Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-15 / 62. szám

1985. MÁRCIUS 15., P­­NTER tt gyufaszájtól a cséplőgépig A műtét fájdalommentes volt A fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet néhány évvel ez­előtt létszámát, termelési értékét tekintve még országos vi­szonylatban is az ágazat legnagyobb egységei közé tartozott. A termelőszövetkezet 7000 dolgozót foglalkoztatott, s tevékeny­ségüknek csupán 13—11 százalékát tette ki a mezőgazdasági termelés. Amint Templom József mezőgazdasági elnökhelyet­tes találóan megfogalmazta, mindent gyártottak, a gyufaszál­tól a cséplőgépig. Körültekintő módszerekkel — A korábbi évtizedek gaz­dasági törekvéseihez csatlakoz­tunk, amikor az extenzív fej­lődés útjára lépve ipari, keres­kedelmi egységeket hoztunk létre, részben az agglomeráció­ban élők foglalkoztatására, másrészt a termelési érték nö­velése érdekében. A piaci le­hetőségek beszűkülése, a sza­bályzók szigorodása azonban arra késztetett bennünket, hogy aprólékosan vizsgáljuk felül az egyes egységek ered­ményeit, össznyereségünket ugyanis 1982-ben mintegy har­mincmillióval csökkentették a gazdaságtalanul működő szer­vezetek. • A gazdasági és pártveze­tés programjavaslatot dolgo­zott ki a hatodik ötéves terv felülvizsgálatára, a hatéko­nyabb irányzat követésére. Akkor még azt hittük, egysze­rű lesz az átszervezés, a kor­szerűsítés. A Törekvés GT felszámolása azonban bebizonyította, hogy a feladat bonyolultabb, mint amilyenre számítottunk. A számtalan részlegből álló GT készletei a nyakunkon marad­tak, az egység megszüntetése 20 milliónkba került. Az úton azonban nem lehetett megáll­ni, csak ésszerűbb, körültekin­tőbb módszereket kellett vá­lasztani. — Tavalyelőtt történtek szövetkezetben a legjelentő­­­sebb változások. Annak érde­kében, hogy a létszámunkat fájdalommentesen csökkent­hessük, s ugyanakkor megma­radjon minden területen az a szervezet, amely a leépített egység szerződéses kötelezett­ségeinek eleget tesz, átveszi kész­íteit, s a garanciális igé­nyeket is kielégíti, két mód­szert alkalmaztunk. Egyrészt, a természetes fluktuációra szá­mítva, abban az évben az el­­távozó­ink helyett nem vet­tünk fel új dolgozókat. Így kétezerrel csökkent a dolgozók száma. Akik azonban megma­radtak a helyükön, azok 1984- től új lehetőség előtt álltak. Korábbi tevékenységüket szak­csoportban folytathatták. Ek­kor 12 szakcsoport vált ki a szövetkezetből, s hatszáz dol­gozónk távozott velük. Szakcsoportok, leányvállalat A folyamat azonban ezzel nem fejeződött be. Már előre készültünk a leányvállalatok alakítására is, s amint a jog­szabályok ezt lehetővé tették, ezt a formát választottuk az építőipari­ szolgáltató és keres­kedelmi egységeink számára. Tavaly jött létre a Főzépker leányvállalat, amely 14 szerve­zetet fog össze és 1200 embert foglalkoztat, így elértük, hogy a termelőszövetkezet létszáma a 7000-ről 1800-ra csökkent, s a telepített iparon kívül csak a mezőgazdasági termeléssel foglalkozunk. Egyéni sorsokat érint — Milyen anyagi vonzata volt ennek a nagymértékű le­építésnek? — A racionalizálás 1933-ban 60 millió forintunkba került. Ennek következtében nagyon kevés nyereséget tudtunk fi­zetni. A gondos szervezéssel, a dolgozók rendszeres tájékozta­tásával azonban elértük, hogy megértették törekvéseinket, sőt, oly mértékben egyet is értet­tek azzal, hogy a tavalyi köz­gyűlésen egyhangúlag elfogad­ták a részjegy-jegyzési elkép­zeléseinket is. Ennek értelmé­ben mindazok, akik földdel nem járultak hozzá a szövet­kezet vagyonához, egy havi jövedelmüknek megfelelő ös­­­szeggel járulnak hozzá fejlesz­tési alapunkhoz. A részjegyek­ből így a tavalyi nehéz hely­zetben hatmillió forintos fej­lesztési összeghez jutottunk. — Hogyan befolyásolta az átszervezés a termelés haté­konyságát, nyereségességét? — Az 1983-as évet 57 millió forintos nyereséggel zártuk. Az idei zárszámadáson pedig 64 millió nyereségről számolhat­tunk be dolgozóinknak. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a termelési értékre jutó bér­tömeg csupán negyven száza­léka volt a korábbinak.­­—­ Az átszervezés több ezer ember egyéni sorsát, boldogu­lását is érintette. Hogyan si­került elkerülni az ebből szár­mazó problémákat? — Az előkészítő munka ered­ménye, hogy sikerült elkerül­ni a személyes sértődéseket, sérüléseket. A munkahelyi ta­nácskozásokon mindenütt ap­rólékosan tájékoztattuk dolgo­zóinkat az új utakról, lehető­ségekről. A szövetkezet létszá­mának, tevékenységi körének csökkenésével a központi ad­minisztratív apparátust, a ve­zetői létszámot is csökkente­­nünk kellett mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ez több mint 140 embert érintett. Mindenkinek felajánlottunk szakmájának, végzettségének megfelelő termelői munkakö­röket, sokan el is fogadták, hi­szen ezek rendszerint maga­sabb keresettel járnak. Mind­össze három esetben volt rá példa — a több mint ötezer embert érintő átszervezés ide­je alatt —, hogy személyes sértésként fogták fel a gazda­sági élet követelményét, a ra­cionalizálást. Porzott a színpad — szólt a taps Szép forgatás páros Egész nap zengett az ének, szólt a zene, pörögtek a tán­cosok szombaton a József At­tila Művelődési Központ szín­padán. Tizenhét együttes lé­pett fel az amatőr csoportok tavaszi fesztiváljának elődön­tőjén. Szőnyi Lajos, a művelődési központ igazgatója ez alka­lommal joggal érezte: kicsi a ház az ilyesféle rendezvények­re. Volt éppen elég gond az elhelyezéssel, hogy ne zavar­ják egymást a csoportok, le­gyen elég hely az átöltözkö­­désre, a felkészülésre. Végül is a gondos rendezésnek köszön­hetően zökkenőmentesen fe­jezhették be a szemlét, nagyteremben gyakorta csen­­­dült fel a taps, jelezve a kö­zönség és a társak tetszését. A dunakeszi táncosok — mint azt lapunkban már je­leztük— tovább­jutottak a szentendrei döntőbe. A bemu­tatott műsorból a párost vá­lasztotta ki a zsűri, Lugossy György és Tusnádi Viktória szereplésével. Negyedikként lépett szín­padra a dunakeszi népitánc­­csoport. Nyolc lány és két fiú ropta a táncot. A nemek kö­zötti ’‘arányeltolódás meglehetősen nehéz volt miatt , számok megválogatása. Mégis a sikerült a magyar néptánc­­anyagból a legjellemzőbbeket bemutatni. A forgatós páros nem véletlenül nyerte el min­denki tetszését. Szép techniká­val, ügyes koreográfiával bi­zonyították: akár ketten is be­tölthetik a színpadot. Bár az ugrás, az üveges és a szat­mári tánc nem került a válo­gatás közé, mégis szép pilla­natokat szereztek a közönség­nek. Az öltözőben a szereplés­­ után kipirultan tárgyalták a­­ lányok és a fiúk, hogyan lép­jenek tovább, mit tanuljanak meg legközelebb. Az együttes vezetője Tornácai Zoltánná. — A legnagyobb gondunk, hogy unos-untalan elölről kezdhetjük — mondotta. — Hat esztendeje próbálkozunk egy állandó csapat verbuválá­sával. Ez ideig mindig úgy jártunk, hogy mire a techni­kai alapokon túljutottunk, a csoport felét elcsábították. Természetesen nem kesere­dünk el. Megpróbálunk úgy válogatni, hogy mindannyi­unknak öröme teljen benne. Mindezek ellenére szeretnénk igényesen tenni a dolgunkat. Mit szeretünk legjobban? A szatmári táncokat. Valamen­­­nyi tájegység jellemző lépé­seit megtanuljuk. A legfonto­sabb, hogy együtt vagyunk és a népművészet szépségével is­merkedhetünk. Er. K. i»rvr Ä1 Zászló és oklevél Kiváló KISZ-szervezetek A forradalmi ifjúsági napok alkalmából a KISZ Központi Bizottsága Kiváló KISZ-szer­­vezet­ zászlóval jutalmazta po­litikai és gazdasági munkájá­ért a dunakeszi gimnázium, a fóti Gyermekváros és a duna­keszi 2. számú Általános Isko­la pedagógusainak KISZ-alap­­szervezetét, valamint a duna­keszi óvónők és a MÁV Jár­műjavító alapszervezetét. Dicsérő oklevelet kapott a 201. számú Szakmunkásképző Intézet, a fóti Ifjú Zenebará­tok kamarakórusa, a Fővárosi Kézműipari Vállalat gödi lab­­daüz­eme és a Dunakeszi Kon­zervgyár 2. számú alapszerve­zete. Márciusi ifjak Kss­orúzás az emlékműnél Dunakeszin az 1848-as em­lékműnél ma koszorúzás! ün­nepség lesz. Délben a KISZ városi bizottsága, a dunake­szi városi úttörőelnökség, a Hazafias Népfront városi bi­zottsága és a Dobó laktanya képviselői helyezik el az em­lékműnél a kegyelet virágait. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA DUNAKESZI ____isim Tovább emelik a mércét Negyedszázados fennállása alatt a legmagasabb termelékenysé­get és nyereséget érte el tavaly a Ramóna Finomkötöttáru Ipa­ri Szövetkezet gödi kötőüzeme. Az idén tovább emelik a mér­cét, hiszen a tavalyinál még többet, mintegy 440 tonna szinte­tikus, vágottszálú, pamut- és gyapjúkelme gyártását tervezik. Hitt a szakszervezet megbecsülése Nagyobb jogkör és felelősség A vállalati igazgatók, főmér­nökök, a termelés irányítóinak évenkénti véleményezése már korábban is gyakorlat volt. Hiszen munkájuk, döntéseik, vezetéki­ stílusuk közvetlenül, befolyásolta az üzem gazdasá­gi eredményeit, s ezen keresz­tül az ott dolgozók kereseti lehetőségeit, munkakörülmé­nyeit. Második éve azonban már nemcsak a felső vezetők­ről, hanem minden, döntési jogkörrel bíró termelési irá­nyítóról véleményt mond szakszervezet. A MÁV Duna­­­keszi Járműjavító üzemében e változás a demokratizmus fejlődésén túl jelentős gazda­sági haszonnal is járt. Hogy milyen összefüggések vezet­tek idáig, arról Bősz Józsefet, a szakszervezeti bizottság tit­kárát kérdeztük. A teljesítmény szerint “ A valódi üzemi demokrá­cia kialakulásához, az egészsé­ges vitaszellemhez az is szük­séges volt, hogy az alsóbb szintű vezetők kezébe is olyan hatáskör kerüljön, amellyel befolyásolni tudják a termelé­kenységet, a dolgozók hangu­latát. Nálunk a bérezésnek olyan formáját vezették be, hogy a 100 százalékos tervtel­jesítésen felül járó bért művezető osztja el a beosztot­­­tak között, annak arányában, ki milyen intenzitással vett részt a munkában. A mozgó­bér elosztásában a művezetőn kívül a szakszervezeti bizalmi is részt vesz. Szembenézni a kritikával . A művezető, a mozgóbér elosztásának jogkörével felru­házva ugyancsak komolyabb szerepkörhöz jut az eddiginél. Munkája, értékítélete, vezetői képességei tehát valódi kriti­ka tárgyát képezik — hiszen véleményezőinek, a beosztot­taknak, anyagi érdeke fűződik az ő rátermettségéhez. Így az­után nálunk — bár az a­­ ta­pasztalatunk, szívesen ismerik el a dolgozók vezetőik eré­nyeit, érdemeit is — minden vezetőnek szembesülnie hibáival, gyengeségeivel is­ kell — Hogyan fogadták ezt a változást a kritikához nem túlságosan hozzászokott veze­tők? — Kezdetben senki nem számított ilyen gyökeres átala­kulásra. Már az új mozgóbér­rendszerrel kapcsolatban is voltak kisebb problémák, akadtak, akik egyenlően el­osztandó keresetkiegészítésnek, szociális juttatásnak vélték a keretet. Persze, hamar kide­rült — s elősorban a magas teljesítményű szakmunkások tiltakozása révén — hogy a mozgóbér nem mindenkinek jár, s hogy kinek, az gondos mérlegelés, rendszeres ellenőr­zés függvénye. A véleményezé­sek során elhangzott kritikáikat különbözőképpen fogadták a vezetők. Elsősorban, le kell szögezni, hogy ezek nem egyé­ni vélemények, hanem a kol­lektíva értékítélete. Akadt, aki nagyon megsértődött, kikérte magának a kifogásokat. Mások megköszönték, s hozzátették, ők maguk sokkal több hiá­nyosságot látnak munkájuk­ban. Mindenesetre az a ta­pasztalatunk, hogy még a til­takozók is, akik sértődötten fogadták kezdetben a hibáik felsorolását, hamar rájöttek, van valami igazság a dolog­ban, s igyekeztek alkalmaz­kodni a munkatársak vélemé­nyeihez. Tartalmat, jelentőséget nyer — Milyen területeken java­soltak a szakszervezeti tagok, vagy a bizalmi testület változ­tatást? — Például az, hogy a gyár­egységek nagyobb önállóságot kapjanak, s maguk oszthas­sák el a rájuk eső éves kitün­tetési, jutalmazási keretet. De szó esett — egy-egy vezető vé­leményezésekor — arról, hogy jobban álljon ki dolgozói anyagi, erkölcsi megbecsülé­séért, vezetői stílusán változ­tasson, ne hirtelen haragja, indulatai befolyásolják. — Hogyan származott mind­ebből konkrét, gazdasági ered­mény? — A teljesítményközpontú mozgóbérelosztás oda vezetett, hogy vállalati szinten, évi 3—4 százalékkal nőtt a termelés. Ezzel arányosan csökkent túlórák száma, ami a béralap­a­ban megtakarítást jelent. S nem­ utolsósorban — bár ennek ér­téke forintban nem mérhető — fokozódott a szakszervezeti munka iránti érdekődés, tar­talmat, jelentőséget nyertek a demokratizmus, az érdekvéde­lem fórumai. átmeneti megoldások , körülmények szorításában Marcusban, az első osztályo­sok beíratása idején a szülők, a közvélemény figyelme az is­kolára irányul.­ Ilyenkor szülők végiggondolják, hogyan a tudják munkájuk mellett gyer­mekük iskolába járását bizton­ságossá tenni, étkezésüket, egész napos felügyeletüket meg­szervezni. A felelősségteljes tervezés időszakát élik most az iskolák és az iskolák mun­káját irányító szervek is. Ke­resik a család és a gyermekek számára a legmegnyugtatóbb megoldásokat. E törekvéseket időnként korlátozzák a lehetőségek, az egyes iskolák nagysága, befo­gadóképessége. Például az 1. sz. általános iskola Táncsics utcai épületébe a város majd’ felét kitevő területről járnak a gyermekek, míg a lakótelepi Körösi Csom­a Sándor Általá­­­nos Iskola körzete az intéz­mény közvetlen közelében le­vő néhány tízszintes lakóépü­let, így előfordul, hogy a gye­rekek nem a lakóhelyükhöz legközelebbi iskolában kezdik meg tanulmányaikat. Ennek megértéséhez és elfogadtatá­sához szükséges a város sajá­tos jellegének és erre épülő intézményhálózatának a meg­ismerése. A város lakossága az elmúlt húsz évben megduplázódott, így a gyermekintézmények bővítése újak építése folya­matos feladata volt a fenntar­tó tanácsnak. Dinamikusan fejlődött az óvodai hálózat, kétszer annyi apróságot tud­nak befogadni. Ennek eredmé­nyeként az utóbbi években már nem kellett elutasítani egyetlen gyermeket sem. fiz 6;1313"0S iskolák tanu­lólétszáma 1979-ig évente 100, ezt követően pedig évente 200 gyermekkel növekedett. Jelen­leg 111 tanulócsoportban 3 ezer 300 diák tanul. Bár a szü­letések száma országosan csökkenő tendenciát mutat az utóbbi években, Dunakeszin az első osztályba lépő gyer­mekeknél ez még nem mutat­kozik meg. Az elmúlt évben és jövőre is az egyik legnépe­sebb (500 körüli) évfolyam lép az iskolába. Az iskolák tanu­lóinak fele, az alsó tagozato­sok 81 százaléka napközis. Ez az adat jelzi, milyen nagy mértékben igénylik a munká­ba járó szülők az egész napos felügyeletet. Az iskoláknak azonban így nemcsak a tanu­lócsoportok, hanem a napkö­zisek számára is termet kell biztosítaniuk. A gyermekek elhelyezésére az elmúlt 10 évben 55 tante­rem épült. Ennek ellenére részleges vagy teljes kétmű­­szakos, illetve egyműszakos oktatás váltakozott gyakran, annak megfelelően, hogy hol sikerült a leginkább égető gon­dokat tantermek építésével át­menetileg enyhíteni. Ma a leg­nagyobb zsúfoltság a lakóte­lepi Körösi Csom­a Sándor Ál­talános Iskolában van, ahol nincs lehetőség a napközi és egyéb tanórán kívüli foglal­kozások bővítésére. Előzetes számításaink sze­rint 1989—90-re további négy­százzal nő a gyerekek száma. Ezért a következő ötéves terv­ben feltétlenül szükséges a lakótelepi iskola felépítése. Ezenkívül más gondok is szo­rítanak. A körzeti állami ze­neiskola 1977 óta faépületben működik, fűtési és áthallási problémák miatt az épület nem felel meg rendeltetésének. Az oktatási intézményháló­zat fejlesztésének a követke­ző tervidőszakra vonatkozó koncepcióját széles körű vitá­ra bocsátjuk. S csak ezután, novemberben kerül a tanács­ülés napirendjére. Kérjük a szülőket, támogassák terveink megvalósítását. Tóth Istvánná, a városi tanács osztályvezetője Az oldal összeállította: Márvány­ Ágnes Fotó: Hancsovszk! János

Next