Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-07 / 186. szám
1983. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP %/úihw Már messziről szembe ötlik az MHSZ hőlégballonja, a vidámparknyi méretű kis vidámpark, s a sátorváros vásári negyede, az ország minden zugából érkezett több száz portékáit kínáló emberrel. Akad itt minden, a mézeskalács huszártól, a sült halig, a filléres műanyag csecsebecsétől a metszett üvegvázáig, az élő papagájtól a frissen szedett görögdinnyéig. Még sárkány is, no nem igazi, csak amolyan madzagra kötött, lebeg is belőle néhány a magasban. Az alapos előkészület, a tavaly szerzett tapasztalat — amikor először invitálták hazánk lakóit az ország közepére — már érezteti hatását, s akik most eljöttek, többségükben nem először járnak itt. Tudják, a kavalkádban megtalálják, amit keresnek. A társaságot, a jó szórakozást, az érdekes időtöltést, a közösséget, mindazt amitől fesztivál a fesztivál. Nézzünk ,hát körül mi is, miután meghallgattuk Somogyvári Lászlónak, az Örkényi nagyközségi Közös Tanács elnökének megnyitó szavait: kívánok a vásárosoknak jó vásárt, a művészeknek, népi együtteseknek, kiállítóknak sportolóknak, vásárra mászóknak sok sikert, a kempingezőknek jó időt, a menyasszonyoknak, vőlegényeknek boldog házasságot, országunk népének pedig tartós békét. Aki Pusztavacson kezdi most az útját, két újdonságot is talál. Az egyik a dunaharaszti Sütőipari Vállalat pénteken nyitott üzlete, friss kenyérrel, péksüteménnyel, s a tervek szerint havi 150 ezer forintos forgalommal. A másik, a Politoys klubhelyiségében rendezett tárlat, Udvari Pál festőművész és Murai Jenő szobrász alkotásaiból. De akad itt másféle bemutató is. Eljöttek termékeikkel a dabasi járás szinte minden üzeméből, szövetkezetéből, hogy szemléltessék, a járás dolgozói, mi mindennel járulnak hozzá élelmezésünkhöz tárgyi vágyaink valóra váltásához. Miközben a discós konferanszié, Dévényi Tibor hívására egymást váltják a színpadon az amatőr együttesek és előadók, több színhelyen is csoportosulnak az emberek, mindenütt sok a látnivaló. Például a vásárfánál. Időről időre nekirugaszkodik valaki, hogy felmásszon a 20 méteres, lecsupaszított fára, s a tetejéről szakított szalaggal bizonyítsa ügyességét. Kraffe István, a Képes Újság fotóriportere délben már adatokkal szolgál: eddig ötven kísérletező közül tizennyolcan jártak sikerrel, a legfiatalabb 14 éves volt, Vas Zoltán, Fótról. S miközben ezt mondja, már hozzák vállon a tizenkilencediket: Juhász István, a budapesti BHG marósa, amúgy az MHSZ-ben ejtőernyős, a 168. ugrásánál tart. Lihegve mondja: fára mászni így nehezebb, jobb lenne, ha rajtahagyták volna a kérget. Ajándékot is választhat, ő egy logikait, s még hozzáteszi: kipróbáltam magam. Sikerült ... A békesátornál trikók, plakátok, képeslapok, a felirat rajtuk: A békét választjuk! Kovács István, a KISZ dabasi járási bizottságának titkára és Molnár Gábor, a KISZ KB munkatársa kínálják a portékát, s ahogy mondják, sokan keresik őket, mert tudják, itt elköltött pénzükből is épül a kambodzsai gyermekváros. A Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács sátoránál kétszázan tehetnek kismotorvezetői vizsgát, s hatvanan vetélkedhetnek az autós ügyességi pályán. A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács sátránál is gyűlnek az aláírások rajzlapokon, melyek fölött ez a áll: Ha békét akarsz, írd ide a neved. Négy óra alatt huszonegy oldal telt be, mindegyiken százötven—kétszáz név. Délután három óra. A mikrofonhoz lép Áderi Károly, az MSZMP dabasi járási Bizottságának első titkára, s fesztiváli köszöntőt mond: — Ennek az országos vénynek aktualitását rendezniveli, hogy a mai napon — augusztus 6-án — emlékeznek meg világszerte a 38 évvel ezelőtti hirosimai atomtámadás áldozatairól. Ma a háborúnak hatalmas anyagi, szellemi bázisa jött létre, olyan romboló erejű fegyverrendszerek, melyek az egész emberiség sorsát fenyegetik. A kialakult és a szocialista országokra erőltetett fegyverkezési verseny alááshatja a haladó világ által óhajtott békét. Ha egy világégésnek nem akarunk cinkosai lenni — már pedig nem akarunk —, mindent meg kell tennünk a fegyverektől mentes Európáért, világért. Hiszen a béke valamennyiünk közös kincse... S talán az elhangzottak igazságát, az emberek békés jövőbe vetett hitét bizonyította a délután fénypontja is: a közös esküvő, pár mondta ki melyen nyolc a boldogító igent az ország közepén. A fesztivál folytatódik... Vasvári G. Pál Békefesztivál Pusztavacson Sátorváros az ország közepén Adorf Károly köszöntőt mond A járási árubemutatók sorában a dabasi Fehér Akác Tsz Ennyi vendég még sosem volt esküvőn IP ..?M Csúszott a vés úrra Barcza Zsolt felvételei időjárás és felelőtlenség Miért volt több íratás! fis? is Az elmúlt napok rendkívüli időjárása alaposan próbára tette a Pest megyei tűzoltókat. Mint Nagy Zsolt tűzoltó őrnagytól, a tűzoltóság megyei parancsnokhelyettesétől megtudtuk, szombaton és vasárnap 29, hétfőn 1 2, s még kedden is 10 tűzesethez riasztották az állami tűzoltóság egységeit. — Lapunk híroldalán is szembetűnnek a tüzekről szóló tudósítások. Az utóbbi időben mintha megszaporodott volna a számuk ... — Az idei év száraz időjárása nagymértékben hozzájárult a mezőgazadságban előfordult tűzesetekhez, melyek száma az elmúlt évihez képest mintegy háromszorosára nőtt. Például a gabonabetakarítás megkezdése óta 127-szer riasztottak bennünket mezőgazdasági tüzekhez. Sajnos — a szakszerű és gyors beavatkozás ellenére is — nem kis veszteség keletkezett: 67 eset kapcsán 2 millió 103 ezer forint kár érte a népgazdaságot — tájékoztat Nagy Zsolt. — Az ilyen esetek okai között milyen arányban részesednek a természeti körülmények, s hány százalékukat idézi elő a tűzvédelmi szabályok megszegése, vagy az emberi nemtörődömség? — Megítélésem szerint, a mezőgazdasági tüzek 80 százaléka írható az időjárás számlájára, s mintegy 20 százalékban a nem kellő körültekintés vagy a szabályok mellőzése idézte, idézi elő a bajt. Az okok között jelentős számban szerepel például a dohányzás, s a mezőgazdasági üzemek gondos felkészülése ellenére is elő-előfordul a gépek műszaki hibája. Néhány esetben korszerű, értékes betakarítógépek váltak használhatatlanná. Ezeknél a tűzeseteknél — túl azon, hogy kiesésük hátráltatja a betakarítást — sokszor csak százezrekben fejezhető ki a kár tényleges értéke. — Az aratáshoz hozzátartozik a tarlóégetés. Ugyancsak a lapok hírrovataiból értesülhettünk arról, hogy idén ugrásszerűen emelkedett az emiatti tüzek száma is. — Július 15-től augusztus 1-ig tizenöt alkalommal kellett kivonulniuk tűzoltóinknak tarlóégetésből keletkezett tüzekhez. Az anyagi kár ennek okán meghaladja a 100 ezer forintot. Tapasztalatunk az, hogy a tarlóágetést végző személyek vagy nem tudták felmérni — vagy túl későn észlelték — a veszélyhelyzetet. Éppen ezért — s a hasonló esetek elkerülésére — a megyei tanács mezőgazdasági osztályával egyetértésben, a következő időszakban még nagyobb szigorral és következetességgel lépünk fel a szabályszegőkkel szemben. A mezőgazdasági üzemek vezetőitől elvárjuk, hogy a tarlóégetéssel s az ilyen időszakban szokásos más, hasonlóan tűzveszélyes tevékenységgel megbízott dolgozóikat alaposan készítsék fel minden lehetséges veszély elhárítására. — Úgy tűnik, mintha ezen a nyáron a gyermekjátékból keletkezett tüzek is megszaporodtak volna... — Valóban, a vakáció megkezdésétől az elmúlt hónap végéig 11 tüzet okoztak gyerekek, összehasonlításul: tavaly egész évben 14-et. Még majdnem egy hónapig tart a szünidő, a gyermekek felügyelte gyakran a szülőkön kívül álló okok miatt nem mindig megfelelő. Éppen ezért szeretném felhívni a szülők figyelmét rá, hogy a gyújtóeszközök gondos elzárásán túl — magyarázzák meg a gyerekeknek: a tűz nem játék. Mert az anyagi kár idővel pótolható, de egy elvesztett gyermekéletet nem lehet visszaadni. Bányász Hédi 3 HÉT HIRE w Eimmmum 0 Velencén országos ifjúsági béketalálkozóra került sor. 0 A Magyar Tudományos Akadémián ünnepi ülésen emlékeztek meg a 100 éves magyar orvostovábbképzésről. 0 Aggtelek volt a színhelye az országos ifjúsági környezetvédelmi szemináriumnak. 0 A nét híre az is, hogy hetven éve, 1913. augusztus harmadikén alakult meg a Magyarországi Munkás Műkedvelők Szövetsége. Csendőrségi jelentések rögzítik: 1930. július 9-én, azaz ugyanazon a napon kommunista röpcédulákat terjesztettek Monoron, Gyömrőn, Pécelen. A politikai rendőrségnek szóló feltételezés szerint a jelentésekben: könnyen lehet, hogy a röpcédulákat azok terjesztik, akik újabban énekkarok, szavalókórusok szervezésével próbálják meg eljuttatni a „kommunista tanokat a keresztény munkássághoz, sőt, némely iparoshoz is.” Dalolás és röpcédula? Vers és forradalmi mozgalom? Nincs semmi különösség e kettősben akkor. Amint abban sem, hogy a budapesti és környékbeli sütőmunkások 1937. január 12-én tartott szakgyűlésén az elfogadott határozat olyasmit sürget, mint a legkisebb munkabérek megállapítása, a nyolcórás munkanap, a szociális törvények betartása, a tanoncokra kiterjedő munkaügyi védelem, s e határozat hozatalának körítése érdekes, színvonalas műsor, amelyet a szakma műkedvelő csoportjai adtak. A műsor némely számát azonban — megállapítva azok Idzító jellegét — a rendőrhatóság jelen levő képviselője nem engedélyezte.... például Petőfi Sándor, Ady Endre egyegy versét. Persze, nemcsak versekről volt szó akkor tiltásban és engedélyeztetésben. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága a jobboldal követelésére 1941. október 12-én öt szociáldemokratát kizárt tagjai sorából — Fehér Andrást, Háhner Józsefet, Linhardt Antalt, Pentz Károlyt, Szekeres Sándort —, mert az említettek nem fizették meg a bizottság által rájuk kirótt 500 pengő pénzbüntetést. A büntetés oka: nem tanúsítottak kellő hiedelmet egy korábbi ülésen, akkor, amikor a jobboldali többség elfogadtatta véleményét, ami szerint fölösleges lenne pénzt költeni bárminemű munkáskultúrára, mert nincs igény ilyesmire, az ellenkezőjét csupán a kultúrbolsevizmus állítja ... Feledékenyek voltak a törvényhatósági bizottság akkori hangadói, mert hiszen az általuk oly sokszor emlegetett Széchenyi intéseit sem jegyezték meg nemzeti haladás és munkásfők okosodásának szoros kapcsairól. Az a feledékenység a politika emlőiről táplálkozott, mai feledékenységünk viszont a szellemi ellustulás, a hagyományok lebecsülésének következménye. Mert nem jele-e a feledékenységnek, hogy bár a megye nem szűkölködik a felszabadulás előtti munkásmozgalom sokféle emlékében, a megyében levő több mint százhatvan, művelődési otthon jellegű intézmény közül alig néhány választott nevet e hagyománykörből, még azok sem, amelyek névtelenek maradtak... A hetven esztendeje alakult munkás műkedvelők szövetségét persze adott társadalmi, gazdasági állapotok hívták életre, azaz ma nem a szövetségi forma a lényeg, ám lényeg — legyen lényeg — a tartalom. Hosszú évek óta 650 és 700 között váltakozik a megyében a műkedvelő művészeti csoportok, körök száma, s nem pusztán az szembetűnő, mennyire más és más színvonalon tevékenykednek ezek, hanem elgondolkoztató az is, hogy egyre szűkebb körből verbuválódik az utánpótlás, a fizikai foglalkozású fiatalok némely helyen mintha elfelejtődnének a lehetséges érdeklődők, a hívottak, vártak terepéről. Ami persze nem a statisztikát sérti, nem annak tetszetőssége folytán lenne fontos, hanem, mert a munkásművelődést — annak minden lehetséges jó formáját — szoros és közvetlen szálak kötik a holnap megváltozó termelési feladataihoz, magasabb technológiájához. Eltűnt seregnyi fehér folt a munkási művelés, általában a művelődés térképéről, ám veszedelmes vaksággal vernénk meg magunkat, ha azt hinnék/ nem keletkeznek új, fehér foltok, nem alakulnak ki friss csoportjai az érintetlenségnek, az érdektelenségnek. A kultúra a szellem kenyere, de nem tűnik olyan szükségszerűnek, nélkülözhetetlennek, mint a valóságos kenyér. Az éhség a fizikai értelmű kenyeret megveteti, ám e másik kenyérre, fokozatos ízleltetéssel, fel kell kelteni személyek, csoportok, tömegek éhségét. Nem megy egyik évről a másikra. Egyik évtizedről a másikra sem. Nemzedékek lehetősége ez. Nemzedékek kötelessége is egyben. Adni és kapni. Váltakozva. Mert aki kap, az majd ad is. Mészáros Ottó Silékombájn a téli latárjai A hosszan tartó aszály miatt gyengén fejlettek a kukoricák a fóti határban is. A Vörösmarty Termelőszövetkezettjei tehát, hogy metzek, ami menthető, besllúzzák a fejlődésben elmaradt növényt. Képünkön: a Heston-silékombin vágja a zöldet a 13 hektáros táblán