Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

Szakmaközi bizottság A szakszervezetek városi szakmaközi bizottsága máso­dik félévi programjában több fontos téma is szerepel. Au­gusztusban a városban élő idős korúak helyzetéről, a velük va­ló foglalkozásról, valamint kü­lön napirendi pontként a lakó­telepi klubok létesítésével kap­csolatos tennivalókról tárgyal­nak. Októberben az üzemi szakszervezetek tömegpolitikai munkáját értékelik. Az előbbi programnak a tervek szerint a városi tanács, az utóbbiak az autójavító kisvállalat ad he­lyet. Muharay-együttes Nyári fellépések A bagi Dózsa György Műve­lődési Központ és a Galgavidé­­ke Áfész Muharay Elemér Né­pi Együttese július hónapban nyári szünetet tart. Az évad­nyitó összejövetelünkre au­gusztus 9-én kerül sor, amikor az első próbát is megtartják, hiszen gyors egymásutánban három fellépésük lesz. Augusz­tus 19-én és 20-án a Nagyká­­tán rendezendő szövetkezeti együttesek Pest megyei talál­kozóján vesznek részt. A hónap végén, augusztus 27-én és 28-án Gödöllőn, a hagyományőrző népművészek és táncegyüttesek 8. országos találkozóján mutatják be mű­sorukat. A következő szerep­lésre sem kell egy egész hóna­pot várni, mert a Fóti ősz programján Fóti szüret­tel rendezendő népzenei cím­és népdaltalálkozón vendégesked­nek. Nem is panaszkodik sen­ki, hogy kevés a szereplési al­kalom, örülnek a meghívások­nak, mert ebből is látszik, jó híre van, ismerik a bagi népi együttest szerte az országban és megyében. A XX. század kalózai. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­­landfilm. II-es helyáron. Csak 4 órakor! Elveszett illúziók. Színes magyar film. Csak 6 és 8 óra­kor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! 08&ÉÉ Moh­iP!!^ * 4 A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOYAM, 170. SZÁM 1983. JÚLIUS 20., SZERDA • • Hallgatók a szövetk­szetb­en­ Ä gyakorlati oktatás segítői Nem kevesebb, mint nyolc­van felsőfokú­­ képzettségű szakember dolgozik a kerepes­­tarcsai Szilasmenti főszövetkezetben. Biztos Terme­van olyan közgazdasági amellyel mérni lehet a mutató, ter­melési eredmények és a szak­emberek számának összefüg­gését, most azonban inkább a bennük felhalmozott szellemi értékek megjelenésének egy csak igen ritkán előtérbe ke­rülő formájáról essék szó. Azért is mert főképpen mezőgazdasági termelőüzemek a életében ritka ez. üzemi élet Arról a nem túl látványos, de folyamatos közreműködés­ről van szó, amelyet az agrár­­szakemberek egy része az egyetemi oktatáshoz kapcso­lódva végez. Az egyetem ak­kor készíti fel jól a hallga­tókat a diploma megszerzése utáni feladatokra, ha megis­merteti velük az üzemi élet belső mechanizmusait is. Er­re a tapasztalatcserére rendszeres üzemlátogatások, a a két-négy hetes gyakorlatok, és az üzemi életből merített szakdolgozatok nyújtanak le­hetőséget. A Szilasmenti Tsz-ben sok szakember évek vagy inkább már évtizedek óta részt vál­lal a gyakorlati életre neve­lés folyamatában, s hogy ezt milyen minőségben teszik azt jelzi: az egyetemek rendsze­resen kérik hosszabb, rövi­­debb idejű közreműködésü­ket. Mivel a gazdaság elsősor­ban a gyógynövények ter­mesztésére specializálódott, az e témakörben érintett hallga­tók jönnek ide gyakorlatra, üzemlátogatásra. A budapesti Kertészeti Egyetemről a har­madik évfolyamosok évente egyszer, a mesztésére gyógynövény tel­szakosodottak többször is eljönnek tanulmá­nyozni az üzem szervezetét. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói közül is húsz-harminc tölt itt napo­kat, s jönnek a gyöngyösi fő­iskolai karról, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemről is azok, akiket a gyógynövé­nyek termelése érdekel. S már nem egészen új keletű a kap­csolat a Semmelweis Orvos­­tudományi Egyetem gyógysze­rész karával sem. A szövetke­zet vezetői, közgazdasági munkatársai és ágazatvezetői is mindenkor készséggel áll­nak rendelkezésükre, egy-egy tájékoztatás erejéig. Doktori értekezés Ha kissé zártabb is, de an­nál mélyebb ismeretek szer­zését nyújtja a hallgatók ré­szére az, ha valamilyen témá­ból itt készítenek diploma­­munkát. Ez természetesen hu­zamosabb jelenlétet, több találkozást,­ olykor gyako­ribb éves közös munkát Csak így ismerhet meg jelent. egy- egy leendő szakember teljes mélységig valamilyen gyógy­­növénykultúrát, üzemet vagy termelési egységet, ami dip­lomamunkájához elengedhe­tetlen is. A Szilasmenti Tsz-ben az elmúlt tíz év alatt tizenöt egyetemi hallgató készített diplomamunkát, köztük nyolc a gödöllői, hét a kertészeti, egy-egy pedig a debreceni il­letve a keszthelyi egyetemen védett sikeresen. Készült még hat szakmérnöki dolgozat, s ketten éppen nemrég doktori értekezésüket írták a gazdaság valamelyik növényének ter­mesztéséből. Hogy mi a gazdaság haszna az említett közreműködések­ből? Általában az, hogy a lá­togatások vezetése, a dolgo­zatok szakmai megbeszélése a gyakorló szakemberektől naprakész ismeretek megszer­vs­zését igényli, így például szakirodalommal való együtt­ a haladást. Kölcsönös haszon De akadnak konkrétabb példák is, mondjuk a növény­­védelemből. Egyetemi diplo­mamunkát készítő hallgató derítet fényt az édeskömény egy új, veszélyes poloskakár­tevőjének sajátos rajzására. Szakdolgozatok szerzői tárták fel az angelika rozsdabeteg­ségének, az ernyős virágú gyónynövények levéltetű kár­tevőinek veszélyességét. diplomamunkák készítői vizs­­­gálták eredményesen a kony­­hakömény és az édeskömény terméshozamának összefüggé­seit a talajjal és a műtrágyá­val. Sok esetben ezek al anyán helyezték el a növényeket a legtöbb termést adó táblákra. Nemrég fejeződött be egy tanulmányi év, de biztos, hogy a szeptemberben kezdődő új is hoz az egyetemekről, a fő­iskolákról érdeklődő, a gyógy­növénytermesztést és feldol­gozást megkedvelő tanítani való fiatalt. Galambos­ Bertalan Tolvajok a gyümölcsösben Hiányzó régi szőlőcsőszök Ismerősöm, aki közismerten csendes, halk szavú ember, legutóbbi találkozásunkkor ép­pen a szőlőhegyről jött haza. Tragacsán üres ládák lapultak, pedig a fél járdát elfogó létra arra utalt, hogy gyümölcssze­désre készülődött a gazda. Üd­vözlésemre még a szokott mód­ján válaszolt, azután egész vá­ratlan fordulatnak lettem a tanúja. Egy cifrát káromko­dott, s közölte, ellopták a ba­rackját, pedig arra számított, hogy nemcsak lekvárt főzhet az asszony, de a piacra is jut belőle. Átkozódott keményen, fenyegette az ismeretlen tol­vajt, s esküdözött, ha a keze közé kerül valamikor, bizony nem ússza az meg ép bőrrel. Próbáltam nyugtatni, de sze­rencsétlenségemre csak olajat öntöttem a tűzre, amikor el­meséltem, hogy a városban élő de a falu határában gyümöl­csöst bérlő kollégámnak meggyét szedték le ismeretlen a emberek a fákról. Vasárnap délután még roskadoztak a fák a termés alatt, annyi volt a pi­rosló meggy, hogy többet fel­függeszteni sem lehetett volna a levelek közé, ám hétfőn hiá­ba vonult fel a termelő meggyszüretre, hiába hozott segítséget és cipelt ládákat meg létrákat a „birtokára­’, csak a lekopasztott, megtépá­zott ágakat találta. Ismerősöm dohogva, duzzog­va hallgatta­ szavait, s miután szóhoz jutott, ismét átkozódni kezdett, aztán lemondóan le­e­gyintett, miközben búcsúzott, megjegyezte: „így megy évek óta. Csak abban a dűlő­ben, ahol az én szőlőm van legalább tíz tulajdonosnak lop­ták el a cseresznyéjét, meg­­­gyét, szedték le a borsóját, ás­ták ki az újkrumpliját. Arra gondolni sem merek, mi tör­ténik, ha érik a szőlő. De mit lehetne itt csinálni?” úgy hiszem, semmi újat nem szükséges feltalálni Vissza kel­lene állítani a szőlőcsősz tiszt­ségét, s előírni munkaköri kö­telességének mindazt, amit a régi szőlősgazdák már megfo­galmaztak, s amit egy hegyközségi jegyzőkönyv régi így rögzített: „A szőlőcsősz naponta leg­­alább kétszer járja be terüle­tét. Éjjel is járjon körül a dű­lőkön, úgy őrködjön a sötét­ségben is, akár a világos nap­palon, mert a gallyat, szőlőka­rót, zöldhagymát elviszik éjjel, a krumplit is kiszedik a föld­ből. A tolvajtól zálogot ve­gyen, s azt vigye be a bíró­hoz. Ha nem tudja a tettest elfogni, legalább ismerje fel, kövesse a nyomát, és bűnét je­lentse, nevével együtt a bíró­nak. A csősz szüretkor szedje bérét. Kap minden 400 négy­szögöl után 1 pengő 50 fillért.” Azt mondják a régiek, hogy az a szegény ember ment va­lamikor szőlőcsősznek, aki úgy volt a tagjaival, hogy van is, nincs is. Fájt a teste, fájt min­dene. Csősz lett hát. Ma nincs ilyen szegény ember. De a sző­lőtulajdonosok közössége felbomlott, az a közösség, amely alkalmas lenne arra, hogy csőszt, vagy ha ez tet­szetősebb kifejezés, mezőőrt fogadjon, s annak tisztességes bért adjon. Mert hiába a káromkodás, a morgás, ezzel a máséra szemet vetők nem törődnek. Ha besö­tétedik, a rossz szándékú és akaratú ember, úgy látszik ma éppúgy, mint régen, ma­gáénak érzi a határt. Csak a kemény munkával, verejtékkel termelők összefogása lenne ké­pes a termés megőrzésére. Ha a kárt szenvedők utána szá­molnak, rájönnek, olcsóbb len­­ne a csősz bérét biztosítani mint a megtermelt javakat könnyen élők szabad pró­ Jájául hagyni. Talán ezt az összefogást szer­vezhetnék a tanácsok, vagy a községi Hazafias Népfront bi­zottságok. Megérné a fárad­­­ást — ha már sajnos szükség van rá. Fercsik Mihály m­m Bálázás, talajelőkészítés Lassan mindenütt végéhez közeledik a nyár egyik legnagyobb munkája, az aratás. A péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet­ben is befejezték a búza betakarítását, ahol ebben az esztendő­ben 110 hektárnyi területen termesztettek kenyérgabonát. Utá­na azonnal megkezdték a szalma letakarítását, illetve a talaj előkészítését a másodvetéshez. Hancsovszki János­­ felvételei Kerepestarcsa \ Munka- és érdekvédelem Kilenctagú bizottság, négy fő bizalmi, harminchét bizal­mi, ezerötvenhét szakszerve­zeti tag; ez a számszerű mér­lege a kerepestarcsai Szilas­menti Termelőszövetkezet szakszervezeti mozgalmának. De, ahogy általában is, a szá­mok legfeljebb egy-egy szer­vezet nagyságát képesek érzé­keltetni, erejéről, befolyá­sáról önmagában a statisztika keveset mond. Ami a szilasmentiek szak­­szervezeti tevékenységét ille­ti, itt is elsősorban a közös gazdaság alkalmazottai tagjai a szakszervezetnek s azok a tsz-tagok, akik korábban va­lamilyen úton-módon megsze­rezték a szövetkezeti tagságot. S mert a munkafolyamatok­ban, gondoljunk csak a mun­­­­kavédelemre például, nem nagyon választható szét az al­kalmazottak és a tsz-tagok tevékenysége, a szakszervezet mindannyiuk érdekvédelmére hivatott. A szövetkezeti szakszerve­zetben nagyon fontosnak tart­ják a hírek, információk gyors cseréjét: lefelé, felfelé egyaránt. A többi között ezt segíti az is, hogy az szb-tit­­kár, Kerek József valamennyi vezetőségi ülésen részt vesz, de ott vannnak a szakszerve­zet képviselői a szövetkezeti bizottsági üléseken is, s a tag­ság véleménye szerint figye­lembe is veszik a vezető tes­tületek a szakszervezet jogait, még akkor is, ha természe­tesen egyes döntésekben viták lehetnek, vagy ha a különféle döntési szinteken nem egy­aránt érvényesül is az általá­nos szabály. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Az író-tanár világsikere Hatszáz labdarúgó-edzésjáték Aligha van az Agrártudo­mányi Egyetemen olyan hall­gató, dolgozó, aki ne ismerné Benedek Endre testnevelő ta­nár nevét, munkásságát. Az ok­tatáson kívül mozgatórugója az országban szinte egyedül­álló egyetemi tömegsportnak, örökké nyüzsgő, fáradozó, el­foglalt ember. De nemcsak az egyetemen, a megyében, az or­szágban, hanem amint azt cik­künk bizonyítani fogja, világ­szerte ismert labdarúgó berkek­ben. Hírnevét sok-sok nyelvre lefordított szakkönyveivel ala­pozta meg. Szívvel-lélekke! Amikor otthonában felke­restem, éppen a postáról ér­kezett haza, kezében egy­­ fancia nyelvű könyvvel, 600 labdarúgó edzésjáték című a munkájának legfrissebb kül­földi kiadásával. Mielőtt erről ejtettünk volna szót, röviden eddigi életútjáról kérdeztem: — Szívvel-lélekkel szeretem a labdarúgást, ez életem egyik meghatározó eleme, mi­ként a sport, a mozgás általá­ban. Valaha Tolna megyében magam is fociztam egy terü­leti bajnokságnak megfelelő osztályban szereplő csapatban, majd később játékosedző let­tem. 1952-ben kerültem Gö­döllőre, az Agrártudományi Egyetemre, s azóta is itt dol­gozom testnevelőként. A labdarúgás tudományá­ban szerzett jártassága az alapja könyveinek. Művei valóságos leckék az edzők, az oktatók és sportolók számára. Évtizedenként egy-egy alko­tás kerül ki a keze alól. 1952- ben jelent meg a Labdarúgás, később a Párharc a labdarú­gásban, majd legutóbb 1978- ban a már említett 600 labda­rúgó edzésjáték. Thys, Zico, Gaels A Párharc a labdarúgásban című könyvhöz Pálfay János mesteredző, az MLSZ edzőbi­zottságának tagja írt beveze­tőt. A könyv nagy sikert ért el, jellemző, hogy az NSZK- ban már a második kiadás is elfogyott, mindössze fél év alatt. Az ottani előszóban ez olvasható: Ehhez hasonló mű a ez ideig sem a magyar, sem nemzetközi szakirodalom­ban nem jelent meg Benedek Endre legutóbbi nagy munkája a 600 labdarú­gó edzésjáték 379 oldalon 457 ábrával igazi nemzetközi könyvsiker. A magyar után megjelent holland és német nyelven, kinyomták már francia kiadást, s már fordít­a­nák angolra, hogy még az idén télen a szigetországban is meg­jelenhessen. Ha végignézzük a külföldi kiadások helyszí­neit láthatjuk, olyan orszá­gokról van­ szó, ahol manap­ság előbbre járnak a labdarú­gásban, mint idehaza. res A külföldi kiadásokhoz ki­labdarúgó-vezetők írtak bevezetőket, mint például a volt belga szövetségi kapitány, Guy Thys, a francia kiadás címlapján a világhírű brazil focista, Zico, egy másikon a holland Ajax válogatott játé­kosa, Geels szerepelt. Az an­gol példányokon az egyik bu­dapesti angol—magyar válo­gatott mérkőzésen készült fel­vétel kerül a címlapra. A fran­cia és az angol könyv a Cor­vina Kiadó munkája, ami így egyben a magyar könyvki­adásnak is jó reklám. Bene­dek Endrének egyébként ed­dig mind közül ez a legutóbbi francia kiadás tetszik a leg­jobban. Gyermekeknek való Az író-tanár a napi egyete­­temi elfoglaltsága után, este odahaza dolgozik. Most éppen újabb művének jegyzetein. — Már alaposan benne va­gyok az újabb könyv munká­lataiban, ez a gyerekek lab­­darúgóedzésével foglalkozik. Számításaim szerint a jövő év végére kerülhet ki a nyomdá­ból. Terjedelme úgy 250 oldal körül lesz, s négyévestől ti­zennégy éves korig ajánl a gyerekeknek, kétévenkénti korosztályokra bontva, külön­féle labdarúgó-gyakorlatokat. A célom természetesen az, hogy a szülőkre, az edzőkre építve visszacsalogassuk gyerekeket a labdarúgáshoz.­ Akárcsak az eddigi köny­vekben, e tervezettben szinte fényképpel felérő taj­­s­zok, a technikai, taktikai gya­korlatok értelmező ábrái te­szik érthetőbbé a szöveget, így nemcsak az edző, hanem valóban a szülők és a gyere­kek is haszonnal forgathatják. A gyermekeknek szóló edzés­könyv házi feladatokat is tar­talmaz majd, s az iskolai lab­darúgás segítésére is szánja szerzője. FIFA-elismerés — Megtisztelő volt számom­ra — mondta Benedek Endre —, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség ifjúsági bizottsága június­­ elején meghívott az egyik ülésre, ahol beszélhet­tem az iskolai sportról, a lab­darúgó-utánpótlás kérdéseiről. Már ott bemutathattam leen­dő könyvemet. S még mielőtt Benedek Endre ezen az estén is elin­dult volna az egyetemi uszo­dába, hogy eleget tegyen maga szabta napi penzumnak, a az 1500 méternek, még együtt elolvastuk azt a levelet, amit a FIFA emblémája díszít. A nemzetközi labdarúgó-szerve­zet technikai igazgatója, Wal­ter Gag ebben gratulál a szerzőnek és arról biztosítja, hogy a 600 labdarúgó edzésjá­­ték című munkáját a FIFA NEWS című értesítőn keresz­tül a v­icc v­dlom­ennyi államá­nak ajánlani fogja. Csiba József

Next