Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1984. JÚLIUS 14., SZOMBAT Ilka-majori aratók is Kivonult a táblákra a műhely A harmat felszáradásától késő estig Kartali kombájnosokkal, nagygombosi szállítókkal találkozhatunk Ilka-majorban, itt, Gödöllő és Isaszeg között — mondják nyomravezetőim, amikor a poros, de a szemszállítás idejére szinte teljesen újjávarázsolt dűlőúton igyekszünk. Kinn, a táblán, az isaszegi V-ösön, ahogy a nyilvántartásból mondja Boróczky József ágazatvezető, az arató-szállító brigádok irányítója, éppen az egyik újdonsült kombájnos, Varga László gépének ürítőcsigáját ellenőrzik. A negyedik — Az E—516-os gépen vagyok csak kezdő, alattam én már SZK-kombájnnal, különben, ha nem itt és most találkozunk, akkor Rába—245-ösről köszönök vissza — mondja a fiatalember. — Az az én gépem, de hát a legfontosabb nyári munkából most így veszem ki a részem. Kiderül: természetesen mindenki mást csinál közülük, aki a kombájn nyergére ül ezekben a napokban, mint ami a tennivalója évközben. Kiss Lajosnak például MTZ —50-es traktor pedáljain van a lába legtöbbet, ám ez negyedik nyara, hogy arató a cséplőgépre ül. Lajtos kocsi — Én volnék a rekorder — mondja kérdésemre cseppet sem hivalkodóan László, miközben Karácsondi eljön az ebédidő, és egymás után ülnek asztalhoz, méghozzá tábla közepén álló, pótkocsiaból kialakított nyári ebédlőben. — A Gödöllői Tangazdaságban tizenhetedik éve dolgozom, az utóbbi tizenötben mindig kombájnoltam. Gondolhatja, a ma már csaknem matuzsálemnek tartott SZK— 3-ason kezdtem magam is. — Hogyan ízlik az ebéd? — Jól. Nézze, háromfogásos. Csontleves, főzelék van hússal és mákos sütemény. Ez az első napi menü — szólja Bencsik József, aki vál abrigád másik újdonsült komabájnosa, egyébként autóvillamossági szerelő. — Ahogy hallom, látom az egész műhely kivonult. — Ki bizony, már csak ki kellett állítanunk az aratóbrigádot! — mondja kissé határozottabban Sándor András, a műhelykocsi parancsnoka. Hiszen azon túl, hogy a tíz kombájn két-két vezetővel a harmat felszáradásától estig kinn van, a háromszázkilencvenhárom hektár őszi árpa aratásában, majd a búzáéban kíséri őket a műhelykocsi, a tűzvédekezés céljait szolgáló MTZ-traktor, a háromvasú ekével. S persze itt van a háromezer liter vízzel a lajtos kocsi is. Lassan elindulnak a gépekkel. Az egyiken azonban még akad javítanivaló. Ott Kólya László ipar tanuló segédkezik, a másikra József kapaszkodik fel.Mócsa — Én is tanulok még — mondja az utóbbi fiatalember. — Szeptembertől negyedikes leszek az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolában. Következik a búza Megindulnak a szállítójárművek is. Egy IFA teherautó pótkocsijával máris tele van. Ez Hajdú Imréé. — Innen, a gödöllői kerületből Fenyőharasztra a szárítóra visszük az árpát — mondja egyik társa, Prokai István. — Ma kezdtek aratni, ahogy hallom, itt öt nap alatt végeznek, utána mi lesz a teendő? — A kartali kerületben folytatjuk búzával, azután a nagygombosi búza következik — tájékoztat Szemők András növénytermesztési osztályvezető. — Búzából összesen ezer 60 hektár van lábon.2 F. I. Használt autóalkatrészek Már nemcsak Gödöllőn, az autójavítóban, hanem Aszódon is van használt autóalkatrészbolt. A Gödöllői Autójavító Kisvállalat és a turai Galgavidéke Áfész közös üzletét a 30-as fő közlekedési út Hatvan felé vivő szakaszán rendezték be Hancsovszki János felvétele Hegesztett csőidomok A Fővárosi Vízművek részére több méretben készít karimás csőidomokat a péceli Gépipari Kisszövetkezet. Képünkön: Bilász Mátyás Ívhegesztő az NA—300 200-as idomot hegeszti. Hancsovszki János felvétele Művelődési központ Kétszer nyári szünet Amerikai együttes érkezik a városba Kétszer tart néhány napos nyári szünetet a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ. Első alkalommal július 14-től 21- ig, majd utána 25-től 29-ig. Ám ezeken a napokon is lehet vásárolni a legközelebbi programokra jegyet a ház portáján. Emlékeztetőül: július 22- én és 24-én, mindkétszer este fél 9-kor, a szabadtéri színpadon a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata vendégszerepel, a Szeszélyes nyár, illetve a Baal című darabokkal. Augusztus 1-én Fenyő Miklós ad koncertet, 10-én pedig a Borsound című filmet vetítik. Fellép még az amerikai Continental nevű ének- és zenekar. Klasszikus műveket, spirituálékat és amerikai countryzenét adnak elő. Valamennyi felsorolt rendezvényre tehát a szünnapokon is lehet jegyet vásárolni, a művelődési központ portáján. Azéldanézésvezető negyedszázada -Eltalálni a nebulók ízlését Máig emlegetik a kemencében sült buktát Az iskolai élet megpróbáltatásai között előkelő helyet foglal el a napközis étkezés. A mindig éhes és válogatós diáksereg legtöbbször vágyakozva gondol a megszokott otthoni ízekre, zamatokra. Hiába állítja össze gondosan az élelmezésvezető az ételsort, kifogásolnivalót mindig találnak a nebulók. Azoknak, akik a diákétkeztetés megoldásán fáradoznak, bizony sokszor el kell viselniük ezeket az észrevételeket is. Egyszóval nem könnyű a dolguk. Nálunk tanult ■— No azért nem eszik olyan forrón a kását — fűzte mindehhez Nagy Rezsőné, aki huszonöt év után most készülődik nyugdíjba, az aszódi általános iskola élelmezésvezetői posztjáról. — Amíg három gyermekem kicsi volt, én főztem otthon. Tulajdonképpen nekik náluk tanultam meg, hogyan lehet a háromféle ízlésű gyermek kedvére úgy főzni, hogy mindegyiknek kedvére legyen az étel. Ebből következik, hogy nem árt, ha az élelmezésvezetőnek ilyen tapasztalatai is vannak. Heti étrend Felsorolni is nehéz, milyen feladataim voltak. Legfontosabb dolog beszerezni az ételek alapanyagait. Ezeket rögtön könyveltem. Nyilvántartottam a napi létszámváltozásokat a gyerekeknél és felnőtteknél is Havonta kiadtam és összesítettem az étkezési hozzájárulásokat. Hetente közösen megbeszéltük a a heti étrendet, és elkészítettem költségvetést. Egyszóval, rendkívül változatos volt a munkám. — Amikor huszonöt éve elkezdtem, szinte meg kellett tanulnom azonnal mindent, mert nem volt segítségem. Akkoriban is már négyszázhúsz gyermekre főztünk. Voltak közöttük óvodások, de nagykamasz nyolcadikosok is. Elképzelhető, milyen gondot okozott, hogy változatos, és ízletes is legyen az étel ezeknek a gyerekeknek. — Mindenesetre egy szempontot tartottunk fontosnak: mindenáron megtartani a házikoszt jelleget. Ezt egyedül nem érhettem volna el. Ehhez olyan szakácsnők, és olyan konyhai személyzet kellett, akik szívügyüknek tekintették a gyermekélelmezést. — Szerencsére ilyen munkatársakkal dolgoztam mindvégig. Közülük kiemelném Haraszti Istvánná vezető szakácsnőt, aki már előttem ott dolgozott. Nemcsak érzénse, de szeretete is van ahhoz, amit csinál. Akkoriban meglehetősen szerény feltételek voltak, mert hagyományos falazott üstökben, és nyílt tűzhelyen főztek az asszonyok. Segítők — A nehezebb munkakörülmények ellenére is sikerült elérnünk a kitűzött célt. Még most is emlegetik a régi kemencében sült buktákat, és a házi pogácsákat. Mi nem sírjuk vissza azt a kemencét, mert a tüzelés bizony sok időt elvett a főzésből. — 1981-ben új helyre költöztünk. Szerencsére az irodám a konyha közvetlen közelébe került, így nem kellett már hosszabb utat megtennem a konyhába, ha valamit meg akartunk beszélni. Az új konyha igen korszerű berendezésekkel működik. Gőzüstöket használnak az asszonyok. Mindennapos segítőtársukká vált az egyetemes robotgép. Korszerűsödött a raktározás, tágasak lettek a kiszolgálóhelyiségek. Az örvendezés mellett megnyugtató volt, hogy a tejipari és a sütőipari készítményeket is biztonságosabban tárolhatjuk. Testi fejlődés — Szerencsére a működésem ideje alatt soha sem volt semmiféle probléma. Talán ezért is kaptam meg 1975-ben a kiváló dolgozó kitüntetést. — Most, hogy végiggondolom az elmúlt huszonöt év munkanapjait, nem jut más az eszembe csak az, hogy ezt a munkát lelkesen és szeretettel kell végezni. nagy Egy percig sem szabad megfeledkezni arról, hogy a kisdiákok testi fejlődése nemcsak családtól függ, hanem egy kicsit az élelmezésvezetőtől is. K. I. Cs. Isaszeg Futó- és kézilabdapálya Nem várják meg a jubileumot már a sporttelep megpillantásakor meglepetés ért. Egyetlen év alatt, sokat változott a környezet. Katonák és civilek szorgoskodtak ottjártamkor is. Egyik csoportjuk a labdarúgó-játéktér körül, a négyszáz méteres futópályát készítette. A telep másik oldalán a kézilabdapálya alapját ásták. Augusztus 20-án szeretnék átadni az aszfaltozott pályát a kézilabdázóknak, s az alkotmánynapi ünnepséget sportversenyekkel is összekötik. Csemegének ígérkezik a megyei első osztályba felkerült szomszédvár, Dány csapata elleni labdarúgómérkőzés. Bárki részt vehet a kerékpár- és futóversenyeken. Ezen a napon avatják a tekepályát is, s remélhetőleg a délelőtti kulturális műsorhoz sem lesz ellenséges az időjárás. A sportvezető szerint az isaszegi véleménye fellendüléshez sokat segített az új tanácselnök, Kovácsné Pacs Vera, valamint a KSK elnöke, Megyeri Rezső és a gazdasági vezetője, Varga János. Ami itt történik, az jó példa arra, hogy rövid idő alatt is lényegesen lehet javítani a sportolds feltételein. Nem várják meg azt a két évet, amíg 75 éves lesz az isaszegi sporttörténelem ! Szokatlan bizakodással számolt be Tompa Ferenc városi sportfelügyelő isaszegi látogatásáról. — A helyi sportkör elnökségének ülésére igyekezve, Vészjelzés a tenger alól. Színes, szovjet film. Csak 4 órakori Roncspalota. Színes, új-zélandi film. 16 éven felülieknek! Csak 6 és 8 órakor! ül fAouwam BSzombati jegyzete Szálak Az a jó, ha az ember optimista. Igaz, derűlátásán, ennek mértékén sokszor maga is elcsodálkozhat, hát még mások, akik olykor azt gondolhatják: no, ez hol él? Micsoda elképzelései vannak a valóságról? Mit gondol a hétköznapok nehézségeiről? Mi tagadás, gyakorta igazuk van az életet reálisabban néző, a gondokat többször felvetőknek. Igazuk van? Nem biztos. Mert velük szemben — akik csak a rosszat veszik észre —, s másról társalogni, beszélgetni nem tudnak, azt mondom: az emberekbe jót, hitet, bizakodást kelteni — persze ezt is megfontoltan — legalább annyit ér, mint a hibákat ostorozni előttük, velük, az ő segítségükkel. Amikor korábban nyugdíjba kényszerült kedves barátomat látogattam meg Isaszegen, egy fél mondatából többet megértettem régi munkahelyével fenntartott kapcsolatából, mintha ezt egy levélben hosszadalmasan leírta volna. Hallottam, mondta, nyugdíjastalálkozó volt. Talán rólad elfeledkeztek? — kérdeztem. És bizony, volt válasz, csak utólag tudtam a meg. A lassan kibontott keserűség tehát már múlóban van. Derűlátásom milyen is legyen, ha barátomra gondolok. Tény, hogy magam sem keresem fel annyiszor, mint szeretném. Hát akkor mit tegyen a hivatal, az intézmény, annak egyik vagy másik bizottsága, embere, aki munkaadó, munkatárs volt? Az idő, a távolság gondtalanságot szül. Kell-e, hogy ekkorát teremtsen? Történetesen tudom, egy másik ismerősöm hogy viszont — ki hasonló sorsra jutott — cége egyik leganépszerűbb embere volt. Az fajta, aki hivatalosan ugyan sohasem lépett előre a ranglétrán, de akár mint osztályvezetőt helyettesítő, akár mint egyszerű előadó, mindig mindenkin segített, amiíg dolgozott. S itt van a gyesen lévő fiatalasszony. Mit válaszolhatnék levelére. Azt, hogy megértem otthoni magányát? Azt, hogy legyen nyugodt, van még sok más munkahely az övén kívül, ahonnét legföljebb a barátnő megy el köszönteni őt, s a kis újszülöttet. Az még szerencsés eset is, ha betegnek, gyesen lévőnek, nyugdíjasnak a volt munkahelyén adatott barát. Dehát miért pont a pillanatnyilag amúgy is sokat dolgozó aktív emberektől kérjük számon: ne feledkezzenek meg az ideiglenesen távol levőkről? Ön, asszonyom, azt is panaszolja: amíg szülési szabadságra ment, tizenkét évet húzott le a vállalatnál, szakszervezeti bizalmi, amikor csak szükségét látsza, kezdeményezte, a rászoruló kérés nélkül kapjon szakszervezeti segélyt, bezzeg magáról elfeledkeznek. Mit is mondhatok? Igaza lehetne, ha keserű szájízzel, furcsa hangsúllyal, talán gúnyosan is, azt mondaná: Most legyen, uram, optimista! Kétségtelen, hogy barátom is, ön is nehezen hangolna ebben a dologban bizakodásra. Most értem igazán magam is azoknak a híradásoknak, vagy inkább a tényeknek a fontosságát, amelyekben arról vehetek tudomást, hogy itt vagy ott nyugdíjastalálkozót, kismamák összejövetelét, névadó ünnepséget vagy hasonlót tartottak. Hirtelenében éppen a Pécel—Isaszeg Áfész legutóbbi ilyen hírére emlékszem. Akár ez, akár a korábbi kismamatalálkozók jelentőségét el nem túlozva tényleg azt mondom: nincs jelentőség nélküli esemény, amely emberrel, emberekkel kapcsolatos. Legfőképpen talán ez táplálja derűlátásomat, amikor mégis bizakodóbb vagyok, reménykedem benne: az egymásról való gondoskodás szálai sűrűsödnek és erősödnek. Fehér István ISSN MM-IS#» «Gödöllői Hírlap)