Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

1983. JANUÁR 16. VASÁRNAP Elkezdődött a hírközlési év. Tartalma és mondanivalója tu­lajdonképpen röviden össze­foglalható: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az embe­rek közti kapcsolat, tudjanak érintkezni és értekezni egy­mással a földkerekség lakói. Beletartozik ebbe a programba a rádió, a telex és a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a mindennapi élet, a kultúra, a gazdasági fejlő­dés szerves része. Köztudomású, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a gazda­ságilag közepesen fejlett or­szágok közé tartozik, de a távközlés — vegyük szűkeb­ben: a telefon — tekintetében messze elmaradt ettől a szín­vonaltól. Pedig — hogy a számoknál maradjunk — az elmúlt évben Budapesten 4056, a vidéki vá­rosokban 12 100 új telefont sze­reltek fel, s ezek túlnyomó többsége lakásokba, magán­­előfizetőkhöz került. Erősen lehangoló viszont, hogy ugyan­akkor 300 ezerről 325 ezerre emelkedett a telefonra várako­zók száma országosan, s na­­gyon is lehetséges, hogy ez év végére a 350 ezret is eléri. Ami — feltételezve a lehetetlent, vagyis azt, hogy közben nem emelkedik tovább a várakozók száma — azt jelentené, hogy a mai ütemben körülbelül 22 év alatt lehetne kielégíteni az igé­nyeket. Akkor hát, mekkora jelenleg a telefonforgalmunk és mit várhatunk a hírközlés évétől, meg a további esztendőktől a telef­onfejlesztés ügyében ? Tavaly egymilliárd egyszáz­­kilencvennégy millió telefon­­beszélgetést bonyolítottunk le, ezenkívül 94,6 millió darab volt belföldi helyközi és 5,12 millió nemzetközi beszélgetés. Az viszont ismét az elmaradás bizonyítéka, hogy a belföldi helyközi hívások közül 41,5 millió, a nemzetköziekből pe­dig 900 000 még kézi kapcso­lással jött létre. A tervek szerint idén össze­sen 19 ezer főállomást kapcsol­nak be országosan. Javítják a főváros és a többi, távhívással elérhető helység kapcsolatát azzal is, hogy befejezik a bu­dapesti távhívó központ bőví­tését. Dunakeszin olyan tele­fonközpontot helyeznek üzem­ ELŐTÉRBEN AZ AGGLOMERÁCIÓ­ be, amely távhívásra is alkal­mas lesz. Bizonyára van köze az ide­genforgalomnak is ahhoz, hogy a legnagyobb fejlesztések Pest környékén, az agglomerációban és a Balaton vidékén lesznek. Pest megyében folytatják az úgynevezett Plural-hálózat (közismert elnevezésén: falusi rendszerű, kézi kapcsolású tele­fonközpontok) korszerűre, crossbarra cserélését. Tavaly a Duna-kanyarban történt meg a csere, az idén Bicske és kör­nyéke kerül sorra. Ugyancsak jelentősen növek­szik a nyilvános telefonok há­­­lózata. 1983 és 1985 között ös­­­szesen 1507, távhívásra is al­kalmas nyilvános telefont sze­relnek fel, s ezek közül 203-at telefonnal teljesen ellátatlan területeken. Idegenforgalmi centrumokban, üdülőhelyeken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, ahonnan — természetesen megfelelő ér­mék, többnyire fém tízforinto­sok bedobásával — belföldi, némelyik fülkéből nemzetközi távhívásokat is le lehet bonyo­lítani. Készülnek a távlati tervek is. Annyi már biztosnak lát­szik, hogy az ezredfordulóig — — elérjük a száz lakosra jutó 28—30 telefon-beszélőhelyet. Legyen ez a vigasztalásunk azért, hogy ez év — a hírköz­lési év, (amelynek emblémáját fent közöljük) — végén még csak 12,74-nél fogunk tartani... Várkonyi Endre ti programot a hálózatbővítés adja A lépéshátrány csökkentése Pest megye kereskedelmi hálózata — köztudottan — rosszabb az országos átlagnál. Így volt régen, s az utóbbi két évtized rohamos fejlesztései ellenére így van most is. Okai közismertek. A megye, főleg az agglo­meráció népességének rohamos növekedése miatt a hát­rányokat legfeljebb csökkenteni tudta. Jelenleg is csak erre van mód, sőt inkább a már elért színvonal tartá­sára, mivel a fejlesztési lehetőségek az ismert okok miatt kisebbek lettek. A kereskedelmi vállalatoknak, a fo­gyasztási szövetkezeteknek ráadásul elsősorban a saját erejükre kell támaszkodniuk. Azaz központi támogatást (de azt sem ajándékként természetesen) a legrosszab­bul ellátott területek fejlesztésére kapnak. Hogy miért, az egyértelmű: így is ösztönözni akarják a vállalatokat, szövetkezeteket az aránytalanságok megszüntetésére- Érden például égetően szük­ség volt egy általános áruház­ra. (Illetve többre is szükség van.) Ilyet több szakvállalat közösen vagy az általános pro­filú áfész építhet. Érden az utóbbi megoldást választot­ták, s tavaly november 4-én átadhatták a vásárlóközön­ségnek az Érd Skála-Coop áruh­ázat. Célrészjegyek Csaknem 130 millió forint­ba került, amiből 45 millió 700 ezer forint volt a közve­tett állami támogatás, 30 mil­lió a beruházási és forgóesz­köz-hitel, 52 millió 68 ezer forint a SZÖVOSZ támogatás, MÉSZÖV kölcsön és a Bu­dai járási Áfész saját fejlesz­tési pénzforrása. Az áfész tag­sága az építkezéshez 650 ezer forint célrészjeggyel járult hozzá. Az áruház különben — ahogy arról írtunk már — 3884 négyzetméter alapterüle­tű. Az eladótér nagysága 1551 négyzetméter. Érden és Pest megyében ta­valy az Érd szövetkezeti árv­a­ház építésének befejezése volt legnagyobb kereskedelmi beruházás. Az idén a monori bevásárlóközpont és az ugyancsak érdi Fészek-áruház lesz a legszámottevőbb. A monori bevásárlóközpont a dunakeszihez hasonló, és a Cegléd és Környéke Élelmi­szer-, a Pest megyei Iparci­kk- és a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat épít­teti. Az összesen 2800 négy­zetméter üzletegyüttesből 633 négyzetméter az alapellátást szolgálja majd. Az érdi Fészek-áruház a Bu­dapest környéki Tüzép és több kereskedelmi vállalat, vala­mint az érdi Benta völgye Tsz közös vállalkozásában ké­szül. Elsősorban a lakás- és üdülőépítőkne­k, a háztáji gazdaságoknak és a kiskerttu­lajdonosoknak szánják. 2500 négyzetméter alapterületű lesz. Estnél Érd 1984-ben ismét Érd, vala­mint Szigetszentmiklós kerül előtérbe. Érden a városköz­pontban átadják a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1500 négyzetméteres, bútorforgalmazással is fog­lalkozó lakásberendezési áru­házát, Szigetszentmiklóson pe­dig a Taksony és vidéke Áfész 3010 négyzetméteres áruházát. Ezek lennének a három év — 1982—1984 — jelentősebb kereskedelmi beruházásai. A nagy és közepes nagyságú áruházak mellett természete­sen kisebb egységek, ABC-k, szaküzletek és vendéglátóhe­lyek is épültek és épülnek. 1982-ben összesen 9 ezer négy­zetméter alapterületű keres­kedelmi beruházást fejeztek be és adtak át. Ebből 8 négyzetmétert tesznek ki ezer boltok és 1 ezret a vendéglátó- a helyek. A 8 ezer bolti alapte­rületből 4428 négyzetméter kifejezetten az alapellátást hivatott biztosítani. A boltok közül a nagyobbak: a fót-kis­­alagi ABC 527, a budakeszi­ 530, a nagykőrösi 665, a ceg­lédi 800 négyzetméteres. Dá­­nyon és Nagykovácsiban kis­vendéglő, Zsámbékon tó épült. Az év végén falato­került sor Dunakeszin a lakótelepen a Pestvidéki Vendéglátó Vál­lalat 370 négyzetméteres étel­bárjának a műszaki átadására. Régiből új Már tavaly is építették és az idén adják át a monori be­vásárló központon és az érdi Fészek áruházon kívül Túrán a 900 négyzetméteres éttermet, s Csemőn, Ráckevén és Fó­­ton egy-egy ABC-t. S az idén kezdenek Budaörs központjá­ban egy 600 négyzetméteres ABC-áruház készítésébe. A fejlesztési lehetőségek csökkenése miatt a figyelem a régi, elavult, de újjáépítéssel esetleg helyrehozható létesít­ményekre tevődött. A bővíté­sekben is nagy lehetőség rej­lik, hiszen ez mindig olcsóbb az új beruházásoknál. Nagy­­kátán például 1100 négyzetmé­terrel összesen mintegy 53 millió forintért bővítik az áfész áruházat. (Előrelátha­tóan 1984-ben lesznek készen vele.) A ceglédi szövetkezeti áruház rekonstrukciója 5,2, a gödöllőié 3,^ millió forintba kerül. A Cegléd és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat is jelentős újjáépítési programot hajt végre az 1983-as esztendőben. Cegléden a Pesti és a Felszegi út sar­kán lévő élelmiszer­boltból, Vecyés kertekaljai iparcikk üzletből ABC-t csináltatnak. Az utóbbit 200 négyzetméter­rel bővítik is. A monori-erdei ABC-t átalakítják és az alap­területét szintén 200 négyzet­­méterrel megnagyobbítják. Szente Pál ­1 HÉT HÍRESSM*’ LEKAPCSOLVA ® Megkezdődtek a termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései. @ A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben a számítástechnikának a vezetésben való felhasználását vitatták meg. ® A Magyar Pszichiátriai Társaság megtartotta I. kongresszusát. ® A hét híre az is, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben a háztartási villamosenergia-fogyasztás főbb irányzatait tekintették át. Elrendelte az angol kor­mány a napokban: az erőmű­vek az olcsóbb import szén he­lyett a drágább hazait hasz­nálják fel villamosenergia ter­melésére. Az ok: ne kelljen fizetni a behozatalért. Aprócs­ka tény ez abból a halmazból, amely a világ minden táján az energiafelhasználás és még előtte az energiahordozók elő­állításának, megvásárlásának, megtakarításának növekvő sú­lyát állítja elénk figyelmezte­tő jelként. Az összes energia­felhasználáson belül megkü­lönböztetett szerepe van a vil­lamos áramnak, hiszen ennek előállításában viszonylag legnagyobb a választási lehe­­­tőség, mi legyen a kiinduló­pont, szén, fa, vízienergia avagy — újabban kísérletként — a szél, a napsugárzás, eset­leg az urán megfelelő izotóp­ja. A választási lehetőségek gazdagsága azonban nem azo­nosítható azzal, mintha a vil­lamos áram korlátlanul ren­delkezésünkre állna, mintha azzal nem kellene takarékos­kodni. E takarékosság szük­ségességét egyébként világ­szerte a villamosenergia fel­­használásának korlátozása, il­letve tarifadíjainak emelése is bizonyítja. Előbbiről szeren­csére nincsenek, utóbbiról azonban már vannak saját ta­pasztalataink ... Vannak saját tapasztala­taink, ám ennek ellenére a megyében 1975 és 1982 között több, mint a kétszeresére nö­­vekedet a háztartásoknak át­adott kilowattórák mennyisége, ami szemléletesen mutatja, milyen iramban bővül a la­kossági felhasználás a legkor­szerűbb, legtisztább energia­­forrásból. A megyében az országos átlagnál magasabb a családok részesedése az összes fogyasztásból — teljes mennyiségnek az egy­ a harmada jut ide, míg országo­san a negyedét sem éri el —, ami egyrészt fényt vet a ter­melőágazatok fejlettségének viszonylagosan elmaradott színvonalára, másrészt ugyan­akkor igazolja, a megyebeli háztartások az országos átlag­nál jobban gépesítettek, esz­közeiket — ez vonzata például az ingázók életmódjának — többet használják. Napjainkban, amikor a me­gyén belül a lakossági villa­mos energia felhasználása nö­vekszik a leggyorsabb mérték­ben, talán nem árt fölidézni a közelmúltat: alig több, mint két évtizede a megyében még voltak olyan települések, aho­vá nem ért el a magasfeszült­ségű távvezeték, azaz nem létezett Rendkívül áramszolgáltatás ... meredek emelke­dőn haladt és halad most is az igények, s azok kielégítésé­nek menete, de ez a menet roppant sok pénzt követelt és követel. Egy-egy új fogyasztó bekapcsolása a hálózatba het­ven-, kilencvenezer forint kö­zötti népgazdasági beruházást követel — az erőművet ellátó bányától az elosztó hálózatig —, s bár nem tarthatjuk pénz­tárcánk szemszögéből nézve olcsónak az áram díjszabását, tény, a megemelt ár ellenére is tetemes az állami dotáció, illetve tetemes még mindig a fölös felhasználás. A szükség­telenül működtetett elektromos eszközök, illetve világító tes­tek lekapcsolásával, a szakem­berek számításai szerint, egy­­egy háztartás jelenlegi fo­gyasztásnak tíz, tizenkét szá­zalékát tudná megtakarítani! Futólépések gyorsaságá­val bővül a megyében a villa­mos energiát igénybe vevő háztartások száma, évenként több, mint tízezerrel! Érzékel­teti ennek jelentőségét, hogy az egy esztendő alatt tető alá hozott 6821 új otthonból mind­össze kettő, igen, két olyan akadt, ahol beköltözéskor nem­ nyúlhattak a kapcsolóhoz, le­­gyen világosság, az összes töb­bi lakásban természetes volt e közmű — ahogy a hivatalos szóhasználat az áramszolgál­tatást i­s elkönyveli — jelenlé­te, hasznosíthatósága. Amihez természetesen sok más mellett az is elengedhetetlen, hogy a tanácsok évente — a legutóbbi esztendők átlagát nézve — legalább száz kilométer hos­­­szúságú kisfeszültségű hálóza­tot építtessenek meg. A ház­tartások tagjai ritkán vesznek magukra népgazdasági gondo­kat, ám energia ügyekben nem árt ha, közös a gondolat a gondokat illetően. Az időben lekapcsolt eszköz, a célszerűen visszakapcsolt fogyasztásnöve­kedés ugyanis elősegítheti az eddigi zavartalan áramszol­gáltatás fenntartását, a várat­lan országrésznyi lekapcsolá­­sok elkerülését. Mészáros Ottó Fegyverrel az apa útján !Ha nem tartanék a jelző elkoptatá­­sától, feledhetetlennek nevezném a ceg­lédi járás munkásőreinek tegnap Nagy­kőrösön megtartott egységgyűlését. A Mészáros János zászlóalj munkásőrei számára feledhetetlenné teszi ezt az ün­nepi eseményt már maga az a tény is, hogy tizenhét év múltán most másod­szor vehették át Fehér Béla megyei parancsnoktól a Pest megye legjobb ön­álló egysége címért folytatott szocialis­ta verseny győztesének járó vándorser­leget. Kása Sándor egységparancsnok éppen arról a munkáról szólott ünnepi beszámolójában, amely e szép sikert eredményezte, s azokat a feladatokat vázolta fel, amelyeknek a megoldásá­val ismét elnyerhetik ezt a szép trófeát és akkor az véglegesen az ő birtokuk­ban marad. Ugyancsak nem lenne könnyű elfelej­teni a nagykőrösi Petőfi Sándor általá­nos iskola munkásőr úttörőinek az egy­séggyűlést köszöntő tisztelgését és sza­vait sem. A jelenlevők előtt teljesen érthető volt, hogy a gyerekeknek még az ünnepség elnöki tisztét ellátó Gor­­zián Lászlóné, a nagykőrösi pártbizott­ság titkára is meghatott szavakkal mondott köszönetet Ám ami a munkásőröknek munkásőröknek és nem egyaránt a szemére vonta meghatódottság fátyolét, az az előképzősök eskütételét követő fegyver­átadás jelenete volt. És nem azért, mintha ilyet a jelenlévők még nem lát­tak volna, hiszen ez az esemény ha­gyományosan része az ünnepi zászló­alj-gyűléseknek. A leszerelő munkásőr átadja fegyve­rét az új munkásőrnek: mély emberi érzelmeket kiváltó szimbóluma ez an­nak a politikai tartalomnak, hogy az új generáció folytatója akar lenni az előtte járók legértékesebb örökségének. Tegnap azonban a fegyverét átadó munkásőr édes fiam megszólítással kezdhette szavait, s a fegyvert átvevő édesapám megszólítással mondhatta el fogadalmát. Czeróczki Mihály, a ceglédi Parképí­tő Vállalat dolgozója ifjú Czeróczki Mihálynak, a ceglédi Közgép dolgozó­jának adta át a géppisztolyát. Azért fogtam fegyvert, hogy meg­védjem a munkáshatalmat — mondta az apa. Esküszöm előképzős társaim ne­vében is, hogy azt az utat járjuk, ame­lyen édesapámék a legnehezebb idő­szakban elindultak — válaszolta a fiú. Akik e jelenetnek tanúi lehettek, meggyőződésem, sohasem felejtik el. Cseri Sándor

Next