Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM Ara: 1,80 ForiNt 1983. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT MAJD A KÖTELESSÉG ASZTALÁNÁL Előadóművészek, Szónokok, ünnepségen szavaló fiatalok ajkáról, újra meg újra szárnyra kelnek a halhatatlan verssorok: Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet, / Ha majd a szellem napvilága / Ragyog ' be minden ház ablakán: f Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, / Mert itt van már a Kánaán! Messze vagyunk attól, hogy megálljunk. Messze a bőség kosarától, a jognak körülült asztalától, a minden ház ablakán ragyogó napvilágtól. Messze, még, de közel a teendők kosarához, a kötelesség asztalához, a szellem fölragyogtatásához. Történelmünk nem nélkülözi a sorsfordító pillanatokat, az új irány lehetőségét fölkínáló csomópontokat: bizonyosak vagyunk benne, a nyolcvanas évek első fele is majdan ezek közé kerül. Amikor utódaink majd visszanéznek. Amikor mérlegre teszik, mit cselekedtünk, mit mulasztottunk az új kérdéseket nekünk szögező, új válaszokat követelő történelmi pillanatban. Fájdalmasan igaz: ezernyi küszködésünk, sokéves fáradozásunk, verítékes igyekezetünk majdan pillanattá lesz, cseppé a történelem hömpölygő folyamában, ám hogy milyen pillanattá, milyen cseppé, arról el nem háríthatjuk a ránk osztott döntnöki szerepet. Történelmi felelősség? Minden nemzedéknek megvolt ez a felelőssége, ám mértéke, súlya különbözött és különbözni fog, osztások és többszöröződések különleges műveletei szakaszolják a fejlődést, meg nem engedhetővé téve a kor és kor közé helyezett egyenlőségjelet. Közvetlen, tegnapunkat is másként látjuk — más okosságunk segítségével—, mint láttuk akkor, benne élve, mennyire más a látás, a megítélés és megítéltetés a távolabbi tegnapokról.... ! Ma roppant egyszerű fölfedezni, akkor — történelmi sorsfordulók lehetőségénél — mit nem vettek őssre, mit szalasztottak el, mit nem kamatoztattak őseink, elődeink, de vigyázzunk, rólunk ugyanígy kiállítják majd az utódok a bizonyítványt. Ők már — szemben velünk — nem mentségeket, magyarázatokat vesznek sorra, nem arra kíváncsiak, mit miért nem tettünk, tehettünk meg, hanem konok következtetéssel csakis arról csinálhatnak számadást, mi maradt reájuk szellemi, anyagi javak tárházában az előző kincstárnokoktól. Mi lennénk azok a kincstárnokok ma. Kincstárnokok? No hiszen, milyen akikor az a kincstár? Gondok kínálja rajtunk, nehéz teendők terhe rogyasztja vállunkat, gyorsan pergő változások teszik szinte kiszámíthatatlanná a holnapot, s akkor, így, kincstárról szólni? Veszedelmes arány- és iránytévesztés lenne szorongató feladataink, nehéz gondjaink okán csekélynek vélni azt, amit megteremtettünk, Ymi most formálódik a kezünk alatt. Napok óta ’ rendszeres híradás lapunk hasábjain: fölavatták, átadták... Erre az esztendőre száznegyvenkilenc tanterem tető alá hozását tervezték a tanácsok a megyében, többségük a tanév kezdetére szolgálatba áll. A célcsoportos lakásépítéshez 244 millió forint idén a fedezet, Pilisvörösváron, Tápiószentmártonban kész a községi vízmű..., Ráckevén, Monoron új ABC-áruházba mehetnek a vásárlók... Holott tudjuk: nehéz a helyzet. Tudjuk: a népgazdaság egyensúlyi helyzete megköveteli a szigorú takarékosságot Mintha nem eléggé tudnánk, értenénk ezt A máig szinte semmi sem történt, holnaptól majd minden megtörténik, fura végletessége egyike azoknak a történelmi hagyományoknak, amelyekkel nem akarunk szakítani , a hurrá és a jajszó ezért olyan gyakori váltakozó érettségi és éretlenségi tablóinkon. E végletesség ismétlődése, már-már évszázadokon át húzódó jellemzővé válása lényeges hatással van rá, hogy nehezen, késve ismerjük fel cselekvési lehetőségeinket, tereinket, hogy túlzott optimizmussal, hol túlzott pesszimizmussal ítélkezünk képességeinkről, adottságainkról, helyünkről népek, nemzetek között. E végletes gondolkodás erősen közrejátszik benne, hogy tétován, következetlenül csereberélve a sorrendet, leülünk és felállunk jogok, kötelességek asztalánál, külön-külön aktusokká téve e mozgást, nem észlelve, azonos mozgássorozat elemeiről van szó. Költői szavakkal történelmi programot fogalmazott meg Petőfi Sándor, amikor a XIX. század költői ötödik szakaszában leírta: Ha majd a bőség kosarából... A ha, a majd ma nem hiányzik terveink, elképzelt cselekedeteik indokolásából, ám nem lelhető meg mindig és pontosan ezen indokolásokban a tervek végrehajtóinak. a cselekvésre kértek, kötelezettek köre, s mert a holnapért mindenki felelős, véljük, a tervekért, tettekért is általában mindenki az. Ez nem igaz. Meghatározott tervekért, meghatározott tettekért felelhet csak egy-egy közösség, azaz kollektív — társadalmi — a döntés, de csoportokra tagolt a végrehajtás! Ha majd a jognak asztalánál..., írta a költő, mert piaroknyi jogélvező és jogból kirekesztett, nemzetnyi tömeg viszonya állt előtte történelmi valóságként, fölismertetve a merre,, miért, a hogyan, tovább programját. Aligha tiszteletlenség, ha most, a mostani történelmi helyzetben — az alapvetően más társadalmi felállás tudatában— úgy fogalmazunk: ha majd a kötelesség asztalánál is mind egyaránt foglal helyet, akkor, de csakis akkor megállhatnánk, mert ugyan az sem teremtene Kánaánt, ám létrehozna, olyan helyzetet, amelyben jog és kötelesség nem két asztal, hanem egyazon asztal két oldala lenne; a tudat mainál sokkal magasabb foka szükségeltetik ehhez. Elsősorban nem tárgyi, anyagi javaink világa szűkös, szegényes, hanem önismeretünk önértékelésünk, tudatunk világa szűkebb, egysíkúbb a kelleténél, ezért könnyű a szereptévesztés, ezért gyakori az indokolatlan cserejog, illetve kötelesség asztalánál. Egyiknél sem lehetnek többen, mint a másiknál Nem lehetnek, mert az társadalmi igazságtalanságok, meg nem indokolható különbségek tartós forrásává válna, olyan értékvesztésekhez vezetne, amelyek idegenek a szocialista társadalom szövetétől, azaz megtörésük a bajok, betegségek szűnni nem akaró folyamát indítaná el.Nem az egyenlőség elvont eszméje mondatja ki tehát újra meg újra a verdiktet, a kötelesség asztalánál is mindenkinek ott a helye, hanem a nagyon is gyakorlatias társadalmi önérdek, az egészséges szellemi anyagi fejlődés védelme a kimondatója ennek. Egészséges szellemi fejlődés, a megyében húsz év alatt a két és félszeresre nőtt a népességen belül a középiskolát végzettek, majdnem két és félszeresére a felsőfokú tanintézetben diplomát szerzettek aránya Egészséges anyagi fejlődés: a legutóbbi tíz évben egyetlen esztendőben sem épült a megyében kevesebb hatezer lakásnál, ugyanez idő alatt az óvodai helyek száma megkétszereződött. Találomra választottak, de nem véletlenek a példák, bár hármét máshonnan ezekkel teljesen megegyezőek lennének említhetők. A megteremtett megőrzése ezért nem kerülhet hátrább, mint a megteremtendők; a van és a lesz viszonya különleges, egyik a másik nélkül szinte elveszti helyét a haladás koordinátáiban, azaz aki a mára nem ügyel, a holnapját teszi kockára. A Magyar Tudós Társaság rendes tagja, a szövetkezeti gondolat első hazai apostola, Balásházy János írta le 1829-ben Tanátsolatok című munkájában a mindennel megelégedetteknek és a semmivel meg nem elégedőknek egyaránt címezve mondandóját, ami szerint: „Én azonban nem tartom abban a' szabadságot, hogy az ember a’ maga hibáját jónak tartsa, ez a’ hibában való megrögzést mozdítaná elő, nem a’ szabad emberhez, nem a szabadságban gyarapodó Nemzethez illő felvilágosodást. Én a’ szabadsággal sokkal megeggyeztetőbbnek gondolom a’ hiba elesmerését, mint az ellenkezőt. Ha hibáinkat fel nem feszegetjük, okait ’s eredeteket nem vizsgáljuk, okos vigyázókká nem leszünk soha, a’ magunk vigyázatlanságából eredeti veszteségeink szaporodni fognak.’’ Alkotmányunk ünnepén, alaptörvényünk köszöntésének napján mondhatjuk-e, a több, mint száztöven esztendeje papírra került szavak már csupán történelmi emlékek, s nem hordozói ma is aktuális intelmeknek? Éppen a jeles napjaink adta alkalmak kínálják fel a vissza- és az előretekintés kötelezettségét, lehetőségét, módját annak, hogy összevessük a elértet és a elérhetőt, a teljesítettet és az adósságban maradottat. Sok mindent teljesítettünk, elértünk, sok minden veszett, mi elérhető lett volna, sok, ami adósságban maradt. Mégis, friss példák sorjáznak elénk — így a mezőgazdaságot sújtó aszály — a kritikus helyzet miként ugrasztja talpra a közösségeket, mi módon csihol ki szellemi, fizikai többleteket. a:az hogyan ülteti az érintetteket a kötelesség asztalához, hogy később a jog asztalánál se maradjon üres a tányérjuk. A kritikus helyzetek mozgósító erejét tisztelni kell, egy az egyben nem kívánhatni, hogy mindenkor és mindenben érvényesüljön, ám könnyebidség lenne lemondani a tapasztalatról. Arról, hogy az érdekfelismerés mechanizmusa javítható, erősíthető, fokozatosan társadalmi méretűre tágítható, az állampolgárok valamennyi csoportjával megismertethető, elfogadtatható. Az érdekfelismerés fókuszában a szellemiekben, anyagiakban folyamatosan gyarapodó szocialista Magyarország áll. Amiért — kétséges lehet-e? — érdemes leülni a kötelesség asztalához. Fest megye ma a Garancsi-tónél találkozik Az alkotmány, a kenyér ünnepén Alkotmányunk ünnepének tiszteletére pénteken délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren — katonai tiszteletadással — felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Ugyancsak tegnap délután hasonló külsőségek közepette vonták fel a Gellérthegyen a Felszabadulási emlékműnél a magyar nemzeti lobogót, és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Pénteken hazánk minden táján folytatódtak az augusztus 21sát köszöntő ünnepségek. Ezek sorából kiemelkedett a tataj, ahol Marjai József, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és a szekszárdi, amelyen Kornidesz Mihály, az MSZMP 7 KB tagja, a Magyar Televízió elnöke mondott beszédet. 8 Pest megyében is folytatódott az alkotmánynapi ünnepségsorozat: öt városban, valamint a gödöllői és ceglédi járásban emlékeztek meg az alkotmány születésének 34. évfordulójáról, István királyról, az államalapítóról, s a mezőgazdasági dolgozók az új búzából sült kenyérrel köszöntötték az ipari munkásság képviselőit. Ahogyan az már hagyomány ilyenkor új létesítmények sosát avatták. Pest megye városai és községei is gyarapodtak. Oktatási és kulturális intézményeket, tornatermeket adtak át Abonyban, Erdőkertesen, Ikladon, Solymáron, Szadán, Szentendrén és Szlgetszentmiklóson. Cegléden pedig sportcsarnokot vehettek birtokba a város és a járás lakói. Nagygyűlések, avatások Az alkotmány napját köszöntő nagygyűlést és kenyérszegő ünnepséget tartottak pénteken Tatán, a szabadtéri színpadon. A több ezer résztvevő között a tataiakon kívül ott voltak a környező falvak, ipari települések képviselői, nagyüzemek — a tatabányai szénbányák, az almásfüzitői timföldgyár, a bábolnai és a környei mezőgazdasági kombinát — dolgozók is. A nagygyűlésen Komárom megye párt- és állami vezetőinek társaságában jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a megye országgyűlési képviselője. A Himnusz elhangzása után Kroszner László, a Hazafias Népfront Komárom megyei bizottságának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Ezt követően Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet Szoboravatással egybekötött nagygyűlésen emlékeztek meg az alkotmány ünnepéről pénteken Szekszárdon. A város közepén magasodó Bartina-hegyen megtartott nagygyűlésen Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Televízió elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a hegy tetején helyezték el Kiss István Kossuthdíjas szobrászművész krómacélból készített húsz méter magas plasztikáját, amelyet Szekszárd jelképei, hatalmas szőlőfürtök és búzakalászok díszítenek. A nagyszabású kompozíciót, amelynek betontalpazata kilátóul szolgál, város lakossága nevében Koács János tanácselnök vette át. A szoboravatást követően az ünnepi nagygyűlés résztvevői előtt népi táncosok léptek fel, majd „hegyibált’ rendeztek. Emlékezetes esemény kapcsolódott a város és a járás közösen megtartott alkotmánynapi ünnepéhez Cegléden. A nagygyűlés színhelye az új tornacsarnok volt, amelyet ez alkalommal adtak át rendeltetésének. A zsúfolásig megtelt lelátón mintegy ezer ember foglalt helyet. A Himnusz elhangzása után Berta Ferenc, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott bevezetőt, köszöntve az elnökségben helyet foglaló Buda István államtitkárt, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökét, Kárpáti Ferenc altábornagyot, a honvédelmi miniszter helyettesét, a 7. számú országgyűlési választókerület képviselőjét, dr. Arató Andrást, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárát, dr. Nagy Sándornát, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesét, Szemők Bélát, a Vasutas Szakszervezet központi vezetőségének titkárát, a járás és a város politikai, tömegszervezeti és gazdasági vezetőit. Buda István államtitkár szólt az egybegyűltekhez, alkotmányunk jelentőségét méltatva, majd beszélt átformálódó életvitelünkről, mindinkább megköveteli mely az egészséges életmódot. A rendszeres testedzés iránt rohamosan megnőtt az igény, Cegléd azok közé a települések közé tartozik, ahol most sikerült megteremteni ehhez a feltételeket Olyan sportlétesítménnyel gyarapodott a város, amely az iskolai testnevelést, a tömeg- és versenysportot egyaránt szolgálja, s rangos mérkőzések színhelye lesz. A közművelődési és politikai rendezvények céljaianak is megfelel a tágas építmény. A beruházási költségek felét — 35 millió forintot — a Művelődési Minisztérium, az OTSH, a vasutas-szakszervezet, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium és a Pest megyei Tanács állta. Számottevő volt az üzemek, szövetkezetek pénzfelajánlása és a dolgozók társadalmi munkája is. Gondos kivitelezőnek bizonyult a Duna—Tisza-közi Állami Építőipari Vállalat. Kovács Károly, a városi tanács elnöke, vette át az új létesítményt, köszönetet mondva mindazoknak, akik hozzájárultak létrehozásához. Az ünnepség keretében Sáfrány József, a ceglédi suthász elnöke nyújtotta Kását az új búzából sütött kenyeret Dörner Henriknek, a DUTÉP vezérigazgatójának. Ezután kiváló és érdemes társadalmi munkásokat, valamint az építők közül kiváló dolgozókat tüntettek ki. A programban a százesztendős ceglédi sportmozgalom múltját felidéző történeti kiállítást nyitott meg Bakonyi Károly, a Magyar Sporttörténeti Múzeum igazgatója, látványos, a sportolók tömegét mozgósító bemutató tette emlékezetessé az eseményt. (Folytatás a 3. oldalon) minőségi sport mellett ezrek rendszeres testgyakorlását teszi lehetővé a ceglédi sportcsarnok. ÉLJEN AUGUSZTUS 20!