. Kovács Jánost a járási kapitányság vezetője jutalmazta meg a szolgálatban tanúsított példamutató maga­tartásáért. Ritkábban? Tovább? Nyáron? Több érdeklődést érdemelne Október 27-e és november 7-e között tizenegyedszer ren­dezték meg a városban a Du­nakeszi művészeti napok ese­ménysorozatát, melyet most értékelt a szervező bizottság. Garamszegi Zsuzsa közműve­lődési felügyelő, a sorozat cél­ját a munkásművelődés lehe­tőségeinek bővítésében jelölte meg. Ezt szolgálták az üze­mekbe kihelyezett rendezvé­nyek : a munkás filmnapok vetítései, író—olvasó találko­zók, kiállítások és amatőr együttesek fellépései. Személyre szólóan A leglátogatottabb és legsi­keresebb rendezvénynek nyugdíjas munkásoknak a mű­­­velődési központbeli találko­zóját ítélte, mely színvonalas rendezéséhez hozzájárult személyre szóló meghívás és a a körültekintő szervezés. Ez siker bizonyítja, hogy szükség a van a nyugdíjasok széles réte­geinek szóló programra is. Egyben arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy év közben is szükség van ilyen rendez­vényekre, esetleg egy klub se­gítségével. A Munkásokról munkások­nak című könyvkiállításról szólva őszintén elmondta, hogy nem azoknak nyitották meg, akikhez a rendezők szándéka szerint szólni kellett volna. A közönséget a diákok alkották. Ugyanakkor a konzervgyári iparművészeti és a 4. számú is­kola képzőművészeti tárlata jól szolgálta az ízlésfejlesztést. Osztatlan tetszést aratott láto­gatói között. Két író—olvasó találkozót tartottak Moldova György író­val és Soós Zoltán költővel. A sikeres rendezvények között jegyezték ezeket is. 11 évvel ezelőtt Tizenegy esztendeje a Rad­nóti Színpad és több, azóta már országos hírű irodalmi színpad hét végi bemutató so­rozatából indult a dunak­eszi művészeti napok hagyománya. Akkor a kellemes nyárestéken a tanácsháza udvara adott otthont az amatőr mozgalom jeles képviselőinek. Sokan érdeklődtek a rendezvény iránt, a járás északi, messze eső részeiből is jött közönség, nem szólva a szomszédos vá­ciakról. Meglehet, az akkori érdek­lődés az újdonságnak is szólt. Az is lehet azonban, hogy az időszak kedvezőbb volt, nyári estéken szervezett ese­­­ményekre az emberek szíve­sebben mozdultak ki. Ez az idei 10 nap több lá­togatót érdemelt volna. A vi­szonylagos érdektelenség okait kutatva több emberrel beszél­gettem, népművelőkkel, peda­gógusokkal, nézőkkel és hall­gatókkal. Volt, aki azt mond­ta: kedvezőtlen volt az idő­pont, összeesett a vasutasok kongresszusának nem kis erő­feszítést igénylő előkészítésé­vel. Azt közvetlenül a művé­szeti napok befejezése után tartották a József Attila Mű­velődési Központban. A köz­­művelődés munkatársainak erőit megosztotta a két nagy esemény. Mások véleménye szerint túlságosan is sűrű volt a program. Vagy, ahogy a járműjavító egyik vezetője megfogalmazta: az volt az ér­zésem, hogy kulturális injek­­ciókúrát kapok. Ismét másik beszélgetőpartnerem szavai­ban is lehet némi igazság, aki szerint hosszabb időszakra kel­lene elosztani az eseményeket és a már korábban bevált gya­korlat szerint a nyári hóna­pokban megrendezni azokat. Találkoztam olyan vélemén­­nyel is, miszerint elegendő lenne kétévenként megtartani a rendezvénysorozatot. Energiaarányosan Valamennyi véleményben vannak részigazságok. Egyet­értve a rendezőkkel, elfogad­va véleményüket (miszerint a kisebb zökkenők ellenére si­keres volt a művészeti napok idei sorozata), mégiscsak arra hajlok: meggondolandó, hogy nem lenne-e nagyobb hatása, értőbb közönsége, több ered­ménye annak, ha kevesebb­­szer adnánk­­ többet. Ez áll­na arányban a szervezésre, a megrendezésre fordított anya­gi és szellemi energiákkal. Útépítők A korán jött tél alaposan próbára tette mindazokat, akik a szabadban dolgoznak. Az Út- és Vasútépítő Vállalat du­nakeszi főépítésvezetőségének dolgozói különösképpen kény­telenek elviselni az időjárás szeszélyeit. Harangozó László telepvezetőt éppen azért ke­restük meg, hogy megtudjuk, miként befolyásolta munkáju­kat a zord időjárás? — Az idei tél komoly aka­dályt jelentett tervünk teljesí­tésében, mindenekelőtt azért, mert aszfaltot sem gyártani, sem bedolgozni nem tudtunk. Nagyrészt ez az oka annak, hogy csaknem 7 millió forint­tal elmaradtunk az 1980-ra szóló tervtől. — Miként hatott ez a most záródó ötéves tervük teljesíté­sére? — Szerencsére a korábbi évek jó eredményeinek kö­szönhetően így is sikerül ke­rek ötmillió forinttal túltelje­­síteni termelési tervünket, s további 34 milliót tesz ki an­nak az aszfaltmennyiségnek az ára, amit mi gyártottunk, de nem mi dolgoztunk be, hanem eladtunk különböző vállalatok­nak. — Most, hogy megenyhült az idő, merre dolgoznak mun­kásaik, gépeik? — Négy budapesti kerület­ben, a harmadik kerületben a Bécsi úton, a XX. kerületi ró­zs­akerti lakótelepen, a XIII. ke­rületben a Gyöngyösi úti la­kótelepen és végül az újpesti lakótelepen vállaltunk­ külön­böző munkákat. — Még egy kérdés, befeje­zésül: számítanak-e nyereség­re? — Minthogy aszfaltgyárunk az Út- és Vasútépítő Vállalat egyik főépítés-vezetősége, mivel a központ erre az esz­­ tendőre nem tervezett nyere­séget, így természetesen­­ mi sem oszthatunk azt — vála­szolta Harangozó László. Műsorok tíz napra meg a többiek című magyar vígjátékot, Keleti Márton filmjét nézhetik m­eg a né­zők, délután 4 órakor. Este hat és nyolc órai kezdettel színes svéd szatírát perget­nek, címe: Picasso kalandjai. Ez a film 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Szombaton és vasárnap egy régi zenés ma­gyar filmet újítanak fel Gerolsteini kaland­ot Darvas a Ivánnal és Házy Erzsébettel a főszerepekben. Két kitűnő epizód alakítás — Kiss Ma­nyié és Feleky Kamnlé — te­szi emlékezetessé a filmet mindazok számára, akik an­nak idején látták. Érdemes felidézni. Szombaton és va­sárnap (27-én és 28-án) szov­jet háborús filmdrámát lát­hatnak a filmbarátok, címe: A kofa és a költő, míg 29-én és 30-án a Zorro című olasz—francia koprodukció­ban készült kalandfilm pereg. József Attila filmszínház: Vasárnap itt is a Kaliforniai lakosztályt vetítik, hétfőn — dupla helyáron — a Rocco és fivérei, a híres olasz film van műsoron. Ebben a filmben tűnt fel szinkronizálásával annak idején Dallos Szilvia. Ezt a filmtörténetben jelen­tős alkotást csak 16 évesnél idősk­bri nézők tekinthetik meg. Csütörtökön (25-én) a Picasso kalandjait, vasárnap (28- án) a Kabaré című amerikai filmet vetítik Liza Minellivel a főszerepben, csak 16 éven felülieknek. Huszonk­ilence­­dikén hétfőn itt is a Zorrót pergetik le. Kis herceg. Ezt a címet ad­ta a József Attila Művelődési Központ könyvtára annak a műsornak, nem ajándékul melyet szeretne­adni 23-án, délután három órakor központ vörös és zöld termé­a­ben. Dévay Nagy Kamilla és Oszter Sándor adják elő Kis herceg című műsorukat. Az előadás díjtalanul megte­kinthető. Minden irodalom­barátot szívesen látnak a könyvtár munkatársai. Vörös Csillag filmszínház. Vasánapig a Kaliforniai lak­osztály című amerikai vígjá­tékot vetítik csak este hat és nyolc órai kezdettel ti­zennégy éven felüli nézőknek. Szombaton és vasárnap dél­után 4 órakor a híres ma­gyar archív filmet Radványi Géza Valahol Európában cí­mű alkotását pergetik le. Hét­főn és kedden olasz vígjáték megy, a Szerelmem segíts, míg karácsonykor A tizedes Az oldalt írta: Bányász Hédi Fotó: Barcza Zsolt

Next