Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
1381 JÚLIUS 14., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN7 Hajnaltól hajnalig zúgnak a kombájnok Mielőtt megszegjük kenyerünket Az elmúlt szerda hősei mindenképpen a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet kombájnosai váltak. Morvai János, Kakusz József, Kiss Mihály, Jagugya István, Vácz István, Nagy Lajos, Bárdi Miklós. Óriás kombájnjaikon keringtek a végeláthatatlan arany mezőben, a teltszemű, acélos búzában. Az egyik NDK E 51ä-es kombájn hűtővize felforrt, messzire jelzett a műszer dugása, hogy azután rövid állás múltán elcsendesedjen, s a félelmetes jószág újra falni kezdje a kalászokat. A kombájnoknak itt 721 vagon termést kell levágniuk. Naponta 50—60 vagonnal végeznek. Tizennégyszer huszonnégy óráig szinte megállás nélkül dolgoznak, hogy egyetlen szem gabona se vesszen kárba. Az IFA tehergépkocsik pedig szállítják a terményt a pilisi malomba . .. Augusztus 20-án talán épp ebből a búzából sütik majd azt a kenyeret, amelyet a megye központi ünnepségén Monoron szegnek meg. Ünnep lesz az a pillanat, mint ahogy minden esztendőben meghatott csend telepszik az összegyűltek köré és boldog az, akinek tiszte elsőként belehasítani a ropogóssercegős új kenyérbe. A jövő hónap közepén különösen boldogan szegjük meg a foszlós, fehér, életet jelképező első sütésű kenyeret, mert már különösebb jóslás nélkül tudjuk: az idei termés gazdagabb a tavalyinál. A napokban azokban a termelőszövetkezetekben jártunk, amelyek az elmúlt esztendőben sokat szenvedtek az aszálytól: vajon hogyan lábaltak ki a bajokból? Ráckeve térségében a kiskundacházi három termelőszövetkezetben, a Petőfiben, a Kiskun és a Pereg termelőszövetkezetekben Megtekintettük a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet határát, a meggyrázó gép száz embert pótló munkáját. A monori Kossuth, a pilisi Aranykalász, a gombai Fáy András, a sülysápi Tápióvölgye termelőszövetkezet aratási felkészülését. Ki mit tud?__________ Szászik Károly, a monori városi rofeú nagyközség pártbizottságának első titkára mondotta: még mindenfelé emlegetik a megyében a vezetők a márciusi Ki mit tud? értekezletet. Mert így nevezik azóta is azt a szorongató, vallató tanácskozást, amelyet a megyei pártbizottság hívott egybe. Mindenkinek felelnie kellett: jók és ígéretesek ugyan a gazdasági tervek, de mit tesznek azért a vezetők, hogy ne csupán az időjáráson múljon az aratás sikere, gazdag legyen a betakarítás? Március volt, és izzadtak valamennyien. S most izzaszt a nap, rekkenő a hőség. Úgymond, miden tőlük telhetőt megtettek az aratás jó előkészítéséért, de a vizsga mégiscsak most kezdődik...JStétn-terjésné ...tette Xirobára az említett szerdán a nyolc termelőszövetkezet vezetőinek „teherbírását” a határszemle, amelyen Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára és Cselényi Dezső, a pártbizottság osztályvezetője is tábláról táblára járt az aranyló kalászok között. Mert egy futó látogatás más lett volna, de ez munkanap volt a javából. Kérdés kérdést követett, és a válaszok sem mindig maradtak kritika nélkül: nem magasak-e indokolatlanul a termelési költségek?, nem óvatos-e egy-egy gazdaságban a termésbecslés?, nem terveztek-e lehetőségeik alatt? Kit csapnak be, ha netán mégis alábecsülték kapacitásukat? Fontos politikai és gazdasági kérdés az aratás és eredménye. Természetesen nem egyformák a meglátogatott termelőszövetkezetek adottságai sem. Még egyetlen nagyközségen belül sem, mint Kiskunlacháza. De különösen eltér a föld aranykorona értéke ettől a monori térségben, ahol 17 aranykoronás földön is termelnek gabonát, így hát ahol egy hektáron meglesz a 60 mázsás termés, éppúgy dicsérendő, mint ahol talán csak 50—52 mázsát nyújt a tábla hektáronként, így érthető az is, amit Krasznai Lajos mondott a gombai határban: augusztus 20-án gratulálunk majd azoknak, akik a legjobban dolgoztak, figyelembe véve a terület adottságát és a tagság helytállását. i)Sce a tengert Az elmúlt hetekben szívtam az Alpok friss levegőjét, átkeltem a Pireneusokon, s talán nyári szabadságom legnagyobb élménye a granadai hegyek égbenyúló csúcsai voltak. Vagy mégsem: láttam az Atlantióceán és a Földközi-tenger ölelkezését. Úgy tértem haza, hogy ennél szebbet már soha nem láthatók. A tenger hullámai, a pálmaligetek, a narancsfák csodálatosan szépek, de vetekszik velük a végeláthatatlan sárguló határ. Petőfi Sándor sorai jutnak eszembe: a róna szeretete, a ringó búza képe. Alacsonyan húz felettünk a növényvédő repülőgép. A napraforgótáblát vette célba. Pillanatra emeljük lustán fejünket felé — kinek van kedve moccanni is a tűző napon? Hallgatjuk Vörös Benjámin főagronómust, a kiskunlacházi Petőfi Tsz táblájánál. Mutatja, a bal oldali a legjobb, van amelyik rész 65 mázsa búzát ígér. Kezembe veszek én is egy kalászt, mintha érteném a szakmát, morzsolom, kóstolom, ízlelem. Jólesik. Most már minden táblánál magam is meg tudom fogalmazni: — Itt megszorult kissé a szem. Vagy, amikor Dóczi János, a sülysápi Tápióvölgye főagronómusa erősíti: Vágni kell! Nem lehet tovább várni — tudom, miért mondja. Később pedig mutatja a szakállas búzát, olyan, mint amilyen a régi magyar fajta volt. Ezt a Gabonakutató Ságvári fajtát Szegedről hozták, kísérleteznek... De szép, vaskos, kövér szemű kalászok! Azóta már — mert csütörtökön kezdték aratni — malom őrli lisztté. A gombai határban 230 hektáros tábla szélén állunk. Azt hinné az ember, mindenütt egyforma a búza. Legfeljebb a szakemberek különböztetik meg a Martonvásár 1, Martonvásár 2, Martonvásár 8 vagy 9-es fajtát, vagy a Barankát. Tévedés. Ha nem is tudom, melyik milyen fajta, azt látom, hogy mind más és más. Ezért érdemes annyi helyen megállni, itt és ott is szakítani egy kalászt, előhúzni a zsebből a Pereg vagy Kiskun termelőszövetkezetből hozott szemeket, másik kézbe venni a monori Kossuth terményét, hasonlítgatni, mutatni a másik gazdának, figyelve a hatást tréfás gonoszkodással ... Mindenki érti e napon is a tréfát. Így amikor Virág István, a sülysápi Tápióvölgye Termelőszövetkezet elnöke közli a megye első titkárával, milyen termést ígér a gabona, Krasznai Lajos alkudni kezd: lesz az több is,,nem szabadna.Alábbadni másoknál így tréfálkoznak egy ideig, amikor is Virág István megadja magát: hát persze, hogy több lesz hektáronként 50 mázsánál. Azt azért egy világért sem mondaná ki, lesz az 53 mázsa is. Essen és süssön! Mire az írás megjelenik, már mindenütt javában aratnak, az árpa végeztével sor kerül a rozsra és búzára. Minden határban kémlelik az eget. Az aratók felfohászkodnak, csak ne essék! Ez esetben a termelőszövetkezetek elnökei, a szakemberek kétlelkűek, mert az aratásra kedvez az idő, de a kukoricának és a napraforgónak nagyon kellene az eső. Egy megyei szakember szavaira gondolok, ő azt mondta: éjjel essen, nappal süssön. Bár igaza lenne! Természetesen a határszemle nem csupán abból állt, hogy gyönyörködtünk az érett gabonában, sok információt is elraktároztunk. Azt például — számomra ez volt a legfontosabb —, jókedvű termelőszövetkezeti tagokat találtunk. Optimista volt valamennyi tsz-vezető, legyen elnök vagy főagronómus, pártvezetőségi titkár. Sipos Dezső, a Kiskun Tsz főagronómusa így szólt a felkészülésről: “ Múlt héten gépszemlét tartottunk. Kifogástalannak találtuk. Jó a műszaki háttér. így ítélte meg a vezetőség is és a pártszervezet, amely szintén beszámoltatta a szakembereket Még egyszer pontosítottuk a munkaköröket, kinek mi a dolga. Számbavettük, mi a legösztönzőbb bérezés. Gondoskodtunk a kiesés nélküli szállításról. Megszerveztük az aratók megfelelő étkeztetését. Ugyanerről Ujj István elnök és Racsfó Károly, a gombai termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára így beszélt: — Június 23-án ellenőriztük a felkészülést. Gondunk a távolabbi helyeken dolgozó kommunisták mozgósítása volt, de minden rendben ment.... Ezt mondja ifj. Tóth Gábor pártvezetőségi titkár, a legfiatalabb e tisztségviselők közt, édesapját követte posztján a Kiskun Tsz-ben. Jó érzés az is, hogy ahol szükséges, egyik gazdaság kisegíti a másikat, így a Pereg Termelőszövetkezet szárítóját igénybe veszik a szomszédok. Van olyan együttműködés is köztük, hogy közösen foglalkoztatnak erdészt, jogtanácsost, polgári védelmi felelőst. Másutt a szállításnál kél el a segítés. Talán legtöbb gondot e napokban a gabonatárolás okozza. Mert saját erőből elég sok gazdaság gondoskodott magáról, de nem mindenütt nyílt erre mód. S hiába, a gabonának tűzbiztonságos, megfelelő hely kell. Nem elég csak megtermelni a növényt. Csak ami megéri Láttunk rendre sorakozó gépeket, bizonyítván az elnökök szavait, munkára készek. Alkatrészproblémával sem küszködnek sehol. Még ékszíj is van! Mindenki mosolyog, kivált, akik emlékeznek, hogy a korábbi években a legtöbb kifakadás az ékszíjhiány miatt volt. Egyetlen termelőszövetkezetben sem mulasztották el megemlíteni a kommunisták helytállását, mennyi segítséget adtak a megelőző munkában, s abban, hogy bizakodó, derűs a tagság hangulata. A gazdák számok tömegét zúdítják a látogatókra, meg sem róhatok érte, hiszen a tények önmagukért beszélnek, s vonja le a számokból mindenki a maga következtetését. Jónás Zoltán, a ráckevei városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára a kiskunlacházi termelőszövetkezetek adatait ismerteti: 8600 hektáron gazdálkodnak. Tavaly 787 millió forint volt a termelési értékük... Nyereségük 77 millió forint... Aztán átveszi a szót Fejérdy Győző, aki 1975 óta elnöke a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetnek, korábban Lőrében dolgozott. Mondja: idén 35 éves lesz a szövetkezet, 1960 decemberében alakult 200 kataszteri holdon. Ma 2153 hektáron gazdálkodnak, amelyből 1442 hektár a szántó, 1028 dolgozó szövetkezete ez. Az 1983-as esztendő figyelmeztető megtorpanás éve volt, alaposan megcsappant a nyereségük, mert a gondokat, az aszályt nem tudták kivédeni. Fel kellett mérniük, mit kell saját maguknak tenniük ... Sikerült. Szántójuk, melynek 72 százalékán gabonát termelnek, jól fog fizetni, legelőjük gazdag, kövér. Gyümölcsösük szintén ígéretes... S magam is láttam a roskadozó szilvafákat, a takarmánynövényeket, a tiszta, gázmentes táblákat, címerét bontó kukoricát, nyugodtan szembesíteni lehetett a látottakat a szavakkal. S megnyugtató volt az is, ahogy Fejérdy Győző, de valamennyi elnöktársa a termelésen kívül az emberi tényezőkről is beszélt. Például arról, hogy segítettek a nagyközség sportmúzeumának létrehozásában. Részük van az óvoda, az iskola építésében, javításában. Gondjuk van az úttörőcsapatok életére. Vagyis együtt élnek a községgel. Amikor Kiss János, a Kiskun Termelőszövetkezet elnöke számol be gazdálkodásukról, ezernyi számot jegyzek fel. Az 1978-as esztendő 3 800 000 forintos nyereségük értékét, majd az 1983-as év 33 millióját. Vagy az egy főre jutó nyereséget? 1978-ban 3440 forint volt. Tavaly 27 580 forint. 34 főiskolát, egyetemet végzett szakemberük van, 136 szakmunkásuk... Azt, hogy a többszöri szabályozómódosítás ellenére is dinamikusan fejlődtek, aszály ellenére is tudtak nyereséggel zárni tavaly. Hogy rugalmasan gazdálkodnak, készek naponta a termékszerkezet-változtatásra kisegítő üzemeikben. Csak azt termelnek, ami megéri, ha valami gazdaságtalan, abbahagyják... Ezt mások is így teszik mostanában. De mi tagadás, panaszuk egyként hangzott: jó néhány ipari nagyüzem nehezen fizet a megrendelt áruért, sokszor két hónapot is várakoztatják a szövetkezeteket. Nincs rendjén , ők is pénzből élnek. Van azután gondjuk a bankkal is, most kért hitelt a gombai termelőszövetkezet, s csak akkor kapja meg, ha az első félévi eredményükkel bizonyítják hitelképességüket. A Perey Termelőszövetkezet elnöke, Kovács Pál a nagyüzem és a háztáji sikeres integrációját említi. Mustár és más termények gazdaságosságát. Malacszaporulatokról szól, a mely kiváló volt az első félévben, panaszkodik a kisegítő üzemág miatt a Mechanikád Laboratóriumra, amely nem tudja kielégíteni őket szerződés ellenére megrendeléssel. Puskás Imre, a pilisi Aranykalász Tsz elnöke is emlegeti: nehezedett a kisegítő üzemek helyzete. Kóstoltam volna Hasonlóan szorgalmasan jegyet a tollam Monoron, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Farkas Sándor szavainál, aki már 12 éve elnöke a gazdaságnak. Mondja, náluk errefelé idén is jóval kevesebb csapadék hullott, mint más ott:'266 nem véletlen, hogy a nép milliméter, Szárazhegynek nevezte el a környéket. De azért meg kell nézni a földjüket, és öröm tölti el az embert, akár a tiszta burgonyatáblákra tekintünk, akár a régi vagy az új szőlőre. Szép színfoltja volt a határszemlének a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet gyümölcsösében járni. Sárgult a kajszibarack, de amikor vágyakozva néztük, azt mondták: még csak a színe érett! Bezzeg sokat kóstoltunk a meggyből. Magam részéről őszintén sajnáltam, amikor tovább kellett menni. Nemcsak a kóstolás miatt, hanem a mindent tudó rázómasina is fogva tartotta a szemlélődőt. Czimre Lajos, a kertészeti főágazat vezetője és Kovács Géza csoportvezető mutatta be. S érdekes, ez a gép, amely alaposan megrázza a gyümölcsfát, nem teszi tönkre, mint mondják, négy éve figyelik; a termés egyre több. Nem tartozott igazán a határszemléhez, mégsem bántuk meg, hogy Sáfrán József, a dömsödi Dózsa Tsz elnöke elkalauzolt bennünket a nem régen átadott biogáztelephez. Juhász János elnökhelyettes igazi szakembernek képzett ki valamennyiünket. Már tudjuk, hogy háromféle módja van az istállótrágya és más szerves anyag hasznos feldolgozásának. Természetesen a másik kettő: az égetéses módszer, valamint a híg tráké felhasználása kevésbé jó, mint amit ők alkalmaznak, mikoris a nitrogén és más nyomelemek megmaradnak. Bebújtunk a feldolgozóba, felmásztunk a magas lépcsőkön a telep tetejére. Ma és holnap is A nap a Tápióvölgye Termelőszövetkezetben fejeződött be, Virág István elnök és Tóth Istvánná, a pártvezetőség titkárának tájékoztatásával. Számok tömkelege bizonyította itt is: nyereségcentrikus, a gazdálkodás, és az egyén is érdekelt abban, minél nyereségesebben működjenek. Ha a repce és a mák aratását is számoljuk, 18 nap alatt fejezik be az aratást... Pest megyében mindenütt aratnak ma is, holnap is. Elsők közt a Rákosmezeje Tsz kezdte. E napokban nincs szebb muzsika a fülnek, mint a kombájnok zúgása. Betöltik a határt. Amikorra bebarangoltuk mind a nyolc termelőszövetkezet határát, végighallgattuk a számadást — a nap véres korongja lebukott a Tápióvölgye Tsz határában, Úri mögött. Vörös palástjában hazatérőben még percekig gyönyörködhettünk, amint nyugatról keleti irányba, Monor felé haladtunk. Kanyarogtunk a gombai, a bényei, a kávai úton. Békés volt a táj. A rozsdás táblák várták a hajnalt, amelyet csütörtök óta mindenütt a Claas Dominátorok, az E 512-esek és más kombájnok vernek fel. A pilisi és a budapesti Ferenc malom pedig őrli a kenyérnek valót. A Ferenc malomban tegnap fogadták az első Pest megyei szállítmányt. Ott voltunk. Érkezett a dabasi Fehér Akác teherautója. SÁGI ÁGNES Barcza Zsolt felvételei Az első Pest megyei szállítmány a Ferenc malomban A meggyrázógép száz munkás helyett dolgozik