Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1984. JÚLIUS 14., SZOMBAT Ilka-majori aratók is Kivonult a táblákra a műhely A harmat felszáradásától késő estig Kartali kombájnosokkal, nagygombosi szállítókkal ta­lálkozhatunk Ilka-majorban, itt, Gödöllő és Isaszeg között — mondják nyomravezetőim, amikor a poros, de a szem­szállítás idejére szinte telje­sen újjávarázsolt dűlőúton igyekszünk. Kinn, a táblán, az isaszegi V-ösön, ahogy a nyilvántartásból mondja Bo­­róczky József ágazatvezető, az arató-szállító brigádok irá­nyítója, éppen az egyik új­donsült kombájnos, Varga László gépének ürítőcsigáját ellenőrzik. A negyedik — Az E—516-os gépen va­gyok csak kezdő, alattam én már SZK-kombájnnal, külön­ben, ha nem itt és most talál­kozunk, akkor Rába—245-ös­­ről köszönök vissza — mond­ja a fiatalember. — Az az én gépem, de hát a legfontosabb nyári munkából most így ve­szem ki a részem. Kiderül: természetesen mindenki mást csinál közü­lük, aki a kombájn nyergére ül ezekben a napokban, mint ami a­ tennivalója évközben. Kiss­ Lajosnak például MTZ —50-es traktor pedáljain van a lába legtöbbet, ám ez negyedik nyara, hogy arató­ a cséplő­gépre ül. Lajtos kocsi — Én volnék a rekorder — mondja kérdésemre cseppet sem hivalkodóan László, miközben Karácsondi eljön az ebédidő, és egymás után ül­nek asztalhoz, méghozzá tábla közepén álló, pótkocsi­a­ból kialakított nyári ebédlő­ben. — A Gödöllői Tangazdaság­ban tizenhetedik éve dolgo­zom, az utóbbi tizenötben mindig kombájnoltam. Gon­dolhatja, a ma már csaknem matuzsálemnek tartott SZK— 3-ason kezdtem magam is. — Hogyan ízlik az ebéd? — Jól. Nézze, háromfogá­sos. Csontleves, főzelék van hússal és mákos sütemény. Ez az első napi menü — szólja Bencsik József, aki vál a­brigád másik újdonsült kom­­a­bájnosa, egyébként autóvilla­mossági szerelő. — Ahogy hallom, látom az egész műhely kivonult. — Ki bizony, már csak ki kellett állítanunk az arató­brigádot! — mondja kissé határozottabban Sándor And­rás, a műhelykocsi parancs­noka. Hiszen azon túl, hogy a tíz kombájn két-két veze­tővel a harmat felszáradásá­tól estig kinn van, a három­­százkilencvenhárom hektár őszi árpa aratásában, majd a búzáéban kíséri őket a mű­helykocsi, a tűzvédekezés cél­jait szolgáló MTZ-traktor, a háromvasú ekével. S persze itt van a háromezer liter víz­zel a lajtos kocsi is. Lassan elindulnak a gé­pekkel. Az egyiken azonban még akad javítanivaló. Ott Kólya László ipar tanuló se­gédkezik, a másikra József kapaszkodik fel.Mócsa — Én is tanulok még — mondja az utóbbi fiatalem­ber. — Szeptembertől negye­dikes leszek az aszódi Pető­fi Sándor Gimnázium és Me­zőgazdasági Gépészeti Szak­­középiskolában. Következik a búza Megindulnak a szállítójár­művek is. Egy IFA teherautó pótkocsijával máris tele van. Ez Hajdú Imréé. — Innen, a gödöllői kerü­letből Fenyőharasztra a szá­rítóra visszük az árpát — mondja egyik társa, Prokai István. — Ma kezdtek aratni, ahogy hallom, itt öt nap alatt végeznek, utána mi lesz a teendő? — A kartali kerületben folytatjuk búzával, azután a nagygombosi búza következik — tájékoztat Szemők András növénytermesztési osztályve­zető. — Búzából összesen ezer 60 hektár van lábon.2 F. I. Használt a­utóalkatrészek Már nemcsak Gödöllőn, az autójavítóban, hanem Aszódon is van használt autóalkatrészbolt. A Gödöllői Autójavító Kisvál­lalat és a turai Galgavidéke Áfész közös üzletét a 30-as fő­­­ közlekedési út Hatvan felé vivő szakaszán rendezték be Hancsovszki János felvétele Hegesztett csőidomok A Fővárosi Vízművek részére több méretben készít karimás csőidomokat a péceli Gépipari Kisszövetkezet. Képünkön: Bi­­lász Mátyás Ívhegesztő az NA—300 200-as idomot hegeszti. Hancsovszki János felvétele Művelődési központ Kétszer nyári szünet Amerikai együttes érkezik a városba Kétszer tart néhány napos nyári szünetet a gödöllői Pető­fi Sándor Művelődési Központ. Első alkalommal július 14-től 21- ig, majd utána 25-től 29-ig. Ám ezeken a napokon is le­het vásárolni a legközelebbi programokra jegyet a ház por­táján. Emlékeztetőül: július 22- én és 24-én, mindkétszer este fél 9-kor, a szabadtéri színpadon a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata ven­dégszerepel, a Szeszélyes nyár, illetve a Baal című darabok­kal. Augusztus 1-én Fenyő Miklós ad koncertet, 10-én pe­dig a Borsound című filmet vetítik. Fellép még az ameri­kai Continental nevű ének- és zenekar. Klasszikus műveket, spirituálékat és amerikai countryzenét adnak elő. Valamennyi felsorolt ren­dezvényre tehát a szünnapo­kon is lehet jegyet vásárolni, a művelődési központ portá­ján. Az­éldanézésvezető negyedszázada -Eltalálni a nebulók ízlését Máig emlegetik a kemencében sült buktát Az iskolai élet megpróbál­tatásai között előkelő helyet foglal el a napközis étkezés. A mindig éhes és válogatós diáksereg legtöbbször vágya­kozva gondol a megszokott otthoni ízekre, zamatokra. Hiába állítja össze gondosan az élelmezésvezető az ételsort, kifogásolnivalót mindig ta­lálnak a nebulók. Azoknak, akik a diákétkeztetés meg­oldásán fáradoznak, bizony sokszor el kell viselniük eze­ket az észrevételeket is. Egy­szóval nem könnyű a dolguk. Nálunk tanult ■— No azért nem eszik olyan forrón a kását — fűzte mind­ehhez Nagy Rezsőné, aki hu­szonöt év után most ké­szülődik nyugdíjba, az aszódi általános iskola élelmezésve­zetői posztjáról. — Amíg három gyermekem kicsi volt, én főztem otthon. Tulajdonképpen nekik ná­luk tanultam meg, hogyan lehet a háromféle ízlésű gyer­mek kedvére úgy főzni, hogy mindegyiknek kedvére legyen az étel. Ebből következik, hogy nem árt, ha az élelme­­zésvezetőnek ilyen tapaszta­latai is vannak. Heti étrend Felsorolni is nehéz, milyen feladataim voltak. Legfonto­sabb dolog beszerezni az ételek alapanyagait. Ezeket rögtön könyveltem. Nyilván­tartottam a napi létszámvál­tozásokat a gyerekeknél és felnőtteknél is Havonta ki­adtam és összesítettem az ét­kezési hozzájárulásokat. He­tente közösen megbeszéltük a a heti étrendet, és elkészítettem költségvetést. Egyszóval, rendkívül változatos volt a munkám. — Amikor huszonöt éve elkezdtem, szinte meg kellett tanulnom azonnal min­dent, mert nem volt segítsé­gem. Akkoriban is már négy­százhúsz gyermekre főztünk. Voltak közöttük óvodások, de nagykamasz nyolcadikosok is. Elképzelhető, milyen gondot okozott, hogy változatos, és ízletes is legyen az étel ezek­nek a gyerekeknek. — Mindenesetre egy szem­pontot tartottunk fontosnak: mindenáron megtartani a há­­zikoszt jelleget. Ezt egyedül nem érhettem volna el. Eh­hez olyan szakácsnők, és olyan konyhai személyzet kellett, akik szívügyüknek te­kintették a gyermekélelme­zést. — Szerencsére ilyen mun­katársakkal dolgoztam mind­végig. Közülük kiemelném Haraszti Istvánná vezető sza­kácsnőt, aki már előttem ott dolgozott. Nemcsak érzé­ns­­e, de szeretete is van ahhoz, amit csinál. Akkoriban meg­lehetősen szerény feltételek voltak, mert hagyományos fa­lazott üstökben, és nyílt tűz­helyen főztek az asszonyok. Segítők — A nehezebb munkakö­rülmények ellenére is sikerült elérnünk a kitűzött célt. Még most is emlegetik a régi ke­mencében sült buktákat, és a házi pogácsákat. Mi nem sír­juk vissza azt a kemencét, mert a tüzelés bizony sok időt elvett a főzésből. — 1981-ben új helyre köl­töztünk. Szerencsére az iro­dám a konyha közvetlen kö­zelébe került, így nem kel­lett már hosszabb utat meg­tennem a konyhába, ha vala­mit meg akartunk beszélni. Az új konyha igen korszerű berendezésekkel működik. Gőzüstöket használnak az asszonyok. Mindennapos se­gítőtársukká vált az egyete­mes robotgép. Korszerűsödött a raktározás, tágasak lettek a kiszolgálóhelyiségek. Az örvendezés mellett megnyug­tató volt, hogy a tejipari és a sütőipari készítményeket is biztonságosabban tárolhatjuk. Testi fejlődés — Szerencsére a működé­sem ideje alatt soha sem volt semmiféle probléma. Talán ezért is kaptam meg 1975-ben a kiváló dolgozó kitüntetést. — Most, hogy végiggondo­lom az elmúlt huszonöt év munkanapjait, nem jut más az eszembe csak az, hogy ezt a munkát lelkesen és szeretettel kell végezni. nagy Egy percig sem szabad megfeled­kezni arról, hogy a kisdiákok testi fejlődése nemcsak családtól függ, hanem egy ki­­­csit az élelmezésvezetőtől is. K. I. Cs. Isaszeg Futó- és kézilabdapálya Nem várják meg a jubileumot már a sporttelep megpillan­tásakor meglepetés ért. Egyet­len év alatt, sokat változott a környezet. Katonák és ci­vilek szorgoskodtak ottjár­­tamkor is. Egyik csoportjuk a labdarúgó-játéktér körül, a négyszáz méteres futópályát készítette. A telep másik ol­dalán a kézilabdapálya alap­ját ásták.­­ Augusztus 20-án szeret­nék átadni az aszfaltozott pá­lyát a kézilabdázóknak, s az alkotmánynapi ünnepséget sportversenyekkel is össze­kötik. Csemegének ígérkezik a megyei első osztályba fel­került szomszédvár, Dány csapata elleni labdarúgó­mérkőzés. Bárki részt vehet a kerékpár- és futóversenyeken. Ezen a napon avatják a te­kepályát is, s remélhetőleg a délelőtti kulturális műsorhoz sem lesz ellenséges az időjá­rás. A sportvezető szerint az isaszegi véleménye fellendü­léshez sokat segített az új ta­nácselnök, Kovácsné Pacs Ve­ra, valamint a KSK elnöke, Megyeri Rezső és a gazdasági vezetője, Varga János. Ami itt történik, az jó példa arra, hogy rövid idő alatt is lénye­gesen lehet javítani a spor­tolds feltételein. Nem várják meg azt a két évet, amíg 75 éves lesz az isaszegi sporttör­ténelem ! Szokatlan bizakodással szá­molt be Tompa Ferenc váro­si sportfelügyelő isaszegi lá­togatásáról. — A helyi sportkör elnök­ségének ülésére igyekezve, Vészjelzés a tenger alól. Szí­nes, szovjet film. Csak 4 óra­kori Roncspalota. Színes, új-zé­­landi film. 16 éven felüliek­nek! Csak 6 és 8 órakor! ül fAouwam BSzombati jegyzete Szálak Az a jó, ha az ember op­timista. Igaz, derűlátásán, ennek mértékén sokszor maga is elcsodálkozhat, hát még mások, akik olykor azt gondolhatják: no, ez hol él? Micsoda elképzelé­sei vannak a valóságról? Mit gondol a hétköznapok nehézségeiről? Mi tagadás, gyakorta igazuk van az éle­tet reálisabban néző, a gon­dokat többször felvetőknek. Igazuk van? Nem biztos. Mert velük szemben — akik csak a rosszat veszik észre —, s másról társalog­ni, beszélgetni nem tudnak, azt mondom: az emberekbe jót, hitet, bizakodást kelte­ni — persze ezt is megfon­toltan — legalább annyit ér, mint a hibákat ostoroz­ni előttük, velük, az ő se­gítségükkel. Amikor korábban nyug­díjba kényszerült kedves barátomat látogattam meg Isaszegen, egy fél monda­tából többet megértettem régi munkahelyével fenn­tartott kapcsolatából, mint­ha ezt egy levélben hos­­­szadalmasan leírta volna. Hallottam, mondta, nyugdí­jastalálkozó volt. Talán ró­lad elfeledkeztek? — kér­deztem. És bizony, volt válasz, csak utólag tudtam a meg. A lassan kibontott kese­rűség tehát már múlóban van. Derűlátásom milyen is legyen, ha barátomra gon­dolok. Tény, hogy magam sem keresem fel annyiszor, mint szeretném. Hát akkor mit tegyen a hivatal, az in­tézmény, annak egyik vagy másik bizottsága, embere, aki munkaadó, munkatárs volt? Az idő, a távolság gondtalanságot szül. Kell-e, hogy ekkorát teremtsen? Történetesen tudom, egy másik ismerősöm hogy vi­szont — ki hasonló sorsra jutott — cége egyik leg­a­népszerűbb embere volt. Az fajta, aki hivatalosan ugyan sohasem lépett előre a ranglétrán, de akár mint osztályvezetőt helyettesítő, akár mint egyszerű előadó, mindig mindenkin segített, amiíg dolgozott. S itt van a gyesen lévő fiatalasszony. Mit válaszol­hatnék levelére. Azt, hogy megértem otthoni magá­nyát? Azt, hogy legyen nyu­godt, van még sok más munkahely az övén kívül, ahonnét legföljebb a barát­nő megy el köszönteni őt, s a kis újszülöttet. Az még szerencsés eset is, ha be­tegnek, gyesen lévőnek, nyugdíjasnak a volt mun­kahelyén adatott barát. De­hát miért pont a pillanat­nyilag amúgy is sokat dol­gozó aktív emberektől kér­jük számon: ne feledkezze­nek meg az ideiglenesen tá­vol levőkről? Ön, asszonyom, azt is pa­naszolja: amíg szülési sza­badságra ment, tizenkét évet húzott le a vállalatnál, szakszervezeti bizalmi, amikor csak szükségét lát­s­za, kezdeményezte, a rászo­ruló kérés nélkül kapjon szakszervezeti segélyt, bez­zeg magáról elfeledkeznek. Mit is mondhatok? Igaza lehetne, ha keserű szájízzel, furcsa hangsúllyal, talán gú­nyosan is, azt mondaná: Most legyen, uram, opti­mista! Kétségtelen, hogy barátom is, ön is nehezen hangolna ebben a dolog­ban bizakodásra. Most ér­tem igazán magam is azok­nak a híradásoknak, vagy inkább a tényeknek a fon­tosságát, amelyekben arról vehetek tudomást, hogy itt vagy ott nyugdíjastalálko­zót, kismamák összejövete­lét, névadó ünnepséget vagy hasonlót tartottak. Hirte­­lenében éppen a Pécel—Isa­szeg Áfész legutóbbi ilyen hírére emlékszem. Akár ez, akár a korábbi kismamata­lálkozók jelentőségét el nem túlozva tényleg azt mon­dom: nincs jelentőség nél­küli esemény, amely em­berrel, emberekkel kapcso­latos. Legfőképpen talán ez táp­lálja derűlátásomat, amikor mégis bizakodóbb vagyok, reménykedem benne: az egymásról való gondosko­dás szálai sűrűsödnek és erősödnek. Fehér István ISSN MM-IS#» «Gödöllői Hírlap)

Next