Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 5. (4.) szám
Jegyzet Ha sok a szöveg Élete, munkája során számtalan értekezleten megfordul az ember fia. A jól előkészített összejövetelek kétségkívül hasznos fórumai az együtt gondolkodásnak. De bizony nem ritkák az olyan tanácskozások, ahol sok az üresjárat, ahol az embernek az az érzése támad, hogy az adott feladatot nem annyira tárgyalgatni, mint inkább csinálni kéne. Na és ki ne ismerné a mégoly értékes gyűléseket is elhúzódóvá, lapossá tevő hozzászólásokat? A tiszteletkörösöket, a csatlakozókat az előttük szólóhoz. Vagy „én csak arra szeretnék választ kapni” — jelenti ki a fontoskodó, s aztán megkérdezi azt, amiről egész idő alatt szó is volt. De említhetném azt a típust is, amely a témától messze elkalandozik, „ha már együtt vagyunk, beszéljük meg felkiáltással. Ilyenkor révednek a tekintetek a semmibe, rajzolnak a golyóstollak mindenféle ábrákat, lobbannak a ki tudja hányadik cigarettára rágyújtó lángocskák. Az ember az órájára néz és tehetetlenül sóhajt. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, amikor a városi közművelődési vezetők munkaértekezletével — amely évek óta jól működik — párhuzamos bizottságokat hoztak létre. Velük párhuzamosan jött létre a művelődési központ társadalmi vezetősége, amely ugyanazokból a személyekből áll és a művelődési központ fennállása óta először ülésezett kétes eredménnyel. Az újabb meghívás a Hazafias Népfronttól érkezett, amelynek a közművelődési bizottságában szintén ugyanazok az intézményvezetők ülnek, mint az előbbiekben. A bizottság vezetője, aki egyébként szintén tagja az előző két bizottságnak is, megállapítja, hogy azok nem jól működnek, de majd mi megmutatjuk. Mondanom sem kell, hogy nem mutattuk meg. Attól, hogy a másik bizottság munkáját leértékeljük, még nem jobb a miénk. Ezen az ülésen az a képtelen ötlet jutott az eszembe, hogy milyen lenne megalkotni egy műjó szert, amely a termelési folyamatokhoz hasonlóan mérné az úgynevezett ,,hozzáadott értéket”. Esetünkben azt, hogy a szólásra jelentkező gazdagította-e a tanácskozást, újat mondott az eddig elmondottakhoz képest. Ha nem, a készülék könyörtelenül jelezne, de berregne, villogna akkor is, ha terjengős a szöveg. Mert a gép tudná, hogy a túlmagyarázásban rendszerint éppen a lényeg vész el hogy a legjobb csattanó sem csattan a bő lére eresztett bevezető után. Sajnos az efféle okos, érzékeny szerkezet megszületése, egyelőre várat magára. Addig tehát magunkra vagyunk utalva. Próbáljunk meg hát a fejünkben kialakítani valami hasonlót, mielőtt egy-egy értekezleten elmondjuk véleményünket vagy hozzászólásra jelentkezünk. Akkor nem fordulhat elő, hogy ott akarjuk feltalálni azt, amit már mások a gyakorlatban régen kipróbáltak és sikerrel alkalmaznak. Jó ha tudtuk, hogy nemcsak a mi időnk drága. Papp László a A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 19S3. JANUÁR 6., CSÜTÖRTÖK ar Ifj utakon a munkaverseny-mozgalombén I. Igazodva a követelményekhez Az üzemekben vita tárgya a munkaverseny-mozgalom mai helyzete. Vannak, akik azt állítják, hogy ez a nemes versengés, mely korábban meghatározója volt a termelésnek, most akadozik. szocialista brigádok sok esetben a tőlük függetlenül alakuló körülmények miatt nem tudják teljesíteni felajánlásaikat, ezért a termelési feladatok ma már nem elsődlegesek a brigádok céljai között. Mások szerint a munkaverseny-mozgalomra fordítható költségek csökkenése fékezi a lendületet. Ugyanakkor tények bizonyítják, hogy egyegy vállalatnál mennyit javítottak a termékek minőségén, mennyit takarítottak meg az energiaköltségekből a dolgozók kezdeményezései, ötletei nyomán. Hol az ellentmondás? Horváth József, a városi pártbizottság mellett működő munkaverseny-bizottság vezetője behatóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a múlt év őszén megtartott igazgatói értekezleten, valamint a szocialista brigádvezetők októberben megtartott fórum jellegű tanácskozásán, melyen részt vettek a vállalatok munkaverseny-előadói és -titkárai is. Mint a kérdés alapos ismerője, a sűrűn gépelt oldalon foglalta össze véleményét és tapasztalatait, s ebben mintegy bizonyítékát annak, hogy tömegmozgalomról van szó. Vác üzemeiben, a munkahelyeken jelenleg 760 szocialista brigádot tartanak számon, mintegy 8 ezer 570 brigádtagot, s ez tulajdonképpen város munkaképes lakosságának a 48,5 százaléka. A jól szervezett vállalatoknál ennél is magasabb az arány. Az Izzóban, a Hajógyárban és Fortéban eléri a 80—85 százalékot. Nem az adathalmazt kívánjuk szaporítani, pusztán a teljesség kedvéért még hozzá, hogy a női tesszaocialista brigádok aránya szóaz egészhez viszonyítva 32, az ifjúsági brigádoké 16,8 százalék volt a múlt év elején készült felmérés adatai szerint. Horváth József szerint az országos gondok okozta, helyenként észlelhető megtorpanásról lehet beszélni, de általánosítani semmiképpen sem volna helyes. Az extenzív fejlődés időszakára jellemző körülmények között dolgozó vállalatoknál, ahol a szocialista brigádok még ma is azon versengenek, hogy ki tudja túlteljesíteni az év elején központilag meghatározott feladatokat, ahol a brigádfelajánlásokat nem tudják rugalmasan a piaci igényekhez igazítani, ott valóban nem rózsás a helyzet. De ott, ahol a mennyiségi hajszát a minőségi követelmények váltották fel, s a tágabb értelemben vett versenyhez hozzátartozik az újítómozgalom, az energiatakarékosság, a szervezettség javítása, ott nem lehet gond az eredményekkel sem. Ahol ilyen komoly a tét, világosabban látható a cél is. Az a munkabizottság, melynek Horváth József a vezetője, a vállalati szakemberekből álló bizottsági tagok, különböző munkahelyeken fel tárt megismert jó módszerek elterjesztésére törekednek. Ezt a célt szolgálják a vállalatoknál megtartott kölcsönös tapasztalatcserék, s többek között a városi szinten igen jól működő létrehozott, szocialista brigádklub összejövetelei, országjáró autóbuszkirándulásai, amelyek nemcsak a szórakozást, távoli tájak alaposabb megismerését szolgálják, hanem találkozókat is szerveznek más városok szocialista brigádjaival, amelyeknek át is adnak, de tőlük is kapnak hasznos muníciót a további munkához. Keret és tartalom — Arra törekedtünk — mondja Horváth József —, hogy a munkaverseny keretei közé ágyazódjanak olyan törekvések, mint például a DH- munkarendszer vagy a több szakma képviselőjét, fizikai és szellemi dolgozókat is magába foglaló komplex brigádmozgalom. Egyes vállalatoknál, mint például a Forte, a Taurus Gumigyár és a PENOMAH, olyan új utakat kereső, többletet adó komplexbrigádokat hoztak létre, melyek célja egy meghatározott nyereségszint elérése volt. A Fortéban 1981-ben már 15 ilyen kis közösség működött és elérték a 23 millió forint évi többletnyereséget. Szezonális hatások Csökkent-e a munkaversennyel kapcsolatos vezetői igény? Egyes versenytitkárok szerint igen, s mások is tesznek ilyen megállapítást, hangoztatták ezt az októberi tanácskozáson felszólalók közül is néhányan. — Valóban ez a helyzet? — Nem arról van szó, hogy a gazdasági vezetők nem ismerték volna fel már eddig is a munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban rejlő előnyöket — mondja a munkaverseny-bizottság vezetője. — Inkább az az igazság, hogy a körülményekből adódóan anyagellátási, importbeszerzési gondok hátráltatják a vállalások teljesítését, a feltételek megteremtését. Különösen a cementiparhoz hasonló helyzetben levő vállalatoknál. K. T. L (Folytatjuk) Brigádtagok munka közben. Tekercselők a Híradástechnikai Anyagok Gyárában Hancsovszki János (elvételei Elköszönt a főkönyvelő Ott volt az alapításnál Bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták el munkahelyén Kettler Sándort, a Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet nyugdíjba vonuló főkönyvelőjét. Bányavári Péterné elnök visszaemlékezett beszédében arra, hogy 32 évvel ezelőt Kettler Sándor ott volt, amikor a váci cipészipari, födrász-, s a sződligeti rokon szövetkezetek egyesülése után létrejött a mai, állandóan dinamikusan fejlődött szövetkezet Segítette a korszerű részlegek sorának a megnyitását, a sződligeti ipari telep életrehívását, a szolgáltatási hálózat fejlesztését, üdülőtelepük létesítését. A Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szövetkezet ezidő alatt egyszer országosan első lett, hatszor volt kiváló szövetkezet, többször kapott elismerést a Vác városi Pártbizottságtól. A most nyugdíjba vonuló egyik alapító munkája elismeréseként korábban megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Konténerek és kontinensek A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében nyolcféle konténertípusból 1982-ben összesen 3 ezer nyolcszáz darabot gyártottak, melyből 2 ezer hétszázat értékesítettek a különböző tőkés országokban. Ezek közül Anglia és Ausztrália vásárolt a legtöbbet. Komócsin Zoltán emlékére Kulturális bemutató A Komócsin Emlékbizottság és a KISZ Vác városi Bizottsága az 1982/83. tanévben Komócsin Zoltán hatvanadik születésnapjának tiszteletére kulturális versenyt rendez, vers- és prózamondás, irodalmi színpad és énekkari kategóriában. A versenyre középiskolai tanulók, KISZ-korosztályhoz tartozó munkásfiatalok nevezhetnek. Az énekkari bemutató ez alól kivétel, ide ugyanis az általános iskolai kórusok is benevezhetnek. Az indulni szándékozók nevezésüket iskolájuk, üzemük KISZ-szervezetén keresztül 1983. január és a Korpácsin 15-ig küldhetik Emlékbizottsághoz (Vác, Pf. 191.). A városi bemutatót, melyre a forradalmi ifjúsági napok keretében kerül sor üzemekben, intézményekben, háziversenyek előzik meg. A kulturális bemutatókon legjobb teljesítményt nyújtó szereplők gálaműsort adnak 1983. április 18-án a Komócsin Zoltán tiszteletére rendezendő emlékünnepélyen. Ezentúl az eredményesen szereplő versenyzők pénzjutalomban részesülnek. Vasárnap: sítúra A jégi helyén az IUSZ A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal váci kirendeltsége (IBUSZ-iroda) három hónapig kényszerkitelepítésben, az egyik Március 15. téri üzlethelyiségben dolgozott. E negyedév alatt tatarozták és részben korszerűsítették a Széchenyi utca 14. alatti részleget. Az óév végén visszaköltöztek, az új esztendőben már itt fogadják az ügyfeleket. A nagy kirakatablakok mögött barátságos helyiség fogadja a belépőt. Modernebbek lettek a munkaasztalok, tetszetősebb berendezést kapott Szikora János kirendeltségvezető helyisége. Változik a tüzeléstechnika: négy hőtárolós villanykályha adja majd a meleget. A kályhák megérkeztek — az engedély is —, s az ÉDÁSZ új trafóházának átadása után alkalmazhatják majd a modern fűtőtesteket. 1982 végső eredményéről csak január végén tudnak majd beszámolni, de az idei utak szervezését már megkezdték egynapos Január kilencedikén sítúrát indítanak Vácról az Alacsony-Tátrába. Továbbra is népszerű a fizetővendégszolgálat, melynek forgalma egy év alatt megkétszereződött. (Papp) Vác, pf. 32. A fodrász és a többiek Mi az, már megy haza? Megyünk a fodrászhoz, már két hónap óta zárva az üzlete. A cipészhez. Már hazament A Patyolathoz. Zárva, csak bosszúság, mert van és még sincs a szolgáltatás. Nincsen elég munkaerő? Kezdjük csak sorban, itt Deákváron! A férfifodrászatban egy Nógrád községből bejáró hölgy dolgozik Ez a kislány hajnali ötkor kel Este mindenképpen el kellene mennie 5—6 óra között, hogy otthon is tehessen valamit. Tehát csak délután 5-ig fogad. — No, de mi a dolga napközben? Kötögetni, keresztrejtvényt fejteni, mert alig nyitják meg az ajtaját De bezzeg délután 5 óra után belépnek nyolcan, tízen, méltatlankodva, hogy mi az, már menni akar? Tehát nekik ez időpont a „már”. A kislánynak pedig... még csak muszot jelent. Előfordult, hogy mert a késő délutáni vonatot lekéste, éjjel, 10-kor ért haza. Cipész: — hiába csücsül ott reggel héttől a bácsi, munka ideje régen eltelvén, különben is, nyugdíjas, s így nem meghatározott az ideje, de a késő délutánban hazafelé ballagva 10 órás munka után teszik fel a vele találkozók a kérdést mi az, már megy Most akarok magához hazamenni ... ! Válasz: ...hát igen, csak most megyek haza még Kiszolgált a nap folyamán vagy 40 vendéget, de az egy-kettő számon kéri az idejét... Mi az, hát nincs utánpótlás? Nincs! Bár lehetne, lenni kellene! Igen ám! De fiataljaink maguk döntik el, hogy mik lehessenek, s bizonyos pályákat messze elkerülnek. Közgyűléseinken közölni szokta elnökünk szakmák szerint, hogy melyik pálya túltelített, s melyekben nincs jelentkezés .. No, most már ki tehet róla hogy ez így van? Patyolat. Nincs elég munkaerő. Ez készteti vezetőségét arra, hogy bizony a neki sem tetsző eljáráshoz kell folyamodnia. Nagykőrösre küldözgetni azt, amit itt is meg lehetne tenni elég jól, korszerűen felszerelt üzemükben. De hogyan is írta Petőfi Sándor? Nem elég mondani itt a bánya, ember is kell, mely a földet kihányja” Itt is, s ez áll szolgáltatásainkra, nem elég kiírni és olvastatni: Szolgátatóház. Emberek kellenének oda is ! Emberek mindenhová ahol ugyancsak embereket kellene kiszolgálni Oravecz György E sorok válaszként íródtak Szakáts Géza 82. dec. 7-i cikkére, amely Hányszor kell elmenni? címmel jelent meg a Váci Hírlapban. SSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Mozi Madách Filmszínház (Lenin út 63.): január 6-tól 9-ig, csütörtöktől vasárnapig délután 3 órakor a Koldus és királyfi című színes szinkronizált angol ifjúsági filmet vetítik. Kes helyáron — Este 1/4 6 és 1/2 8 órakor A macska rejtélyes halála című olasz filmvígjáték pereg a művelődési központ nagytermében, 111-as helyárakkal, csak 14 éven felüli nézőknek! DCM Ságvári Klub (Deákvár): január 10-én, hétfőn délután 3 órakor ifjúsági előadásként vetítik az ABBA című svéd filmet. II-es helyárral — Este 6 órakor a Kabala című magyar film a vasúton túli mozi műsora.