Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-20 / 299. szám
Ahol közösségre talál a gyermek Színpadjáték iskolásoknak Ha lenne egy színiiskolám, a munkát távolról sem a jellemmel, a szituációval, a gondolkodással vagy a viselkedéssel kezdeném. Nem próbálnánk anekdotákat fölidézni az életünkből, hogy ezáltal olyan véletlen eseményekhez jussunk el, amelyek, meglehet, igazak. Mélyebbre ásnánk, nem az eseményt, hanem a tartalmát keresve: az érzelem lényegét, amely a szavakon túl, az események mögött van. Peter Brook színjátékelméletében kiemeli az egymáshozközeledés érzelmi mélységét. Nem véletlenül idéztük vallomását: a színészi technika, a fogások mindenki számára több-kevesebb sikerrel elsajátíthatók. Ám az érzelmi megközelítés, az átélés határozza meg az egyéniséget, s a közvetítő képességet. Helyzetek Módszertant hívta szombaton bemutatóra a gödöllői központ a környék gyerekszínjátszóit, a rendezőket, s nem utolsósorban a pedagógusokat. Tették ezt éppen azzal a Peter Brook-i elképzeléssel, hogy bemutassák a csoportok összetartozását, az egymáshoz kapcsolódás fokozatait, s hogy a színjátszás segítségével miként nyernek a gyerekek olyan érzelmi többletet, segítségével jobban amelynek eligazodhatnak a világban. A próbákon, a színjátszás során megélt helyzetek vissza-visszaköszönnek otthon és az iskolában. S ha a dramatikus játékórákon, a színjátszók között a gyermek megtanulja, miként élheti át mások érzelmeit is, árnyaltabban értékeli a valóságot. A program műhelytalálkozót hirdetett, amit a nap során színesen, alapos körüljárással meg is valósítottak. Mit is rejt magában ez a program, milyen elképzelésekkel hívták össze a szakembereket és az érdeklődőket? Kaposi László, a művelődési központ munkatársa valóságos dramatikus nevelési tervet dolgozott ki, melynek egyik eleme volt a szombati. — Gödöllőn és környékén működött néhány gyerekszínjátszó csoport — sorolja az elképzeléseket, amelyek műhelymunka után kiáltottak. A közösségek váltakozó sikerrel szerepeltek. A csoportvezetők itt-ott kifejtették véleményüket ennek pedagógiai eredményeiről. Az utóbbi időben egyre jobban éreztük, hogy a kezdeményezéseket időnként találkoztatni kellene. Évente három-négy nyílt napot rendezünk, ezt követően, ahová meghívjuk az amatőr mekszínjátszó csoportokat gyerésermészetesen a pedagógusokat is. Ötletek A találkozó nem a látványosságra törekedett. A belső kínlódás, a megvalósítás módjának bemutatására vállalkozott. Ugyanakkor tetten érhettük azt is, mennyire más és más módszerekkel dolgoznak a rendezők. Délelőtt különböző helyszíneken — hol a színpadon, hol egy klubszobában — láthattuk a dramatikus játék emberformáló Természetesen egy éra hatását, csak arra alkalmas, hogy ízelítőt adjon, hogy kedvre serkentsen. Dehát ez is a cél, s nem oly kevés ... — A pedagógiai főiskolákon nincsenek kötelező órák, ahol a dramatikus megoldásokat tanítanák — mondja Baranyai Gizella, a gödöllői kisegítő iskola tanára. Pedig a gyakorlatban feltétlenül szükség van minderre. Hiszen ebben a formában tudja úgy kifejezni a gyerek önmagát, hogy valóban közösségre leljen. Bakóné Rusznák Rózsa, a gödöllői Karikás Frigyes Általános Iskola első osztályosainak tanítója a családi eseményt, a disznóölést cserélte fel az egész napos tapasztalatszerzésre. Az órákon mindig a játékos formák segítik át a gyereket a fáradtságon. Ezért gyűjtöm a különböző ötleteket. Rájöttem: teljesen ösztönösen nem lehet a dramatikus játékokat felhasználni. Azon gondolkodom, hogy beiratkozom a rendezői tanfolyamra. Úgy érzem, hogy a befektetett energia többszörösen megtérül majd. Fodor Mihály, a tragi gyermekcsoport vezetője a színpadon próbált. Apró rezdülések a jelei annak, hogy mennyire együtt él a gyerekekkel. Szemvillanással értik egymást. — Kipróbáltuk, hogy mit jelent egy ilyen nagy színpadon próbálni — fejtegeti. — Azt szerettem volna bemutatni a többieknek, hogy a próba bizalmas, belső munka. Gyötrelmes még akkor is, ha látszólag szórakozás az egész. Úgy érzem, hogy a didaktikai célokon túl meg kell tanítani a kicsinyeket arra, hogy eredményt csak elmélyült munkával érhetünk el. Örömök Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház rendezője más eszközökkel mozgatja meg a gyerekeket. Számára a szituációteremtés, a megannyi technikai megoldás játékos formája volt érdekes. — A szemléltetés egyik legalkalmasabb formájának érzem a dramatikus játékokat — értelmezte módszerét. — Sajnos, ma még a magyarórákon sem általános mindezek felhasználása. Úgy gondolom, hogy az egész oktatást át kellene hatnia a játéknak, a gyerekek szerepeltetésének. Műhelytalálkozó volt Gödöllőn. Volt olyan gyermekegyüttes, amelyik bemutatkozott, mások életüknek egy darabját, a próba örömét-kínját hozták el. Találkozhattak egymással a kicsinyek és nagyok. Népművelők, amatőrszínpad-vezetők és pedagógusok cserélhették ki véleményüket. A kezdeményezés nyomán mindenki azt remélte, hogy mind az iskolai oktatásban, mind a szabadidős tevékenységben nagyobb rész jut a gyermekszínjátszásnak, az szerepjátéknak.önmegvalósító Erdősi Katalin Jól mulatott a gyermekközönség. Szadai betlehemes. A gödöllőiek mesejátékokból válogattak vidám jeleneteket. Barcza Zsolt felvételei t A köz- és felsőoktatás fejlesztése Az ország közvéleménye előtt A vita lázában égünk immár hónapok óta. Oktatásügyünk helyzete szinte nemzeti kérdéssé vált. A Művelődési Minisztérium által készített, a közoktatás, valamint a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó javaslatokat különféle fórumokon részletesen megvitatták. Szeptembertől másfél-két hónapon keresztül zajlottak a szakmai viták, majd nyilvánosságra hozva a javaslatokat, sor kerülhetett a személyes hozzászólásokra is. Számos minisztérium és országos hatáskörű szerv, a fővárosi és a megyei tanácsok, kutatóintézetek és társadalmi szervezetek fogalmazták meg véleményüket a tervezetről. A megyei tanácsok összegzései tartalmazták a több fordulóban szervezett szakmai vitákon elhangzottakat, s ez sok ezer pedagógus, oktatási szakember véleményét jelenti. Lépcsőfokonként Tegnap Köpeczi Béla művelődési miniszter a Parlamentben tájékoztatta a sajtó képviselőit a két fejlesztési program további sorsáról. A Minisztertanács döntése értelmében ezt a témát tárgyalni fogja az országgyűlés, tehát szakmai körből az egész ország közvéleménye elé lépnek a fejlesztési köz- és felsőoktatás elképzelései. A szakmai vitákon a többség egyetértett a tervezet legfontosabb elveivel. Vitatéma volt viszont, hogy vajon a középszintű és a felsőoktatásban elérkezett-e a radikális reformok ideje. Az egyetemeken, főiskolákon a hallgatók a tartalmi korszerűsítés meggyorsítását, a belső struktúra mielőbbi változtatását kérik. A miniszter s a testület, amelyet képviselt, azonban a folyamatos korszerűsítés híve, mert a változások végigviteléhez hosszabb időre van szükség. Nem lehet a felsőoktatásban egyik napról a másikra rugalmasságot követelni, hiszen az oktatás változásai amúgy is lassan érnek, s pontosan ez szükséges az eredményességhez is. A radikális lépésekhez egyébként is olyan feltételek szükségesek, amelyekkel jelenleg még nem rendelkezünk. Nincsenek tantermeink, gépeink, reink, tornatermeink, műszerreform komolyságához pedig az objektív körülmények is szükségesek. Gyakorta tűztünk már ki az oktatásügyben is irányelveket, tartalmi célokat, akartunk új módszereket, de miután a feltételeket nem tudtuk biztosítani, ezek az elképzelések befulladtak. Egyszóval, a változásra szükség van, de ezt csak realista módon, lépcsőfokonként lehet végrehajtani. Tehetséggondozás Felvetődik azonban a kérdés, vajon meglesznek-e az elképzelések feltételei? Amikor a programot összeállították, tisztázták az ehhez szükséges gazdasági és személyi feltételeket mind az Országos Tervhivatallal, mind pedig a Pénzügyminisztériummal. Kiemelten és együtt szerepel az általános és középfokú oktatás tanteremszükséglete, folytatódnak az egyetemek rekonstrukciói és 1990-ig többet fordítunk az oktatáshoz szükséges gépek, műszerek beszerzésére és a diákok szociális ellátására. 1990 előtt ismét újabb javaslatot tesz a minisztérium a további fejlesztésre, ugyanis az adott gazdasági, társadalmi viszonyok között nem tervezhettek az ezredfordulóig. Vitázni lehet azon is, vajon kielégítő-e a tárca négyszázalékos részesedése a nemzeti jövedelemből. Az oktatással foglalkozó javaslatokból tehát programok lettek. A programok fő célkitűzésként kezelik a tartalmi korszerűsítés folytatását az általános és középiskolákban. Kísérletképpen az általános iskolákban — egyelőre csak szűk körben — bevezetik a fakultációt, amely tartalmi differenciálást jelent, főként a tehetséggondozás szempontjából. Különös hangsúlyt fektetnek az ismereti szint növelésére, ezen belül is az anyanyelvi oktatásra, s arra, hogy a sport mind jobban beépüljön az iskolai életbe. Tudós tanár A középfoknál megmarad a három iskolatípus, de a szakközépiskola és a szakmunkásképzés közelít egymáshoz, valamint a közismereti tárgyak tekintetében a szakközépiskola és a gimnázium első két osztálya is. Az előzetes elképzelésnek megfelelően bevezetik az ötéves technikusképzést. Köpeczi Béla külön foglalkozott a pedagógusképzéssel és továbbképzéssel. Mennyiségi fejlesztésre van szükség a jövőben, hiszen a tanári pályán jelenleg válság van, s ebben az anyagi mellett az erkölcsi elismerés hiányának is szerepe van. A pedagógusok oktatását mind minőségileg, mind tartalmilag javítani kívánják. Kísérletet tesznek az egységes pedagógusoktatásra, részben a tanítók és óvónők, részben pedig az általános és középiskolai tanárok képzésénél. Szeretnék feltámasztani rendszeres tovább- és önképzés segítségével a tudós tanár típusát. i Nagyobb hangsúlyt kívánnak helyezni az értelmiség képzésére, azaz jobban felkészíteni a szakembereket arra, hogy egy adott társadalomban élnek, amelynek ügyeivel foglalkozniuk kell. A felsőoktatással kapcsolatos alapelveket az elkövetkezendő fél év folyamán a szakági, majd intézményi koncepciók teszik konkréttá. A probléma ott van, hogy vajon akarják-e az intézmények a megújulást. Az egyetemi, főiskolai ifjúság ugyanis radikális változásokat kíván, az oktatók viszont megőrizni a status szeretnék quót. A miniszter rendkívül fontosnak tartja az egyetemi, főiskolai kutatások konkrétabbá tételét, azaz legyen szerves egységben az oktatás és a kutatás. Kitért még az egyetem és közoktatás kapcsolatára, a jelenlegi felvételi rendszerre, felvettek számának mértékére. A javaslat itt óvatosan fogalmaz. Gondolnak arra, hogy több hallgatót vegyenek föl és a szelekció az egyetemi évek alatt történjék. Foglalkozott az egyetemek, főiskolák belső életével, demokratizmusával, valamint a hallgatók jogállásával. Elemezte az oktatási irányítás szempontjait, a jövőben létrehozandó iskolatanácsok szerepét. A program végrehajtására a minisztérium dolgozott ki, s az akciótervet elhangzott észrevételek alapján mind az akcióterven, mind a programon javít. Ezt a január közepéig elkészülő dokumentumot terjesztik majd az országgyűlés elé, s elfogadás esetén emeli majd határozattá a két programot a Minisztertanács. Körmendi Zsuzsa ■MTv-FIGYELŐ A hét vége műsorában a Delta első néhány perce tetszett a legjobban. Csodát láttatott a képernyő , de jó lenne vagy azt hinni, hogy háromnégymillió nézővel! Ezerszeresre, sőt ötezerszeresre felgyorsított képsorok mutatták, hogy miképpen növekedik a növény: a gyökér egyenesen, a föld középpontja, a hajtáscsúcs pedig — furcsán mozogva, kígyózva-kanyarogva — a nap irányába. Elbűvölő volt látni, hogy miképpen keresi a kúszónövény a támasztéknak szükséges ágacskát vagy zsineget, hogy aztán kígyóként tekeredjen fel arra. E folyamat fázisait mindenki ismeri, azt is sokan tudják, hogy jó néhány levél és virág délelőttönként kitárulkozik, alkonyattájt meg összehúzódik. E roppant lassú mozgások szemmel nem érzékelhetők. Az egyszerű felvételi trükk azonban látványosan bizonyít! Ez esetben a televízióval a legszemléletesebb élőbeszéd, a legkiválóbb fénykép vagy a legötletesebb ábra sem versenyezhet. Dobogós helyezést érdemel két külpolitikai tárgyú iműsor(rész) is. Kalmár György alaposan felkészülve vágott neki Törökországnak, s így méltó kérdező partnere volt a legmagasabb rangú állami tisztségviselőknek is. Érezni lehetett hogy sokkal többet tud annál, mint amennyit a kérdéseiben meg is fogalmaz — mint ahogy a jéghegyeknek is csupán egy töredéknyi csúcsa látszik ki a vízből. Ugyanez a jéghegyszerűség jellemezte Sándor István és Polgár Dénes párbeszédét A Hétben. Az utóbbi egy hosszú pályának nemcsak minden tudásával, hanem annak minden bölcsességével is számolt be az USA nukleáris fegyverkezési hajszájának Nyugat-Európát is erősen érintő gazdasági okairól. Ennyire tömören, sallangtalanul beszélni csak az tud, aki fölényesen birtokolja tárgyát. S az ilyen ember szavának súlya van, akár aggodalmairól beszél, akár optimistán vélekedik valamiről. Jó lenne minél többször efféle beszélgetéseket hallani-látni a képernyőn ! Ellenpéldák is akadtak a műsorban. S azért bosszantottak külön ősiképpen, mert többségüket elkerülhették volna az alkotók. Néhány százaléknyi többletráfordítással zavartalanabb lehetett volna mindhárom vetélkedő (Vágó A fele sem iparban olykor bennfenteskedik, máskor mértéktelenül felülről kezeli kérdéseit és a játékosokat, a Jókai-vetélkedőben meg mintha nem találta volna meg valamennyi kérdéscsoport közös nevezőjét, esetenként a kérdések nagyon is különböző fajsúlyúak — akár csak a zsűri tevékenysége. Egri Elmebajnoksága azzal bosszantott, hogy úgy érezhettük: a remek tárgyi tudásról bizonyságot adó versenyzők bizony közelébe sem érnek a mindent jobban és bővebben tudó — persze, papírból könnyű — játékvezetőnek.) A telepohár sem kerülte az elnagyoltságból (olykor el a rossz fakadó értelmű amatőrségből) gyöngeségeket. Vajon miért nem lehetett tisztességesen elvarrni a villámtréfák és pen dalok szálát, vajon miképkerült bele ebbe a műsorba a tragikomikus lehetőségeket magában rejtő — de azokat ebben a közegben aligha kibontakoztatható — tanármonológ? Mert ez utóbbi többet érdemelt volna: remek ötlet volt összeötvözni. A walesi bárdok sorait egy tanár mindennapi iskolai és iskolán kívüli gondjaival, s Horváth Tivadar ismét fellobbantotta tehetségének olykor hamu alá kerülő lángját. A monológ környezete, az ehhez bizony nagyon idétlennek tetsző talponálló meg a szöveg helyenkénti olcsóságai sokat gyengítettek az összhatáson — és mindkét hiba elkerülhető lett volna! Ez az, ami talán a legnagyobb bosszúságot okozza — vagy okozhatja — a képernyő előtt ülőknek.... Daniss Győző 1983. DECEMBER 20., KEDD Levelezni is lehet Sci-fi-társaság alakult ki Budapesten, az Almássy téművelődési központban megalakult a Magyar Sci-Fi Társaság. Az alapító tagok között fővárosi és vidéki, eddig is működő sci-fi klubok vezetői és tagjai mellett a magyar fantasztikus irodalom és társművészetek olyan ismert alakjai is ott vannak, mint Zsoldos Péter író, Rajnai András tévérendező, Papp Oszkár festőművész, Erdei-Grünwald Mihály író, rádióriporter és mások. A társaság elnöke dr Horváth Sándor exobiológus. (Az exobiológus az élet lehetőségeit, a megjelenési formáit tanulmányozza más égitesteken.) A Magyar Sci-Fi Társaság várja minden olyan, a fantasztikummal foglalkozó klub csoportos jelentkezését is, amelyek eddig is tevékenyen működtek, és olyanokét, akik ismeretségi körükre támaszkodva egyes nagyobb vagy kisebb városokban helyi csoport szervezésére vállalkoznának. Az egyesület működésének anyagi bázisát a havi 25 forintos tagsági díj jelenti, amelyet évi két részletben lehet befizetni. Pest megyében Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen illetve Heves megyében, Egerben, a megyei művelődési központban már meg is kezdték a helyi csoportok szervezését. Az új egyesület címe: Magyar Sci-Fi Társaság, Budapest 5., Postafiók 514, 1374. Művelődési központok, ifjúsági és közművelődési klubok jelentkezését is várják, részben jogi személyként tagnak, részben pedig azért, hogy teljesebb legyen a kép: egyes városokban, községekben hol találnak otthonra, működési helyre az egyesület megszervezendő csoportjai.