Pest Megyei Hírlap, 1983. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-07 / 186. szám

Körzeti postahivatal Régi vágytnk teljesül Évek óta nagy gondot jelen­tett, hogy Verőcemaros kisma­­rosi részén nem volt postahi­vatal, így az embereknek a ré­gi Verőcére kellett menni küldeményeikért. Többször is a elhangzott: de jó lenne egy új postát építeni. A kérést tett követe, s megkezdődött tavaly az új létesítmény építése. A munkálatokkal a Kemencei Vegyesipari K. T. Sz. építőbri­gádját bízták meg, amelynek jó munkája nyomán emelkedni kezdtek a falak. Jelenleg már csak az utolsó simítások van­nak hátra, s a község lakossá­ga augusztus 20-án veheti bir­tokába az új intézményt. A budapest Vidéki Posta­igazgatóság és a helyi tanács járult hozzá anyagilag az épü­let mielőbbi befejezéséhez. A posta a Mátyás és Liget utcák kereszteződésében áll, s vár­hatóan már az első napon nagy forgalmat fog lebonyolí­tani. N. P. J. Halál az utakon Szomorú statisztika A váci járási-városi rendőr­kapitányság közlése szerint 1983 első félévében 15 halálos közlekedési baleset történt a járásban. Súlyosan 41 személy, könnyebben 63 személy sérült meg. Ittas vezetőkkel szemben 60 esetben indult eljárás. Saj­nos, minden hatodik közleke­dési baleset oka az ittasság volt. ÜHÜGYELET» Augusztus­ 8-tól hétfőtől az alábbi orvosok tartanak ügye­letet éjszaka a városban: Hétfőn Dr. Áfra , Tamás. Kedden Dr. Péter Éva. Szer­dán dr. Kiss Péter. Csütörtö­kön dr. Vajta Gábor. Pén­teken dr. Bucsek Tibor. Szom­baton és vasárnap dr. Hajmer Viktória. Az ügyelet a régi kórház épületében található. Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11— 525. A beosztás hét közben megváltozhat. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1983. AUGUSZTUS 7., VASÁRNAP • • Összefogtak értik a szervezetek Hét boldog k­ap Törökmezőn Intézet helyett a szabadban A Magyar Vöröskereszt vá­ci városi és járási szervezeté­nek kezdeményezésére három éve tekinthető megoldottnak a járásban élő mozgássérült gye­rekek nyári táborozása. Koráb­ban Szobon, Királyréten, eb­ben az évben pedig a török­mezői turistaházban tölthetett hét boldog napot ötvenkét ál­talános iskolás korú gyerek. Olyan mozgáskorlátozott, epi­lepsziás, siketnéma lányokról és fiúkról van szó, akik fiatal életüket jórészt kórházban, in­tézetekben vagy jobb esetben a családi környezet zárt vilá­gában élik. Gondolom, szük­ségtelen hangoztatni azt az életre szóló élményt, amelyet a táborozás egyik foglalkozása alatt a gyerekek arcáról leol­vashattam. Megértés, szeretet Szemük fénye elárulta, hogy sokáig emlékeznek majd ar­cokra, nevekre, azokra, akiket a táborban megismertek, meg­­szerettek. Dr. Kampós Katalin táborvezető gyermekorvosra, Ottó Györgyné, Bartos Kata­lin, Kovács Béláné, Fogarasi Kálmánná ápolónőkre, Németh Erzsébet járási vezető vé­dőnőre, Halmai Lászlóné, Varga Zoltánná, a Siket­­néma Intézet, Pálinkás Je­nőné, Sándor Gézáné, Mar­­kovicsné Béres Judit, a kise­gítő iskola nevelői, akikre ugyanolyan szeretettel gondol­nak majd vissza, mint Pauli­­csek Imréné és Remzső Zol­tánná városi, illetve járási Vö­röskereszt-szervezeti titkárok­ra. Többségük a szabadsága terhére vállalta a gyerekek felügyeletét, és nagy részük volt abban, hogy a tábor kis lakói jól érezzék magukat. Ez alatt az egy hét alatt le­dőlt minden akadály amelyek a mindennapi életben elkülö­nítik őket a testiekben ép em­bertársaiktól. Itt kiderült, hogy ezek a fiatalok is, mint minden ember, őszinte, igaz szeretetre, megértésre vágynak. Igaz, ők egyedül nem képesek megállni a lábukon. Segítségre vannak utalva, de csak olyan mértékben, olyan akadályok elhárításában, melyet saját erejükből legyőzni nem képe­sek. — A táborozás során a kü­lönböző betegségű gyerekek között olyan csodálatos harmó­nia alakult ki, amelyre egyéb­ként, úgy gondolom, nincs le­hetőség — mondja táborveze­tő. — A szabad környezetben is kipróbálhatják teljesítmé­nyüket. Bizonyítás kölcsönös segítség, egymás képességeinek a megismerése, vonzalmak, kapcsolatok, ba­rátságok születtek. Természe­tesen mindezek kialakítását elősegítették a tábor aktivistái által kialakított programok. Kirándulások, melyek során bebizonyosodott, mennyire ké­pesek a résztvevők a kilomé­tereket legyőzni. Az ered­mény: az önbizalom növeke­dése. Ami ellentmond annak a téves és kényelmes pedagógusi szemléletnek is, miszerint a mozgásukban korlátozott gye­rekek az osztálykiránduláso­kon nem szívesen vesznek részt. Sajnos, ezt sokszor a té­ves szülői magatartás is elő­segíti. Jövőre is az egy hét alatt lehetőség nyílt különböző labdajátékok­ra, rajzversenyre, Berhidai Margit vezetésével agyagfor­mázásra, változatos esti szóra­kozásokra, discoprogramokra. Élményszámba ment, amint a zene ritmusára mozogtak a gyerekek. Nem számított hát­ránynak az, ha valaki nem ta­nult táncolni. Végül az álarcosbállal elér­kezett a búcsú pillanata. Ki­gördültek a könnycseppek, sűrűn hangzottak a fogadkozá­sok: „Jövőre találkozunk, ugyanitt.” — Van erre esélyük a gye­rekeknek? — Igen. Szeretnénk az elkö­vetkező években is megszer­vezni ezeknek a gyerekeknek a táboroztatását. Ugyanis ők más közösségekben nem üdültethe­­tők. A város és a járás gazdasági egységei ehhez jelentős anyagi és egyéb társadalmi segítséget adtak már eddig is. Az idei táborozásunk költségeit is az üzemek, termelőszövetke­zetek adták össze, ami közel nyolcvanezer forint volt. sződi termelőszövetkezet autó­s­busza szállította a gyerekeket. Surányi János Módosított szerződések Az anyag­­ösztönzés eredményei Előnyben a tö­rzsgárda Minden vállalatnak van olyan sajátos,­ egyéni szabály­zata, amely országos határoza­tokon, rendelkezéseken alap­szik, s mégis úgy említik: üzemünk alkotmánya. Ilye­nek: a kollektív szerződések, törzsgárda szabályozások. Nem örökérvényű­ek, időnként mó­dosításra szoruló szabályza­tok, de az abban rögzített jo­gok és kötelezettségek tovább erősítik a dolgozók vállalathoz történő ragaszkodását­, és egy­ben a további fejlődés mozga­tó erejét jelentik. A Váci Kötöttárugyár igaz­gatósága és vállalati szakszer­vezeti bizottsága a közelmúlt­ban felülvizsgálta az 1981— 1985. évre szóló törzsgárda szabályzatot és — a VI. ötéves terv félidejében — a párt-, szakszervezeti, KISZ- és gaz­dasági vezetés egyetértésével elvégezte a szükséges módosí­tásokat Többen ragaszkodnak A Sállai utcai textilüzem­ben a vállalat alapításának 75. évfordulóján, 1960-ban ha­tározták el a vállalati törzs­gárda megszervezését. Az az­óta eltelt két évtized alatt a törzsgárda erősödött. Mind né­pesebb lett azok tábora, akik munkahelyükhöz hűséggel ra­gaszkodnak, megbecsülik és szeretik szakmájukat, példát mutatnak munkatárs­aiknak az üzemben csakúgy, mint az emberi helytállásban. A módosítás a törzsgárdá­hoz való tartozásnál beszámít­ja azok munkaidejét akik a Vác­ Kötöttárugyárral gazda­sági társaságot létesítő gaz­dálkodó egységek állományá­ból a Vári Kötöttárugyár állo­mányába kerülnek. A 25 évet meghaladó törzsgárdatagság­gal rendelkező dolgozó — amennyiben nyugdíjba vonu­lását követően munkaviszo­nyát megszakítás nélkül fenn­tartja, vagy ha megszakítás után újból a vállalatnál he­lyezkedik el, egy évi munka­­viszony után törzsgárdatagsá­­ga folyamatosnak számít. Fel­vehetők a törzsgárdába, akik hosszú idő óta a vállalatnál tevékenykednek anélkül, hogy állományilag odatartoznának (üzemi orvos, üzemi nővér, társadalmi szervek tisztségvi­selői stb.). Ki is zárható A törzsgárdába tartozók 5 éves munkaviszony után meg­kapják az I. fokozatú, 10 év után a II. fokozatú és 15 éves munkaviszony utáni a III. fo­kozatú jelvényt. Az átadás évenként, november hetedikén történik. Pénzjutalmat a 15. évet elérő kap — kétezer fo­rintot — ez ötévenként növek­szik úgy, hogy a 35. évben el­éri az ötezret. A törzsgárdá­hoz tartozók az év végi része­sedésből többletjuttatást kap­nak. A tagok az erkölcsi meg­becsülés mellett előnyben ré­szesülnek a káderutánpótlás­nál, béremelésnél, üdültetés­nél, rendkívüli szabadságjut­­tatásnál. Végül: aki a törzs­­gárdához fűződő követelmé­nyeknek nem felel meg, az a tagok sorából kizárható. A ki­zárást kezdeményezheti a bri­gád, a termelési tanácskozás vagy a területileg illetékes gazdasági vezető. Anyagi ösztönzés volt A Híradástechnikai Anya Gyárában a kollektív szerződést módosították a kö­zelmúltban. Rendezték az 1983 évi karácsony és újév közötti munkaidőt. A közvetlen anya­gi ösztönzés céljára (prémium, jutalom, újítási díj) egymillió 930 ezer forintot biztosítanak. Jelentős összeg jut a jóléti és a kulturális kiadásokra is. P. R. Korszerű gödi fonógépek szerelik a fonalbontó állványzatát a Pannónia Finomkötöttáru Szövetkezet gödi részlegében. A közelmúltban négy korszerű csehszlovák gyártmányú METIN típusú körkötőgépekkel gaz­dagodott a részleg gépparkja. Az új gépek segítségével napon­ta 1800 kilogrammal több fonalat tudnak majd feldolgozni a gödiek. A képen Kiss Ernő és Kormos József gépszerelők mun­ka közben Hancsovszki János felvétele A fóti Gárdonyi Géza két éve távozott az élők so­rából, miután egész életében Fót községért dolgozott. A fel­­szabadulás után néhány ba­rátjával ő alakította meg a kommunisa párt helyi szerve­zetét A földosztó bizottság titkára, s a község első vezető jegyzője volt. A fóti sport­egyesület az ő elnökségének időszakában élte fénykorát. Számos egyéb társadalmi meg­­biztatást is teljesített, nem vé­letlen hát, hogy elhunytakor a községi pártbizottság és tanács saját halottjának tekintette Gárdonyi Gézát és úgy is ad­ta meg számára a végtisztes­séget. Mindezt azért tartjuk szük­ségesnek felidézni, mert e ha­sábokon hónapokkal ezelőtt megjelent egy híradás az új fóti sportkombiház átadásá­ról, s a cikk szerzője a sport­kör múltjának felvázolása közben azt írta, hogy a felsza­badulás után „egy Gárdonyi Géza nevű sportkör elnöke,ember" lett a A cikk szerzője egy fiatal­ember volt, külső munkatár­sunk, aki úgy látszik, a 19 mil­lió forintos beruházással lét­rehozott sportkombinát nagy­­szerűsége feletti örömében nem tájékozódott kellőképpen annak az embernek az életút­járól, akinek példája az újabb nemzedék számára is követés­re méltó lehet. Cs. S. A liget volt a tanítója A lakatos és a barna kánya­ csa — A kertünk végéből fur­madárhang hallatszik. Mintha csikó nyerítene. — Van a közelben valami sásos, vizenyős terület? — Talán a forrás környéke. — A vöcsök. Az nyerít úgy, mint a ló. Dénes János lakásán folyik a párbeszéd a madarakról, meg a szerző életútjáról, Földváry téri házak valahá­ a­nyadik emeletén. Az ablakon át a törökhegyi dombvonulat halvány kontúrja látszik, kö­zelebbről a Rádi úti nyárfa­sor. Ám a házak kívül, belül mind olyan egyformák, hogy nehéz lenne oda még egyszer visszatalálni. Ez az urbánus környezet ellentmond a Há­zunk, kertünk madarairól cí­mű könyv szerzője érdeklődé­sének. Hiszen a Mit érdeklődésének? téma szerelmese, akinek szerkesztőségünkben is gyakran el kell magyaráz­ni, hogy mi csak módjával közölhetjük, egyébként nagy hozzáértést tanúsító cikkeit, melyek inkább szaklapokba valók. Az említett könyv nemrég jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában Kapocsy György kitűnő fotóival. Isme­retterjesztő munkának tekint­hetjük, melyet haszonnal for­gathat felnőtt és gyermek egyaránt. Kiváltképp szüksé­ges ez egyre urbanizálódó vi­lágunkban, amikor is távolabb kerülünk a bennünket körül­vevő természettől. Dénes János ornitológiai írásai rendszeresen megjelen­nek a Búvár című folyóirat­ban, az Élet és Tudomány­ban, a napilapok tudományos rovataiban. Számít a vélemé­­nye. Mint íráshoz értő em­ber egyébként más témákkal is gyakran szerepelnek cikkei lapunk hasábjain is. Kozása géplakatos, az Foglal­MHD Váci Gyáregységében dolgo­zik. — Hogy kezdődött és mikor — kérdezem a 25 éves fiatal­embertől. — Talán tíz éve és nem a madarakkal. Fogtam egy pan­non gyíkot és felhívtam Schmidt Egont, az Állatvilág jelenlegi ragaszkodott ornitológusát, aki hozzá, hogy menjek és mutassam be. Ő aztán sokat segített nekem. No, meg az az igazság, hogy már az iskola helyett is töb­bet csatangoltam a Városli­get füzeseiben. Úgyhogy le­velezőn fejeztem be az álta­lános iskolát. Igaz, annak más oka is volt — jegyzi meg kitérőleg és kissé keser­nyésen. A Mutter hét gyere­ket nevelt fel egyedül. Az ember nem szívesen hallgatja a tornatanár ismétlődő korho­­lásait, hogy már megint nem hozott az órára tornaruhát. A megfigyelésekre az is ösztön­zött, hogy a Váci Naplóba írhattam. Tíz év után már az ember nem mond le a szen­vedélyeiről. Vannak további terveim is. Magyarország tele­lő madarainak négy fajtájá­ról én szeretnék tanulmányt írni. Egyik fő témám a parti fecskék megfigyelése. Kuta­tom, gyűrűzöm őket. Fő terü­letük a sződi bányató, a Büki­­sziget, Tahitótfalu és Dunake­szi. Nagyon pusztulnak, az ember kegyetlenül bánik ve­lük. A barna kánya is szom­jas kíváncsiságom tárgya. Miattuk is sokat járok Börzsönybe, ahol a tudomá­n­yunk szerint már csak kettő található belőlük. A Magyar Madártani Egye­sület tagja és önzetlen mun­katársa, a váci lakatos és autodidakta ornitológus. Pe­dig mint mondja, gyerekko­rában is csak akkora kert volt a házuk előtt, hogy azt igazán annak sem lehetett ne­vezni. A tiget viszont jó taní­tónak bizonyult. Kovács T. István j T . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) A vizsgálatok még tartanak Szalma- és tarlótűz pusztított Baráth Sándor tűzoltó száza­dos a váci járási-városi tűzoltó­parancsnokság munkatársa gondterhelt arccal újságolta: — Július hónapban több he­lyen is felröppent a vörös ka­kas a járás területén és iszo­nyú pusztítást végzett. Tekin­télyes értékű károk keletkez­tek. Vácott a Haraszti Ernő ut­cában az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat 73. számú bolt­jában gyulladt ki a göngyöleg. A kár szerencsére itt csupán 600 forint. Rádon az úgynevezett Drab­­kó dűlőben a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet gabona­táblája gyulladt meg. A kár meghaladja a 30 ezer forintot. Gödön leégett a Gödöllői Er­dőgazdaság fenyvese. Az erdő­tűz során 70 ezer forint kár keletkezett. Verőcemaroson a gödi tűz lu­cerna- és rétiszén­akazja ka­pott lángra. A kár a gyors tűz­oltás ellenére is megközelíti a 200 ezer forintot. Az ügyben tovább folyik a vizsgálat. Fóton az úgynevezett Sátor­fa dűlőben Király István hét­végi házához riasztották a tűz­oltókat. Itt a tetőszerkezet és a melléképület kapott lángra. A kár közel 50 ezer forint. Király Istvánt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Ezt az ügyet is vizsgálja még a tűzol­tóság. Nagybörzsönyben a Petőfi Sándor utca 77. számú háznál a szalma és az állattartási épü­let gyulladt ki. Grósz Tibor gazdaságában 4 ezer forint ér­ték vált a lángok martalékává. Kemencén a bamecebaráti Börzsöny Termelőszövetkezet területén szalma- és tarlótűz keletkezett. A kár közel 8 ezer forint. A fóti Tüzép-telepen német brikett, szén és faanyagok vesz­tek kárba a tűz következté­ben. Az ügyben itt is folyik a vizsgálat. A váci Alsópinyér dűlőben a fóti Vörösmarty Termelőszövet­kezet rendre vágott búzaszal­mája fogott tüzet. A 20 hektár­nyi területen 10 ezer forint a kár. Galgagyörkön fenyves erdőt pusztított el­ a tűz. A püspök­­hatvani Galgavölgye Termelő­­szövetkezet erdején kívül az úgynevezett Salamon és Kele­men táblán is volt tűz. A két tűzeset 95 ezer forint kárt ered­ményezett. Vácdukán a sződi Virágzó Termelőszövetkezet úgyneve­zett Temető tábláján a fenyves erdő, a bozót és avartűz 28 ezer forint kárt okozott. A verőcemarosi Kavicsbánya dűlőben Németh Éva budapesti lakos faháza teljesen leégett A tűz keletkezése során Németh Évát súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba. Az anya­gi kár 35 ezer forint. — El kell mondanom, s fi­gyelmeztetni az embereket, hogy a szárazság miatt a tar­lóégetést csak engedéllyel vé­gezzék. Az erdőkben csak az arra kijelölt helyen gyújtsa­nak tüzet. Fokozottan kísérjék figyelemmel az ön­gyulladó anyagok tárolási szabá­lyainak megtartását. Nagy Péter János

Next