Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

LUO! A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1983. JÚNIUS 22., SZERDA Pályaorientáló előadások A mezőgazdaság vonzásában Nem könnyű ma TIT-et, vagyis tudományos ismeret­­terjesztést csinálni, csak azért, mert mint­­ nem­min­denre, erre is kevesebb pénz jut arányosan, mint korábban­ S nem is csak azért, mert az életmód sajátos formálódása, a második gazdaság munka­erőigénye nagy általánosság­ban felszívja a szabad időn­ket, s mind kevesebb erőt, időt szentelünk a közösségi, szórakoztató és ismeretszerző foglalatosságoknak. Hanem mert éppen a fentiek követ­keztében részben megmarad, részben viszont átalakul az a közeg, amely befogadója a tu­dományos ismeretterjesztés­nek. Kertészek, állattartók Ha szűkebb hazánk, a város és a járás területén mara­dunk, méginkább összetett a kép. Hiszen igaz, hogy a po­litikai s általános témák iránt megcsappant az érdeklődés, s hogy kevesebb előadást kér­nek a megrendelők csak úgy, hogy majd meglátjuk, s ez nem is baj, hiszen tény, hogy a kis közösségekre, a meglevő érdeklődési körökre építve gyümölcsöztethető a TIT-akti­­visták, előadók felkészültsége is. De a másik oldalon az is igaz, hogy éppen a szakmai, s kiváltképp a mezőgazdasági, kertészeti szakismeretek iránt növekvőben van az érdeklő­dés. Gondoljunk csak arra, hogy a háztáji és kisegítő gazdasá­gok megerősödésével párhuza­mosan, az utóbbi években a városban s a községekben mindenütt kertészkedő, kis­termelő, kistenyésztő körök, szakcsoportok alakultak, le­gyen szó akár gyümölcsről, zöldségről, nyúlról vagy ser­tésről. Mind több a kisvállal­kozás is ezen a területen, s szakmai tanácsadásra, az tudományos eredmények is­is­mertetésére, felhasználhatósá­guk, alkalmazhatóságuk gya­korlati útmutatásaira mind többen tartanak igényt a régi és az új gazdák közül is. S a nagy körforgásba, a bo­nyolult működésbe ezen a ponton léphet be s lép is be a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat. A városi-já­rási szervezet pedig ebben a tekintetben igazán nem pa­naszkodhat, tán az országban nincs még egy ilyen hely, mint Gödöllő, ahol a szakem­berek, előadók ilyen bősége áll készenlétben a legkülön­félébb szaktémákban, mint éppen itt. Hiszen az Agrár­centrum valamennyi intézeté­ben, szervezetében kiváló, szakmájukat felső fokon értő gazdászok, mérnökök, vegyé­szek, nemesítők, s gazdasági szakemberek dolgoznak. Tanítva tanulnak Az egyik legbőségesebb for­rás az Agrártudományi Egye­tem, ahol a jelenre s a jövőre is gondolva, néhány éve meg­alakították a hallgatói TIT- csoportot, arra számítva, hogy az egyetemi hallgatók is be­kapcsolódnak majd a tudo­mányos ismeretterjesztésbe, aminek több oldalú a haszna. Az első nyilvánvaló: a leen­dő gazdászok, mérnökök tanít­va tanulhatnak, vagy tanulva taníthatnak s emellett termé­szetesen felkészülhetnek a hi­vatásukkal járó egyéb felada­tokra, a szakmán kívül a falu társadalmában rájuk háruló közéleti, társadalmi, népmű­velői szerepre is. De a többi jót sem kell különösebben részletezni, a fiatal szakembe­rek tudásuk átadásával, moz­gékonyságukkal, az új iránti nagyobb fogékonyságukkal új színt, lelkesedést vihetnek az ismeretterjesztő mozgalomba. A hallgatói TIT-csoport mű­ködése mind ez ideig nem is okozott csalódást. S hogy a továbbiakban is így legyen, idei munkatervükben első­sorban az előadóként műkö­dő hallgatók TIT-es tovább­képzését tartották szem előtt. Magyarán arról van szó, hogy a szakmai alapok mellé ala­pos jártasságot kell szerezniük a külön tudományból, a be­szédtechnikától, a retorikai szabályokon nyelvtani, át, szónoki pszichológiáig. Ezek s a még több izgalmas téma sze­repelt s szerepel azon az elő­adóképző tanfolyamon, amely már harmadik a sorban. A tapasztalatok szerint a legnépszerűbb hallgatói elő­adásoknak azok bizonyultak, melyeket a középiskolákban, pályaorientációs céllal tartot­­­­tak. S ez sem véletlen, hiszen a mezőgazdasági pályák iránt nem csökkent az érdeklődés, viszont szerencsére mind tu­datosabb a pályaválasztási munka. A középiskolások szí­vesen veszik, ha az életből meríthetnek jövendő foglalko­zásuk előzetes megítélésénél. Felkészült kedvcsinálók , hogy az egyetemisták is híven tolmácsolhassák saját tapasztalataikon kívül az ál­talánosabb tudnivalókat is, a hallgatói TIT-csoport felké­szül az ismeretterjesztés e spe­ciális válfajára, összegyűjtik az egyetemi oktató-kutató munka dokumentumait, a vá­rosról, a hallgatók életéről beszámoló munkákat. Bővítik a szemléltetőeszközök tárhá­zát, erre szolgált a dia- és fényképpályázat is. G. Z. Már van hazai körte Jó minőségű, nagy men­­­nyiségű árutól roskadoznak a piaci standok és a bolti pol­cok. Nagy a felhozatal pap­rikából, paradicsomból. Az előbbi 32—40, az utóbbi 38— 44 forintért fogy kilónként. A kovászolnivaló uborka kilója 16—18 forint, a salátának való 10—12. Egy kiló főzőtök 8 forint. Az újburgonya mérettől függően 10—18, a karalábé da­rabja 5—6 forint. A kelká­poszta kilója 20, a fejes ká­posztáé 10 forint. A fejes sa­láta darabja 3,50, igaz, már megviselt, nem annyira szép. A spenótot 20 forintért kínál­ják kilónként, míg a sóskát 12—16-ért. A vegyes zöldség csomója 10—12 forint. Egy fej új fok­hagyma 5—6, főzőhagyma csomója 4—5 forint. Gyü­mölcsből is jó az ellátás. Még kapható cseresznye 20—24-ért, az őszibarack kilója viszont 32—36 forint. A ribizli 20 fo­rintért fogy, míg a málna ki­lója 30—40, a földieperé 30— 35 forint. A meggy 28—30, az apróbb már 16 forintért is kapható. Újdonság ezen a héten is megjelent, kapható már a ko­rai körte, kilónként 20 forint az ára. A gombát 80—86 fo­rintért árusítják. A tojás da­rabja 1,80—2 forint. A szegfű szálja 13—15, a vegyes csok­rokat­ 10—12 forintért kínál­ják. M. M. Pályázat külföldi ösztöndíj Négyen jutottak külföldi ösztöndíjhoz pályázat útján az Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutatóközpontból. Az Országos Ösztöndíjtanács el­fogadta Gere Tibor kéthetes angliai, Kövessy Marianna tíz­napos franciaországi, Szelényi Elekné egyhónapos NSZK-beli és Szöllősi Erzsébet tízhónapos svédországi tanulmányútját. Gyalogosok keservei örvendetes hírekkel szolgál­tunk nemrégiben a Hegy utcai buszjáratot illetően, amikor arról tájékoztathattunk, hogy két megállót áthelyeztek, s hogy még kettőt létesítettek, megkönnyítve ezzel a környék lakóinak közlekedését. Leg­alábbis, ami az utazást illeti. Bezzeg a gyaloglás! Az most talán nehezebb, mint bármi­kor korábban. A forgalmas úton, a Radnóti Miklós utcá­tól a Gaflamb utcáig több száz méteren keresztül nincs jár­da. Évekkel ezelőtt gondos ke­zek jóindulattal, de mégis elő­relátás nélkül fákat ültettek az út két oldalára, sajnos rossz helyre. Merthogy az azóta megerősödött törzsek éppen a lehetséges gyalogjárda közepén ágaskodnak. A kör­nyékbeliek, s akik ritkábban fordulnak meg errefelé, ennek ellenére azon a véleményen vannak, hogy egy keskeny kis járda, legalább egy betonkő­csik azonban elférne itt. Amíg ez sem lesz, csak az árkokat átugrálva, esős időben nyakig sárosan, az autók, buszok által felvert piszkos lé­c elől ugrálva vagy éppenséggel a nagy forgalmú úttest még nagyobb veszélyeit vállalva lehet gyalogosan közlekedni. A környék lakói természete­sen társadalmi munkával is hozzájárulnának az annyira vágyott járdaszakasz elkészí­téséhez, de a felajánlkozás, úgy látszik, önmagában kevés, ahogy az volt éveken keresz­tül. Most, hogy a Dózsa György utat lezárták, az elte­relt forgalom miatt megsokszo­rozódtak a veszélyek és a kel­lemetlenségek. Szóval mihamarabb kellene ide. Mint ahogy járda­buszhoz visszatérve, a megál­­­lókat jelző táblák mellé ugyancsak elkelnének az eső­től, széltől, védő várók is, hi­szen elég huzatos a környék. Ősszel újabb párharc A Barátság az első A túrás kispályás labdarú­gó-bajnokságot őszi-tavaszi rendszerben bonyolítják le. Miután a tíz csapat az elmúlt napokban lejátszotta a 8. és a 9. forduló mérkőzéseit is, be­fejeződött a tavaszi idény, amelyben a Barátság szerezte meg az elsőséget. Nyomában ott van az öregfiúk, így az­tán várható, hogy ősszel azon­nal kettejük párharcával len­dül neki a gépezet. Eredmé­nyek: 8. forduló: Amatőr—Diófa 1-1. Gól: Me­leg, illetve Tóth J. Sütőüzem—Vasút­újtelep 3-1. Gól: Lukaj (2), Kovács, illetve Kuti Z. Barátság—Havanna 3-0. (A havannások kevesen mentek vendégségbe!) öregfiúk—Egyetértés 6-0. Gól: Kuti L. (3), Kuti J. (2), Pásztor G. Alsókert—Akácfa 4-0. Gól: Maczkó (3), Tóth. 9. forduló: Diófa—Egyetértés 6-1. Gól: Tóth J. (2), Tóth M., Szilányi, Széles, Vilhelm, illetve Tóth M. (öngól). öregfiúk—Akácfa 4-1. Gól: Pásztor G. (2), Kuti J., Kuti L., illetve Mogyorósi. Barátság—Alsókert 4-0. Gól: Maczkó (2), Köles, Benkó. Amatőr—Sütőüzem 8-1. Gól: Szép (3), Duna (2), Seres, Tel­lér, illetve Csorna (öngól), Ko­vács. Havanna—Vasút­ újtelep 6-2. Gól: Szabó (3), Széplaki (2), Szilágyi, illetve Mészáros, Do­­lányi. A góllövőlistát Tóth József (Diófa) vezeti 14 találattal, a második Szabó Imre (Havan­na), illetve Kuti László (öreg­fiúk) 13-13 góllal, őket Pász­tor Gábor (öregfiúk) és Macz­­kó Mihály (Barátság) követi 11-11 góllal. A bajnokság tavaszi vég­ 1 — — 1 1 52- 9 16 1 42-16 15 1 33-26 12 3 34-28 11 4 24-34 9 4 33-23 9 4 29-29 8 5 31-36 6 8 19-60 2 8 12-48 Egyszeri ki nem állás miatt 1 1 büntetőpont levonva. Megjegy­zés: azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt. Lajkó István 1. Barátság eredménye: 2. öregfiúk 3. Diófa 4. Alsókert 5. Egyetértés 6. Amatőr 7. Akácfa 8. Havanna* 9. Sütőüzem 10. Vasűtújtelep 8 — 7 1 HA A GÖDÖLLŐI öreg­hegyről széttekintünk, nagyon szép panoráma tárul elénk. Lakóhelyünket erdők övezik. Városunk akkor lehet jelleg­zetes, ha ezzel a természetes környezettel összhangban for­máljuk. Mindennapi találkozá­sunk városunkkal lehet öröm­teli, de lehangoló is. Ha arcu­lata vonzó, akkor megnyugta­tó, marasztaló lakóinak,­­ ba­rátságosan hívogató az idegen­nek. Bizonyos nagyság felett szin­te minden települést az el­­szürkülés veszélye fenyeget. Elillan a csend, a nyugalom, az emberekben kevesebb a tapinta­t és a türelem, a tele­pülés elveszti közvetlenségét és hangulatát. A kisváros,job­ban megőrzi sajátos jellegét. A kisebb lakóhelyeken kedve­zőbbek a körülmények a kö­zösségi szellem kialakulásá­ra,­­ami az egyik legjobb ellen­szere az elidegenedésnek. A városkép milyenségét természetes és az épített ele­­­mek közötti arány és összhang határozza meg. A természetes­ elem nem lehet kisebb az épí­tettnél. Az örökölt parkok ed­dig megakadályozták, hogy városunk — az egyébként in­dokolt tömeges lakásépítés következtében — jellegtelenné váljon, mint számos más tele­pülés. A Stromfeld sétányi la­kótelep jó példa arra, hogy a természet közvetlen közelé­ben nemcsak lakás-, de ott­honteremtésre is kedvező le­hetőség kínálkozott. A lakóte­lep zártabb és tömörebb be­építésének feszültségét jótéko­nyan enyhíti majd a szomszé­dos park. AZ ÚJABB lakónegyedek a parkoktól egyre távolabb emelkednek. Létrejöheti-e itt is a Stromfeld sétányhoz hason­ló harmónia? Teljesíthetők-e az igények, a tagoltabb, vál­tozatosabb, játékosabb épület­elhelyezésre? Szerencsénk, hogy a várostervezőt nem kö­ti a falusias település megtar­tásának kényszere, szabadon szárnyalhat, képzelete kevés megőrzésre érdemes műemlék vagy ilyen jellegű épület talál­ható nálunk. A hagyomány­tisztelet persze amellett szól, hogy minden olyan épületet beillesszünk a városképbe, amely ugyan nem építészeti ér­ték, de hozzá például váro­sunk jeles szülöttének emlé­kei kötődnek. Ma már elfogadott igény, hogy a lakótelepen belül leg­alább 5 négyzetméternyi sza­bad közösségi területet kell hagyni, s ezen minél nagyobb legyen a biológiailag folyton megújuló burkolat nélküli fe­lület. Újabb zöldterületek lé­tesítését a felhasznált parkré­szek pótlása is sürgeti. Megvalósítható-e még a Já­nos, a Kör, majd a Szilhát ut­cai tömbök beépítésekor a a húsz évvel ezelőtti terv patak menti sétány kialakítá­­­sára, a 30-as úttól a Blaháig? A VÁROSLAKÓ otthonon kívül eltöltött ideje közterüle­teken zajlik. Naponta fordu­lunk meg bizonyos körzetek­ben. Vajon itt milyen hatások érik közérzetünket? Mi más lehetne kívánságunk, mint az, hogy lakóhelyünk célszerű és esztétikus legye­n. Ezúttal ne szóljunk közterü­leteink inkább csalódást, mint vonzalmat keltő részeiről. In­kább arról beszéljünk, hogy milyennek szeretnénk látni. Olyannak, mint a művelődési központ környezete jelenleg. Rendezett és tiszta tereket, ut­cákat, járdákat, parkolókat, minél több zöld folttal, pázsit­szalaggal, virágmezővel, ár­nyas pihenősarokkal, kisebb játszóhelyekkel, csobogókkal­, köztéri szoborral, ritmust adó fasorokkal, színes pavilonok­kal, buszvárókkal, szép utca­bútorokkal, tájékoztató, eliga­zító táblákkal. Parkjaink mai állapota lel­kiismereti kérdéssé vált. Kí­vánatos volna mielőbbi szak­szerű gondozásba vételük, üze­mi, intézményi, vállalati vagy szerződéses fenntartás alapján, majd közcélú hasznosításuk. Városunkban szegényes a vi­rágkultusz, az erkélyek és ab­lakok túlnyomó részben üresen merednek a járókelőkre. A han­gulatos városkép nem nélkü­lözheti a tavasztól őszig sze­­met-lelket gyönyörködtető vi­rágos ablakokat, de a lakóépü­leteket szegélyező pázsit- és virágszőnyegeket sem. A mai sablonos játéktér utolsó szótagja rávilágít annak sivárságára. A játszóhelyeket a természetbe kellene helyez­ni, a növényvilággal párosíta­ni. A játékparkokban a képze­let is játszótársul szegődne a gyermek lelkivilágához. A VÁROSÉPÍTÉS aligha te­kinthető csak a vezetők és a szaktervezők dolgának. A la­kóhely otthonná alakításában tágítani kellene a közreműkö­dők körét. Meg kellene kérdez­ni a lakóktól, hol és hogyan szeretnének élni. Kívánatos el­kerülni azt, hogy a városlakó egy napon arra ébred, hogy valami megváltozott, valami hiányzik, amit megszokott, sze­retett. Ha a tervek helyességé­ről meggyőznék, a tanács fo­rintjai megsokszorozódnának. Talán éppen egy városszépítő egyesület lehetne az a társa­dalmi szervezet, amely a veze­tők és a vezetettek között hasznos együttműködést való­síthatna meg, és csökkenthet­né a városodás és a városiaso­dás közötti feszültséget. Szakonyi Dezső ÖregHegyi panoráma Lakó, arány, összhang Gödöllői Galéria Hábrús emlékek A Gödöllői Galéria rövidesen új kiállítást rendez, amelyhez, mint már korábban többször, a lakosság segítségét kérik. Várják az olyan első világhá­borús emlékeket, amelyeket bemutathatnak. Olyan tár­gyakra gondolnak, amelyeket a katonák a frontokon és a ha­difogságban készítettek: türe­lemüvegek, dísztárgyak, raj­zok, kiszínezett, ragasztott képeslapok, üzenetkendők, já­tékok, képeskönyvek, frontúj­­ságok. Kérik, hogy előzetesen tárgylistát küldjenek a magán­­személyek vagy a műgyűjtők. Cím: Petőfi Sándor Művelődé­si Központ, 2100 Gödöllő, Sza­badság út. 6. Tangazdaság Búza itt és ott Nem véletlen, hogy hama­rosan a kenyérnek való búza aratása felé fordul a figyel­münk. Így vannak ezzel az egész világon. A kenyér vala­miképpen a boldogulás jelké­pe is. Ha kenyér, só és víz­ van, az az élet minimumát jelenti. De térjünk vissza a búzára. A Gödöllői Tangazdaságban tartott fajtabemutatón hattuk egyebek közt azt hall­dr. Szabó Miklóstól, az Orszá­­­­gos Növénytermesztési és Mi­nősítő Intézet tudományos fő­munkatársától, hogy az elmúlt években nemcsak nálunk, vi­­­lágviszonylatban is emelkedett búzatermelés, méghozzá mintegy öt százalékkal nőtt az összes termés. Igaz ugyan, hogy Európában jelentős csök­kenés következett be. Afriká­ban viszont mintegy húsz-hu­szonöt százalékkal nőtt. Kézilabda Vereség és szép siker Öröm és bánat, e két véglet volt a tavaszi idény utolsó fordulójában az ikladi labdázóknál. A felnőttek kézz­el­szenvedték első hazai veresé­güket, míg az ifjúságiak szép győzelemmel örvendeztették meg a szurkolóikat. A buda­kalásziak vendégeskedtek eb­ben a fordulóban Ikladon. Budakalász—IM Vasas 19-16 (11-5) Vasas: Hévíz — Majoros (1), Boldis (2), Sima (1), Raffai (1), Gaál (8), Basa (1). Csere: Lisz­­kai (2), Péter. A végig szemerkélő esőben a vendégek jobban alkalmaz­kodtak a pályához és a labdá­hoz. A mérkőzés elején még az ikladiak vezettek 3-2-re, annak ellenére, hogy két bün­tetőt elhibáztak. A 12. perctől kezdve azonban góliszonyban szenvedtek. Biztos helyzeteket hagytak ki, vagy a csúszós labda éppen akkor került az ellenfélhez, amikor indítási lehetőségük lett volna. Ebben a tíz percben a vendégek 9-3- ra elhúztak. A félidő végéig tartották előnyüket. A második játékrészben mindent megpróbált a hazai csapat, de az előny tetemes volt, hogy 30 annyira perc nem volt elegendő az egyenlí­téshez. A budakalásziak fe­gyelmezett, higgadt játékukkal mindenképpen megérdemelték a két pontot. A bírók végig kitűnően vezették a sportszerű találkozót. Csapatunkból Hé­víz, Gaál és Liszkai nyújtott elfogadható teljesítményt. Ifjúsági együttesünk nagy fegyvertényt hajtott végre, hi­szen a második helyen álló budakalászi fiatalokat győzték le végig szoros, izgalmas mér­kőzésen. IM Vasas ifi 14-12 (8-7)ifi—Budakalász Vasas: Varga — Detre (3), Katona (3), Nagy (5), Mayer (2), Gyímesi, Kinka (1). Csere: Poros, Furák K., Blaubacher, Valkó. Az első félidőben 5-1-re el­húzott a csapatunk, de a vendé­gek szívós védekezéssel, az el­adott labdák gyors indításával a félidő végéig 8-7-re felzár­kóztak. A második játékrész­ben a vendégek hatalmas len­dülettel kezdtek. Csapatunk kapusa, Varga három bünte­tőt is hárított, ennek ellenére mégis a kalásziak húztak el 10-8-ra. A nézők közül sokan attól tartottak, hogy ez a ha­talmas lendület a mérkőzés végéig tart. Együttesünk azonban megtörte. Ekkor is Varga volt a játék hőse, még gólt is dobott saját kapujából. Ebben a játékrészben az­ ik­ladiak dobtak zsinórban négy gólt. 12-10. A kétgólos előnyü­ket sikerült megtartaniuk. Az egész csapat elismerést érdemel lelkes, jó játékáért, Varga a mezőny legjobbjának bizonyult. S. G. ISSN «­33—1937 (Gödöllőő­ Hírlap) A karatézó cobra visszatér. Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. Csak este 6,és 8 órakor. III-as helyáron. A hatodik halálraítélt. Szí­nes, szinkronizált szovjet há­borús film. Csak délután 4 órakor. Mozi

Next