Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 5. (4.) szám

1983. JANTJÄR 6., CSÜTÖRTÖK Autóbuszokhoz A PEFÉM veresegyházi gyáregységében tavaly mint­egy 40 millió forint é­rtékben készítettek különböző kapasz­kodó alkatrészeket az Ikarus autóbuszokhoz. Képünkön­ korrózióálló védőbevonattal látják el az öntött alumínium alkatrészeket. Barcza Zsolt felvétele Elhunyt Bugár Jánosné Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Bugár Jánosné elvtársnő, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának volt tagja, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke hosszan tartó, súlyos betegség után el­hunyt. Bugár Jánosné temetése január 12-én, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi panteonjában. Barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, • a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Bugár Jánosné Végh Kata­lin 1921-ben született Rákos­palotán; szinte gyermekként, 1936-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. vel később lépett be a Egy év­Szo­ciáldemokrata Pártba. Részt vett az ifjúsági és a kulturá­lis munkában, később bevá­lasztották a kerületi pártveze­tőségbe. 1945 januárjában lett Bu­gár Jánosné tagja a Magyar Kommunista Pártnak, s 1954- ig különböző pártfunkciókat tölt be. Ezt követően, három éven át az Országos Béketa­nács titkáraként, illetve főtit­káraként dolgozott. 1956 és 1964 között a SZOT titkára, majd nyugdíjazásáig — 1972- ig — a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkár­­helyettese volt. Nyugdíjba vo­nulása óta a HNF OT alelnö­keként tevékenykedett. 1963- tól tizenkét éven át volt or­szággyűlési képviselő. Bugár Jánosné 1966-tól 1980- ig volt az MSZMP Bizottságának tagja. Központi alapító­ja volt az MNDSZ-nek és 1957-től haláláig a Magyar Nők Országos Tanácsa válasz­tott vezető testületében látott el különböző funkciókat. Tag­ja volt a Béke-világtanácsnak is. Aktív közéleti tevékenysé­gét, a szocialista nemzeti egy­ség erősítéséért végzett fárad­hatatlan munkásságát számos magas kitüntetéssel él. Tulajdonosa volt ismerték többek között a Szocialista Magyar­­országért Érdemrendnek több más hazai és külföldi ki­s tüntetésnek. A gőzhámozó munka nélkül marad Precízen tisztít, ha van mit Gyakran hallhatják a fiatal anyák a család idősebb asszonyaitól — némi irigykedéssel a hangjukban —, hogy milyen jó dolguk van most nekik. Bezzeg az ő ide­jükben nem volt még mosógép, főzni kellett a pelen­kákat, reszelni, passzírozni a csecsemők főzelékeit. Ma már nem kell órákig pepecselni a konyhában. Hamar előkerül a bébiétel a polcról, a gyümölcslevek a hűtőszekrényből. A Szikrai Állami Gazdaság almaleve pótolja a reszelt almát, a Kecskeméti Konzervgyár bé­­biételgyártó üzeme ellátja a hazai piacot tápláló, vi­tamindús konzervekkel. Nyolc hónapig áll A bébiétel gyártó üzem lét­rehozásának szerves része az angol gyártmányú gőzhámo­zó gépsor, melyet a­­ dabasi Fehér Akác Tsz-nél helyezett el a Kecskeméti Konzervgyár. A gőzhámozó a bébiételek alapanyagául szolgáló sárgaré­pa és gyökér precíz tisztításá­ra hivatott. A tervek szerint a konzervgyár évi 1550 tonna sárgarépa és száz tonna fe­hérrépa feldolgozásával tílásával bízta volna meg tisz­dabasiakat. Az egyéb termé­­ keikhez szükséges, mintegy hatszáz tonna répát is a gőz­hámozó tisztította az elmúlt évben. — Tavaly február óta dol­gozik a gőzhámozó — mondja Horváth László, a Fehér­ Akác főmérnöke. — Az első idény­ben kétezer tonna sárgarépát kaptunk Nyársapátiból. Na­gyon megnehezítette a gép munkáját, hogy a répa szen­­­nyezett állapotban érkezett. A tisztítóberendezést többször eltömte a föld, de rengeteg kő­, sőt fél tégla is akadt a gyöke­rek között. Ja. A másik problémát az okoz, hogy a gőzhámozó az Angliában termesztett körül­­belül azonos nagyságú és vastagságú répák tisztítására készült. Nálunk viszont a leg­különbözőbb mérető zöldség­féléket kell feldolgoznia, tár a fejelést (azaz a zöld szár felé eső rész levágását) csak kézi erővel tudjuk megolda­ni. Pénz az ablakban % — Miután a gépsor megtisz­tította a bébiételprogram éves alapanyagszükségletét, hogyan tudták a későbbiekben kihasz­nálni? — A gép Dabasra telepítése mellett szólt az is, hogy ha a k­onzervgyár igényeinek eleget tettünk a szabad kapacitást kihasználva bérmunka válla­lására, vagy saját termék elő­állítására használhatjuk. S hogy ez mégsem olyan egy­szerű, annak oka: a gőzhámo­zó gázolajjal működik. Üze­meltetése sokkal költségesebb mint a hagyományos dörzshá­­mozóé. Ráadásul a gép kizárólag ke­mény gyümölcsök és zöldség­félék tisztítására használható. Ezek közül a burgonya iránt a legnagyobb a kereslet, dörzshámozóval tisztított bur­­­gonya ára viszont alacsonyabb, mint amennyiért mi forga­lomba tudnánk hozni ezt a terméket. Még tárgyalnak . Az egyetlen megoldás a további feldolgozásban rej­­­lik. A hasábburgonyáért vagy burgonyasziromért kapott ár tartalmazhatná a magas üzemeltetési költséget. A ke­reslet akkor sem maradna el. Most azonban hiányoznak a kiegészítő gépsorok. Az idei répatermés nem kedvezett a gőzhámozó jobb kihasználásának. A Fehér Akác Tsz ezerötszáz tonna ré­pa tisztítását vállalta a bébi­étel programhoz, de a termés mindössze hatszáz tonna lett. Ezzel a mennyiséggel körülbe­lül egy hónap alatt megbirkó­zott a gép. Jelenleg a Kecs­keméti Konzervgyár tárgyal más konzervgyárakkal, hátha valahol szükség van a tisztított zöldségre vagy burgonyára.­­ Mindaddig azonban, amíg a Fehér Akácnak nincs lehető­sége versenyképes, konyhakész termék előállítására, gazdasá­gosabb számukra a gőzhámo­­zót kihasználatlanul hagyni. Lehet, hogy az apróságok örül­ni fognak az idén mert keve­sebb sárgarépa lesz a ételekben? Előfordulhat, bébi­vi­szont, hogy az bosszankodnak majd.édesanyák Márvány­ Ágnes Formalitások nélkül közelebb kerülni a múlthoz Szakdolgozatuk élő anyaggá válik . Minden szülő és pedagó­­­­gus által ismert jelenséget­­ választott Macskássy Kata­­l­an új rajzfilmje — az Ün­­i népeink — témájául. Kü­­­­lönböző korú általános is­­­­kolás gyermekek dolgoza­ttal adják a mű alapját, s­­ megelevenednek a vásznon $ a megemlékezés alkalmá­­­­ból készült gyermekrajzok sis. Érzelmi kötődés híján összezavarják Látvány és tartalom ékesen bizonyítja: nem jó úton já­runk, amikor üres, formális gyermekeinket ünnepélyeken, életkoruknak nem megfele­lően, száraz adatokon keresz­tül próbáljuk megismertetni múltunkkal. Élénk fantáziá­juk érzelmi kötődés híján ját­szi könnyedséggel keveri Pe­tőfi Sándort a Tanácsköztár­saság vezetői közé, lyek a forradalmakat néme­nagy, látványos felvonulásként kép­zelik el, sem időbeli, sem tar­talmi különbséget nem érez­nek a 48-as szabadságharc és a Nagy Októberi Forradalom között.Szocialista Természetesen a jelenség nem mindenkire és nem min­dig igaz. Ám néha felnőttek között is túl gyakran találko­zunk ezzel ahhoz, hogy ne gon­dolkodjunk el, miként lehetne vajon közelebb hozni múltun­kat a jövő nemzedékhez. Ezért üdvözöltük örömmel dr. Kovács Józsefnek, a zsám­­béki Tanítóképző Főiskola ta­nárának kezdeményezését, aki a nyelvi tanszék vezetésén kí­­vül legszívesebben hobbijá­val, helytörténeti kutatások­kal foglalkozik. így kapta a Pest megyei pártbizottság megbízásából azt a feladatot, hogy készítse el a budai já­rásban élő veteránok életrajz­gyűjteményét. Jó barátság szövődött közöttük hét Kovács József a szép és ne­feladatot hallgatóival együtt oldotta meg. A felsza­badulásunk előtt pártmunkát végző, ma a Szocialista Ha­záért Érdeméremmel kitünte­tett idős emberek szinte kivé­tel nélkül szívesen fogadták a fiatal tanítójelölteket. Néhá­­nyuk magányosan él, öröm­mel meséltek emlékeikről — hozzátartozóik­ helyett most az önkéntes érdeklődőnek. Volt, ahol második alkalom­mal már süteménnyel várták a főiskolás lányt, másutt hallgató érezte, hogy apró se­­­gítséggel könnyíthet az egye­dülálló idős ember egy tartós, jó kapcsolat esetén­ ala­kult ki a múlt közöttünk élő tanúi és a diákok között. Nem maradhatott hatásta­lan, mikor Kerkes Feri bácsi arról beszél, hogy 1930 és ’36 között összesen néhány hétre tudott munkát találni. Vagy mikor elmesélte kalandos gya­logúsát Spanyolországba, ahol csatlakozott a nemzetközi bri­gádban harcoló magyarokhoz. Surányi László megpróbálta­tásokkal teli életének egyik ál­lomása a cserkészmozgalom volt, ahol a párt megbízatásá­ból dolgozott. Ennek belső éle­tével, ott végzett pártfelada­tával ismertette meg a hallga­tóját. Az életrajzok elkészítését a főiskolások szakdolgozati té­maként választhatták. A kap­csolatteremtés, az adatok le­jegyzése, a kérdőív feldolgo­zása, az összesítő fejezet el­készítse új és ismeretlen fel­adat volt a fiatalok számára. A kész szakdolgozatokból azonban kiderül, hogy köze­libb, élményszerűbb volt szá­mukra ez a munka, mint bár­melyik, a tantárgyaik közé tartozó tudományos területen való kutatás. Külön büszkeség a számukra, hogy szakdol­gozatuk élő anyaggá válik. Egy példányt a Pest megyei pártarchívum, egyet pedig a múzeumi igazgatóság kap meg. Munkájukkal hozzájá­rultak a legújabbkori történe­ti kutatásokhoz, a veteránok­nál található emléktárgyak jegyzékével pedig a muzeoló­gusoknak segítettek. A Tanító­képző könyvtárába példány a következő kerülő évfo­lyamoknak nyúj majd lehető­séget önálló kutatásra. Kéznyújtásnyira van a történelem Ezeknek a fiatal pedagógu­soknak könnyebb lesz majd a kapcsolatteremtés első mun­kahelyükön. Remélhetőleg kik használják majd a főiskolán szerzett tapasztalataikat és ta­nítványaikat a közösségük, la­kóhelyük, családjuk múltján keresztül, hozzájuk közel eső példákkal próbálják megis­mertetni történelmünkkel, ün­nepeinkkel. Talán elérik majd azt is, hogy a gyerekeknek ezek a dátumok ne csak egy kötelező és unalmas ünnepélyt és az azt követő tanítási szü­netet jelentsék... Mr. A. A föld mindenkinek ad kenyeret Öreg mondja az öregnek? Gyermekkori játékunk: a labdát feldobjuk, s aki elhajította, egyikünk nevét kiáltja, annak kell elkapnia a pettyest. Aki elejti, vesztett egy éle­tet, amiből mindenkinek három van kezdetben. Három életem van, már csak kettő, már csak egy ... Az ember mindennapjaiban újra meg újra megéli önmagát — má­sokban is. Ha csupán a kérlelhetet­lenül ránk ülepedő napokat, éveket számoljuk, csak egy életünk van, de ahány szerep, annyi változat. Játs­­­szunk hát most komolyan, s aki vállalta, hogy elkapja a labdát, Ve­csernyés András, a Kertészeti Egye­tem Tangazdaságának dolgozója. V. A.: A TRAKTOROS. Messziről sodorta a szél, az ország másik csücs­kéből. Munkát keresett és talált itt, Soroksáron 1949-ben. Tizennyolc éves volt akkor. Izmait ércesre edzette a föld, s a jövőt széppé tette az ország­építés eddig eltelt három éve. Először gyalogmunkás voltam, ka­páltam, kaszáltam, tettem, amit kellett. Aztán egy rövid ideig, talán két hó­napig fogatot hajtottam. Amikor a ma­jorok környékén feltűntek az első Hof­­ferek, én is átnyergeltem. Traktorosnak lenni akkor kitüntetés volt! Az idők változnak, s ahogy az ember öregszik, egyre újabb és újabb gépek válnak mindennapos segédeszközévé. A körmösök után korszerűbbek érkeztek, ma már egy MTZ meleg fülkéjében ül V. A. Hét esztendeje vette át, azóta vezeti és javítja. Mert csak így biztos a dolgában: ha csikorog a szerkezet, az avatott ember magabiztosságával nyúl a szerszámért. Szeretni a földet, szeretni a gépet — évtizedek alatt ivó­dott belé. Volt egy kis kitérő is, amikor a trak­tor helyett az első, magyar gyártmányú cséplőgépet irányítottam. Jártuk a fal­vakat, arattunk, s nagyon jó érzés volt, hogy várnak minket, örülnek nekünk. Az országos versenyben 1952-ben má­sodik lettem, egy évvel később már sztahanovisti kombájnos. Ha jól em­lékszem, összesen huszonhét kombájn volt akkoriban Magyarországon. Most ott a 803-as, az öreg MTZ meg nyáron a kombájn. Télen a gépműhely­ben már a tavaszra készítik fel mind­kettőt. V. A.: A BRIGÁDVEZETŐ. Köpcös alakja, kerek arca valahogy­­ mindig békességet tükröz. Halkszavú, s nem szereti az üres fecsegést. Voltak idők, amikor sokat beszéltünk, s keveset tettünk. Ennek már vége, a cselekvésen a sor. Nem mondom, hogy mindenki így látja. A brigádban, amelynek már vagy tíz esztendeje a vezetője vagyok, sokszor vitatkozunk Még jó, hogy nem vagyunk egyformák, mert olykor éppen ez lendít a dolgo­kon.­­ Most ötvenegy éves. Ha szól, a ta­pasztalat alakítja véleményét. Hall­gatnak rá. De mit ér az, ha öreg mondja öreg­nek, annak, aki már úgyis sokat látott, hallott? Mert nincsenek itt fiatalok, nem jönnek traktorosnak. Keveslik a pénzt, a munkát meg sokallják. Tizen­­ö­iik között mindössze egy van, aki még nem érte meg harmincadik szüle­tésnapját. Szomorú, ha arra gondol, hogy egyre lazább az ember meg a föld kapcsolata Az újak már csak azt látják, dolgozni kell, számukra eszköz a traktor is meg amit az ekék forgatnak. V. A.: A CSALÁDAPA. Ha ünnep van, már alig férnek az asztal körül A három fiúból kettő családot alapított János a szakácsmesterséget tanulta József gáz- és vízszerelő. Zsolt még is­kolába jár. Mindig mondtam nekik, a föld, amíg világ a Világ, kenyeret ad az ember­nek, de mert nagyot fordult sorsunk nem haragszom, ha nem fogadják meg Dolgos kézre máshol is szükség van, le­gyen az szakács vagy gázszerelő. Talán a kisebbik majd követ engem. Ha van ideje, fölül mellém a traktorra, aratás­kor meg ott tesz-vesz a kombájn körű' Azt mondja, traktoros lesz, de hát, ki tudja? Felesége nyugdíjas, ő vezeti a ház­tartást. Szabad idejükben kertészked­nek, állatokat nevelnek. Jut idő tévé­nézésre is, meg néha újságolvasásra Elérni valahová a maguk erejéből, ez mindennek az értelme. Ez hát Vecsernyés András három élet? S bár az idő kitartóan kopog­tatja a jövőt, mert vállalta, nem ejti el sohasem azt a képzeletbeli labdát, s így a játék végéig megmarad mindhárom élete. Ami eggyé ötvözi az ember maga. Furucz Zoltán I 3 Új lakás a rászorulóknak • •Összefogott segítség Az elmúlt öt évben több mint 44 millió forintot költöt­tek a Pest megyei állami gazdaságok a volt cselédlaká­sok felszámolására. E nagy­szabású program 1976-ban in­dult, amikor a Pénzügy-, a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium a Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértés­ben közös rendeletet adott ki, amelyben részletesen szabá­lyozták a bontások-építések feltételeit. Az előkészítés fo­lyamán részletes felmérést vé­geztek szűkebb pátriánkban is, majd az országos tapaszta­latok összegzéseként a ME­­DOSZ elnöksége indítványoz­ta, hogy az érintett gazdasá­gokban enyhítsenek a tarta­lékalap felhasználására vonat­kozó szabályokon, s ezzel ele­gendő pénz álljon rendelke­zésre. Emellett a nagyüzemek szá­mos kedvezményezéssel segí­tették a cselédlakásokból ki­költöztetett családokat. A leg­több helyen kedvezményes áron — vagy ingyen — osz­tottak telkeket, s közművesí­­tenek. Volt, ahol sikerült na­gyobb mennyiségű bontási anyagot is szerezni, máshol a fuvarozást szervezték meg közösen, C-menetleveleket ad­va dolgozóiknak. Több gazda­ságban lakásépítő szövetkeze­tet szerveztek, az alapításhoz nélkülözhetetlen papírügyek elintézésében a helyi jogse­gélyszolgálatok vállaltak nagy szerepet. A korszerűtlen, többnyire komfort nélküli lakások fel­számolása azonban nem ment zökkenők nélkül. Gondot oko­zott például, hogy a lebontás­ra ítélt 550 épületből 72-ben idős nyugdíjas emberek lak­nak, míg 122-ben nem gazda­ságbeli dolgozó a bérlő. Eze­ken a helyeken jobb híján az otthonok felújításával, kor­szerűsítésével tudtak segíteni. Akadt azonban nem egy csa­lád, ahol minden jó szándék eredménytelen maradt. Ennek okai meglehetősen összetettek, de talán emeljük ki a környe­zettel szembeni igénytelensé­get, s azt, hogy egyesek azt várták, saját pénzük nélkül, az állam önerőből oldja meg új lakásba költöztetésüket. Néhány településen a helyi tanácsok akadályozták a gyor­sabb felszámolást, a Kiskun­sági Állami Gazdaságnál pél­dául a MEDOSZ Pest megyei Bizottságának kellett közbe­avatkoznia, hogy az egyre éle­sedő vitát el­csendesítsék. A nemrég megjelent új la­kásügyi rendelkezések m­ódo­­sították az 1976-ban meghir­detett célokat is. Ennek értel­mében a szakszervezet most azt szorgalmazza, hogy a cse­lédlakások felszámolására in­dított akciót mielőbb fejezzék be valamennyi állami gazda­ságban, s ennek pénzügyi és tárgyi feltételeit teremtsék meg. F. Z.

Next