Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

* ígéret szép szó... Drága volt ez a Kaviár és lencse Szentendre város szín­házat szerető közönségének nagy örömet jelent, hogy néhány esztendeje bérletet válthat a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár által szerve­zett előadásokra. Nem kell utazniuk, s a fővárosi együtte­sek mellett megismerkedhet­nek a vidéki színházak szí­nészeivel is. Nem csoda hát, hogy a művelődési központ nagyterme a bérletes előadá­sokon mindig megtelik. Az 1982—83-as évad elején olyan megállapodás született a bérletet váltók és a megyei művelődési központ vezetői között, hogy az egyes előadá­sok előtt postán értesítik a né­zőket az időpontról. Eddig ez így is történt. Néhány bérlettulajdonost azonban a január 10-i, hétfői előadásról elfelejtettek érte­síteni. Pedig a pécsi Nemzeti Színház vendégjátékát sokan várták. Voltak olyan nézők, akik az előadás napjának dél­utánján, véletlenül tudták meg, hogy este hétkor kezdő­dik a műsor. Igaz, a műsorfü­zet ötödik oldalán szerepel, de az is csak 10-én került a pos­taládákba. Akik dolgozni jár­nak — s vélem, hogy ezek vannak többségben — jó eset­ben is csak vacsoraidőben ol­vashatják a híradást. Állítólag néhány plakát hí­rül adta, hogy január 10-én jön a Kaviár és lencse. A több­ség azonban hajlamos arra, hogy az eredeti megállapodás szerint várja a néhány soros jelzést. Akik ebből kimarad­tak — s nem voltak elég ébe­rek — kifizettek, de elmulasz­tották egy remek szórakozási lehetőséget. Jó volna, ha a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár a jövőben az intéz­ménytől megszokott figyel­mességgel értesítene minden bérlettulaj­donost. V. M. XMiärm ka Kiállítótermekből wwmmh Klasszikusok képi műfordítása és Tavaszy Noémi grafikus­­- művész újabb tárlata 1983. január végéig látható a kis­­­­körösi Petőfi Sándor Mű­­­­velődési Központban. Tavaszy Noémi évtizedek óta vezet képi naplót szünte­len utazásairól, amelyeket ha­zai vidékeken, külföldön ta­pasztal, elmélyülő benyomá­sokkal. Tapasztalatait linó­metszeteken és olajpasztell­­sorozatokon örökíti meg. Fel­ismerésekhez vezető vándor­lókedve tovább folytatódik: új műveit rendre bemutatja az ország több városában, így Budapesten, Kaposvárott, Cell­­dömölkön, de kisebb helysé­gekben is: Szobon, Kiskunlac­­házán, Tabon, Ráckevén, Ve­resegyházon. Ezúttal Kiskörö­sön, ahol százharmincharma­dik önálló kiállítása nyílt meg. Páratlan energiát rejt ez szám, arról nem is beszélve, a­hogy képsorokban dolgozta fel a magyar tájak vizuális érté­keit, jugoszláviai, csehszlová­kiai, lengyelországi élményeit. Ez utóbbiakért díjakban és ki­tüntetésekben részesült. Ajándék a látogatónak A megyénkben gyakorta ki­állító művésznő országos ér­deklődést keltett azzal is, hogy nagyjaink évfordulóira képso­rozatokat készített, értelmezve Ady líráját, Bartók, Kodály zenéjét. Az Ady-sorozat első példánya a Magyar Nemzeti Galériába, második nyomata a ráckevei Ady Galériába került nagylelkű adományozása ré­vén. Mindez komoly festői köz­­szolgálatot jelent. Egyben azt is, hogy minden tárlatán sor­solással egy-egy linóját aján­dékozza a jelenlévők szeren­csés egyikének, több munkás, fiatal képzőművészeti érdek­lődését kezdeményezve, mé­lyítve el ezzel.. Az sem kerülte el Tavaszy Noémi figyelmét, hogy 160 esz­tendeje született költészetünk halhatatlanja, Petőfi Sándor. Különös vonzalommal, válasz­tékos fantáziával keltette újra életre alakját, költészete tájait monotypiák, linók és olajpasz­­tellek ciklusaival. A képi elem­zések nemes megosztással elemzik a János vitéz gyerme­keknek szóló üzenetét, felderí­tik világának benső tájait és forradalmiságát. Pompával, fe­gyelmezetten, sokrétűen. Ta­vaszy Noémi képzelete bele­kapaszkodik Petőfi kedvessé­gébe, de hajthatatlanságába is, innen a művek sokoldalúsága, ahogy az Petőfi költészetének is utolérhetetlen karaktere. Népmesei elemek A János vitéz képi feldol­gozására a népmesei elemek a jellemzőek, a rajz duhaj jó­kedve és választékossága a színskála egészében jelenik meg. Erőteljesen alkalmazza a kiemeléseket, így A négyök­rös szekér grafikai intepretá­­ciójában a csillagmezőre össz­pontosít, az Anyám tyúkja ké­pi műfordításában a tulipá­nos láda jut főszerephez. Tavaszy Noémi a valóság részleteibe kapaszkodik, s fontos töredékekkel, őszi lev­­e­lek színes rozsdájával, lilás árnyalataival érzékelteti a Szeptember végén elmúlásig fokozódó érzelmi tombolását, halkulását. Telitalálat, ahogy a Reszket a bokor virágkörnye­zete emberarcokkal pillant fe­lénk. Mindez Petőfi lírájának mély megértéséről és képi to­­vábbteremtéséről tanúskodik. Segesvár is megjelenik a híd­dal és a rohammal, megjele­nik úgy, hogy a táj Petőfi ar­cát villantja fel monumentá­lis méretben, és a színárnya­latok az Egy gondolat bánt engemet partitúráját követik. Kiemelkedő a Jövendölés cí­mű lapjának tisztázott ritmu­sa, mely a költő alakját láttat­ja, azt, hogy időtlen értékei bennük, egy nép, egy nemzet lelkületében hullámzanak to­vább. Petőfi-képtár Tavaszy Noémi a János vi­tézről készült sorozat első pél­dányát a most alakuló kiskő­rösi Petőfi Képtárnak adomá­nyozta azzal a szándékkal, hogy műveit továbbiak köves­sék. 1983-ban Kiskőrösön meg­rendezik képző- és iparművé­szeink Petőfi-tárlatát, ahol mindenki követheti Tavaszy Noémi példáját, az önkéntes ajándékozást. Ennek a címzett­je Petőfi és utókora, mind­annyian, akik e kezdeménye­zés nyomán szellemi birto­kunkká avatjuk majd az új létesítményt, a Petőfi Képtá­rat is. Losonci Miklós Fürdik a holdvilág .. . Megy a juhász ... M­OZIMŰSOR JANUÁR 13-TÓL 19-IG ABONY 13—14: Languszta reggelire* 15—16: Megbocsátás* 16: Szeleburdi család (du.) 17—18: Meztelen, bosszú** BUDAÖRS 13—14: Vörös föld* 15—16: Pucéran és szabadon* 16: János vitéz (du.) 17—18: Honda-lovag CEGLÉD, Szabadság 13—16: Az „I” akció (du.) 13—19: A postás mindig kétszer csenget I—II.*** 17— 19: Egy trombitás Szocsiban (du.) CEGLÉD, Kamaraterem 18— 19: Koncert a fűtőtesten (du.) DABAS Hurrikán* (este) 13—14: Agónia I—II.* 15—16: . .. és megint dühbe jövünk 17: Nyom nélkül DUNAHARASZTI 13—14: Pokoli torony I—II.* 15—16: A fekete varázsló ajándéka (du.) Indiánkaland Ontarióban* (este) 17—18: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* DUNAKESZI, Vörös Csillag 12—16: Hófehérke és a hét törpe 15—16: A veréb is madár** (du.) 17—18: Hair* DUNAKESZI, József Attila 12— 13: Hova tűnt Agatha Christie?* 15— 16: Fehérlófia 16: Kopaszkutya (este) 17: Lány tengeri kagylóval* ÉRD 19: Csak semmi pánik . • • 13— 14: Vadállatok a fedélzeten 16— 18: Szuperzsaru FÓT 13—14: Nürnberg 1946 15—16: Esküvő* 16: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) 17— 18: Elvis Presley GÖDÖLLŐ 13—16: A delfin napja (du.) Az éjszakai utazók** (este) 17—19: A ta­jga császárának végnapjai (du.) Apokalipszis, GYÁL most I—II.** (este) 13—14: Nyom nélkül 15—16: Péter cár és a szerecsen (du.) A Jó, a Rossz és a Csúf l-ll ** (este) 17—18: ... és megint dühbe jövünk MONOR 14— 16: Seriff az égből 15— 16: A fej nélküli lovas 17—19: Languszta reggelire* NAGYKÁTA 13—16: Kilenctől ötig* 15—16: A csodálatos asztalos (du.) 17—18: A nők városa I—II.*** NAGYKŐRÖS, Arany János 13—14: Egy trombitás Szocsiban 15—16: Konvoj* 17—19: Bosszúvágy** NAGYKŐRÖS, Stúdió mozi 13—19: Óz, a csodák csodája (du.) 13—16: Katasztrófa földön-égen I—II. (este) 17—19: Panelkapcsolat* (este) PILISVÖRÖSVÁR 13—14: Bronco Billy 16: A Birodalom visszavág 17: Megáll az idő* POMÁZ 13—14: Szuperzsaru 15—16: Fehér farkasok 17: Vörös föld* RÁCKEVE 13—14: Guernica** 15— 16: A Birodalom visszavág 16— 18: Egy kis indián (du.) 17— 18: Pokoli torony I—IL* (este) SZENTENDRE 13—16: Hüvelyk Matyi (du.) Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* (este) 17—19: Piedone Egyiptomban SZIGETSZENTMIKLÓS 13—14: A biztosan ölő sárkány Lady** 15—16: Timur és csapata (du.) Pokoli torony I—II.* (este) 17—18: Guernica** TÁPIÓSZELE 13— 17: Ben Hur I—II. VÁC, Madách Imre 14— 16: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) A lator** (este) 17—19: Sebességláz (du.) VECSÉS Esküvő* (este) 14— 16: Kaszkadőrök 15— 16: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban (du.) 17—19. Az éjszakai utazók** • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••* Csak 18 éven felülieknek. 1983. JANUÁR 12., SZERDA A pilisvörösvári ifjúsági házban Nemzetiségi könyvesbolt Kétnyelvű — magyar és né­met — felirat hirdeti, hogy könyvesbolt nyílt Pilisvörös­­várott. Az ünnepélyes átadás­ra tegnap délután került sor. Fábián Zoltán író, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Olvasó népért munkabizott­ságának elnöke megnyitó be­széde után a közönség megte­kintette a Jókai Művelődési Házban a nemzetiségi és szov­jet könyvkiállítást. Keszléri József tanácselnök köszöntőjét követően Fábián Zoltán író szólt ismét a meg­jelentekhez, majd műsorra került sor, irodalmi amelyet Bakcsi György irodalomtör­ténész vezetett. Felléptek: Ko­vács István, Sebő Ferenc, Vi­tai Ildikó és Zsurzs Kati. A Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat új üzlete az ifjú­sági ház egy kevésbé hasz­nált, átalakított termében ka­pott helyet. Az átalakítási költ­ség közel kétszázezer forint volt. A mintegy félmilliós ér­tékű nyitókészletben az öt­ezer kötetnyi könyv mellett hanglemezeket, kazettákat és naptárakat is talál a vásárló. A szépirodalmi és ismeretter­jesztő irodalom hozzávetőleg tizenöt százaléka német nyel­ven kapható. Barcza Zsolt­­ elvétele HRADIOFIGVÍLOBHA ÍRÓVÁ AVATNAK. A har­mincas évek derekán, amikor Gelléri Andor Endre első kö­tete, a Szomjas inasok megje­lent, az író hóna alá vett egy példányt és kigyalogolt azzal a temetőbe. Letette annak a sírjára, akit életében oly na­gyon tisztelt és szeretett, Mi­kes Lajosnak, rejtélyes doktor­nak, az Est lapok nagy tekin­télyű, irodalmi szerkesztőjének vitte el művét. Ez a történet, melyet Gelléri Andor Endréről följegyeztek, szinte olyan, mint egy Gelléri írás. Mikeshez valóban fiúi érzelem fűzte. Egész életében meleg hálával gondolt arra, akinek a legnagyobb csodát, a felfedezés csodáját köszönhe­ti. Önéletrajzi írásának egyi­kében lejegyezte, hogy miként kopogtatott be először, telje­sen ismeretlenül a nagy szer­kesztőhöz, kockás írkalapra vetett karcolatéval, A szem­üveggel. Szinte megható, ho­gyan oldódott föl benne a kez­deti, a szavakat kapkodva ke­reső elfogódottság, amikor folyosón álló írók körében Mi­a­kes az írásba bepillantva, gyöngéden betessékelte a szo­bájába, így búcsúzva a többi­ektől: Elnézést drága, édes urak. Az isten küldött hozzám valakit, s most megvizsgálom az isteni küldött angyal szárnyait. A MŰVEKET oly makacs szigorúsággal vallató doktor első ítélete ez alkalommal sem hibázott. Az Óbudáról, a két­kezi munkások, a kisemberek világából elindult fiatalember valóban angyalszárnyakon ér­kezett az irodalomba. A rádió Íróvá avatnak cí­mű soroztában most Gelléri Andor Endre szinte mesébe il­lő indulását idézte föl írá­sainak a tükrében. Az értő és a nagy íróhoz méltó összeál­lítás jól mutatta fel ennek a kivételesen nagyszerű mű­vésznek a sajátos értékeit. Annak idején egyik méltatnia írta róla: Ha valakinél, úgy őnála olvad át igazán költé­szetbe az elbeszélés. Novellái valóságos novellaköltemények, friss zenedarabok, szonatinák — a próza határait szüntelenül átlépi. De idézhetjük a nagy­szerű pályatárs, Füst Milán szavait is ... Villog benne minden, úgy villog még a nyo­morúság is, a szegény emberek minden dolga, mint az arany­­ Álmok a valóságról, ezt a cí­met is lehetne adni könyvei­nek. Történeteit valóban a kis­emberek világából szemelte ki 'szá­ll^pmimVások közé keve­redünk, Óbuda girbe-gurba utcáin bandukolunk, vagy a kékfestők műhelyének nyo­masztó levegőjét szívjuk ma­gunkba. A harmincas évek vi­lága jelenik meg hamisítatla­nul, nagy művészi erővel. A kiszolgáltatottság ellenére az újabb és újabb emberi neki­buzdulások, a szomorú élete­ket átmelegítő emberség, csöndes életöröm fényei von­a­nak varázspírt alakjai köré. HŐSEI SORSÁT élte maga is. Dolgozott látástól vakulásig. Egészségét a vegytisztító ben­zingőze kezdte ki, ujjait a ne­héz munka tette súlyosan moz­dulóvá. Munkában fáradt kéz­zel rótta a papíron tocsogó sár­ga, lámpafénynél írásainak napfényben fürdő sorait. Hiá­ba jelent meg az mellett a Nyugatban, Est-lapok hiába nyert díjat a korabeli, Ma­gyar Hírlapban Nagymosoda című írásával, hiába voltak olyan méltatói, mint Füst Mi­lán, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Németh László — az írás nem adott számára kenye­ret. A munkaszolgálat őt sem kí­mélte meg. A háború végéig a kórház adott­ neki menedéket Végül Németországban a tífusz tett pontot — fájdalmasan ko­rán —, élete és munkássága végére. Hátrahagyott művét indulástól kezdve mégis teljes­nek érezzük. Sz. E. Ritka régészeti leletek Árpád-kori szálláshely Szabadka Kér nevű kerü­letében egy ásatás során Ár­pád-kori tárgyi emlékekre bukkantak. Ricz Péter régész szerint azt a téli szálláshe­lyet találták meg, amelyet III. Béla magyar király anyjának egy 1190-ből származó ado­mánylevele Kér településként említ. A honfoglaló magyar törzsek egyikét szintén Kér­nek hívták. Feltehetően törzs egy része a mai Szabad­a­ka vidékén élt. Gazdag leletekre rak a győri Xantus bukkan­János Múzeum régészei is Árpáson, ahol a nyári hónapokban foly­tatták a római kori település, Mursella több éve tartó ku­tatását. A rendkívül gazdag leletanyag — egy nagyobb és egy kisebb, ezüstszegekkel kivert arany övcsat, továbbá két arany cipőcsat és arany lemezdíszek, amelyek felte­hetően a halott gazdag ruhá­zatát díszíthették — egy 5. század első feléből származó magányos sírból kerültek elő. Hasonló csatos öltözéket a germán népcsoportok visel­tek. Eszerint a fiatal férfi — akinek a csontváza is teljes épségben megmaradt — a ger­mán törzsi arisztokráciához tartozhatott. A most napvilágra került sír az arany öltözék-kiegészí­tőkön kívül egyéb értékeket is rejtett. Rábukkantak egy nagy méretű bronzedényre, amelyhez hasonlót az eddigi feltárások tanúságai szerint — valószínűleg az ötvözet drága volta miatt — igen rit­kán raktak a koporsókba. Ép­ségben maradt meg egy zöld üvegpohár, továbbá egy agyag­pohár is. Az értékes leleteket a Xan­­tus-múzeum állandó kiállítá­sán tárják az érdeklődők elé. Pécs történelmi városköz­pontjában pedig római kori temetőre bukkantak. Ez ah­hoz a nagy kiterjedésű óke­resztény temetőterülethez tar­tozik, amely a mai székes­­egyháztól délre fekszik és amelynek egyes részleteit már korábban feltárták a régé­szek. Most a megyei könyv­tár új épületszárnyának föld­munkálatai hozták felszínre a római emlékeket a Székesfe­hérvár utcában. Katona Győr Zsuzsa régész, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum munka­társa viszonylag kis területen és rövid idő alatt tizenkilenc sírt tárt fel. A háztető alak­ban kiképzett, téglából épült, belül vakolt sírok jellegzetes római építmények, köztük több teljesen ép, megbolygatlan; valamennyi keleti tájolású. Szinte minden sírban talál­tak tárgyi emlékeket a csont­vázak mellett,­­főképpen ék­szereket: gyűrűt, karperecet, gyöngysort, csatot. Szép ke­rámia és üvegedények kerül­tek elő, amelyeknek egy ré­szét helyre tudják állítani a restaurátorok, nyolc üvegedényt. Az egyik sír tartalma­zott: palackot, poharat, tá­lat. A legértékesebb tárgy egy Krisztus-monogrammal díszített bronzfüggő. Ez is megerősíti,­ hogy keresztények nyugszanak a hajdani Sopia­nae most megismert temető­jében.

Next