Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

Megosztott gondok Cselekvésre áhítozva Néhány napon belül két je­lentős gödöllői társadalmi testületi ülésen vettünk részt. Egyiken sem volt jó a hangu­lat. Mindkettőn az együttlé­­tek értelme kérdőjeleződött meg. Másképp nézve: a testü­letek létének szükségességén csaptak össze a vélemények. Súlyos gondokról van szó, hi­­szen a testületek nem tegnap jöttek létre. Első pillantásra azt hihetné az ember, létjogo­sultságuk tisztázódott. Ülései­ken nem arról tárgyalnak, mi­nek is vannak egyáltalán, ha­nem a feladatokról. Ha ellen­ben miért?nem így van, akkor Ha a testületek tagjai meg­elégednének azzal, hogy a megbeszéléseken elmondják véleményüket, azokat az elnök vagy a titkár följegyzi, s ez­zel elintéződött az ügy, nem volna semmi baj. A követke­ző üléseken megkapnák a vá­laszt, ezt elintéztük, azt nem, annak nincs meg a realitása, amahhoz hiányzik a pénz. Ezekben a testületekben azonban tettekre áhítozó em­berek foglalnak helyet, akik­nek nem ez az első ilyen tisztségük. Úgy látszik, meg­unták a tétlenséget, belefá­radtak a folytonos ülésezésbe, mást, többet akarnak. Tenni szeretnének. Cselekedni akar­nak. De hogyan? Eddig mindkét egy kalap alá vettük, testületet holott a rossz hangulat merőben kü­lönböző. Az egyikben látszó­lag tág teret nyitnak a tettek­nek, s a tagság mintha éppen ettől ódzkodna. A többé-ke­­vésbé hivatalból jelen levő összekötő minden energiáját arra összpontosította, hogy fel­adatok vállalására buzdítsa az embereket. Kevés sikerrel. Újabb és újabb javaslatokat vetettek fel, talán reggelig is tudták volna sorolni, hol mit kéne tenni, de ki, hogyan és mikor tegye, ezt valahogyan gondosan elkerülték. A másik helyen egy szenve­délyes testületi tag odáig ment, hogy kijelentette, ennek az összejövetelnek sem látja semmi értelmét, mint már annyiszor, ezúttal is csak be­széltek, beszéltet­, múltak az órák, haszontalanul, holott bizonyára a többieknek is lett volna teendőjük, miként neki is. A két testület tehát két malomban őröl? Korántsem. Úgy véljük, a tehetetlenség­nek, a rossz hangulatnak kö­zös az oka. Az alapokkal van a baj. Az nincs igazán eldönt­ve, minek is hozták létre a szerveket. Vagy ha igen, hi­szen mindkettőnek alapszabá­lya van, akkor nem tudatoso­­dott igazán, illetve a tagság nem érzi a magáénak. Lehet azonban, hogy több­ről és másról van szó. Arról nevezetesen, hogy a korábbi években, amikor szintén mű­ködtek ilyenfajta társadalmi testületek, megelégedtek a vé­leménynyilvánítás lehetőségé­vel, mondván, a tettek a hiva­tásosak dolga, ők kapják érte a pénzt. A hivatásosak pedig nyilván úgy gondolkoztak, miénk a felelősség, mi tud­juk, mit érdemes és lehet meg­valósítani abból, amit a tár­sadalmi testületekben elmond­tak. Most más a helyzet. Ez a mái nehezen megfogható. A hivatásosak oldaláról talán könnyebben, ők azt mondják, erre és erre van pénzünk. Ha ennél többet akartok, akkor találjatok ki valamit, hogyan tudjátok megcsinálni. A má­sik fél szerepe nem ilyen egy­szerű. Mit is tegyenek? Fog­janak ásót, kapát, s lássanak munkához? Hol vannak a ter­vek, hol az irányítás, s egyál­talán: mit lehet manapság né­hány ásóval és kapával vég­hezvinni. Nem álcselekvés ez? — Füst az egész, kérem — mondta egyikük e sorok író­jának —, takarítsunk el egy kupac szemetet? Mi nem azért vagyunk a testületben. Ne ért­sen félre, mi többre vagyunk hivatottak. A város valamen­­­nyi rétege képviselteti magát a testületben, már csak ezért is városnyi feladatokra kelle­ne vállalkoznunk. A szemetet ki-ki hordja el a portája elől, a többi helyről pedig az arra hivatott vállalat. Hogy mik azok a városnyi feladatok? Fejlesztési koncep­ciók, lakónegyedek sorsa, köz­épületek helye. Beleszólás a döntésbe,, egy-egy intézmény programjának összeállításába. Ha ezek a tettek, mi teendő, hogy a testületek a tagjai annak ismerjék el, an­nak érezzék.''Valószínűleg az­zal kell kezdeni, hogy a tes­tület feladatkörét ebben szellemben rögzítsék. A testü­­­letnek pedig el­­ kell érnie, hogy súlya legyen, ismerjék el létét, s eszébe se jusson sen­kinek kikerülni, véleménye nélkül dönteni. Kör Pál Egységáron reggeli Veszteséges volt a bolt Kétszázhúsz négyzetméter. Hozzávetőleg ekkora területen gazdálkodik pár napja a Gö­döllő és Vidéke Áfész Strom­feld sétány 3-ban megnyílt Borostyán presszója. Ahogy azt Vámos Zoltán, a kereskedelmi főosztály vezetője elmondotta: áfészüknek e helyütt levő élelmiszerüzlete szinte a lakó­negyed benépesülése óta szol­gálta a környéken élőket. őszintén beszámolt arról is, hogy a bolt megszüntetését bi­zony kényszer miatt határoz­ták el. A kis alapterületen már nem tudták megvalósítani el­képzeléseiket, időközben Váci Élelmiszer Kiskereske­­­delmi Vállalat megnyitotta a bútoráruház mögötti üzletét, az övék viszont veszteséges lett. Ha gyárban, üzemben len­nénk, akkor azt mondhatnánk: profilváltás következett be. Igen,­­egyik kereskedelmi egységükből vendéglátóhelyet alakítottak ki. Ráadásul ilyen üzlet a lakónegyedben még nem volt, tehát szükségessége nyilvánvaló. A Borostyán presszóban, amely másodosztályú, az a Szelárd Imre lett a vezető, aki szerződésben vállalta az üze­meltetést, s aki a Gödöllői Áfész régi dolgozója. A pres­­­szó személyzete is gyakorlott, jó szakember. Minden feltétel megvan hát ahhoz, hogy az asztaloknál helyet foglaló negyvennégy ülővendéget, s a bárpultnál kiszolgálást igénylő hat további személyt kulturált körülmények között fogadják. A fogadásról. A presszó reg­gel hét órától tart nyitva, s úgy döntöttek, hogy reggeliz­tetést is vállalnak. Felnőttek­nek éppúgy kiszolgálnak reg­gelit, mint a gyerekeknek, az iskolásoknak. Egységáron te­szik ezt. Mint ahogy azt ígér­ték: itt mindig lesz friss cuk­rászsütemény, nyáron fagylalt, kávé, üdítők és márkás italok ugyancsak. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Mozi A tizedes meg a többiek. Magyar filmvíg­játék. Csak 4 órakor. Sok pénznél jobb a több. Színes, szinkronizált francia film. Csak 16 éven felüliek­nek. 6 és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1984. JÚNIUS 14., CSÜTÖRTÖK Az autópálya karbantartói Sótárolók és szociális helyiségek Jó autóval negyedórányira van Gödöllőtől Budapest ha­társzéle. Fél óra alatt a leg­­nagyobb színházak elérhetők, s még sok minden hamarább lehetséges. Az autópálya hoz­ta meg ezt az előnyt néhány éves, s aki csak teheti, él is a könnyebb utazás lehetőségé­nek kihasználásával. Az út — a ma ismert leg­korszerűbb hazai út — per­sze csak úgy járható be ezen a szép vidéken nyugodtan, biztonságosan, ha magunk is alkalmazkodunk hozzá, s ha állapota megfelelő. Mintegy hatvan kilométeren készült el az autópálya eddig teljesen Ahogy Both Zsigmond, a gö­döllői autópálya-mérnökség gépészeti vezetője mondja: je­lenleg az út építése nem fo­lyik, a hetvenes kilométer­kőig üzemel a sztráda. Gépesített töltés — Egyéb építkezés azért van az M3-ason — teszi hozzá a főmérnök. — Két helyen is ké­szítünk sótárolót. A télen szükséges anyagnak azért kell tároló, mert ha szabadtéren ázik, nemcsak károsodik, de a környezetet is szennyezheti. Az egyik fedett sótárolót a mérnökség gödöllői központ­jában készíti számukra az Egri Közúti Építő Vállalat, amely a Dózsa György út építésében is oroszlánrészt vállalt. A tárolóban, amely­nek mérete egy tornacsarno­kéval vetekszik, egyáltalán nem károsodik az útszórósó, természetesen a rakodást, gépkocsik töltését is gépesítik a majd. A távolság náluk is számít, ezért például a hatvani cso­mópontban ugyancsak építe­nek egy ehhez hasonló, de ki­sebb tárolót, hogy a gépko­csiknak ne kelljen sokat utaz­niuk sóval. Ugyanott — fő­képpen a téli időszakra gon­dolva — szociális helyisége­ket is kialakítanak az útfenn­tartásban, az ügyeletben részt vevőknek, hiszen a gödöllői állomáshely onnan huszonhét kilométerre van. Melegedő, tisztálkodó és ügyeleti helyi­­ségeket építenek. A sótárolók és az iméntiek is még az idén készen lesznek. Büfék Azt már eddig is tapasz­talhatták az utazók, hogy né­hány pihenőben ugyancsak építkeznek. Ezek részben ma­gánjellegű beruházások. 31-es, a 60-as és a 67-es ki­­­lométernél lévő pihenőhelye­ken egy-egy büfé készül. Az M3-as autópálya-mér­nökség feladata a meglévő műtárgyak karbantartása. Ed­dig minden évben újrafes­tették a korlátokat, és az úgy­nevezett műszaki átjárók osz­lopait. Most már van olyan törekvés, hogy ezeket az osz­lopokat alumíniumra cserélik ki, hiszen ezek nem rozsdá­sodnak. Ugyanígy a szalag­korlátok helyére is fokozato­san, felületkezelt acélból ki­alakított korlát kerül. Az is természetes, hogy mérnökség a megfelelő gép­parkkal rendelkezik. Amint Both Zsigmond gépészeti ve­zető még elmondotta: mint­egy hetvenöt-nyolcvan millió forintot érő gépparkjuk van. Ebben jelentős speciális jár­művek a hómarók és a hó­tolók, a daruik s az autómen­tők, s persze az Unimog típusú gépek, amelyekhez összesen harminc adaptert használhat­nak, köztük fűkaszát, oszlop- és korlátmosót, kompresszort. Saját műhely Gépjavító műhelyük a leg­fontosabb saját karbantartó és generáljavításokat elvégzi. Er­re jól felkészült szakembereik, szakmunkásaik vannak. Még műszaki vizsgára is maguk ké­szítik fel a gépjárműveket. Nemrég adtak át rendelteté­sének egy házi alkatrészrak­tárt. F. I. Épülőben a sótároló Hancsovszk­i János felvétele Külföldi vendégek Tanulmányút városunkba Jövő augusztusban tervezik megrendezni hazánkban a 70. Országos Mezőgazdasági Ki­állítást. Ebből az alkalomból az MTA agrártudományok osztálya, a Magyarok Világ­­szövetsége és a Magyar Ag­rártudományi Egyesület tudo­mányos találkozót rendez hazai és a külföldön élő ma­­­gyar agrárszakembereknek. A találkozónak gödöllői vo­natkozása is lesz, hiszen Kertészeti Egyetemen tartan­a­dó plenáris és szekcióüléseket követő napokon a résztvevők tanulmányútra indulnak. Meg­ismerkednek a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombináttal, az MTA Martonvásári Kutató Intézetének munkájával, s egy-egy csoport fölkeresi a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, valamint a vác­­szentlászlói Zöldmező Tsz-t. Az 1985. augusztus 21—23-án tartandó rendezvényre ez év szeptember 15-ig fogadnak el jelentkezéseket hazánkból és külföldről is a Magyar Agrár­­tudományi Egyesület 1055 Budapest, Kossuth címen, tér 6—8. Sziasmenti Tsz Paradicsom Több mint negyven hektá­ron termelnek paradicsomot az idén a kerepestarcsai Szi­­lasmenti Termelőszövetkezet­ben. A növény palántázását pontos időben befejezték a csömöri határrészben. A ter­més javát a Budapesti Kon­zervgyár veszi át tőlük, még­pedig előfeldolgozás után. A gazdaságban ugyanis van egy korszerű paradicsomlé-vonal, amely arra is módot nyújt, hogy a paradicsom értékes magját ugyancsak kinyerjék, feldolgozzák és értékesítsék. Tíz év Ha az újságban elírás jele­nik meg, a szerző önkéntelen mozdulattal nyúl a kézirat másolatáért megállapítandó, ott helyesen szerepel-e. Csu­­­pán a tény kedvéért teszi, nem azért, hogy­ a tévedőt ki­átkozza,­­hiszen az ilyesmi el­len ő sincs beoltva. Így tör­tént ez legutóbb két alkalom­mal is, amikor egy név és egy adat jelent meg rosszul. A kéziratban mindkétszer he­lyesen. Vasárnapi számunkban Barta Katalin helyett Berta állt. A keddi lapban pedig, Az étkezés nem felhőtlen öröm című írásunkban röpke tíz év helyett, röpke tíz perc olvas­ható. Szerzőnk és olvasóink elnézését kérjük. Újítások, találmányok Újításokból és találmányok­ból rendeznek kiállítást a gö­döllői Petőfi Sándor Művelő­dési Központban augusztus­ban. Ezen a város és vonzás­­körzetének gyárai, üzemei, szövetkezetei, kisiparosok és kisvállalkozók egyaránt részt vehetnek. A bemutató egyik célja, hogy elősegítsék az üzleti kap­csolatok létrejöttét. Arra is jó alkalomnak ígérkezik a kiál­lítás, hogy a résztvevők part­nerekre találjanak, átadhassa­nak, átvehessenek újításokat, találmányokat. S nem utolsó­sorban kapacitás közvetítésére is lesz mód. Azokat a kisipa­rosokat, Vállalkozókat várja az intézmény, akiknek ilyen­re alkalmas újításaik, talál­mányaik vannak. A bemutatóval kapcsolatos tájékoztató és jelentkezési lap a művelődési központ portá­ján kapható, de levélben is kérhető. Cím: 2100 Gödöllő, Szabadság út 6. A jelentkezé­si határidő: július 10. Végre győztek a lányok A GSC női kézilabdázóinak már-már rémisztő vereségso­rozata szakadt meg az utóbbi fordulóban! GSC—Dömsödi Dózsa 20-13 (10-8) GSC: Tóthné — Ádámné, Borszki, Szlifkáné (2), Urbán (1), Urbánné (7), Forgács (4). Csere: Kugler (2), Serfőző (4), Némethné (2), Dékányné. Kihagyott hétméteresek ve­zették be a találkozót, gólín­ség jellemezte az első negyed­órát, sőt a 20. percig is csak hatszor zörgött a háló. Megle­pő volt tehát a harcos rész­hajrá, s örömteli, hogy már ebben is a hazaiak győztek. dik Ritka jól sikerült a máso­félidei kezdés, ötgólos előny dicsérte ekkor a csapa­tot. A csere nélkül érkezett dózsások fokozatosan elfá­radtak, s nem tudtak lépést tartani a GSC-s játékosokkal. Így alakult ki a meggyőző kü­lönbségű eredmény. Jó: Kugler, Serfőző. GSC ifi—Dömsödi Dózsa ifi 14-8 (4-5) GSC ifi: Deák — Rubniczai, Szűcs M. (8), Pilcsik, Gyurik (2), Szabó (1), Szűcs I. Csere: Fekete, Szász, Krizsán (2). Nehezen talált magára a csapat, de ez mindkét gárdára jellemző volt az első félidőben. A szünet után szinte szárnyra kapott a GSC. A tíz gólra a vendégek csak hárommal tud­tak válaszolni. Jó: Szűcs M. Cse. J. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap íyui • ...... Vége a tavaszi idénynek községi sakk-kör az idei bj­nokságban két csapatot sze­reltetett, tizenöt-tizenn­ személynek teremtve játél­hetőséget. Az első eső amely a megyei I. B-hajr sasban szerepel, a közép­e l­zőnyben végzett, a másod­ gárda a II. A-bajnokságban <,­­ alsó régióban tanyázik. A kerepestarcsai sakk-kör továbbra is sokat foglalkozik a gyerekekkel. Arra töreksze­nek, hogy minél többen meg­ismerkedjenek ezzel a szelle­mi játékkal. A tavasszal tar­tott négytáblás csapatverseny­nek ismét sikere volt, mind a három községbeli iskola csapa­ta asztalhoz ült. Indítják fia­taljaikat a megyei szövetség különböző versenyein is. A tavasz befejeztével már az újabb terveken dolgoznak a kerepestarcsai sakk-kör tagjai. A nyáron két versenyzőjüket indítják a Gázláng sakk ’84 el­nevezésű tornán, amelynek Hajdúszoboszló ad otthont, ősszel folytatják szereplésüket a­­ bajnokságokban és újabb házi vetélkedőket rendeznek. Ez utóbbiak arra is alkalmat adnak, hogy felmérjék, kiket vehetnek még számításba a következő versenyeken. ________/ ___________I Befejeződött a tavaszi sakk­idény Kerepestarcsán is. A ketten a reménységek közül: Gulya Sándor hetedikes és Lauer­ Tamás nyolcadikos tanuló a legutóbbi iskolai versenyen. Három csoportban Mórics-futás Márka-futást rendez a jú­nius 17-i repülőtéri juniáli­­son az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát. A testedző viadalra három kor­csoportban lehet jelentkezni — a helyszínen reggel fél ki­lenctől kilenc óráig. Külön versenyeznek az általános is­kolások, a középiskolások és a családok. Minden résztvevő ajándékba kap egy-egy üveg üdítőt, a korcsoportok egy húsz helyezettjei pedig külö­böző értékes díjazásban rész­sülnek.

Next