Pest Megyei Hírlap, 1982. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
G^ÖLLŐI v /ímai A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUÁR 3., VASÁRNAP Szövetkezetek, vállalatok , számvetés, Idei tervek Tavaly! Előző cikkünkben már több gödöllői vállalat, szövetkezet vezetőjének év végi nyilatkozatát közöltük arról, hogy miként ítélik meg az irányításuk alatt álló intézmény tavalyi teljesítményét, s hogy mit várnak az új esztendőtől. Most újabb három cég igazgatójától, elnökétől kértünk értékelést is Magyaróvári Pál, a Gödöllő Vidéke Azész elnöke: — A tavalyi, 1981-es munkánk legfőbb erényének tartjuk, hogy tagságunkat, vásárlóinkat egyenletesen tudtuk ellátni az alapvető kereskedelmi cikkekből, élelmiszerekből. Bár hiányok természetesen akadtak, de a nagyobb értékű fogyasztási cikkekből is többert és jobbat kínáltunk a kereskedelemben, mint tavaly. Sikerként könyveljük el azt is, hogy több régi, elavult üzletet korszerűsítettünk. Így például Erdőkertesen, ahol bővítésre is módunk nyílt. Szadán megkezdődött a régi kis alap is területű üzlet átépítése, amely elkészültével befogadja bisztrót és a felvásárlótelepet. .. is. Beszerzési piac — Gondot okozott 1981-ben számunkra, hogy csökkent a felvásárlási területünk, mégpedig mintegy 40 százalékkal. Ez jövedelemkieséssel járt. Az ok: az új szabályozás és lehetőségek következtében a termelőszövetkezetek is felvásárlóként lépnek fel, s például a korábban a jövedelmezőségben nagy súlyú csigafelvásárlásba belépett a MAVAD is, amely eddig csak a megrendelőnk volt. — Terveink között ezért elsősorban az szerepel, hogy újabb beszerzési piacokat nyerjünk. Erre akkor is szükség van, ha a tavalyi gondok ellenére a korábbinál jobb volt a zöldség- és gyümölcsellátásunk. Folytatjuk a hálózatkorszerűsítést is: Mogyoródon új kis ABC-t kezdünk építeni, amely 1983-ban lesz kész. Alaptevékenységünket iparival egészítjük ki: mozaikkerámiát gyártunk. Emelkedő költségek Vass Sándor, a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója: — 1981-ben Pest megyében és a fővárosban is szinte teherbíróképességünket meghaladó feladataink voltak, amelyeknek csak nagy erőfeszítések árán tudtunk eleget tenni, összefogásra, jó szervezésre volt szükség. Az ágazatban példa nélkül áll, hogy tavaly sikerült emelnünk a létszámot, miközben a többi építőipari cégnél csökkent. Ennek az a magyarázata, hogy meg tudtuk tartani az embereinket, s hogy jó a hírünk, így aztán a jövedelmezőséggel sem volt baj. — Ami a jövőt illeti: a külső gazdasági körülmények tovább nehezednek, ismét több lesz az elvonás és emelkednek a költségek is. Ezért a tervünk megegyezik a tavalyi teljesítéssel, s ha ezt a gazdaságosságot sikerül elérnünk, akkor az előbbrelépést jelent majd. Köteles Imréné, a gödöllői Háziipari Szövetkezet elnöke: — Az idén ünnepeljük szövetkezetünk fennállásának 30. évfordulóját. Nem a kerek évszám miatt mondhatjuk azonban, hogy az 1981-es a legsikeresebb esztendőnk volt. Befejeződött a közös műhely rekonstrukciója, amely nemcsak a termékszerkezet rugalmasabb változtatásának feltétele, hanem gyökeres változást jelent, a munkakörülményekben is. Külön öröm, hogy az átépítés miatt gyakran költözködő műhelyek dolgozói ilyen körülmények között is túlteljesítették az árbevételt és a nyereségtervet. Ezért is tudtunk 1981-ben 8,6 százalékos bérfejlesztést adni. A számoknál maradva: mintegy ötmillió forintnyi árutöbbletet adtunk a kereskedelemnek, terven felül. Folytatódó rekonstrukció — Továbbra is gondot jelent az alapanyag- és a kellékanyag-ellátás. Nemcsak a minőséggel vagyunk elégedetlenek, hanem a mennyiséggel is, nehéz a beszerzés. — Az idén tovább folytatódik a rekonstrukció, ezúttal a kiegészítő területeken, például a raktárakban. Új technológiát honosítunk meg a ruhaipari konfekcióban: egy felsőpályás, konvejoros ruhatovábbítót. Reméljük, hogy a közös műhelyben 25—30 százalékkal növekszik a termelékenység, amihez az is hozzájárul, hogy dolgozóink hatvan százaléka vesz részt a szakmai továbbképzésben. Nem arra törekszünk elsősorban, hogy az idén többet termeljünk, hanem, hogy jobbat, kelendőbbet, s hogy a korábbiaknál nagyobb feldolgozottságúak legyenek a termékeink. Exportálni is szeretnénk eseti megállapodások alapján. Egy NSZK-beli üzlet már megvalósult. G. Z. Könyv a művelődési házban A gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskolában évek óta árusítanak a tanulóknak könyveket. Annak ellenére, hogy a városban könyvesbolt is működik, a kezdeményezés létjogosultsága vitathatatlan, amit a tanévenkénti több mint százezer forintos forgalom ékesen bizonyít. A közvetlen kínálat jobban felkelti az érdeklődést, s a vásárlásban kibontakozó versengés egyértelműen hasznos. Részben ebből a meggondolásból, részben azért, mert Versegen nincs könyvesbolt, Varga Bálintné, a művelődési ház igazgatója a gödöllőihez hasonló akciót kezdett. A ház egyik kevésbé kihasznált helyiségében állandó kiállítást rendezett be az elmúlt hónapokban megjelent könyvekből, amiket nemcsak megnézni, de megvásárolni is lehet. Szerencsés volt a kezdeményezés indításának időpontja is, a karácsony előtti két hétben sok könyv talált gazdára, illetve kelt el ajándékozás céljára. Varga Bálintné, a sikeren felbuzdulva, egész évben kívánja működtetni a letéti árusítást, s elsősorban az iskolásokra számít. A kínált művek jelentős része meséskönyv, ifjúsági regény, ajánlott irodalom. Természetesen találhatnak olvasnivalót a felnőttek is. A szépirodalom, az ismeretterjesztő kötetek mellett ott sorakoznak a krimik és a fantasztikus regények is. * Járásunk községeinek zömében nem működik állandó könyvesbolt, ilyenek létesítésének szorgalmazása a gazdaságtalanság miatt nem is volna célszerű. A vegyes- és az iparcikküzletek választéka igen szerény, s ezekben a könyvárusítás az eladóknak tizedrangú kérdés. Igaz, évente egy-két alkalommal felbukkannak a könyvügynökök falvainkban, de a könyvárusítstás, a könyv népszerűsítése és megszerettetése terén vajmi kevés a jelentőségük. Egyrészt önkényesen összeválogatott könyvhalmazt kínálnak, másrészt összegük meghaladja az ezer forintot, ami riasztóan hat, még akkor is, ha havi részletekben lehet fizetni. Ráadásul a könyvügynökök nem házalnak, a községek értelmiségi lakosságának egy részét keresik fel, akik viszont éppen az önkényes, logikátlan, meghatározozott érdeklődést nélkülöző összeállítások miatt idegenkednek a vásárlástól. B. M. A népművelő szolgáljon kényelmes, hasznos időtöltés Ma már járásunk községei között csak elvétve, akad olyan, amelyben ne dolgozna jőnivatású népművelő. Természetesen ahány falu, annyi feladat, igény a közművelődés dolgozójának. Hiszen népművelés parttalan, a művelődési ház mindenre alkalmas és csak elhatározás kérdése, mire használják. Lehet abban színházat csinálni, de lehet mozit is. Éppúgy lehet műhelynek, műteremnek rendezni, mint iskolának,bekatonai sorozóirodának ugyanúgy beválik, akár tüdőszűrést lebonyolító egészségügyi objektumnak. A zeneiskolának is működnie kell valahol. S ha máshol nincs alkalmas terem, az esküvőket és névadókat is megrendezhetjük itt. A fennmaradó helyen osztozhat a bélyeggyűjtő-szakkör, a varrótanfolyam és az országjárók klubja. Belépésre csábító Ezt a felsorolást a népművelők legutóbbi járási összejövetelén hallottam, s a felsorolás, meg az ezt követő vita elgondolásra ösztönző következtetést szült, amikor így fogalmazták meg a jelenlegi helyzetet: anélkül, hogy szándékunkban állt volna, becsuktuk a kapukat. A településen lakók kisebbsége számára üzemeltetjük hónapról hónapra a házat, amely így egymással nem érintkező, bezárkózó csoportok bérletdíj nélküli bérleményévé válik, ahol a tevékenység egymástól független művelődési alkalmak sorozatából áll. Ez a megállapítás továbbiakat szül, s eljutottunk odáig, hogy egy kis túlzással elismerhetjük: művelődési házaink nem tartoznak még olyan szorosan falvakban élők többségéhez, ahogy hiányuk betölthetetlen űrt jelentene az emberek életében. Érdek, érdeklődés Vannak házak, melyek észrevétlenül megbújnak környezetük szövevényében. Vannak, amelyek később épülnek ugyan, mégis csak szűkkörű tevékenységre alkalmasak, például Galgahévízen, Hévízgyörkön, Ikladon, Galgamácsán. Kévé- környezetével jól megférő, ugyanakkor figyelmet felkeltő, külsejével is belépésre csábító művelődési házat láthatunk. Pedig a közművelődési intézménynek külsejével és mindennapi munkájával egyaránt a környező világban kell gyökereznie. Éppen ettől válhat eredetivé, eltéveszthetetlenné, amilyen csak arra a Olyanná, falura jellemző, csak az ott élő embereknek a sajátja. Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök, a népművelőkkel folytatott beszélgetésen programnak is vállalható meghatározást adott: — Ha a művelődési otthon, mind jobban ki akarja terjeszteni hatáskörét a nem művelődők rétegeire, az emberek alapvető érdekeiből, érdeklődéséből, mindennapi problémáiból kell kiindulnia. Az elemi tájékozódás és informálódás lehetőségét kell megadni és ez az információ probléma- és feladatközpontú legyen. Sőregi János kartali tanácselnök egyik beszélgetésünkkor így fogalmazott: — Fontos feladatunk olyan művelődési otthon kialakítása, mely elsősorban nem arra törekszik, hogy jól reklámozott rendezvényeire egy alkalommal közönséget szervezzen, hanem amelyik a szabad idő eltöltéséhez barátságos környezetet, kedvező szolgáltatásokat biztosít, a lehetőségek szerint bevonja területének közösségeit és számukra szervez, általuk kért és igényelt programokat, vagy a kulturált életmódot segítő szolgáltatásokat. Újság, játék A várt és sürgetett, megfogalmazott feladatok megvalósítását követeli a szabad szombatok általánossá válása. Tudjuk, nem arról van szó, hogy az új esztendő szombatjain százak és százak ostromolják az intézményeket a különböző programokért, de arról talán igen, hogy egyre többen lesznek, akik benyitnak a művelődési házakba. Nem arról van szó, s ezt pénzzel sem lehetne bírni, hogy most állandóan több tízezer forintért vásárolt műsorokat adjanak a népművelők, hanem arról, hogy minden házban legyen egy tér, egy helyiség, amit az mény szívévé teszünk, intszahol lehetőséget adunk az egyéni és közösségi művelődés és szórakozás kötetlen és félig kötött formáinak. Ezt a teret úgy kell berendezni, mint az egykori parasztházak tisztaszobáját, vagy a polgári otthonok szalonját: egyszerűen, otthonosan, mégis vendégmarasztaló barátságosan. Ne csak átmeneti forgalmat bonyolítson le, hanem hosszabb időt is lehessen ott tölteni — kényelmesen és hasznosan. Legyen ott folyóirat, újság. Használhassák az emberek a játékokat, kártyát, sakkot, dominót... Hallgathassanak zenét és igényelhessék a vendéglátóipari szolgáltatásokat is. Régi felismerés, de nem árt rá emlékeztetni, hogy a népművelő nem szolgáltat, hanem szolgál. Ezt a szolgálatot kell az új esztendőben további önkéntes vállalásokkal mélyíteni, amelyhez hozzájárul a különböző alkalmak kínálása. Csak úgy bemehessek, mert kellemes időtöltésre vágyom, s ott majd eldöntöm, kikkel akarok szóba állni, és mit akarunk csinálni — mondhassák a falvak lakói. Hogy ez nem könnyű? Az biztos. De a népművelési tevékenység sosem nélkülözte a nehézségeket! Fercsik Mihály Pécel-Isaszeg Áfész Munkaverseny és segély A Pécel—Isaszeg Áfész dolgozóinak csaknem száz százaléka szakszervezeti tag, éppen ezért az sem véletlen, hogy a szocialista munkaverseny évről évre erősödik. Tíz évvel ezelőtt, mintegy százan, ma már huszonkilenc szocialista brigádban csaknem kétszázharmincan tevékenykednek fogyasztási szövetkezetük eredményes gazdálkodásért, a két nagyközség lakosságának jó ellátásáért. A brigádokban folyó kulturális munka is jelentős, így az sem a véletlen műve, hogy az elmúlt évtizedben többször elnyerték a KPVDSZ által adományozott Kulturális munkáért elnevezésű kitüntetést, a vándorserleg tavaly óta végleg birtokukban van. Szakszervezeti bizományosuk évenként 80—100 ezer forint értékű könyvet értékesít részletfizetéssel dolgozóik körében, akik szeretik, megkedvelték a könyvbeszerzésnek ezt a formáját. A sok kicsi sokra megy elvét másban is tartják: segélyezési guk egyetlen év alatt bizottsági 10 ezer forintot fizetett ki tanszersegélyként a nagycsaládosoknak, és a gyermeküket egyedül nevelőknek. A kartaliak emlékezete Egy pedagógusélet állomásai Kartalon jártam a hármas ünnep egyik délutánján. Sétáltam a behavazott főutcán és régi kedves ismerősökkel beszélgettem. A kartali úgynevezett nagyfamíliák, a Deákok, Bereczkiek, Sőregiek, Kovácsok, Szásziak, szinte valamennyien híresek barátkozó természetükről, a vendéget szeretettel és terített asztallal fogadó kedvességükről. Ezen a hózáporos délutánon még hálájukkal, a jó szót őrző emlékezetükkel is megismerkedtem. Bárkivel váltottam szót, mind megemlítette az öreg Kovács tanár bácsit, aki éveken át tanította, nevelte a kisegítő iskola hátrányos helyzetű növendékeit. — Elkerült tőlünk, nyugdíjba ment az az áldott jó ember — mondották —, akinek olyan sokan tartozunk hálával, jó szóval, elismeréssel. Ezernyi szál Kovács István nyugdíjas tanár másfél szobás aszódi otthonában minden a helyén van. Akik itt élnek szeretik, ha kezük ügyében van a megszokott könyv, elérhető távolságban a rádió, televízió gombja. Az ünnepet követő este kerestem fel a nyugdíjas pedagógusházaspárt, hogy a szépen díszített karácsonyfa alá tegyem ajándékként a kartaliak elismerő szavait, jókívánságait. — Negyvennégy évig tanítottam — mondja vendéglátóm, majd kicsit büszkélkedve hozzáteszi: — a feleségem csak negyvenig. A katedrán eltöltött évek számában elmaradt tőlem, évődik Kovács István, közben levelezőlapokat mutat, Pozsonyból, Bodrogszerdahelyről, Budapestről, Miskolcról, Pécsről, Debrecenből és sok kis faluból is érkeztek. Nincs ebben semmi csodálatos, ha megismeri az ember a Kovács családot. Negyvennégy év alatt egy nevelő, egy hivatásának élő pedagógus ezernyi szálat fon önmaga és volt tanítványai, meg azok szülei között. Űzött vadként Gyógypedagógusi oklevelet Pozsonyban szerzett. Tanított Bodrogszerdahelyen, aztán kassai javító-nevelő intézetben dolgozott. Jött a háború, amely nem volt tekintettel egyéni, emberi vágyakra, álmokra. — Mert az lett volna a természetes, hogy családot alapítok, ám ehelyett jött a fagyos tél, melynek akkor nem volt vattacsendje, embert gyilkoló robbanások, sebet ejtő golyósivítások zaja tépte a kelet-szlovákiai fenyveseket és az abban űzött vadként élő embereket. Elérkezett a felszabadulás, de a történelem nem egyik napról a másikra osztja az egyénnek az igazságot. Mint vasöntő — A gyűlölködés, a nemzetiségek szembefordítása nehézzé tette az életemet. Hiába volt a vinnai nemzeti tanács meg az ottani kommunista pártszervezet igazolása, hogy segítettem a szlovák partizánoknak a fasiszták elleni harcát, nevelőként nem alkalmaztak. Vasöntő lettem a Polednak gyárban. 1947-ben Magyarországra telepítettek. Aszódon jelentkeztem, s az akkori fiúnevelő intézetben kezdtem dolgozni, ahol hamarosan igazgatónak neveztek ki. — Tizenöt évet tevékenykedtem itt. Nem volt könnyű. Infarktus, hosszan tartó betegség következett. Legyőztem a halált, s hiába volt minden óvás, féltés, újra dolgozni akartam. Orvosaim engedélyezték, de kikötötték, vezető nem lehetek. Kartal gyógypedagógust keresett. Kilenc évig tanítottam ott, azon nyugdíjba mentem. Kovács Istvánná szeretettel hallgatja férje szavait, majd csendben megszólal. — A kartali emberek szeretete, ragaszkodása és tisztelete volt férjemnek a legjobb gyógyszer. Szüksége is volt erre, mert ő aztán igazán nehéz életet élt. Ismerős arcok Jó volna a magam és olvasóim számára felfedezni valamit a nehéz élet titkából. Annak a titkából, hogyan lehet a nehezebb, küzdelmesebb, nélkülözésekkel, sérelmekkel, mellőzésekkel teli években helytállni és teljes életet élni. Kovács István élete, melynek állomásait csak vázlatosan ismertettem, bizonyítani látszik, hogy a tartalmas élet egyben nehéz is. Kovács István a maga módján tette gazdaggá és tartalmassá életét. Ma az utcán, a boltban, mindenütt ismerős arcok néznek vissza rá, hajdani tanítványai, akik között szétosztotta az életét. — Ha újra kezdeném? Arra legyen bizonyíték, hogy négy gyerekemből három választotta anyja, apja hivatását, ők az én küzdelmeim, pedagógiai törekvéseim folytatói. Fercsik Mihály Téli Kupa és tömegsport ok és egyéni versenyzők is küzdöttek. A csapatversenyt mindkét sportágban a hazaiak nyerték. Asztaliteniszben nyolcan neveztek az egyéni küzdelmekbe, ahol az első helyet Turcsány János szerezte meg veretlenül. A második Könczöl József, a harmadik dr. Pesti Imre lett. Az ifjúságiak versenyében ifjabb Turcsány János került az első helyre. Sakk egyéniben a fiatal Tóth András győzött, ő a sakkszakosztály tagja, második helyen ugyancsak Tóth András végzett — a községi tanács elnöke. A győztesek és az érmes helyen végzett versenyzők oklevelet és könyvjutalmat kaptak. Ezekkel lényegében befejeződött az idei versenyidőszak, de azért a továbbiakban sem maradnak sportolási lehetőség nélkül a galgamácsaiak. fi>z általános iskola tornatermében ugyanis minden kedden este hat órától tömegsportestet rendeznek, ahol ki-ki mozoghat a maga kedvére. Ezt az a megállapodás segíti, amely a sportegyesület és az iskola vezetői között létrejött. A tornatermet, ebben az időpontban, tavaszig használhatják a sportolni vágyók. Befejeződött a Galgamácsai Tsz SE tömegsportbizottsága által szervezett összefogás Téli Kupa asztalitenisz- és sakkverseny, amelyben csapa ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Új TIT-csoport Nemrégiben új TIT-csoport alakult a kerepestarcsai kórházban. A tizenkét orvosból alakult csoport tagjai egészségügyi előadások tartásával segítik a TIT járási-városi szervezetének munkáját.