Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-14 / 268. szám

9 PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM 1982. NOVEMBER 14., VASÁRNAP Milyenek az új hajlékok? Illeszkedjen tájba, hagyományba Falvaink, városaink utcái mindig kínálnak valami látványosságot, itt-ott például egy-egy épülő családi ház képében. A járókelők szeme láttára nő ki a földből az épület. Az alapozáskor még találgatják, mi, hol és mek­kora lesz, gusztálgatják az emelkedő falakat, felhasznált anyagokat és természetesen elsősorban a kialakuló épít­mény külső megjelenési formáját. Anélkül, hogy valamiféle ha­talmas szabadtéri néprajzi mú­zeummá szeretnénk tenni az országot, meg kell állapíta­nunk, hogy az utóbbi évtize­dekben sok ormótlan, ízléste­len, a hazai tájba nem illő családi ház készült. Ugyanak­kor kevés olyat álmodott meg építtető és tervező, amely visszanyúl a népi építészet át­menthető értékeihez, akár for­mai, akár funkcionális megol­dásról legyen szó. Korszerű típustervek Százával, ezrével épülnek a­­ családi hajlékok. A legtöbb­­ mögött hosszú évek megteszi- s tett munkája, fülért fillérhez rakosgató kuporgatás áll, il­letve az OTP-hitel törleszté­sének évtizedekben, mérhető kötelezettsége. Joggal gondol­hatnánk, hogy aki hat-nyolc­százezer forintot (vagy tehe­­tőssége mértéke szerint ennek a többszörösét) önálló hajlék­ra fordítja, annak valamiféle ízlésbeli elképzelése is van, a jövendő lakás gyakorlati hasz­nán túl. Ezért nagy a tervezők felelőssége, mert — számtalan példa mutatja — az emberek egy részében még legfeljebb a csírája ha megvan efféle esz­tétikai igénynek. Pedig a csa­lád létszámát, életmódját, szükségletét, anyagi erejét, íz­lését alapul vevő, s azt tükrö­ző tervekre nem szabad saj­nálni a pénzt. Különösen fon­tos, hogy kik és milyen háza­kat terveznek. Cegléden pél­dául eddig általában 100—120 családi ház készült el évente, s a jövőben eléri ez a szám a 150-et is. Ehhez, meg a kör­nyékbeli községek, a ceglédi, monori, nagykátai járás egy részéhez a magántervezői névjegyzék szerint városunk­ban nyolc mérnök, öt üzem­mérnök és tizennégy építész technikus rendelkezik jogo­sultsággal. fel Márkus Közülük kerestük János építészmérnököt, aki okleveles huszon­egy esztendeje készít tervraj­zokat. — E két évtized alatt mi­lyen változást tapasztalt? — Kezdetben a hagyomá­nyos paraszti házak másolása volt a feladat, amilyenben a nagyapák éltek. Gyakori volt az olyan terv, amelyen folyo­sóról nyíló oldalszobát kért a megrendelő. Akkoriban több­nyire kisebb alapterületű épü­letek készültek. Aztán a hat­vanas évek végén már elő­térbe került a lakályosság, a helyiségek megfelelő kapcso­lódása, célszerű kihasználása. Az alapterületük nem volt nagy, de ezek már korszerű hajlékok voltak. A megjelenő típustervek megkönyítették az építkezők dolgát, bár megjelenési formájukban külső el­ 1­avultak, hasznosságukat te­kintve alig haladta túl őket az idő. A jelenlegi típustervek korszerű, esztétikus és lakha­tó házfajtákat kínálnak — mondotta a mérnök. Modern építőanyagok — Ezek szerint érdemes a tervkatalógust forgatni? sok — Nemcsak azért válaszo­igennel, mert Cegléden ezeknek a kiadványoknak én vagyok a bizományosa. A tár­sasházak, nyaralók, hétvégi házak, meg a családi házak típusterv-gyűjteménye, a nem­rég megjelent pótkötettel, va­lóban gazdaságos költségkiha­tású Magam építkezést tesz lehetővé. is sokat adaptálok ezek közül, s kivitelezésre ki­válóan alkalmasnak tartom őket. Ám azt is meg kell mon­danom, hogy a hetvenes évek­től zömmel egyedi házak ké­szülnek, mind igényesebb ki­vitelben, nemritkán négy szobás méretben, három­Ezek már összkomfortosak, öt-hat éve megjelentek és gyorsan terjednek a kétszintes megol­dások. A jól kihasználható, gazdaságosan megoldható tető­tér-beépítés mind gyakoribbá vált. — Az építőanyagok válasz­téka tudta-e követni a növek­vő igényeket? — Ezen a téren is nagy a változás. Húsz éve még so­k volt a vályogépület, bár a kis pénzűeknek nem rossz ma sem. Időközben új falazóanya­gok­ jelentek meg, s ezekből nagy a választék. A hőtechni­kai előírásoknak megfelelő üreges falazóelemek kaphatók. A gázszilikát blokkot különö­sen jónak tartom, mert ez a hőszigetelést magában meg­oldja, csak vakolni kell A fa födémet a vasbeton, meg panel váltotta fel. Az ajtók, a ablakok korszerűsödtek, mind nagyobb felületet tölte­­­nek be a mai épületeken. Új­szerű tetőfedő anyag a mázas cserép, a színes pala, a hom­lokzatot előre gyártott nemes vakolattal lehet ellátni. Ami a házak kivitelét illeti, a skála rendkívül széles; az előírást éppen hogy betartó változattól a nagyon gazdag megoldásokig, a reprezentatív előállításig nagyon változatos a kép. Tanácsadó szolgálat — Küllemre másmilyenek lesznek-e a holnap házai? — Már a jelenlegi tervgyűj­temény is tartalmaz néhány szemrevaló, hagyományainkból táplálkozó típust. Az alpesi, meg a manzárd tető sehogyan sem illik a mi településeinkre. A nyeregtetőnek van múltja, a tűzfal és az oromfal lehet szép is, nemcsak rút. A terve­zőnek olyan irányban kell for­málnia az emberek ízlését, hogy ezt maguk is felismer­jék és elfogadják. — Milyen tervezési alapel­veket vall? — A hivalkodó épület ak­kor sem szép, ha valakinek sok pénze van. Az igényes kivite­lezésnek nem muszáj maga­mutogatónak lenni, bár erre még sok példa van ezen a vi­déken, hogy az emberek ilyes­miben akarnak túllicitálni egy­máson. A természetes anyagok felhasználása mellett vagyok, a legjobb a tégla és a faanyag. Mindenféle imitációt ellenzek. Kandallót csak az építsen, aki abban tüzelni akar, mert ha puszta dísz, mit sem ér. Az otthonokat mindenképpen úgy kell tájolni, hogy minél több napfényt kapjanak. — A tervezőnek milyen ja­vaslata van a további építke­zésekkel kapcsolatban? — Szükségesnek tartom, hogy városunkban is mielőbb megalakuljon a családi házat építőket segítő tanácsadó szol­gálat. Ott ingyenes felvilágo­sítást kaphatna mindenki. Ma­gam is fizetség nélkül vállal­nám, hogy hetenként egy al­kalommal tanácsot adjak ebben a témakörben. Az lenne jó, ha a TÜZÉP és a KIOSZ is kép­viseltetné magát ezeken a fo­gadónapokon. — Az építész hol lakik? — Egy Fürst Sándor utcai társasházban. — Milyen tervek foglalkoz­tatják a közeli időszakban? — Szívesen terveznék lánc­házat, átriumos házakat az Öregszőlőben. Sok lehetőség, jó megoldás rejlik ezekben. Az átriumos megoldás kis te­lekméret mellett, alacsony köz­­művesítési költséggel megva­lósítható. Intim környezetet ad és egyúttal a természet kö­zelségét kínálja. Ilyen ott­hont talán még magamnak is elképzelnék. Tamasi Tamás Hétfői muzsika jár Mária zongoraestje Albertirsán, a Móra Ferenc Művelődési Házban, a Dél- Pest megyei Áfész és az abo­­nyi Bihari János Zeneiskola hangversenyre várják­ a kö­zönséget november 15-én, hétfőn este 18 órára. Az es­ten fellép Gál Márta zongo­raművész. A hangverseny az előadóteremben lesz. Fogadóórák Szerdán, november 17-én reggel 8 órától déli 12 óráig fogadóórákat tart a városi ta­nács épületében, hivatali he­lyiségében dr. Horváth Géza, a ceglédi Városi Tanács vb-tit­­kára. Kemencéi» Iriiit-p Iralt Vitamindús, egészséges, kedvelt őszi-téli népies csemege a sült tök. Kemencében sütötték egykoron, ma sok helyütt megteszi a gáz- vagy villanytűzhely sütője is. Bőséges belőle a kínálat a ceglédi piacon. Apáti-Tóth Sándor felvétele Gyöngy, cserép, csonttöredék Ezredévről mesél a göröngy Történeti értékeinket mentik meg A köztudatban a régészet a legismertebb szakmunka. Az emberek többsége a munkájában általában régészek rációs, értékes kincsek, szén­ara­nyak, ékszerek feltárását sej­ti. Pedig szer nem munkájuk legtöbb­látványos, aprólékos, de nagyon hanem fontos (a szakember és a tudomány számára nélkülözhetetlen) te­vékenységek sorozatából áll. Mivel munkájuk során törté­neti értékeinket mentik­­ meg, érdemesek a közvélemény megismerésére. Készséges segítők Megkérdeztük Dinnyés Ist­vánt, a ceglédi Kossuth Mú­zeum régészét: — Milyen ásatásokat végez­tek ebben az évben? Először a törteli munkála­tokról beszélt: — Pásztor János városi-já­rási tűzoltóparancsnok, a he­lyi történeti értékek iránt lel­kesen érdeklődő, önkéntes se­gítőnk 1981 nyarán jelentette először, hogy a törteli Deák­tanya melletti homokbányában régészeti leletek — ember- és állatcsontok — kerültek elő homokhordás közben. A hely­színeléskor néhány sötét fol­tot láttunk a homokbánya fa­lában és egy hatalmas föld­röggel együtt kifordult sírt, benne egy csontvázzal. Mel­lette melléklet nem volt. A fel­színen cserepeket, késő szarmata településre utaló nyo­mokat is találtunk. Többet csak novemberben sikerült megtudnunk e leletről, amikor még egy el­bányászott sírt tár­tunk föl, benne két, korai szarmata, i.sz. I—II. századból keltezhető edénnyel. A sírból egy 7—10 éves gyermek kopo­nyatöredéke került elő, korát tejfogainak, illetve élet­ál­landó fogainak számából ál­lapíthattuk meg. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az első­ként megtalált embert ugyanebben az időben temet­t­­étek el. — Hogyan fogadták munká­jukat a tsz munkatársai? — Kértük, hogy állítsák le a homokbányászást és szál­lítást, amit ők készségesen teljesítettek. A törteli Dózsa Tsz ez év júniusában is ko­moly feladatokat vállalt az ásatás előkészítésében. Kéré­sünkre levágták a területet fedő lucernát, majd tolólappal eltávolították a szántott föld­réteget, megkímélvén jelentős kézi munkától az ásókat. Tár­sadalmi munkában vagy 30 ember egy napi munkáját végezték el. Segítségük után e késő szarmata telepből több kisebb-nagyobb gödröt tár­tunk föl, kevés leletanyaggal, állatcsontokkal, edénytöredé­kekkel. Ezek közül a legérdeke­sebb az 5. számú gödör lelete volt, egy lókoponya törött alsó állkapoccsal. Eltemetése min­den bizonnyal kultikus szer­tartás, emlékét őrizte meg. Ek­kor mindössze egy sírt tártunk föl, amelyben törött edényt és egy gyöngyöt találtunk, il­letve még két olyan gödröt fe­deztünk fel, melyeknek formá­ja sírra utalt, de bennük sem­mit nem találtunk. A máso­dik héten kiderült, hogy domb és az említett tanya kö­­­zötti területen ezelőtt 15—20 évvel silógödrök voltak, ko­rábban pedig szőlő alá meg­fordították itt a földet. Ez földmunka az évszázadok so­­­rán amúgy is lepusztult felü­letű dombba ásott sírokat, gödröket, a hajdani felszínbe alig bemélyített házakat meg­semmisítette. Ezért az ásatást, mivel további eredményeket nem várhattunk, befejeztük. A leletek tudományos feldolgo­zása még tart. Ha befejeződik, nemcsak a korabeli tenyésztett állatok fajtáiról, hanem a ké­ső szarmata nép táplálkozási szokásairól is képet kaphat­tunk. Nagykátától keletre — Kik dolgoztak az ásatá­son? — Az utóbbi években kiala­kult jó kapcsolat eredménye­ként ezúttal is számíthattunk a 203. számú Bem József Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet segítségére. Tíz diák dolgozott az ásatáson, hasznos munká­juk hozzájárult a feltárás gyors befejezéséhez. — Még egy ásatása volt a múzeumnak, amelyet szintén diákok és társadalmi összefo­gás segítségével végeztek el. — 1982. július­ 19. és augusz­tus 13. között Nagykátán vé­geztünk feltárást. A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz, a telefongyár helyi üzeme, a nagyközségi tanács és költség­­vetési üzeme, a helybeli áfész, a könyvtár, a pártbizottság és a népfront segített a tárgyi feltételek (lakósátor, ivóvíz, szerszámoskamra) résében, valamint a megterem­tésében. A nagykátai szerve­Dam­janich Gimnázium diákjai pe­dig társadalmi munkájukkal vették ki részüket. Így vi­szonylag kevés anyagi teher nehezedett múzeumunkra. Kü­lön köszönettel tartozunk Kisnémeth Józsefnek, a tápió­­bicskei Április 4. Tsz traktoro­sának, aki kiváló munkát vég­zett az ásatási terep előkészí­tésében, valamint Lakatos Gyulának, a gimnázium hely­­történeti szakköre vezetőjé­nek, aki a diákok szervezésé­ben segített. — A Nagykátától keletre lé­vő szántón, a Magyar—Koreai Barátság Tsz területén emel­kedő kis dombon a korábbi helyszínelések és terepbejárá­sok alapján kezdtünk neki egy Árpád-kori (XII—XIII. szá­zadi) templom és a körülötte lévő temető kutatásához. Az ásatás során föltártuk a temp­lom alapjának maradványait Ez az alapozás döngölt agyag­ból készült, ami megfelelő alá­támasztást adott a téglából és a helyi bányászású, igen rossz minőségű kövekből épült fa­laknak. A templom hajója téglalap alakú volt, ugyancsak téglalap alakú szentélye ala­pozásában is beugró diadal­ívvel különült el. A templom körüli temető jelentős része elpusztult a sok évtizedes me­zőgazdasági művelés során. Az egykori felszín erőteljes le­pusztulását mutatja az is, hogy az alapozásnak csak 25— 30 centi vastagságú alsó ré­tegét sikerült megfigyelnünk. Tároló volt — A temetőnek csak kis részletét kutattuk, mintegy félszáz sírt, sírmaradványt tártunk föl, a kornak megfe­lelő szegényes leletanyag­gal (S-végű hajkarikák, írat­lan aprópénzek). Az ásatás befejeződése után előkerült egy XII. századi dénár is, amit érdeklődő diákok fedeztek föl és hoztak be a múzeumba. A domb környékén igen nagy, hozzávetőleg 70—80 hektárnyi területen elterülő késő Árpád­kori falu a XIII. század fo­lyamán, minden bizonnyal a tatárjáráskor pusztult el. Tör­ténetének nincsenek okleveles adatai. Valószínűleg a közép­kori Nagykáta egyik volt — mondta Dinnyés elődje Ist­ván. — A városban volt-e vala­milyen ásatás? — Márciusban a Pesti úton végeztünk leletmentést. A volt Hámán Kató iskola szomszéd­ságában lebontott épület alól pincegödröt emeltek ki gép­pel. Az épület alól századi településnyomok XVIII. ke­rültek elő. Többször megújí­tott házak járószintjeit és többször megújított kemencé­ket, gabonás vermet figyel­tünk meg és részben bontot­tunk ki. A leletanyag többsé­ge a XIV—XV. századból származik. Néhány szép, népi kerámiára emlékeztető edény­töredék valószínűleg törökko­ri — fejezte be ismertetését Dinnyés István, aki a múlt hó­napban munkájáért Szocialis­ta kultúráért kitüntetést ka­pott. Reznák Erzsébet Téglára, gerendára Együtt, egymásért Kommunista szombatot tar­tottak ezen a hét végén a KÖZGÉP 2. ceglédi gyárában. A vállalat kölcsönnel támogat­ja a kislakásépítőket: a kom­munista szombat munkabérét a gyáriak támogatásként a vállalati kölcsön bővítéséhez szánják. Ábonyban Találkozás a regényíróval író-olvasó találkozót rendez Abonyban, a felnőttkönyvtár­­ban november délután 17 órai 15-én, hétfőn kezdettel a Dél-Pest megyei Áfész és a nagyközségi könyvtár. Az est vendége Takács Tibor író, szá­mos történelmi témájú regény írója. issn ana-jinn (Ogiecii tfiriap) Mesterek a községért • • Összetartó, tevékeny gárda összetartó, tevékeny gárda az abonyi kisiparosság. Jó pél­dája ennek az a segítségnyúj­tás, amellyel a közelmúltban hozzájárultak a szolgáltatóház kialakításához. Majd' mind a kétszáz mester részt vett vala­milyen formában a munkában. A KIOSZ helyi csoportjának vezetője, Pataki Sándor maga is élen járt a szervezésben, meg a kivitelezésben. A nagy­községi tanács műszaki cso­portja ugyancsak mindent megtett a siker érdekében, így aztán a felhasznált anyag és az ingyen végzett munka ellenér­téke vagy másfél millió forint­ra kerekedett. Mindannyian jól tudták, hogy ennek nem­csak a beköltöző kilenc iparos látja hasznát, hanem az egész lakosság.i

Next