Pest Megyei Hírlap, 1985. június (29. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

A városépítő mellszobra Gubody uram a patika sarkánál Ellenlábasai elismerték érdemeit „Nem alkuszom, mert nem az a célom, hogy polgármes­ter legyek, hanem olyan pol­gármester akarok lenni, aki a város javát, üdvét előmozdít­ja . Csuda egy fogadkozás, nem,í Meg igen-igen veszé­lyes is, mert a sorok, ugye, olyasféle ígéretet hordoznak, amit illik teljesíteni. Az az ember, akinek a száján ki­gördültek e szavak, megszol­gálta a közeli s távoli utó­kor főhajtását, s már-már lí­rai jelzőit: szigorú, határo­zott, erélyes, józan, megfon­tolt, kiváló, nevezetes, vá­rosépítő — Gubody Ferenc. Tekintetét ma is magán érez­heti, aki a postával szemköz­ti gyógyszertár ajtaján belép. Szobor tekintetét. A városmagban Viták dúltak, nem is kicsik, igaz, csak szűkebb körben, hová kerüljön a hajdani polgármester bronzportréja. Egykori környezete, a Lenin park, kézenfekvő lett volna. Elvetették. Valaki szintúgy méltó helyet kínált: álljon a gimnázium kertjében. A vá­lasz: nem, más teret kell ta­lálni, igazi közteret, ahol töb­ben láthatják. Újabb variáció: jöjjön a városmagba, a ta­nácsháza közelébe, ahhoz kö­tődik a neve, utcája egy kő­hajításra van, s benne néhai lakása. Esetleg: a vasbolt fa­lának egy bemélyedésében mutassa magát. Stb. Aztán a tanácsi végrehajtó meghozta a döntést, bizottság Vadász György Ybl-díjas építész pe­dig elkészítette a szobor új­­raelhelyezésének és a környe­zet kialakításának terveit. Horvay János keze nyomát viseli a szobor, amit 1909- ben állítottak közszemlére az akkori Vigadóval szomszédos parkban. A Gubody parkban. (Érdekes, hogy a nyelvi tudata milyen helybeliek maka­csul őrzi a hangulatos elne­vezést. Átballagtam a Leni­nen. Tessék? Mondom, sétál­tam a Gubodyban. Aha, és mű­ködik a szökőkút?­ Egészen a második világháborúig hábo­rítatlan maradt a szobor-Gu­­body. Az ebben az időszak­ban szerzett tucatnyi golyó ütötte nyomot csak jóval ké­sőbb, a hetvenes évek máso­dik felében tüntette el Kal­lós Elek, valamint Tószegi Miklós, közgépes csapatával. A szobrot a múzeum, talap­zatát a Városgazdálkodási Vállalat őrizte. Nyomtüntetés Az ember azt hinné, ettől fogva már csupán pillanatok választják el dicső polgár­­mesterünket a köztéri megje­lenéstől. De pénzben mérve sem olyan egyszerű a dolog Eleddig közel 400 ezer forin­tot emésztett fel az újsütetű patikasarok. Ennek nagyjá­ból a fele számolható át tár­sadalmi munkára. Elismerés illeti egyebek mellett az Asz­­faltútépítő Vállalatot, az eső­fogó vastestét megformáló Kossuth Tsz-t, a fémláncot el­készítő és az üvegezést végző Ceglédi Építőipari Szövetkeze­tet, a tufa oszlopocskák (kő­­babák) kiesztergálására 400 órányi időt és türelmet fordí­tó Közgép-brigádokat, a ta­lapzat felületét kezelő Város­­gazdálkodási Vállalatot. És persze a parképítőket is, no­ha munkájukat nem önzetle­nül adták. De kicsoda volt Gubody Ferenc? Nagykőrösről elszár­mazott jogászember, tehetsé­ges, széles látókörű, akit 1881- ben éppen 83 szavazattal a ceglédi közélet legfőbb elöl­járójává választottak. Egészen 1907-ben bekövetkezett halá­láig élvezte a helybéliek bi­zalmát, s magán tudta az el­lenzékiek féltékeny figyelmét. A vulhatatlan érdeme, hogy a 19. század végére Cegléd fa­luból várossá lett. Polgár­­mesterségének ideje alatt vá­rosháza épül, gimnázium szü­letik, tanyasi iskolák sora nő ki a földből, vasútállomás ma­­gaslik fel, kőtakaró kerül földutakra, és mi minden kel még életre. Kiváló képességeit ellenlábasai is elismerték. Összefogtak érte Vajon mit szólna Gubody uram, ha tudná, hogy tágas, a tekintetnek szabad engedő helyre készült járási mell­szobra most az előtér szűkös­sége miatt csupán alulnézet­ből, esetleg hátulról szemlél­hető. Pillantása bizonyosan visszahőkölne. Hiszen meg­szokta, hogy messzibe nézzen. Varga Sándor Az egykor jeles városépítő portrészobra a patika előtt Apáti-Tóth Sándor felvétele Nóta borért, paprikásért A kortesdalok sajátos he­­lyet foglalnak el a nép­dalok között, szövegük helyi tollforgató ember alkotásai, aki a már ismert népdal vagy népies műdal „áriájára” — ahogyan a ceglédi nép a dal­lamot nevezi — húzza rá. A hajdani képviselő-válasz­tásokon zendültek föl és a po­litikai ellenfelet csúfolták ve­le, dicsérték a maguk jelölt­jét. A jelöltek más-más politi­kai eszmét képviselő, legin­kább a birtokosok osztályából kikerült vagyonos em­berek voltak, akik ezreket áldoztak megválasztásuk sikeréért, avagy — és ez volt a gyako­ribb — lézengő dzsentrik, akik a biztos havi ötszáz fo­rint és ingyen vasúti jegy re­ményében léptek a küzdőtér­re, fűt-fát ígérve falunak­­városnak. Pártjuk kasszájá­ból merítettek a nagy hangú kortesek díjazására, birkapör­költekre, csapra vert hordó bo­rokra, színes, kalap mellé tű­zött tollakra, zászlókra, he­tekre kibérelt kocsmákra, amelyek konyháján ott po­tyogott a potya bográcshús, s ahol a pincérek hamar kicse­rélték az üres poharakat. Amikor már elegen voltak a lángvörösre gyulladt or­cák, egy jótorkú legény meg­tanította a népet a kortesnó­­tára, ami nem­ ment nehezen, mert a dallama közismert volt, csupán a szöveget kel­lett elsajátítani. Ha a boroktól már elég magasra hágott a lelkesedés, útrakeltek s az utcákon vo­nulva torkuk szakadtából éne­keltek, útközben leszaggatták a másik jelölt mindenfelé lo­bogó zászlait, s összevereked­tek az ellenfél bandáival. Volt úgy, hogy a másik kocs­mája udvaráról egy óvatlan pillanatban leakasztották a szolgáidról a fortyogó pör­költtel teli bográcsot, és el­szaladtak vele. ]N­épszerű kortesdal volt az •*­­ alkalomhoz idomított szövegű „Jaj, de magas, jaj de magas ez­ a vendégfoga­dó” kezdetű népies műdal, Simonffy Kálmán Cegléden szerzett nótája. Ennek más változatát ismerjük szá­ország különböző tájairól, az hajdani választások emléke­n­ként. A ceglédi gyűjtemények több kortesdalt is őriznek, ezekből kettőt bemutatok. Az egyiket Üllői Mészáros György kéziratos énekeskönyvéből tudjuk, a múlt század hat­vanas éveiből: „Abafysta, Szilassysta nem lészek, / Kakastollat kala­pomhoz nem teszek, / Mert a kakas kuk­orikol messzire, / Száz forintért nem állnék én az Abafy részb­e”! A zajos képviselőválasztá­sok négy-ötévenként, egészen a második világháborúig tar­tották izgalomban Ceglédet. A harmincas években je­löltette magát a később nyi­lassá lett Zsengellér József nyugalmazott, kövér csendőr százados. Nem nagy eszű, el­lenben kártyás és szoknya­vadász, aki a képviselői jö­vedelemből óhajtotta rendezni adósságait. Vele szemben Er­délyi Aladár kormánypárti jelölt lépett föl, sikerrel. A kormánypárt pénztára gazdag volt, több kortest és dúsabra terített asztalokat bírtak fi­zetni. A kormánypárt főhadi­szállása a Nemzeti Kávéház volt, mai nevén Kossuth Ét­terem. Í­tel-ital volt bőven, csak Li énekelni kellett. Zengett a nyitott nyári étterem, a népszerű szaletli: „Én vagyok a Zsengellér, / öreg zsandár, nem zsellér / Hasam hordó, fejem tök, / Én leszek a követtök’’! Hídvégi Lajos Fogadóórák Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke június 12-én, szer­dán délelőtt 8-tól 12 óráig fo­gadóórát tart a városházán hivatali helyiségében. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1985. JÚNIUS 8., SZOMBAT Nyárelő az áruházban Időnként kiköltöznek az utcára Tarka színfolt a ceglédi Skála-Coop áruház előtt: színes vásári sátor, előtte a gördít­hető fogassoron több tucat tarka, lenge ruha. Otthonká­­kat kínálnak, a lányok, as­­­szonyok házi munkaruháit, amelyek évekkel ezelőtt szin­te észrevétlen belopództak a női ruhatárba és ott vannak kiebrudalhatatlanul. nők, akiknél a kötényt Van­he­lyettesíti, mások könnyű há­zi öltözéknek minősítik át és ez elé kötnek kötényt. Kisza­ladnak benne piacra, boltba, viselik egyszerű kisruhaként. Tervezett forgalom Régi­ szokás az áruházban, hogy amint a jó idő bekö­szönt, nemcsak az épületen belüli eladóteret használják ki, hanem az épület előtti, kiszélesedett, kövezett járdát is. Ingvásár, befőttesüveg-vá­­sár, gyerekruha-bemutató, kedvezményes áruk koztatása évről évre félsora­zajlik itt. Volt eset, hogy szinte kem­­pingtábort vonultattak fel, kínálva sátrakat, turistafel­szereléseket, amelyek te­mészetesen rögvest volt ter­ve­ző. Most is, hogy utcára vit­ték­­ az­­ ölb­­ankokat, jóval több lelt gazdára, mint ha oda­bent kínálgatták volna. A Skála-Coop Áruház idei forgalmi tervét 253 millió forintra tervezték. Az idén ta­vasszal jövedelemérdekeltsé­­gűek lettek, úgy, hogy a for­galmi tervet csak elvárásként vethették papírra. Az igaz­ság, hogy ilyen új formában bázisévnek, amelyhez hason­lítani lehet, majd ez az esz­tendő nevezhető. Az áruház minden dolgozója megértette a feladatát, a vezetők vállal­ták az új módok bevezetésé­vel az új felelősséget. Mint érvelnek, jövőre mindez könnyebb lesz, hiszen egy ily formában lezajlott háromne­gyed évet tudhatnak már ma­guk mögött. Helybeli árakkal A vásárló ebből csak an­­­nyit vesz észre, hogy az amúgy is többcsatornás áru­beszerzésre jellemző választék kialakítása a lehetőségekhez mérten gördülékenyen zajlik. A forgalmat különféle ak­ciókkal, kedvezményekkel igyekeznek alakítani. Az el­adókra ezelőtt is jellemző volt a közvetlenség, szolgálatkész­ség, a vásárlók iránt tanúsí­tott jó kereskedői magatar­tás. Ez m­­ost tovább erősödik. Hagyományőrzők A cipő- és a konfekció osz­tályon tapasztalni, hogy az áruválasztékot helybeli üze­mekben készült darabokkal igyekeznek bővíteni. Jó a kapcsolat e téren máris a NÍVÓ Ruházati Szövetkezet­tel, a Cegléd és Környéke Háziipari Szövetkezettel, PEMÜ cipőgyárával és a céga más üzemeivel. A jövőben, nem titok, szeretnének árusí­tani valót beszerezni a Május 1. Ruhagyár helybeli gyárá­tól és a PEVDI konfekciórész­legétől is. A nyárra felkészültek. Szá­mon tartják, mikor vannak ajándékos ünnepek, mikor le­het a szokásosnál népesebb vevőközönségre számítani. Mint májusban az otthonkák­­kal, sorra más eladni valóval kitelepülnek majd az épület elé, a befőzések idején ismét megrendezik a befőttes üve­gek vásárát, kínálják majd a szabadban a kánikulai öltö­­zékeket is. Tervezik, hogy jú­lius elején sorra kerítik a ha­gyományos NDK-beli áruk bemutatóját és vásárát, az előkészületek erre javában folynak. Az NDK-napokhoz hasonlóan csehszlovák napo­kat is terveznek, ugyanis az áruházi cserekapcsolatot most egy csehországi szövetkezeti áruházzal igyekeznek kiépíte­ni. E. K. Színek, formák A legújabb divat szerint Ruházati konfekcióban ked­velt márka az Elegant, a Má­jus 1. Ruhagyár termékeinek sora. Kifogástalan minőségű öl­tözékeket varrnak a ceglédi gyáregységben is, a legújabb divat szerint. A külföldi meg­rendelők száma népes, széles a gyártmányösszetétel skálá­ja. Tavaly egy szocialista bri­gád a Kiváló műszaki brigád címet nyerte el, a fiataloké pe­dig kiváló ifjúsági brigád lett. A gyárban készült szép hol­mik jelentős része export, bér­munka. Szállítanak az NSZK- ba, az USA-ba,­­Svájcba, dol­goznak finn, angol és líbiai ren­delésre, időnként szocialista országokba is küldik a tetsze­tős öltözékeket. Az idős magányosokért Házhoz járnak segíteni Cegléden évek óta szorgal­mazzák az idős, magányosan élő emberek felügyeletét, házi szociális gondozását. A fel­adatkört társadalmi segítők­kel együtt látja el négy hiva­tásos és egy szervező gondo­zónő. A hivatásosak a társadalmi aktívákkal egyetemben gyakran fordulnak meg védenceik ott­honában. Van, akinek takarí­tani, mosni segítenek, vannak, akiknek étterem vagy a kór­ház konyháján főtt délebédet viszik házhoz rendszeresen, mentesítve az idős pártfogol­tat a beszerzéstől, főzéstől. A betegeket a körzeti orvos útmutatása szerint látják el, beszerzik a szükséges gyógy­szereket, gondoskodnak az idős, magányos emberek ott­honának higiéniájáról, öltözé­kük, ágyneműik tisztántartá­sáról. Emberek és kötetek könyvekkel teli polcokon Alaposan megváltozott most végetérő tanácsi ciklus­a éveiben az abonyi könyvtár, amely a megye egyik legszebb községi könyvtára lett. Alap­területe 440 négyzetméter, 40 ezer kötet áll az olvasók ren­delkezésére, seregnyi folyó­irat és természetesen a kézi-könyvtár kötetserege.helyben olvasható sok könyv­barátok az abonyiak, a felnőtt és a gyerek könyvtári tag, emellett számos családi otthon kezekben for­gatott tartozéka a könyves­polcokon látható seregnyi ol­vasmány. Kézlabda Vereség fiatal pályán A Fót külföldi túrája miatt szombatról keddre halasztot­ták a Ceglédi KÖZGÉP—Fót bajnoki összecsapást. A talál­kozó megérdemelt vendéggyő­zelmet hozott. Fót—Ceglédi KÖZGÉP 28-25 (13-10) Cegléd, városi tornacsarnok, 400 néző. Vezette: Becsi, Bau­mann. Fót: Lukácsi — Marton (5), Boskó (4), Székely I., Takács (7), Ricsovics (8), Duday. Csere: Danyi (kapus), Rigó, Székely L., Hekker (4), Márta. Ceglédi KÖZGÉP: Turóczi — Nagy (5), Tiba (6), Tulik (5), Pásztor (3), Dér. Tóth (2). Csere: Győre (kapus), Bos­­nyák (3), Dávid (1), Farkas. 9-9-ig fej fej mellett halad­tak a csapatok. Eddig még úgy tűnt, a ceglédiek megőrizhetik hazai veretlenségüket, hiszen emberhátrányban is sikerült gólokat (négyet!) dobniuk. Ez­után a jól védekező, s meggyő­zőbb csapatjátékot nyújtó Fót fokozatosan elhúzott, s már 20-13-ra is vezetett. A hajrá­ban még egyszer fellángolt a KÖZGÉP, de már csak csök­kenteni tudta jelentős hátrá­­nyát. Játékvezetési szempont­­ból furcsa mérkőzést láthat­tunk. A sportszerű találkozón a Fótból tízszer, a Ceglédből hatszor állítottak ki 2-2 percre játékosokat, sokszor elhamar­kodottan. Az­ Oroszi és Tóth nélkül kiálló vendégek megle­pő, de megérdemelt győzelmet arattak. Jók: Lukácsi, Marton, Ta­kács, Ricsovics, a KÖZGÉP- ből Turóczi az első húsz perc­ben mutatott teljesítményéért dicsérhető. Undrureán­ László 4r Gyűlölettől szederjes, vastag hang dörren a lelátón. Leg­alább reálisan vezess, te, reá­lisan! Rossz napot fogott ki a Köz­gép kézilabdázó-gárdája, álmo­san, bágyadtan játszik, hibát hibára halmoz, partnere, a Fót nemkülönben. Mégis valami­vel hamarabb ocsúdik merev­ségéből, ma ennyi elegendő, gólokkal vezet, majd győz. öt­­lettelen, szárnyaszegett ceglé­di próbálkozások, kihagyott ziccerek sora. A vereségnél többre ma nem telik. Feszült­ség gömbölyödik a hevült le­vegőben. Vajon a lelátón ülők képe­sek lesznek-e elviselni? Úgy tűnik, egy részük nem. Hányan lehetnek? Tízen, húszan, talán harmincan? Mégis betöltik a tornacsarnokot. Verést, van­dálkodást helyeznek kilátásba, mármint a csapatokéhoz ha­sonló teljesítményt nyújtó bí­róknak. Bundát emlegetnek, felelőtlenül pocskondiázzák, anyanyelvi váladékukkal haji­­gálják az egyik játékvezetőt. Közben a csapat, lenn a pá­lyán, csöndben, de biztosan alulmarad. Gerjed­elmes és ve­szedelmes végkifejlet képei villognak. Hallgat a megszo­kott kórus , a Hajrá, Közgép! hol marad? Aztán nagy nehe­zen mindenki elvonul. Egyre sürgetőbb annak felis­merése, hogy a bírót semmi­lyen körülmények között nem lehet, de nem is kell legyőzni. Kardot rántani a sípos ember ellen, az annyi, mint saját csapatunkat döfti le. És egy­szerre két ellenfelet a hanyat­ló formában játszó Közgép már biztosan nem bír el. Mint történt ezúttal is. V. S. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) \

Next