Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
Állatkórházi piázok Évente több száz kisebb-nagyobb jószágot kezelnek, illetve gyógyítanak meg Gödöllőn a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás helyi állatkórházában. A gyógyhely jól felszerelt műtővel, laboratóriummal és elkülönítő helyiségekkel rendelkezik. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a magyar lovassport egyik fontos egészségügyi bázisa ez az intézmény. Felső képünkön: dr. Perényi Péter állatorvos, Molnár Lajos állatápoló közreműködésével, egy kis, sérvvel született pónicsikót vizsgál a műtét utáni napon. Alsó felvételünkön: egy háztáji gazda, Mózes Mihály Gyömrőről hozta be anyakocáját, amelyet császármetszésre készít elő dr. Michalik László állatorvos és Kurucz János negyedéves állatorvostan-hallgató. Hancsovszki János felvételei Lehet jelentkezni JT, Árammérőgyári kocogók Néhány héttel ezelőtt az Árammérőgyárban több falragasz hívta fel a dolgozók figyelmét a kocogás már oly sokszor bizonyított egészséges mivoltára. Pár napja már az alakuló megbeszélést is megtartották az eddig többnyire magányosan sportolók. Az elhatározást tett követte. Az elmúlt szombaton húsz-huszonöt fiatalember találkozott az Erzsébet park hűs fái alatt. Gimnasztika és rövid futás váltogatta egymást.távú A szárnybontó rendezvény résztvevői az ünnepi alkalomhoz illően jelmondatot is fabrikáltak, amely emigyen hangzik: Kocogva, kacagva nem is olyan vacak ma! Csatári Lajos, a Boczor József KISZ-alapszervezet titkára a rendezvény egyik szószólója elmondta, hogy további jelentkezőket várnak a kocogók táborába. A lelkes testedzők elhatározták, hogy havonta egyszer-kétszer jönnek össze. A kocogásokon természetesen nemcsak árammérőgyáriakat, de más gödöllői üzemek, intézmények, iskolák dolgozóit és tanulóit is szívesen látják! Sz. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1983. JÚLIUS 17., VASÁRNAP Kerepestarcsa Bemondásos teljesítmény nincs Aligha tagadható: munkában, tanulásban és még egy sor más dologban a számonkérés a legkellemetlenebb dolog. Mint ahogy az sem vitás, szükség van rá, mert aki az értékelésre jogosult, erre van megbízólevele , mert neki kell eldönteni az érdemjegyet, vagy a felnőttek körében mondjuk a teljesítménnyel arányos bért,rémiumot —, annak alapjában véve tájékozottnak kell lenni. A számonkérés valamiképpen az igazságosság kelléke, hiszen nélküle nehezen hozható jó döntés. Viszonylag távol Gondolom, persze, nem mindenki ért egyet szóról szóra ezekkel a megállapításokkal, különösen nem az, akit kellemetlenül érint az effajta elszámolás. Pedig hát, úgy lehet mindig tiszta vizet tartani a pohárban, ha időnként felfrissítik, s miután munka- és teljesítményügyekben sincs két egyforma hét, hónap, bizonyos időközönként, lehetőleg folyamatosan, visszatérően meg kell nézni, hogy egy-egy közösség, vagy egyén miképpen teljesít. Alkalom ez nemcsak arra, hogy a munkákat ilyen, magasabb szinten, ellenőrző vezető mozgósítson, tájékozott legyen a termelés helyzetéről éppúgy, mint a gondokról, de arra is, hogy a munkások is érezzék, törődnek vele mielőtt a borítékát megtöltenék. A gondolatok példázatáért nem kell távolabbi szomszédhoz menni, elég Kerepestarcsára, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalathoz, amely éppenséggel nem véletlenül nyerte el tavalyi munkája révén már hatodszor a kiváló vállalat címet. Itt beszélgettünk a minap arról, hogyan kísérik figyelemmel a cég felsőbb vezetői a különféle, a központtól is, egymástól is viszonylag távol eső építésvezetőségek munkáját. • Minden hónapban egyszer összehívjuk a művezetőket, az építésvezetőket, amikor ők beszámolnak arról, hogyan állnak az éppen folyó munkákkal, mit fejeztek be, miket ismertek el a megrendelők — mondja Zsirkay István igazgatóhelyettes, főmérnök. Bizonyító megbízás — Nem fogadjuk el sohasem a bemondásos teljesítményeket, csak azt tekintjük konkrét munkának, amelyet számlázásra kész állapotban elismert, akinek végeztük. A legjobb persze az, ha olyan munkáról ad számot egy-egy építésvezetőség, aminek ellenértékét a bankban javunkra írták. — így aztán kevés lehet a kifogás, az apelláta. — Valóban. S ez az építésvezetőségek irányítóinak és dolgozóinak is fontos, hiszen a prémium és más anyagi elismerés csak akkor és csak azoknak jár, akik szorgalmasan, becsületesen teljesítettek. — Jöhet közbe akadály is. — Ez igaz. A nehézségek sorolására azonban nem jár jutalom. Persze megbeszéljük ezeket is, így aztán van olyan hónap, amikor az egynaposra tervezett értekezlet másfél, két napig is eltart. Ezzel együtt az utóbbi a ritkább, mert rátermett, jól képzett építésvezetőink amit csak lehet, menetközben elhárítanak ezekből az akadályokból. Tudják, az ő és a munkatársaik fizetése, jutalma is függ a teljesítéstől, a minőségileg is jó munkától. A kerepestarcsai szövetkezeti építővállalatnál valóban sokat számíthat mindez. A környékbeli és a fővárosi, köztük az országos cégek megbízatásai bizonyítják, hogy milyen is a hatása irányítási, vezetési módszerüknek, amiben képpen nincs csoda.tulajdon— Legutóbb a X. kerületi tanácstól kaptunk egy fontos megrendelést — mondja Pém István igazgató. — Egy nyolctantermes iskolát építünk, szerelünk össze és rendezünk be számunkra az Örs vezér téri Schell-kút mögött épülő lakónegyedben, a Gyakorló utcában. — A Fővárosi Tanács régi megbízójuk, mi az új ebben a munkában, s hol tartanak vele? — Valóban, Budapesten sok tantermet, és egyéb helyiséget megépítettünk az elmúlt években a nagy iskolaprogramban, de ennél mi vagyunk a generálkivitelezők, s kulcsrakészen adjuk át a létesítményt úgy, hogy az alapozástól, a spproni Betonúp-elemek összeszerelésén át a függönyök felrakásáig mindenért mi vagyunk a felelősek. Eltérő ez a vállalkozásunk annyiban is a korábbiaktól, hogy a munkát versenytárgyaláson nyertük el. Ősszel kezdhetnek — Kik voltak az ellenfelek? — Most, hogy mi kaptuk meg a munkát, mert kedvező költségajánlatot tettünk, s határidőben is megfelelő volt a vállalásunk, tisztességtelennek tűnik erről szólni — mondja Pém István igazgató. — Csupán annyit, hogy öt cég három pályázatot adott be, így nyertünk a miénkkel. Jelenleg az iskola tervezése tart, s úgy határoztunk, hogy 1984 őszén már benne kezdhetik a tanulást a gyerekek. Eszembe jut újra a számadás, a számonkérés. Biztos vagyok benne, hiszen ezt az építőközösséget régebb óta ismerem, hogy — ha rajtuk kívül álló igen nyomós ok nem jön közbe — a megadott határidőben nemcsak művezetőik, hanem teljes közösségük újra jól vizsgázik a fővárosban is. Fehér István HOSSZÚ SORBAN állunk az élelmiszerüzlet kenyeret árusító pultja előtt. Különböző súlyú és minőségű pékáruk sora kínálja magát a polcon. Érződik a friss kenyér melegséget és biztonságot sugárzó illata. Fonott és kakós kalács, kifli, zsömle, kuglóf, ízes bukta, perec, kakós tekercs kerül a kenyér mellé a bevásárló kosarakba. Van, aki zsúrkenyeret kér, s olyan is akad, aki rozskenyeret keres. A fehér ruhás eladó nem lehet több tizenhat évesnél, mosolyogva teljesíti a kívánságokat. Az ABC ajtajában — főleg az idősebbek —, már dohognak. — A kifli kemény, a zsemle lapos, a kuglófból múltkor is hiányzott a mazsonla, s lám a kenyér sem egészen friss, még az éjjel süthették a pékek, mert nem is meleg már. Az igények naponta magasabbra nőnek, s a teremtők — szántók, kenyeret vetők, vegyszerezők, aratók, tók, molnárok, pékek szállíhiába igyekeznek, az óhajokat beérni sem képesek, arra pedig nem is gondolhatnak, hogy elébük kerüljenek. Örök harcban van fogyasztó és termelő? NEM TAGADHATJUK, sok esetben igaza van a dohogónak, a kifogásokat sorolóknak. Vásároltam már én is a családnak olyan zsömlét, melyet a vagdalt húsba sem tudtak felhasználni, mert több órás tejben áztatás után is kőkemény maradt. Került a kosaramba olyan vajaskifli, iyet kamasz fiam erős meés hiánytalan fogsora sem volt képes megőrölni. A hazavitt kenyér felszeletelésekor sóhajtott anyám: szappanos, ragacsos ennek a bele, korommá égett a héja, s bizony mellette éhen pusztul, aki akarja erejét megtartani,ezzel igaz, ezek az esetek a ritkábbak, mert jó kenyeret sütnek a kartali, túrái, vácszentlászlói termelőszövetkezetek pékségeiben, sokat javult kenyérgyári minősége is, másra mégis divattá lett a maszek pékek által sütött mindennapi, amelynek a héját pirosra színezte a kemence tüze, belsejét foszlóssá gyúrta, dagasztotta az emberi kéz melege. Megáll a furgonnak nevezett kis teherautó a falu főterén, vagy éppen a piactéren esetleg lepakol a művelődési ház előterében és kezdődik az árusítás. A vevők elégedettek, szélesen mosolyognak a zsíros kenyeret falatozó gyerekek. AHOL KENYÉR van, ott nincs szegénység, nincs éhség —, mondta sok-sok évvel ezelőtt nagyapám, s ha véletlenül földre ejtettem a megsózott, megpaprikázott házi sütésű kenyér egy karéját, fel kellett azt vennem, csókkal megbékítenem. Nagy volt becsülete a kenyérnek. A falu a asszonyai is mindig megadták a módját a kenyérsütésnek. Fehér kötényt kötöttek, fejükre fehér kendőt illesztettek, s fehér szőttesbe takarták a szakajtóban dajkált tésztát. Külön szertartást jelentett a kemence begyújtása, kifűtése, ahonnan elsőként húzták ki a család legkisebbjének kedvencét, a vakarókból sütött kiskenyeret, a vakarcsot. Sokan emlékezhetünk és emlékszünk arra az időre, amikor jegyre mérték az életet, s mivel mindenkinek csak a kiporciózott mennyiség jutott, magasba szökött az értéke. A háború idején kukoricaliszttel dúsították a búza lisztjét. Mállott, hullott a tésztája, ám az asztalt körül ülők az éhes madarak szorgalmával csipogatták össze a morzsákat. Mennyi mindent juttathatna még eszünkbe az elmúlt évtizedek kenyérellátásának története, amíg eljutnánk a mához, a bőség asztalához. Jólétünk, biztonságunk és gazdagságunk jelképe lehetne a családi otthonok asztalán fehérlő kenyér. ÉS MILYEN KEVESET gondolunk azokra, akik ezt a kenyeret megtermelik. Ma hallottam, hogy az idén termesztett gabona ötven százalékát már betakarították. Emberek ezrei végzik ezt a munkát. Falun élünk, s lám észre sem vettük. A gazdaságok elkészítették a betakarítás kampánytervét, és a gépek a legoptimálisabb időben elindultak Szombaton délelőtt a fél falu de úgy is mondhatjuk a fél ország strandokra, menekült a hőség elől. erdőkbe Délelőtt tíz órakor Basa András, a kartali tsz traktorosa új táblába indult mindent tudó hatalmas masinájával. A magasból — mert emeletnyi magasságban a vezetői ülés —, intett felém és ajka mozgásából olvastam. — Ha hét nap sütne az égen, akkor is aratnék! Jó kenyér. Mert megtanultuk szeretni a jót, s ismerjük a mondás igazságát: — Ahol kenyér van, ott élet van. F. M. bidegséget sugárzó illat Ahol kenyér van, ott élet van Dugó — Jó napot! — Jó napot! — Kérek egy csomag parafadugót! — Milyet, mekkorát parancsol? — Olyat, amelyik nem engedi át a vizet vagy a bort. — Sajnos, olyan nincs. — Nincs? — Nincs! — No, jó napot! — Jó napot! F. I. Szakmérnökök Már több mint húsz éve annak, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megindult a víziszakmérnökök képzése, tehát azoké, akik valamiképpen a vízgazdálkodást segítik. Az intézmény öntözéses és meliorációs tanszékén, valamint kisebb részben gépészmérnöki karon 1961 óta a százötvenegy öntözési, hetvenegy mezőgazdasági vízgazdálkodási, ötven mezőgazdasági vízügyi és hetven vízgépészeti szakmérnöki diplomás végzett. _____ A nap programja Gödöllő, művelődési központ: A XX. század karikaturisták szemével című kiállítás, Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc karikatúrái, 10-18 óráig a Gödöllői Galériában. Szolgáltatások: zenebutik, 14-18 óráig. Július 18-án, Gödöllői művelődési központ: A városi nyári napközis tábor programja 10 órakor: textilkészítés. Az Ezüst-tó kincse. Színes, szinkronizált NSZK—olasz kalandfilm. Csak 4 órakor! Végállomás. Színes, szinkronizált NSZK bűnügyi film. Ies helyáron. Csak 18 éven felülieknek! 6 és 8 órakor! 18-án, hétfőn. A XX. század kalózai. Színes, szinkronizált szovjet kalandfilm. I-es helyáron! Csak 4 órakor! Elveszett illúziók. Színes, magyar film. 6 és 8 órakor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Brigádok dicsérete Segítik az időseket Nemcsak az ipari üzemekben, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is hozzájárulhat a szocialista brigádmozgalom ahhoz, hogy a termelési feladatokon kívül a munkahelyi közösségek nagyobb szerepet játsszanak a község, a települések életében. Így van ez például Kerepestarcsán, illetve a Szilasmenti Termelőszövetkezet levő községekben is.területén Amikor legutóbb a brigádok életét, munkáját, vállalásaik teljesítését értékelték, a többi között azért is dicséretet kaptak a kollektívák, mert példát mutattak az önkéntes véradásban: egy év alatt kétszázhúszan adtak vért. A gondozó intézmények, az idős emberek segítésében a többi között a dr. Salvador Allende és a Kolozi János brigád járt az élen. A Bláthy Ottó és a 11. Rákóczi Ferenc nevét viselő munkahelyi közösségek sikerrel képviselték a szövetkezetet a járási brigádvetélkedőn, az előbbiek kiváló teljesítménnyel megnyerték a versenyt. A társadalmi munkában már említett Allende és Rákóczi brigádok mellett a Petőfi Sándor, a Jó szerencsét és a Kállai Éva brigádok teljesítettek a többieknél is becsesebb vállalásokat. A szövetkezeti kollektívák által végzett társadalmi munka értéke egy év alatt elérte a kétmillió forintot, s ez azt jelentette, hogy együtt alig kevesebb mint húszezer órát töltöttek el önzetlenül, a különféle közösségi célok szolgálatában. ISSN 0131—1937 (Gödöllői Hlrk. Veretlen karbantartók A Ganz Árammérőgyár nagypályás labdarúgó-bajnokságát három év után ismét a tmk fiataljai nyerték. A legnépszerűbb sportágban ezúttal hat csapat versengett a pontokért, illetve a végső győzelemért. A karbantartók úgy győztek, hogy gólt sem kaptak. A tjk-sikerek kovácsai voltak: Budai László, Bara László, Pásztor Ferenc, Tamás Ferenc, Köllő Tibor, Gémesi János, Marticzik József, Ferenczi István, Ecker György, Lukovszky Pál, Illés László, Szabadi Sándor, Kaszás József, Rácz József, Maronics Lajos. Az üzemi bajnokság végeredménye: 1. TMK 9, 2. Forgácsoló 8, 3. Próbaterem 6, 4. Iroda 4. Présöntő 2, 6. Műszerész 0 pont. A bajnokság 120 sportoló versenyzését, egészséges mozgását jelentette. Szinte első alkalom a versenyek történetében, hogy egyetlen sérülés sem történt! A legjobb kapusnak járó különdíjat Budai László (TMK), a legjobb mezőnyjátékos elismerést Jávorszky László (Forgácsoló) kapta. 4—4 góljával gólkirály lett Szabadi (TMK) és Szászi László (Forgácsoló). A legsportszerűbb csapatnak az Iroda gárdája bizonyult. Sz. S.