Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

Olvasóink fóruma Sörhab és önrészesedés Álmomban panaszos levele­ket írok! Miért csak álmom­ban? Azért, mert amiről írok — vagy hasonlókról — már sokan írtak és mint példám is bizonyítja, nem sok siker­rel. Panaszaim: Egyik szombat vagy vasár­nap este Pestről érkezvén be­mentem egy korsó sörre a gödöllői HÉV-végállomáson levő Utasellátó büféjébe. helyiség üres volt. A kiszol­­­gáló hölgy jó magasról csur­gatta a sört, hogy hab is le­gyen benne. Sikerült is, mert a korsóba mintegy kétujjnyi sör került, a többi hab lett. a Figyeltünk, én a korsót, hogy habból mennyi változik sörré, a kiszolgáló unottan és kíváncsian engem, mikor fize­tek. A habból nehezen lett sör és kevés. Szempárbajt vívtunk! Eredmény? Még egy kis hab került a korsóba. Az id­ő telt, a pavlovi reflexek működtek. Eltelt vagy három-négy perc. Közben a kiszolgálónő kollé­gája is a pult mögé­ lépett, és figyelte szempárbajunkat. Az ötödik perc táján türelmetle­nül szólt kolléganőjének: te­gyél még rá neki! így lett a korsó félig sörrel, félig habbal, összesen talán egy pohárra való. ★ Trabantommal a váratlanul jegessé vált úton fejreálltunk és az útmenti árokban kötöt­tünk ki. Mivel van cascóm, a a gödöllői szervizben az Álla­mi Biztosító kárbecslői felvet­ték a jegyzőkönyvet arról, amit láttak: tető beszakadva, hátsó szélvédő kitörve, bal ol­dali karosszéria és üveg össze­karcolva, külső visszapillantó tükör letörve. Szóban elmond­tam, hogy a baleset óta fé­kezésnél a kocsi félrehúz és csepeg a benzin az úszóház táján. Közölték, az elmondot­takat a pótszemlén bírálják el. Mivel 1000 forint önrészese­dést vállaltam, úgy gondoltam, hogy ennyi kiadással meg­úszom. Sajnos nem így tör­tént. A gépjárműszerviz ille­tékes vezetői ismervén problé­mámat, nagyon figyelmesen az átvétel napján telefonon je­lezték, hogy az önrészen felül körülbelül 1500 forint plusz­kiadásra számítsak. A szerviz­ben személyesen is elmondták az illetékes művezetők, hogy a biztosító nem fogadta el fékre és porlasztóra szóló p­­­­naszaimat a baleset következ­ményének, azt nekem kell ki­fizetnem. Elmondták, hogy szimmeringet, főfékhengert, úszót, tűszelepet és még nem is tudom miket kellett cserél­ni, javítani. Arra a felvetésemre, hogy én ezt a javítást csak akkorra kértem, ha a biztosító elisme­ri, azt mondták, hogy a szer­vizből fékhibás kocsit csak autómentővel lehet kivinni, és ez sokba kerülne nekem. Amikor fizetésre került sor, kaptam egy áttekinthetet­­­len számlát tele áthúzással, aminek a végeredménye az volt, hogy önrésszel együtt 2476 forintot kell fizetnem. Ha jól láttam, az összes hely­reállítási költség körülbelül 3600 forint volt, tehát a biz­tosítónak csak mintegy 1000 forintba került az én fejre­­állásom. (A kifizetett számlát, vagy másolatát sem kaptam meg, mondván az kell a biz­tosítónak.)★ A balesetből származó ká­rom kijavítása során a szer­vizzel kialakult kapcsolatom sem volt felhőtlen. Problémá­mat a legmagasabb színtű ve­zetőtől elkezdve a munkafel­vevőig maximális megértéssel és előzékenységgel kezelték, viszont a betört szélvédőket, illetve üveget nekem kellett beszerezni, ahogy, tudtam. Az egyik ablaknál az árrést is ki kellett fizetnem, a hátsó szélvé­dőért egy másik szervizben a beszerelést és árrést. Végre felvirradt a kocsi át­tételének napja. Kívülről kü­lönösebb kifogást nem is ta­láltam rajta, sőt kimondottan tetszett, új üveg a tört helyett, szép fényezés. Nézzük belül­ről! Elfogadható tisztaság. Mű­szaki próba: gyújtás rendben, indul a motor, a hangja ki­csit furcsa, de biztos azért, mert rég hallottam. Elektro­mos próba, a vészvillogó, féklámpa, kürt, belső világítás­a nem működik. Gondoltam, ki­ment a biztosíték, így is volt, a villanyszerelő kicserélte biztosítékot, de a belső világí­a­tás csak otthon gyulladt ki, amikor mérgesen bevágtam a kocsi ajtaját. Nézzük a benzintartályt, pa­pír szerint 20 literrel adtam át. Mérem, 12 liter! Nem hiszek a szememnek. A művezető szól a szerelőnek, hogy szerezzen benzint, mert ez így nem jó. Egyre kínosabban érzem ma­gam, mert egyre több szerelő néz. Topogok a kocsi mellett, telik az idő, tíz perc múlva hangot hallok a műhely má­sik végéből, abból a piros Wartburgból vegyetek ki ben­zint, mert kell a Trabantba! Tizennégy liter van már a tartályban. A szerelő nézésé­ből látom, többre ne is szá­mítsak. Magamban számolok, körül­belül 6 liter benzin 100 forint körül jár, ablak- és szélvédő­árrés, fiktív beszerelés 150— 160, 1 nap a beszerzés és utá­najárás, önrészen felüli fize­tés a javításért 1476 forint. Hát így álljon fejre valaki, ha van cascója, de nem au­tószerelő és milliomos. Hatlaczki János, Gödöllő Leiffifiüe Henőnél A Budapesti Elektromos Művek gödöllői kirendeltségé­nek dolgozói rendszeres időkö­zönként ellenőrzik a járás vi­­lágítótestjeit, lámpáit. A hibá­kat az ellenőrzés során kija­vítják, s a rossz égőket kicse­rélik. Képünk Kerepestarcsa belterületén készült, ezen szakaszon dolgoznak az Elekt­­­romos Művek szakemberei. Barcza Zsolt felvétele ászéd Megszépült terem Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola kollégiumá­ban, a volt Podmaniczky-kas­­télyban lévő díszterem freskói révén nemzetközi hírű. A he­lyiséget az elmúlt hónapok­ban az Országos Műemléki Felügyelőség és a Pest megyei Tanács jelentős támogatásával teljesen felújították, hogy a helyi közművelődés céljaira is megfelelő legyen. A díszte­rem felújítás utáni avatóün­nepségét, amelyet egy hang­versennyel kötnek össze, feb­ruár 4-én, pénteken délután 5 órakor tartják. Dány Felújított út Sok sarat tapostak tavalyig a dányi Temető utca­­ lakói, ezért számított szinte ünnep­nek, hogy mintegy négyszáz méter hosszan újjávarázsolt gyalogutat építettek ki. Az ön­tött, betonjárda lényegében teljes egészében társadalmi munkában készült el a tanács által adott anyagokból. Akit Bulldózernak hívtak. Színes, szinkronizált, olasz ka­­landfilm, 4, 6 és 8 órakor. Mozin»' A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1983. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK Fogyó vízkészletek A körforgás és az ember Folytatják a tisztítómű építését A tiszta ivóvíz életfeltéte­lünk, a felhasználáskor kelet­kezett szennyvíz ártalommen­tes elhelyezése elengedhetet­lenül szükséges. Az egészséges ivóvíz mind költségesebb elő­teremtése, illetve a nem ke­vésbé drága szennyvízelveze­tés­­ több problémát vet fel. A két folyamat kölcsönhatását­­ számos szempontból vizsgál­hatjuk. Ivóvizünk utánpótlását a természetes körforgás bizto­sítja. A lehulló csapadék egy része a vízáteresztő rétegeken leszivárog a mélybe és ott a megtartó rétegekben tárolódik. Eleddig szinte kizárólag ezt a készletet fogyasztották, után­pótlása azonban nem tart lé­pést az igényekkel. A feltárás is egyre nehezebb és költsé­gesebb. Ráadásul az itt össze­gyűlő víznek a minősége is romlik. Telítődő rétegek A beszivárgó csapadék ugyanis a földfelszín mind több szennyét mossa be, szer­ves anyagokkal telíti a rétegek hézagtérfogatát, ezáltal csök­kenti azok szűrő (tisztító) ké­pességét. Meghökkentő, de igaz, hogy Gödöllő térségében százméteres mélységen belül, nitrátmentes vizet már nem tudunk feltárni. A mélységi víznyerés korlá­tai arra kényszerítenek, hogy vízigényünket mind nagyobb mértékben a felszíni vizekből, elsősorban élő vízfolyásokból biztosítsuk. Itt is szembe ke­rülünk azonban a növekvő környezetszennyezéssel. A fel­színen elfolyó csapadék szer­ves anyagok bomlási termé­keit sodorja magával a vizek­be. Fokozza a szennyezést, hogy ezek a vizek fogadják be a lakó- és ipari körzetek jól rosszul vagy egyáltalán nem tisztított szennyvizét. A foko­zódó terhelést az élő vizek természetes öntisztító képessé­ge már nem tudja semlegesí­teni, az anyagokat elásványo­­sítani. Szerves anyag A biológiai egyensúly fenn­tartásához a házi és az ipari szennyvíz hatékony tisztításá­ra van szükség. Városunkban felismerték ennek fontosságát és a nemrég üzembe helyezett tisztítómű teljesítményének folyamatban levő növelésével megteremt­jük a további fejlődés felté­teleit. Az ivóvizet származásától és szennyezettségétől függően előkezelésben részesítik, üle­pítik, szűrik, derítik, fertőtle­nítik. Ez utóbbi technológiai részfolyamatot mind széle­sebb körben alkalmazzák. Ná­lunk­­ klóroznak. Mindazonál­tal előfordul, hogy az ivóvíz­ben maradandó, el nem távo­lítható szerves szennyeződés, nitrát van. A még eltűrhető mennyiségnek azonban szigorú határt szabnak. Az ivóvíz mi­nőségét normák betartásával védik." És itt újabb ellent­mondással találkozunk. Az ivóvízre vonatkozó normákat szigorítják, ugyanakkor kedvezőtlen hatások miatt ez a egyre nehezebbé válik. Az ellenőrzött és megfelelő tisztasággal betáplált ivóvíz a hálózatok nem kívánt kap­­csolata következtében is szen­­nyeződhet, fertőződhet. A szennyezettség és fertőzöttség között nem­ húzható éles ha­tárvonal. A szennyezett víz fertőzött is lehet, mert dús táptalaja a baktériumoknak. A hálózatban keringve pedig kedvező szállítóközege azok­nak, rövid időn belül az egész települést megfertőzheti. megelőzés legfontosabb köve­­­telménye a zárt és tömörített vezeték, ivóvíz esetében pedig az, hogy állandóan nyomás alatt keringjen. Érdek és kötelesség Fokozottabb mértékben áll fenn a veszély a csatornázat­lan területeken. Egyéni és közérdek, hogy a ivóvíz- és szennyvízlétesítmények oldal­ról és mélységben megfelelő védősávval legyenek elkülö­nítve. Jelenleg a létesítmé­nyek betakarása előtti ellenőr­zés nem egyértelmű (a vízmű nem hatóság). Az ingatlan tu­lajdonosának nyilatkozata, hogy a terv szerint műszaki­lag és egészségügyileg helye­sen építették meg a hálózatot, nem lehet teljes garancia. Számos múltbéli példa bizo­nyítja, hogy a belső hálózat hiányosságai következtében járvány keletkezett. Az ivóvíz tisztaságának megóvása és a szennyvíz helyes elvezetése minden városlakó érdeke és kötelessége. Szakonyi Dezső ECuSteriális vállalkozás Alkotótelep kémeseknek Alighanem valami különle­ges dolog van születőben Ve­­resegyházon. Egy olyan kultu­rális vállalkozás, amely egy­ként kíván tudatformáló, ismeretterjesztő, alkotóműhely lenni, de legalább fenntartó gazdasági önmagát társulat is. Azért társulat, nehogy ös­­­szekeverjük a vagy a gazdasági társasággal, munkakö­zösséggel. A tervezők ma még nem mennek ilyen messzire, az ötlet még csak mostanában kap konkrét keretet. Hogy mégis már most hírül adjuk, minek tagadnánk, az propa­ganda, reklám. De reméljük, hogy a vállalkozás is az lesz, tisztességes. Népművészet, h hagyomány Azt kevesen tudják, hiszen kívülről nem látszik, hogy a gödöllői művelődési hivatalosan szólva a központ, hagyo­mányőrzés és a népművészet megyei bázisintézménye. Feles­leges felsorolni, hogy e té­makörben mi minden történt itt a két év alatt, elegendő annyi belőle, hogy időközben kialakult egy kemény mag, s tagjai egyetértettek abban: jó volna itt vagy valahol a kör­nyéken egy olyan alkotótele­pet létrehozni, ami a lehető legalkalmasabb terepe lehetne a tanulásnak, az alkotásnak s nem lenne anyagi haszon nélkül sem. Eddig s még tovább elju­tottak már másutt is az or­szágban. Velemben, Etyeken, Magyarlukafán például már működnek hasonlók, de műve­lődési házak kihelyezett tago­zataként, azok költségvetésé­hez kapcsolódva. Veresegyhá­zon nem a gödöllői művelő­dési központ terjeszkedik. Er­ről Varga Kálmán, a ház munkatársa a következőket mondta: Veresegyház segít — A vállalkozó kedvű ifjú népművészek, építészek s ügyért kézművesek, lelkesedő többiek nagyszerű partnerre találtak a községben, a tanács­ban, Pásztor Béla tanácsel­nökben. A telep részére egy csodálatos helyen fekvő, domb­oldali telket jelöltek ki, több mint ezerkétszáz négyszögölön. Erre tervezi a közösség meg­építeni azt a három épületet, amelyhez természetesen pénz­re van szükség. A községi ta­nács az első ütemre félmillió forintot biztosított, de ami társadalmi munkában elvégez­hető, arra egy fillért sem sza­bad kiadni. Támogatás remél­hető az országos és a közművelődési alapból is.járási Az említett első épület a pincétől a padlásig a szüksé­ges közösségi helyiségeket fog­lalná magában, a könyvtártól a raktárig. A második, nevez­zük csűrnek, a famunkák ott­hona lenne, míg a harmadik, a műhely a bőrösök, a kerami­kusok, s a többiek alkotóhá­za lenne. S mindhárom a né­pi építészet járási hagyomá­nyai szerint épülne meg, min­tát adva esetleg a környéken szép számmal építkező magá­nosoknak is. Ez a példaadás a tervek sze­rint persze jóval konkrétabb, a már javában tartó gyűjtés alapján az alkotótelep építé­szei a magánházak s a köz­épületek tervezéséhez is tud­nak majd olyan fogódzókat ad­ni, amikkel elkerülhetjük, hogy egész falvak, egész táj­egységek váljanak kockahá­zak erdeivé. Pártolók, szervezők Lenne, s reméljük lesz is bő­ven feladata a telepnek ezen kívül is. Az aszódi Petőfi Mú­zeum igazgatója Asztalos Ist­ván is pártolja az ötletet, s máris megbízást adott a járási fotóarchívum bővítésére, a hagyományőrzés, a ma használható népművészet újra je­gyében. Itt lenne a község, Veresegyház helytörténeti al­kotóműhelye is. Kialakult már nagyjából a munkák irányításáért felelős vezetőség is. Tagjai között az eddig említetteken kívül ott van például Novák Lászlóné, a járási hivatal művelődés­­ügyi osztályvezetője, Hintalan László, a művelődési központ hagyományőrzéssel foglalkozó munkatársa és Kecskés József, a gödöllői­ Sejtes Vendel veresegyházi művelődési köz­­­pont igazgatója, s persze az alkotók is, akik már felosz­tották egymás között a témá­kat, munkaterületeket. Piacozni fognak A vállalkozás titkára Mol­nár V. József grafikus, főépí­tész Ágó Mátyás, a bútorok, berendezések, tárgyak gazdái • Csömör Lajos és Kocsis Márta a járási gyűjtés felelősei: Ha­ris László, Berecz András épí­tészek. Neveiket nem véletlet­­lenül soroljuk, őket ismerve — nem ismerve lehet csatlakoz­ni. Sőt, amint Pásztor Béla tanácselnök ígérte: a körül maradt még elég telep­hely arra is, hogyha kézművesek szeretnének letelepedni, lesz hol. S ami a gazdasági oldalt il­leti : a lelkes tervezők azt szeretnék, ha megépülése után a telep legalább önfenntartó lenne, termékeivel bekapcso­­lódhatna a piacolásba. denesetre Veresegyházon Min­el­árusítóhelyet is ajánlottak, rajtuk ez sem múlik. Az vi­szont, hogy a nagy tervből a valóság legyen a jelen's,'d és jövendő közreműködők mindegyikén. G. Z. k piac körül Ha nincsenek őstermelők Olcsóbb a tojás, drágább a kenyértartó Elég gyenge most a gödöllői piac kínálata. Hét közben csu­pán a kiskereskedők kínálják áruikat. A legtöbb zöldségbol­tos Budapestről, a Bosnyák té­ri piacról szállítja a zöldségfé­léket, az ő áruik viszonylag szépek. Valami kis választék­­bővülést legfeljebb a hétvége­ken lehet tapasztalni, amikor az őstermelők is megjelennek. A bejáratnál mézeskalácsos, kosaras és fakanálárus foga­dott, amikor legutóbb végig­jártuk az asztalsorokat. A leg­belsőn három ruhás és egy pulóvert áruló eladó volt kint. Széplaszné Urbán felsőruha-kereskedő Magdolna Kosdról jött, áruja igen választékos volt, de vevővel aznap még nem találkozott. A tangazdaság standján ol­csóbb lett a tyúktojás, 2 forin­tért adták, drágább lett vi­szont a különben nagyon ízlé­ses, hasznos kenyértartó, ame­lyet segédüzemágukban állíta­nak elő. Matuz Dezső baromfi­­szakboltjában ugyancsak szép áru kínálta magát. Megjelent a piacon a húsvéti barka is ezt percek alatt elkapkodták. Tanulság lehet — akár még nyárra is —, hogy jó ötletté bővebb virágválasztékot kel­lene teremteni, hiszen nagy az érdeklődés a városi piacon iránta. Élővirág ezen­kívül még egy helyen volt: Vácszentlászlóról hozta a hóvirágot Takács Mihályné aki elmondta, hogy náluk már több mint két hete virágzik Dányból egy gazda szemes kukoricát és búzát hozott a piacra, amit egységesen 5 fo­rintért adott kilónként. Csak annyit jegyzett meg szomor­kásan, hogy nem tudja, miért nem viszik. Néhány méterrel arrébb egy kerepestarcsai as­­­szony kínált tejet és tejtermé­ket. A nagy részét már eladta törzsvásárlóinak. Új táblát tettek ki nemrég az időközben megszűnt Zöldért standjára, ahol a Gödöllői Áfész lett a gazda. Itt citromot és nagy karalábékat lehetett kapni. Egy kis árjegyzéket is ké­szítettünk, eszerint: az apró tojás darabja 1,60, a termelői normál méretű 2—2,40, a sült tök darabja 4—8 forint. A zöldség kilogrammja 16— 20, az almáé 12, a zeller da­rabja 3, a cékla kilogrammja 8—10, a vöröshagymáé 12, a lila hagymáé 16, a fokhagymáé 70, az ültetni való makói hagy­máé 48 forint. A káposzta 16, a vörös káposzta 18 forint ki­logrammonként. Egy csokor hóvirág 8 forint. Cs. J. H nap programja Február 3-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Arany János A bajusz. Ker­tész Lilla műsora, az Erkel Fe­renc Általános Iskola tanu­lóinak. 13 órakor. Lehetetlen tárgyaink ’83 ki­állítás megtekinthető 15—19 óráig. Jeney István Megtalált al­bum című fotókiállítása. Veresegyház, művelődési központ: Fiatalok estje. A József At­tila KISZ-a­lapszervezet ren­dezvénye fiataloknak, 19 óra­kor. ISSN 013S—1937 (Gödöllői Hír

Next