Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
1983. JÚNNIUS 4. SZOMBAT Percek alatt a helyén Beton áthidalók családi házakhoz A családiház-építkezésekhez használható vasbeton áthidaló elemek sorozatgyártását kezdték el a Beton és Vasbetonipari Művekben. Az idén összesen negyedmillió méter ablakos ajtónyílás áthidalására alkalmas úgynevezett A típusú betongerendát készítenek százhúsztól háromszázhúsz centiméteres hosszúságig hatféle méretben. A magánépítkezők fokozódó igényeinek kielégítése és az egyéb termékek iránti kereslet csökkenése miatt fogtak hozzá a sorozatgyártáshoz. A vasbeton gerendák a Tüzép-telepeken vásárolhatók. Az A-típusú, előregyártott elemek percek alatt a helyükre emelhetők, szükségtelenné válik a nyílások feletti áthidalások zsaluzása. KIRAKAT Most érkezett! — figyelmeztet ki tudja, hányadszor az áruházi kirakat felirata. Alatta csenevész, bőrkabát, színe átmenet a mustár- és a citromsárga között. Érkezéséről körülbelül egy hónapja szereztem tudomást. Az első napokban önelégült ember módjára, nevetve mentem el mellette, mint aki átlát a szitán. Később úgy éreztem, hogy a büszke felirat alatt lapító áru rám vigyorog: igenis, most ebben a pillanatban érkezett, rajta a por, az út pora, nem pedig az elhanyagolt portálé. A vásárló lélektanát ismerő kereskedő "jól tudja a felirat serkentő hatását: a most egyben azt is jelenti, hogy még ... még van a portékából, most vigye Lám, •egyszerű eladói fogásról •van szó, kár ezen-háborog; ímeMégis zavart, hogy heteken át ott-itattam a szea kérdés, amely minduntalan társult mellé: vajon a kirakat dolga az, hogy füllentsen? Riporteriskolám keserű emléke egy hajdani üzemlátogatás. Az igazgató karon fogott, büszkén mutatta a gyárudvar gondozott pázsitját, amelyet a városközpont parkja is megirigyelt volna, elkalauzolt nemrégen átadott csarnokába,ahol szupermodern gépek duruzsoltak, s én — bár láttam a messzebb fekvő ütött-kopott műhelyt — megnyugodva tértem vissza az irodaszobába. Néhány héttel a riport megjelenése után olvastam a közleményt, amely adta, hogy a helyileg hírül illetékes szakszervezet munkavédelmi osztálya az öreg műhelyben leállíttatta a termelést, mivel az elhasználódott épület összedőléssel fenyeget. A vállalat vezetője nekem csupán a kirakatot mutatta meg — díszlet mögötti világot maagamnak kellett volna fölfedeznem. A kirakat dolga a tájékoztatás és serkentés valamire, főleg vásárlásra. Feladata azonban nemcsak a tájékoztatás: érdeklődést kell csiholni az áruk iránt, kedvet ébreszteni a vásárlásra. A kirakat dolga valóban a dicsekvés, de ez nem alapulhat olcsó trükkökön. A kirakatot igazán az dicséri, ha fedezete van az ajtón belül. A tévériportokban építkezések sártengere tűnik fel, koszpáncélt viselő drága gépekkel, elhajigált szerszámokkal, árván gubbasztó építőanyag-halmokkal. Miért a rendetlenség? Amikor a pesti Duna-parton az osztrákok szállodáinkat építették, nem a magas technikai színvonal, vagy a fegyelmezett munka szúrt szemet, hanem amely nélkül hiába rend, működnek sokat tudó masinák. A rend a legjobb rendész. Hiánya csakúgy vezethet pazarláshoz, mint ennek annak eltűnéséhez- Egy másik példa: A rang nemcsak tiszteletet , rendet is követel. Amikor magas beosztású vendég érkezik, mindig tisztaságot talál, de sok helyen többnyire csak ilyenkor. A látogatást követő napokban azonban már ismét minden a régi. Úgy tetszik, hogy ilyen helyen hiányzik a tisztelet a saját közösségük és az őket közvetlenül körülvevő tárgyak, a közösség értékei iránt. Pedig a hanyagság nemcsak egyegy termék minőségében testesül meg, hanem a munkahelyi környezet képében is. Kellenek a kirakatok. Csak szerepüket nem szabad túlértékelni, még kevésbé általánossá dagasztani. A kirakatok akkor kezdenek veszélyesekké válni, amikor átlépik voltaképpeni céljuk mezsgyéjét és a magas színvonalú tájékoztatás helyett a megtévesztő mutogatás révé silányulnak. A eszkögyár büszke lesz díjat nyert termékére, amelyből csak kis szériát gyárt — elégedettségében viszont megfeledkezik rossz minőségű, ósdi kacatjairól, vagy éppen hiánycikkeiről. A túl sok kirakat hajlamossá tehet az önelégültségre, a hibák elkendőzésére, a valóság meghamisítására, a szerepjátszásra. A jó kirakat mindig másoknak szól — sohasem önmagunknak. Ezért nem téveszthető össze a tükörrel. Tamás Ervin ÉS © kapcsolat az emberekkel A tanyák és a falu határán ! — Ha valaki jól ismeri Tápióbicske fejlődését, gyarapodását, akkor az Csicsó Mihály — mondja a községi tanács vb-titkára, Dudok Illés. — Csicsó bácsi már 33 éve tanácstag, s idős kora ellenére — túl van a 32. évén is— fiatalos lendülettel dolgozik. Tanúskodó palánták zát Az idős tanácstag családi hákönnyű megtalálni. A Nagykáta felől érkezőt elsőként köszönti a kert gyümölcsfái közül kikandikáló fóliasátrakkal együtt. A több mint 3 ezer állandó lakosú falura is — mint általában más településekre — néhány évtizeddel ezelőtt az volt a jellemző, hogy a szélső házakban a legszegényebb emberek laktak. Itt azonban más a helyzet. Nemcsak a szépen gondozott porta, s az ízlésesen berendezett lakás jelzi az idő múlását, de az is, hogy az egykor tanyán élő Csicsó család alig húsz évvel ezelőtt költözött erre a helyre. Hogy miért éppen a falu szélére? Erre a beszélgetés során magától is megadatik a válasz: itt találkozik a község a pusztával, s kicsit a múlt a jelennel. Az öreg, napszítta arcán huncut mosoly bujkál, s úgy tűnik, mintha több mint hat évtized nehéz paraszti munkája csöpp nyomot sem hagyna rajta. — Az én életem a munka — mondja. — Az imént jöttem csak meg Ceglédről — avat be titkaiba — palántákat vittem a piacra. Ami ráfért a Trabant csomagtartójára, azt el is adtam mind. Ott állt üresen , hogy szavainak minél nagyobb hangsúlyt adjon, invitál az üvegházba, a fóliasátrak közé. Megmutatja a paprika, a paradicsom, a káposzta, a karalábé s a többi csemetéket. A kövérre hízott növények szavak nélkül is jelzik, hogy avatott kezek gondozzák azokat... — És a tanácstagi munka? — Hosszú sora van annak — jelzi a kezével is, s aztán fölemlíti az ifjúságát. Itt születtem az egyik közeli tanyán, s amióta csak az eszemet tudom, mindig konyhakertészettel foglalkoztam. A szüleimtől örököltem ezt. Annak idején a tanyákon én voltam az, aki a legjobban tudott beszélni, meg mindenbe belekötöttem, ami nem tetszett, az emberek, ha volt valami bajuk, csak hozzám jöttek, így valahogy kezdődött ez az egész. Közben kitört a háború, átvészeltük... A felszabadulás után selőtestületi tag lettem. képviseltűnt, hogy a környező tanyákról csaknem hatvan gyerek jár be a falusi iskolába, s bizony télen nem könnyű a számukra a több kilométernyi gyaloglás. Ugyanakkor ott áll üresen az úgynevezett Angyalossy-tanya, aminek az udvarházát át lehetne iskolává alakítani. S valóban. Az öreg akkoriban házról házra járva gyűjtötte össze a szükséges dolgokat a tanyai iskolához. Nem egyedül csinálta, de az ő érdeme, hogy 1946-tól a hatvanas évekig tanítani lehetett itt a gyerekeket. A tápióbicskeiek, s főleg a tanyaiak sosem felejtették el az iskolaügyet, no meg azt, hogy az öreg mindenkor felemelte szavát mellettük. Így aztán, amikor 1950- ben megalakult a helyi tanács, Csicsó Mihály is a tagja lett. Termő beszélgetések — Nem volt könnyű feladat később a termelőszövetkezetek szervezése sem. Az embereket azonban okos szóval, jó érvekkel meg lehet győzni. Ez történt nálunk is, s ma már tudják, hogy nekünk volt igazunk, de akkor ez nem volt ilyen természetes. A szövetkezet áruforgalmi osztályára kerültem, pontosabban azt vezettem 1975-ig, akkor mentem nyugdíjba. A tanácstag munkája közben jelentősen átalakult. A választók ügyes-bajos dolgaikkal keresték meg, ő pedig elmondta, hogy utakat, gyalogjárdát, vízelvezető árkot kellene itt is, ott is csinálni. S hogy ezekhez a feladatokhoz mindig volt elegendő társadalmi munkás, az jelzi, hogy tud az emberek nyelvén beszélni. — A tanácstagnak — véleményem szerint — nemcsak az a feladata, hogy egy-egy tennivalóhoz mozgósítsa az embereket — magyarázza. — Élő kapcsolatot kell kialakítani velük. Nekem például az a szokásom, hogy rendszeresen ellátogatok a tanyákon élőkhöz, tudom, hogy az egyiknek cukorra, lisztre, krumplira van szüksége, mert idős és nem tud bemenni a boltba. A másiknak nincs hozzátartozója, s bizony ezt azt segíteni kellene. Közben beszélgetünk a faluról, a fejlődésről... Sok az idős, egyedülálló ember a körzetemben, s ha másként nem megy, úgy segítek rajtuk, hogy a tanácsnak jelzem: valamelyik otthonban kellene nekik helyet találni. Nem mindig ilyen egyszerű a dolog, de ha az ember nem adja fel könnyen az elképzeléseit, azok előbb-utóbb valóra válnak. Nem hagyták magukra Mintha elfogytak volna a szavai, szünetet tart. Aztán a szekrényben keresgél, s megmutatja a 25 és a 30 éves tanácstagi munkáért járó oklevelet. —van még több is — nyújtja át —, de remélem hogy lesz is még. Négy lányom meg egy fiam van — büszkélkedik — ma már ők sem fiatalok. A legidősebb Nagykátán gazdasági vezető a tanácson, a másik közgazdász Budapesten, a harmadik az OTP- ben dolgozik, a negyedik lányom meg a fiam tanár. Van kilenc unokám, s bizony nem mondhatom azt, mint sok szülő, hogy a gyerekek ritkán jönnek haza. Ők mindig itt nyüzsögnek a ház körül, nem hagytak magunkra minket... Csitári János A selymek üzletében Saját termékeiknek kiskereskedelmi értékesítésére Budapesten selyemszaküzletet nyitott Bécsi úti központi telepén a Magyar Selyemipari Vállalat. Egy középkori, védett műemlék malomépületet — amelyet korábban raktározásra használtak — alakítottak át szakbolttá. Hétszer vékonyabb a hajszálnál a mikrosebészet útja A sebészek a legfinomabb beavatkozásokat a szem- és fülgyógyászatban, valamint a plasztikai műveletek során végzik. E szakterületeken ma már magától értetődő a mikroszkóp alatti műtét. Ám a mikrosebészet kifejlesztéséhez nem volt elég csupán a mikroszkóp alatti munka elsajátítása, megfelelő eszközökre is szükség volt, amelyeket az egyre fejlődő orvosi technika bocsátott az operatőrök rendelkezésére. A szemsebészek ma már minden nehézség nélkül meg tudnának erősíteni tűvel és fonállal egy hajszálat is, a legvékonyabb varrófonalakból ugyanis csak hét szál egymás mellé rakva éri el a hajszál vastagságát! E rendkívül vékony varrófonállal akár a hajszálereket is össze lehet erősíteni. (Habár a kisebb ereket újabban ragasztással egyesítik, végeiket teleszkópszerűen egymásba tolva, a nagyobb biztonság kedvéért azonban felszívódó varratokkal is biztosítják a műtét sikerét.) Mikrosebészeti műtétnek számít’ például a hályogos szembe való műanyaglencse-beültetés. A mikrosebészeti eszközökkel és módszerekkel való kímélő beavatkozás után a hályogműtéten átesett betegek korábbi 3-4 heti kórházi tartózkodása 8-9 napra csökkenthető. Ugyancsak az egyre fejlődő mikrosebészetnek köszönhető, hogy a szemsérüléseknek már csupán 3-4 százaléka jár ennek a szervnek a teljes elvesztésével (a régebbi 25-30 százalék helyett.) A speciális műtéti mikroszkópokhoz, amelyeknek a segítségével a bonyolult sebészeti beavatkozásokat végzik, fényképezőgépet, film- vagy tévékamerát is lehet csatlakoztatni, hogy azok is figyelemmel kísérhessék az operációt, akik nem állnak a sebész mögött. Képünkön egy ilyen nyugatnémet gyártmányú mikroszkópot kihatunk. A szántóföldektől az istállókig Az ostor végén van a tehén Az elmúlt évet összegező zárszámadási közgyűlések egyik legvitatottabb témaköre volt a szarvasmarha-tenyésztés és -tartás. Különösen a tejből származó bevételek apadását nehezményezték. Ezt tette szóvá például az ország egyik vezető tsz-ének, az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezetnek az elnöke, Dóra Béla is. Míg egy másik, ugyancsak kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet elnyert tsz-ben, az Örkényi Békében a zárszámadásra meghívott dr. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár már bejelentette: jövőre módosítják a szarvasmarhát érintő közgazdasági szabályokat. Már megalakult két bizottság a minisztériumban. Az egyik az államtitkár vezetésével a szorosabban vett közgazdasági intézkedéseket tekinti át, illetve készíti elő, míg a másik dr. Magyar Gábor miniszterhelyettes irányításával a tenyésztés, takarmányozás időszerű föltérképezésével nyújt tanácsokat előbbinek, amely végül is az pénzügyi kormányzat elé terjeszti a javaslatait. Hogy mennyi vargabetű kísérte útját a mezőgazdaság nehéziparának, annak fölvázolásától tekintsünk el. Egy nevezetes dátum mégis idekívánkozik: 1972-ben, vagyis bő tíz esztendeje alkották meg azt a kormányhatározatot, amely főbb irányaiban mindenképpen helyesnek és változatlanul érvényesnek tekinthető. Hogy mást ne említsünk: a kétirányú szakosítás, vagyis a tejre, illetve a húsra orientálás mindenképpen kiállta az idő próbáját. Mégis tapasztalható, hogy imitt-amott igyekeznek megszabadulni a szarvasmarhától, elsősorban a termelőszövetkezetek. Hol egyszerűen a telepek fölszámolásával, hol meg azzal, hogy háztájiba adják ki az állatot. Napjainkban nyolcezer hízómarha tehén és ötvenezer van ez utóbbiak között, tehát mégsem oly jelentős ez az arány, hogy akár megfékezhetné a szarvasmarha-létszám kisüzemi sót. Ugyanis nemcsak a apadázösben — ott is csökken keaz állomány. Serkentő érdekeltség . De hát egyáltalán: kell-e voltaképp több tehén? Hiszen egy alföldi, a tehenészet helyébe sertést meghonosított tsz elnökétől azt hallottuk érvként: mi magyarok nem szeretjük a tejet... Dr. Csányi mezőgazdasági László, a MÉM főosztályának illetékes csoportvezetője megcsóválja fejét: — Kell, mégpedig több okból is — válaszolja. — Folytathatunk ugyan akadémikus polémiát arról, vajon 2000-ben elégséges lesz-e 600 ezer tehén is, a mainál jóval tekintélyesebb tejhozammal, ám mostani 751 ezer már az elvi aselhetőség kritikus határán van. — Igaz, sosem fordult még elő történelmünkben, hogy a létszám csökkenésével a tejtermelés növekedése járt együtt, márpedig az utóbbi évtizedben ennek lehettünk tanúi. Még ha folytatódna is ez a kedvező folyamat, akkor sem érhetjük be azonban pusztán a tejjel Hiszen húsra is szükség van. — A háztájiban a legnehezebb megakadályoznunk az állomány csökkenését, jóllehet ott, van még hozzávetőleg negyede az állatoknak. Valamit tehát okvetlenül és mihamarább tenni kell a mák érdekeltségének nagyüzefokozására. Gyors döntéseket! Mint a csoportvezető hangsúlyozza: az ostor végén van a tehén!Ezt úgy érti, hogy a tehénen csattan el az a jelképes ostor, amelynek eleje valahol a szántóföldeken található, hiszen a jó, vagy rossz takarmánytermesztés már sok tekintetben meghatározója, milyen lesz a szarvasmarha-, illetve tehénállomány. Ezért nem lehet a szarvasmarha-tenyésztés jövőjéről dönteni, anélkül, hogy ne vizsgálnák meg a legelők, melléktermékek — például a kukoricaszár — jobb hasznosítását, a gépesítés, a kötetlen tartás megannyi, a beruházások olcsóbbítását is szolgáló ága-bogár. Amit most kívánhatunk: türelmet a tenyésztőktől, gyorsaságot a döntés-előkészítőktől! K. N.