Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

1983. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP %/úihw Már messziről szembe ötlik az MHSZ hőlégballonja, a vi­­dámparknyi méretű kis vi­dámpark, s a sátorváros vá­sári negyede, az ország min­den zugából érkezett több száz portékáit kínáló emberrel. Akad itt minden, a mézeska­lács huszártól, a sült halig, a fil­léres műanyag csecsebecsétől a metszett üvegvázáig, az élő papagájtól a frissen szedett görögdinnyéig. Még sárkány is, no nem igazi, csak amolyan madzagra kötött, lebeg is be­lőle néhány a magasban. Az alapos előkészület, a ta­valy szerzett tapasztalat — amikor először invitálták ha­zánk lakóit az ország közepé­re — már érezteti hatását, s akik most eljöttek, többségük­ben nem először járnak itt. Tudják, a kavalkádban meg­találják, amit keresnek. A tár­saságot, a jó szórakozást, az érdekes időtöltést, a közössé­get, mindazt amitől fesztivál a fesztivál. Nézzünk ,hát körül mi is, miután meghallgattuk So­­mogyvári Lászlónak, az Örké­nyi nagyközségi Közös Tanács elnökének megnyitó szavait: kívánok a vásárosoknak jó vásárt, a művészeknek, népi együtteseknek, kiállítóknak sportolóknak, vásárra mászók­­nak sok sikert, a kempinge­zőknek jó időt, a menyasszo­nyoknak, vőlegényeknek bol­dog házasságot, országunk né­pének pedig tartós békét. Aki Pusztavacson kezdi most az útját, két újdonságot is ta­lál. Az egyik a dunaharaszti Sütőipari Vállalat pénteken nyitott üzlete, friss kenyérrel, péksüteménnyel, s a tervek szerint havi 150 ezer forintos forgalommal. A másik, a Po­­litoys klubhelyiségében rende­zett tárlat, Udvari Pál festő­művész és Murai Jenő szob­rász alkotásaiból. De akad itt másféle bemuta­tó is. Eljöttek termékeikkel a dabasi járás szinte minden üzeméből, szövetkezetéből, hogy szemléltessék, a járás dolgozói, mi mindennel járul­nak hozzá élelmezésünkhöz tárgyi vágyaink valóra váltásá­hoz. Miközben a discós konferan­szié, Dévényi Tibor hívására egymást váltják a színpadon az amatőr együttesek és elő­adók, több színhelyen is cso­portosulnak az emberek, min­denütt sok a látnivaló. Például a vásárfánál. Idő­ről időre nekirugaszkodik va­laki, hogy felmásszon a 20 méteres, lecsupaszított fára, s a tetejéről szakított szalaggal bizonyítsa ügyességét. Kraffe István, a Képes Újság fotóri­portere délben már adatokkal szolgál: eddig ötven kísérle­tező közül tizennyolcan jártak sikerrel, a legfiatalabb 14 éves volt, Vas Zoltán, Fótról. S miközben ezt mondja, már hozzák vállon a tizenkilence­diket: Juhász István, a buda­pesti BHG marósa, amúgy az MHSZ-ben ejtőernyős, a 168. ugrásánál tart. Lihegve mondja: fára mászni így ne­hezebb, jobb lenne, ha raj­tahagyták volna a kérget. Ajándékot is választhat, ő egy logikait, s még hozzáte­szi: kipróbáltam magam. Si­került ... A békesátornál trikók, pla­kátok, képeslapok, a felirat rajtuk: A békét választjuk! Kovács István, a KISZ daba­si járási bizottságának titká­ra és Molnár Gábor, a KISZ KB munkatársa kínálják a portékát, s ahogy mondják, sokan keresik őket, mert tud­ják, itt elköltött pénzükből is épül a kambodzsai gyermek­­város. A Pest megyei Közlekedés­­biztonsági Tanács sátoránál kétszázan tehetnek kismotor­­vezetői vizsgát, s hatvanan vetélkedhetnek az autós ügyességi pályán. A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács sátránál is gyűlnek az aláírások rajzlapokon, melyek fölött ez a áll: Ha békét akarsz, írd ide a neved. Négy óra alatt hu­szonegy oldal telt be, mind­egyiken százötven—kétszáz név. Délután három óra. A mik­rofonhoz lép Áderi Károly, az MSZMP dabasi járási Bi­zottságának első titkára, s fesztiváli köszöntőt mond: — Ennek az országos vénynek aktualitását rendez­niveli, hogy a mai napon — augusz­tus 6-án — emlékeznek meg világszerte a 38 évvel ezelőtti hirosimai atomtámadás áldo­zatairól. Ma a háborúnak hatalmas anyagi, szellemi bá­zisa jött létre, olyan romboló erejű fegyverrendszerek, me­lyek az egész emberiség sor­sát fenyegetik. A kialakult és a szocialista országokra eről­tetett fegyverkezési verseny alááshatja a haladó világ ál­tal óhajtott békét. Ha egy vi­lágégésnek nem akarunk cin­kosai lenni — már pedig nem akarunk —, mindent meg kell tennünk a fegyverektől mentes Európáért, világért. Hiszen a béke valamennyiünk közös kincse... S talán az elhangzottak igazságát, az emberek békés jövőbe vetett hitét bizonyítot­ta a délután fénypontja is: a közös esküvő, pár mondta ki melyen nyolc a boldogító igent az ország közepén. A fesztivál folytatódik... Vasvári G. Pál Békefesztivál Pusztavacson Sátorváros az ország közepén Adorf Károly köszöntőt mond A járási árubemutatók sorában a dabasi Fehér Akác Tsz Ennyi vendég még sosem volt esküvőn IP ..?M Csúszott a vés úrra Barcza Zsolt felvételei időjárás és felelőtlen­ség Miért volt több íratás! fis? is Az elmúlt napok rendkívüli időjárása alaposan pró­­bára tette a Pest megyei tűzoltókat. Mint Nagy Zsolt­­ tűzoltó őrnagytól, a tűzoltóság megyei parancsnokhe­­­­lyettesétől megtudtuk, szombaton és vasárnap 29, hétfőn 1 2, s még kedden is 10 tűzesethez riasztották az állami­­ tűzoltóság egységeit. — Lapunk híroldalán is szembetűnnek a tüzekről szóló tudósítások. Az utóbbi időben mintha megszaporodott volna a számuk ... — Az idei év száraz időjá­rása nagymértékben hozzájá­rult a mezőgazadságban elő­fordult tűzesetekhez, melyek száma az elmúlt év­ihez képest mintegy háromszorosára nőtt. Például a gabonab­etakarítás megkezdése óta 127-szer riasz­tottak bennünket mezőgazda­­sági tüzekhez. Sajnos — a szakszerű és gyors beavatko­zás ellenére is — nem kis veszteség keletkezett: 67 eset kapcsán 2 millió 103 ezer fo­rint kár érte a népgazdaságot — tájékoztat Nagy Zsolt. — Az ilyen esetek okai kö­zött milyen arányban része­sednek a természeti körülmé­nyek, s hány százalékukat idézi elő a tűzvédelmi szabá­lyok megszegése, vagy az em­beri nemtörődömség? — Megítélésem szerint, a mezőgazdasági tüzek 80 száza­léka írható az időjárás szám­lájára, s mintegy 20 százalék­ban a nem kellő körültekintés vagy a szabályok mellőzése idézte, idézi elő a bajt. Az okok között jelentős számban szerepel például a dohányzás, s a mezőgazdasági üzemek gondos felkészülése ellenére is elő-előfordul a gépek mű­szaki hibája. Néhány esetben korszerű, értékes betakarító­­gépek váltak használhatat­lanná. Ezeknél a tűzesetek­nél — túl azon, hogy kiesé­sük hátráltatja a betakarítást — sokszor csak százezrekben fejezhető ki a kár tényleges értéke. — Az aratáshoz hozzátarto­zik a tarlóégetés. Ugyancsak a lapok hírrovataiból értesül­hettünk arról, hogy idén ug­rásszerűen emelkedett az emiatti tüzek száma is. — Július 15-től augusztus 1-ig tizenöt alkalommal kel­lett kivonulniuk tűzoltóinknak tarlóégetésből keletkezett tü­zekhez. Az anyagi kár ennek okán meghaladja a 100 ezer forintot. Tapasztalatunk az, hogy a tarlóágetést végző sze­mélyek vagy nem tudták fel­mérni — vagy túl későn ész­lelték — a veszélyhelyzetet. Éppen ezért — s a hasonló esetek elkerülésére — a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályával egyetértésben, a következő időszakban még nagyobb szigorral és­ követ­kezetességgel lépünk fel a szabályszegőkkel szemben. A mezőgazdasági üzemek veze­tőitől elvárjuk, hogy a tarló­égetéssel s az ilyen időszak­ban szokásos más, hasonlóan tűzveszélyes tevékenységgel megbízott dolgozóikat alapo­san készítsék fel minden le­hetséges veszély elhárítására. — Úgy tűnik, mintha ezen a nyáron a gyermekjátékból ke­letkezett tüzek is megszapo­rodtak volna... — Valóban, a vakáció meg­kezdésétől az elmúlt hónap végéig 11 tüzet okoztak gye­rekek, összehasonlításul: ta­valy egész évben 14-et. Még majdnem egy hónapig tart a szünidő, a gyermekek felügye­lte gyakran a szülőkön kívül álló okok miatt nem mindig megfelelő. Éppen ezért sze­retném felhívni a szülők fi­gyelmét rá, hogy­­ a gyújtó­eszközök gondos elzárásán túl — magyarázzák meg a gyere­keknek: a tűz nem játék. Mert az anyagi kár idővel pó­tolható, de egy elvesztett gyermekéletet nem lehet vis­­­szaadni. Bányász Hédi 3 HÉT HIRE w Eimmmum 0 Velencén országos ifjúsági béketalálkozóra ke­rült sor. 0 A Magyar Tudományos Akadémián ünnepi ülésen emlékeztek meg a 100 éves magyar orvosto­vábbképzésről. 0 Aggtelek volt a színhelye az orszá­gos ifjúsági környezetvédelmi szemináriumnak. 0 A nét híre az is, hogy hetven éve, 1913. augusztus har­madikén alakult meg a Magyarországi Munkás Mű­kedvelők Szövetsége. Csendőrségi jelentések­­ rögzítik: 1930. július 9-én, az­az ugyanazon a napon kom­munista röpcédulákat terjesz­tettek Monoron, Gyömrőn, Pé­­celen. A politikai rendőrség­nek szóló feltételezés szerint a jelentésekben: könnyen lehet, hogy a röpcédulákat azok ter­jesztik, akik újabban énekka­rok, szavalókórusok szervezé­sével próbálják meg eljuttat­ni a „kommunista tanokat a keresztény munkássághoz, sőt, némely iparoshoz is.” Dalolás és röpcédula? Vers és forra­dalmi mozgalom? Nincs sem­mi különösség e kettősben ak­kor. Amint abban sem, hogy a budapesti és környékbeli sü­­tőmunkások 1937. január 12-én tartott szakgyűlésén az elfo­gadott határozat olyasmit sür­get, mint a legkisebb munka­bérek megállapítása, a nyolc­órás munkanap, a szociális törvények betartása, a tanon­­cokra kiterjedő munkaügyi vé­delem, s e határozat hozatalá­nak körítése érdekes, színvo­nalas műsor, amelyet a szak­ma műkedvelő csoportjai ad­tak. A műsor némely számát azonban — megállapítva azok Idzító jellegét — a rendőrha­tóság jelen levő képviselője nem engedélyezte.... például Petőfi Sándor, Ady Endre egy­­egy versét. Persze, nemcsak versekről volt szó akkor til­tásban és engedélyeztetésben. Pest vármegye törvényhatósá­gi bizottsága a jobboldal kö­vetelésére 1941. október 12-én öt szociáldemokratát kizárt tagjai sorából — Fehér And­rást, Háhner Józsefet, Linhardt Antalt, Pentz Károlyt, Sze­keres Sándort —, mert az említettek nem fizették­­ meg a bizottság által rájuk ki­rótt 500 pengő pénzbün­tetést. A büntetés oka: nem tanúsítottak kellő hiedelmet egy korábbi ülésen, akkor, amikor a jobboldali többség elfogadtatta véleményét, ami szerint fölösleges lenne pénzt költeni bárminemű munkás­kultúrára, mert nincs igény ilyesmire, az ellenkezőjét csu­pán a kultúrbolsevizmus állít­ja ... Feledékenyek voltak a tör­vényhatósági bizottság akkori hangadói, mert hiszen az álta­luk oly sokszor emlegetett Szé­­­chenyi intéseit sem jegyezték meg nemzeti haladás és mun­kásfők okosodásának szoros kapcsairól. Az a feledékenység a politika emlőiről táplálko­zott, mai feledékenységünk vi­szont a szellemi ellustulás, a hagyományok lebecsülésének következménye. Mert nem je­le-e a feledékenységnek, hogy bár a megye nem szűkölködik a felszabadulás előtti munkás­­mozgalom sokféle emlékében, a megyében levő több mint százhatvan, művelődési otthon jellegű intézmény közül alig néhány választott nevet e ha­­gyománykörből, még azok sem, amelyek névtelenek marad­tak... A hetven esztendeje alakult munkás műkedvelők szövetségét persze adott társa­dalmi, gazdasági állapotok hívták életre, azaz ma nem a szövetségi forma a lényeg, ám lényeg — legyen lényeg — a tartalom. Hosszú évek óta 650 és 700 között váltakozik a me­gyében a műkedvelő művésze­ti csoportok, körök száma, s nem pusztán az szembetűnő, mennyire más és más színvo­nalon tevékenykednek ezek, hanem elgondolkoztató az is, hogy egyre szűkebb körből verbuválódik az utánpótlás, a fizikai foglalkozású fiatalok némely helyen mintha­­ elfelej­tődnének a lehetséges érdek­lődők, a hívottak, vártak tere­péről. Ami persze nem a sta­tisztikát sérti, nem annak tet­szetőssége folytán lenne fon­tos, hanem, mert a munkás­művelődést — annak minden lehetséges jó formáját — szo­ros és közvetlen szálak kötik a holnap megváltozó termelési feladataihoz, magasabb techno­lógiájához. Eltűnt seregnyi fehér folt a munkási művelés, általá­ban a művelődés térképéről, ám veszedelmes vaksággal vernénk meg magunkat, ha azt hinnék/ nem keletkeznek új, fehér foltok, nem alakul­nak ki friss csoportjai az érintetlenségnek, az érdekte­lenségnek. A kultúra a szellem kenyere, de nem tűnik olyan szükségszerűnek, nélkülözhe­tetlennek, mint a valóságos kenyér. Az éhség a fizikai ér­telmű kenyeret megveteti, ám e másik kenyérre, fokozatos ízleltetéssel, fel kell kelteni személyek, csoportok, tömegek éhségét. Nem megy egyik évről a másikra. Egyik évtizedről a másikra sem. Nemzedékek le­hetősége ez. Nemzedékek kö­telessége is egyben. Adni és kapni. Váltakozva. Mert aki kap, az majd ad is. Mészáros Ottó Silékombájn a téli latárjai A hosszan tartó aszály miatt gyengén fejlettek a kukoricák a fóti határban is. A Vörösmarty Termelőszö­vetkezettjei tehát, hogy me­tzek, ami menthető, besllúzzák a fejlődésben elma­radt növényt. Képünkön: a Heston-silékomb­­in vágja a zöldet a 13 hektáros táblán

Next