Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1983. JANUÁR 25., KEDD Gépjavítás Turáni ÉT Új ösztönző rendszerrel A termelési rendszerek segítik az alkatrészellátást Jó ütemben halad a mező­­gazdasági gépek téli javítása mezőgazdasági üzemeinkben. Túrán is, ahol évek óta ma­gas szintű, jól szervezett szak­mai munka folyik a műhe­lyekben. — Nem mondhatom, hogy nálunk ez a klasszikus téli javítási kampány, inkább úgy fogalmaznék, hogy ki­emelten kezeljük ezt az idő­szakot, mivel több figyelem övezi, s nagyobb erőket tu­dunk a gépek reparálásába bevonni — mondja Áts Etele a gazdaság műszaki főágazat­­vezető-helyettese. — Az a jel­lemző, hogy bizonyos gépcso­portok javítását és üzemelteté­sét is ugyanazok az embereink végzik. Megszerveztünk külön javítócsoportokat is, amelyek­ben a szerelőkön kívül ugyan­csak részt vesznek a trakto­rosok, a munkagépek kezelői is. A szövetkezetben december elején láttak hozzá az éves ja­vítási tervben télre előirány­zott gépek rendbetételéhez. Az elején ugyan egy kicsit hátráltatta a tervezett ütem tartását az alkatrészbeszerzés pénzügyi nehézsége, de ezt hamar megoldották. Van amin ez sem segített: máig nem kaptak az MTZ-traktorokhoz féktárcsát valamint kormány­gömbcsapjához perselyt. — Sok mindent igyekszünk pótolni a saját alkatrészgyár­tásunkkal, igaz, hogy ezzel a javításra fordított idő megnö­vekszik. Nagyon rossznak kell lennie annak az alkatrésznek, amelyet eldobunk, igaz vi­szont, hogy a gépek biztonsá­gos üzemeltetését közvetlenül szolgáló részegységek alkatré­szeit csak akkor javítjuk, ha száz százalékig biztosak va­gyunk abban, hogy nem szár­mazik belőle baj. Ilyenek pél­dául a fékek és a kormány­mű alkatrészei. Több csatornán . Úgy tudom, a termelé­si rendszerek is segítették a beszerzést. — Igen, a Rába és a John Deere traktorok és munkagé­peink alkatrészellátása azért is jobb nálunk, mert a nád­udvari Kukorica és Iparinö­vény Termelési Együttműkö­dés, a KITE szinte mindenben a segítségünkre volt. A Rá­bákhoz így csupán a kardán­­kereszt hiányzik, minden más megvan. Érezteti hatását az is, hogy az Agrotek tavaly lehetővé tette számukra az ízek előrendelését, így alkatré­noha nem szállítottak le mindent decemberig, az előrendelés bi­zonyos elővásárlási joggá vált számunkra. Egyszóval, ha akad is egy-két hiányzó cikk a listán, a gazdaság javára van, hogy az alkatrész beszer­zést több csatornán próbálják megszervezni, s többet javíta­nak fel mint azelőtt. A túrás Galgamenti Ma­gyar—Kubai Barátság Tsz-ben egyébként új elképzeléssel foglalkoznak a gépüzemfenn­tartás érdekeltségi rendszeré­ben. Erről így szólt Áts Ete­le: Bevétel bérmunkából — A gépek kezelőit az ed­digieknél is jobban érdekeltté tesszük az üzemeltetésben, az állagmegóvásban. Ma már minden nagyobb gépünkön üzemóramérő van. Meghatá­rozzuk a fajlagosan elfogyaszt­ható üzemanyagot, s — a sok éves tapasztalati adatok alap­ján — az egyes gépek éves javítási munkaóráját is. Nem különben a javításhoz szüksé­ges anyagok költségét. Kész az idei terv — E sok szempont figyelem­­bevétele alapján kialakul, hogy mibe kerül egy gép üze­meltetésének átlagos költsé­ge. A teljesített munkákat is figyelembe véve könyen ki­tűnik, hogy megtakarítást vagy éppen pazarlást produ­kált a gépkezelő. Az előbbi esetben jutalmazunk, a nagy költséggel üzemelő gép veze­tőjétől a jutalmat megvon­juk. A szövetkezet javítási ága­zatának nemcsak kiadásai vannak, árbevételi tervet is teljesít. Miben? — A környező szövetkeze­tek, vállalatok megbízásából például pótkocsik javítását és műszaki vizsgáztatását is elvé­gezzük — mondja Suba László ágazatvezető-helyettes. — Ké­szen állunk bármilyen gépjár­mű hűtőjének javítására, gé­pek festésére, alvázvédelmé­re. Tavaly mintegy öt­mil­lió forintos árbevételünk volt, s már kész az idei terv, ez hozzávetőleg hétmillió fo­rintos árbevétellel számol. F. L Kerepestarcsa Kölcsön, betét, kamat Decemberben rekordbevétel Tavaly június elején költö­zött új helyre a Péceli Taka­rékszövetkezet kerepestarcsai kirendeltsége. A jobb körül­mények, a forgalmasabb he­lyen való üzletvitel lehetősége jótékonyan hatott pénzügyi munkájukra.­­ Fél évvel ezelőtt, tehát az új épület átadásakor 2,9 mil­lió forint volt a kamatozó be­téteink értéke, december vé­gén pedig 3,2 millió — tájé­koztatott Balogh Istvánné ki­rendeltségvezető. — A gépko­csinyeremény, a takaréklevél és az ifjúsági betétek együt­tes összege is eléri az egymil­lió forintot, így az év nyitá­sakor a betétállomány teljes összege 4,2 millió forint volt nálunk. Valamelyest növeke­dett a taglétszámunk is, amely már megközelíti az ezerhá­romszázat. — Hogyan alakultak a köl­csönök? — December 31-én 451 köl­csönigénylőt tartottunk szá­mon. A legtöbben mezőgazda­sági és személyi kölcsönt igé­nyeltek, mindenekelőtt a ser­téstenyésztéshez, korábban nyúltartáshoz és a gyümölcsös­­ telepítéshez kértek kölcsönt. — Itt van-e sikere az ifjú­sági takaréknak? — Érezhető, hogy jobban érdeklődnek iránta, amióta emelkedett a kamata. Jelen­leg harmincegy ifjúsági beté­tesünk van, amelyek együttes összege mintegy hetvenezer forint. Viszonylag jól állunk a gépkocsinyeremények szer­vezésével, nyolcvanhat köny­vet adtunk ki. — Egyéb szolgáltatást is végeznek? — Totó- és lottószelvényből heti százötvenet értékesítünk, a havi lottóból is elfogy száz. Bizományosi rendszerben szépirodalmi, ifjúsági és szakkönyveket árusítunk. De­cemberben kimagaslóan nagy érdeklődés volt: mintegy tíz­ezer forint értékű könyv fo­gyott nálunk. F. I. SCéf kiállítás Földszint: képek, emelet, fotók Az ismeretlenségből előbukkanó művek Ahogy az szokásos, csak egy-két napig, a bontás és a berendezés rövid idejére tar­tott zárva a földszinti és az emeleti galéria a városi-járási művelődési házban. A föld­szinten, a GG-ben vagyis a Gödöllő Galériában a nagy si­kerű Természet furcsaságai cí­­­mű kiállítás után január 7-én nyílt meg a kamarakiállítások sorozatban a Tóth Menyhért munkásságát bemutató tárlat. Az emeleti fotógalériában pe­dig a jó visszhangra talált és filmvetítésekkel kísért Homo­ki Nagy István után 10-én már új összeállítás kiállítás, Jeney István: Megtalált bum című tárlata nyílt meg.al­i Tóth Menyhért, az életének utolsó éveiben felfedezett fes­tő és grafikus olyan alkotásai kerültek most a közönség elé, amelyek magángyűjtők birto­kában vannak, így kevésbé is­mertek, s jórészt csak először láthatók tárlaton. A kiállítás­hoz készült, 15 grafikai lapból álló katalógus előszavában Supka Magdolna méltatja az alkotót, ahogy ezt a kiállítás megnyitóján is tette: „Tóth Menyhért életműve mintegy háromezer festmény­ből és hétezren felüli grafiká­ból áll, az általunk ismert művészi hagyatékának felmé­rése szerint. Ami azonban az ismeretlenségből most bukkan elő, abban jelentős művek ta­láltatnak, olyanok is, amelyek meglepetésszerűen egészítik ki a róla alkotható, s csak lassan kiteljesedő képet. Ami évtize­dek előtt jó szemű gyűjtők rej­tett kincse volt, egy idő múl­tán, főleg a mester szakmai és hivatalos elismertetése idején, a magas művészi kvalitás rangjára érkezett. Végre felfedezték Tóth Menyhért, 1904-ben született, s 1980-ban halt meg. Vaszary János tanítványaként 1929 és 1935 között tanult a Képzőművészeti Főiskolán, szenvedésekkel, nyomorral teli éveket töltött el Budapesten majd miután végzett, vissza­vonult a szülői ház vidéki ma­gányába­­ alkotni. 1941 után először csak 1964-ben volt ki­állítása, s ekkor végre felfe­dezték, azután már egymást követték a tárlatok, az elisme­rések. Ez a mostani gödöllői szép kiállítás komoly kiegészí­tése annak, amit eddig tud­tunk róla. Az emeleti galéria kiállítója fiatal ember. 1946-ban szüle­tett, s a neve Jeney István. A színházbarátok tudják, fő hi­vatása színész, a szolnoki Szig­ligeti Színház művésze, aki már többször szerepelt Gödöl­lőn is, a szigligetiek vendégjá­tékai alkalmával. Most képei sorjáznak az emeleti galéria sötét drapériával bevont, tág­ra nyitott fotóalbumának lap­jain. Hiszen a Megtalált fotó­album cím, telitalálat. Mint ahogy az a képek többsége. A meghívó csendes önvallomása bevezet a nem hivalkodó, de megkapó és különös világba: Tájak tükörképe „Emlékszem — mondjuk. Vezércikkekre, földrengésekre nem. Zsarolásra sem. De em­lékszünk a nyitott ablakra, ahol Vermeer festő úr ül és Hollandiába vágyódik. A kris­tálytiszta üvegtáblákon távoli tájak tükörképe: kiszáradt fák, loholó asszonyok és rongyos kabát egy árokparton. Egy pár cipő. Galamb suhan az eső elől. V. úr ideges honfitársá­ra gondol, aki mezítláb pisz­tolypárbajozik a mennyei fe­hérséggel. Álom ez már, ami valódi: a képek az ablak tük­rében.” Mielőtt végleg elvész A kiállított képek pontosan ilyenek. S aki látta már Jeney színházi képeit — Szolnokon ezekből rendezett tárlatot —, tudja, hogy azok is. Saját sza­vainál hívebben bemutatni nehéz volna. Mielőtt végleg elvész, néhány (emlék)ké­pet szeretnék boldogabb időkre megőrizni. Emlékezetünk nagyvonalúan feledékeny, egy megtalált fénykép a költészet pontossága. G. X. Anyakönyvi hírek Született: Makra Zoltán és Harangozó Éva: Szilvia; De­­lea István és Bai Eszter: Ist­ván Dávid; Kolozs István és Sasvári Erzsébet: Edina; Blok­­ker Csaba István és Csőke Zita Ilona: Anita; Oldal Ottó József és Szekeres Terézia: Csaba; Gelencsér Imre és Oláh Erzsébet: Imre; Méhi Jó­zsef és dr. Tóth Hajnalka: Csilla; Pojzel János és Ko­vács Gabriella: Éva; Kiss Já­nos és Korbely Margit Kata­lin: Bence; Szilágyi Tibor és Kristóf Etelka: Viktória; Szán­tai Béla és Benedek Margit: Béla; Szabó János és Czira Mária Anna: János; Malik László Gábor és Tihanyi Ka­talin Hedvig: Anikó Éva; Pintér Tibor és Mócsa Margit: Emese; Dányi József és Sági Éva Mária: Péter László; Ké­­ménczy Antal Tamás és Ko­zák Elvira: Márton; Berze István és Nagy Terézia: Teré­zia; Lakatos József és Bog­dán Éva Ágnes: Richárd, Bo­­ross Ignác és Jeskó Mária Magdolna: András Balázs; Krakkai György István és Könnyű Judit Rozália; Sza­bolcs János; Kapecska János és Berkes Anna: János nevű gyermeke. Házasságot kötött: Tóth Fe­renc és Barsi Lídia; Bene István és Fogarasi Ilona Mar­git; Tamás György és Divald Zsuzsanna. Elhunyt: Pap István, Gö­döllő, Szárítópuszta; Kalmár Zsigmondné Lőre Erzsébet, Gödöllő, Kossuth Lajos utca 74; Sepsei Sándor, Gödöllő, József Attila utca 28; Jahuza Károlyné Bugár Julianna, Gö­döllő, Szabadság út 19; Filó István János, Bérce; Deák Fe­renc utca 24; Sepsei Sándor­­né Tóth Zsuzsanna, Gödöllő, Semmelweis utca 15. Gázláng, mosógép, magnó Disznóölés tegnap és ma Nem tudom, ki hogyan van vele, de bennem úgy élnek a régi disznótorok, a hajnali per­zselések, mint a legszebb em­lékek. Már a disznóvágást meg­előző estéknek is megvolt a maga sejtelmesen izgalmas hangulata, férfiak élezték a bárdot, fenték a késeket, ha­sogatták a fát, az asszonyok pucolták a szemet könnyel árasztó vörös- meg fokhagy­mát Elmaradt a tor Amikor a hajnali harangszót megelőzően beköszöntött ka­punkon a böllér, már együtt voltak a rokonok, szomszédok, akik lefogták az állatot. A hozzáértő böllérnél nem so­káig sivalkodott a hízó. — Ke­veset szenvedett — siratta meg­­ny­ugodva anyám a hosszú hó­napokon át hozzá nőtt jószágot. De nem volt idő sopánkodás­­ra. Kétfülű kosárban hordtuk a szalmát, élesztgettük a kis tü­zet is, amelyben a kétágú vil­lát hevítették, hogy annak izzó vasával perzseljék le a füle mögött és a lába hajlatánál maradt szőrzetét a hízónak. Lobogó lángok, riadt kotkodá­­csolás, libagágogás, hangos ku­tyaugatás, a fehéren izzó csi­korgó hó, minden olyan való­színűtlen volt a hajnali pir­­kadásban. Micsoda történeteket hallot­tunk apáink szájából a szalma magasba ágaskodó lángjai mel­lett, miközben a szálló pernye megfeketítette körülöttünk a kert hófehérségét! Mindenki tudta a történetét — csak ne­künk gyerekeknek volt új —, hogy Kovácséknál, Nagyéknál, a név nem volt fontos, a se­gítők többet ittak a kelleténél, ezért a böllér rosszul szúrt, s a hízó, amikor már égett a há­tán a szalma, felállt és elira­modott. Futott a szalmakazal­nak. A kazal lángot fogott. A kótyagos férfiak nekiláttak az oltásnak, de közben megfeled­keztek a hízóról, így az állat örökre eltűnhetett. Még ma is mondják, ha valakinek valami terve nem sikerült, elmaradt, akár Kovácsék disznótorja. Nincs idő mesére A napokban arra ébredtem, hogy szomszédom kertjében sivalkodik a kés alá érett ko­ca. Átnéztem a kerítésen. Itt nem volt idő a mesélésre. A fogadott böllér sietett. Kéken izzó gázláng helyettesítette az égő szalma sejtelmesen lobogó árnyait. Pálinkával kínáltak, s én egykori disznótorok han­gulatát idéztem, ám a szom­széd megnyugtatott. — Nézd, milyen szép piros lesz tőle a bőre. Remek lesz a szalonná­ja is. Nem kell nyomni A szomszédasszony a mosó­gép meghosszabbított zsinórját illesztette a padlásfeljáró kon­­nektorjába. — Az igaz, hogy anyámék valamikor késfokával, apránként, centiről centire tisz­togatták a belet — mondja, de most a mosógépre bízzuk. Az gyorsabban végez vele. Alig múlt dél, már készítet­ték a hurkát. Gyorsan töltöt­ték a kolbászt is. Talán Pauló András volt a faluban az utol­só böllér, aki a hasával nyom­ta a töltőt. Mert azt nyomni kellett, most meg csak hajtják, tekerik a karját, és a spirál­henger nyomja a bélbe a töl­teléket. Közben a gazda bekapcsol­ja a magnót. A gép akkora hangerővel fújja, nyomja Ma­­tus Ferencnek és zenekarának a muzsikáját, mintha lakoda­lom kezdődne. Ott is vették ezt szalagra, most visszajáts­­szák. Mire bealkonyult, bödönben volt a zsír, teknőben a sózott szalonna, a sonka, karikában a kolbász, ami másnap füstö­lőre került. A háziasszony cso­magokat készített. Egy-egy vé­res, meg májas hurka, marok­nyi tepertő, fokhagymás-papri­kás szalonna lesz a kóstolója sógornak, komának, szomszéd­nak. • A nagymama szívesen el­mondta, mi lesz a disznótoros vacsora. Nem hiányzik majd az orjaleves, a főtt hús mellé tormát kínálnak, s aztán csak úgy, tepsiben kerül az asztal közepére a ropogós sült hurka és kolbász, amihez ecetes pap­rikát esznek. És természetesen készült töltött toros káposzta is, sok dagadóval, amibe a tá­lalás előtt tejfölt is habartak. Lesz kóstoló Nincs hat óra, amikor a ven­dégek körülülik az asztalt. Nem hallani nótaszót Amikor kilenc óra után elzárom a te­levíziót, akkor búcsúznak a vendégek. Holnap munkanap lesz, mondják, hosszú is volt ez a nap. Régen ittuk meg az első féldecinket, bizonygatja szomszédom búcsúzó sógora Köszönnek nekem is, aki kaput zárom, s ígérik, holnap, a ahogy jó szomszédhoz illik, át­hozzák a kóstolót. Fercsik Mihály Még beküldhető Lehetetlen tárgyaink­ hoz Még mindig várják az anya­a február elsején nyíló Lehetetlen tárgyaink ’83 című kiállításhoz a művelődési köz­pont galériájában. Már eddig is szép számmal érkezett kiál­lítási tárgy, gyűlik a Gödöllői lehetetlenségek pályázat anya­ga is, de a kiállítás szervezői azt szeretnék, ha minél több tárgy, fénykép, eszköz közül válogathatnának, amelyek így vagy úgy megkeserítik életün­ket, bosszantanak bennünket. A nap programja Szocialista brigádok klubja: téma: Munkatársak, vezetők, emberi kapcsolatok, 15 órakor. Manuális foglalkozás a Pe­tőfi Sándor Általános Iskola napköziseinek, 14 órakor. József Attila: Vándorffy László műsora, a Petőfi iskola tanulói részére, 9 órakor. Jeney István Megtalált al­bum című kiállítása, megte­kinthető 10—20 óráig. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából cím­mel, megtekinthető 15—20 órá­ig. Erdőkertes, művelődési ház: A Stúdió mozi filmsorozata, sikerfilmekből. Január 25-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Sok gól Bajnokok tornája Lejátszották a bajnokok tor­nája kispályás labdarúgó­ kupa harmadik fordulóját. Eredmé­nyek: Barátság—Áfész 9-2, Ganz szb—Gelka 10-6, UTE— HTV 6-2. A negyedik fordulót a Lég­­szesz utcai csarnokban január 29-én, szombaton játsszák. A párosítás: 15 óra: Ganz szb.* Barátság, 16 óra; HTV—Gel­ka, 17 óra; ATE—Áfész. ISSN Olts—1957 (Gödöllői Hírlap) Mozi Szökés a halál elől. Színes, szinkronizált, francia bűnügyi film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 4, 6, és 8 órakor.

Next