Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

VILÁG PROLETARIAT EGYESÜLJETEK! PEST MENT­El XXVII. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM Ar«S 1«40 forint 1983. JÚNIUS 9., CSÜTÖRTÖK ­ MEGYEI BIZOTTSÁGA -T:-rVi'"'■ %'I&íÍaJ : .J '^hEÍT >v«"•..:'.•. r #1 A hadászati fegyverzet kem látom sótól SAS­­ART-tárgyalások Genf­ben Szerdán Genfben a két kül­döttség vezetőjének találkozó­jával felújultak a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet­­amerikai tárgyalások. Edward Rosony, az amerikai küldöttség vezetője repülőté­ri nyilatkozatában azt hangoz­tatta, hogy az amerikai küldött­séget az alábbi szempontok ve­zérlik a tárgyalásokon: az ame­rikai és szovjet interkontinen­tális ballisztikus rakéták szá­mának jelentős csökkentése, mindenféle szerződés legyen elrettentéspárti és a stabilitást erősítő, méltányos és ellenőriz­hető. Rowny közölte, hogy „egy kicsivel bizakodóbb” mint a tárgyalások március véget ért előző fordulóján.31-én A SALART-tárgyalásokon az interkontinentális, tehát olyan rakétákkal foglalkoznak, ame­lyek kölcsönösen elérhetik a Szovjetunió, illetve az Egye­sült Államok egész területét A béke egyik fő feltétele, hogy a két legerősebb hatalom meg­nyugtatóan szabályozza az e kategóriába tartozó iszonyú pusztí­tóerőt. Ezt célozta a SALT 1., majd a SALT megkötése. Az utóbbi egyez­­­­ményt gyakorlatilag mindkét fél betartja, bár az amerikai kongresszus nem ratifikálta. Az USA az eddigi tárgyalá­sokon a szárazföldi telepítésű rakéták csökkentését akarta elérni. Ez hátrányos a Szov­jetunió számára, mivel az USA-nál sokkal nagyobb­ te­rületet kell biztosítania, rá­adásul sajátos geopolitikai helyzetben, hiszen nyugaton a NATO-val, keleten Kínával és Japánnal, délen az új ame­rikai bázislánccal határos. Ezért elsősorban szárazföldi telepítésű rakétái vannak (a SALART-kategóriába­­ tar­tozó szovjet rakéták hetven százaléka ilyen), ellentétben a két óceán természetes védel­mét élvező Egyesült Államok­kal. A hadászati fegyverzet kor­látozására vonatkozó amerikai álláspontról, a genfi tárgyaló küldöttségnek adott utasítá­sokról nyilatkozott Reagan el­nök szerdán a Fehér Házban. A kongresszus tagjai, vala­(Folytatás a 2. oldalon) H MEGOLDÁSOK­ iányoznak a búcsú fel­hangjai kísérői, növénytermszetési a ágazatvezető, hivatalos ti­tulusa szerint főmérnök szavaiból, száraz tényként közli, most az idén termel­tek utoljára árpát, fölhagy­nak vele. A kérdésre, miért, begombolkozik, azt feleli, erről beszéljek az el­nökkel. A patinás nevű közös gazdaság első embe­re nem sok szót veszteget az ügyre, mondván, régen eltűnt az az idő, amikor számon kérhető volt egy­­egy termelőszövetkezeten, mit, miből mennyit vet, kü­lönben is, az árpában — így fogalmaz bett. Szerint — nincs pénz. Ha nincs, akkor fel kell hagyni vele; ez is megol­dás. A közös gazdaság nem áll magában ezzel a döntéssel, annyira nem, hogy a járásban — mond­ják a pártbizottságon — egy évtized alatt a felére zsugorodott az árpa — mind az őszi, mind a tava­szi — vetésterülete. A ter­mésátlagok ugyan valame­lyest emelkedtek, de össze­hasonlíthatatlanul kisebb mértékben, mit a többi ga­bonafélénél. A miértre adandó válasszal adósak a szakemberek, pontosabban annyiféle a válasz, amen­­­nyivel már nem jutni sem­mire, mert lehet ez is, az is, amaz is ... Lehet ok a ter­meléstechnológia elavult­sága, még előbb az igazán intenzív fajták hiánya, a terméssel arányban nem álló költségek tartós emel­kedése, a különösebb ösz­tönzést nem tartalmazó fel­­vásárlási ár s így tovább, ki-ki tetszése szerint válo­gathat való és vélt okok csokrából. Ez a válogatás már tart egy ideje, a baj az, hogy közben csöndben, már-már észrevétlenül jelentékte­lenné zsugorodik egy olyan növénynek a termesztése, amely fehérjékben gazdag, azaz amelynek jelentős sze­rep juthatna az állattartás fehérjeigényeinek kielégí­tésében. Az igazán furcsa, az igazán nagy baj az, hogy miközben nőtt az ál­lattartás teremtette szük­séglet, az árpa termőterü­lete rohamosan csökkent, azaz — főként a gyengébb hozamú esztendőkben, mint amilyen volt például 1981. is — marad megoldásként az importált fehérje. Ami­nek devizafedezetét, felté­telezhetően, fordításokkal nagyobb­ra­teremtjük elő, mintha megoldanánk, legyen pénz az árpában ... A megoldás szükségessé­gét, mi több, sürgető voltát igazolja, hogy a megyében tíz esztendeje az­­ árpa — őszi és tavaszi együtt — a teljes vetésterület 5,9 szá­zalékát foglalta el. Ez az arány a hetvenes évek vé­gére 4,6 százalékra, nap­jainkra pedig négy száza­lékra csökkent....! A gond igazi súlyát az mutatja, hogy országosan hasonló fo­lyamat zajlott le — bár a teljes vetésterületből való részesedés országosan még öt százalék körül van, az­az magasabb a megyei át­a­lagnál —, azaz nem csupán megyében „tűnt el” négyezer hektárnál is több árpatermő terület, hanem tízezer hektároknak jutott ez a sors országosan. Ez már olyan jelentős szerke­zeti átalakulás, amelynek figyelemre érdemességét az sem kérdőjelezi meg, hogy közben a kukoricatermesz­tés korábban csak áhított magasságokba ért fel. A szakemberek vitáiba ter­mészetesen nem szólhatunk bele, miként alakulnak az árpa, illetve, a kukorica egy, tonnára számított fajlagos termelési költségei, ám lai­kusként is bizonyosak va­gyunk abban, a megoldás­nak látszó termőterület­­csökkentés nem megoldás, hiszen az állattartás igé­nyelte árpát hosszú évek óta nem tudja megtermel­ni a szántóföldi ágazat, ma­rad tehát az import, vagy a kétséges értékű — az eset­leg nem is kétséges költsé­gű — helyettesítés más ta­karmánynövénnyel t­iszteletben tartva az üzemeknek a jogát, maguk döntsék el, mit, s miből mennyit vet­nek, az árpa sorsát sem tarjuk csekélységnek, ám valójában ennél is többről van szó. Arról van szó, s ez az igazán nagy jelentő­ségű társadalmi méretek­ben, hogy bizonyos termelé­si folyamatok, kedvezőtlen szerkezeti átalakulások csak akkor indukálnak el­lensúlyozó lépéseket, intéz­kedéseket, amikor már tel­jes egészükben kibontakoz­tak, amikor hatásuk rend­kívül széles körben érvé­nyesül, azaz amikor a kö­vetkezmények hordereje már túlnő egy-egy termelé­si részterület határain. Az ilyenkor létrejövő időbeni késedelem legtöbbször egy­ben jelentős anyagi veszte­ségek — elmulasztott ha­szon vagy tényleges kár — jelzője is, bár gyakran ez a veszteség rejtve marad, mert másutt mutatkozik, mint ahol késik a cselek­vés. Erre a kettősségre, az összetartozó dolgok nem kívánatos szétválására fi­gyelmeztet az árpa termő­­területének folyamatos csökkenése. Még pontosab­ban , ez a csökkenés i­s er­re figyelmeztet. Mészáros Ottó T Békeüzenetek Pest megyéből Kádár János fogadta tegnap Romes Csandrát Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán a KB székházá­ban fogadta Romes Csandrát, a Béke-világtanács elnökét. A szívélyes, baráti légkörű ta­lálkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet és béke-világmozgalom időszerű a kérdéseiről. A találkozón jelen volt Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke és Sarkadi Nagy Barna, az OBT főtitkára. w.­vel A Béke-világtanács elnöke­tárgyalásokat folytatott Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, valamint az Országos Béketanács több ve­zetője. . Romos Csandra talál­kozott a magyar egyházak és a Demokratikus Ifjúsági Jogszövetség képviselőivel.Vi­★ Levelek és táviratok soka­sága érkezik naponta az Or­szágos Béketanács címére: ipari üzemek és szövetkeze­tek dolgozói, fiatalok és idő­sebbek tiltakoznak az em­beriséget fenyegető veszélyek ellen, s kérik a magyar bé­­kemozgalom vezetőit, hogy Prágában, a béke-világtalálko­zón a nevükben is szálljanak síkra az igazságos ügyért, a béke megőrzéséért. Pest megyéből például a Dunakeszi Konzervgyár kol­lektívája arra hívta fel a prágai béketalálkozó leendő résztvevőit, hogy egyesítsék erejüket, s közös fellépésük­kel járuljanak hozzá az em­beriséget fenyegető viharfelhők tovaűzéséhez. Az Orosházi Konzervüzem dolgozói csatla­kozva dunakeszi kollégáikhoz táviratukban leszögezték: bé­két akarunk, mert ez a jövő; béke nélkül nincs, nem létez­het emberi élet. A pomázi kertbarátok béke­gyűlésük alkalmával fejezték ki egyetértésüket a szövegter­vezettel, s levelükben hang­súlyozzák: azt szeretnénk, ha az imperialista hatalmak ve­zetői végre rádöbbennének, hogy a világ népei, s a józan gondolkodású emberek békét akarnak. Üljenek mielőbb tár­gyalóasztalhoz, s induljanak el a béke felé vezető úton. Érd lakói rámutattak: nem azért építjük,, szépítjük váro­sunkat, hogy aztán len­egyenek , felelőtlen felelős­dön­tésükkel tegyék semmissé munkánk eredményeit. Kezdődnek az ügyeitek Aratásra készen A szokásosnál két-három héttel előbbre tart a növé­nyi vegetáció, a gazdaságok rövidesen megkezdhetik búza aratását. A nagyüzemek a felkészülése már befejeződik. Ellátásuk, a géppark és­ a felszerelések felújításával — mindent egybevetve — jobb a tavalyinál. A nagy nyári , munka gépei­nek javítása az idén a koráb­binál zavartalanabb Egész sor hazai vállalat volt, és szövetkezet kezdte meg a hiánycikknek számító im­port-alkatrészek gyártását. Az idén várhatóan egy milliárdot érnek majd a szerződéssel itt­hon előállított termékek. Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen zavartalan az alkat­rész-forgalmazás, egyebek kö­zött több ékszíjra lenne szük­­ség­, és a bálázógépek­­ kötöző­­eszközei is hiányosak, kuplungtárcsa is elkelne.több A kereskedelmi és szolgál­tató vállalatok június 20-tól augusztus 25-ig ügyeleti szol­gálatot tartanak, ugyanúgy a gabonatröszt vállalatai az ara­táskor szokásos rendben fo­gadják majd a földekről ér­kező szállítmányokat. Az idei aratáson megfelelő időjárás esetén, a termőterü­let döntő többségéről két hét alatt lehozhatják a búzát. Másutt,, ahol rosszabbak az adottságok az aratáshoz 14-18 napra lesz szükségük. Az agrometeorológiai köz­pont munkatársai elkészítet­ték a májusi csapadékmérle­get. A mezőgazdaság szem­pontjából ez az egyik kritikus időszak; mindig nagy várako­zás előzi meg az évnek ebben a szakában hullott esőket. Az adatok szerint a legtöbb he­lyen az idén az ilyenkor szo­kásosnak csak 60—70 százalé­kát kapták meg a növények, úgyhogy mindent egybevetve a májusi esők terén a termé­szet adós maradt. Pest megye néhány térsége, az Északi- Középhegység előtere és Sza­­bolcs-Szatmár megye viszont az átlagosnál több csapadék­hoz jutott ebben az évszak­ban. pet A határ jelenleg vegyes ké­mutat. Attól függően, hogy mekkora a talaj víz­készlete, a gabonák még zöld, vagy pedig erősen sárgásra színeződtek. Az árpát június 10. után sokfelé arathatják. Általában is két-három héttel előbbre tart mindenütt érés, úgy hogy a mezőgazdasá­az­­i gépek javítását országszerte meg kellett gyorsítani. Ugyan­úgy előbbre hozták az üze­mek a rövidesen a határba küldendő gépek műszaki szemléit is. egy emelés tonna Egy emelésre csaknem egy ton­na kavicsot ter­mel ki a kotrógép, az Agroép dabasi kavicsbányájában. Magasra szökik a víz, amikor a ha­talmas kotrókanál becsapódik, 6—10 méteres mélység­­ből hozza a fel­színre a jó minő­ségű, agyagmentes kavicsot. Veress Jenő felvétele i­íssú Moszkvától Koivisto Kijevben Mauno Koivisto finn köz­­társasági elnök, aki a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a szovjet kormánynak a meghívására tartózkodik hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban, szer­dán Moszkvából Kijevbe uta­zott. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben vett búcsút a vendégtől. KB Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, első miniszterelnök-he­lyettes, a Szovjetunió külügy­minisztere szerdán Moszkvá­ban fogadta Paavo Väyrynen finn külügyminisztert, aki Mauno Koivisto államfő kísé­retében érkezett a Szovjet­unióba. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Moszkvában találkozott Kale­­vi Sorsával, a Finn Szociálde­mokrata Párt elnökével, mi­niszterelnökkel. A meleg, elv­társi légkörű megbeszélésen az SZKP-t és a Finn Szociálde­mokrata Pártot egyaránt ér­deklő kérdéseket tekintették át. Akti 3. oldal: Mindenki tartozik mindenkinek Kedd és péntek a kabalanap 4. oldal: Jászi Oszkár végképp hazatért Ablaknyitó a régmúltra Feltárás és követelmény A hozzáállás felelőssége 8. oldali Telefonoszlopnak rohant * Tejüzemet avattak Kőröstetétre nem A feh­ér ital gyára Dél-Pest megye korszerű szakosított tehenészeti tele­pein sok bőtejű tehén száraz­­za a szénát. A gazdaságok or­szágos viszonylatban is élen járnak a tejtermelésben, rá­adásul a háztájiban is szép számmal tartanak szarvas­­marhát. A céltudatos erőfe­szítés révén mind nagyobb mennyiségű tejjel kell számol­ni ebben a térségben, ez in­dokolta a feldolgozás meg­nyugtató megoldását. Kőröstetétlenen az Alföld Tej­üzeme a jászkarajenői Ár­pád és a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság termelőszö­vetkezet közös vállalataként működik. Elavult épületében, kis teljesítményű berendezé­seivel nem győzte már a rá­háruló feladatok megoldását, ezért határozták el a rekonst­rukciós felújítást, melynek tegnap tettek pontot a végére. A száztíz főt foglalkoztató tej­üzem ünnepélyes átadásán részt vett Balogh László,­ a Pest megyei pártbizottság tit­kára is. A jászkarajenői Ár­pád Termelőszövetkezet épí­tőbrigádja által emelt új épü­­letet — mely naponta 25 ezer liter tej feldolgozására alkal­­mas — ő adta át rendelteté­sének. Elismerését fejezte ki a közös vállalat tulajdonosai­nak azért, hogy a mai nehe­zebb körülmények között is bele mertek vágni a rekonst­rukcióba. Az eredmény di­cséretes, hiszen olyan élelmi­szer-feldolgozó üzemmel gya­rapodott a vidék, amely Ceg­léd, a járás és a főváros tej- és tejtermék-ellátásához je­lentősen hozzájárul. A 42 mil­lió forintos költséggel épült üzemből az alapanyag, meg­felelő pasztörizálás után, zacs­kós és kannás tejként jut a fogyasztókhoz. Egy részéből poharas tejföl lesz, a­­ többiből túró készül, mégpedig a ha­gyományos csurgatott eljárás­sal, amit szívesebben vesznek a háziasszonyok. A két társtu­lajdonos termelőszövetkezetből és a Ceglédi Állami Tangaz­daságból évi 10 millió litert vásárolnak fel fehér italunk­ból, kétmillió litert pedig az 550 háztáji és kisegítő gazda­ságból. KKOTÉmir Abdulah Tirtil, Isztambul főpolgármestere Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének meghívására delegáció élén — hivatalos lá­­­togatásra Budapestre érkezett.

Next