Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-22 / 146. szám
Weöres Sándor köszöntése Hét évtized A hajdani csodagyerek, Szombathely szülöttje, akit a kis Vas megyei falu, Csönge dajkált, hetvenéves immár, ma is csoda egy kissé: új meg s új távlatot ad a magyar költészetnek. Nem egyszerűen hosszú életút áll mögötte, sokkal több annál: költői stíluskorszakok, izmusok sohasem ismert viharzása, kavargása, változása, amelyeket megért ugyan, de olyan módon, hogy csak megérintette, átalakítani azonban sohasem tudta; mindig saját magát építette konokul — egy szuverén költői világot. Első versei tizennégy éves korában jelentek meg, 1932-től a Nyugat is rendszeresen közölte, úgy is tartja számon az irodalomtörténet, mint a Nyugat harmadik nemzedékének tagját. Nemzedéktársa, Sötér István a következőképpen jellemezte a fiatal Weöres Sándor költészetét: „...a nagy rögtönzők, a játszva, bravúrosan nagyot teremtők fajtájából való, raffaellói, mozarti könnyedséggel versel. Babits állítólag kijelentette, hogy mindaz a formai tudás és bravúr, amit kínok és harcok árán tett magáévá, Weöressel csaknem egy időben született... E rendkívüli formakészsége mellé fölényes képzelet és szenvedélyes gondolkodói hajlam járul.” Költészetét nem lehet skatulyába szorítani: mindig más és mindig azonos önmagával. Nevezték idealistának, irracionálisnak, öncélú formaművésznek — ő magát szociális indíttatású, közösségi költőnek tartja. Kétségtelen, hogy világképére hatottak a polgári filozófusok (Jung, Jaspers, Hamvas Béla) és a keleti kultúrák, a kínai, az indiai. A világmindenséget — benne az embert — teljes egységben látja, értelmét az érzékelhető valóság mögött kutatja. „Átvilágítani és felrázni óhajtalak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedből nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné” — írta 1964-ben, Tűzkút című kötetének előszavában. 1975-ben pedig, összegyűjtött munkáinak megjelenésekor, így fogalmazta meg költői célkitűzését: „Célom nem a gyönyörködtetés. Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytől megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény: ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert.” Gy. L. Szemetet adnak cserébe Az első nyaralás a Balatonnál Az Ilyen még nem volt Pest megyében. Évek óta harcoltunk ezért a táborozásért. Mégis, amikor megbíztak a vezetésével, kicsit megrettentem. Száz kisegítő iskolás gyerek úttörőa táborban. Száz, többségében nehezen nevelhető, fegyelmet alig törő diák. Vártam és féltem is ettől a nyolc naptól — mondja Molnár Istvánná, a kisegítő iskolás gyerekek első megyei társ borának vezetője, Zamárdiban. Egy aprócska szobában beszélgetünk — az irodának és hálónak használt — helyiségben, ahol az íróasztalt és az ágyat is elborítják a dekorációs anyagok, a különféle textil-, bőr-, papírmaradékok. Vidám napok Molnár Istvánná táborvezető, a gödöllői kisegítő iskola csapatvezető tanára keményen fogalmaz, így hamar a lényegre térhetünk. — Mi lehet egy ilyen táborozásnak a célja? Ismeretnyújtás a diákoknak, akik a csökkentett általános iskolai követelményekkel is nehezen boldogulnak, vagy egyszerűen csak önfeledt nyaralás, kikapcsolódás? — Úgy gondolom, mindkettő. Úttörőtábor, ahol mozgalmi alapképzést is kapnak, ugyanakkor vidám napokat akarunk szerezni olyan gyerekeknek, akiknek java most jár először a Balaton partján, sőt igazi nyaralásban nem volt része eddig. Amit legalább ennyire fontosnak tart a táborvezető, az, hogy az úttörőélettel ismerkedhetnek a gyerekek. Hiszen azok a diákok, akik nem önálló kisegítő iskolába, hanem valamely általános iskola ilyen osztályába járnak, szinte teljesen megfosztatnak az úttörőélet örömeitől, romantikájától. Zamárdiban azonban ez száz fiú és lány is az úttörők a tábori életét élhette, illetve még talán színesebb, változatosabb programokban lehetett részük, mint másoknak. A napirendbe ugyanis reggeli, ebéd és vacsora után is foglalkozásokat, kötött programokat iktattak. Ajándékkészítés, daltanulás, úttörőismeretek, vetélkedők, ezek már az első napokban nagy tetszést váltottak ki. — Nem sokban különbözik a mi táborunk a többi hasonlótól, abban azonban igen, hogy a gyerekek sokkal több törődést, figyelmet igényelnek — mondja a táborvezető. A tíz pedagógus szinte állandóan a srácok között van. Ez nem puszta jelenlétet, vagy felügyeletet jelent. Finoman irányítani kell a játékot, elsimítani a vitákat. Tartottunk attól, hogy túlságosan sok lesz a napi három program. Tévedtünk. Ha késünk például daltanulás vagy az alkotótaabor kezdésével, maguk szólnak ránk. Kellemes meglepetés . Úgy tűnik, hogy a tapasztalt pedagógusok is felfedeztek új vonásokat e gyerekekben. — Igen, ám ezek bizonyára nem új tulajdonságok, csupán az iskolai együttléteken nem ismertük fel őket. A legnehezebben kezelhető gyerekek itt megszelídülnek. Kiderült, hogy igénylik az önálló feladatokat, komoly megbízatásokat. Egyenesek, becsületesek. Minden ablaktörésnek, vagy csínytevésnek volt gazdája.más A tábor összkomfortos kényelmű faházai hatalmas fák árnyékában állnak. A környezet minden kellékével együtt alkalmas arra, hogy a száz gyereknek ideális táborhelye legyen. Közülük sokan talán először találkozhattak ilyen kényelmes, kulturálttal. Volt olyan nebuló, otthonakinek szinte valamennyi ruhájáról ott vették le az árcédulát, de akadtak olyanok is, akiknek egyetlen öltözet ruháját is az iskola vette. A színes fonalakból, filcdarabokból apró ajándékokat ügyeskedtek össze a gyerekek. Pom-Pom kedves figuráját vagy kis filckorongokból fűzött Jancsi bohócot varrtak a legtöbben, bár — mint kiderült — sokan vásárolt ajándékkal is kedveskednek majd otthon. — Varrókészletet vettem anyukámnak — mondja a vecsési Váradi Jutka. — Sajnos, sok pénzt elszórtam már jégkrémre meg palacsintára, és a képeslapok is sokba kerülnek. Minden gyönyörű... Szép arcú, pergő nyelvű kislány ül mellénk a teraszon, Szerb Ilona, Felsőpakonyból: — Én olyan jól érzem itt magam, hogy haza se akarnék menni. Pedig nem könnyen jöttem el az anyukám mellől. Édesapám meghalt és mindig az anyuval vagyok. Nagyon, nagyon szeretem. A gödöllői Puskás Tibor és a valkói Bene Zsolt is először jár a Balatonnál. — Olyan gyönyörű itt minden — mondja Zsolt, a szénfekete szemű —, hogy ezt a szüleimnek is látniuk kellene. Mi még sose voltunk együtt nyaralni. De, talán, kaphatna az apu beutalót, a kerepestarcsai Fésűsfonóban, ahol dolgozik. — Tessék megnézni a hálónkat — invitál Tibor, a gödöllői fiútaj szobájába. — Tisztább, mint a lányoké. A színes, emeletes ágyakkal berendezett, barátságos szobában példás a rend, s valóban nagy a tisztaság is. — A fiúk napjában többször is felmosatnak a lányokkal, persze, hogy ragyog náluk minden — jegyzi meg mosolyogva a táborvezető. Miközben a teraszon beszélgetünk, jobbra-balra tekinget. — Ne haragudjon, de a fél szemem mindig rajtuk van. Nem mintha bajt csinálnának, de segíteni kell őket a játékban is. Napi huszonnégy órát töltünk közöttük. Fárasztó, ám szeretnénk minél " több"et nyújtani nekik ez alatt az egy hét alatt. Kapunk is cserébe lelkesedést, hitet, hogy érdemes fáradni értük, mert soksok szeretettel, kedvességgel hálálják meg. Móra Katalin MOZEMUSO^ JÚNIUS 23-TÓL 29-IG ABONY 23— 25: A profi** 26: Kis kiruccanások* 27—28: Kramer kontra Kramer* BUDAÖRS 24— 23: Sértés 26: Apokalipszis, most I—II.** 26: A csodatévő palatábla (du.) 27—28: Aki mer, az nyer CEGLÉD, Kamaraterem 23—29: A hegyi barlang titka (du.) 23—26: Start két keréken (este) 27—29: A papa mozija (este) CEGLÉD, Szabadság 23—26: Flop, a róka (du.) 23—29: A karatéző Cobra visszatér** (este) 27—29: Gyilkosság a tajgán DABAS(du.) 23—24: A 34-es gyors 25— 26: Hatásvadászok* 27: Zugügyvéd zavarban* DUNAKESZI, Vörös Csillag 23—26: Dutyi-dili 27—28: Sörgyári capriccio* DUNAHARASZTI 23—28: A Keresztapa (2.) I—II.** ÉRD26: Egy kis indián (du. 23—24: .... és megint dühbe jövünk 26: Koncert (du.) 26— 28: Üldözők** FÓT 23—26: Talpisz olajban 27— GÖDÖLLŐ28: Szerelem Montreálban* 23—26: Gyerekek a Kék-tó hegyéről (du.) 23—26: Atlantic City* 27—?9: A szénbányász lánya GYAl 23—24: Hatásvadászok* 25—26: A Keresztapa I—II.** 26: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) 27—28: A 34-es gyors LEA.NYFA U. Kertmozi 23—24: Esküvő* 25— 26: Kóma" 27—29: A nynlcndik utas: MONOS a Halál*** 23—24: Kis Wruccanslook* 25: Sztroroff Mihály 26: Az kincse (du.) 26— 28: A profi** MOL OR, Kertmozi 23—24: A macska rejtélyes halála* 25—26: Hurrikán* 27— 28: Szexis hétvége* NAGYKÖRÖS, Arany János 23—29: Tamás bátya kunyhója I—II. NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 23—29: Kis hableány (du.) 23—26: Majmok bolygója* 27—29: A hatodik halálraítélt (este) NAGYKÁTA 23—26: Egy szoknya, egy nadrág 27—28: A kolónia* PILISVÖRÖSVÁR 23—24: Talpig olajban 26: Vérszerződés* 27: A bűn története POMAZI—II.** 23—24: Morfium 25—26: A nyolcadik utas! a Halál*** 26: Szeleburdi család (du.) 27: ... .és megint dühbe jövünk RÁCKEVE 23—24: Kaszkadőrök 25—26: Morfium 27—28: A seriff és az idegenek SZENTENDRE 23—26: A szénbányász lánya 27—29: Szegény Dzsont és Arnika (du.) Apokalipszis, most I—II.** (este) SZENTENDRE: Autós kertmozi 23—29: Jézus Krisztus szupersztár SZIGETSZENTMIKLÓS 23—24: Akiket folyó szenvedély hevít** 25—26: Panda maci kalandjai (du.) Kaszkadőrök (este) 27—28: Tanú ne maradjon** TAPIÓSZELE 23—24: Szerelem Montreálban* 25—26: A kolónia* 27: Eszi szoknya, egy nadrág VÁC. Madách Imre 23— 29: A profi** VECSÉS 24— 26: A seriff és az idegenek 26: A XX. század kalózai (du.) 27—29: Atlantic City* VERSES, Kertmozi 23—24 és 26: Stresrlandi hajtóvadászat* 27—29: A macska rejtélyes halála* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •* Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. 3 1983. JÚNIUS 23., SZERDA Zenei panorámás Dalostalálkozó Szolnokon Ebben az évben a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa és Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa együtt hirdette meg a kórusok vetélkedősorozatát Már a területi bemutatókon is — Gyöngyösön, Kecskeméten, Nyíregyházán, Tatán és Tamásiban — találkoztak egymással a termelőszövetkezetek, az ipari szövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek saját és közös fenntartású kórusai. Ezeken száztizenkét együttes vett részt, ötezer dalossal. Közülük a legjobb huszonhét kórus jutott el Szolnokra, ahol az elmúlt szombaton és vasárnap rendezték meg a IX. országos szövetkezeti dalostalálkozót. Pest megyét itt a péceli szövetkezetek Petőfi Sándor férfikórusa, szentendrei városi és szövetkezeti kórus, valamint a váci ÁFÉSZ kórusa képviselte. Seregszemle Június 18-án Szolnok megye öt helységében — Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron, Tiszaföldváron, és Törökszentmiklóson — teremtettek valóságos fesztiválhangulatot az énekkarok. Megyénk kórusai közül Szolnokon szerepelt a péceli együttes. Ezt az énekkart sok szép emlék fűzi a városhoz, mert Bakonyi Árpád karnagy vezetésével negyedik alkalommal vettek részt a szövetkezeti kórusok országos seregszemléjén. A kizárólag munkásokból álló szövetkezeti férfikar fejlődése töretlen: a minősítésük 1972- ben ezüstkoszorú, 1974-ben ezüstkoszorú diplomával, 1976- ban aranykoszorú diplomával, és most — az országos szövetkezeti dalostalálkozó területi bemutatóján ,— fesztivál fokozatot érték el. A szentendrei kórus a fesztivál fokozat diplomával minősítés birtokosa, ők a jeles kórushagyományokkal büszkélkedő jászsági fővárosban Jászberényben léptek a közönség elé és méltán arattak sikret Xsolfné Kovács Zsuzsa és Kovács Lajos vezényletével. Már csak tízen énekelnk az együttesben az alapítók közül, akik harminc esztendővel ezelőtt megalakították a szentendrei városi és szövetkezeti kórust. Egy éve annak, hogy a 45 tagú dalkar mecénása lett az Ipari Szövetkezetek Pest megyei Szövetsége. A közös fenntartás nem csak szervezetileg erősítette meg az együttest. A kedvezőbb működési feltételek jó hatással vannak a kórus művészeti munkájára igényesen A megyénket képviselő kórusok közül a legnépesebb a váci ÁFÉSZ vegyeskara. Jelenleg százan énekelnek ebben az együttesben. Nekik június 18-án Tiszaföldváron tapsolt a közönség. Bogányi Tibor vezényletével mutatták be Haydni Évszakok című oratóriumából a Tavaszkórust, Bárdos Lajos Szeged felől című kórusművét és két néger spirituálét. Ezúttal is bizonyították, hogy méltó a kiváló együttes címre a diplomás fesztiválkórus. Vasárnap Szolnokon randevúztak az együttesek. A tiszaligeti Felszabadulási emlékműnél dr. Fenyvesi József, Szolnok város Tanácsának elnöke köszöntötte az 1300 dalost, majd a Sportcsarnokban dr. Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökhelyettese méltatta a szövetkezeti kórusmozgalom jelentőségét. Itt tartották meg a záróhangversenyt az összkar, a vegyeskarok, az egyesített női és férfikarok közreműködésével. A Pest megyei karnagyok közül Kovács Lajos vezényelte az egyesített vegyeskarokat. Bárdos Lajos Tiszai dallamok című kórusművét adták elő. Befejezésül Fasang Árpád zeneszerző, a zsűri elnöke annak a reményének adott kifejezést, hogy 1985-ben, a X. országos szövetkezeti dalostalálkozón ismét szép zenét hallhat a közönség a három szövetkezeti ágazat dalosaitól. Kőhidi László Kiállítótermekből Ilosvai Varga István öröksége y A ráckevei Árpád Múzeumban augusztus végéig látható. Ilosvai Varga István gyűjteményes emlékkiállítása. Csöndes öröm: Ráckevén megnyitotta kapuit a felújított Árpád Múzeum, melyre évek óta várakozott a közgyűjtemény-látogató közönség. Az öröm kettőződése: a nyitány egybeesik Ilosvai Varga István művészetének fogadásával. Kontrasztok Ilosvai Varga István 1895- ben született Kunhegyesen. Első mestere Hippi-Rónai József volt, később Balló Ede osztályába járt Mintarajziskolába, a budapesti 1924-ben olyannyira felrázta a párizsi tanulmányút, hogy a két évvel később festett Kunhegyesi utcája Vlaminck modorában fogalmazódik. Később a nyári hónapokat Nagybányán töltötte, s a harmincas évek elején telepedett le végleg Szentendrén. Fontos feljegyezni még egy lényeges festői forrását: a lepkéket és a kaktuszokat. Mindkettőt szenvedélyesen gyűjtötte, tudományosan rendszerezte, s miközben folyamatosan ismerkedett színükkel, alakzatukkal, ez műveinek a készülődését és fogalmazását is jelentette. Ettől kezdve minden történése, utazása, haladási iránya Szentendre. E nagy mágnesben összegezi a színben lángoló kerteket, tetőket, lila kerítéseket, nagy fákat, kanyargó sikátorokat, zöld birsalmakat, a Rab Ráby tér kerekes kútját, az esőben megfürdött virágokat, napraforgókat, színes fényben alkudókat, s azt a kontrasztot, ahogy a piros ruhás nő sétál a zöld lombok között, s e motívumokban rendszerezi a világ békességét, szelídségét. Melegség Tóth Menyhért jellemezte őt a legjobban, amikor Ilosvai Varga István örök melegségét említette, mely nemcsak emberi kapcsolatainak fényessége volt, hanem műveinek jellemzője maradt. Még akkor is, amikor életművének szentendrei szimfóniája mellett az aszfaltöntőket idézte mély szolidaritással 1928-ban, továbbá vakokat, kőhordót, csavargókat 1936-ban, szegényembert és krumpliszedő nőket, gyárkémények előtt ácsorgó munkanélkülit. Derkovits Gyula, Dési Huber István társaként ez is Ilosvai művészetének egyik arca volt a harmincas években. A lírai hatás ellenére Ilosvai Varga Istvánt konstruktív tényezők izgatták. A rajz, a szerkezet művészete fő meghatározója, a mindent beborító színes felület ezért él oly intenzíven. Színes derű önarcképeinek bensősége is a színes természet kiemelt részének látszik. Ez a színes otthonosság élteti megdőlt házait, Szentendre zegzugos utcáit, mely képi költészetté válik az ő festői érintéseitől. Érzékenységének, kolorizmusának, emberségének ez a színes derű a meghatározója. Egy ideig a csepeli Munkásotthon képzőművész körének volt a vezetője. Ezért sokan vallják őt mesterüknek, így Bakallár József és Németh Miklós is. Bakallár írta a ráckevei katalógus bevezetőjét is, jelezve e nagy festő emberi tisztaságát és szelek szárnyán röptető képzelőerejét, mely végső soron értelmes, hiteles és pontos színárnyalatokkal építette a harmonikus festői szépséget. Losonci Miklós ■ [UNK]Rádiófigyelő NYÁRI MIKULÁSOK. Hihetnénk, ez a véleménye Tarnai Gizellának azokról a vállalkozókról, akik élve a törvényes lehetőségekkel, üzletet szimatolva az idegenforgalomban, fogadót, penziót, kempinget, lángossütőt, vagy éppen vegyesboltot nyitottak a Dunakanyarban. A cím azonban félrevezeti a hallgatót. A beszélgetések ugyanis azt bizonyítják, nincs okunk mosolyogni ezeken vállalkozó szellemű, igaz, teatemes tőkével is rendelkező embereken. Először is azért, mert olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek korábban nagyon hiányoztak a kínálatból, de nincs azért sem, mert igaz, hogy sok munkával, de többnyire szép haszonnal jár az üzlet. Tahi, Dunabogdány, Szentendre és a többi település is gazdagodik, színesedik általuk, vonzóbbak lesznek az idegenek számára, idegenforgalmi de az ország ázsiója is emelkedik, hiszen akadnak olyanfajta kikapcsolódásra, pihenésre vágyó vendégek, akik éppen ilyen csendes családi fogadókban érzik jól magukat. BARÁTI KÖRBEN (Vácszentlászlón). Bevallom, nem igazán rokonszenves számomra e műsorsorozat szerzőjének riporteri stílusa. Egy kicsit mindig érzem rajta a „nadrágos ember” stílusát, a hamisan csengő népieskedést. Kispista Istvánt aligha zavarhatja az effajta aggályoskodás — hiszen mint az egyik beszélgetésből kiderült — több mint húsz esztendeje készíti falujáró riportjait. Ha egyik másik műsorával kapcsolatban talán nem is egészen igaztalan az előbbi epéskedő megjegyzés, a Vácszentlászlón, Valkón, és Zsámbokon készült faluriport nem tartozik azok közé. Ellenkezőleg, ez alkalommal lényegretörő összeállítást hallottunk, amely nemcsak e három település fejlődését tudta bemutatni, de egy-egy rövid párbeszéd feltárta a mai falusi életmód színét és fonákját, hívta fel figyelmünket ..rongyrázás” néha bizony vanlóban mosolyra ingerlő újmódi szokásaira, de arra is, mennyi verejtékkel, lemondással jutnak a tisztes jómódhoz Vácszentlászló környéki emberek. Sok mindent megtudtunk e települések lakóiról, s valami 'ontosat Kispista Istvánról is: őszintén szereti a magyar falu lakóit. Csulák András