Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

/ f A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 117. SZÁM 1982. MÁJUS 21., PÉNTEK Folyamatosan kell dolgozni Tavaszi tisztasági akció Nagyméretű konténereket helyeznek el Éppen egy hónappal ez­előtt tájékoztattuk olvasóin­kat arról, hogy a települési környezet tisztaságának vé­delme érdekében, s igazodva a megyei programhoz, váro­sunk is elkészítette a tiszta­sági hónap intézkedési tervét. Vegyük most sorra, hogy mi valósult meg az akkor papír­ra vetett elképzelésekből. Segít a rendőrség is Nos, a városi tanács vb mű­szaki osztálya összeírta az il­legális szemétlerakó-helyeket, s a jegyzéket határidő előtt el­juttatta a Városgazdálkodási Vállalathoz. A vállalat pedig nekilátott a munkának, s el­szállította a szemetet. Közben az intézkedési tervhez igazod­va, folytatta a szeméttelep rendezését. A műszaki osztály és a VGV elkészült a Pálfája parkerdő gépkocsi-parkolójá­nak területrendezésével, és az utak egyengetésével is. A Magyar Vöröskereszt vá­rosi vezetősége intézkedett a tisztasági mozgalmak megin­dításáról. A VGV ütemterv szerint folytatta a városi par­kok rendezését. A tanács ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztályának irányításával a tanácstagok és munkahelyi kollektívák, mintegy ezerkét­száz facsemetét ültettek el város utcáin és terein. Ugyan­a csak ez a szakigazgatási osz­tály felszólította a kereskedel­mi és vendéglátó egységeket, a szolgáltatót és egyéb intéz­ményeket az üzlethelyiségek előtti közterületek megtisztítá­sára és parkosítására. Az érdekeltek többnyire nagy igyekezettel tettek eleget a felszólításnak. A városi ta­nács tagjai a lakosság mozgó­sítását vállalták magukra. A műszaki osztály felmérést ké­szített azokról az épülethom­lokzatokról, melyek helyreál­lítása immáron szükségessé vált. A helyreállítások elren­delése a közeli jövőben vár­ható. Ennek az osztálynak a ve­zetője két héttel ezelőtt tájé­koztató előadást tartott a vá­rosi rendőrkapitányságon, fel­vázolva azokat a környezetvé­delmi problémákat, melyek megoldásához a rendőrség is segítséget nyújthat. Mindent egybevetve, az in­tézkedési terv lényegében megvalósult, a helyzet még­sem rózsás. — Pontosabban szólva, van­nak olyan gondjaink, melyek megoldása szinte lehetetlen­nek látszik — mondotta e té­mával kapcsolatban Lökös Ferenc, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója. — Pél­dául tény és való, hogy már a kampány kezdetén lényegében felszámoltuk az illegális sze­métlerakó-helyeket, ámde ezek azóta „újjászülettek”, munkánk persze nem volt hiá­­­bavaló, csak néhány hét múl­va már semmi látszatja nin­csen. — Másik nagy problémánk, a parkok rendben tartása. Ta­valy még az újságban is eldi­csekedtem azzal, hogy nem lopják már a virágot a kokból a nagykőrösiek. S pár­az idén? Jobb nem beszélni ró­la. Alig győzzük pótolni az ellopott virágokat. — Hányan foglalkoznak a város tisztogatásával, csino­sításával? — A köztisztasági részleg­nél 21-en, a parkgondozóknál 12-ten, a kertészetben pedig 8-an dolgoznak. Sikerük vagy kudarcuk nemcsak a létszá­muktól függ, hanem attól is, hogy mennyi munkát ad ne­kik a város. Tehát attól, hogy mennyire szemetesek az ut­cák, mennyire teszik tönkre a parkokat. Persze attól is, hogy mennyi pénzünk van. Hát bi­zony általában kevés. — A megyei tanács jelentős mértékben támogatja anyagi­lag a köztisztasági részleg fej­lesztését. — Valóban megmutatkozó a gépesítésben lehetőségeink eléggé kedvezőek. Nemrégiben megvehettük a második por­mentes szemétszállító gépko­csit. Várjuk egy Multicar tí­pusú seprő- és locsológép meg­érkezését, s lesz majd az év végén egy konténeremelővel felszerelt IFA-tehergépkocsink is. — Ha még ehhez megvehet­­jük a nagyméretű, tehát az ötköbméteres konténereket is, akkor sok illegális szemétle­rakó-helyet megszüntethetünk. Egyszerűen odatesszük a kon­ténert azokra a helyekre, me­lyekre a lakosság most is ki­hordja a szemetet szabályta­lanul. Nyugodtan szemetelnek Az MSZMP városi bizottsá­gán Tóth Dénes gazdaságpoli­tikai reszortfelelőssel beszél­gettünk a köztisztaságról, települési környezet védelmé­­­ről. Tapasztalt ember, tavaly a tisztasági hónap­jait irányító operatív munkáló­bizott­ság vezetője volt. — De éppen a tavalyi ta­pasztalatok alapján javasol­tam azt, hogy ne szervezzünk bizottságot. Jobb, ha minden­ki a maga területén folyama­tos munkára törekszik. Ennek ellenére, a mostani tisztasági hónapnak tagadhatatlanul van bizonyos kampányjellege, te­hát úgy néz ki, hogy ellent­­mondunk önmagunknak.­­ Nem erről van szó, ha­nem arról, hogy itt a tavasz, és takarítani kell. Ezt minden­ki tudja. A kampány a ter­mészet által megkövetelt mun­kálatok rendjét határozza meg. Az ilyen akció jó. Az ésszerűtlen kampány viszont­­ sok erőt leköt és nem eléggé hatékony. Ilyet senki sem szervezett. Okosabb, ha az erőinket a városfejlesztési feladatok megoldásánál kötjük le hatékonyan. — Sokszor a jól szervezett, s hatékony köztisztasági mun­ka is hiábavalónak bizonyul. — Sajnos, előfordul. Én nemcsak a majális idején jár­tam a Pálfája erdőben, ha­nem utána is. Elképesztő mennyiségű szemetet talál­tam. Pedig a VGV igazán fel­készült mindenre. Rendbe tet­te a parkerdőt idejében. An­­­nyi szemétgyűjtőt vitt ki, hogy szinte minden fához jutott egy-egy. A kirándulók viszont teljes lelki nyugalommal sze­meteltek mindenütt. A jó munka eredménye semmivé vált. — Nem mentség, de tény, hogy az élet egyre több sze­metet produkál... — Az urbanizáció fokozó­dásával valóban növekszik termelődő szemét mennyisége.­­ Egyszerűen ma már nincse­nek olyan kályhák, melyekben a házi szemetet el lehetne égetni. Nagyon sok csomago­lóanyag nem is ég el. A sze­mét tehát gyűlik körülöttünk. Nincs más megoldás, csak az intézményes szemétszállítás kiterjesztése, mind nagyobb területekre. Ennek nagy aka­dálya, hogy nincsenek jó út­jaink. Egyelőre jó megoldást kínálhat nagyméretű szemét­gyűjtő-konténerek elhelyezése a város azon területein, ame­lyeken a rendszeres szemét­­gyűjtés másként nem oldható meg. Kevés a pénzük — Sok gondot, fejtörést okoz természeti értékeink védel­me... — Városunkban tehát a parkok, parkerdők védelme. Minthogy kevés a pénzünk, felújításra nem elég, arra kell törekednünk, hogy megvédjük azt, amink van. Ebben min­denki illetékes. A tavaszi kör­nyezetvédelmi akció után is. F. P. MHSZ-vetélkedő Igaz barátságok szövődtek A 224-es számú Ipari Szak­munkásképző Intézet honvé­delmi klubjának jelenleg 91 tagja van. A klub elnöke Ko­vács László, az intézmény igazgatója, titkára pedig Végh Tibor tanár. A szakmunkásta­nulók közössége igen eredmé­nyesen dolgozik, s klubjuk el­ismerésre méltó helyet vívott ki magának a Magyar Honvé­delmi Szövetség nagykőrösi klubjai sorában. Félszáz versenyző A fiatalok különösképpen a honvédelmi sportokat kedve­lik. Noha gyakran nyílik al­kalmuk arra, hogy részt ve­gyenek honvédelmi sportok különböző vetélkedőin, a fia­talok lelkesedése nem ismert határokat, s az elmúlt években mindig újabb versenyek meg­szervezésére törekedett a klub. Az új utak keresésének eredménye, hogy az szakmunkásképző intézet ipari fel­vette a kapcsolatot az ideig­lenesen hazánkban állomáso­zó szovjet déli hadseregcso­port komszomolistáival azt ja­vasolva, hogy tartsanak kö­zös lövészversenyt. A honvé­delmi klub bízva a verseny sikerében kupát alapított. A magyarok által Május 9-e, a szovjet komszomolisták által pedig a Béke Napja Kupának nevezett emlékversenyt a hé­ten tartották meg az MHSZ nagykőrösi lőterén. Az ünnepi alkalomra felso­rakozott mintegy félszáz ver­senyzőt Kovács László klubel­nök köszöntötte, aki beszédé­ben megemlékezett a béke el­ső napjáról, s méltatta a szov­jet—magyar fegyverbarátsá­got, a komszomolisták és a magyar ifjúkommunisták ba­rátságát. Magyar nevelők zá A verseny beváltotta a hoz­fűzött reményeket, mert nemcsak kiemelkedő sportese­mény volt, hanem valóban al­kalmat adott arra, hogy a két ország fiataljai megismerked­jenek egymással, kölcsönösen tapasztalatokat szerezzenek felkészültségükről, emberi ma­gatartásukról, hétköznapjaik örömeiről és gondjairól. A versenyzők kispuska- és pisztolylövészetben mérték össze tudásukat. Az ifjúsági kispuskalövészetet Osztapenkó A. B. nyerte meg, Szemenyen­­kó, Á. B. és Tóth László előtt. A szovjet tisztek és a magyar nevelők kispuska-lövészverse­­nyében Kovács Sándor végzett az első helyen Zsemartyisz, Á. Á. és Zsitnyikov, Sz. Sz. előtt. A nők kispuska-lövészverse­­nyében az első Szatmári Gyu­­láné, a második Papp László­né volt. Az ifjúsági pisztolylövész­­versenyt Krivoj, A. B. nyerte meg, a második Pozsár János, a harmadik pedig Pozsár László lett. A nők pisztoly-lö­­vészversenyének nyertese Ja­­kubek Irén. A felnőttek pisz­toly-lövészversenyében az el­ső Kononov, A. M. lett, ki­emelkedő 83 pontos eredmén­­nyel. A második helyen Végh Tibor, a harmadikon Fjodorov, A. L. végzett.pedig Az összesített pontverseny­ben a szovjet csapat 1243 pont­tal legyőzte a 224-es Ipari Szakmunkásképző Intézet hon­védelmi klubját, mely 1222 pontot gyűjtött össze. A Má­jus 9-e Kupa tehát megalapí­tásának első esztendejében a komszomolisták trófeagyűjte­ményébe került. A szabályzat szerint amelyik csapat három éven keresztül egymás után megnyeri a kupát, végleg meg is tarthatja. Zászlót kaptak A versny végén, a baráti ta­lálkozó során Réthy József, az MHSZ városi titkára elége­detten szólt a két nemzet fia­taljainak találkozójáról, s a vetélkedő emlékére MHSZ- zászlót adott át a komszomo­­listáknak. F. P. Ládák a szövetkezetből Az Arany János Termelőszövetkezet fafeldolgozó üzeme egyebek között gyümölcsízes ládákat is készít, mégpedig a kon­zervgyár megrendelésére. Képünkön: Gyöngyi Mihály és Váradi Dezső 800-as szalagfűrésszel vágja a ládakészítéshez szükséges deszkákat. Varga Irén felvétele Filmfesztivál Küzdelem az emberért — Akkor most három napig mozizunk — mondta a gyerek megvidámodva. — Talán délutánonként, ha ráérsz — válaszoltam, mert hiszen a háromnapos nagykő­rösi amatőrfilm-fesztiválra va­lóban mindenki eljuthat, ha van ideje. S kinek van? Na­gyon kevés embernek. Megjött a tavasz, a harsogó zöld, a napfényes, az illatozó, a zá­porokat hozó, s a nagyon sok munkát adó tavasz. Munkát az életért... S lám,­ filmeket is. Fesztivál-tavasz Nagykőrö­sön. Vöröskeresztes, egészség­­ügyi és környezetvédelmi fil­­­mek jelenetei követik egymást vásznon. „A téma éppúgy választja a művészt, amint a művész a témát, s alkotás köz­ben — és általa — a művész éppúgy megvalósul, mint ma­ga a mű.” — írta Mátrai László akadémikus az egyik könyvében. A téma ezúttal életünk és környezetünk, tehát megint csak életünk védelme. A Vöröskereszttel, a jellel, a jelet viselő katonákkal, nővé­rekkel a második világháború­ban találkoztam. Ám erre alig emlékszem. Inkább a követke­ző évek eseményeire. A dániai szervezet, a Red Barnet autó­jára, az ajándékcsomagokra, a keményített fehér köpenyek­re. A doktor bácsira, aki fényképezett, s akinek a fény­képein illusztráció lettem va­lamiféle könyvben, mely a há­ború miatt leromlott csontso­vány gyerekekről szólt. A test­vérem a fényképezés közben mutatvánnyal szórakoztatta a mosolygós nővéreket: belebújt a pólyáskori réklijébe. Tízéves volt... A katonatemetőből üzenet jött. Az ismeretlen katonától. Talán­ pontosan úgy, amiként azt negyed századdal később Szilágyi Domokos megírta versbe szedve: „És hallottam az ismeretlen katona hangját. / Ezt mondta:/Szívesen halnék meg még egyszer / egy háború­ban a háború ellen.” Ez a háború, a sok „igazi” mellett ma is tart. Szebben a háborúban nyer még kétéven­ként egy-egy csatát a Vörös­keresztes Társaságok Ligája, a Magyar Vörösk­­ereszt, a Ma­gyar Amatőrfilm Szövetség és Nagykőrös városa. Filmfesztivál, hogy akár meghalhassunk, vagy még in­kább erőt nyerhessünk egy há­borúban a háború ellen. A Vöröskereszt akkor, emlé­kezetem hajnalán, sebet gyó­gyított, ennivalót adott, s pok­rócokat. S most? Itt nálunk béke van. Ám a béke madará­nak, Picasso szárnya alá bújva galambjának pusztítjuk magunkat. Alkohollal, cigaret­tával, idegesítő közömbösség­gel, vagy éppen túlzott beavat­kozással, mérgekkel, hajszolt munkával, netán tétlenséggel. Sok módja van az önpusztí­tásnak. A veszély nagy. Szinte háborús méretű, de nem min­dig nyilvánvaló. A Vöröske­reszt, s a mozgalom segítsé­gére siető amatőrfilmesek tá­borának dolga ma legalább olyan nehéz, mint régen, azok­ban a szomorú esztendőkben. A sebkötöző pólya, az étel­csomag kézzelfogható segítség volt. A film, a nagykőrösi fesztiválfilm nem az. Több és kevesebb is. A film magyaráz, felráz, meggyőz. S a vetítés után az igazi segítséget ne­künk kell megadnunk önma­gunknak.★ Nehéz feladatot ró ránk ma kezdődő amatőrfilm feszti­­­vál. Igaz, megadja a szüksé­ges tudást a feladat megoldá­sához. S felkeltheti bennünk megoldás vágyát. A munkánk a az lesz, hogy önmagunkban és környezetünkben megvalósít­suk mindazt, amire a filme­sek felszólítanak minket. Az alkotók természetesen díjak szerint ítélik meg a si­­­kert, viszont a díjak az alko­tások várható hatását is mé­rik. Lehetséges, hogy vetítés közben kameramozgásról, al­sóvilágításról, ellenfényről, to­tál képekről vitatkozunk majd de ezek a filmes szakszavak csupán segédeszközök annak megítélésében, hogy tizenkét nemzet fiai miként szolgálják az ember és környezete vé­delmét. Farkas Péter Mindent a vendégért A tormási bisztró tervei Az Áfész tormási bisztrója a megnyitás napjától kedvelt helye volt a vendégeknek. Nemcsak a városrész, hanem a város távolabb eső területé­nek lakói is szívesen keresték fel a bisztrót, ahol kulturált körülmények között szórakoz­hattak. Különösen nagy volt a forgalom azokon a napokon, amikor a pacalt főzték. Az utóbbi időben azonban a vendéglátóhely vesztett vonzerejéből. Nyilván a biza­lom megingásának megvoltak az okai is. Az illetékesek le­vonták a tanulságokat és min­den erejüket latba vetették annak érdekében, hogy vissza­hódítsák a régi vendégeket és újakat is szerezzenek. A bisztró vezetését egy fia­tal, lelkes szakember, Fekete Lajos vállalta. — A jelenlegi legfontosabb feladatunk az, hogy jóízű éte­leket főzzünk, változatos ét­rend szerint és készséges, ud­varias kiszolgálást kapjanak a vendégek — mondotta. — A közétkeztetést a KÖJÁL-előírások szigorú be­tartásával napi 80 adagra csökkentettük. A közétkeztetés keretén belül az egyik menü ára 13,70, a másiké pedig 17,70 forint. A munkahelyek közül a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat nagykőrö­si textiltisztító üzeme és Gépgyártó és Szolgáltató Ipa­­­ri Szövetkezet mellettünk le­vő részlegének dolgozói, mint­egy 25-en fogyasztanak ebédet. — Nagy gondot fordítunk arra, hogy a betérő vendégek is megtalálják az ízlésüknek, igényüknek megfelelő ételt. Azon fáradozunk, hogy min­dig lehessen kapni gombás ételeket, sertésmájat és sertés­velőt többféle módon elkészít­ve. Továbbra is szeretnénk csütörtökönként pacalt adni vendégeinknek. — Új étellel, a birkapörkölt­tel is kísérletezünk. Amennyi­ben lesz erre igény, úgy ki­nevezzük a szerdai napot birkapörköltet kedvelő vendé­­­geink kínálására. — Úgy tudjuk, szervezett csoportokban is fogadnak ven­dégeket. — Esküvői ünnepségek miatt már augusztusig foglalt minden szombatunk. — Banketteket is tartanak, de csak hét közben. — A zenét egy jól felké­szült, fiatal zongorista szolgál­tatja, aki énekel is. — Tervezzük,­­hogy magyar­­nóta-esteket is tartunk, lehet­séges, hogy szerdánként. Arra gondoltunk, hogy nem hívnánk meg hivatásos énekeseket, ha­nem azok a vendégeink éne­kelnének, akiknek kedvük van hozzá. — Gondot fordítunk arra is, hogy a környezetünk épületen belül és azon kívül is kifogás­talan legyen. K. K. ISSN 0133—2768 (Nagykőrösi Hírlap) — Mozidra Meztelen bosszú. Színes amerikai westernfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban Tizenkét hónap. Színes, szinkronizált japán rajzjá­tékfilm, fél 4-kor. Szívzár. Magyar filmvígjá­ték, fél 6-kor és fél 8-kor. Autós-motoros Iskola tanfolya­mot indít május 27-én, 16 órakor, a nagykőrösi Arany János Műve­lődési Házában. Jelentkezés folya­matosan a 38-as szobában. Fize­tési lehetőség OTP-részletre is.

Next