Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-22 / 118. szám

\ A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 11S. SZÁM 1981. MÁJUS 22., PÉNTEK • •­­ Összehangolják a képességeket ( Műszaki hálózat a járásban A járási pártbizottság kez­deményezésére 1979-ben lát­tak hozzá a szakemberek köz­ponti üzemjavító bázis létre­hozásához, amelynek hatóköre a községeinkben működő me­zőgazdasági üzemekre terjed ki. Ebben az évben jutottak el addig, hogy beszámolhas­sanak az eddig történtekről a járási párt-végrehajtó bizott­ságnak. Időközben az elneve­zés változott, járási műszaki hálózattá. Általánosabb tehát az eredetinél, ami nemcsak az útkeresésre utal, hanem a tar­talom és cél pontosabb meg­fogalmazásét is jelzi. Bonyolult gépek Mezőgazdaságunkban az el­múlt 10—15 évben forradalmi változások következtek be. A gépesítésben ez egyebek­ kö­zött azt jelenti, hogy a mai traktor az elődöknek a nyolc­tízszeresét képes elvégezni, a kombájn vágószélessége meg­duplázódott, jelentősen na­gyobbak a hozamok, egy-egy területről sokkal több termést kell betakarítani. A teljesítmény növekedésé­vel arányosan váltak bonyo­lultabbá a gépek, javításukhoz mind nagyobb tudású szakem­berek kellenek. Bonyolultabbá és sokrétűbbé is, többféle szak­ismeret szükséges működteté­sükhöz. Mivel nagy karbantartásukhoz, teljesítményűek, nem fordulnak elő tömegesen a gazdaságokban, a speciális szaktudás — ha van —, nincs állandóan lekötve. Másfelől el­képzelhetetlen, hogy a gazda­ságok ezeknek a gépeknek a sokrétűségéhez alkalmazkodva a szakemberek teljes körét foglalkoztassák. Előfordulhat, hogy a karbantartás, javítás nem felel meg a követelmé­nyeknek, csökken a gépek tel­jesítménye, idő előtt tönkre­mennek. Kedvező helyzetben A gépek, berendezések mun­kába állításával párhuzamo­san valamennyi gazdaságban kialakultak a műhelyek, ame­lyek hol jobban, hol kevésbé ellátják a javítás, karbantar­tás feladatait. S mivel arra nincs lehetőség, hogy egy nagy központi üzemet hozzanak lét­­­e a járásban, a műszaki há­lózat megszervezése mellett döntöttek. A hálózat a gazda­ságok együttműködése révén valósul meg. Célja, az üze­m­ek műszaki szolgáltatásainak gazdaságos fejlesztése, a meg­levő kapacitások kihasználásá­nak koordinálása, a működő alapvető mezőgazdasági gépek és berendezések, azok rész­egységeinek tervszerű javítá­sa, az elméleti és gyakorlati kutatás eredményeinek gyors megismertetése és elterjeszté­se. Járásunk sajátságos és na­gyon kedvező helyzetben van. Gödöllőn működik a MÉM Műszaki Intézet, az ország legnagyobb agráregyeteme, an­nak tangazdasága, a gödöllői búza- és borsótermesztési rendszer. Ezeken a helyeken magas színvonalú technikai és technológiai kutatás is folyik, s mivel az intézmények részei a hálózatnak,­­lehetőség nyílik az eredmények mielőbbi átül­tetésére a gyakorlatba. A műszaki hálózat tevékeny­ségi körének meghatározása­kor ezeket a­ tényeket nagyon is figyelembe vették. A gép­javítási és karbantartási tech­nológiák kidolgozása, illetve adaptálása, a gazdaságok mű­szaki objektumainak fejleszté­se, az ehhez szükséges gépi berendezések közös, koordinált beszerzése, a szakemberek képzése feltételezi a városunk­ban lévő mezőgazdasági okta­tási és kutatási intézményei­nek részvételét a hálózatban. Nem érdektelen idézni ab­ból, amit az egyetem és műszaki intézet vállal: fejlesz­­­tési terveket és dokumentá­ciókat dolgoz ki a taggazdasá­goknak, technológiai előíráso­kat készít, folyamatosan infor­mációt ad a kutatások ered­ményeiről, a minőségellenőrző képességét rendelkezésünkre bocsátja, szabad kapacitását fenntartja a hálózatnak, a töb­bi között részegységek felújí­tására. S mit vállal a tangazdaság? Üzemelteti a konszignációs anyag- és mobilizálja a alkatrészraktárt, taggazdaságok elfekvő készleteit, bizonyos típusú gépeket a szavatossági időn túl megjavít. A járási műszaki hálózat lényegét és mostani szerepét talán legjobban a taggazdasá­gok vállalása jellemzi, leg­alábbis a nem hozzáértőnek. Ők ugyanis meglevő kapaci­tásukat a többiek érdekeit szem előtt tartva működtetik, szerződést kötnek egymással a kölcsönösen előnyös kihaszná­lásra. Két példa: A túrás ter­melőszövetkezetben javítják majd a tehergépkocsikat, a ke­repestarcsai gazdaságban lesz a gépesítési adatfeldolgozás. Törekvés és cél Az eddig kialakult helyzetet figyelembe véve szakosítják a járás gazdaságainak műhe­lyeit, hogy bizonyos típusokat, részegységeket egy helyen ja­vítsanak, ott, ahol erre a leg­jobbak a feltételek, mind tár­gyi, mind személyi oldalról. Magától értetődik, hogy a fej­lesztésben is ezt az elvet és gyakorlatot követik. Hangsúlyozzuk: a leírtak, a szakosodás is, még nem a ma feladata, hanem a törekvés, a cél. A folyamat elején va­gya­nk, amit a műszaki háló­zat idei terve is tükröz. A terv­ben ilyenek szerepelnek­: meg­rendelések összegyűjtése és ak­tualizálása, elfekvő felmérése, a műszaki készletek intézet és az egyetem ajánlásaink el­terjesztése, információs ára­moltatás­­ megszervezése, cím­jegyzékek elkészítése és köz­readása, szerződés alapján a résztvevők vállalás-igénylés rendszerének megindítása. Nem ez az első ilyen pró­bálkozás az országban. Másutt is kísérleteztek vele, ami mu­tatja, megérett rá az idő, kia­lakulóban az igények és a le­hetőségek. Az eddigi kísérle­tek nem hozták a várt ered­ményt. Talán azért, mert túl sokat markoltak. A kudar­cokból tanulva járásunkban óvatosabban fogtak­ a munká­hoz, ezért is lett a bázis he­lyett műszaki hálózat. A fo­kozatosság elvét betartva va­lószínűleg eredményesebben érhetik el a célt: a gépek, be­rendezések színvonalához ha­sonló karbantartó- és javító­­szolgálatot. K. P. A Közép-magyarországi Köz­mű és Mélyépítő Vállalat dol­gozói rövidesen befejezik művelődési központhoz, veze­­­tő aluljáró bal oldali feljáró­jának betonozását. Képünkön: a zsaluk közé töltik a cső­vezetékeken érkező betont. Barcza Zsolt­­ elvétele A művelődési központban Filmmú­zeumi sorozat Páratlan akció Pest megyében Nagy­­ sikerű filmekből állí­tották össze a gödöllői városi­járási művelődési központ nyári filmmúzeumi napjainak programját. A minden bi­zonnyal sokakat érdeklő akció eddig páratlan Pest megyében s a bemutatandó filmeket ed­dig csak a budapesti Filmmú­zeumban, legnagyobb illetve az ország városainak egy­kér filmszínházában vetítették. A művelődési központ és Pest megyei Moziüzemi Válla­a­lat közös szervezésében elő­ször e héten, pénteken, este hattól és nyolctól a Bonnie és­ Clyde című színes amerikai gengszterfilmet játsszák a színházteremben. Június ötö­dikén — akárcsak minden al­kalommal, pénteken — Paso­lini, olasz rendező Oidipusz királya következik, június 19-én pedig az Egy éjszaka Casablancában című amerikai burleszkfilm. Júliusban három vetítés lesz: 3-án a Butch Cas­sidy és a Sundance kölyök cí­mű western, 17-én az Ameri­can Graffiti (A rock nagy év­tizede) című amerikai film, 31-én pedig az amerikai—an­gol­ koprodukcióban készült A lepkegyűjtő című alkotás je­lenik meg a vásznon. A nyári filmmúzeumi napokat augusz­tus 14-én egy régi, 1941-ben készült magyar film, az Egy tál lencse zárja, amelyben olyan nagy egykori sztárok szerepelnek, mint Jávor Pál, Karádi Katalin, Kiss Manyi, Makláry Zoltán. Árammérőgyár / KISZ-esek külföldön Több kirándulást is tervez az idén a Ganz Árammérőgyár KISZ-szervezete. Legutóbb a Magas-Tátrában jártak négy napig. Az IBUSZ-programon a KISZ-esekből és szakszerve­zeti aktívákból verbuválódott árammérőgyári csoport be­járta a gyönyörű hegyvidék legnevezetesebb tájait. Voltak a Lomnici-csúcs legtetején, a Csorba-tónál, Késmárkon. Vé­gigmentek a Tarpataki-víz­­esés mentén, s hazafelé meg­nézték Krasznahorka várát. A nagy sikerű külföldi járás bizto­síték arra, hogy a többi terve­zett kirándulásra is sokan el­mennek majd a fiatalabbak és az idősebbek közül is. Galgamácsa Kiütéses győzelem született Lejátszották a galgamácsai Galgaparti Összefogás Tsz SE tömegsportbizottsága által szervezett kispályás labdarú­gó-bajnokság 5. fordulóját. Aszódi Fiúnevelő—Alagi Állami Gazdaság 5-0. Vezet­te: Makk. Jó mérkőzést vívott a két csapat, az aszódiak gyors csatáraik révén, szereztek gólokat. Dicsérhető a csapatok a sportszerűsége is. Vácegresi­újfalu község Honvéd—Váckis­ 2-4. Vezette: Pesti. Óriási meglepetés szüle­tett! Szép gólokat lőttek a csa­tárok. Galgamácsai Tsz Medosz— Galgamácsai Tsz Gépész 0-2. Vezette: Vankó. Nagyon küz­delmes mérkőzésen szerezte meg a két pontot a gépész­csapat. Vác­egres község—Domonyi öregfiúk 3-5. Vezette: Pesti. A domonyi csapat 2-3-ról jött fel! Az I­klad—Galgamácsa öreg­fiúk vegyes csapat játék nél­kül jutott a két ponthoz és 3. a tabellán, elszámolható gól­hoz a mácsai KISZ-bizottság csapatával szemben. Lejátszottak egy elmaradt mérkőzést is: Galgagyörki Fémmunkás— Vácegresi Honvéd 1-9­ Vezet­te: Negyela. A honvédek ki­­ütéses vereséget mértek a ha­zaiakra. Unghi egymaga hat gólt lőtt. A tabellát a Domonyi Öreg­­fiúk vezeti 8 ponttal, a 2. he­lyen a Fiúnevelő Intézet áll, a 3. pedig a Tsz Gépész együt­tese. Aszód Könyvtár a klubban Olvasnivaló és lemezjátszó Társadalmi munkával, ma­guk a dolgozók alakították ki azt a klubhelyiséget az aszódi postahivatal pincéjében, amely azóta otthont ad a bri­gádösszejöveteleknek, a hiva­talos és a családi események­nek. A közelmúltban rádiót, lemezjátszót vásároltak s itt rendezték be a szakszerveze­ti könyvtárat is, amely szakkönyveken kívül szépiro­­­dalmi olvasnivalót is kínál a postásoknak. Domony Járási tűzoltóverseny A résztvevőknek izgalmas, a nézőknek pedig látványos lesz a vasárnap 9 órakor kez­d­ dődő járási tűzoltóverseny, amelyet a domonyi sportpá­lyán tartanak. A versenyben a községek férfi, női, ifjúsági és úttörő önkéntes tűzoltórajai küzdenek a jó helyezésekért. « A fél falu sportmajálisa Ezen a héten Galgamácsán Sportmajálist szervezett a galgamácsai szövetkezeti sport­egyesület töm­e­gsportf­izottsá­­ga, amely sok résztvevőt csalt a váckisújfalui pályára. Dél­után kettőtől este nyolcig leg­alább százan kergették a lab­dát, például a nősök,nőtle­nek és az alvég—felvég kis­pályás labdarúgó-mérkőzése­ken. Volt még lepényevés a talicskaverseny, kicsiknek. sportmajális sikerét bizonyít­­­ja, hogy a kisközség lakóinak legalább a kétharmada volt a rendezvényen, mint ver­senyző és mint néző. Dicséret illeti a főszervezőket, elsősor­ban id. Kiss Gyulát és egész családját, Nagy Jánost és fe­leségét, valamint Pell Jánost és mindazokat, akik lelkes közreműködésükkel megte­remtették ezt a nagyszerű le­hetőséget. Jon Ezen a hét végén, szomba­délután Galgamácsán rendeznek sportmajálist. A fő­szervező a Kiskút SC baráti köre. Városi moziműsor A medvefókák a szigeten. Szovjet film. Csak 4 órakor. Volt egyszer egy vadnyugat, I—II. Amerikai—olasz film, 6 órakor. Kézilabda Nehéz győzelem született Az IM Vasas csapata a leg­utóbbi fordulóban a Csepel Autót fogadta. A mérkőzés úgy kezdődött, hogy az ikla­­diak nagy gólarányú győzel­met aratnak. Az első félidő 10. percében már 8-2-re ve­zettek. Ebben az időszakban jól védekeztek, a támadás­befejezések azonban nem vol­tak tökéletesek, biztosnak lát­szó helyzeteket hibáztak el. A félidőt ennek ellenére hétgó­los vezetéssel zárták. A második félidő is gólgyár­tással kezdődött, 18-11-re ala­kult az eredmény, de a to­vábbiakban sajnos semmi sem sikerült, az Autó pedig na­gyobb sebességre kapcsolt, 21-22-re alakult az eredmény, ezekben a percekben tehát az ellenfél 11, az ikladiak csak három gólt szereztek. Hétmé­tereseket és ziccereket is ki­hagytak. A mérkőzés utolsó 5 percében szerencsével sikerült megszerezniük az ikladiaknak a győzelmet. A Vasas a következő össze­állításban szerepelt: Márta — Liszkai (2), Szalay (2), Raffai (5), Gólya (5), Fehér (4), Si­ma (3). Csere: Hortobágyi (2), Galgó, Majoros, Basa, S. G. A május elsejei háromnapos­­ ünnepet követő hétfőn a bagi iparcikk- és élelmiszer­­bolt előtti autóbuszmegálló melletti árok zöld füvében egy fél, barna-pirosra sült, foszlós fonott kalács lapult. A kalács mellett gyerekek játszottak, a megállóban felnőttek várakoz­tak és beszélgettek. Senki nem vette észre a kalácsdarabot Mondják, hogy a­­kis nyug­díjjal rendelkezőknek komoly jövedelemkiegészítő forrásul szolgálnak a szemétgyűjtő te­lepek, ahová feneketlen gyom­­rú zárt teherautók hordják, a városi kukák tartalmát. Zsem­le, kifli, zsúrkenyérdarabok, a pékáruk gazdag választéka ke­rül a gyűjtögetők zsákjába, hogy állati takarmánnyá vál­jék. Néztem a zöldellő fűben la­puló barna-piros fél­kalácsot és gyerekkori emlékeim közül eszembe jutott apám intő sza­va, amikor figyelmetlenségem, vagy féktelen játékosságom miatt földre ejtettem a sóval ízesített puha kenyeret. — Vedd fel, és csókold meg! — Más családoknál is hallottam hasonló intést. Igaz, nem eb­ben a korban éltünk, akkor még az a mondás járta: ha kenyér van, minden van. Rangja volt annak a portá­nak, amelyiken a kenyérnek­­való újtól újig kitartott. Nagy szégyennek számított lisztet venni a boltban. Hányan oson­tak este, amikor a redőnyöket leengedték, a szatócshoz, vagy a Hangya szövetkezeti boltba, hogy nagy titokban elrebegjék, mint az imát: kérek egy sü­tetre valót az új termésig! Az asszonyok vállalták ezt a megalázó, nyomorúságot kite­regető, ám a családnak az éle­tet jelentő hitelben történő vásárlást. Érthető, hogy ők lettek a kenyéralkotás művé­szeivé is. Napokig nem tudtam szaba­dulni az árokban heverő fo­nott, foszlós kalács képétől. Sok barátomnak idéztem a lá­tottakat. A fiatalok nem értet­ték zúgolódásomat. Ők olyan természetesnek veszik és tart­ják a kenyeret, mint a leve­gőt, vagy a­ vizet, amely az életnek természetes velejárója. Az idősebbek közül is sokan visszakérdeztek : miért a fel­háborodás? Egy szelet kalács. Sokkal nagyobb értékek tűn­nek el, mennek veszendőbe. Az én korosztályom tagjai közül még sokan látták és ta­núsíthatják, hogy a kenyér sü­tése ünnepszámba ment. Már a sütést megelőző napon fel­­bolydult a család. Az anyák, az asszonyok kora este elkészí­tették a teknőben a kovászt. Abban a teknőben, amelyben sokszor a csecsemőt is ringat­ták. Kenyér és bölcső — szí­vet melegítő kapcsolat. A kenyérdagasztó asszonyok virrasztottak. Figyelték a ko­vász fejlődését. Kora hajnal­ban munkához láttak. Befűtöt­­ték a búboskemencét, vagy az udvar végében építettet. Kü­lön tudomány volt a tészta dagasztása is, amely szép és élvezetes, de ugyanakkor ve­rejtékes is, mégis örömmel vé­gezték. Dagasztás után a tésztát ad­dig pihentették, amíg meg nem kelt. Kihúzták a kemence pa­razsát, bevetették a megkelt kenyeret, és az este korgó gyomorral lefeküdt család a friss lángos és kenyér illatára ébredt. Ma is valami gyerek­kori boldogság járja át az embert, ha a kemencében sült, tejföllel ízesített lángosra gon­dol, ha felidézi a pirosra sült kenyér ropogós héját, foszlós belét. Az aratást, azt az egykor annyira kemény munkát, ma észre sem vesszük. Azaz még­is! Aratás táján a főút két oldalát, ahol hatalmas teher­autók sora hordja magtárba a kenyérnek valót, vastagon borítja a búzaszem. V­alamikor kalászgyűjtöge­­­tő emberek járták a ha­tárt. Minden elhullajtott ka­lászért lehajolt a mindennapi kenyérért küzdő ember. Az ünnep­ utáni kép ismét eszembe jut. Foszlós, fonott barna-piros kalács darabja az árokpart zöldellő füvében ... Fercsik Mihály Zöld fűben fonott kalács ISSN 0133-1937 (GÖDÖLLŐI Hírlap) A Tessedik Kupáért A magyar mezőgazdasági oktatás kiváló úttörőjének emlékére, a kézilabdasport népszerűsítésére és a résztve­vő csapatok felkészítése ér­dekében nyaranta megrende­zik Gödöllőn a Tessedik Sá­­muel-tornát, amelyet a GEAC szervez. A klub ügyvezető el­nöke, dr. Nacsa János elmond­ta, hogy már elküldték meghívót a kiszemelt NB I-es a és NB II-es csapatoknak remélik, hogy miként koráb­­­ban, most is sok jó gárda ér­kezik majd a városba, amely­nek sportszerető közönsége már számon tartja ezt a ké­­zilabda-csemegét. I\

Next