Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

LLDI iK­a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM 1984. MÁJUS 29., KEDD Ha nem szakad az eső Mellekkel a virágzó akácosban Elköszönünk tőlük. — Hogyan is, mit is monda­nak kézfogáskor? — Hát azt, hogy­ sok ne­hézség legyen a kaptárban! így kívánjuk mi is! Fehér István Nagyon szép, változatos a táj Pécelről Nagytarcsára menet. Az országút kanyargóit alig győzi követni a gépkocsit ve­zető ember. Van itt erdő is bő­ven a szántóföldek között. Köztük akácos, amely virág­zásakor meghozza a méhészek jobb kedvét. Persze, inkább csak akkor, ha nem szakad az eső. No, lám, már megint egy időjárási kívánság. De hát, mindenki a magának való job­bat keresi. Minden nyáron Gépkocsink nem sokkal nagytarcsai falusaéle előtt las­a­sít. Néhány em­berre, egy la­kókocsifélére és sok kaptárra leszünk figyelmeseik az menti erdő kisebb tisztásán.út — Száz, egy- és kétanyás családdal vagyunk ezen a he­lyen — mondja Szabó Miklós méhész. — Nyugdíjas pedagó­gus vagyok, s mint a Hevesi Áfész Fehér Akác méhész szakcsoportjának a tagja fog­­lalatoskodok a méhekkel. — Mióta? — Talán el sem hiszi, negy­venkilenc éve csinálom. — Hogyan kedvelte meg? — Tizennégy éves voltam, amikor hat méhcsaládot kap­tam apámtól, akinek mindig besegítettem. Sikerült meg­tartanom őket. Nyáron mindig méhészkedem. — Mások üdülni vannak olyankor. — Üdülni? Sose voltam. Tudja, ennél jobb időtöltés nincs, az erdőn, a mezőn, ahol mi megfordulunk, abszolút nyugalom van. — Vándorolnak is? — Természetesen. Az ország déli vidékeire is elmegyünk, közben a középakácosokra jö­vünk, majd északra. Erdei szomszéd — Hol van a középakác? —■. Hát, ez itt, Nagytarcsán. Közel is van Mátyásföldhöz, ahol lakunk. Kiderül: ez a hely régóta Szabó Miklósé, egyébként el­nöke az említett hevesi Fehér Akác méhész szakcsoportnak. — Ha ilyen régen űzi ezt a mesterséget is, tudományában is járatos. — Hogyne. Úgy értem, na­gyon régi, jó a kapcsolatunk a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Köz­pont munkatársaival, minde­nekelőtt Suhajda Jenő osztály­­a vezetővel. A sokoldalú tudósa méhészetnek, de amikor kezdte a szakmát, nekem már volt gyakorlatom, s sokat mé­­hészkedtünk együtt. Közben megismerkedünk Marsó Sándorral, aki ugyan­csak az említett szakcsoport tagja, s van alkalmunk kezet fogni Szabóék néhány kilomé­terrel arrébb települt erdei méhész szomszédjával, Zsiga Istvánnal is. — Én nyolcvan családdal vagyok kinn, éppen látogató­ba jöttem a cimborámhoz — mondja Zsiga István, aki szin­tén a közeli Mátyásföld lakója. Mint megtudom, ugyancsak nyugdíjas. — A Hermes Szö­vetkezet tagja vagyok, a mé­hekkel harmincnyolc éve fog­lalkozom. Azt is megtudom tőlük, hogy a vándoroltatáshoz már nem kapnak fuvarvisszatérítést, Szabó Miklós legalábbis ezt sérelmezi. Pedig hát nem kis költség követni az akácvirág­zást. Nehézség a kaptárban — Rendes­ körülmények kö­zött hét-nyolc­ napig tart ez, aztán mehetünk tovább — mondja Zsiga István. — A gö­döllői kutatóintézettel én is kapcsolatban vagyok. Rajtuk keresztül szerződtem a kartali Petőfi Termelőszövetkezet ki­jelölt táblájára a napraforgó virágzásának idejére. Tudja, nagyobb termés várható, ha a méhek segítik a szántóföldi növények megporzását. Tavaly egyébként a túrás téeszben voltam kinn. Szabó Miklós a népességet és a Hasítás mennyiségét vizsgálja egy kaptárban. Mögötte, balról, Marsó Sándor segédkezik. Hancsovszki János felvétele [UNK] Június 1-től Bútorvásár Június 1-én nagyszabású bú­torértékesítési akció kezdődik a Gödöllő és Vidéke Áfész bú­toráruházában. Amíg a kész­let tart, kárpitos garnitúrákat és szekrénysorokat adnak ol­csóbban. Mintegy hetven­nyolcvan berendezés találhat majd gazdára az áruházban. Verősnagnak A kartali Petőfi Termelő­szövetkezetben— amely a Gö­döllői Búza-Borsó Termelési Rendszer tagja — az idén 500 hektáron termelnek borsót. Háromszáz hektár termését sa­ját, korszerű borsófejtő tele­pükön feldolgozva, a Hatvani Konzervgyárnak szándékoznak eladni. De az sem kevésbé fi­gyelemre méltó, hogy a karta­­liak 203 hektáron vetettek olyan borsót, amelynek termé­sét vetőmagként értékesítik majd. A GBBR-en keresztül erre a Pest Vidéki Vetőmag Vállalat monori területi köz­pontjával szerződtek az ex­port céltermeltetési akcióban. Évfordulós vetélkedő Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak­­középiskola földrajz szakos ta­nárai, Vezér Anna és Kolesza István Körösi Csom­a Sándor születésének kétszázadik évfor­dulója szerveztek­ alkalmából vetélkedőt A három főből álló csapatok viszonylag széles körű szakiro­dalom, tanulmány átnyálazása után, felkészülten jelentek meg a szóbeli és írásbeli fel­adatokból összeállított verse­nyen. Az első helyezést a Tan­kó József III/A., valamint Bognár László és Vincze Szil­via III/B osztályos tanulók al­kotta csoport szerezte meg. Anyakönyvi hírek: Névadót tartott: Klagyivikr János és Vadkerti Mária; Má­ria; Magera Béla és Varga Márta; Gábor; Kecskés Ár­pád és Horváth Katalin: Ba­lázs nevű gyermekének. Házasságot kötött: Gyurkó Mihály és Sólyom Erzsébet; Egyedi Sándor és Rácz Klára Róza; Kollár János és Jilly Sára Katalin; Géczi András István és Udri Mária; Orbán Géza és Dobrovits Katalin; Oberbajer Attila és Benkó Anna Gizella; Földi László István és Berendi Irén Ildikó; Mihály István és Árvai Ju­lianna; Budai Tibor Zsigmond és Mikóczy Erika; Kaiser Bé­la és Illés Terézia Éva; Mi­sik Lajos és Tatár Magdolna, Molnár Csaba és Karán Zsu­zsanna. Elhunyt: Papp Zoltánné Kolbe Erzsébet Mária, Gödöl­lő, Sas utca 8., Juhász Eraz­­musné Szarka Rozália, Gödöl­lő, Szabadság út 15., Szabadi József, Gödöllő, Thököly Im­re utca 48. Fuchs Péter, Gö­döllő, Mező Imre utca 20., Ha­­nák János, Gödöllő, Kazinczy utca 21; Sebő Györgyné Ma­gyar Zsófia, Gödöllő, Semmel­weis utca 2; Krenosz Lajosné Bán Ilona, Gödöllő, Lázár Vilmos utca 12; Schindler Fe­renc, Gödöllő, Magtár köz 1; Wiesner Emma, Gödöllő, Mun­kácsy Mihály út 4; Huszár Endre, Gödöllő, Komáromi ut­ca 4; Bán Sándor, Gödöllő, Ady Endre sétány 56; Andrá­si Mihályné Samu Rozália, Gödöllő, Isaszegi út 28; Rideg Sándorné, Szűcs Mária, Gö­döllő, Báthori utca 30; Kövecses István, Gödöllő, Madách Imre utca 2; Mendlik Béla, Gö­döllő, Stromfeld Aurél sétány 10; Szőlősi Istvánné Stejnár­­ Katalin, Gödöllő, Szilhát ut­ca 36; Debr­eczeni Imre, Gö­döllő, József Attila utca 6; Pó­lyák Jánosné Szántai Erzsé­bet, Gödöllő, Bem utca 7; Szekeres Andrásné Urbán Er­zsébet, Gödöllő, Liszt Ferenc utca 23. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Akvarisztikai kiállítás és vá­sár — díszhalak, hüllők, akvá­riumok, berendezéséhez szük­séges eszközök. Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Dobák Anita batikképei és tűzzománcai, kiállítás, megte­kinthető 9—16 óráig. Versre ihlető búcsú Elment kedves rózsám / el­vitte magával / égő szívemet, / / torzonborz ielikemet. Bár eze­ket a sorokat nem ballagó ír­ta, hanem első osztályos me­zőgazdasági gépszerelő, Szőke Károly, nincs kizárva, hogy éppen a búcsúzók között volt verse ihletője. Szárnypróbálga­tó költeményének a Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Iparkodó című újságja adott helyet. A lap második száma éppen a hét végi ballagás nap­ján jelent meg. Búcsúzásnak elég látványos, érzelemgazdag és nyilvános volt a gödöllői ballagás. Az ezernyi vendég, szülő, rokon, barát gépkocsijaikör bebás­­tyázták az iskolát.Ifjúgárdis­­ták és — többek között — Markó Ferenc tanár talpraesett irányításával. Az udvar pedig, mint egy természetes színpad, méltó helye volt a legszebb középiskolás eseménynek. A közösen elénekelt Him­nusz után Körösfői László igazgatóhelyettes köszöntötte az ünneplőket. Újvári Margit elsős egészségügyis Áprily La­jos Enyed­i diákok című versét szavalta el. D­r. Mundruczó János igazgató beszéde után az óvónőképzősök műsora — Rej­telmek, ha zengenek — dobog­tatta meg a szíveiket. A má­sodévesek búcsúztatóját Hil­bert László mondta el, s mi­előtt Brecsok Attila harmadi­kos válaszolhatott volna rá, a szintén végzős Simon Mihály Ady Endre Üzenet egykori is­kolámba című versét adta elő. Felső­­ képünkön: Bene v Rat­­kó és Szarvady Ágnes fodrász­tanulók ballagnak. Az­ alsón­ jövendő műszerészek, Cser­­­­nyák Tibortól Tóth Béláig. Balázs Gusztáv felvételei Agrártudományi Egyetem A spartakiád döntője A falusi dolgozók sparta­­kiádjának immár a 33., a ME­­DOSZ munkahelyi olimpiájá­nak pedig az ötödik kiadásá­hoz értünk. A nyári verseny­­számok gödöllői körzeti döntő­jét június 2-án, az Agrártudo­mányi Egyetem sporttelepén rendezik, fél kilenc órai kez­dettel. A versenyszámok: Nők: 100 méteres és 400 méteres síkfu­tás, spartakiádváltó (400—300 200—100 m), súlylökés, magas- és távolugrás, gránáthajítás, kispályás labdarúgás, kézilab­da, röplabda, légpuskás és kis­­puskás lövészet, teke egyéni, páros és csapatverseny, egyéni teniszviadal. A férfiak a fel­soroltak mellett 800 és 1500 méteres síkfutásban, valamint kötélhúzásban vesznek részt. Esetükben a spartakiádváltó résztávjai: 800—400—200—100 méter. Tekében mód nyílik ve­gyes páros versenyre is. Biüzofiff magányosság Nyugdíjasok vidám majálisa Ezerötszázan, mégis maguk között, erre gondoltam vasár­nap délelőtt a galgahévizi víz­tározónál rendezett Pest me­gyei nyugdíjasklubok vidám majálisán, amikor egymás után érkeztek az autóbuszok, s hozták a nyugdíjasokat Süly­sápról, Pátyról, Újlengyelből, Tökről, Szentendréről, Tak­sonyból, Pilisről, Kókáról, Vác­­hartyánból, Vácdukáról, Bia­­torbágyról, Vácról, Gödöllő­ről, Kerepestarcsáról, Budaörs­ről, Bugyiról, Hévizgyörkről, Bagról, Tinnyéről, Budakalász­­ról, Kőröstetétlenről, Jászkara­­jenőről, Veresegyházról, Zsám­­bokról, Felsőpakonyból. Voltak, akik saját autóval érkeztek, de nem hiányoztak a kerékpározó nyugdíjasok sem. Szíves szóval Aknai Ágnes, a Pest megyei Művelődési Központ munka­társa, és Ferge Lajos csoport­­vezető mondták el, hogy az előkészítés ezernyi teendőjét és a rendezvény napjának sike­rét csak az a széles körű ös­­­szefogás biztosíthatta, amit a helyiek megvalósítottak. Segí­tett a néphadsereg aszódi ala­kulatának népes gárdája, aki­ket Sztán István őrnagy és Sápi István hadnagy irányított. Segített a túrát Galgavidéke Áfész igazgatósága, mert hi­szen már az előkészületek so­rán kiderült, hogy ilyen tömeg vendéglátása próbára teszi a kereskedelem dolgozóit is. Varga László elnök, Sándor osztályvezető a Katona hely­színen dirigálta az Áfész alkal­mazottait. Kedvcsináló A túrát Galga menti Kubai— Magyar Barátság Termelő­­szövetkezet a helyet adta, a terepet rendezte. A hévizgyör­­ki művelődési ház aktívái — ifjúsági klubosok, néptáncosok — a rendőrséggel együtt irá­nyították a közlekedést, szíves szóval, kupica pálinkával fo­gadták az érkezőket. Kedvezett az időjárás is. A déli­ órákban jó volt az árny­adó húzódni, erdő fáinak árnyékába jó volt beszélgetni. Az újlengyeli klubvezető, nyugdíjas pedagógus szavait hallgattam. — Szeretem a ter­mészetet. Boldog vagyok, ha rohanó korunkban bámulhatom a harkályt, a cinkék tornász­mutatványait. Ha ideges ko­runkban számolgathatom a rügyeket az ágon, melyikből türemlik ki virág jövőre. Az öregedő ember is megfiatalodik tavasszal, ahogyan bomlik a rügy, serken a fű, bolyhosodik a barka, menyasszonyi díszbe öltözködnek a szilvafák, meg­­gyúlnak a gesztenyefák gyer­­tyácskái. A hangos godolkodást elné­mítja a honvédek népi zene­karának muzsikája. Sokan táncra perdülnek, miközben a szabadtéri színpadon megkez­dődik és csaknem négy órán át pereg a műsor. A hévíz­­györki művelődési ház asszony­kórusa népdalcsokorral kö­szönti a majálisozókat és szép énekléssel csinál kedvet a klubok műsoraihoz. Szállt a dal A veresegyháziak kirándu­lásaik vidám krónikáját ének­lik el. A pilisiek fonójátékot mutatnak be. Népdalokat éne­kelnek a szentlőrinckátaiak. Igazi meglepetés a szentend­rei nyugdíjasok aerobik-bemu­­tatója. Vannak, akik citeráz­­nak, szólót énekelnek, verset mondanak. Igazi nagy, megyei nyugdíjas Ki mit tud műsor zajlik a színpadon. Ezerötszáz ember ebédel, de alig fejeződik be az étkezés, már alakulnak az alkalmi cso­portok. Énekelnek, tréfálkoz­nak, régi történeteket idéznek a nyugdíjasok. Néhány perc­cel két óra után Régi nóta, híres nóta címmel kezdődik a profik műsora, amelyben Sza­­lay László énekes vezetésével fellépnek a rádió és televízió Nyílik a rózsa című vetélkedő­jének legjobbjai. Közösen száll a dal. Messzi a gond Gyorsan múlik az idő. Az erdei tisztáson mindenki tán­col. Hihetetlennek tűnik, hogy nyugdíjasok találkozóján va­gyunk. Nyoma sincs itt az öregek elmagányosodásának, az elidegenedésnek. Ezen a na­pon sokan ismét felfedezték, mások pedig igazolták, hogy jobb élni az olyan közösség­ben, ahol ki-ki társainak nem különösebb ajándékot — csak jó szót, figyelmet, jóindulatot ad, ahol éppen ezért jó szót, figyelmet, jóindulatot kap ő is mindenkitől. A majális végén jegyeztem fel a zsámboki Szabó István nyugdíjas szavait. — Az ilyen napok és órák pótolják, he­lyettesítik a gyógyszert, mes­­­szire űzik az öregség gondjait F. M. Zsám­bok A Vasas ellen A Budapesti Vasas NB I-es labdarúgócsapata látogat ma Zsámbokra, ahol a környékbeli községek játékosaival megerő­sített helyi együttessel mérkő­zik. A vendégek, a­kik az utób­bi néhány mérkőzésen jól sze­repeltek, legjobbjaikkal lép­nek pályára,­­kivéve Kiss Lászlót, aki a válogatott ke­rettel Tatán készülődik a spa­nyolok ellen.) Az angyalföldi legénység harmadszor jár Zsámbokon. S mivel a vendég­látók gazdag programot állí­tottak össze, minden bizonnyal tovább erősödik a két egye­sület közötti sportbarátság. A mérkőzés délután 5 órakor kezdődik. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) ■KH MoziSíÍl Elveszett egy kékszemű. Szí­nes, szinkronizált szovjet ifjú­sági film. Csak 4 órakor! Napló gyermekeimnek. Ma­gyar film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 6 és 8 órakor.

Next