Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

Állatkórházi piázok Évente több száz kisebb-nagyobb jószágot kezelnek, illetve gyógyítanak meg Gödöllőn a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás helyi állatkórházában. A gyógyhely jól felszerelt műtővel, laboratóriummal és elkülö­nítő helyiségekkel rendelkezik. Ugyanakkor azt is elmondhat­juk, hogy a magyar­ lovassport egyik fontos egészségügyi bázi­sa ez az intézmény. Felső képünkön: dr. Perényi Péter állatorvos, Molnár Lajos állatápoló közreműködésével, egy kis, sérvvel született póni­­csikót vizsgál a műtét utáni napon. Alsó felvételünkön: egy háztáji gazda, Mózes Mihály Gyömrőről hozta be anyakocáját, amelyet császármetszésre készít elő dr. Michalik László állatorvos és Kurucz János ne­gyedéves állatorvostan-hallgató. Hancsovszki János felvételei Lehet jelentkezni JT, Árammérőgyári kocogók Néhány héttel ezelőtt az Árammérőgyárban több fal­ragasz hívta fel a dolgozók figyelmét a kocogás már oly sokszor bizonyított egészséges mivoltára. Pár napja már az alakuló megbeszélést is meg­tartották az eddig többnyire magányosan sportolók. Az el­határozást tett követte. Az elmúlt szombaton húsz-hu­szonöt fiatalember találkozott az Erzsébet park hűs fái alatt. Gimnasztika és rövid futás váltogatta egymást.távú A szárnybontó rendezvény résztvevői az ünnepi alkalom­hoz illően jelmondatot is fab­rikáltak, amely emigyen hang­zik: Kocogva, kacagva nem is olyan vacak ma! Csatári Lajos, a Boczor Jó­zsef KISZ-alapszervezet titká­ra a rendezvény egyik szószó­lója elmondta, hogy további jelentkezőket várnak a koco­gók táborába. A lelkes test­edzők elhatározták, hogy ha­vonta egyszer-kétszer jönnek össze. A kocogásokon termé­szetesen nemcsak árammérő­­gyáriakat, de más gödöllői üzemek, intézmények, iskolák dolgozóit és tanulóit is szíve­sen látják! Sz. S. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1983. JÚLIUS 17., VASÁRNAP Kerepestarcsa Bemondásos teljesítmény nincs Aligha tagadható: munkában, tanulásban és még egy sor más dologban a számonkérés a leg­kellemetlenebb dolog. Mint ahogy az sem vitás, szükség van rá, mert aki az értékelés­re jogosult, erre van megbízó­­levele , mert neki kell eldön­teni az érdemjegyet, vagy a felnőttek körében mondjuk a teljesítménnyel arányos bért,­rémiumot —, annak alapjában véve tájékozottnak kell lenni. A számonkérés valamiképpen az igazságosság kelléke, hiszen nélküle nehezen hozható jó döntés. Viszonylag távol Gondolom, persze, nem min­denki ért egyet szóról szóra ezekkel a megállapításokkal, különösen nem az, akit kelle­metlenül érint az effajta elszá­molás. Pedig hát, úgy lehet mindig tiszta vizet tartani a pohárban, ha időnként felfris­sítik, s miután munka- és tel­jesítményügyekben sincs két egyforma hét, hónap, bizo­nyos időközönként, lehetőleg folyamatosan, visszatérően meg kell nézni, hogy egy-egy közös­ség, vagy egyén miképpen tel­jesít. Alkalom ez nemcsak ar­ra, hogy a munkákat ilyen, magasabb szinten, ellenőrző vezető mozgósítson, tájé­kozott legyen a terme­lés helyzetéről éppúgy, mint a gondokról, de arra is, hogy a munkások is érezzék, törődnek vele mielőtt a borí­tékát megtöltenék. A gondolatok példázatáért nem kell távolabbi szomszéd­hoz menni, elég Kerepestar­­csára, az Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalathoz, amely éppenséggel nem véletlenül nyerte el tavalyi munkája ré­vén már hatodszor a kiváló vállalat címet. Itt beszélget­tünk a minap arról, hogyan kísérik figyelemmel a cég fel­sőbb vezetői a különféle, a köz­ponttól is, egymástól is vi­szonylag távol eső építésveze­tőségek munkáját. •­ Minden hónapban egyszer összehívjuk a művezetőket, az építésvezetőket, amikor ők be­számolnak arról, hogyan áll­nak az éppen folyó munkákkal, mit fejeztek be, miket ismer­tek el a megrendelők — mond­ja Zsirkay István igazgatóhe­lyettes, főmérnök. Bizonyító megbízás — Nem fogadjuk el soha­sem a bemondásos teljesítmé­nyeket, csak azt tekintjük konkrét munkának, amelyet számlázásra kész állapotban elismert, akinek végeztük. A legjobb persze az, ha olyan munkáról ad számot egy-egy építésvezetőség, aminek ellen­értékét a bankban javunkra írták. — így aztán kevés lehet a kifogás, az apelláta. — Valóban. S ez az építés­­vezetőségek irányítóinak és dolgozóinak is fontos, hiszen a prémium és más anyagi elis­merés csak akkor és csak azok­nak jár, akik szorgalmasan, becsületesen teljesítettek. — Jöhet közbe akadály is. — Ez igaz. A nehézségek so­rolására azonban nem jár ju­talom. Persze megbeszéljük ezeket is, így aztán van olyan hónap, amikor az egynaposra tervezett értekezlet másfél, két napig is eltart. Ezzel együtt az utóbbi a ritkább, mert rá­termett, jól képzett építésve­zetőink amit csak lehet, me­netközben elhárítanak ezek­ből az akadályokból. Tudják, az ő és a munkatársaik fizeté­se, jutalma is függ a teljesí­téstől, a minőségileg is jó mun­kától. A kerepestarcsai szövetkeze­ti építővállalatnál valóban so­kat számíthat mindez. A kör­nyékbeli és­ a fővárosi, köztük az országos cégek megbízatásai bizonyítják, hogy milyen is a hatása irányítási, vezetési mód­szerüknek, amiben képpen nincs csoda.tulajdon­— Legutóbb a X. kerületi tanácstól kaptunk egy fontos megrendelést — mondja Pém István igazgató. — Egy nyolc­tantermes iskolát építünk, sze­relünk össze és rendezünk be számunkra az Örs vezér téri Schell-kút mögött épülő lakó­negyedben, a Gyakorló utcá­ban. — A Fővárosi Tanács régi megbízójuk, mi az új ebben a munkában, s hol tartanak ve­le? — Valóban, Budapesten sok tantermet, és egyéb helyisé­get megépítettünk az elmúlt években a nagy iskolaprog­ramban, de ennél mi vagyunk a generálkivitelezők, s kulcs­rakészen adjuk át a létesít­ményt úgy, hogy az alapozás­tól, a spproni Betonúp-elemek összeszerelésén át a függönyök felrakásáig mindenért mi va­gyunk a felelősek. Eltérő ez a vállalkozásunk annyiban is a korábbiaktól, hogy a munkát versenytárgyaláson nyertük el. Ősszel kezdhetnek — Kik voltak az ellenfelek? — Most, hogy mi kaptuk meg a munkát, mert kedve­ző költségajánlatot tettünk, s határidőben is megfelelő volt a vállalásunk, tisztességtelen­nek tűnik erről szólni — mond­ja Pém István igazgató. — Csupán annyit, hogy öt cég három pályázatot adott be, így nyertünk a miénkkel. Je­lenleg az iskola tervezése tart, s úgy határoztunk, hogy 1984 őszén már benne kezdhetik a tanulást a gyerekek. Eszembe jut újra a szám­adás, a számonkérés. Biztos vagyok benne, hiszen ezt az építőközösséget régebb óta is­merem, hogy — ha rajtuk kí­vül álló igen nyomós ok nem jön közbe — a megadott ha­táridőben nemcsak művezetőik, hanem teljes közösségük újra jól vizsgázik a fővárosban is. Fehér István HOSSZÚ SORBAN állunk az élelmiszerüzlet kenyeret árusító pultja előtt. Különböző súlyú és minőségű pékáruk sora kínálja magát a polcon. Érződik a friss kenyér me­legséget és biztonságot sugár­zó illata. Fonott és kakós ka­lács, kifli, zsömle, kuglóf, ízes bukta, perec, kakós tekercs ke­rül a kenyér mellé a bevásár­ló kosarakba. Van, aki zsúr­­kenyeret kér, s olyan is akad, aki rozskenyeret keres. A fe­­hér ruhás eladó nem lehet több tizenhat évesnél, moso­lyogva teljesíti a kívánságo­kat. Az ABC ajtajában — fő­leg az idősebbek —, már do­hognak. — A kifli kemény, a zsemle lapos, a kuglófból múltkor is hiányzott a mazso­n­la, s lám a kenyér sem egészen friss, még az éjjel süthették a pékek, mert nem is meleg már. Az igények naponta maga­sabbra nőnek, s a teremtők — szántók, kenyeret vetők, vegyszerezők, aratók, tók, molnárok, pékek szállí­hiába igyekeznek, az óhajokat beér­ni sem képesek, arra pedig nem is gondolhatnak, hogy elébük kerüljenek. Örök harc­ban van fogyasztó és termelő? NEM TAGADHATJUK, sok esetben igaza van a dohogó­­nak, a kifogásokat sorolóknak. Vásároltam már én is a csa­ládnak olyan zsömlét, melyet a vagdalt húsba sem tudtak felhasználni, mert több órás tejben áztatás után is kőke­mény maradt. Került a kosa­ramba olyan vajaskifli, iyet kamasz fiam erős me­és hiánytalan fogsora sem volt képes megőrölni. A hazavitt kenyér felszeletelésekor só­hajtott anyám: szappanos, ra­gacsos ennek a bele, korommá égett a héja, s bizony mellet­te éhen pusztul, aki akarja erejét megtartani,ezzel igaz, ezek az esetek a rit­kábbak, mert jó kenyeret süt­nek a kartali, túrái, vácszent­­lászlói termelőszövetkezetek pékségeiben, sokat javult kenyér­gyári minősége is, má­s­ra mégis divattá lett a maszek pékek által sütött mindenna­pi, amelynek a héját pirosra színezte a kemence tüze, bel­sejét foszlóssá gyúrta, dagasz­totta az emberi kéz melege. Megáll a furgonnak nevezett kis teherautó a falu főterén, vagy éppen a piactéren eset­leg lepakol a művelődési ház előterében és kezdődik az árusítás. A vevők elégedettek, szélesen mosolyognak a zsíros kenyeret falatozó gyerekek. AHOL KENYÉR van, ott nincs szegénység, nincs éhség —, mondta sok-sok évvel ez­előtt nagyapám, s ha véletle­nül földre ejtettem a megsó­zott, megpaprikázott házi sü­­tésű kenyér egy karéját, fel kellett azt vennem, csókkal megbékítenem. Nagy volt becsülete a kenyérnek. A falu a asszonyai is mindig megadták a módját a kenyérsütésnek. Fehér kötényt kötöttek, fejük­re fehér kendőt illesztettek, s fehér szőttesbe takarták a szakajtóban dajkált tésztát. Külön szertartást jelentett a kemence begyújtása, kifűtése, ahonnan elsőként húzták ki a család legkisebbjének kedven­cét, a vakarókból sütött kis­­kenyeret, a vakarcsot. Sokan emlékezhetünk és em­lékszünk arra az időre, ami­kor jegyre mérték az életet, s mivel mindenkinek csak a ki­­porciózott mennyiség jutott, magasba szökött az értéke. A háború idején kukoricaliszttel dúsították a búza lisztjét. Mállott, hullott a tésztája, ám az asztalt körül ülők az éhes madarak szorgalmával csipo­­gatták össze a morzsákat. Mennyi mindent juttathatna még eszünkbe az elmúlt év­tizedek kenyérellátásának tör­ténete, amíg eljutnánk a má­hoz, a bőség asztalához. Jólé­tünk, biztonságunk és gazdag­ságunk jelképe lehetne a csa­ládi otthonok asztalán fehér­lő kenyér. ÉS MILYEN KEVESET gon­dolunk azokra, akik ezt a ke­nyeret megtermelik. Ma hal­lottam, hogy az idén termesz­tett gabona ötven százalékát már betakarították. Emberek ezrei végzik ezt a munkát. Falun élünk, s lám észre sem vettük. A gazdaságok elkészí­tették a betakarítás kampány­tervét, és a gépek a legopti­málisabb időben elindultak Szombaton délelőtt a fél falu de úgy is mondhatjuk a fél ország strandokra, menekült a hőség elől. erdőkbe Dél­előtt tíz órakor Basa András, a kartali tsz traktorosa új táblába indult mindent tudó hatalmas masinájával. A ma­gasból — mert emeletnyi ma­gasságban a vezetői ülés —, intett felém és ajka mozgásá­ból olvastam. — Ha hét nap sütne az égen, akkor is arat­nék! Jó kenyér.­ Mert megtanul­tuk szeretni a jót, s ismerjük a mondás igazságát: — Ahol kenyér van, ott élet van. F. M. b­idegséget sugárzó illat Ahol kenyér van, ott élet van Dugó — Jó napot! — Jó napot! — Kérek egy csomag parafadugót! — Milyet, mekkorát pa­rancsol? — Olyat, amelyik nem engedi át a vizet vagy a bort. — Sajnos, olyan nincs. — Nincs? — Nincs! — No, jó napot! — Jó napot! F. I. Szakmérnökök Már több mint húsz éve an­nak, hogy a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen megin­dult a víziszakmérnökök kép­zése, tehát azoké, akik vala­miképpen a vízgazdálkodást segítik. Az intézmény öntözé­ses és meliorációs tanszékén, valamint kisebb részben gépészmérnöki karon 1961 óta a százötvenegy öntözési, hetven­egy mezőgazdasági vízgazdál­kodási, ötven mezőgazdasági vízügyi és hetven vízgépészeti szakmérnöki diplomás vég­­zett. _____ A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A XX. század karikaturis­­ták szemével című kiállítás, Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc kari­katúrái, 10-18 óráig a Gödöl­lői Galériában. Szolgáltatások: zenebutik, 14-18 óráig. Július 18-án, Gödöllői művelődési köz­pont: A városi nyári napközis tábor programja 10 órakor: textilkészítés. Az Ezüst-tó kincse. Színes, szinkronizált NSZK—olasz ka­landfilm. Csak 4 órakor! Végállomás. Színes, szinkro­nizált NSZK bűnügyi film. I­­es helyáron. Csak 18 éven fe­lülieknek! 6 és 8 órakor! 18-án, hétfőn. A XX. század kalózai. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­landfilm. I-es helyáron! Csak 4 órakor! Elveszett illúziók. Színes, magyar film. 6 és 8 órakor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Brigádok dicsérete Segítik az időseket Nemcsak az ipari üzemek­ben, a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekben is hozzájá­rulhat a szocialista brigád­mozgalom ahhoz, hogy a ter­melési feladatokon kívül a munkahelyi közösségek na­gyobb szerepet játsszanak a község, a települések életében. Így van ez például Kerepes­­tarcsán, illetve a Szilasmenti Termelőszövetkezet levő községekben is.területén Amikor legutóbb a brigádok életét, munkáját, vállalásaik teljesítését értékelték, a többi között azért is dicséretet kap­tak a kollektívák, mert példát mutattak az önkéntes vér­adásban: egy év alatt kétszáz­­húszan adtak vért. A gondozó intézmények, az idős emberek segítésében a többi között a dr. Salvador Allende és a Kolozi János bri­gád járt az élen. A Bláthy Ot­tó és a 11. Rákóczi Ferenc nevét viselő munkahelyi kö­zösségek sikerrel képviselték a szövetkezetet a járási bri­­gádvetélkedőn, az előbbiek ki­váló teljesítménnyel megnyer­ték a versenyt. A társadalmi munkában már említett Allende és Rá­­­kóczi brigádok mellett a Pető­fi Sándor, a Jó szerencsét és a Kállai Éva brigádok teljesí­tettek a többieknél is becse­sebb vállalásokat. A szövetkezeti kollektívák által végzett társadalmi mun­ka értéke eg­y év alatt elérte a kétmillió forintot, s ez azt je­lentette, hogy együtt alig ke­vesebb mint húszezer órát töltöttek el önzetlenül, a kü­lönféle közösségi célok szolgá­latában. ISSN 0131—1937 (Gödöllői Hlrk­. Veretlen karbantartók A Ganz Árammérőgyár nagypályás labdarúgó-bajnok­ságát három év után ismét a tmk fiataljai nyerték. A leg­népszerűbb sportágban ezúttal hat csapat versengett a ponto­kért, illetve a végső győzele­mért. A karbantartók úgy győztek, hogy gólt sem kaptak. A t­jk-sikerek kovácsai vol­tak: Budai László, Bara Lász­ló, Pásztor Ferenc, Tamás Fe­renc, Köllő Tibor, Gémesi Já­nos, Marticzik József, Feren­­czi István, Ecker György, Lu­­kovszky Pál, Illés László, Sza­badi Sándor, Kaszás József, Rácz József, Maronics Lajos. Az üzemi bajnokság vég­eredménye: 1. TMK 9, 2. For­gácsoló 8, 3. Próbaterem 6, 4. Iroda 4. Présöntő 2, 6. Műsze­rész 0 pont. A bajnokság 120 sportoló versenyzését, egészséges moz­gását jelentette. Szinte első alkalom a versenyek történeté­ben, hogy egyetlen sérülés sem történt! A legjobb kapusnak járó kü­­löndíjat Budai László (TMK), a legjobb mezőnyjátékos elis­merést Jávorszky László (For­gácsoló) kapta. 4—4 góljával gólkirály lett Szabadi (TMK) és Szászi László (Forgácsoló). A legsportszerűbb csapatnak az Iroda gárdája bizonyult. Sz. S.

Next