Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

4 Testvér-megyék reflektorfényben Englerék a Napospartra mennek — Milyen hetilapot szerkesz­tett Omszkban Ligeti Károly? — A Forradalom címűt. — Hol írta Goethe 1779-ben egyetlen nap alatt az Iphige­­neia negyedik felvonását? — Schwalbesteinben. — Pest megye egyik városá­nak testvérvárosa Szófia me­gyében van. Melyik ez a két település ? — Szentendre — Koprivsti­­ca. Ötszáz brigád Gyors kérdések, gyors fe­leletek. Ki jól, ki rosszul vála­szol. Minden attól függ, ho­­gyan forog a szerencse kereke, de a legfontosabb mégiscsak a tudás, a felkészültség. Szere­tünk vetélkedni, a játék, a szellemi torna, saját értékeink felmutatása és nem utolsósor­ban a főnyeremény reményé­ben. A fenti párbeszéd azon szombati vetélkedőn hangzott­­ el, ahol szocialista brigádok adtak számot testvérmegyé­inkről. Omszk, Suhl, Szófia megyéknek a történelmével, gazdasági, kulturális életével ismerkedhettünk a délutánba nyúló mérkőzésen Dunakeszin, a József Attila művelődési központban. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a TIT Pest megyei Szervezete, valamint a Pest megyei Hírlap kezdeményezé­sére egy esztendeje indított rendezvénysorozat záróakkord­jához érkezett Az elődöntő­kön legjobb eredményt elért brigádok — az ikladd Ipari Mű­szergyár, a nagykátai Villany­­szerelő Vállalat, a százhalom­battai Dunai Kőolajipari Vál­lalat, a szigetszentmiklósi Cse­pel Autógyár, a váci Cement­es Mészművek, a budaörsi PVCSV, a dunakeszi MÁV Járműjavító, a ceglédi Dél- Pest megyei Áfész dolgozói — adták a válaszokat a pergő néha-néha döccenő vetélke­dőn. — Bizonyára maguk a pá­lyázatkiírók sem gondolták, hogy szinte az egész megyét megmozgatja a felhívás — mondotta Jakab Béla, a Pest megyei Tanács művelődési osz­tályvezető-helyettese, a zsűri elnöke. — Egy év alatt ötszáz­harminc brigád csapata — mintegy kétezer taggal — vál­lalta, hogy szabad idejében a könyvtárakat bújja, előadáso­kat hallgasson, tanuljon. A nagy érdeklődés is bizonyít­ja, hogy nem öncélú kiírásról volt szó. Mindvégig éreztem; a lexikális tudásgyarapításon túl valamennyi résztvevő érzelmi­leg is közelebb került a test­vérmegyékhez. Tanultunk... A játék izgalma átragadt a drukkoló közönségre. A csapa­tokat elkísérték a többi brigád­­tagok, a családok. A művelő­dési központ nagytermében csaknem ugyanannyi volt a néző, mint a résztvevő. Jelez­ve, hogy a kiválasztott csapa­tokon kívül a lemaradók is kí­váncsiak voltak a kérdésekre. — Alig néhány pont válasz­tott el bennünket a győzelem­től a dunakeszi területi dön­tőn — magyarázta Oravecz Sándor, a Járműjavító Szár­nyaskerék II. brigád vezető­je. — Figyeltem a kérdéseket, meglehetősen nehezek voltak. Valamennyi, számomra érde­kes kulturális eseményen itt vagyok, pedig Rádról járok be. — Valamennyi vetélkedőre benevezek — vette át a szót Körösi István, a Járműjavító 1-es gyáregységének lakatosa. — Jóleső érzés a győzelem, de az is nyer, aki lemarad. Szá­momra az a legfontosabb, hogy a többiekkel együtt vagyok ilyenkor. Szeretem a felkészü­lés izgalmát. Bár most a jár­műjavítások elég nehezen ju­tottak hozzá az anyaghoz. A ritkaságszámba menő kiadvá­nyokat nemigen értük el, pe­dig bőven akadt belőlük kér­dés. Szellmi totó, kakukktojás, összerakó ®, zsetonos játék, elő­re elkészített tablókból kiállí­tás rendezése — és sorolhat­nánk, mi minden tette változa­tossá a rendezvényt. Csupán a népművelők réme, a techni­ka tréfálta meg ismét a ren­dezőket. Az epidiaszkóp meg­lehetősen elmosódottan vetí­tette ki a tájegységeket bemu­tató képeket, így aztán a játé­kosok kézbe kapták a képesla­pokat, ezúttal a közönség vá­rakozott, netán kíváncsisko­dott. — Jártunk már mindannyi­an Bulgáriában, az NDK-ban — vette számba az utazásokat Juhász Miklós, a PVCSV te­lepvezetője. — A Lenin brigád tagjaként jöttem. Igaz, nem győztünk, de sokat tanultunk. Játékosan Az anyaggyűjtéshez sokat se­gítettek az egyes országok kul­turális központjai. A szakmai helyességért szavatolt Kova­lenko Anatolij, A Szovjet Tu­domány és Kultúra Háza osz­tályvezetője, Heidimarie Eng­­lert, az NDK Kulturális Cent­rum igazgatóhelyettese, Ale­xander Gjurov, a Bolgár Kul­turális Központ főmunkatársa. — A nehéz akadályokat jól vették a versenyzők — mon­dotta Kovalenko Anatolij. — Számomra a játékosság, az is­merkedés jeleneteit sokat. Kü­lönösen­­ a testvérmegyei kap­csolatokról kaphattunk átte­kintést. Nem vérre ment a játék, hanem naposparti üdülésért. A százhalombattai Engler bri­gád nagy ujjongással vitte el a pálmát. — A Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál harminchárom brigád pályázott — fejtegette Percsi Tibor, közművelődési előadó. — A bonyolult munkát végzők igénylik, hogy más területeken is megmérettessenek. — Gyöngy Márton, Kiss László, Kurucz Jánosné, Kon­­dek Jánosné — a győztesek rengeteget tanultak, hogy el­nyerjék a fődíjat. Minden iro­dalmat felkutattak, elolvastak. Most boldogan borultak egy­más nyakába. Jó hangulatban távoztak, miként a közönség­ részesei voltak egy ismereteket adó, szórakoztató játéknak. Erdősi Katalin Készül a szellemi fotó A kultúrák képviselői szavatolják a szakmai pontosságot Erdösi Ágnes felvételei 1984. MÁJUS 15., KEDD A I i j ^­j .. Az ország középiskoláiban ma reggel fe­m­ 3(TVÍ! YV­A ) kezdődött szülten figyelték a tételek kihirdetését a­­ magyar írásbeli érettségire összegyűlt fia­talok. Miután elhangzottak a címei lehetett gondolkodni, melyik fekszik leginkább: Berzse­nyi Dániel elégiáinak, Petőfi Sándor A puszta télen című költeményének vagy éppen Krúdy Gyula Éjjeli utazás című novellájának elemzése? Ezzel megkezdődött a gimnáziumok és szakkö­zépiskolák utolsóéves hallgatóinak végső erőpróbája: az érettségi. Pest megye 29 középfokú is­kolájában ültek be ma a padokba a negyedikesek, hogy számot adjanak az évek során szer­zett ismereteikről, összesen 2021 fiú és lány hajolt tegnap kicsit lámpalázasan a papírok fö­lé, s igyekezett összeszedni gondolatait a választott témáról. Fotóriporterünk a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában járt, ahol 51 gimnazista és 38 leendő óvónő érettségizik. A negyedik A osztályban már javában folyt a munka. Volt, akinek a tol­la sebesen szántotta a papírt, mások eltöprengtek, s szinte minden szót megrágtak, mielőtt le­írták volna. Varga Ildikó (képünkön) és társai úgy tűnik, jól választottak, lapjukon gyorsan sokasodtak az egymás alá rótt sorok. A vizsgák ma a matematika írásbelivel folytatódnak, holnap a gimnáziumokban orosz nyelv, a szakközépiskolákban pedig szakmai tárgyak kerülnek sorra. Erdősi Ágnes felvétele Tv-FICtYKLQ Földi paradicsom. Egymás­tól jól elszakítva — kedden, illetve pénteken késő este — vetítették ifj. Schiffer Pál Föl­di paradicsom című dokumen­­tumfilmjének két részét. Nagy kár, hogy így elbántak ezzel a képes-hangos helyzetjelentés­sel, mert bátran állíthatjuk: az utóbbi esztendők legkivá­lóbb ilyen alkotása futott to­va a képernyőn. Telitalálatod a kiválasztott téma, és szintén telitalálat, ahogyan a mű­­ru­hát, fazont kapott. Ebben a forintok után fut­kosó világban, kit ne érdekel­ne ugyanis az az ember — neve szerint Kerekes János szentesi parasztgazda —, aki öt óriási fóliasátor tulajdono­saként milliókat fektet be, és milliókat keres, ám aki mind­eddig még egyszer sem tudta kifizetni többször százezernyi adósságait. Óriási pénzek fut­nak át agyondolgozott kezei között, ám ezek a summák ahogyan jönnek, úgy röppen­nek tova. Mert egyszer pa­lánta kell, másszor fűtőolaj kell a fenyegető fagyok ellen, harmadszor meg a lányokat kell valahogyan kiházasítani. Úgy van ez, ahogyan többen mondták is, írták is ezzel a különben már díjjal — a leg­utóbbi Filmszemle díjával — megjutalmazott képsorral kap­csolatban : egy Sziszüphosz gör­geti fölfelé a maga terhét, hogy aztán visszahullva min­dent újrakezdjen. S ráadásul ez a körünkben legendahős jellegzetes típus is. Első számú férfi tagja egy máig fönnmaradt úgynevezett nagycsaládnak, ahol az ő­­ édesanyja az úr, és ahol fele­sége, Ila csak egy olyan meg­tűrt, félig befogadott valaki, aki egy fillért sem kap a kö­zös vagyonból. A gyerekek pedig ... Nos, ami a két kerekes lányt illeti, azok, nyilván apjuk példájára, szintén nekivágtak a meggaz­dagodás, a tollasodás görön­gyös útjának — természetesen ők is a családfő kölcsöneiből építkeznek —, a fiú pedig ugyancsak álmokat kerget: mint jövendő biológus be akarja kalandozni a­z ehhez szerez majd világot, pénzt, sok pénzt, s úgy, ahogyan tud. Ifj. Schiffer Pál éppen azzal igazította szinte tökéletesre ezt a munkáját, hogy nemcsak a fóliás birodalmat örökítette meg, hanem a Kerekes-had minden egye­s tagjáról is k­­a­rakteres portrékat festett. Sőt, velük kapcsolatban álló szentesiekről is, akik — mint például az a szakállas gond­nok — egy-egy ház árát adták már kölcsönbe ennek a meg­szállott hitelgyűjtőnek. ítéletet nem hirdetett a film a földi paradicsom, azaz eme földi pokol megteremtésének perében, így aztán ki rábó­linthatott Kerekes János ha­dakozására: igen, ez aztán a bátorság, s szintén ez a példa. Mások meg éppen fejcsóválva tiltakozhattak: micsoda fele­lőtlenség egy egész családot a nyilván elkövetkező csődbe ta­szítani. Egyesegyedül az keltett hi­ányérzetet a nézőben, hogy a második traktus legvégén nem derült ki, miszerint elfagyott-e az elegendő fűtőolaj híján, fa­­gyásra ítélt termés, avagy nem. És egyáltalán: a forga­tás befejezése óta mi történt ezzel a fóliás rabszolga-királ­­­lyal? Az érdeklődést ugyanis olyannyira fölkavarta külö­nös létezése, hogy folytonosan tudni kéne róla, hol tart, győz-e, illetőleg elbukik. Egy utószót mindenképpen el­várnánk még • e remek doku­­mentarista ifj. Schiffer Páltól. Salamon Béla. Egy ével a századik születésnapja előtt­­ emlékműsort sugárzott a tele­vízió Salamon Béláról, az 1965-ben elhunyt nagy nevet­­tetőről. Hogy miért éppen most kerítettek sort az Akiről nem készült portréfilm című összeállítás műsorra tűzésére, azt nem tudni. Az ellen vi­szont nyilván senki nem til­takozott, hogy a kabaréművé­szet jeles alakját újból láthat­tuk. Láthattuk is, mindamel­lett hallhattunk is róla sok­sok anekdotát, emlékezést. Jó kikapcsolódás volt ez az öt­venöt perc ezen az esős má­jusi délutánon. Akácz László Tizenhárom csapat a megyéből Könyves vetélkedő Szentendrén Mi volt a neve a „török alattvaló fiának” a Tizenkét szék című műben? Mivel aratta első sikereit Bulat Okudzsava? Mi volt Csehov eredeti foglalkozása? Jártasság és elemzés A villámkérdések — amo­lyan vezetőként — Szentend­rén hangoztak el szombaton, a Kell a jó könyv olvasóvetél­kedő megyei döntőjén. A te­rületi versenyek legjobb tizen­három csapata találkozott, hogy számot adjon az MSZBT, a Hazafias Népfront és más szervek által hazánk felsza­badulásának negyvenedik év­fordulója tiszteletére meghir­detett vetélkedőn jártasságá­ból a klasszikus és kortárs szovjet irodalomban. A játékot Endrei Judit, a Magyar Televízió népszerű be­mondója vezette. Az irodalmi szemelvényeket Havas Judit előadóművész tolmácsolta. Pergett is a játék, a villám­­kérdésekre rögvest érkeztek a válaszok: Osztap Bender neve, Okudzsava sanzonjai saját gi­tárkísérettel, s Csehov eredeti foglalkozásaként az orvos is megjelöltetett. A játékosoknak öt kötetből kellett felkészülniök. A világ­hírű szovjet—kirgiz író, Csin­­giz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap, Csehov Szakadékban című válogatott elbeszéléskötete,­ Okudzsava A szegény Avroszimov című mű­ve, Trifonov Hely és idő, va­lamint Ilf—Petrov Tizenkét szék című műve jelentette a kiindulópontot. Miként? Nos, a vetélkedő lebonyolítói — a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársai — ötletesen színesítették a prog­ramot. Mindenekelőtt arra tö­rekedtek, hogy elemezzék és feldolgozzák a felsorolt műve­ket, azaz az alapos felkészü­lés diadalmaskodjék a felüle­tes olvasás fölött. Kedvet kapni az olvasáshoz Ezért aztán egymást követ­te a megszemélyesítés, az in­­kognitójáték, a villámkérdés, a kakukktojás, az információ­játék, így az érdeklődők is megtudhatták, hogy a teve­tejből erjesztett kumiszt, amely „hűvös, habos, enyhén mámorító”, subatnak nevezik a kirgizek, s ha Havas Judit elkezdett egy Csehov-elbeszé­­lést, tanúi lehettek, hogyan folytatták azt — mintegy megidézve az írót — a játé­kosok. Szükség is volt erre, hiszen csakis átéléssel, leg­alábbis nagyfokú empátiával lehetett választ adni a kérdé­sekre. Amikor például az hangzott fel, hogy „Jól meg­termett, pirospozsgás arcú, rőthajú fiatal nemes, akinek egymástól távol ülő kék sze­mében mindig ámulat, sőt rajongás tükröződött. Micsoda óriás! — mondta rá nyelvével csettintve Tatyiscsev” — egy­más után emelkedtek fel a ke­zek, mert villámgyorsan felis­merték Avroszimovot Bulat Okudzsava művéből. Idézhetnénk a hasonló jele­neteket. A közönség színvona­las, izgalmakban bővelkedő, hangulatos vetélkedő tanúja lehetett. Nemcsak bepillant­hattak egy-egy írásba, hanem kedvet is kaphattak az olva­sására, amennyiben azt még nem ismerték. Megmérettek és továbbjutottak Ahogy telt az idő, egyre in­kább megnyugodtak a kedé­lyek, egyben élesedett is küzdelem. A legjobbak meg­a méretéséből végül is két csa­pat jutott az országos vetélke­dő elődöntőjébe. A gödöllői városi könyvtár Bag községi csapata lett az első, második­nak a nagykőrösi konzervgyár kollektívája futott be. Ugyan­csak gödöllői csapat lett a harmadik, negyedik egy abo­­nyi együttes lett. Százhalom­­battaiak kerültek az ötödik helyre. A résztvevők könyv­­utalványt, illetve könyvaján­dékot kaptak.

Next