Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1983. FEBRUÁR 5., SZOMBAT A kevesebb is elég voit Furcsa a tél az erdőkben Mindenben különleges az idei tél. Havat csak hébe-hóba láthattunk, tartósan egyszer sem lepte fehér hópaplan tájat. Az erdők gazdag állomá­­­nyának nem árt az enyhe idő­járás, de annál nagyobb kárt okozna egy esetleges, hosszú napokig tartó fagyos időszak. A nyárfák például ebben az esetben egyszerűen szétreped­nének. Az erdészeti szakem­berek mindenesetre abban, hogy ha lesz is bíznak még mínusz a télen, de nem soká­ig... Óhajuk egybeesik a fák képzeletbeli kívánságával... Szakmai igényesség A Nagykunsági Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság monori erdészeti üzeme a nehezebb gazdasági feltételek között is sikeresen birkózott meg a ta­valyi feladatokkal. Legnagyobb gondjuk volt az ipari fa iránti kereslet hiánya. Mindez több okra vezethető vissza. Egyrészt csökkentek a beruházások (elsősorban a sző­lőtelepítések), másrészt a fa­árak stagnáltak. Most már hosszú évek óta 40 ezer köb­méter fát termelnek ki a mo­nori üzem területén, tavaly azonban a kevesebb is elég volt . Mégis, hogyan sikerült a nehézségeken felülkerekedni­ük? — kérdeztük Szöőr Leven­te üzemigazgatót. — Mivel a forgácslapgyá­rak sorra mondták vissza meg­rendeléseiket év közben is, nem tehettünk mást, mint hogy nagy gondot­­ fordítot­tunk a költségek csökkentésé­re, a takarékosságra és az er­dőművelés színvonalának meg­őrzésére. Ez utóbbi ágazatunk gyümölcse éppen tavaly ért be. Persze a jó szakmai munkát az időjárás is kedvezően befo­lyásolta 1982-ben. Volt elég csapadék, nem volt homokve­rés és még sorolhatnám to­vább a kedvező, de egyben objektív feltételeket, illetve adottságokat. Ugyanakkor szakembereink is bebizonyították önmaguk­nak, hogy az igényes szakmai munka a rossz termőhelyi adottságok mellett is kama­tozhat. A példa re?— Említene egy példát ez­— Elég, ha csak a legegysze­rűbbet említem. Az új erdő te­lepítése előtt a mélyforgató ekének 70 centiméteres baráz­dát kell szántani. Ha hanyag a gép kezelője, vagy nem el­lenőrzik őt, akkor ez a mély­ség csak 50—60 centiméter, s a csemete nem fejlődik meg­felelően. • A mostani tél nagyon ked­vez az erdőállománynak. Za­vartalanul végezhetjük most is az erdőnevelést, a tisztítást, a gyérítést. Ilyen enyhe télre még a legrégibb szakik sem emlékeznek. — Melyek az idei esztendő legfontosabb feladatai? — A továbbra is meglevő nehézségeken felül kell kere­kednünk ebben az évben is. Úgy tűnik, az ipari fa ára 10—14 százalékkal csökken 1983-ban, így valószínűleg megszűnnek részben értékesí­tési gondjaink. S ez már éppen elég a bizakodáshoz. — Műszaki irányítóinknak, minden dolgozónknak ezentúl sokkal többet kell dolgozniuk, csak így tudunk megfelelni az elvárásoknak.­... ■­ Ha pontosan­ szállítunk, és jó minőségű terméket piacra, az már szinte dobunk biztos sikert jelentene számunkra. Jó hangulat — Az erdőtelepítés? — Az idén is 150 hektáron telepítünk új erdőt, ebből 75— 80 hektáron egy hét éve kikí­sérletezett nyárfát. Ez a fajta megfelel a mi talajviszonya­inknak, növekedési üteme gyorsabb a többiénél. A gyen­gébb termőhelyű adottságú te­rületeken továbbra is fenyőt telepítünk. Megoldottuk vegyszeres gyomirtást is eze­­­ken a telepítéseken. Kollektívánk hangulata jó, képesnek tartom őket a még nagyobb feladatok megoldásá­ra 1983-ban is. G. J. Ízesített burgonyaszirom Gyorsan keresett cikké vált az üzletekben a pilisi Arany­kalász Termelőszövetkezet új terméke, a Chips, amelyet nagy­anyáink régebben burgonyasziromnak hívtak. A különféle íze­sítésű csemege gyártása nagy gondot és a technológia pontos betartását igényli. Koscsó Lászlóné a szállítószalagon haladó készterméket ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele ' Több segítséget várnak Nem hivatal és nem haknibrigád Monori-erdő felé igyekszik a kocsi, megpakolva munkatár­sakkal és felszereléssel. A cso­magtartóban gitár, magneto­fon, a hátsó ülésen Burján István ölében fekete és piros mappák, egy összehajtogatott nemzetiszínű szalag. Én „meg­bízásból” egy műanyag hen­gert egyensúlyozok, amelyben két szál piros szegfűre fonód­nak arany indák és levelek. Hégely Gábor, a társadalmi ünnepségeket szervező monori iroda külső munkatársa nem egyensúlyoz semmit, ő mesél: — Tegnap egy temetésen közreműködtünk. A búcsúzta­tás után odajöttek hozzánk — nagyon érdekes, hogy nem fiatalok vagy középkorúak, hanem idős emberek — és azt mondták: ez nagyon szép volt. Csak mondjuk már meg, hon­nan jövünk, kinek a megbí­zásából csináljuk és egyálta­lán: kik vagyunk? Az iroda nevének rövidíté­sénél (TÜSZSZI) szörnyűsége­sebbet el nem tudok képzelni. Úgy hangzik, mint egy erős tüsszentés, amit nem tud le­gyűrni az ember. S aki nem tudja, mit takar, még véletle­nül sem képzel mögé hangula­tos, szépen megrendezett es­küvőket, kedves névadókat, könnyes búcsúztatásokat. Kritikusan . Bizony nem volt szeren­csés ötlet ez az elnevezés, de lassan-lassan próbálunk átáll­ni a másikra: „Családi iroda” — ezt talán szívesebben hall­ják majd — bólogat Burján István. Végignézem közreműködé­süket a gyémántlakodalomban. Nem is tudom, hányan szo­rongunk a kis szobában, meg­számolni nincs is lehetőségem, ugyanis meghatódottan állok egy sarokban én, az idegen. Igyekszem kritikus füllel fi­gyelni Hégely Gábor hangját, amíg Burnst és Szabó Lőrin­­cet szaval, nézem Burján Ist­vánt, amint felteszi a nemzeti­­sWtft.SW&got., S a két idős ember akadozva mondja utá­na a fogadalmat, de csak annyit látok, hogy mindenki­nek párás a szeme. Az iroda tehát ezt a feladatát — egy családi esemény megrendezé­sét — példásan ellátta. Na­gyon szép volt. Érzik ezt ők is, a közreműködők. Hazafelé a kocsiban ugyanis szinte vé­gig arról van szó, hogyan is lehetne végképp kiiktatni hivatalos hangot és hangulatot a az iroda életéből? Lehet-e egy iroda egyáltalán „nem hiva­talos” intézmény, ahová nem úgy kopognak be az emberek, mintha — teszem azt — adót fizetnének, hanem úgy, hogy a legközvetlenebb kapcsolatot érezzék az ügyintézőkkel? Hi­szen végül is a legbensőbb családi ügyekbe avatják őket: házasságba, születésbe, halál­ba. A beszélgetés Monor főterén megakad, szétszéled a társa­ság, a fotós, a gitáros, a sza­való, az irodavezető. Később újra felvesszük a fonalat Burján Istvánnal. Színvonalasan — Tehát: lehet-e „nem iro­da” az iroda? — Lehet. Pillanatnyilag sze­mélyi és tárgyi feltételeinket illetően a teljesítőképesség határán vagyunk ugyan, de úgy érzem, amit ránk bíznak, szépen teljesítjük. Burján István egyébként olyan alkat, akit erre a hiva­tásra teremtettek. Pillanatok alatt teremt kapcsolatot úgy, hogy nem tolakodó, s úgy ol­vad az eseményekbe, hogy közben irányít. Könyvtár-nép­művelő szakos végzettségével szakképzettnek számított az iroda indulásakor, 1974-ben. Azóta minden számba jöhető tanfolyamot elvégzett — azt mondja, rohanás közben vég­képp nem állhat meg az em­ber — az államigazgatási fő­iskola rendezői szakától a kettős könyvelésig. — Ha megfelelő szakkép­zettséggel rendelkező munka­társaim lennének, módszerta­ni központ lehetnénk. Ha le­hetséges lenne megszervezni, hogy egyikünk a művészeti, másikunk a szervezési, a har­madik a módszertani felada­tokat lássa el, magas fokon ... Népszerűsíteni — Nem lehetséges? — Kétezerhatszáz-kétezer­­nyolcszáz forintosak az alap­fizetések, rendezvényenként harminc forint pótdíjjal... Ezt persze az ünnepelni kí­vánók nem veszik észre. Nem is érdekli őket, hogy az es­küvőjükön közreműködő orgo­nista mit kap a zene ellenér­tékéül — ők gyönyörű, emlé­kezetes ünnepet is évről évre nő szeretnének­ azoknak a száma, akik az iroda által biz­tosított lehetőségek valame­lyikét igénybe­­ veszik. A név­adók száma ugyan csökkent valamelyest a demográfiai hullámmal, de esküvők válto­zatlanul szép számmal van­nak, s egyre nő a társadalmi temetések száma is. Az iroda munkája pedig már régóta nem csupán szolgáltatás, ha­nem kultúrpolitikai, ideológiai feladat is. Hát­ha még több segítséget kapnának! Ha a járás községeiben dol­gozó népművelők észrevennék, hogy itt módszertani segítsé­get kapnak mindenféle ren­dezvényhez, s nem „kivinni” kell az irodát, hanem segítsé­gükkel, útmutatásukkal, a he­lyi amatőr csoportok bevoná­sával otthon is népszerűsíteni tudnák a rendezvények sok­színűségét. Ha a tanácsok nem éreznék azt, hogy az iro­da haknibrigád — hanem partner, amellyel azt is közöl­ni lehet, hogy épül-készül egy házasságkötő terem, mert ott ő lesz a leggyakoribb „ven­dég” ...? Minél többen Az intézmény — amely családtag kíván lenni — csak akkor töltheti be eredménye­sen a szerepét, ha minél több ember igényli a közreműkö­dését. Ehhez pedig csupán a reklám — nem elég. K. Zs. „Kivonat Monor képviselő testületének község 1936. évi április hó 4-én megtartott rendkívüli közgyűlési jegyző­könyvéből. Jelen volt 30 kép­viselő. Jegyző jelenti, hogy a piac­hoz vezető utak és a Jókai út kiépítéséhez szükséges 15 000 pengős kölcsön megszerzésére az elöljáróság a szükséges lé­péseket megtette. Erre vonat­kozólag két ajánlat érkezett a Monori Hitelszövetkezettől és a Pesti Hazai Első Takarék­­pénztár Egyesület budapesti pénzintézettől. Az előbbi öt-, az utóbbi egy­évi időtartamra hajlandó szükséges kölcsönt nyújtani.a jegyző bemutatja Kovács Ferencz helybeli kefegyáros nyilatkozatát a Jókai utca ki­építési költségéhez 600 pengő­vel hozzájárul. A helybeli tej­­szövetkezet a Jókai úthoz szükséges kőzúzalék fuvarozá­sát vállalta.” E jegyzőkönyv a gazdasági világválság után készült. Mo­­noron szükség volt a Vajda (ma Pattermann) és a Bocskai út szilárd burkolattal való ki­építésére, mivel, mint a többi jegyzőkönyvből kitűnik, a piac már-már megközelíthetetlenné vált. Az illetékesek, a községi elöljáróság is sürgette az utak kiépítését, mivel félő volt, hogy elnéptelenedik a piac. (Ma is azon a helyen műkö­dik, a Volán-pályaudvar mel­lett.) Márpedig ez azzal a veszél­­­lyel fenyegetett, hogy meg­szűnik a piacozás, ezáltal község elesett volna az évi 10­0 ezer pengős bevételtől, amely a helypénzekből gyűlt össze. A Vajda (Pattermann) és a Bocskai utcában is több mint 200—200 méter szilárd burko­latú utat kellett volna 1936- ban megépíteni. Ugyanennyi volt a Jókai utcában is a ter­vezett útszakasz. Ám a hivatali bürokrácia miatt még novemberben csak a levelezgetéseknél tar­tí­tottak. A kölcsönt már biztosí­tották, de a kőszállításba is csúszott némi kis hiba. A Pest és Nógrád megyei Egyesített Kőbánya R. T. pél­dául először hengerlész kavi­csot szállított a monori vasút­állomásra, pedig útalapkő kel­lett volna. Újabb levél ment az R. T.­­hez, amely elnézést kért, de már nem tudott változtatni. Aztán ott volt a gőzhenger problémája. A Palatínus Épí­tő és Ingatlanforgalmi R. T. 1936. november 3-án arról ér­tesítette az illetékeseket, hogy a gőzhenger foglalt, nem áll módjukban Monorra szállítani abban az időpontban. A Wolff Ernő Úthengerlési Vállalatot kérték fel a gőzhenger bérbe­adásához. A gép 14 óra alatt érkezett Kelenföldről Monor­ra. Később — nem 1936 őszén, hanem 1937 tavaszán. Közben elkészült az előzetes költségvetés, amelynek végös­­­szege 14 ezer 340 pengő volt. Még sok-sok fórumot meg­járt a piachoz vezető utak le­velezési listája. A jegyzőkönyveket, kérelme­ket, egyéb iratokat néhány év­vel ezelőtt selejtezték ki a Monori Nagyközségi Közös Ta­nácson. Egy lelkes lokálpat­rióta, régi nyugdíjas műszaki dolgozó azonban „megmentet­te" a valóságos kis aktahe­gyet. Az erőfeszítéseket — de egyben a széles bürokráciát is — felölelő levélhalmazok el­tűntek volna. De hogy mennyire érdeke­sek, azt bizonyítja, hogy a lel­kes helytörténetírók hamaro­san feldolgozzák az útépítés kálváriáját. Természetesen abból az anyagból, amit mi is felhasz­náltunk ennek a írásnak az elkészítéséhez. Egyébként az útszakaszok tényleg elkészültek, igaz csak 1937-ben. S a monori piac azóta sem néptelenedett el. Pedig meg­közelítése most sem túl kön­­­nyű. Igaz, mellette ott maga­sodik már a leendő hatalmas áruház épülete. Az építkezés miatt a Patter­mann utca lezárásakor még bosszankodtak a járműveze­tők és gyalogosok. De már melóban a méreg. Hiába, kö­­zel az áruház nyitási ideje. Több éves álom válik valóság­gá. Az áruház és a piac is jól megfér majd egymás mellett. Gér József Egy kis történelem Szilárd utak a piactér felé r Gyerekeknek Suli-mozi A Suli-mozi első előadását ma tartják, délelőtt 9 órai kez­dettel Monoron, a művelődési központ nagytermében. Bemu­tatásra kerül a Tizenkét hónap című színes, japán rajz-mese­­film. Belépődíj 2 forint. Délután egy órától farsangi jelmezkészítéssel foglalkozhat­nak a játszóházba látogatók, a Kossuth iskolában. Autósbál, disco Zártkörű autósbált rendez­nek ma este 8 órakor Vecsé­­sen a József Attila művelődé­si házban. Monoton discozenére szó­rakozhatnak a fiatalok 19-től 23 óráig a Schönmann utcai sportszékházban. Befejeződött a munka Elkészült a hálózat Sokat foglalkoztatta mosta­nában a járási székhely és Monori-erdő lakóit a két tele­pülésen végzett villanyhálózat bővítése. Igaz, a munkák el­húzódtak egy kicsit, de a na­pokban a DÉMÁSZ nagykőrö­si üzemigazgatóságának ceglé­di VHSZ művezetőségétől jó hír érkezett: elvégezték a fel­adatot. Kelemen Attila művezető írta: Értesítjük a két település lakosságát, hogy új kisfeszült­ségű elosztóhálózatot, valamint közvilágítási lámpatartó oszlo­pokat építettünk. Monoron kisfeszültségű há­lózat épült a Malomhegyi új házhelyosztás és a Mikes Kele­men úti szakaszon (200 folyó­méter), a Gombai úton (120 fm), a Csokonai utcában (120 fm), a K­istái úti új házhely­osztás és a Blaha Lujza utca szakaszán (240 fm), valamint a Blaha Lujza út végén, a 4-es számú főközlekedési útvonal­lal párhuzamosan (160 fm). A gyalogos átkelőhelyek megvilá­gítására vasbeton oszlopokra szerelt lámpatestek szolgálnak a Kossuth Lajos útnak, az Ady Endre út és a Mátyás király út találkozásánál levő sarkokon. Monori­erdőn a Bokor Utcá­ban 160 folyóméter, a Fűzfa ut­cában (80 fm), a Gagarin ut­cában (200 fm), a névtelen ut­cában (120 fm) hosszú új kis­feszültségű elosztó hálózat épült. Vasbeton oszlopos lám­patartók készültek a vasútál­lomás előtti forgalmas részen, a 4-es számú műúttal párhuza­mosan, valamint az ott levő gyalogos ákelőhely megvilágí­tására.­­ A megépült villanyhálózatot DÉMÁSZ január 31-én fe­szültség alá helyezte, ezért a vezetékek és az elektromos lé­tesítmények megközelítése, érintése életveszélyes és tilos. Vmáimpi sportműsor A téli spartakiád járási dön­tője, sakk, asztalitenisz és lö­vészet sportágakban, Mende, Petőfi Sándor művelődési ház, 8 óra 30 perc. Barátságos labdarúgó-mér­kőzés: Gyömrő—Üllő, Gyöm­­rő, 14 óra (vezeti: Oláh Ti­bor). GYELET Gombán, Bényén és Ká­ván: dr. Nagy Márta (Káva, tanácsháza), Gyomron: köz­ponti ügyelet (Steinmetz ka­pitány u. 12. telefon: 26.), Mo­noron, Monori-erdőn, Csévha­­raszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron, a járási rendelőintézet­ben), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Leyrer Jós Lóránt, Vecsésen: dr. Miklós tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: Dudás Jenő Monor, Jókai dr. u. 55. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógy­­szertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. ISSN 0133—:.::i .;.v,onori Hlrk.

Next